hirdetés
nyugatzombik0.jpg

„Sokkal több kedves biztatást kaptam, mint számonkérést” – Csepella Olivér a Nyugat+Zombikról

Két év csúszással bár, de elkészült a képregény, amire több mint 7 millió forintot dobtak össze. Ennek apropóján beszélgettünk a megálmodójával.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. december 08.


hirdetés

Kis túlzással a teljes magyar internetet lázba hozta 2014 őszén a Nyugat+Zombik közösségi finanszírozási kampánya. Csepella Olivér nem mindennapi sztoriötlete rengeteg embernek megtetszett, a kitűzött célösszeg közel két és félszerese gyűlt össze rá.

Eredetileg arról volt szó, egy év alatt rajzolja meg a képregényt, a megjelenés dátuma azonban egyre kijjebb tolódott. Végül három év lett belőle, két hete érkezett az örömhír, hogy elkészült a nagy mű. Olivér pedig most elmeséli, mekkora terhet rakott rá a folyamatos csúszás, mit csinálna másképp utólag visszatekintve, na és persze azt is, elégedett-e a végeredménnyel.

– Megkönnyebbültél?

– Jóval kisebb a súly rajtam, de még nem teljesen. Láttam már összehajtott íveket, illetve a borítót is külön, de a megkötött kész képregényeket még nem.

Igazán majd akkor fogok jól aludni, ha tudom, hogy rendben megérkezett az összes támogatóhoz.

hirdetés

Mondhatjuk, hogy most tartunk az utolsó előtti megállónál a végállomás előtt.

– Mennyire vált ez a dolog egyre növekvő teherré számodra, ahogy újra és újra ki kellett tolnod a határidőt?

– Maga a teher voltaképpen nem növekedett, inkább az nehezítette a dolgomat, hogy egyre jobban kifáradtam. Ez azért egy elég monoton munka, és két év után a harmadikat már elég nehezen éltem meg.nyugatzombik3

– Gondolkodtál azon, mitől húzódhatott el eddig? Rosszul mérted fel, mi mennyi időt vesz igénybe?

– Ez egy nagyon soktényezős dolog volt, később szeretnék majd írni róla részletesebben is a támogatóknak. De a lényeg dióhéjban annyi, hogy rosszul mértem fel az egyes munkafolyamatokhoz szükséges időt. Nem úgy dolgoztam, hogy megcsináltam egy fejezetet mindennel együtt (vázlat, kézi rajz, átrajzolás, szkennelés, színezés, betűk), majd továbbléptem a következőre, hanem egy-egy fázist végigvittem az összes fejezeten. Tehát először az összes fejezetet felvázlatoltam, és így tovább. Mindig úgy képzeltem el, hogy majd a következő fázisban behozom az előzőben összeszedett lemaradást, mert az könnyebb lesz, aztán végül mindig adódott valami bonyodalom. Ezen dolgoztam három évig, semmi más munkát nem vállaltam ezalatt, egyszerűen csak ennyi idő kellett hozzá, és ezt rosszul mértem fel.

– A Csaknekedkislány zenekarra fordított időd nem ment a képregény kárára? Olvastam olyan véleményeket, hogy tök jó, hogy egyre többet koncerteztek és nő a népszerűségetek, de talán ez is közrejátszik a csúszásban.

– A képregényen egy átlagos napon 10-12 órát biztosan dolgoztam, többnyire hétvégén is, kivéve amikor mondjuk családi ebédre mentem. A zenekar volt számomra nagyjából az egyedüli lazítás, ami nélkül csak a képregény töltötte volna ki az életemet.

Inkább segítette a munkát, mint hátráltatta: ha a zenélés miatt nem kellett volna újra meg újra felállnom az asztaltól, lehet, hogy még most is ott ülnék.

– Hogyan érintett, hogy a vége felé páran már a pénz lenyúlásával is megvádoltak?

– Nem hiszem, hogy fontos volna arról beszélni, engem hogyan érintett. Nyomasztottam magamat így is eleget a határidőkkel, eleve volt egy belső elvárásom ezzel kapcsolatban. Nagyon sajnálom azóta is, hogy így elszámoltam magam, és hogy rosszul kommunikáltam, de láttam magam rajzolni minden nap, tudtam, hogy a képregényen dolgozom, és hogy azért csinálom, hogy jó legyen. Ezen nem sokat változtatott az, hogy valaki azt gondolta, hogy hazudok.

csepella2

Olivér a Csaknekedkislány zenekarban. Fotó: Komróczki Diána

– Szerinted a támogatókkal való kommunikáció megfelelő volt, vagy ha tehetnéd, mai fejjel máshogy csinálnád?

– Ráhibáztál, egész biztosan máshogy csinálnám. Nem tagadom, ezt a részét a dolognak elcsesztem. Akadozó volt a kommunikáció, sajnos egyáltalán nem mértem fel, hogy ezt lehetetlen egy embernek kézben tartani (tehát egyszerre rajzolni a képregényt és naprakész infókat is szolgáltatni róla). Pláne, hogy nem is nagyon tudtam mit mondani azon kívül, hogy „igen, rajzolom...”

Visszatekintve belátom, hogy igenis meg kellett volna írni ezt is, de közben egyfajta buborékban voltam. Arra gondoltam, hogy ha írok egy ilyen levelet, az nem ér véget ezzel, hanem nyilván felmerülnek majd kérdések, amiket szintén meg kell válaszolnom, és addig sem haladok a tényleges munkával.

Ott és akkor tényleg az volt a fejemben, hogy ha választani kell aközött, hogy aznap inkább befejezem az egyik fejezetet, vagy megfogalmazok és elküldök egy levelet a támogatóknak, akkor egyértelműen az előbbi a prioritás. Így sikerült akár hónapokig görgetni magam előtt a dolgot.

– Koncerteken mentek oda hozzád számonkérően, mondván „jó volt a buli, de hol van már a képregény?”

– Voltak páran, akik érdeklődtek, de egyáltalán nem a számonkérő hangnem volt a jellemző. Nyilván a kommentelők felháborodása is teljesen jogos volt, ezzel együtt szó sincs róla, hogy bárki vasvillával követelte volna a pénzét rajtam. Nem tudok pontos számot mondani, de a nagyjából 1000 támogató közül kevesebb mint 10 ember kérte vissza a befizetett összeget a csúszás miatt, ők meg is kapták. A túlnyomó többség tényleg meglepően türelmes és megértő volt, és inkább biztattak, hogy szánjak rá annyi időt, amennyi szükséges, ne hajtsam túl magam, csak legyen jó a végeredmény. Valószínűleg az utóbbi évben már nem úgy nézek ki, de engem ebben a három évben eszméletlen kedvesség vett körül. Más kérdés, hogy az elégedetlen kisebbség hangosabban hallatja a hangját.

– És milyen lett a végeredmény? Elégedett vagy vele, amennyire most látod?

– Igen. Nyilván az első nyomdai íven találtam egy elütést, de egy kis dög mindig túléli a lektorálást, gondolom. Arra azért jó ideje rájöttem, hogy nem az a cél, hogy tökéletes legyen, hanem, hogy k****jó. Most az jön, hogy várok egy kicsit, legalább karácsonyig, aztán leülök és elolvasom. Így, hogy ennyi időt töltöttem el a képregényben, nem tudom egyik pillanatról a másikra kívülről látni.

Egy ideig még a hibái fognak elsőre a szemembe szökni, vagy leginkább, hogy mi minden lehetett volna még, ami nem fért bele még a megnőtt oldalszámba se. De aztán lassan jobb apja leszek.

Mindenesetre amennyire látom, én azt hiszem, ez egy jó képregény lett.nyugatzombik1

– A kampány elején egy évre elegendő pénzt kértél a támogatóktól. Miből éltél a rákövetkező két évben, sikerült beosztanod?

– Az volt a hatalmas szerencsém, hogy az eredetileg kitűzött cél több mint kétszerese jött össze. Szóval igen, abból éltem, amíg tudtam. A megduplázott költségvetés lehetővé tette, hogy másokat is bevonhassak a rajzolásba. A munka vége felé már szükségem volt családi és baráti kölcsönökre, amit pont, hogy el szerettem volna kerülni a kampánnyal, de az egészhez képest elhanyagolható ezeknek az aránya.

Más pénzforrásom nem volt, és őszintén nem tudom, mit csináltam volna, ha az első év végén elfogyott volna a pénz, amiből élek. Most már látom, hogy ennél sokkal előbb nem tudtam volna elkészülni, viszont eléggé tönkrementem volna a dologban, az biztos.

– Boltban is kapható lesz a képregény?

– A kiadós, terjesztős dolog is sokat változott, kezdetben magam akartam kiadni, végül a Corvina kiadóval egyeztem meg, ami azt hiszem, a legjobb dolog, ami történhetett. Az ő gondozásukban jelenik meg a könyv. Kicsit meg is lepődtem, hogy egy ilyen patinás kiadó mennyire tárt karokkal várta a lövöldöző nyugatosokat a történet minden blaszfémiájával együtt, de lehet, hogy csak túl sokáig voltam összezárva ezekkel a száz éves széplelkű szerzőkkel.

A támogatói és a bolti példányok egyszerre lettek kinyomtatva, csak kicsivel különbözik a kettő egymástól, és most épp a postahelyzet miatt fáj a fejem, hogyan fogom időben eljuttatni mindenkihez. Ezen a hétvégén minden támogató át tudja majd venni személyesen a csomagját, ami tök izgalmas, mert a legtöbbjükkel ugye nem is találkoztam. Amelyik csomag nálam marad, azt pedig küldöm a címekre, és imádkozom, hogy senkinek se próbálják meg begyűrni a postaládájába a könyvet, amire három évet várt. Az az ideális, ha az utolsó támogató is hamarabb kapja kézhez a képregényt, mint a legelső bolti vásárló. Úgyhogy most épp ezen dolgozom.nyugatzombik2

– Hogyan tovább ezután, van már elképzelésed, mivel szeretnél foglalkozni?

– Hogyne, soha többet nem csinálok képregényt. (nevet) Oké, ez így hülyeség, de abban biztos vagyok, hogy most jó ideig újra tervezőgrafikus szeretnék lenni. Ez a természetes közegem, három éve úgy dolgozom a barátaimmal alapított közös stúdiónkban (Halisten Stúdió), hogy nincs velük egy közös munkám se. Mármint a Nyugat+Zombikon kívül, amiben erejükön felül segítettek. De majd most nagyon sok kávét főzök nekik, és logókat fogok tervezni, arculatokat meg címkéket.

Elmondhatatlanul hálás vagyok a kalandért, de most megint sok kis munkám lesz, és imádni fogom.



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
fokep.jpg

Hol Michelin-csillagos étteremben, hol meztelen testen készíti a tányérdesszerteket

Molnár Molli egy extravagáns cukrász, aki hamar végigjárta a szakmai ranglétrát. Szemkápráztatóan morbid finomságaira a legnívósabb éttermek és fétispartik egyaránt igényt tartanak.
Tóth Noémi interjúja - szmo.hu
2020. október 21.


hirdetés

Nehéz nem felfigyelni erre a magas, csinos lányra, aki ráadásul az öltözködésével is tesz róla, hogy minden szem rá szegeződjön. Molnár Mollit a goth-metal szubkultúrából ismerem, és amikor kiderült, egy elhivatott, tehetséges cukrászról van szó – aki ráadásul nem akármilyen területeken szokott alkotni –, feltétlenül ki kellett faggatnom.

– Hogyan és mikor csöppentél bele a cukrászat világába?

– Gimnazista koromban először orvosira készültem, pszichiáternek. Nővérem abban az időben tanult szintén orvosnak, és látva ezt a folyamatot, úgy döntöttem fél évvel az érettségi előtt, hogy nem szeretnék 30 éves koromig tanulni, hanem inkább csinálnék valami olyasmit, aminek kézzelfogható eredménye is van, belátható időn belül. Arra már nem emlékszem pontosan, hogyan is ugrott be épp a cukrászat, mint ötlet, de az biztos, hogy egészen kisgyerekkorom óta szerettem a konyhában segíteni, sütni-főzni.

– Hogyhogy pont a bonbonokra és tányérdesszertekre specializálódtál?

– A bonbonozást a cukrászképzésem közben szerettem meg. Akkor annyira magával ragadott a csokoládéval való foglalkozás, hogy karácsonyra mindenki bonbont kapott tőlem, úgy 200 darabot gyártottam le itthon. Azóta is az egyik kedvenc elfoglaltságom bonbonokat készíteni.

hirdetés

Sokan nehéznek gondolják a csokizást, de szerintem mindössze annyi a titka – a sok gyakorláson túl –, hogy az ember elfogadja, hogy a csokoládénak önálló „akarata” van, és ezt alázattal kezelje, onnantól sima ügy.

A tányérdesszertekről nem igazán tanultunk sokat az iskolában, akkor még nem figyeltem fel erre a területre. Majd az iskola végeztével elkezdtem Kocsis Zsolttal, a mentorommal dolgozni, aki pont ezen a vonalon mozgott, így én is átvettem tőle. Hamar beleszerettem, és onnantól elképzelni sem tudtam volna mást magamnak.

– Fiatal korod ellenére hamar felküzdötted magadat a gasztronómiai ranglétrán: a legnívósabb éttermekben dolgozol, illetve tartottál már fine dining tányérdesszert-kurzust is Fehér Judit győri mestercukrásszal együtt. Mesélnél kicsit a szakmai előmeneteledről, hogy hol tanultál és dolgoztál eddig?

– Említettem a mentoromat, Zsoltot. Neki köszönhetem, hogy ott tartok szakmailag, ahol. Érettségi után egy OKJ-s képzést kezdtem el a Gödöllői Szakképző Magániskolában. Remek választás volt! A két tanév közötti nyáron sikerült kijutnom négy hónapra Ciprusra dolgozni. Sajnos azóta az iskola már megszűnt, de én nagyon örülök, hogy nekem még sikerült ott tanulnom.

A második évben egyszer csak Zsolt bejött hozzánk az osztályba, és mondta, hogy keres maga mellé egy tanulót, valakit, aki szívesen dolgozna vele külföldön. Három másik osztálytársammal együtt én is felkaptam a fejem a lehetőségre, végül Zsolt engem választott.

A képzésem lezárulása után egyből mentem is ki Mallorcára, ott kezdtük meg a mentorommal a közös munkát. Három éven keresztül dolgoztunk együtt Európa-szerte (Mallorca, Írország, Ausztria, Málta, Németország) a legelegánsabb hotelekben, valamint fine dining éttermekben. Ezalatt a 3 év alatt többet tudtam tanulni, mint más 6-8 év alatt.

Sajnos a mi szakmánkban is még mindig jellemző a szakmai irigység. Emiatt egyedül nagyon nehezen tud fejlődni bárki, mert sokan nem hajlandóak tanítani a kezdőket. Nekem ezért volt nagy mázlim Zsolttal, mert ő kifejezetten tanítani akart. Mikor pedig már volt némi tapasztalatom, akkor hagyott kibontakozni: ha kitaláltam egy új desszertet, azt meg is csinálhattam, kísérletezhettem új dolgokkal, és teljesen szabad kezet kaptam. Egyenlő félként kezelt, nekem is volt beleszólásom a munkába, hogy miket csináljunk.

– A csoki-szignód egy pókháló, és lehet tudni rólad, hogy a sötét zenék iránt vonzódsz, bár az öltözködésed eleve árulkodó. Hogyan fogadta a szakma és a vendégkör, hogy bevonod a szakmádba a hobbidat is?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
varpark_foto-4.jpg

Harmadszor is Guinness-rekorder lett a dinnyési Várpark

Újabb különlegességekkel – egy eredeti méretben rekonstruált, honfoglaláskori szekérvárral és egy palánkvárral bővült a világon egyedülálló bemutató.
Söptei Zsuzsanna - szmo.hu
2020. október 11.


hirdetés

Néhány éve fedeztük fel magunknak Dinnyésen Alekszi Zoltán nem mindennapi birodalmát. Azóta a Várpark megálmodóját és készítőjét már többször is meglátogattuk, élvezhettük barátságát, vendégszeretetét és fantasztikus tudását. Annyira már megismertük őt, hogy sejteni lehetett, nem véletlenül csörren meg a telefon. Valami biztos készül… És valóban.

A fővárosból vidékre költözött, a minivárak építésének titkát menet közben elsajátító „várkapitány” 2020-ra is előrukkolt néhány meglepetéssel.

A korábbi teljesítményei már kétszer is bekerültek a Guinness-rekordok közé, és most megint olyat alkotott, amellyel jó eséllyel pályázhatott a harmadik elismerésre is. Hogy mi lett a vége, hamarosan az is kiderül.

A tavalyi elismerés:

hirdetés

Mint arról már korábban meséltünk, Zoltán gyerekkori álma volt, hogy felnőttként építhessen egy várat. A tervről nem mondott le, de végül úgy döntött, hogy inkább egy

várparkot hoz létre, ahol egyedülálló módon mutathatja be a középkori magyar várakat. Az eddig elkészült maketteket mind két kezével maga rakta össze.

Annyit elárult, hogy sokszor saját kárán jött rá a megfelelő technikára, volt, hogy leomlott a fal, amit rakott, de nem adta fel, és ma már tökéletes várfalakat tud csinálni kőből, fából.

A vágya, hogy 70 várat építsen fel a kertjében (amit szeretne bővíteni, hogy más látványosságoknak is jusson hely). Alaposságára jellemző, hogy nagyon szisztematikusan előkészít mindent. Utánajár a vár történetének, régészekkel beszél, ásatásokra jár, átnézi a fellelhető dokumentumokat. Megkeresi a korhű anyagokat, és utána áll neki a munkának.

A várpark mellett

egy éve adták át az Árpád-kori tematikájú Skanzent,

ahol eredeti méretükben épült fatemplom, veremház, műhelyek, gazdasági épületek láthatók.

Idei újdonsága pedig a 39 már meglévő vár mellé elkészült, szintén eredeti méretben rekonstruált, honfoglaláskori szekérvár és Székesfehérvár Feketehegyének palánkvára.

Székesfehérvár – Feketehegy vára

Mint Zoltántól megtudtuk, az Árpád-kori erődítmény a leírásokban nem szerepelt. Ám 1988-89-ben egy terepbejáráson találták meg nyomait a régészek. A szakértők szerint a régen mocsaras, sík területen álló vár földsánca 90 cm-re emelkedett ki, melyet egy 40 méter átmérőjű árok vett körül.

A vár 29-30 méteres, az árka 4-6 méter széles lehetett, mely kör alakban fogta körbe az építményt – kivéve a bejáratot.

Épület nyomait nem találták meg, és a pontos építési módot is homály fedi, ezért a dinnyési palánkvár boronafallal épült fel.

Szekérvár

A honfoglaláskori szekérvár szintén eredeti méretben készült el. Ezeket már az ókorban is használták a harcokban, de később is fontos szerepük volt a csatározásokkor. A szekérvár védekező haditechnika volt, amikor a sereg a szekereit a tábor köré állította fel, kör vagy négyszögletes formában. A szekerek közé is „falakat” tettek, hogy zárt legyen a szerkezet. Az állatokat belül helyezték el, a szekerekben lévő katonákat pedig mellkasig védték a szekerek oldalfalai. A katonák ráadásul így a támadó lovasok magasságába kerültek, ami előnyt jelenthetett a harcokban. Szekérvárat használtak a gótok, a rómaiak és a hunok és a magyarok is.

A Várparkban lévő szerkezet egy

9-10. századi szekérvár rekonstrukció,

a régészek ebből a korból nem találtak eredeti leleteket. A 900-as években hadjáratokat vezető magyarok kör alakú szekérvárat alkalmaztak, amit a szekerekbe fogott igavonó állatok segítségével oszlopokban mozgatni is lehetett és zászlójelekkel vezényelték, így támadó fegyverként is jól használható volt. Az itteni szekérvárhoz hasonlót használhattak őseink. A fából épült szerkezet másfél hónap alatt készült el – árulta el Zoltán. A palánkvár több időt igényelt, tavaly szeptemberben indult a munka és idén januárban lett kész vele.

Az új várral pedig Alekszi Zoltán és a Várpark harmadszor is világrekorder lett. Megérkezett a 2020 Guinness World Records oklevele, amely igazolja, hogy övé „A világ legtöbb várreplikája”.

A „várkapitány” idén egy másik díjat is kapott, szeptemberben adták át számára a Marosi Arnold Díjat. „Óriási elismerés számomra, mert néhai segítőm és támogatóm, Dr. Siklósi Gyula professzor is birtokosa volt ennek az elismerésnek” – mondta Zoltán a kitüntetése kapcsán.

Bővebb információk ITT

Így készült a palánkvár:

Várpark - Dinnyés

Játék! A plakát megosztói között 1darab családi belépőt/ 2 felnőtt+ ... 2 gyerek / sorsolunk ki, mely egyszeri belépésre jogosít a Várpark és Skanzenbe és a Dinnyési Parasztudvarba. Érvényes: 2020.10.10-11. Játék vége, sorsolás:2020.10.10. 9.00

A Várparkba ősszel is érdemes kirándulni, íme egy kis kedvcsináló:

Fotók: a szerző, Okolicsányi Zoltán, Várpark Facebook-oldal

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kapus2.jpg

Rekorder a 20 diplomás magyar férfi: legutóbb horgászvizsgát tett, de sminkelni is tud

„A tizenötödik diplomáig igazából nem is éreztem, hogy ez valami rekord, vagy valami különlegesség lenne, de azóta is hajt a tudásvágy” – mondja Kapus Krisztián, aki nemrég vehette át huszadik oklevelét.
Dobó Maitz Petra cikke - szmo.hu
2020. október 14.


hirdetés

Egyértelmű, hogy az első kérdésünk az volt hozzá, mi motiválta őt és egyáltalán miért végzett el húsz különböző felsőfokú képzést.

Kapus Krisztián: Kicsi gyerekkorom óta hajt a tudásszomj. Én már általános iskolában és középiskolában is a könyvtárban éreztem leginkább otthon magam. Piarista középiskolába jártam, ahol piarista szerzetesek tanítottak, és ez rengeteg inspirációt adott, hogy soha, egy percig ne enyhüljön bennem a kíváncsiság.

Hatodikos voltam, amikor versem jelent meg, tagja voltam a nyolcvanas években oly népszerű kincskeresők csapatának. Felnőttként pedig bármi, ami felkeltette az érdeklődésemet arra sarkalt, tudjak meg még többet róla. És ha befejeztem egy iskolát, addigra már újabb és újabb tudományok is izgatták a fantáziámat.

– Amikor bemutatkozol, mit mondasz magadról egy ismeretlen társaságban? Kicsoda Kapus Krisztián, ha egy hivatást is oda kell biggyesztened a neved mögé?

– Talán pedagógusnak vagy ifjúsági közösségszervezőnek titulálnám magam.

hirdetés

A pedagógus szó számomra azt jelenti: nem tantárgyakat tanítok, inkább embereket nevelek.

A legtöbb időmet fiatalokkal töltöm, táborokat szervezek, rádióztunk, újságot írtunk. Elvégeztem egy ifjúsági szakértői képzést is, de ilyen nagy szavakat, mint szakértő, inkább nem használnék.

– A mai fiatalok egy fura évezred első éveiben vannak, amikor érezzük, a régimódi iskolatípusok, a maradibb berögzülések helyett muszáj nyitni az új felé. Amikor már nyelvet nem a szótárfüzet bemagolásával tanulunk, amikor a tananyagról beszélgetni, azt tovább kutatni a kihívás, és nem visszaadni szóról szóra azt, amit a tankönyvek írnak. Mit tudnál mondani egy mai fiatalnak arról, hogyan is kell tanulni? Hiszen tudjuk jól, ez az, amire a diákokat még nem tanították meg, és ez az idei év otthontanulásos időszakában markánsan meg is mutatkozott.

– A gyerekekben még zsigerből megvan az a tudásvágy, az az elemi erő, hogy majd ők megválthatják a világot. Ez az, amit nem szabad belőlük kiölni. Fel kell kelteni az érdeklődést és hagyni kell őket, hogy kutakodjanak a témában, hogy ki tudják fejezni önmagukat az adott témakörben és meg is tudják találni benne a saját motivációikat. Ha pedig megvan ez az alap érdeklődés, akkor az magával vonzza a vágyat, hogy még többet tudjanak.

– Mennyire menő az, ha valakinek van húsz diplomája? Értem ez alatt azt, hogy láttam, többen írnak a teljesítményed kapcsán negatív hozzászólásokat is.

– Igen, menetrendszerűen megérkezett a vélemény, miszerint én 28 éve az állam pénzén ingyenélősködöm, de meg kell nyugtatnom mindenkit: dolgozom és a tanulmányaimat emellett végzem.

Az sem igaz, miszerint egy sápatag, kocka, csúcsfejű lény lennék, aki közel három évtizede el sem hagyta az otthonát. Hovatovább három gyermekes családapa is vagyok, akinek az egyik lánya épp jogot tanul Szegeden.

– Hogyan fogadod ezeket a véleményeket?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
magyar-kislany-siker-ck.jpg

Lerajzolta a jövő autóját – egy magyar kislány is nyert a Rolls-Royce nemzetközi versenyén

A 11 éves Léna is megrajzolta, milyen lesz a jövő autója. Alkotása pedig a négy kategória közül az egyik legjobbja lett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 12.


hirdetés

16 évesnél fiatalabb gyerekeknek hirdetett versenyt a Rolls-Royce. A Young Designer Competition néven futó versenyen a gyerekeknek a jövő autóját kellett lerajzolniuk. A pályázatra 80 országból összesen 5 ezer alkotás érkezett.

A szakmai zsűri 4 kategóriában hirdetett győztest,

a "FUN" nevű kategória nyertese pedig egy 11 éves magyar kislány lett.

Léna egy igazán különleges autót tervezett.

A nyertes műveket, így Lénáét, és további három, külön elismeréssel díjazott alkotást is a Rolls-Royce Design Team csodálatos, digitális illusztrációként is elkészítette. A csapat ugyanazokkal a szoftverekkel és folyamatokkal dolgozott, amelyekkel a valódi Rolls-Royce-ok tervein is szoktak.

hirdetés

A Kínából, Japánból, Franciaországból és Magyarországról származó nyertesek pedig a közeljövőben egy sofőrös Rolls-Royce luxusautóval mehetnek majd iskolába a legjobb barátjuk társaságában.

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!