hirdetés
nyugatzombik0.jpg

„Sokkal több kedves biztatást kaptam, mint számonkérést” – Csepella Olivér a Nyugat+Zombikról

Két év csúszással bár, de elkészült a képregény, amire több mint 7 millió forintot dobtak össze. Ennek apropóján beszélgettünk a megálmodójával.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. december 08.


hirdetés

Kis túlzással a teljes magyar internetet lázba hozta 2014 őszén a Nyugat+Zombik közösségi finanszírozási kampánya. Csepella Olivér nem mindennapi sztoriötlete rengeteg embernek megtetszett, a kitűzött célösszeg közel két és félszerese gyűlt össze rá.

Eredetileg arról volt szó, egy év alatt rajzolja meg a képregényt, a megjelenés dátuma azonban egyre kijjebb tolódott. Végül három év lett belőle, két hete érkezett az örömhír, hogy elkészült a nagy mű. Olivér pedig most elmeséli, mekkora terhet rakott rá a folyamatos csúszás, mit csinálna másképp utólag visszatekintve, na és persze azt is, elégedett-e a végeredménnyel.

– Megkönnyebbültél?

hirdetés

– Jóval kisebb a súly rajtam, de még nem teljesen. Láttam már összehajtott íveket, illetve a borítót is külön, de a megkötött kész képregényeket még nem.

Igazán majd akkor fogok jól aludni, ha tudom, hogy rendben megérkezett az összes támogatóhoz.

Mondhatjuk, hogy most tartunk az utolsó előtti megállónál a végállomás előtt.

– Mennyire vált ez a dolog egyre növekvő teherré számodra, ahogy újra és újra ki kellett tolnod a határidőt?

– Maga a teher voltaképpen nem növekedett, inkább az nehezítette a dolgomat, hogy egyre jobban kifáradtam. Ez azért egy elég monoton munka, és két év után a harmadikat már elég nehezen éltem meg.

nyugatzombik3

– Gondolkodtál azon, mitől húzódhatott el eddig? Rosszul mérted fel, mi mennyi időt vesz igénybe?

– Ez egy nagyon soktényezős dolog volt, később szeretnék majd írni róla részletesebben is a támogatóknak. De a lényeg dióhéjban annyi, hogy rosszul mértem fel az egyes munkafolyamatokhoz szükséges időt. Nem úgy dolgoztam, hogy megcsináltam egy fejezetet mindennel együtt (vázlat, kézi rajz, átrajzolás, szkennelés, színezés, betűk), majd továbbléptem a következőre, hanem egy-egy fázist végigvittem az összes fejezeten. Tehát először az összes fejezetet felvázlatoltam, és így tovább. Mindig úgy képzeltem el, hogy majd a következő fázisban behozom az előzőben összeszedett lemaradást, mert az könnyebb lesz, aztán végül mindig adódott valami bonyodalom. Ezen dolgoztam három évig, semmi más munkát nem vállaltam ezalatt, egyszerűen csak ennyi idő kellett hozzá, és ezt rosszul mértem fel.

– A Csaknekedkislány zenekarra fordított időd nem ment a képregény kárára? Olvastam olyan véleményeket, hogy tök jó, hogy egyre többet koncerteztek és nő a népszerűségetek, de talán ez is közrejátszik a csúszásban.

– A képregényen egy átlagos napon 10-12 órát biztosan dolgoztam, többnyire hétvégén is, kivéve amikor mondjuk családi ebédre mentem. A zenekar volt számomra nagyjából az egyedüli lazítás, ami nélkül csak a képregény töltötte volna ki az életemet.

Inkább segítette a munkát, mint hátráltatta: ha a zenélés miatt nem kellett volna újra meg újra felállnom az asztaltól, lehet, hogy még most is ott ülnék.

– Hogyan érintett, hogy a vége felé páran már a pénz lenyúlásával is megvádoltak?

hirdetés

– Nem hiszem, hogy fontos volna arról beszélni, engem hogyan érintett. Nyomasztottam magamat így is eleget a határidőkkel, eleve volt egy belső elvárásom ezzel kapcsolatban. Nagyon sajnálom azóta is, hogy így elszámoltam magam, és hogy rosszul kommunikáltam, de láttam magam rajzolni minden nap, tudtam, hogy a képregényen dolgozom, és hogy azért csinálom, hogy jó legyen. Ezen nem sokat változtatott az, hogy valaki azt gondolta, hogy hazudok.

csepella2

Olivér a Csaknekedkislány zenekarban. Fotó: Komróczki Diána

– Szerinted a támogatókkal való kommunikáció megfelelő volt, vagy ha tehetnéd, mai fejjel máshogy csinálnád?

– Ráhibáztál, egész biztosan máshogy csinálnám. Nem tagadom, ezt a részét a dolognak elcsesztem. Akadozó volt a kommunikáció, sajnos egyáltalán nem mértem fel, hogy ezt lehetetlen egy embernek kézben tartani (tehát egyszerre rajzolni a képregényt és naprakész infókat is szolgáltatni róla). Pláne, hogy nem is nagyon tudtam mit mondani azon kívül, hogy „igen, rajzolom...”

Visszatekintve belátom, hogy igenis meg kellett volna írni ezt is, de közben egyfajta buborékban voltam. Arra gondoltam, hogy ha írok egy ilyen levelet, az nem ér véget ezzel, hanem nyilván felmerülnek majd kérdések, amiket szintén meg kell válaszolnom, és addig sem haladok a tényleges munkával.

Ott és akkor tényleg az volt a fejemben, hogy ha választani kell aközött, hogy aznap inkább befejezem az egyik fejezetet, vagy megfogalmazok és elküldök egy levelet a támogatóknak, akkor egyértelműen az előbbi a prioritás. Így sikerült akár hónapokig görgetni magam előtt a dolgot.

– Koncerteken mentek oda hozzád számonkérően, mondván „jó volt a buli, de hol van már a képregény?”

– Voltak páran, akik érdeklődtek, de egyáltalán nem a számonkérő hangnem volt a jellemző. Nyilván a kommentelők felháborodása is teljesen jogos volt, ezzel együtt szó sincs róla, hogy bárki vasvillával követelte volna a pénzét rajtam. Nem tudok pontos számot mondani, de a nagyjából 1000 támogató közül kevesebb mint 10 ember kérte vissza a befizetett összeget a csúszás miatt, ők meg is kapták. A túlnyomó többség tényleg meglepően türelmes és megértő volt, és inkább biztattak, hogy szánjak rá annyi időt, amennyi szükséges, ne hajtsam túl magam, csak legyen jó a végeredmény. Valószínűleg az utóbbi évben már nem úgy nézek ki, de engem ebben a három évben eszméletlen kedvesség vett körül. Más kérdés, hogy az elégedetlen kisebbség hangosabban hallatja a hangját.

– És milyen lett a végeredmény? Elégedett vagy vele, amennyire most látod?

– Igen. Nyilván az első nyomdai íven találtam egy elütést, de egy kis dög mindig túléli a lektorálást, gondolom. Arra azért jó ideje rájöttem, hogy nem az a cél, hogy tökéletes legyen, hanem, hogy k****jó. Most az jön, hogy várok egy kicsit, legalább karácsonyig, aztán leülök és elolvasom. Így, hogy ennyi időt töltöttem el a képregényben, nem tudom egyik pillanatról a másikra kívülről látni.

Egy ideig még a hibái fognak elsőre a szemembe szökni, vagy leginkább, hogy mi minden lehetett volna még, ami nem fért bele még a megnőtt oldalszámba se. De aztán lassan jobb apja leszek.

Mindenesetre amennyire látom, én azt hiszem, ez egy jó képregény lett.

nyugatzombik1

– A kampány elején egy évre elegendő pénzt kértél a támogatóktól. Miből éltél a rákövetkező két évben, sikerült beosztanod?

– Az volt a hatalmas szerencsém, hogy az eredetileg kitűzött cél több mint kétszerese jött össze. Szóval igen, abból éltem, amíg tudtam. A megduplázott költségvetés lehetővé tette, hogy másokat is bevonhassak a rajzolásba. A munka vége felé már szükségem volt családi és baráti kölcsönökre, amit pont, hogy el szerettem volna kerülni a kampánnyal, de az egészhez képest elhanyagolható ezeknek az aránya.

Más pénzforrásom nem volt, és őszintén nem tudom, mit csináltam volna, ha az első év végén elfogyott volna a pénz, amiből élek. Most már látom, hogy ennél sokkal előbb nem tudtam volna elkészülni, viszont eléggé tönkrementem volna a dologban, az biztos.

– Boltban is kapható lesz a képregény?

– A kiadós, terjesztős dolog is sokat változott, kezdetben magam akartam kiadni, végül a Corvina kiadóval egyeztem meg, ami azt hiszem, a legjobb dolog, ami történhetett. Az ő gondozásukban jelenik meg a könyv. Kicsit meg is lepődtem, hogy egy ilyen patinás kiadó mennyire tárt karokkal várta a lövöldöző nyugatosokat a történet minden blaszfémiájával együtt, de lehet, hogy csak túl sokáig voltam összezárva ezekkel a száz éves széplelkű szerzőkkel.

A támogatói és a bolti példányok egyszerre lettek kinyomtatva, csak kicsivel különbözik a kettő egymástól, és most épp a postahelyzet miatt fáj a fejem, hogyan fogom időben eljuttatni mindenkihez. Ezen a hétvégén minden támogató át tudja majd venni személyesen a csomagját, ami tök izgalmas, mert a legtöbbjükkel ugye nem is találkoztam. Amelyik csomag nálam marad, azt pedig küldöm a címekre, és imádkozom, hogy senkinek se próbálják meg begyűrni a postaládájába a könyvet, amire három évet várt. Az az ideális, ha az utolsó támogató is hamarabb kapja kézhez a képregényt, mint a legelső bolti vásárló. Úgyhogy most épp ezen dolgozom.

nyugatzombik2

– Hogyan tovább ezután, van már elképzelésed, mivel szeretnél foglalkozni?

– Hogyne, soha többet nem csinálok képregényt. (nevet) Oké, ez így hülyeség, de abban biztos vagyok, hogy most jó ideig újra tervezőgrafikus szeretnék lenni. Ez a természetes közegem, három éve úgy dolgozom a barátaimmal alapított közös stúdiónkban (Halisten Stúdió), hogy nincs velük egy közös munkám se. Mármint a Nyugat+Zombikon kívül, amiben erejükön felül segítettek. De majd most nagyon sok kávét főzök nekik, és logókat fogok tervezni, arculatokat meg címkéket.

Elmondhatatlanul hálás vagyok a kalandért, de most megint sok kis munkám lesz, és imádni fogom.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
adrienn_torta-1000x563.jpg

Pénzügyes szakmáját cserélte le a borsófőzelék-torta megálmodója

Hobbiként kezdődött, de mostanra Adrienn felhagyott korábbi munkájával, hogy az általa kreált kajatortáknak élhessen.
Szponzorált tartalom - szmo.hu
2019. december 09.


hirdetés

Nem cukrász az eredeti szakmája, ma mégis a saját fejlesztésű „kajatortáiról” ismerik. Kilenc éve kezdett el tortákkal foglalkozni, akkor még csak abszolút hobbiból: a fia harmadik születésnapjára szeretett volna egy különleges tortát készíteni. Aztán annyira megkedvelte a torták világát, hogy az ismerőseinek rendre ő készítette az ünnepi tortákat.

„Kilenc évig én ezzel csak hobbiszinten foglalkoztam. Ez nem volt könnyű, mert dolgoztam, két gyereket neveltem, közben elváltam, a tortákra többnyire éjszaka jutott időm” – mondja Adrienn.

hirdetés

VIDEÓ: Nézd meg Adriennel készült videónkat

Nem is készült profinak, azt gondolta, hogy megragad hobbiszinten. De miután a kajatortái egyre népszerűbbek lettek, egyre több megkeresést kapott és a média is elkezdett foglalkozni vele, úgy gondolta, hogy meg kell próbálnia ezt az utat.

De mik is azok a kajatorták?

„A kajatorták elsőre látványban nyújtanak különleges élményt azzal, hogy

megtévesztésig hasonlítanak valamilyen ételre. Mondjuk a borsófőzelékre, vagy a gulyáslevesre. Még sincs bennük semmilyen sós íz, belül édesek, ugyanúgy jó ízűen elfogyaszthatók, mint a hagyományos torták” – segít az értelmezésben Adrienn. Hogy mennyire jól sikerül neki az ételek tortaformába öntése azt az is igazolja, hogy előfordult már, hogy a tortáját a hűtőpulton a főételek közé helyezték, esetleg le akarták venni róla a szintén édes dekorációként odakerült konyharuhát.

Adrienn tehát úgy döntött, hogy tovább építi a kajatorták hírnevét. Felmondott korábbi munkahelyén, hogy most már csak az új szakmájának élhessen. Úgy fogalmaz, adott magának másfél évet, hogy kiderüljön, mire megy ezen az új területen – általában ennyi idő kellett neki a korábbi pénzügyes munkái során is ahhoz, hogy valamit felépítsen, elérje célját. Ha nem minden a tervek szerint alakulna, még mindig visszatérhet a pénzügyek világába. De azért reméli, hogy nem így lesz.

Szakácskönyvben adja át a tudását

Nagy tervei vannak: szeretne saját cukrászdát nyitni, ahol meg is lehetne vásárolni a kajatortáit, szeretné másoknak is átadni a tudását, és szeretne újabb szakácskönyvet kiadni.

Merthogy egy szakácskönyvet már jegyeznek a nevével, a „Hobbicukrászat – alapoktól a mesterfokig” c. könyv kiadásával indított, amelynek alapjait még a főállású munkája mellett rakta le. A könyv ráadásul magánkiadásban jelent meg, így komoly befektetést igényelt Adrienn részéről. „Nem kevés pénzbe kerül ma magánkiadásban megjelentetni egy szakácskönyvet, de úgy voltam vele, hogy

ez hosszú távon megtérülhet, mert a személyes brandemet építem vele” – magyarázza Adrienn.

hirdetés

Ha már csak a biztos anyagi háttér hiányzik az újratervezéshez...

Az Újratervezés sorozat inspiráló történeteit látva sokan érezhetik úgy, hogy bár megtehetnék ők is ezt a nagy lépést, de ahhoz, hogy merjenek valami újba fogni, hiányzik még valami: az anyagi háttér.

Mit mond a szakértő?

„Mindannyian rendelkezünk olyan tervekkel, amelyeket hosszú évek óta dédelgetünk, azonban valamilyen okból eddig még nem jutottunk el a megvalósításukig. Van, hogy a saját kételyeink szabnak gátat annak, hogy a hobbinkból hivatás lehessen. Pedig, ahogy az itt szereplő történet is mutatja, egy átgondolt döntés, egy bátor lépés teljesen új perspektívákat nyithat az életünkben, és az önmegvalósítás kezdetét jelentheti. Természetesen minden ilyen jellegű váltás az elején lemondásokkal és anyagi befektetéssel járhat, így érdemes előre felmérni a lehetőségeinket. Ügyeljünk arra, hogy döntésünkhöz pénzügyi tervet is készítsünk, amiben az álmok mellett a pénzügyekkel is tervezünk. Az első nagy lépés megtételéhez akár komoly pénzügyi befektetésre is szükség lehet, ilyenkor jelent hatékony segítséget a személyi kölcsön*, amelyet ma már néhány órán belül akár az otthonunkból, online is igényelhetünk. A felmerülő kérdések megválaszolásában pedig az ügyintézőink készségesen segítenek” – mondja Györkei Krisztián, az OTP Bank fogyasztási hitelek termékfejlesztési vezetője.

*THM mértéke: 7,3 - 24,1 %

Az akciós időszak 2019. október 7-től visszavonásig, de legkésőbb december 15-ig tart.

További részletek: www.otpbank.hu/szemelyikolcson

A könyvet csak Adrienntől lehet megrendelni, de máris sok helyre elkerült: Adrienn folyamatosan kap visszajelzéseket a tortakészítési próbálkozásokról, amiket meg is oszt a közösségi oldalán.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tudom, tudom, most kellene szelfizgetnem a frissen kiszállított könyvvel, de jelenleg még retussal és filterekkel sem tudnám magam normálisan kinéző állapotba hozni. ? Ma utolsó pillanatban beesett minden, könyv, 2 féle csomagolóanyag, és dolgozom, hogy az előrendeléseket teljesítsem, ami 260 db. ☺ Őrület. A könyv szerintem gyönyörű lett, hála a profi ételfotósnak @elobbfotozunk_aztaneszunk . ? Köszi Orsi a szuper képeket! A fázisokat és néhány fotót én csináltam, nézzétek el nekem, de 35 tortánál beleőszült volna Orsi a fázisokba, egy torta legyártása 4-5 óra is megvolt. Na jó, voltak egyszerűbbek. ? Ígérem, nemsokára jön a szelfi, meg egy videó is a könyv belsejéről, addig is játsszatok Orsinál, mert könyvet nyerhettek! Részletek Orsi legújabb posztjában. Katt a profiljára! ? . . . . . #cake #cakestagram #cakeart #cakedesign #instacake #instahun#instadaily #cakeblogger #sculptedcake #3dcake #notwhatitseems #adriennsabjan #mik #mik_gasztro #pastrylife #kajatorta #foodcake #fuckdiet #mutimitsütsz #hobbicukraszatmesterfokon

Sabján Adrienn (@adriennsabjan) által megosztott bejegyzés,

Borsófőzeléket, gulyáslevest és rántott húst is mintázott már tortából

„Rendszerint az ismerősöktől kapott feladatok alapján jönnek az ötletek, hogy milyen torták készülnek el. Most már elég sok megkeresésem volt ahhoz, hogy sikerült kikísérleteznem az alapanyagokat. A borsófőzelékes torta viszont a saját ötletem, most ez számít a legtrendibbnek, a kislányom születésnapjára is ilyet kellett készítenem.”

A legextrémebb alkotás egy Valentin napra készített valósághű szívtorta volt, amit szintén megrendelésre készített. Az ételek közül pedig már alig van olyan, amit ne készített volna már el tortaként. Készült már torta gulyásleves, pizza, rántott hús és sushi formában is.

„A mostani életem sokkal kiszámíthatatlanabb, mint a korábbi volt. De sokkal kreatívabb. Soha nem tudhatom, épp ki fog megkeresni valamilyen különleges kívánsággal.

Azt remélem, hogy ha most is 100%-osan csak egy dologra koncentrálok, akkor ugyanolyan sikereket tudok elérni, mint korábban a kiszámíthatóbb területen.”


KÖVESS MINKET:





hirdetés
snapshot-6.jpg

215 milliót takarított meg és 24 évesen nyugdíjba vonult – elárulta, mi a titka

Nem ütötte meg a lottófőnyereményt, nem örökölt hatalmas vagyont. Állítása szerint csupán „agresszív módon” takarékoskodott az a kanadai fiatalember, aki huszonévei közepén már boldog nyugdíjasnak mondhatja magát.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 12.


hirdetés

Mike Rosehart, aki korábban informatika-technológiai üzleti elemző volt, még csak 27 éves, de három éve visszavonult, miután sikerült 578.132 fontot (több mint 215 millió forintot) megtakarítania. A férfi a FIRE, a korai nyugdíjba vonulást lehetővé tevő pénzügyi függetlenség (Financial Independence Retire Early) mozgalom híve, és már három tanítványának is átadta tudását. Meggyőződése, hogy ezt bárki elérheti.

A titok: költs keveset, keress többet és maximalizáld a különbséget. És nem utolsósorban a kedvtelések későbbre való halasztása – mondjuk le egy külföldi utazásról, egy új okostelefonról, esetleg még arról is, hogy kávézóba járjunk.

Mike-nak persze voltak tapasztalatai a spórolásról, hiszen anyja egyedül nevelte őt, nem dúskáltak a javakban, felsőfokú tanulmányait is ösztöndíjaknak köszönhette. 2010-ben, amikor még Kanadában, egy üzleti főiskolán tanult, és a boldogság pszichológiájával foglalkozott, amikor találkozott a dán asztrofizikus Jacob Lund könyvével.

hirdetés

Ez arról szólt, hogy egy átlag keresetű ember hogyan válhat öt év alatt anyagilag függetlenné. „Akkor jöttem rá, hogy a boldogság a szabadság, és hogy az ember azt csinálhatja az életben, amit akar” – emlékezett a Metrónak.

Mike és barátnője, azóta felesége, Alyse innentől kezdve visszafogták számos „kis kiadásukat”, mert rájöttek, hogy sok kicsi sokra megy, és ez akadálya lehet hosszú távú terveiknek. Kedvese imádott a Starbucksba járni, de szeretett volna minél előbb gyerekeket. Miután megállapodtak arról, hogy csak a visszavonulás után alapítanak családot, Mike minden alkalommal, hogy Alyse betért kedvenc kávézójába, közölte vele: „Két nappal távolabbra kerültünk a gyerekektől.” Egy év alatt sikerült a lányt „átnevelnie”.

Amikor Rosehart fejébe vette a FIRE-tervet, maga is egy kávézóban dolgozott, a minimálbérnél valamivel magasabb fizetésért. De már ekkor lehetőségeinél alacsonyabb szinten élt, hogy a jövő érdekében takarékoskodjon. Másodévesként 200 fontért bérelt szobát, amibe éppen csak befért egy ágy, aztán már a barátnőjével találtak egy kis lakást, még mindig viszonylag olcsón, havi 346 fontért. A szomszédokkal közös internetet használtak, havi 3 fontért. Mindenhová kerékpárral közlekedett, miután sikerült egy használthoz hozzájutnia egy csereüzleti portálon.

Tizenkilenc éves volt, amikor már letette a 115 ezer fontos foglalót egy házra Ontario államban. Amint az övé lett a ház, egy részét kiadta, és közben félre is tudtak tenni. „Az alagsori lakónk kifizette jelzálog-hitelünket. Mire megszereztük a diplomát, már nem volt adósságunk és pénzünk is volt a bankban.” Esküvőjüket megúszták 2800 fontból, brazíliai nászútjukat pedig a hitelkártyájukkal nyert jutalompontokból fizették. Egy barátjuknál laktak, így a szállásra sem kellett külön költeniük.

A diploma után Mike kezdő fizetése tanácsadóként évi 31,190, Alyse-é grafikusként 20,157 font volt. Ez ugyan egyik sem túl nagy összeg, de mindketten elszánták magukat a további takarékoskodásra. Mike szinte teljes fizetését ingatlanok vételére fordították, amiket aztán mind kiadtak. Közben Alyse fizetésének alig a feléből éltek. Három év alatt 10 házat vettek. Közben 2016-ban megszületett első gyermekük, Emma, 2019-ben pedig a második, Arielle.

2017 februárjában Mike beírta noteszába, hogy eladott 11 házat és 578.132 fontot takarított meg – 25-ször annyit, mint amennyi az éves kiadása volt a FIRE útmutatásai alapján. Kiszámolta, hogy a „nyugdíjba vonuláshoz” 368.925 fontra van szüksége és ennél jóval többel rendelkezett.

Amikor főnökének bejelentette távozását, azt a választ kapta, hogy menjen nyugodtan féléves szabadságra, munkahelyét fenntartják. A főnök azt hitte, hogy Mike életkori válságban van.

Mike „nyugdíjasként” sem unatkozik. Most már rendszeres összejöveteleket tart azoknak, akik szintén követni akarják a FIRE-rendszert és a YouTube-on is hirdeti az igét. Közben pedig továbbra is ügyesen forgatja a pénzt: házakat vesz, felújítja, majd eladja őket.


KÖVESS MINKET:






hirdetés
adrienn_torta-1000x563.jpg

Pénzügyes szakmáját cserélte le a borsófőzelék-torta megálmodója

Hobbiként kezdődött, de mostanra Adrienn felhagyott korábbi munkájával, hogy az általa kreált kajatortáknak élhessen.
Szponzorált tartalom - szmo.hu
2019. december 09.


hirdetés

Nem cukrász az eredeti szakmája, ma mégis a saját fejlesztésű „kajatortáiról” ismerik. Kilenc éve kezdett el tortákkal foglalkozni, akkor még csak abszolút hobbiból: a fia harmadik születésnapjára szeretett volna egy különleges tortát készíteni. Aztán annyira megkedvelte a torták világát, hogy az ismerőseinek rendre ő készítette az ünnepi tortákat.

„Kilenc évig én ezzel csak hobbiszinten foglalkoztam. Ez nem volt könnyű, mert dolgoztam, két gyereket neveltem, közben elváltam, a tortákra többnyire éjszaka jutott időm” – mondja Adrienn.

hirdetés

VIDEÓ: Nézd meg Adriennel készült videónkat

Nem is készült profinak, azt gondolta, hogy megragad hobbiszinten. De miután a kajatortái egyre népszerűbbek lettek, egyre több megkeresést kapott és a média is elkezdett foglalkozni vele, úgy gondolta, hogy meg kell próbálnia ezt az utat.

De mik is azok a kajatorták?

„A kajatorták elsőre látványban nyújtanak különleges élményt azzal, hogy

megtévesztésig hasonlítanak valamilyen ételre. Mondjuk a borsófőzelékre, vagy a gulyáslevesre. Még sincs bennük semmilyen sós íz, belül édesek, ugyanúgy jó ízűen elfogyaszthatók, mint a hagyományos torták” – segít az értelmezésben Adrienn. Hogy mennyire jól sikerül neki az ételek tortaformába öntése azt az is igazolja, hogy előfordult már, hogy a tortáját a hűtőpulton a főételek közé helyezték, esetleg le akarták venni róla a szintén édes dekorációként odakerült konyharuhát.

Adrienn tehát úgy döntött, hogy tovább építi a kajatorták hírnevét. Felmondott korábbi munkahelyén, hogy most már csak az új szakmájának élhessen. Úgy fogalmaz, adott magának másfél évet, hogy kiderüljön, mire megy ezen az új területen – általában ennyi idő kellett neki a korábbi pénzügyes munkái során is ahhoz, hogy valamit felépítsen, elérje célját. Ha nem minden a tervek szerint alakulna, még mindig visszatérhet a pénzügyek világába. De azért reméli, hogy nem így lesz.

Szakácskönyvben adja át a tudását

Nagy tervei vannak: szeretne saját cukrászdát nyitni, ahol meg is lehetne vásárolni a kajatortáit, szeretné másoknak is átadni a tudását, és szeretne újabb szakácskönyvet kiadni.

Merthogy egy szakácskönyvet már jegyeznek a nevével, a „Hobbicukrászat – alapoktól a mesterfokig” c. könyv kiadásával indított, amelynek alapjait még a főállású munkája mellett rakta le. A könyv ráadásul magánkiadásban jelent meg, így komoly befektetést igényelt Adrienn részéről. „Nem kevés pénzbe kerül ma magánkiadásban megjelentetni egy szakácskönyvet, de úgy voltam vele, hogy

ez hosszú távon megtérülhet, mert a személyes brandemet építem vele” – magyarázza Adrienn.

hirdetés

Ha már csak a biztos anyagi háttér hiányzik az újratervezéshez...

Az Újratervezés sorozat inspiráló történeteit látva sokan érezhetik úgy, hogy bár megtehetnék ők is ezt a nagy lépést, de ahhoz, hogy merjenek valami újba fogni, hiányzik még valami: az anyagi háttér.

Mit mond a szakértő?

„Mindannyian rendelkezünk olyan tervekkel, amelyeket hosszú évek óta dédelgetünk, azonban valamilyen okból eddig még nem jutottunk el a megvalósításukig. Van, hogy a saját kételyeink szabnak gátat annak, hogy a hobbinkból hivatás lehessen. Pedig, ahogy az itt szereplő történet is mutatja, egy átgondolt döntés, egy bátor lépés teljesen új perspektívákat nyithat az életünkben, és az önmegvalósítás kezdetét jelentheti. Természetesen minden ilyen jellegű váltás az elején lemondásokkal és anyagi befektetéssel járhat, így érdemes előre felmérni a lehetőségeinket. Ügyeljünk arra, hogy döntésünkhöz pénzügyi tervet is készítsünk, amiben az álmok mellett a pénzügyekkel is tervezünk. Az első nagy lépés megtételéhez akár komoly pénzügyi befektetésre is szükség lehet, ilyenkor jelent hatékony segítséget a személyi kölcsön*, amelyet ma már néhány órán belül akár az otthonunkból, online is igényelhetünk. A felmerülő kérdések megválaszolásában pedig az ügyintézőink készségesen segítenek” – mondja Györkei Krisztián, az OTP Bank fogyasztási hitelek termékfejlesztési vezetője.

*THM mértéke: 7,3 - 24,1 %

Az akciós időszak 2019. október 7-től visszavonásig, de legkésőbb december 15-ig tart.

További részletek: www.otpbank.hu/szemelyikolcson

A könyvet csak Adrienntől lehet megrendelni, de máris sok helyre elkerült: Adrienn folyamatosan kap visszajelzéseket a tortakészítési próbálkozásokról, amiket meg is oszt a közösségi oldalán.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tudom, tudom, most kellene szelfizgetnem a frissen kiszállított könyvvel, de jelenleg még retussal és filterekkel sem tudnám magam normálisan kinéző állapotba hozni. ? Ma utolsó pillanatban beesett minden, könyv, 2 féle csomagolóanyag, és dolgozom, hogy az előrendeléseket teljesítsem, ami 260 db. ☺ Őrület. A könyv szerintem gyönyörű lett, hála a profi ételfotósnak @elobbfotozunk_aztaneszunk . ? Köszi Orsi a szuper képeket! A fázisokat és néhány fotót én csináltam, nézzétek el nekem, de 35 tortánál beleőszült volna Orsi a fázisokba, egy torta legyártása 4-5 óra is megvolt. Na jó, voltak egyszerűbbek. ? Ígérem, nemsokára jön a szelfi, meg egy videó is a könyv belsejéről, addig is játsszatok Orsinál, mert könyvet nyerhettek! Részletek Orsi legújabb posztjában. Katt a profiljára! ? . . . . . #cake #cakestagram #cakeart #cakedesign #instacake #instahun#instadaily #cakeblogger #sculptedcake #3dcake #notwhatitseems #adriennsabjan #mik #mik_gasztro #pastrylife #kajatorta #foodcake #fuckdiet #mutimitsütsz #hobbicukraszatmesterfokon

Sabján Adrienn (@adriennsabjan) által megosztott bejegyzés,

Borsófőzeléket, gulyáslevest és rántott húst is mintázott már tortából

„Rendszerint az ismerősöktől kapott feladatok alapján jönnek az ötletek, hogy milyen torták készülnek el. Most már elég sok megkeresésem volt ahhoz, hogy sikerült kikísérleteznem az alapanyagokat. A borsófőzelékes torta viszont a saját ötletem, most ez számít a legtrendibbnek, a kislányom születésnapjára is ilyet kellett készítenem.”

A legextrémebb alkotás egy Valentin napra készített valósághű szívtorta volt, amit szintén megrendelésre készített. Az ételek közül pedig már alig van olyan, amit ne készített volna már el tortaként. Készült már torta gulyásleves, pizza, rántott hús és sushi formában is.

„A mostani életem sokkal kiszámíthatatlanabb, mint a korábbi volt. De sokkal kreatívabb. Soha nem tudhatom, épp ki fog megkeresni valamilyen különleges kívánsággal.

Azt remélem, hogy ha most is 100%-osan csak egy dologra koncentrálok, akkor ugyanolyan sikereket tudok elérni, mint korábban a kiszámíthatóbb területen.”


KÖVESS MINKET:






hirdetés
forisnorbi0.jpg

Ilyen egy Erasmus-félév vakként Finnországban

A 26 éves Norbi nem ismer lehetetlent: korábban már végigment a Caminón, versenyszerűen sportol, most pedig élete eddigi leghosszabb külföldi kalandját is bevállalta.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. december 04.


hirdetés

Fóris Norbertet három éve ismertem meg, amikor arról tartott élménybeszámolót, milyen volt vakként – egyetlen kísérővel – végigmenni az El Camino zarándokúton. Legközelebb pedig azután írtam róla, hogy lediplomázott a Testnevelési Egyetemen, és különleges gesztusként segítő kutyája is kapott egy oklevelet.

Azóta is minden adandó alkalommal bebizonyítja, hogy nem létezik számára semmiféle akadály: több sportágat űz rendszeresen, két egyetemi szakot végez egyszerre, szabadidejében zenél, és időnként még stand up-olni is szokott.

Augusztus óta pedig a finnországi Tamperében él Erasmus-ösztöndíjasként. Az eddigi élményeiről mesélt.

hirdetés

– Az a benyomásom, hogy simán aktívabb életet élsz, mint a legtöbb látó. Sosem merültek fel benned kétségek, hogy valamire esetleg nem leszel képes?

– Nem igazán szoktak kétségeim lenni ezzel kapcsolatban. Ha kitűzök valamilyen célt, azt így vagy úgy, de mindenképpen igyekszem teljesíteni. Nem azt mondom, hogy egyszer sem jutnak eszembe a lehetséges nehézségek, vagy az, hogy akár kudarcot is vallhatok, de egyáltalán nem ez dominálja a hozzáállásomat. Persze könnyen lehet, hogy van ebben egyfajta bizonyítási vágy is önmagam felé, hogy „csak azért is sikerülni fog...”

– Mire vagy a legbüszkébb az eddig elért eredményeid közül? A diploma, a sportsikerek, a Camino, esetleg valami más?

– Minden sikeremnek egyformán örülök, de büszke arra vagyok igazán, hogy ahonnan indultam, el sikerült érni az egyetemet, tudok dolgozni, és még esélyem van nagy sportsikerekre. Sohasem adtam fel, bármilyen nehézség jött szembe.

– Találkoztál bármikor az életed során kétkedőkkel, akik azt mondták, neked ezek a dolgok vakként úgyse fognak sikerülni?

– Igen, előfordult, de ezek a megjegyzések nekem még inkább erőt adtak, hogy már csak azért is megcsinálom. Akaraterővel rendesen megáldott az Isten.

– Hogy kerültél Finnországba?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!