hirdetés
cimlap-1.jpg

Sohasem volt még ennyire egyszerű a takarítás – iRobot Roomba i7+ teszt

Kipróbáltuk a robotporszívót, ami még a portartályát is automatikusan üríti. Minden eddiginél kényelmesebb lett a porszívózás.
Szponzorált tartalom (x) - szmo.hu
2020. október 20.


hirdetés

A ropotporszívók csúcskategóriájában nehéz újat mutatni, az iRobotnak mégis sikerült. A titok nyitja a dokkolóállomás, ami egy porzsákot rejt. Dokkoláskor a porszívó ide továbbítja teljesen automatikusan a felszívott koszt, így hosszú hetekig hozzá sem kell nyúlni, a rendszer tényleg magától működik.

Nem csoda, hogy izgatottan vártuk a szerkesztőségben az iRobot Roomba i7+ porszívót, amit huzamosabb ideig teszteltünk otthon is.

A Roomba doboza olyan, amilyennek egy igazán igényes terméknél lennie kell.

Okosan elrendezve sorakozott benne a porszívó, az ennél is nagyobb helyet elfoglaló dokkolóállomás, és a kiegészítőket tartalmazó dobozka. Utóbbiról érdemes külön is megemlékezni: az iRobothoz ugyanis nemcsak egy dokkoló jár, hanem tartalék porzsák, tartakék szűrő, plusz oldalkefe, akksi és úgynevezett virtuális fal is, ami megadályozza, hogy a robot olyan helyre menjen, ahová nem szeretnénk.

A készülék üzembe helyezése nagyon egyszerű, mert a fő elemek teljesen összeszerelve érkeznek. Így csak be kellett dugnunk a dokkolót, le kellett töltenünk az iRobot HOME applikációt, és a készülék a wifi-re kapcsolódva máris használatra készen várta az első utasításunkat.

hirdetés

Ezután belekezdett a lakás feltérképezésébe, aminél hamar kiderült, mennyire korszerű ez az iRobot.

A gyártó "Imprint Intelligens Feltérképezésnek" nevezte el azt a rendszert, amelynek segítségével a robotporszívó szobáról szobára derítette fel a lakást, és raktározta el a helyiségek, valamint a bútorok helyét.

Bár nálunk nincs Amazon Alexa vagy Google Assistant, de a robotporszívó ezekkel is összehangolható, és képes egyetlen hangutasításra kitakarítani egy adott helyiséget. Tehát elég annyit mondanunk a hangvezérelt személyi asszisztensnek, hogy "Takarítsd ki a hálószobát!", és a porszívó már indul is, és teszi a dolgát. Alexa híjján mindez tökéletesen működött az appon keresztül is, ahol elneveztük a kitakarítandó helyiségeket, bejelöltük az elkerülendő részeket (például a padlón álló gitárunk helyét, ami hajlamos folyton feldőlni), majd egyszerűen bepipáltuk, hol kérünk takarítást.

Mi elsőként a fürdőszobában próbáltuk ki a Roomba tudását, mert ez a süppedős szőnyeggel, a hajszálakkal sohasem könnyű terep egy robotporszívónak. A készülék azonban gond nélkül megbirkózott a feladattal. Utána elmerészkedett a küszöbig, de mélységérzékelő rendszerével időben detektálta, hogy a másik oldalon túl nagy a szintkülönbség (akárcsak a társai, a Roomba is másfél centiig bírja a küszöböket), és visszafordult, anélkül, hogy leesett volna.

A hálóban szintén megbirkózott a vastagabb szőnyegekkel is, bár amikor felküzdötte magát, érezhetően lelassult, de nem adta fel.

A leírás szerint a porszívó a Dirt Detect nevű ultrahangos és optikai szenzor-rendszer segítségével azt is érzékeli, mennyire szennyezett felületen dolgozik, és a piszkosabb részeken tényleg mindig nagyobb fokozatra kapcsolt.

A minőségre nem lehetett panaszunk, a készülék ugyanis két, egymással szemben forgó gumikefét kapott, amelyekkel minden szennyeződést tökéletesen eltűntetett a szőnyegekről, a parkettáról és a konyhai padlóburkolóról is. A sarkokról pedig egy oldalkefe gondoskodott.

Ha ez sem elég, ott volt a dupla takarítás funkció, aminek jó hasznát vettük az ebédlőben és a gyerekszobában.

A nappaliban a legnagyobb élmény az volt, ahogy a készülék a kábelekkel bánt.

Sok robotporszívó ugyanis rendszeresen belegabalyodik a bedugva felejtett töltők kábeleibe, a Roomba azonban jól vizsgázott, és nem kellett kézzel beavatkoznunk.

Az egyetlen hátulütőnek a hangja tűnt, az első bekapcsolás után kicsit megijedtünk, hogy felébred a szomszéd szobában alvó gyerek, de aztán hamar kiderült, hogy a hangerő nagyban függ attól, hogy a porszívó épp milyen terepen dolgozik, és általában jóval halkabban üzemelt, mint a dokkolónál.

És ezzel el is érkeztünk a meglehetősen dekoratívra sikerült, "Clean Base"-nek elnevezett dokkolóhoz, ami a legnagyobb újdonság. A robotporszívóknál a fő elvárás az automatikus működés. Bár a kisebb résekkel egyikük sem bír, rengeteg időt spórolnak meg a napi takarításban, így az igazán alapos nagytakarításoknál tényleg csak a kritikus részekkel kell foglalkozni. Az automatikus működés azonban eddig sohasem volt teljesen automatikus, mert egy vagy két alkalom után óhatatlanul dolgunk volt az összegyűlt porral és kosszal.

A Roomba i7+ forradalmi újítása, hogy a portartály kiürítését is automatizálta. Egy-egy takarítás után a robotporszívó beáll a helyére, és a dokkolóba szerelt motor segítségével átszivattyúzza a tartály tartalmát egy külső porzsákba. Ez pedig akár 30 alkalmat is kibír, mire megtelik. Így hetekig/hónapokig nem kell a rendszerhez nyúlnunk, és a por egész biztosan nem kerül vissza a lakás légterébe.

Tényleg szuper élmény volt, amikor a porszívó magától dokkolt, majd megtisztította saját magát. A teszt alatt a porzsák nem telt meg, ha megtelik, arra az applikáció figyelmeztet. Olyankor még mindig ott a tartalék, azután pedig 5-6 ezer forintért rendelhetünk egy újabb három darabos készletet.

Ha valaki beruház egy ilyen csúcstechnológiás porszívóba, egész biztosan nem a porzsákokon akar majd spórolni. Az ugyanis tény, hogy az iRobot Roomba i7+ 315 ezer forintos árával nem az olcsóbb robotporszívók közé tartozik. Ha viszont valaki rászánja magát, akkor ezért a pénzért szinte tökéletes terméket kap, amely valóban automatizálja az otthoni takarítást, és nekünk egyetlen dolgunk marad: kényelmesen hátradőlni és élvezni a végeredményt. A termékről és további termékekről ezen a linken találsz bővebbb infot!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
cancer.jpg

Elpusztítja a rákos sejteket az izraeliek forradalmian új génszerkesztő rendszere

Génmanipuláción alapuló rendszert teszteltek sikeresen a Tel Aviv-i egyetem rákkutatói. A megoldás még az agresszív áttétes daganatokat is megállította a tesztelt állatok szervezetében.
fotó: Peter Schreiber/Pixabay - szmo.hu
2020. november 19.


hirdetés

A Tel Aviv-i Egyetem (TAU) kutatói kimutatták, hogy a CRISPR rendszer nagyon hatékony az áttétes daganatok kezelésében, ami jelentős lépés a rákgyógyításban. A kutatók új lipid nanorészecske-alapú szállító rendszert fejlesztettek ki, amely kifejezetten a rákos sejteket célozza meg és genetikai manipulációval pusztítja el őket. A CRISPR-LNP-nek nevezett rendszer genetikai hírvivőt (messenger RNS) hordoz, amely a Cas9 CRISPR enzimet kódolja, amely molekuláris ollóként működik, így gyakorlatilag elvágja a sejtek DNS-ét - írta a medicalexpress.

A forradalmi kutatást Dan Peer professzor, az egyetem kutatásért és fejlesztésért felelős alelnöke, valamint a TAU Shmunis Biomedicina és Rákkutató Iskolájának Precíziós Nanomedicina Laboratóriumának vezetője irányította.

Az úttörő tanulmány eredményeit, amelyet az ICRF (Izraeli Rákkutatási Alap) finanszírozott, 2020 novemberében tették közzé a Science Advances folyóiratban.

"Ez az első olyan tanulmány a világon, amely bebizonyítja, hogy a CRISPR genomszerkesztő rendszer felhasználható a daganatos élő állatok hatékony kezelésére" - mondta Prof. Peer.

"Hangsúlyozni kell, hogy ez nem kemoterápia. Nincsenek mellékhatások, és az így kezelt rákos sejtek soha többé nem válnak aktívvá.

hirdetés

A Cas9 molekuláris ollója elvágja a rákos sejt DNS-ét, ezáltal semlegesíti és tartósan megakadályozza a kiújulást."

A rák kezelésére szolgáló új technológia kipróbálásához Peer professzor és csapata a legveszélyesebb daganatok közül választott kettőt, ezek: a glioblastoma és metasztatikus petefészekrák.

A glioblastoma a legagresszívebb típusú agydaganat, amelynek várható élettartama a diagnózis után 15 hónap, az ötéves túlélési arány pedig csak 3%. A kutatók kimutatták, hogy egyetlen CRISPR-LNP kezelés megduplázta a glioblastoma daganatos egerek átlagos várható élettartamát, mintegy 30% -kal javítva azok teljes túlélési arányát.

A petefészekrák a nők egyik fő halálozási oka és a női reproduktív rendszer leghalálosabb rákja. A legtöbb pácienst a betegség előrehaladott stádiumában diagnosztizálják, amikor az áttétek már elterjedtek az egész testben. Az elmúlt évek fejlődése ellenére a betegek csak egyharmada éli túl ezt a betegséget. A metasztatikus petefészekrákos egereken végzett CRISPR-LNP kezelések 80% -kal megnövelték a túlélési arányukat.

"A CRISPR genomszerkesztő technológia forradalmasította képességünket a gének személyre szabott megzavarására, helyreállítására vagy akár helyettesítésére" - mondta Prof. Peer.

"A klinikai megvalósítás a kutatásban való széleskörű felhasználása ellenére még mindig gyerekcipőben jár, mivel hatékony szállítórendszerre van szükség a CRISPR biztonságos és pontos eljuttatásához a célsejtekhez. Az általunk kifejlesztett szállítási rendszer a rákos sejtek túléléséért felelős DNS-t célozza meg. Ez egy olyan innovatív kezelés az agresszív rákok ellen, amelyeknek ma még nincs hatékony kezelésük" - fogalmazott a kutató.

A szakember hozzátette, hogy a két agresszív rák gyógyítására irányuló kutatások során számos más technológiai megoldásra is rájöttek, amelyek hozzájárulhatnak ritka genetikai betegségek és krónikus vírusos betegségek, mint például az AIDS kezeléséhez.

"Valószínűleg eltart egy ideig, mire az új kezelés embereken is alkalmazható lesz, de bizakodóak vagyunk."

A messenger RNS-t (genetikai hírvivőket) használó molekuláris gyógyszerek egész színtere virágzik - sőt, a jelenleg fejlesztés alatt álló legtöbb COVID-19 vakcina is ezen az elven működik.

"Úgy gondolom, hogy a közeljövőben számos, személyre szabott kezelést fogunk látni a genetikai hírvivők tekintetében - mind a rák, mind a genetikai betegségek esetében" - mondta a professzor.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés

Elpusztítja-e a Földet a túlnépesedés?

Napjainkban Nyugat-Európában a várható életkor 80 év, de még Fekete-Afrikában is 60 év feletti. 2100-ra 11 milliárdan leszünk.
Fotó: Unsplash - szmo.hu
2020. november 21.


hirdetés

Magyarországon, ahol a kormány évek óta azért küzd, hogy minél több gyerek szülessen, és ahol a népesség ennek ellenére csökken, furcsának tűnhet a túlnépesedés problémájáról beszélni.

Pedig a bolygó egésze szempontjából ez továbbra is komoly gond, ami kihatással van a globális felmelegedés elleni küzdelem sikerességére vagy sikertelenségére is.

Nálunk talán azok a drasztikus "megoldások" jutnak először az eszünkbe a túlnépesedésről, amelyeket Kínában próbáltak meg, ahol 1979-2013 között „egy gyermek” program során nők millióit sterilizáltak, és rengeteg lánymagzatot nem engedtek megszületni. De hasonló lépéseket tettek Indiában is, ahol 1975-77 között több mint 6 millió olyan férfit fosztottak meg nemzőképességétől, akinek több mint 3 gyermeke volt.

Volt idő, amikor nyugaton is nagyon komolyan vették a túlnépesedés jelentette veszélyt. 1972-ben a vezető politikusokat, közgazdászokat, tudósokat, diplomatákat egyesítő Római Klub megbízásából született meg A fejlődés határai (The Limits of Growth) című tanulmány, amely számítógépes modellezés nyomán azt jósolta, hogy a 20.század végére összeomlik a világrend, ha a népesség-növekedésnek és az erőforrások fogyasztásának trendje nem változik.

A katasztrófa azonban nem következett be.

hirdetés

Ennek fő oka a mezőgazdasági „zöld forradalom” volt, amely főleg Ázsiában, Indiában és Kínában teremtett százmillióknak a korábbinál nagyobb élelmiszer-biztonságot.

Ezzel egyidőben világszerte csökkeni kezdtek a születési ráták. Az iskolázottsági szint általános emelkedése azt eredményezte, hogy sok nő élni akart ebből adódó lehetőségeivel, ezért a korábbinál későbben vállaltak gyermeket, és kevesebbet. Közben egyre szélesebb körben engedélyezték az abortuszt és a fogamzásgátlást is.

Az 1960-as évek végi, évi 2%-os globális népességnövekedési ráta visszaesett alig több mint 1%-ra. Ma Európa nagy részén és Dél-Amerikában a termékenységi mutató 2,1 gyermek, ami az „újratermelési rátának” felel meg. Japánban, Dél-Koreában, Oroszországban és több kelet- és dél-európai országban a mutató ez alatt van és a lakosság csökken.

Így van ez Magyarországon is, ahol a termékenységi mutató a 2019-es adatok szerint 1,49 volt.

De még azokban a régiókban is csökken a termékenység, ahol a lakosságszám növekszik, mint például Dél-Ázsiában, Afrikában és a Közel-Keleten.

Azonban a termékenységi mutató csökkenése önmagában még nem oldja meg a túlnépesedés problémáját, akik ugyanis megszületnek, egyre nagyobb eséllyel maradnak életben és egyre tovább élnek.

1860-ban a gyermekhalandóság világszinten magasabb volt 40%-nál, ma 4% körüli, egyes fejlett országokban már 1% alatti.

Napjainkban Nyugat-Európában a várható életkor 80 év, de még Fekete-Afrikában is 60 év feletti, szemben a 100 évvel ezelőtti 44 évvel.

A modernizációnak, a javuló egészségügyi ellátásnak és általános higiéniai körülményeknek, valamint az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az 1920-as évek 1,8 milliárdos lélekszáma az 1970-es évek közepére megkétszereződött, megközelítve a 4 milliárdot, és alig fél évszázaddal később már egy újabb duplázódás felé száguld.

2020-ban legalább 80 millió újszülött várható, kétszer annyi, mint amennyi halott – a koronavírus-járvány ellenére.

Az ENSZ előrejelzése szerint 2100-ig a globális népességnövekedés felét 9 ország adja majd, ebből nyolc fejlődő - India, Nigéria, Pakisztán, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Tanzánia, Indonézia és Egyiptom – plusz a nagyarányú migrációnak és viszonylag fiatal lakosságának köszönhetően az Egyesült Államok.

2050-ben 9,7 milliárdan, 2100-ban pedig 10,9 milliárdan leszünk a Földön.

Bár nem mindenki ért egyet az ENSZ becslésével. A New Scientist idézi Wolfgang Lutz osztrák demográfust, aki szerint az ENSZ-modellek nem veszik figyelembe, hogy a fejlődő országokban gyorsabb a demográfiai átmenet, mint a mai fejlett országokban, és ahogy ez korábban bekövetkezett egyes ázsiai országokban, úgy fog történni Afrikában is: ahogy egyre több nő jut el magasabb iskolákba, annál kevesebb gyermek fog születni.

Lutz egy 2018-as publikációjában 2070 körülre jósolta, hogy bolygónk eléri a csúcsot, 9,5 milliárd embert.

Ha így is lesz, az tény, hogy a Föld erőforrásaihoz képest már most is nagyon sokan vagyunk, ami példátlan környezeti terhelést okoz, és hozzájárul más fajok eltűnéséhez, vagyis a biodiverzitás csökkenéséhez.

Persze ha a klímaváltozás felől közelítjük meg a túlnépesedés problémáját, akkor azt is meg kell néznünk, hogy honnan jönnek a káros kibocsátások.

A Világbank utoljára 2014-ben tett közzé összehasonlító adatokat a globális CO2-kibocsátásokról, amely 5 tonnás egy főre jutó átlagot állapított meg. Ez Kínában 7,5, az Egyesült Államokban 16,5, Ausztráliában 15,4 tonnára jött ki. Az OECD-országok átlaga 9,6 volt.

Ezzel szemben ugyanez az arány a legnagyobb népességű fejlődő országok közül Indiában 1,7, Nigériában 0,5, Pakisztánban 0,9, Etiópiában 0,1 tonnára jött ki. Ezekből az adatokból kiszámítható, hogy

160 etiópiainak kisebb a hatása a klímaváltozásra, mint egyetlen amerikainak.

Azóta persze egyes fejlett országokban csökkentek a kibocsátások, több fejlődőben viszont nőttek, miközben kialakult egy fogyasztásra éhes középosztály. Emiatt vélhetően kisebb lesz az életre szóló kibocsátás közti különbség egy ma született magyar és egy ma született indiai között, mint korábban volt.

Ami biztos, hogy a klímaválság megoldásával nem várhatjuk meg, hogy valóban csökkenjen a Föld lakossága. Most kell korlátozni a kibocsátásokat, hogy elkerüljük a katasztrofális globális felmelegedést.

Ehhez pedig a leghatékonyabb út nem a kínaihoz hasonló erőszakos születésszabályozás, hanem a fogyasztás-centrikus gazdasági modellek felülvizsgálata, és a személyes felelősség vállalása.

Mindenkinek a saját életét kell átgondolnia: mit teszünk mi magunk, hogy csökkentsük a káros kibocsátásunkat?

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
elon_musk-1.jpg

A Mars első városai üvegkupolák alatt lesznek Elon Musk szerint

Nem is a Marsra szállás már a valódi kérdés, hanem egy önellátó bázis kialakítása.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. november 20.


hirdetés

Azt már eddig is tudtuk, hogy Elon Musk 2050-ig egymillió emberes kolóniát szeretne létrehozni a Marson, most azt is elárulta, hol élnének az első marslakók, írja a Futurism.

"Üvegkupolák alatt kezdődne az élet. Végül jönne a terraformálás, hogy a földihez hasonló legyen."

- írta a SpaceX alapítója egy csütörtöki kérdésre a Twitteren, amiben azt kérdezték tőle, hogyan fog kinézni kezdetben az élet a szomszédos bolygón.

Tudósok és sci-fi írók szerint is a terraformálás lehet a megoldás arra, hogy a Mars felszínén is lélegezni tudjanak az emberek. A földszerűvé tétel azonban egyelőre csak egy távoli álomnak tűnik, és Musk szerint is messze túlmutat az első marsi bázisokon.

hirdetés

"A terraformálás túl lassú lesz, hogy releváns legyen még a mi életünkben"

- folytatta egy másik tweetben Elon Musk, aki azt már korántsem zárja ki, hogy még szemtanúi lehetünk az első emberi bázis létrehozásának a Marson.

A vörös bolygó lakhatóvá tétele valóban hatalmas vállalkozásnak tűnik. Egy tavalyi elemzés szerint naponta 3500 nukleáris töltet felrobbantása szükséges a Mars légköri nyomásának lélegző szintre emeléséhez és a bolygó jégtakaróinak megolvasztásához annak érdekében, hogy széndioxid szabaduljon fel. A terv hátulütője ugyanakkor az, hogy a művelet során kialakuló sugárzás teljesen lakhatatlanná tenné a felszínt.

Ezek azonban láthatóan egyáltalán nem rettentik el grandiózus tervének megvalósításától Elon Muskot, aki állítása szerint a bolygóközi utazásokra fejlesztett Starship űrhajókkal alkalmanként 100 tonna rakományt vagy 100 utast lenne képes eljuttatni a Marsra.

Musk szerint egyébként már nem is az az alapvető kérdés, hogy eljutunk-e a Marsra, hanem inkább az önellátó bázis kialakítása foglalkoztatja.

A milliárdos egy szeptemberi konferencián ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szomszéd bolygóra költözés nagyon veszélyes vállalkozás, jó eséllyel kezdetben az asztronauták halálával végződik majd.

Hozzátette: muszáj lesz gyorsítani a fejlesztések ütemét, mert ha marad ez a tempó, biztosan nem éri meg, mire ember indulhat a Marsra.

A nagy útra tervezett Starship prototípusa idén már képes volt 150 méter magasra emelkedni a földtől. A következő hetekben 14 kilométer magasra próbálják majd feljuttatni a fejlesztés alatt álló rakétát. Musk tervei szerint az első Starship - egyelőre még űrhajósok nélkül - 2024-ben indulna a Mars felé.


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
brain-1921600_1280.jpg

Több a hasonlóság az agyad és az univerzum között, mint eddig gondoltad volna

Egy olasz asztrofizikus és egy neurobiológus közös kutatása mutatott rá erre.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2020. november 19.


hirdetés

Spirituális gondolkodású emberek vallják, hogy az ember nemcsak része az univerzumnak, hanem bizonyos értelemben annak pontos lenyomata. Különösen sok mendemonda jár akörül, hogy agyunk szerkezete hasonlít a világegyeteméhez. Két olasz kutató ezen az úton indult el együtt és megdöbbentő dolgokat tapasztaltak.

Franco Vazza, a bolognai egyetem asztrofizikusa és Alberto Feletti, a veronai egyetem neurobiológusa gyerekkoruk óta jó barátok, és miután elváltak útjaik különböző pályaválasztásuk miatt, akkor is gyakran találkoztak és beszámoltak egymásnak kutatásaikról. Így találták meg a közös pontot, azt az összetett hálózatot, amely az univerzumot és az emberi agyat egyaránt alkotja: ezek egyfelől a galaxisok, másfelől pedig a neuronok.

Az agyban a becslések szerint 69 milliárd neuron van, míg a megfigyelhető univerzum legalább 100 milliárd galaxisból áll, amelyek egyaránt hálószerűen kapcsolódnak egymáshoz. Ugyancsak hasonlóság, hogy ezek terük tömegének legfeljebb 30%-át töltik ki: a többi az agyban víz, az univerzumban pedig sötét anyag – emlékeztet a Futurism.

Így aztán elkezdték összevetni Vazza asztrofizikai szimulációit az agyról készült felvételekkel, és hatóerő-spektrum módszerrel elemezték azokat. Ezt az eljárást használták a mikrohullámok kozmikus hátterének, a Big Bang visszhangjának vizsgálatára is. Meg lehet általa határozni az anyag- vagy energiaáramlások mennyiségét, és azt, hogy miként oszlanak el az űrben.

Amikor Vazza és Feletti összehasonlították a kozmosz és az agy digitális felvételeit, a hatóerő-spektummal megállapították: ezeknek az áramlásoknak a nyomai fedik egymást, még ha különböző skálán is. Az agyban 1 mikrométertől 0,1 milliméterig, az univerzumban 5 milliótól 500 millió fényévig. És mintha a neuronok elosztása hasonlítana a kozmikus háló galaxisaira.

hirdetés

Ilyesmi pedig Vazza szerint nem tapasztalható más hálózatokban vagy rendszerekben, mint például a faágaknál vagy a felhőknél, amelyeket kontrollként használtak. Ugyancsak erős hasonlóságot mutatott a hálózat-elemzés, amely azt tanulmányozza, hogy egy hálózat csomópontjai miként és milyen gyakran kommunikálnak egymással és hogy vannak e közöttük információ-elosztó állomások.

Mindez azt sugallja, hogy sem az agyban, sem az űrben nem véletlenszerűen oszlik el anyag és energia, hanem az idők során hasonló logikák szerint alakultak ki.

Feletti azonban óva int attól, hogy felfedezésüknek valamiféle transzcendentális magyarázatot adjanak, nincs szó „gondolkodó univerzumról”.

„Csupán azt figyeltük meg, hogy az ismert fizikai törvények, ha összetett rendszerekben alkalmazzák őket, valószínűleg hasonló struktúrák kialakulásához vezetnek, még akkor is, ha, mint ebben az esetben, különböző erők irányítják őket” – mondta a neurobiológus.

Az olasz kutatók eredményeiket a Frontiers of Physics című szakfolyóiratban tették közzé.

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!