News here
hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Üstökösként robbant be a színházi világba egy fiatal zeneszerző

A 25 éves Kovács Adriánnak több szerzeményét hallhattátok már a Nemzetiben, a Vígben és a Tháliában, de Czutor Zoltánnal is együtt zenél.
Isztl Melanie cikke - szmo.hu
2017. február 22.


Link másolása

hirdetés

Kovács Adrián még csak huszonöt éves, de már elismert zongorista, zeneszerző, karmester és a Budapesti Operettszínház társulatának tagja.

Már hétévesen sorra aratta a sikereket, számos zongoraversenyen díjazták tehetségét, játékát. Csodagyereknek számított. Meghallgatott egy előadást, és egy az egyben vissza is tudta játszani zongorán. Azóta pedig töretlen a siker. Húszéves kora óta tanít a Színművészeti Egyetemen, dalait többször hallhattátok a Magyar Színház, Nemzeti Színház és a Vígszínház színpadán.

Előfordult, hogy hosszú éjszakákon át tartó komponálás után zenéjét visszadobták, de ahelyett, hogy összeomlott volna, újrakezdte a munkát, és végül a legtöbb esetben zseniálisat alkotott.elobb

Kovács Adrián

Ha éppen nem dolgozik, rohan haza Larához, másfél éves kislányához, és gyönyörű menyasszonyához, hogy együtt töltsenek egy kis időt a játszótéren. Az élete majdhogynem tökéletes, de van még egy nagy álma. A Nagy Gatsbyt musicalként szeretné színpadon látni, és természetesen a zenét ő írná hozná.

hirdetés

Minek tartod magad? Zongoristának, zeneszerzőnek vagy karmesternek?

Zeneszerzőnek.

Ezt jobban szereted, mint zongorázni vagy dirigálni?

Hiányozna egyik a másik nélkül, de a zeneszerzés áll hozzám a legközelebb.

Hogyan jellemeznéd a stílusodat?

Szerintem nekem nincs saját stílusom és nem is biztos, hogy valaha lesz. (nevet)

Mennyire nehéz ma fiatal zeneszerzőként befutni?

Nem érzem azt, hogy nehezebb lenne, mint bármelyik másik szakmában érvényesülni.

Hogyan születik meg egy dal?

Nagyon érdekes, mert állandóan vannak ötleteim, hogy milyen típusú dalt szeretnék csinálni, de mindig előbb jön egy felkérés, mint hogy én magamtól írjak egy dalt. Vicces, de önmegvalósításra még nem volt alkalmam.

Karnyóné musical - Baljós kórus (Zeneakadémia) - Jazz And More

Mennyire köti meg egy zeneszerző kezét, ha megrendelésre kell zenét írnia?

Szerencsés esetben semennyire, ha olyan a kérés, hogy a saját világomat jelenítsem meg. De van, amikor konkrét elképzeléseket kapok, és én nem mindig tudom az ő igényeiket kielégíteni.

Volt olyan, hogy visszadobták, amit alkottál?

Rengetegszer. Na jó, azért nem. De volt olyan, hogy két éjszakán keresztül dolgoztam valamivel, és azt mondják: jó az irány, de lehetne másfajta hangszerelést csinálni neki. Ez azt jelenti, hogy na, akkor kezdjük elölről.

Ilyenkor megcsinálod újra?

Muszáj.

És ha az sem felel meg?

Akkor újra és újra. Maximum jön a konfliktus. (mosoly)

Előfordult már, hogy valakivel nem tudtatok együtt dolgozni, mert annyira összevesztetek?

Á, dehogy, a bemutató megszépít mindent. (nevet) Különösen, ha az esetek nagy százalékában az egyik legjobb barátod a rendező. (ifj. Vidnyánszky Attila - a szerk.)

Hogy bírod a negatív kritikát?

Mivel főleg színházban dolgozom az a legrosszabb kritika, ha észre sem veszik a zenét. De van, hogy annyira szerves része a zene az előadásnak, hogy azért nem tűnik föl az embereknek. Az meg már egy jó kritika. (mosolyog)

Mit tartasz legfontosabbnak egy próbafolyamat során?

Hogy feszültségmentes legyen és türelemmel legyenek a kollégák egymás felé. Nagyon jót tesz a kreativitásnak és a tehetségnek, ha a családdal is tudunk elég időt tölteni, és nem intenzíven végigművészkedni az egész próbaidőszakot. De amikor munka van, akkor viszont nagyon munka van - de jó hangulatban.fiatal zeneszerzo

Ha lemegy az előadás, akkor mit szoktál érezni? Boldogság, szomorúság, üresség?

Jól érzem magam utána. Sokan azt szokták mondani, hogy kiürülnek. Én még soha nem éreztem ilyet.16684513_10213543959532865_428316272_n

Lehet, hogy azért, mert már agyban készülsz a következő előadásra.

Vagy azért, mert sokszor utolsó pillanatra áll csak össze a darab, és fel se fogom, mi történik. (nevet)

Hogy érzed, száz százalékosan beleveted magad a munkába?

Igen. Bár még sosem koncentrálhattam csak egy darabra. Mindig több akadt a kezem közé. De úgy gondolom, ha száz fele van az agyam, akkor nem pörgöm túl. A legtöbbször az első gondolatom az, ami beválik.

Van olyan történet, film, bármi, amihez szívesen írnál zenét?

Hát... Na jó, elmondom, mert nem akarjuk, hogy más megcsinálja. (Nevet) A Nagy Gatsby-t nagyon szeretnénk musicalként színpadra írni Vecsei Miklóssal.

Vannak már ötleteid?

Ezer. Minden nap kattogok rajta.

Mikorra várható?

Lehet, hogy öt év múlva, lehet, hogy már a következő télen. Nem kötjük időhöz, szerelemből szeretnénk csinálni.

A legtöbb idődet az Operettszínházban töltöd?

Szerencsére igen. Az Operett iszonyatosan jó munkahely.

Mit érzel, amikor belépsz a művészbejárón?

Természetességet. Olyan, mintha haza mennék. Eszméletlen érzés, amikor azokkal a színészekkel kell foglalkoznom, akiken anno felnőttem, és az ő hatásukra varázsolt el a színház világa. Az igazgatóm is azt szokta mondani, hogy olyan, mintha már tíz éve ott dolgoznék.

Van olyan személy a színházban, akire felnézel, aki a példaképed?

Sokakban találok olyan tulajdonságot vagy gondolatiságot amire úgy tudok nézni, hogy példaértékű. Legtöbbször ezeket megpróbálom magamba szívni és átvenni, ha több lehetek tőle.

Ha lenne egy saját színházad, mit csinálnál benne a legszívesebben?

Az tuti, hogy nem vállalnám a vezetését.

A felelősség miatt?

Igen. Nincs vezetői tehetségem, se igényem rá. Művészeti vezetői kupaktanácsban viszont nagyon szívesen részt veszek.

A könnyűzenével hogy állsz?

Középiskola óta rengeteg és sokféle zenekarban játszottam, és mindent elvállaltam. Legtöbbször nem a produkció miatt, hanem mert szerettem az embereket, akik benne voltak. De nagyon sokszor úgy éreztem, hogy a túlzott közösségi élmény és a csapatépítési igény a végeredmény rovására ment. Ezt nagyon sok könnyűzenész kollégánál látom most is, hogy az önérzet fontosabb, mint a produktum. Igazán mindig is a színház érdekelt, ahol mindent, amit tanultam a könnyű- és komolyzenében, azt tudom kamatoztatni. A mai napig nagyon jó barátom minden régi zenésztársam, és ha úgy adódik, szívesen játszom velük, ha van rá alkalom. Jelenleg csak Czutor Zolival játszom rendszeresen, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és azok a koncertek tényleg örömzenélések. Annak is vannak szánva.czutorral

Czutor Zoltán & Kovács Adrián - Megáll az Idő (Szabadság FM)

Nagyon fiatal vagy. Nem rémiszt meg, hogy ilyen gyorsan jött a siker?

Abból élek, amit szeretek. Kell ennél több? Örülök neki, hogy megadatik. Közhely azt mondani, hogy nagyon sokat dolgoztam érte, de tényleg így volt.

Nem érzed úgy, hogy céljaid megvalósítása érdekében kihagyod a boldog, gondtalan fiatalkort?

Dehogynem, néha eszembe jut. De a családom mindig jobban hiányzik, mint hogy reggelig piáljak. Legtöbbször a barátaimmal próbálok, ami meg öröm és buli, így a szórakozás sem marad ki.

Van, amit nem szeretsz a munkádban?

Persze. Amikor tökölés és üresjárat van, és olyan, mintha haszontalan dolgot csinálnánk. Az olyan alkalmak nagyon le tudják szívni az energiát.

Ha több szabadidőd lenne, akkor lenne igazán nagy a boldogság.

De én most is boldog vagyok. Mindig is boldog típus voltam.

Mit csinálsz, ha van egy kis időd magadra?

Álszentül hangzik, hogy akkor foglalkozom a kislányommal, a családommal - de tényleg így van.

Miben változott meg az életed, amióta megszületett Lara, a kislányod?

Végre tudom azt mondani, hogy bocsi srácok sietek, mert nekem gyerekem van. (Nevet)

De viccet félretéve, minden másodpercben szerelmes vagyok.ize

Hogy néz ki egy tökéletes nap számodra?

Előző este előadás van óriási sikerrel. Másnap magunkat kialudva kelünk fel. Süt a nap. Közös ebéd, délután sétálgatunk, játszótérre megyünk, este fürdetés, korán fekvés és film. Másnap előadás.

Ha mindenhez értenél a világon mi lennél?

Anyukám lennék. Viccesen hangzik, de tényleg, mert ő mindenhez ért. (mosolyog)

Neked akkor ezek szerint ő a példaképed.

Így is mondhatjuk.

Ha újra kezdhetnéd, ugyanezt az utat járnád be?

Szerintem igen. Ugyanis tényleg iszonyatosan nem értek semmi máshoz. (Mosolyog)

Mi az álmod?

Legyen egy házam, ami nyugalmat áraszt. Meg jó lenne, ha csinálnék olyan darabokat, amelyek után jó sok jogdíjat kapok, és nem kellene többet dolgoznom. (Nevet) Á, azt úgyse bírnám ki.... De igazi nagy álmom nincsen. A legfontosabb dolgok, amik számítanak az életben, azok nekem megadattak. Van egy csodálatos társam, aki a gyermekem édesanyja, és nem mellesleg az egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb művész az országban, van egy meseszép kislányom, akinél nincs a világon tündéribb, és egy olyan munkából tudok megélni a mai világban, amit imádok. Megint csak jön a kérdés: kell ennél több?


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
„Potyogtak a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat” – Espi útja Ózdról Afrikába
A Magyarországon született lány húszévesen, Afrikában tudta meg, ki ő igazán. Azóta úgy érzi, ő képviseli azokat, akik apja szülőföldjéről származnak. Mindent megtesz, hogy adhasson valami jót. 
Belicza Bea - szmo.hu
2022. június 12.


Link másolása

hirdetés

Nsosso Espérance Ózdon nőtt fel. Apja kongói, anyja magyar. Mindketten orvosok. A debreceni egyetem után ebben a borsodi városban kaptak munkát, így ott alapítottak családot.

„Láttam, hogy a lányoknak milyen szép hosszú hajuk van, be lehet fonni, meg van frufrujuk, az enyém meg égnek áll” – emlékezik nevetve a most harminc éves Espi.

Gyerekként tudta, hogy apja messziről jött, hallgattak afrikai zenéket, ettek afrikai ételeket, de alapvetően nem játszott szerepet az életében, hogy ő egy másik kontinensről származik.

„Szerencsés vagyok, engem soha nem bántottak a bőrszínem miatt. Nem esik rosszul, ha jobban megnéznek. Én is megnézem a fekete embereket. Egyszerűen azért, mert fehér emberek között élek. Amikor egy számunkra nem megszokott alakot látunk, megnézzük. Én próbálom nem sokáig, nem feltűnően nézni, és ha észreveszi, akkor rámosolygok inkább.”

Szerinte mások sem azért nézik meg például őt, mert rosszat akarnak, egyszerűen érdekes, más, mint amit megszoktak.

hirdetés

Sokan mondják neki, milyen szépen beszél magyarul.

„Azt szoktam válaszolni, hogy köszönöm, de nem az én érdemem, egyszerűen én is itt születtem.”

Úgy éli meg, hogy ő az afrikaiak egy képviselője. Szívesen elmondja a családja történetét és mindent, amit Afrikáról tud.

„Ezáltal terhet veszek le magamról és nem arra gondolok, hogy ne nézzél, hagyjál békén, miért utálsz.”

Espi szerint az a legfontosabb, hogy foglalkozzunk az identitás kérdésével. Ismer olyan félvéreket, akik Magyarországon születtek, azt mondják, magyarok. Más a bőrszínük, de lélekben magyarok.

„Ez is rendben van, mindenki maga dönti el. Van olyan felfogás is, hogy félig ez vagyok, félig az vagyok. Ha valaki fejében nincsenek elrendezve ezek a kérdések, akkor tudnak igazán zavaróak lenni a kíváncsi tekintetek, hiszen maga az ember sem tudja, hogy mit gondoljon magáról. Ami viszont nincs rendben az az, ha sértő szavak hangzanak el és tettekben is megnyilvánul a diszkrimináció. Sajnos többektől hallottam szomorú történeteket, amelyek azt mutatják, hogy az elfogadás terén még van mit fejlődnie a társadalomnak.”

Az Aspirinről kapta a becenevét apja

Édesapjára nagyon büszke. Nsosso Michel egy nagyon apró faluban született, és pici kora óta segíteni akart, gyógyítani. Ötévesen egy iskola előtt üldögélt mindig, és ott kezdődött - ahogy a lánya mondja – a szárnyalása.

„Egy tanár behívta, hogy inkább bent üldögéljen. És ő ott mindent magába szívott, a tudást, a szeretet, a törődést, a gondoskodást” – meséli Espi elcsukló hangon.

Az egykori iskola, ahonnan a kis Michel szárnyalni kezdett

Jól tanuló apja fiatal felnőttként ösztöndíjjal jött Magyarországra. Bukarestbe vagy Budapestre mehetett, a hangzás alapján döntött, utóbbi jobban tetszett neki.

Espi nagyapja nagyon akarta, hogy fia egyetemre járjon, és akkor talán még mélyebben hitték, hogy Európa egy álom, megváltoztatja az életüket.

Megszerezte a diplomát, az egyetemen pedig szerelmes lett és megházasodott. Ő nőgyógyászként, felesége gyermekorvosként dolgozik azóta is.

„Apának nagyon cuki beceneve volt: Aspro az Aspirinből. Ő tényleg kiskorától tudta, hogy orvos lesz.”

Az afrikaiak rendszerint sok nyelvet beszélnek, a törzsi nyelvek mellett a hivatalosakat is, nem volt gond a magyar.

„Pikk-pakk rájuk ragad, apa nagyon-nagyon szépen beszél magyarul. Két évig csak a nyelvet tanulta, utána vágott neki az egyetemnek.”

Apja ma már Franciaországban él. Michael azt mondja, mindig is érdekelte, milyen. Amikor megismerte, kiderült, ott a magyarnál felszereltebb, modernebb kórházak vannak, ráadásul nincs hálapénz.

"Egy beteg egyszer azt mondta, hogy azért nem foglalkoztam vele komolyan, mert kevés borravalót adott. Ez mélyen érintett, hiszen felesküdtem a beteggyógyításra. Olyan helyen szerettem volna dolgozni, ahol a munkáltató fizet a munkámért" - meséli Espi apja.

Amikor a gyerekei nagyobbak lettek, váltott. Immár 13 éve egy francia kisváros kórházában dolgozik. Kéthavonta jön Magyarországra, vagy a felesége látogatja meg kint.

Espi nagyon tiszteli apját azért, amin keresztülment a mostani életükért. "A több órás, mezítlábas gyaloglás az iskolába, az utcai közvilágításnál való tanulás, illetve a korgó gyomorral kelés és fekvés igen nagy kihívás elé állították. Kitartó és szorgalmas volt, ezért vallja, hogy a boldogulásához a tanuláson át vezet az út, Afrika felemelkedéséhez az oktatás a kulcs."

"Szeretem Magyaroszágot, ami diplomát, családot és otthont adott. Hálás vagyok" - mondja Michel. Szerinte érdemes minden nehézséget vállalni azért, hogy ma a lánya így meséljen róla.

Espi édesanyja sem látta évtizedekig, honnan jött a férje

Espi 20 évesen kapta élete legfontosabb ajándékát. Akkor vitte el apja a Kongói Köztársaságba, és szülőfalujába, Brazzavillebe.

„Onnantól megváltozott az életem. Felfedezhettem a másik részemet, az afrikai énemet. Ott éreztem meg, milyen fontos nekem a közösség.”

„Gyerekekkel, felnőttekkel táncolni, énekelni, folyton pezsegni, pörögni. Azt gondolom, hogy ez a véremben lehet valahol. Van egy kis depresszív vonalam, ami valószínűleg azért is jött elő, mert nem volt meg az életemben ez a rész.”

Afrika sok könnyet hozott. A reptéren még nem érzékenyült el a sok rokon láttán sem, később jött a zokogás, amikor egy furcsa tükörbe nézett.

„Potyogtam a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat. A szeme, a kisugárzása, a szelleme én voltam. Nagyon-nagyon sírtam. 8000 kilométert utaztam, és megláttam egy embert, akiben magamra ismerek. Csodálatos volt.”

A nagynénje szobájában rengeteg képet talált saját magáról.

„Kicsi koromtól követte, mi van velem. Most is libabőrös vagyok ettől.

Nem is ismertem személyesen, nem játszottunk együtt soha, és ő végig tudott rólam. Nagyon megható volt.”

Rántott húst és krumplipürét készített frissen megismert rokonainak

Szerinte azért várt az apja a nagy utazással, mert ehhez komoly lelki felkészülés kell.

„Kell egy nagy levegővétel, hogy most olyan helyre megyünk, ahol nem lehetnek elvárásaink. Különben nagyon sokkoló tud lenni, azt látni, hogy a rokonaim nyomorognak.”

Ő a szegénységet is máshogy látja már. Egy barátja, aki Burundiban is élt, azt mesélte, hogy neki ugyan voltak Afrikában pénzügyi problémái, de sokkal rosszabb, ahogy az emberek elszigetelődnek egymástól Európában, nem számíthatnak egymásra érzelmileg.

„Nem kell sajnálni az afrikaiakat. Nekik bizonyos szempontból rossz, de bizonyos szempontból nekünk is rossz.”

Espi szerint tanulhatunk az afrikaiaktól. Amerre ő járt, ott az emberek nem tévét néznek, hanem beszélgetnek egymással, és sokkal gyakrabban megérintik egymást, előfordul, hogy még a férfiak is kézen fogva járnak, és ebben nincs semmi furcsa.

Egy darabig szeretett volna kiköltözni, de aztán végiggondolta, hogy nehéz lenne hosszú távon távol lenni Magyarországtól, ahol a közvetlen családja, a barátai és kialakult élete van.

„Mivel orvos családból származom, egy darabig orvos akartam lenni, aztán tanár, de nem tudtam eldönteni, melyik legyen, így teljesen másik irányba mentem, nemzetközi igazgatást tanultam az egyetemen.”

- meséli.

21 évesen  kezdett el dolgozni a főként Kongóval foglalkozó Afrikáért Alapítványnál.

„Sokkal több afrikaival találkozhattam, tehettem az ottani gyerekekért, a fejlődésükért, oktatásukért. A rendezvényeken én vártam a legjobban, hogy végre táncolhassak, meg hallhassam a dobokat” – mondja nevetve.

Az alapítvánnyal eljutott a nagy Kongóba is, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, sőt Tanzániába és Kenyába is. Ezért nagyon hálás.

Pár éve több helyen is kipróbálta magát, dolgozott már közösségi házban, kávézóban, iskolában, gyerekotthonban is. A gyerekek különösen közel állnak hozzá, de minden korosztállyal szívesen foglalkozik.

„Az idősektől nagyon sokat tanulhatunk. Rengeteget ad a bölcsességük, a nyugalmuk. Ők még odafigyelnek egymásra, és ez a mostani rohanó életből hiányzik. Az egyik kedves barátnőm játékeseteket szervez fiataloknak, abban is segítek. Nagyon szeretem, hogy  nem muszáj elmenni bulizni, meg leinni magunkat ahhoz, hogy kellemes esténk legyen.”

A hivatását még keresi. Csak az biztos, hogy ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Nem olyan régen a Közel Afrikához Alapítványnál dolgozhatott, most pedig újra az Afrikáért Alapítványnál van rendezvényszervezőként és önkéntes koordinátorként.

Az egész családjának fontos, hogy másokon segíthessenek. Az apja elsősorban a munkájával ment életeket, de már Kongóban is aktívan segít.

„Ő egy nagyon ambiciózus ember, nagyon-nagyon sok mindent szeretett volna megteremteni nekünk. Először felépítette a család életét, meg a biztonságát, és csak ezután ment vissza Kongóba. Olyan 15 évig egyáltalán nem ment haza, de ma már évente két-háromszor utazik ki, sokat önkénteskedik” - mondja Espi.

A nagybátyja, tanár, ő egy kis iskolát épített Brazzavillében. „Titokban csinálta, nem is kért segítséget, amíg nem volt igazán nagy szüksége rá.”

„Amikor mondta, hogy nincsenek padok, az én kis szívem megdobbant és elkezdtem gyűjteni. 140 ezer forint jött össze magyar támogatásokból, ebből egy tantermet sikerült berendezni. Reményt adhattunk az iskola befejezésére.”

A munka befejezését apja és nagynénje finanszírozta.

Espi mindig is szociálisan érzékeny volt. Gyerekként társait korrepetálta angolból és magyarból. Fellépések, színdarabok szervezésével vette ki a részét a közösségépítésből. Pár éve egy barátjának nem volt pénze, Espi ekkor azt javasolta, tanítson neki franciát, mert annak a nyelvnek a megtanulását úgyis el akarta kezdeni. Később mások is csatlakoztak.

„Nem az volt a célom, hogy reményt adjak, de szerintem valamilyen szinten ez történt.”

Azt mondja, ez azért fontos neki, mert a neve kötelezi.

„Egészen kicsi koromtól mondogatta apa, hogy a nevem franciául reménységet jelent. Ez nagy felelősség. Úgy nőttem fel, hogy gyakorlatilag minden nap szembesítettek azzal, hogy reményt kell adjak. Mindegy, mit értettek ezalatt, akár azt, hogy viselkedjek jól vagy legyek sikeres. Én vidámságot és a változás, fejlődés lehetőségét szeretném elhozni az emberek életébe, szerintem erre vagyok én valamilyen remény.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Megint egy magyar csapat kápráztatta el a zsűrit a Britain’s Got Talentben
Emlékeztek még az Attraction sikerére? Most az akkori csapatkapitány fia indult el a versenyen a saját társulatával.

Link másolása

hirdetés

Az Attraction nevű árnyékszínházi társulat 2013-ban indult el a Britain’s Got Talent tehetségkutatóban. A Szűcs Zoltán vezette csapat óriási sikert aratott a közönség körében, és meg is nyerték a műsort.

Közel tíz évvel az Attraction sikere után idén újra feltűnt az árnyékszínház a műsorban:

Szűcs fia, Martin ugyanis most Attraction Junior nevű csapatával nevezett

- adta hírül a 24.hu.

A Metro beszámolója szerint a zsűri már előre le volt nyűgözve, Amanda Holden például szóhoz sem jutott. Simon Cowell megkérdezte tőlük, hogy szerintük ki a jobb, ők vagy az eredeti Attraction, amire Martin azt mondta, hogy ők, de a legjobbaktól tanultak.

A produkciójukban az iskolai zaklatás veszélyeire hívták fel a figyelmet.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Videó: Teljesen odáig volt a hollókői kutyatáncoltatótól az America’s Got Talent zsűrije
Berczes Christine Elisabeth és Meredith nevű kutyája négy igennel jutott tovább a tehetségkutató válogatóján.

Link másolása

hirdetés

Magyarország többszörösen díjnyertes dog dancer-e (kutyatáncoltatója) 4 igennel jutott tovább az America’s Got Talent válogatóján.

A Szépség és a Szörnyeteg kűr egyik részletét vitte a zsűri elé Magyarország leghíresebb dog dancer-e, akit Heidi Klum, Sofia Vergara és Howie Mandel is a közönséggel együtt állva tapsolt meg.

Berczes Christine Elisabeth Meredith nevű ausztrál juhászkutyájával ámulatba ejtette a zsűrit, akik az előadás során nem győztek csodálkozni, míg a közönség a könnyeit törölgette az élménytől.

Heidi Klum szerint a sztori az, ami megkülönböztette ezt más kutyás előadásoktól, míg Sofia Vergara a boldogsággal táncoló Meredith-t imádta legjobban.

hirdetés
„A kutyám nagyon élvezte a show-t, a közönség pedig nem akarta elengedni őt: sorba állva várták, hogy megsimogathassák. Örülünk a sikernek, de számomra az az igazi elismerés, ha még többen megismerik, elismerik ezt a sportot és kipróbálják a dog dancinget”

– mondta a Hollókőn élő kutyatenyésztő, aki nemcsak otthoni termében tart oktatást, hanem online is ad órákat, többek között Amerikában, Szlovéniában, Ausztriában élő gazdiknak és kutyusoknak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
Először szállt le a Balatonon a hazai vízirepülést újraindító Aeroexpress gépe
Több mint 80 éve nem volt arra példa, hogy egy magyar lajstromjelű hidroplán landolt a tavon.

Link másolása

hirdetés

Az Aeroexpress Cessna 206-os gépe kedden délelőtt a sármelléki repülőtérről szállt fel, majd többször megközelítette az erre a célra kialakított pályát - írja tudósításában az Airportal. A cikk szerint a gép a kissé szeles, felhős időben, 11 óra után jelent meg a Keszthelyi-öböl felett, hogy tesztrepülést hajtson végre a Balatonon.

Az Aeropark Facebook-bejegyzése szerint

több mint nyolcvan éve nem volt arra példa, hogy magyar lajstromjelű hidroplán landolt a Balatonon.

A pilóta, Széchey Márton Airbus-oktatókapitány a megközelítést, a tavi fel- és leszállásokat, a kis- és nagysebességű vízi manővereket gyakorolta, a tesztrepülést a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata biztosította.

A cél most is ugyanaz volt mint februárban a Dunán végrehajtott tesztrepüléseknek:

az Aeroexpress szeretné újra meghonosítani a vízirepülés a hazai tavakon és folyókon.

A szakhatóságok bevonásával megszervezett tesztrepülések pedig az ehhez szükséges törvényi szabályozás kialakításában segítenek. Hasonló tesztrepülést terveznek szerdára Balatonlellére is.

hirdetés

Az Aeroexpress Kft.-t 2021-ben hozták létre.

A cég névválasztása nem véletlen: ez a legendás Aeroexpress Rt.-re utal, amely Magyarország egyik első légitársasága volt,

és 1923-ban kezdet meg a működését. A cég személy- és postaszállítással foglalkozott a Dunán illetve a Balatonon. A repülőtéri infrasturktúra fejlesztésével azonban a vízirepülés fokozatosan háttérbe szorult, majd a '30-as évek végére teljesen meg is szűnt.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: