MÚLT
A Rovatból

Színpadra dobott bugyik és szétvert zongorák - 10 őrületes tény a Lisztomániáról

Liszt Ferenc igazi szupersztár volt a maga korában. Voltak nők, akik alsóneműt dobáltak neki, vagy cigarettacsikkjéből ékszert készítettek, és volt olyan is, aki szétverte a hotel berendezését miatta.

Link másolása

Egy komolyzenei koncert említése hallatán nem hiszem, hogy sokunknak alsóneműjüket hajigáló nők jutnak eszébe. Pedig jóval Elvis, a Beatles és Justin Bieber előtt élt egy ifjú zseni, aki sikoltozó, ájuldozó, szerelemittas nőkkel töltötte meg a koncerttermeket: Liszt Ferencnek hívták.

A jelenséget Lisztomániának nevezték el. És valóban egyfajta rögeszme volt. Nők százai őrültek meg, amikor a fantasztikus zongoraművész leütötte hangszerén az első billentyűt. Olyannyira, hogy az orvosok komolyan azt hitték, rajongói járványos mentális betegségben szenvednek.

A Lisztománia a következő furcsa „tünetekben” nyilvánult meg:

1. A nők rádobálták a művészre alsóneműiket

Liszt Ferenc olyan szexszimbólum volt, amilyet addig még nem látott a világ. Korábban a klasszikus koncertek közönsége maximum annyival jelezte, hogy elvesztette önuralmát a hallottak hatására, hogy a szokottnál tovább tapsoltak. Ám amikor Liszt jelent meg a koncertteremben, a nők elkezdték feldobálni alsóneműjüket a színpadra. Persze azért nem mindenki. Akadtak szolidabb hölgyek is, akik csupán zsebkendőket, rózsacsokrokat vagy letépett ruhadarabokat hajigáltak a nagy művész lába elé. Vagy éppen odatelepedtek az első sorba, és színházi látcsővel vizslatták Liszt arcbőrének pórusait.

Egy berlini koncertjén, 1842-ben, néhány nő hisztérikus nevetőgörcsöt kapott már Liszt puszta látványától. Voltak, akik nemes egyszerűséggel elájultak.

2. Liszt cigarettacsikkjeiből medalionokat készítettek

Mikor Liszt egy-egy koncertje véget ért, a nők felrohantak a színpadra, és relikviákat gyűjtöttek, amiket a zongoraművész hagyott maga után. Harcoltak a zsebkendőjéért, vagy apró foszlányokra tépték kesztyűjét, hogy minél többen vihessenek haza egy kis darabot az imádott művészből.

Voltak, akik előre felkészültek. Beszámoltak olyan nőkről is, akik üvegfiolát vittek magukkal a koncertre, hogy a művész által otthagyott csészékből összegyűjtsék a kávézaccot. Boldogságot okozott nekik, ha olyasmit hordhattak, amit a művész az ajkaival érintett. Arról is szól a fáma, hogy egyszer egy nőt „tetten értek”, amint a szemetesből kitúrta Liszt cigarettacsikkjeit. De nem elégedett meg azzal, hogy hazavigye: medalionba zárta a cigarettavégeket, és gyémántból kirakatta rá az F. L. monogramot. Nem volt túl jó szaga, de az asszony rendületlenül viselte.

3. Még a férfiak is szerették

Nem csak a nők őrültek meg Liszt Ferencért. A férfiak is szerették – olyannyira, hogy hosszú, szinte szerelmes leírásokban ecsetelték, mennyire jóképű. Miután Jurij Arnold orosz kritikus személyesen találkozott vele, a következőket vetette papírra: „Amint hazaértem, kibújtam a kabátomból, leheveredtem a szófára, és keserű könnyeket hullattam.”

Arnold nem volt ezzel egyedül. Sokakat egy életre elbűvölt a művész csodálatos zongorajátéka. Maga Hans Christian Andersen is igyekezett személyesen megismerni Liszt Ferencet. Naplójában azt írta róla: „Amikor Liszt belépett a szalonba, mintha elektromos áramütés ért volna mindenkit. Mintha napsugár ömlött volna szét az arcokon.”

4. A művész közelében elállt az emberek szava

Liszt Ferenc minden asszony szívét elrabolta. Nem volt ez alól kivétel még Honoré de Balzac felesége sem. Amikor a regényíró meghívta otthonába a művészt, Balzac szeretője - leendő felesége -, Eva Hanska annyira izgatott lett, hogy meg sem tudott szólalni. Amikor Liszt távozott tőlük, akkor viszont naplójában ódákat zengett a találkozásról.

5. Az emberek úgy kezelték, mintha a királyok fölött állna

Lisztért mindenki rajongott. Még az uralkodók is. Ahogy egy korabeli kritikus írta: „Franzot nem úgy kezelték, mint egy királyt, hanem királynak tartották.” Még uralkodói körökben is.

És ez nem volt túlzás. Amikor Németországból európai koncertturnéra indult, a király és a királyné kiálltak a balkonra, hogy búcsút intsenek neki. Egész menet kísérte ki a városból. Még a királyi hintót is a rendelkezésére bocsátották, amit hat fehér ló húzott. Ezt harminc díszhintó követte, és a királyi gárda.

Liszt egyébként meg is követelte a kivételes bánásmódot. Amikor Miklós cár udvarában lépett fel, nagyon csalódott volt, hogy a cár beszélgetett a koncert alatt. Olyannyira, hogy abbahagyta a játékot, és enyhe szarkazmussal szólalt meg: „A zenének el kell némulnia, amikor Miklós megszólal!”

6. Liszt kutyát vett, hogy a fürtjeire szóló igényt kielégíthesse

Liszt Ferenc népszerűségéhez fényes, szokatlanul hosszúra hagyott frizurája is jelentősen hozzájárult. Korábban senkit sem láttak még ilyen hajjal, és sokan szenvedélyesen rajongtak a művész fizurájáért. A nők levelekkel ostromolták, melyekben egy-egy hajtincsért esedeztek. Végül már nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért nem mindennapi megoldást talált ki: vett egy kutyát, aminek a bundája színe megegyezett a művész hajszínével. Onnantól fogva kutyaszőrt küldözgetett a rajongóknak.

Az a nő, aki Liszt holttestét megtalálta, és értesítette a művész lányát a halálhírről, csupán egy percnyi gyászt engedélyezett, aztán máris engedélyt kért, hogy lenyisszanthasson egy tincset a halott művész hajából. Meglehetősen morbid történet…

7. Egy nő szétvert egy szállodát, miután Liszt otthagyta őt

Lisztnek sok szerelmi románca volt, ám egyik sem olyan pusztító erejű, mint a Lola Montezzel folytatott viszonya. A nő érzéki táncosnő volt, aki arról híresült el, hogy nem nagyon akadt férfi, akivel ne létesített volna intim kapcsolatot. Valahol a szeretők sorában ott volt Liszt Ferenc is. De a jelek szerint a nagy zeneszerző nagyobb hatással volt rá, mint a többiek. Miután együtt töltöttek egy pásztorórát egy hotelszobában, Liszt az éj leple alatt angolosan távozott. A hölgy nem fogadta kitörő örömmel, hogy magára hagyták, és a szoba valamennyi mozdítható berendezését apró darabokra törte. Liszt valószínűleg előre érezte, hogy nem lesz könnyű menet, és hagyott ott némi pénzt a szállodaportásnál.

8. Liszt menedzsere fizetett a közönségnek, hogy egy koncert nyitójelenténél rózsákat dobáljanak a színpadra

Amikor a híres énekes, Giovanni Battista Rubini együtt lépett fel Liszt Ferenccel, Signor Belloni, Liszt menedzsere, aggódott, hogy Rubini miként tudja majd kezelni Liszt határtalan népszerűségét. Ezért megelőzte az esetleges problémákat. Fizetett a közönség bizonyos tagjainak, hogy Rubini jelenetei alatt dobáljanak rózsákat az énekes lába elé. Még költőket is fogadott fel, hogy zengjenek ódákat Rubini hangjáról.

Az énekesnek tetszett a nagy figyelem – egészen addig, míg Belloni a koncertsorozat végén be nem nyújtotta neki a számlát. Nem is a költségek ütötték szíven az énekest, hanem sokkal inkább az a felismerés, hogy nem is rajonganak érte annyian, ahogy azt korábban gondolta.

9. Az orvosok megpróbálták védetté tenni az embereket a Lisztománia ellen

Liszt nem pusztán népszerű volt – társadalmi problémát jelentett. Még értekezéseket is írtak arról, mekkora hatással van emberekre. Heinrich Heine, aki megalkotta a Lisztománia fogalmát, valóságos elmebajnak, kóros jelenségnek titulálta a rajongást.

Az orvosok is értekezésekben próbáltak magyarázattal szolgálni a jelenségre. Némelyikük úgy vélte, járványként fertőzi meg a közönség sorait a „betegség”. Még cikkeket is írtak arról, milyen módon lehetne védetté tenni ellene az embereket, bár gyógymódot senki sem talált rá. Szinte babonás félelemmel szemlélték, hogy tisztes családanyák miként fordulnak ki önmagukból Liszt láttán. Amikor egyszer távozott egy városból, megjelent egy megkönnyebbült hangú újságcikk, melyben azt ecsetelték, mekkora öröm, hogy az asszonyok végre ismét gyermekeik, férjük és a háztartás felé fordulhatnak.

10. A Lisztománia jelenségét ma is tanulmányozzák

Még napjainkban sem hagytak fel annak tanulmányozásával, mekkora hatással volt Liszt a közönségére. Némelyik tudományos magyarázat ugyan kissé túlzónak tűnik. Egy kutató például azt állítja, Liszt gyors tempója elektromos neurológiai hatást vált ki a közönség agyában, így elveszítik józan ítélőképességüket.

Egy másik tanulmány szerint a Lisztománia révén derült fény arra, hogy a zene mekkora szerepet tölt be a szexuális késztetés kialakulásában. Van, aki még tovább ment: a jelenség azt bizonyítja, hogy úgy viselkedünk, mint a madarak, de mi nem csak dalunk, hanem a zene segítségével próbálunk párt találni.

Végezetül hadd idézzük egy pszichológus gondolatait:

„Ha valaki gondoskodik önmagáról, és elsajátít egy olyan készséget, mint a zene, valószínűleg a párjáról is képes lesz gondoskodni. Liszt tehetséges zongoraművész volt, ápolt frizurával. Lényegében páva volt, teljes tolldíszben.”

Forrás: Listverse

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: