News here

SIKERSZTORIK
A Rovatból

Puskát is vittek a jegesmedvék ellen: első magyar nőként szelte át Grönlandot Vámos Nóra

A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban vállalkozott az Eisberg Grönland síexpedícióra.

Link másolása

A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban, szánjukat maguk után húzva vágott neki az Eisberg Grönland síexpedíciónak. Az 560 kilométeres túrát halszál híján, de sikerült a tervezett 30 napon belül teljesíteni - a páros ezzel rekordot döntött. Vámos Nórával most arról beszélgettünk, milyen fizikai és mentális kihívásokkal szembesültek az út során.

Milyen háttérből jössz, és mennyit segített ez a felkészülés során?

Korábban fotóművészként tevékenykedtem, most is ez a szenvedélyem. Gondolkodtam is rajta, hogyan tudnám ezt a jövőben összekötni az expedíciókkal. Mozogni világéletemben szerettem, de erre az útra tudatosan készültem egy éven át: rengeteget jártam például teljesítménytúrázni, akár napi 40-50 kilométereket is gyalogoltam, hogy fokozatosan növeljem az állóképességemet. Eközben még a lábfejemet is szoktattam az igénybevételhez, így egyre kevésbé törték a cipők.

Sokat futottam, hegyet másztam, de az is előfordult, hogy az anyukámat meglátogattam vidéken, majd onnan sétáltam vissza a fővárosba. Mindemellett persze rengeteg segítséget kaptam Gábortól is, aki már részt vett egy antarktiszi és 2018-ban egy nagyobb grönlandi átkelésen. Nagyon sokat tanultam tőle.

Mit gondolsz, mi a legrosszabb forgatókönyv, ha felkészülés nélkül vág neki az ember egy ilyen útnak? Ott maradhat?

Az egész expedíció precíz forgatókönyv szerint zajlik. Ami itthon banális hiba és belefér, az egy sarkvidéki helyen akár végzetes is lehet, de minimum komoly sérüléseket szerezhet, ha minden előzetes edzés és ismeret nélkül kéne helyt állnia, különösen átlag -20 fokban. Ráadásul ketten vágtunk neki az expedíciónak, amit általában 6-8 fős csoportok szoktak teljesíteni. Ez jelentős könnyebbség, hiszen ők beoszthatják egymás közt a feladatokat, és aki éppen fáradt, azt leválthatják a többiek. Mi ezzel szemben csak egymásra támaszkodhattunk, egymást válthattuk fel, és sok esetben egymást is kellett lelkesítenünk.

Milyen veszélyek leselkedtek rátok út közben?

Már közvetlenül az elindulás után megismerhettem Grönland zord arcát, hiszen az első három napon olyan szakaszon haladtunk át, ahol a jégpáncélt hatalmas hasadékok szabdalták. Ezek gyönyörű, sosem látott kék színben játszottak, de különös veszélyforrást jelentettek az út során. A hasadékokon úgynevezett hóhidakon keltünk át, amiket előzetesen a síbottal szurkáltunk, vagy Gábor előrement, hogy megnézze, nem szakadnak–e be. Nem látni ugyanis, hogy csak pár méter, vagy akár többszáz méter mélyek.

Már előre tájékozódtunk a jegesmedve-veszélyről, ezért azt is tudtuk, hogy sokan puskát visznek magukkal az útra. Nekem egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy puskával mászkáljak, főleg, hogy azt sem tudtam, milyen engedélyhez kötött a használatuk. Út közben viszont azzal szembesültünk, hogy még a helyi szupermarket is puskákkal van tele, bárkinek eladják őket.

A jegesmedvének elsőrendűen nem az ember a tápláléka, de az éhség nagy úr. Egy szezonban átlagosan 5-6 jegesmedvetámadás történik. Arra is volt példa, hogy egy jegesmedve napokig követett egy csoportot. Végül helikopterrel kilőtték, mielőtt rájuk támadhatott volna. Végül mi is vettünk puskát, de szerencsére nem volt rá szükség.

Grönland a világ legnagyobb szigete, amelynek belső részét 2000-2500 méteres jégpáncél fedi. A globális felmelegedés miatt évente kétszer – tavasszal és ősszel – áll rendelkezésre egy-másfél hónap a túrák teljesítésére. Először 130 évvel ezelőtt keltek át rajta felderítési céllal, keletről nyugat felé tartva. Az expedíció jelmondata az volt: „A nyugati part vagy a halál”.

Sok horrorsztori kering a semmi közepén elveszett emberekről. Itt mi biztosította, hogy végig elérhetőek legyetek, és a megfelelő irányban maradtok?

Reggel megnéztük a GPS koordinátákat, aztán el is tettük, mert a készülék a hideg miatt lemerült volna. Iránytű segítségével tájékozódtunk, másképp nehéz is lett volna, hiszen a hóvihar miatt sokszor semmit nem láttunk, nem hallottunk, csak mentünk előre a vakító fehérségben. Ha akkor elszakadtunk volna egymástól, az akár végzetes is lehetett volna. Az irány ugyanakkor adott volt, hiszen keletről nyugatra haladva szeltük át a szigetet.

Emellett előfizettünk egy speciális, műholdas szolgáltatásra is, amit kifejezetten az expedíciókra indulóknak fejlesztettek ki: a világon bárhol nyomon tudnak követni, és szükség esetén segítséget is tudnak küldeni vele.

Emellett még milyen eszközökkel és ruházattal vágtatok neki az útnak?

Nagyon sokat köszönhetünk a Rudy Project szemüvegjeinek, amik folyamatosan rajtunk voltak, nehohogy hóvakságot kapjunk. Ezekhez a szemüvegekhez fejlesztettek maszkot is, ami megvédte az orrunkat, arcunkat a fagyási sérülésektől.

Szinte minden speciális, hegymászók részére készült termék volt, hiszen extrém időjárási körülmények közt kellett helytállniuk: a bakancsom például 30 nap alatt egyszer sem ázott be. Pehelykabátot és szélálló héjkabátot, kesztyűből pedig három külön réteget viseltünk. A sátrunkat is úgy választottuk meg, hogy még a 100km/órával tomboló hóviharnak is ellenálljon. Sokszor láttam belülről, hogy domborodik az oldala a ránehezedő hó alatt, de soha nem szakadt ki vagy borult fel. A másik veszély az volt, hogy a szél esetleg elviheti a sátrat, mielőtt rögzítenénk. Szerencsére ez sem következett be, hiszen az első dolgunk mindig az volt, hogy legalább egy biztos ponton rögzítsük.

Mi mindent csináltatok még egy átlagos napon?

Az expedíció minden egyes napja hasonló menetrend szerint zajlott: átlagosan napi 20 kilométert tettünk meg, méghozzá úgy, hogy 50 percet mentünk, majd 10 percet pihentünk. Ilyenkor minden alkalommal ettünk is, hogy folyamatosan magasan tartsuk az energiaszintünket. 30 napra elegendő élelmiszert vittünk, és végül teljesítettük is a túrát a kiszámolt idő alatt. Ketten együtt 165 kiló súlyt húztak maguk után a szánokon, és ebből jelentős mennyiséget tettek ki a dehidratált élelmiszerek.

Ahogyan fogytak, az út végére összesen 60 kilóval lett könnyebb a szán, de ezt a különbséget inkább csak a legvégén kezdtük érzékelni.

Mivel egy ilyen túra komoly fizikai igénybevételt jelent, egy nap alatt legalább 4500 kalóriát éget el a szervezet (ez nők esetében az átlagos napi kalóriabevitel mintegy két és félszerese - a szerk.). Mi összesen 270 ezer kalóriát vittünk magukkal szárított élelmiszerek formájában, amiket forró vízzel tettünk fogyaszthatóvá. Az ivóvizet is a megolvasztott jégből nyertük ki, ez minden reggel közel másfél órás procedúra volt. A speciális hegymászóételek mellett volt például olyan magokkal teli zabkása is, amit mi állítottunk össze és csomagoltunk előre magunknak.

Mit emelnél ki, mi volt a legkomolyabb nehézség vagy kellemetlenség?

Természetesen voltak rossz pillanatok, sőt, napok, amikor valamelyikünk lelkileg és fizikailag is kimerült. Néha reménytelennek tetszett, hogy időben teljesítsük az expedíciót. Előfordult, hogy elcsüggedtem, ha arra gondoltam, hány napja gyalogolunk már, és alig változott a táj körülöttünk. Ilyenkor különösen számít a másik fél támogatása, és hogy igyekezzünk lelket önteni a másikba.

Sokszor a süppedő mély hó, vagy a 40-60 kilométeres szembeszél igen komoly fizikai megpróbáltatást jelentett, és hiába vártuk, hogy hátha jobb lesz, inkább csak rosszabb lett. Ezért egy ponton eldöntöttük: bármi történjen, mindenáron teljesítjük a kitűzött napi kilométereket.

Milyen érzés volt ehhez képest végül megérkezni?

Már közvetlenül a cél előtt jártunk, és éppen megkönnyebbültünk volna, hogy időben beérünk, amikor utolért minket egy óriási vihar. Ekkor kétszer fél napot, plusz egy teljes napot állni kellett a 80-90 km/h-val tomboló hóvihar miatt, ezalatt ki sem tudtunk jönni a sátorból.

Hogy őszinte legyek, amikor elértük a partot, eleinte inkább csak kimerültséget éreztem. Még nem tudtam megélni a sikerélményt, annyira átállt az agyam a folyamatos problémamegoldásra. Természetesen azóta már óriási elégedettséggel tölt el, hogy sikerült elérnünk a kitűzött célt, sőt, rekordot döntenünk, hiszen két fős vegyespáros korábban még soha nem teljesítette ezt az expedíciót. Már most azon töprengek, mi lesz a következő kihívás!

Az élményeidről előadásokat is tartasz, elsősorban cégek részére. Mit gondolsz, milyen tudást adhatsz át, ami kifejezetten az üzleti életben alkalmazható?

Az utunk szerintem jól példázza azt, hogyan vezethet sikerre a céltudatos, kitartó munka, ahogyan a megfelelő tervezés is. Úgy gondolom, elsősorban a cégeknek segíthetnek a problémamegoldással kapcsolatos tapasztalataim. Mi rengeteg krízisen mentünk keresztül, amiket a veszélyes környezet miatt nagyon gyorsan kellett megoldanunk. Nem halaszthattuk másnapra, hiszen az végzetes is lehetett volna. Éppen ezért elsősorban válsághelyzetekben tudok segíteni abban, hogyan lendüljünk túl a mentális akadályainkon.



Az expedíció arra világított rá, hogy nem arra kell figyelni, hogy mennyi van még hátra, hanem mindig a következő, kis lépésre összpontosítani. Ha akár a célokat, akár a problémákat kis szeletekre bontjuk, azáltal sokkal átláthatóbbá válnak. Amit ismerünk, attól nem félünk, azzal könnyűszerrel el tudunk bánni. Az előadásaimon ezt szeretném átadni az érdeklődőknek.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
28 milliós jutalmat kapott a Google-től egy magyar fiú, mert talált egy súlyos biztonsági hibát
A 21 éves Schütz Dávidot kissé megváratta a Google, de végül kijavították a hibát, a fiú pedig megkapta a megérdemelt jutalmat.

Link másolása

Egy véletlennek köszönhetően sikerült felfedeznie egy súlyos biztonsági hibát a Google-nél egy magyar fiatalembernek, akit ezért a cég 28 millió forinttal jutalmazott meg. Schütz Dávid a Szegedi Napnak mesélte el, hogy érte ezt el.

Egy hosszú útról ért haza, amikor annyira le volt merülve a mobilja, hogy egy fontos üzenet közben ki is kapcsolt. Gyorsan feltette töltőre, a telefon pedig ekkor a SIM-kártya kódját kérte. Mivel a fiatal férfi háromszor is elrontotta a PIN-kódot, letiltotta a SIM-kártya, és immár a PUK-kódot kellett megadnia. Szerencsére megtalálta ezt a kódot a SIM-kártya dobozában, és miután beírta, új PIN-kódot adott meg a SIM-kártyához. Ezután azonban furcsán kezdett el viselkedni a telefonja: az ujjlenyomatot kérte bekapcsolás után, utána pedig egy fura, beragadt helyzetbe került, és úgy maradt a képernyő is. A problémát újraindítással sikerült megoldani, de felmerült benne a gyanú, hogy ez talán nem csak funkcionális hiba, hanem biztonsági problémát is okozhat.

Nem is hagyta ezt annyiban, elkezdte tüzetesebben megvizsgálni a hibát.

Feltűnt neki, hogy ha nem indítja újra a telefont és úgy állítja vissza a SIM-kártya kódját a PUK-kóddal, akkor nem lefagy a telefon, hanem feloldódik. Ezt egy régi telefonján is kipróbálta, és mivel azon is sikerült, már tudta, hogy ez egy több eszközt érintő hiba.

Ez azért veszélyes, mert bárki feloldhatja bárkinek a telefonját a feloldó kód nélkül is úgy, hogy a készülékbe helyezi a saját SIM-kártyáját, amihez tudja a PUK-kódot.

A 21 éves fiú egy óra múlva már jelezte is a hibát a Google-nek, ahol 34 percen belül be is fogadták, de csak egy hónappal később reagáltak. Akkor azt írták, hogy a hibát már más is jelezte korábban, ezért Dávid nem számított arra, hogy pénzt kap. Mivel azonban súlyosnak gondolta a hibát, többször is rákérdezett a cégnél, majd a Google mérnökei előtt, élőben is produkálta a hibát.

Végül elismerték, hogy ez valóban komoly hiba, november elején ki is javították. A szegedi fiatalnak pedig jutalmul 28 millió forintnyi jutalmat adtak.

Akinek a telefonja a "November 5, 2022" nevű biztonsági frissítést mutatja, akkor azon már nem jelentkezik ez a hiba. Ha korábbi a legutóbbi frissítés, akkor érdemes a legújabbra frissíteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
28 millió forintot kapott a Google-től egy magyar fiatal, aki felfedezett egy biztonsági hibát
Meglepően egyszerű módon törte fel képernyőzárját Dávid, az óriáscég nem volt hálátlan.
Fotó: PhotoMIX-Company / Pixabay (illusztráció) - szmo.hu
2022. november 24.


Link másolása

28 millió forintot kapott a Google-tól az a 21 éves magyar fiatal, aki felfedezett egy súlyos biztonsági hibát – írja az RTL.

Schütz Dávid középiskolás kora óta foglalkozik bug bounty-val, azaz biztonsági hiba kereséssel, a legnagyobb „fogására” azonban véletlenül bukkant. Felfedezte, hogy egy meglepően egyszerű módszer segítségével fel tudja oldani a telefon képernyőzárját, anélkül, hogy tudta volna a kódot.

A hibát beküldte a Google-nek, a cég pedig 70 ezer dollárral, azaz 28 millió forinttal jutalmazta Dávidot.

Dávid minden érdeklődőt arra biztat, hogy bátran vágjon bele a bug bounty-ba, az interneten található számos ingyenesen letölthető tananyaggal ugyanis bárki elsajátíthatja a módszert, ami pénzkereseti forrásnak sem utolsó.

Az RTL Híradó teljes riportja

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Alig ér célba a világ egyik legdurvább versenyén, már a következő kihívást nézi a legkeményebb magyar fogorvosnő
Lubics Szilvia háromgyermekes édesanya már közel húsz éve ultrafutó, és mára legendává lett a neve.

Link másolása

Lubics Szilvia 86 és fél óra alatt teljesítette a csaknem 400 kilométeres távot, ezzel pedig a női mezőny harmadik helyén végzett az amerikai Utah államban - hangzott el az RTL Fókusz című műsorában. A fogorvos és háromgyermekes édesanyának a futás már közel húsz éve az életének része, de nem gondolta volna, hogy neve legendás lesz az ultrafutók körében.

Legyen szó hőségről, havazásról, sivatagról vagy óriási hegyláncokról, a világ egyik legkeményebb futóversenye sem foghatott ki Lubics Szilvián.

383 kilométert tett meg, szinte egyhuzamban. 86 és fél órára volt szüksége ahhoz, hogy legyűrje a távot, amivel nem csak a hegycsúcsokra, hanem a dobogóra is sikerült felkapaszkodnia: a női mezőny harmadik helyén végzett.

Pedig nem a futás a hivatása: fogorvosként dolgozik és háromgyermekes édesanya. De még így is jut ideje arra, hogy fusson és ilyen emberpróbáló kihívások elé állítsa magát. Igaz, ehhez minden percét beosztja, hajnalban már edz.

Fél 9-re érek haza, szóval a délutánok eléggé húzósak, akkor vagyok a rendelőben. Így viszont a délelőtt szabad, és az erősítő edzéseket általában hajnalban, hatkor kezdődnek

– mesélte.

A többit a Fókuszban nézhetitek meg:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
Magas lánynak lenni igenis menő- ezt mutatják Bures-Berek Márta ruhái
A magas lányok rendszeresen kapnak beszólásokat, és a ruhavásárlás is igazi kihívás számukra. A Magas Nők Bázisa nemcsak divatos ruhákat kínál nekik, hanem közösséget is.
- szmo.hu
2022. december 05.


Link másolása

Ötödik születésnapját ünnepelte a budapesti Magas Nők Bázisa, amely kifejezetten magas lányoknak és asszonyoknak kínál minőségi ruhákat. Bures-Berek Márta 2016-ban nyitotta meg webshopját, rá egy évre pedig az üzletét. Maga is rengeteget küzdött azzal, hogy 190 centire nőtt. Azt mondja, élménnyé szeretné tenni a hozzá hasonlóknak a divatot.

— Öt év szép hosszú idő egy ilyen nemes küldetésnek, mennyire jött be az ötlet?

— Mára az egész országból járnak hozzánk vásárolni, és most már azt vesszük észre, hogy nagyon sok külföldön élő magyar is meglátogat minket. Ők általában egy-két ruhadarabot vesznek, vagy van arra is precedens, hogy egy nagyobb bevásárlást tartanak. Nekem emellett van egy 3500 tagot számláló Facebook-csoportom is, ott csak magas csajok vannak. Nem csak vásárlók! A csoport egyébként megelőzte az üzletet, meg a webáruház gondolatát. Velük azért is szerettem volna sokat beszélgetni, mert én se nőttem alacsonyra, és kerestem hasonló barátokat.

— Egy magas lánynak mik a legnagyobb gondjai?

— A legnépszerűbb téma a szerelem, sok az alacsony pasi... Aztán kicsi a konyhapult, nagyobb ágy kell, hogy kényelmes legyen, nagyobb szekrény, hogy elférjen kényelmesen, szóval nem egyszerű. Az autó sem mindegy, mekkora. Nekem most a babakocsi volt aktuális, hiszen kilenc hónapja született meg a kislányom, az mennyire masszív, meg ahhoz se kelljen azért lehajolni, meg persze a baba is nagyobb az átlaghoz képest, szóval az egész életet körülöleli.

Nyilván a lelki része a legnehezebb, hiszen a magas lányok általában nagyon érzékenyek és rendszeresen kapnak beszólásokat.

Ezeket rendre igyekszünk csoporton belül kezelni, próbálom a csajokat pozitív irányba terelni. Nekem az segített, hogy belegondoltam annak a helyébe magam, aki beszól a magasságom miatt. Ő nem tudja, milyen érzés ez. Nagyon sok problémám volt az önértékelésemmel, és szülés után meg pláne újra kellett kezdenem.

— Térjünk át a ruhákra. Ezek extra méretek. Partnerrel oldjátok meg, vagy saját magatok varrjátok a ruhákat?

—Saját tervezés, saját szabásminták, saját elképzelés, meg a csajoknak az igényei. Ha mondjuk bejön egy tini, akkor igyekszem az ő méretére is készíteni ruhát, ha bejön egy molettebb hölgy, és neki 52-es vagy 54-es nadrág kell, akkor igyekszem a következő szériát már úgy csinálni, hogy ő is tudjon válogatni. A pólóinkon vannak kifejezetten a magasságra utaló grafikák is, ezekkel aranyosan lehet oldani a feszültséget, amit a csajok éreznek, és afelé terelni őket, hogy magasnak lenni igenis menő.

— Sikerül mindenkinek azt nyújtani, amit szeretne?

— Maximalista vagyok, de természetesen nem tudok mindenkinek megfelelni. Ezt most már el is engedtem. Azt szeretném, hogy aki ide bejön, legalább egy nadrágot találjon magának, ami a stílusának megfelelő. Nyilván én is rengeteget fejlődtem. Először olyan ruháim voltak, amelyek nekem tetszettek, de aztán rájöttem, hogy mások ízlése sokkal fontosabb. Most például az egyszínű dolgok divatosak. Menő például a bézs, a fekete, a fehér, és amit például most készítettem, az egyszínű csavart nyakú felsők is nagy népszerűségnek örvendenek.

— Mit jelent az, amit itt talál, egy magas lánynak?

— Sokat. Anno anyukám engem is férfi boltba vitt farmert vagy férfi cipőt venni, tehát az volt, amit talált ránk. Ellenben

amikor ide belép egy magas lány, leveszi a polcról vagy a fogasról a kedvenc ruhadarabját, bemegy a próbafülkébe, és ugyanazt az élményt kapja, mint bármelyik lány a plázában.

Nem elég a nadrág hosszát nézni. Fontos, hogy a fenekén jól álljon, a fazon is megfeleljen. Én fontosnak tartom, hogy butik hangulat legyen, ne álljon meg egy nadrágnál, örülve annak, hogy az hosszú, hanem igenis szánjunk arra időt, hogy a neki legmegfelelőbbet vigye haza. A magas lányoknál is fontos az alkati adottság, más áll jól mindenkinek, én ezt fontosnak tartom.

— Minden méretből tart?

— Nem, sajnos a nadrág belső szárhosszát nem tudom mindig az összes lehetséges magasságra elkészíteni. Egyrészt nem férnék el, másrészt nem tudnám számon tartani. Ezért maradok annál, hogy a nadrág egy két méteres hölgynek is jó legyen, és túl hosszú, akkor rövidebbre szabjuk. Viszont a vádli az tényleg a vádlinál van. Mondjuk egy trapéz nadrágnál, ha nem vagy elég magas, ott a fazonja miatt elmehet a trapéz. Egyszer felkeresett egy 160 centis hölgy is, hogy neki mennyire tetszenek a blúzaink. Nagyon figyelek a dekoltázs takarására, ha valaki szereti a testvonalat követő fazonokat, ezeket is úgy oldom meg, hogy dekoltázsnál gombbal lezárom.

— Mindig is érdekelte a divat?

— Először nem, teljesen átképeztem magam. Egy hotelben voltam pénzügyi vezető, és jó pár iskolát kijártam. Kezdtem a stylist sulival, aztán jött a stílus- és színtanácsadás, most pedig elvégeztem a varrónői képzést májusban. A kislányom februárban született, így kézenfekvő volt, hogy még ezt is megcsináljam. Fontosnak tartottam, hogy mindent tudjak, ha már átnyergeltem egy másik szakmába, azt csináljam profin, nem?


Link másolása
KÖVESS MINKET: