News here
hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Kihirdették a 40. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjait

A MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett pályázat legjobb munkáiból kiállítás nyílik és évkönyv is megjelenik.

Link másolása

hirdetés

Kihirdették a 40. Magyar Sajtófotó Pályázat díjazottjait. A MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya által meghirdetett pályázat legjobb munkáiból kiállítás nyílik és évkönyv is megjelenik.

Idén 245 fotográfus 2305 pályaművet küldött be az egyedi kép és sorozat kategóriákban, összesen 5810 képpel - mondták el a pályázat szerdai budapesti sajtótájékoztatóján Bánkuti András és Szigeti Tamás szervezők.

Mint közölték, a negyvenéves jubileum tiszteletére idén két kiállítás is nyílik: a 40. Magyar Sajtófotó Kiállításnak a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ ad otthont, a pályázat eddigi négy évtizedes történetét felidéző tárlat pedig szabadtéren lesz látható.

A nemzetközi zsűri tagjai idén Szlukovényi Tamás, Donald Weber, Joao Silva, Lois Lammerhuber és Révész Tamás voltak; Lois Lammerhubert betegsége miatt az utolsó fordulóban Szigeti Tamás helyettesítette.

Díjazottak:

Hír-, eseményfotó

hirdetés

1. díj Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): A koronavírus időszaka

Ápoló fogja egy 93 éves beteg kezét a koronavírussal fertőzött betegek belgyógyászati osztályán a budapesti Uzsoki Utcai Kórházban, 2021. április 7-én.

Magyarországon még a legfertőzöttebb országokhoz képest is kiemelkedően magas volt a halálozási arány. A mintegy 10 milliós lakosságból a Covid-19 okozta halálesetek száma átlépte a 40 ezres határt. Fotó: Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság)

2. díj Erdős Dénes (Népszava): Feszült helyzet

3. díj Szabolcs László (Ripost): Országúti tragédia

Képriport

1. díj Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): Második élet

A 30 éves Mészáros Richárd a harmadik hullám alatt fertőződött meg koronavírussal Budapesten. 2021 márciusában otthonából mentő vitte el az Uzsoki Utcai Kórház sürgősségi betegellátó osztályára, ahonnan a gyorsan romló állapota miatt szinte azonnal a COVID intenzívre került. Ricsi nagyon hosszú ideig, 59 napig volt az osztályon, szinte végig lélegeztetőgépre kötve, majd a COVID belgyógyászatot követően végül 113 nap után a kórház hőseként távozott, miután az életben maradása az egész intézmény közös ügye is lett. Ricsi fiatal és korábban egészséges volt, nem rendelkezett semmilyen alapbetegséggel, mégis túlélési esélyei sokáig erősen kérdőjelesek voltak. 14 egység vért kapott, a veséje többször leállt és a koronavírus szinte minden szervét megtámadta. Életben maradása rendkívül erős hitet adott saját magának, a környezetének és főként az Uzsoki Kórház dolgozóinak, akiket rendkívüli módon megvisel a nagyon magas, gyakran 90%-os halálozási arány a COVID intenzív osztályokon.

Fotó: Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Ancsin Gábor (Kepszerk.hu): Délen a helyzet változatlan

3. díj Márkos Tamás (Transindex): Tűzpróba

Mindennapi élet (egyedi)

1. díj Hullan Zsuzsa (Vígszínház): Barátnők

Liza és Irmi közel hetven éve ismerik egymást. Liza a Vígszínház színésznője 94, Irmi a Vígszínház fodrásza 91 éves. Ők ketten tűz és víz, ennek ellenére, vagy éppen emiatt barátnők. Közel laknak egymáshoz és minden nap beszélnek telefonon. Mivel Liza egy ideje nehezebben mozog, Irmi szokta meglátogatni. Mindketten özvegyek, Liza sokat beszél a férjéről, Irmi soha. Fotó: Hullan Zsuzsa (Vígszínház)

2. díj Illyés Bence (szabadfoglalkozású): Két világ találkozása

3. díj Sánta István Csaba (szabadfoglalkozású): Levitáció

Mindennapi élet (sorozat)

1. díj Bődey János (Telex.hu): Anya éljen, ezt az egy ajándékot kérték karácsonyra

Arról, hogy Magyarországon pontosan hány várandós nő kap oxigént, hányan vannak lélegeztetőgépen, vagy hány császármetszést végeztek, hogy mentsék a magzat és a koronavírusos anya életét, semmilyen hivatalos közlés nincs. És arról sem tudni semmit, eddig hány kismama halt meg, de a halottak listáján időről időre feltűnik a várandósság az alapbetegségek között. Biszak Gábor harmincegy hetes terhes felesége, Erika az egyik áldozat, harmadik gyereküket az orvosok császármetszéssel mentették meg tavaly tavasszal. Nimród, Johanna és Boróka most már anya nélkül nőnek fel, és a nagyobbak a maguk módján próbálják meg feldolgozni a történteket.

Fotó: Bődey János (Telex.hu)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Ajpek Orsolya (Telex.hu): Apukák

3. díj Sánta István Csaba (szabadfoglalkozású): Slow 2121

Emberábrázolás, portré (egyedi)

1. díj Kerekes M. István (szabadfoglalkozású): Alexandru és Péter

Alexandru és Péter juhászok a marosvásárhelyi műtrágyát gyártó vegyikombát mellett. Marosvásárhely, 2021 március 10. Fotó: Kerekes M. István (szabadfoglalkozású)

2. díj a zsűri nem adta ki

3. díj Kurucz Árpád (Magyar Nemzet): Háy György pilóta

Emberábrázolás, portré (sorozat)

1. díj Becze Anita (szabadfoglalkozású): Visszhangok

Az emberek érdekelnek igazán: a motivációik, az örömük, a bánatuk, a választásaik, az életük, a születés és a halál. Ennek a fotósorozatomnak az volt a célja, hogy édesanyámhoz közelebb kerüljek: jobban megértsem, megismerjem és elfogadjam őt. A téma nehézsége és egyben szépsége is az, hogy benne vagyok a folyamatban. Gyakran inkább éreztem magam a történet részesének, mint alkotójának. A betegség kezdetétől folyamatosan dokumentáltam a folyamatot, így a kettőnk kapcsolatát is. A képek mindkettőnknek segítséget nyújtottak a helyzet feldolgozásában, a betegség elfogadásában. Ez a folyamat mindkettőnk számára gyógyító volt. Fotó: Becze Anita (szabadfoglalkozású)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Halasi Eszter (szabadfoglalkozású): Nyakunkon az élet

3. díj Nemes Tünde (szabadfoglalkozású): Még midig nő vagyok

Művészet (egyedi)

1. díj Oláh Tamás (szabadfoglalkozású): Neverland főpróba

A Ladybird Studio balerinái a Neverland című mesebalett főpróbáján. Szeged, 2021.11.12. Fotó: Oláh Tamás (szabadfoglalkozású)

2. díj Oláh Tamás (szabadfoglalkozású): Online balett

3. díj Csudai Sándor (Origo): Arcok

Művészet (sorozat)

1. díj Fekete István (szabadfoglalkozású): Szimfónia a romatelepen

A Szimfónia nevű szociális program eredetileg 1975-ben, Venezuelában jött létre azzal a céllal, hogy esélyt adjon a nyomornegyedekben élő gyermekeknek a kitörésre. Magyarországon először 2013-ban, Monoron, a Tabán nevű romatelepen próbálták ki a módszert a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „Jelenlét” programjának keretében. A Szimfónia program 2014 szeptemberében, országszerte több helyen, köznevelési intézményekben indult szociális munkások és zenetanárok bevonásával, majd egy hosszabb szünetet követően 2020-ban újraindultak a foglalkozások. A program lényege az örömzenélés, célja pedig az esélyteremtés, továbbá az iskolai lemorzsolódás, a korai iskolaelhagyás mérséklése. A programban résztvevő tanárok elmondása szerint néhány hónap alatt a gyerekek látványos eredményeket értek el zenei készségeik fejlődése terén. Fotó: Fekete István (szabadfoglalkozású)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Urbán Ádám (szabadfoglalkozású): Cirkusz a függöny mögött

3. díj Csudai Sándor (Origo): Medvetánc

Sport (egyedi)

1. díj Barbara Gabriella (szabadfoglalkozású): Futball kő-papír-olló

Farkas Bendegúz fejjel akadályozza meg a Sporting játékosának a fél-ollóját. XIV. Puskás–Suzuki-kupa, amelyet – története során először – nyerte meg a Puskás Akadémia.

Puskás Akadémia–Sporting CP

Puskás–Suzuki-kupa 2021 07. 29.

Fotó: Barbara Gabriella (szabadfoglalkozású)

2. díj Illyés Tibor (MTI/MTVA): Koncentrálás

3. díj Koszticsák Szilárd (MTI/MTVA): Sedric

Sport (sorozat)

1. díj Béres Márton (Népszava): Tomy Rocky

Patkás Tamás, azaz Tomi Rocky jelenleg Magyarország egyetlen nyíltvízi paraúszója. Fiatalon egy tragikus balesetben elveszítette mind a két lábát. Az élete pillanatok alatt megváltozott, a balesete után tönkre ment az élete és a házassága is. Egyszer egy barátja megrótta, hogy nagyon elhagyta magát, így keresett magának egy sportot: Az úszást választotta. Az uszodában először nem adtak neki sok reményt, azonban Tomi kitartóan gyakorolt és rácáfolt erre. Autodidakta módon megtanulta a mellúszást. Többször is átúszta a Balatont - évről évre jobb idővel -, és sikeresen teljesítette a Boszporusz átúszását is, Európából Ázsiába. Tomi teljesítményére és személyiségére felfigyelt a média is, felkarolták, szponzorokat szerzett. Elkezdett együtt dolgozni Rajos István edzővel, akinek a segítségével sokat fejlődött, és megtanulta a gyorsúszást is. A gyorsúszásnak hála folyamatosan javítja korábban úszott egyéni csúcsait. Tomi az idei versenyszezonban 51 000 métert úszott lábak nélkül.

Fotó: Béres Márton (Népszava)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Vasvári Tamás (MTI/MTVA): Horgászok éjszakája

3. díj Derencsényi István (szabadfoglalkozású): High-light

Természet és tudomány (egyedi)

1. díj Szabó Géza Attila (B.Y. Ecoline Kft.): Munka közben

A kép Dél Afrikai köztársaságban készült. A nyűvágó dolgozik a kafferbivaly órán, amit az meglehetős közönnyel visel. Fotó: Szabó Géza Attila (B.Y. Ecoline Kft.)

2. díj Kovács Norbert (szabadfoglalkozású): Ördögfióka

3. díj Belovári András (Keszthelyi TV): Forog a világ

Természet és tudomány (sorozat)

1. díj Radisics Milán (szabadfoglalkozású): Karanténban egy rókával

A történet egy fiatal róka szukáról, amely két élőhely között él, és a különleges, eddig még nem dokumentált viselkedési formáiról. Karantén idején mindenkinek alkalmazkodnia kellett. Az embernek a vadvilágához, az erdőlakóknak pedig az ember jelenlétéhez. Nyolc hónapon keresztül, szinte minden éjjel ültem a vidéki, erdőben lévő paraszt házam ablakában és dokumentáltam a rókák életét. Köztük volt egy bátrabb. Minden este alkonyat után megjelent a faluban és másfélórás ciklusokban járta az udvarokat, így nálam is többször jelent meg egy nap. Figyeltem a szobából, néha kimentem, és így építettük a különleges kapcsolatunkat, amelyet nehéz leírni. Roxy lett a neve. Minden alkalommal egy új arcát mutatta, és meglepett a gyors alkalmazkodásával a változó környezethez. Alkalmazkodva egy vadállat jelenlétéhez sokat tanultam a rókák életéről de magamról is. Sok olyan dolgot, amely remélhetőleg megváltoztatja az emberek hozzáállását, miszerint a róka veszélyes és kártevő állat. Fotó: Radisics Milán (szabadfoglalkozású)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Kállai Márton (Szabad Föld/Mediaworks): Az időjárás bűvöletében

3. díj Kállai Márton (Szabad Föld/Mediaworks): Feloldódó létezés

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi)

1. díj Zagyi Tibor (Népszava): Magányos karácsony

Hajléktalan férfi a karácsonyi ünnepség után a budapesti Fűtött utca hajléktalanszállón. Minden évben a Szenteste előtti napokban lepik meg a lakókat karácsonyi zenés műsorral és ünnepi ebéddel. Fotó: Zagyi Tibor (Népszava)

2. díj Mónus Márton (szabadfoglalkozású): Lebegés

3. díj Zsolnai Péter (Blikk): A vonulás

Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (sorozat)

1. díj Lex Mihály (Lex Antikvitás Kft.): A régi pesti bérházak világa, egy eltűnő életforma nyomában

A Corvin-negyed Budapest VIII., vagy más néven Józsefváros kerületének egyik negyede, amely a Fővárosi Közgyűlés városrészeket rendező 2012. december 12-i rendeletével jött létre. A régi romos, komfort nélküli házsorok bontása 2005 őszén kezdődött el. A Corvin mozi mögött a Corvin Plaza bevásárlóközpont 2007-2010 között épült fel. Az eredeti utcahálózat megőrzésével 2013 óta 22 hektárnyi területen zajlik Közép-Európa egyik legnagyobb belváros-megújítási programja, összesen 500 ezer nm újonnan beépítendő területtel. A lebontott épületekben egy sajátos építészeti stílus uralkodott. Függőfolyosók, zárt belső udvar, poroló ecetfával. Ezek a részben még ma is Budapestre jellemző építészeti adottságok kialakítottak egyfajta közösségi életet. A lakók nem elzárt folyosókon közlekedtek. Együtt használták a közös udvart, ismerték egymás életét. Beláttak, nem csak egymás életébe, de egymás lakásába is. Egyfajta közösségi életforma uralkodott, annak minden jó és rossz oldalával együtt. Fotó: Lex Mihály (Lex Antikvitás Kft.)

A teljes sorozat megtekinthető IDE kattintva.

2. díj Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság): Az új norma időszaka

3. díj Stiller Ákos (szabadfoglalkozású): Digitális oktatás a végeken

KÜLÖNDÍJAK:

• Munkácsi Márton-díj a legjobb kollekcióért: Móricz-Sabján Simon (Világgazdaság)

• Escher Károly-díj a legjobb Magyarországon készült hírképért: Móricz-Sabján Simon

• Szalay Zoltán-díj a legjobb teljesítményt nyújtó 30 év alatti fotográfusnak: Erdős Dénes (Népszava)

• A megyékben dolgozó legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter: Röhrig Dániel (www.adathir.hu)

• Fenntarthatóság különdíj: Kállai Márton (Szabad Föld/Mediaworks): Feloldódó létezés

Dicséretben részesítve:

• Erdős Dénes (Népszava): NEK 2020

• Röhrig Dániel (www.adathir.hu): Covid napló anyáról, rólunk

• Márkos Tamás (Transindex): Budapest, District 8

Az összes díjazott fotót IDE kattintva tudod megnézni.

Kollégánk, Markovics Z. Kristóf fotói az eredményhirdető sajtótájékoztatóról:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
„Potyogtak a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat” – Espi útja Ózdról Afrikába
A Magyarországon született lány húszévesen, Afrikában tudta meg, ki ő igazán. Azóta úgy érzi, ő képviseli azokat, akik apja szülőföldjéről származnak. Mindent megtesz, hogy adhasson valami jót. 
Belicza Bea - szmo.hu
2022. június 12.


Link másolása

hirdetés

Nsosso Espérance Ózdon nőtt fel. Apja kongói, anyja magyar. Mindketten orvosok. A debreceni egyetem után ebben a borsodi városban kaptak munkát, így ott alapítottak családot.

„Láttam, hogy a lányoknak milyen szép hosszú hajuk van, be lehet fonni, meg van frufrujuk, az enyém meg égnek áll” – emlékezik nevetve a most harminc éves Espi.

Gyerekként tudta, hogy apja messziről jött, hallgattak afrikai zenéket, ettek afrikai ételeket, de alapvetően nem játszott szerepet az életében, hogy ő egy másik kontinensről származik.

„Szerencsés vagyok, engem soha nem bántottak a bőrszínem miatt. Nem esik rosszul, ha jobban megnéznek. Én is megnézem a fekete embereket. Egyszerűen azért, mert fehér emberek között élek. Amikor egy számunkra nem megszokott alakot látunk, megnézzük. Én próbálom nem sokáig, nem feltűnően nézni, és ha észreveszi, akkor rámosolygok inkább.”

Szerinte mások sem azért nézik meg például őt, mert rosszat akarnak, egyszerűen érdekes, más, mint amit megszoktak.

hirdetés

Sokan mondják neki, milyen szépen beszél magyarul.

„Azt szoktam válaszolni, hogy köszönöm, de nem az én érdemem, egyszerűen én is itt születtem.”

Úgy éli meg, hogy ő az afrikaiak egy képviselője. Szívesen elmondja a családja történetét és mindent, amit Afrikáról tud.

„Ezáltal terhet veszek le magamról és nem arra gondolok, hogy ne nézzél, hagyjál békén, miért utálsz.”

Espi szerint az a legfontosabb, hogy foglalkozzunk az identitás kérdésével. Ismer olyan félvéreket, akik Magyarországon születtek, azt mondják, magyarok. Más a bőrszínük, de lélekben magyarok.

„Ez is rendben van, mindenki maga dönti el. Van olyan felfogás is, hogy félig ez vagyok, félig az vagyok. Ha valaki fejében nincsenek elrendezve ezek a kérdések, akkor tudnak igazán zavaróak lenni a kíváncsi tekintetek, hiszen maga az ember sem tudja, hogy mit gondoljon magáról. Ami viszont nincs rendben az az, ha sértő szavak hangzanak el és tettekben is megnyilvánul a diszkrimináció. Sajnos többektől hallottam szomorú történeteket, amelyek azt mutatják, hogy az elfogadás terén még van mit fejlődnie a társadalomnak.”

Az Aspirinről kapta a becenevét apja

Édesapjára nagyon büszke. Nsosso Michel egy nagyon apró faluban született, és pici kora óta segíteni akart, gyógyítani. Ötévesen egy iskola előtt üldögélt mindig, és ott kezdődött - ahogy a lánya mondja – a szárnyalása.

„Egy tanár behívta, hogy inkább bent üldögéljen. És ő ott mindent magába szívott, a tudást, a szeretet, a törődést, a gondoskodást” – meséli Espi elcsukló hangon.

Az egykori iskola, ahonnan a kis Michel szárnyalni kezdett

Jól tanuló apja fiatal felnőttként ösztöndíjjal jött Magyarországra. Bukarestbe vagy Budapestre mehetett, a hangzás alapján döntött, utóbbi jobban tetszett neki.

Espi nagyapja nagyon akarta, hogy fia egyetemre járjon, és akkor talán még mélyebben hitték, hogy Európa egy álom, megváltoztatja az életüket.

Megszerezte a diplomát, az egyetemen pedig szerelmes lett és megházasodott. Ő nőgyógyászként, felesége gyermekorvosként dolgozik azóta is.

„Apának nagyon cuki beceneve volt: Aspro az Aspirinből. Ő tényleg kiskorától tudta, hogy orvos lesz.”

Az afrikaiak rendszerint sok nyelvet beszélnek, a törzsi nyelvek mellett a hivatalosakat is, nem volt gond a magyar.

„Pikk-pakk rájuk ragad, apa nagyon-nagyon szépen beszél magyarul. Két évig csak a nyelvet tanulta, utána vágott neki az egyetemnek.”

Apja ma már Franciaországban él. Michael azt mondja, mindig is érdekelte, milyen. Amikor megismerte, kiderült, ott a magyarnál felszereltebb, modernebb kórházak vannak, ráadásul nincs hálapénz.

"Egy beteg egyszer azt mondta, hogy azért nem foglalkoztam vele komolyan, mert kevés borravalót adott. Ez mélyen érintett, hiszen felesküdtem a beteggyógyításra. Olyan helyen szerettem volna dolgozni, ahol a munkáltató fizet a munkámért" - meséli Espi apja.

Amikor a gyerekei nagyobbak lettek, váltott. Immár 13 éve egy francia kisváros kórházában dolgozik. Kéthavonta jön Magyarországra, vagy a felesége látogatja meg kint.

Espi nagyon tiszteli apját azért, amin keresztülment a mostani életükért. "A több órás, mezítlábas gyaloglás az iskolába, az utcai közvilágításnál való tanulás, illetve a korgó gyomorral kelés és fekvés igen nagy kihívás elé állították. Kitartó és szorgalmas volt, ezért vallja, hogy a boldogulásához a tanuláson át vezet az út, Afrika felemelkedéséhez az oktatás a kulcs."

"Szeretem Magyaroszágot, ami diplomát, családot és otthont adott. Hálás vagyok" - mondja Michel. Szerinte érdemes minden nehézséget vállalni azért, hogy ma a lánya így meséljen róla.

Espi édesanyja sem látta évtizedekig, honnan jött a férje

Espi 20 évesen kapta élete legfontosabb ajándékát. Akkor vitte el apja a Kongói Köztársaságba, és szülőfalujába, Brazzavillebe.

„Onnantól megváltozott az életem. Felfedezhettem a másik részemet, az afrikai énemet. Ott éreztem meg, milyen fontos nekem a közösség.”

„Gyerekekkel, felnőttekkel táncolni, énekelni, folyton pezsegni, pörögni. Azt gondolom, hogy ez a véremben lehet valahol. Van egy kis depresszív vonalam, ami valószínűleg azért is jött elő, mert nem volt meg az életemben ez a rész.”

Afrika sok könnyet hozott. A reptéren még nem érzékenyült el a sok rokon láttán sem, később jött a zokogás, amikor egy furcsa tükörbe nézett.

„Potyogtam a könnyeim, amikor megláttam a nagymamámat és benne magamat. A szeme, a kisugárzása, a szelleme én voltam. Nagyon-nagyon sírtam. 8000 kilométert utaztam, és megláttam egy embert, akiben magamra ismerek. Csodálatos volt.”

A nagynénje szobájában rengeteg képet talált saját magáról.

„Kicsi koromtól követte, mi van velem. Most is libabőrös vagyok ettől.

Nem is ismertem személyesen, nem játszottunk együtt soha, és ő végig tudott rólam. Nagyon megható volt.”

Rántott húst és krumplipürét készített frissen megismert rokonainak

Szerinte azért várt az apja a nagy utazással, mert ehhez komoly lelki felkészülés kell.

„Kell egy nagy levegővétel, hogy most olyan helyre megyünk, ahol nem lehetnek elvárásaink. Különben nagyon sokkoló tud lenni, azt látni, hogy a rokonaim nyomorognak.”

Ő a szegénységet is máshogy látja már. Egy barátja, aki Burundiban is élt, azt mesélte, hogy neki ugyan voltak Afrikában pénzügyi problémái, de sokkal rosszabb, ahogy az emberek elszigetelődnek egymástól Európában, nem számíthatnak egymásra érzelmileg.

„Nem kell sajnálni az afrikaiakat. Nekik bizonyos szempontból rossz, de bizonyos szempontból nekünk is rossz.”

Espi szerint tanulhatunk az afrikaiaktól. Amerre ő járt, ott az emberek nem tévét néznek, hanem beszélgetnek egymással, és sokkal gyakrabban megérintik egymást, előfordul, hogy még a férfiak is kézen fogva járnak, és ebben nincs semmi furcsa.

Egy darabig szeretett volna kiköltözni, de aztán végiggondolta, hogy nehéz lenne hosszú távon távol lenni Magyarországtól, ahol a közvetlen családja, a barátai és kialakult élete van.

„Mivel orvos családból származom, egy darabig orvos akartam lenni, aztán tanár, de nem tudtam eldönteni, melyik legyen, így teljesen másik irányba mentem, nemzetközi igazgatást tanultam az egyetemen.”

- meséli.

21 évesen  kezdett el dolgozni a főként Kongóval foglalkozó Afrikáért Alapítványnál.

„Sokkal több afrikaival találkozhattam, tehettem az ottani gyerekekért, a fejlődésükért, oktatásukért. A rendezvényeken én vártam a legjobban, hogy végre táncolhassak, meg hallhassam a dobokat” – mondja nevetve.

Az alapítvánnyal eljutott a nagy Kongóba is, a Kongói Demokratikus Köztársaságba, sőt Tanzániába és Kenyába is. Ezért nagyon hálás.

Pár éve több helyen is kipróbálta magát, dolgozott már közösségi házban, kávézóban, iskolában, gyerekotthonban is. A gyerekek különösen közel állnak hozzá, de minden korosztállyal szívesen foglalkozik.

„Az idősektől nagyon sokat tanulhatunk. Rengeteget ad a bölcsességük, a nyugalmuk. Ők még odafigyelnek egymásra, és ez a mostani rohanó életből hiányzik. Az egyik kedves barátnőm játékeseteket szervez fiataloknak, abban is segítek. Nagyon szeretem, hogy  nem muszáj elmenni bulizni, meg leinni magunkat ahhoz, hogy kellemes esténk legyen.”

A hivatását még keresi. Csak az biztos, hogy ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Nem olyan régen a Közel Afrikához Alapítványnál dolgozhatott, most pedig újra az Afrikáért Alapítványnál van rendezvényszervezőként és önkéntes koordinátorként.

Az egész családjának fontos, hogy másokon segíthessenek. Az apja elsősorban a munkájával ment életeket, de már Kongóban is aktívan segít.

„Ő egy nagyon ambiciózus ember, nagyon-nagyon sok mindent szeretett volna megteremteni nekünk. Először felépítette a család életét, meg a biztonságát, és csak ezután ment vissza Kongóba. Olyan 15 évig egyáltalán nem ment haza, de ma már évente két-háromszor utazik ki, sokat önkénteskedik” - mondja Espi.

A nagybátyja, tanár, ő egy kis iskolát épített Brazzavillében. „Titokban csinálta, nem is kért segítséget, amíg nem volt igazán nagy szüksége rá.”

„Amikor mondta, hogy nincsenek padok, az én kis szívem megdobbant és elkezdtem gyűjteni. 140 ezer forint jött össze magyar támogatásokból, ebből egy tantermet sikerült berendezni. Reményt adhattunk az iskola befejezésére.”

A munka befejezését apja és nagynénje finanszírozta.

Espi mindig is szociálisan érzékeny volt. Gyerekként társait korrepetálta angolból és magyarból. Fellépések, színdarabok szervezésével vette ki a részét a közösségépítésből. Pár éve egy barátjának nem volt pénze, Espi ekkor azt javasolta, tanítson neki franciát, mert annak a nyelvnek a megtanulását úgyis el akarta kezdeni. Később mások is csatlakoztak.

„Nem az volt a célom, hogy reményt adjak, de szerintem valamilyen szinten ez történt.”

Azt mondja, ez azért fontos neki, mert a neve kötelezi.

„Egészen kicsi koromtól mondogatta apa, hogy a nevem franciául reménységet jelent. Ez nagy felelősség. Úgy nőttem fel, hogy gyakorlatilag minden nap szembesítettek azzal, hogy reményt kell adjak. Mindegy, mit értettek ezalatt, akár azt, hogy viselkedjek jól vagy legyek sikeres. Én vidámságot és a változás, fejlődés lehetőségét szeretném elhozni az emberek életébe, szerintem erre vagyok én valamilyen remény.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Megint egy magyar csapat kápráztatta el a zsűrit a Britain’s Got Talentben
Emlékeztek még az Attraction sikerére? Most az akkori csapatkapitány fia indult el a versenyen a saját társulatával.

Link másolása

hirdetés

Az Attraction nevű árnyékszínházi társulat 2013-ban indult el a Britain’s Got Talent tehetségkutatóban. A Szűcs Zoltán vezette csapat óriási sikert aratott a közönség körében, és meg is nyerték a műsort.

Közel tíz évvel az Attraction sikere után idén újra feltűnt az árnyékszínház a műsorban:

Szűcs fia, Martin ugyanis most Attraction Junior nevű csapatával nevezett

- adta hírül a 24.hu.

A Metro beszámolója szerint a zsűri már előre le volt nyűgözve, Amanda Holden például szóhoz sem jutott. Simon Cowell megkérdezte tőlük, hogy szerintük ki a jobb, ők vagy az eredeti Attraction, amire Martin azt mondta, hogy ők, de a legjobbaktól tanultak.

A produkciójukban az iskolai zaklatás veszélyeire hívták fel a figyelmet.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Videó: Teljesen odáig volt a hollókői kutyatáncoltatótól az America’s Got Talent zsűrije
Berczes Christine Elisabeth és Meredith nevű kutyája négy igennel jutott tovább a tehetségkutató válogatóján.

Link másolása

hirdetés

Magyarország többszörösen díjnyertes dog dancer-e (kutyatáncoltatója) 4 igennel jutott tovább az America’s Got Talent válogatóján.

A Szépség és a Szörnyeteg kűr egyik részletét vitte a zsűri elé Magyarország leghíresebb dog dancer-e, akit Heidi Klum, Sofia Vergara és Howie Mandel is a közönséggel együtt állva tapsolt meg.

Berczes Christine Elisabeth Meredith nevű ausztrál juhászkutyájával ámulatba ejtette a zsűrit, akik az előadás során nem győztek csodálkozni, míg a közönség a könnyeit törölgette az élménytől.

Heidi Klum szerint a sztori az, ami megkülönböztette ezt más kutyás előadásoktól, míg Sofia Vergara a boldogsággal táncoló Meredith-t imádta legjobban.

hirdetés
„A kutyám nagyon élvezte a show-t, a közönség pedig nem akarta elengedni őt: sorba állva várták, hogy megsimogathassák. Örülünk a sikernek, de számomra az az igazi elismerés, ha még többen megismerik, elismerik ezt a sportot és kipróbálják a dog dancinget”

– mondta a Hollókőn élő kutyatenyésztő, aki nemcsak otthoni termében tart oktatást, hanem online is ad órákat, többek között Amerikában, Szlovéniában, Ausztriában élő gazdiknak és kutyusoknak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
Az ukrajnai frontról küldött videójában köszönte meg az MTA-tól kapott díját a kárpátaljai matematikus
Traski Viktor az ukrán hadsereg katonájaként harcol, ezért nem tudott jelen lenni az akadémiai ünnepségen.

Link másolása

hirdetés

Kelet-Ukrajnából, a frontról küldött videóban köszönte meg az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Arany János Fiatal Kutatói Díját a kitüntetett matematikus - számolt be róla az MTA.

Traski Viktor kárpátaljai magyar matematikus, az Ungvári Nemzeti Egyetem díjnyertes kutatója és oktatója az ukrán hadsereg katonájaként harcol, ezért nem tudott jelen lenni az MTA 195. közgyűlésén tartott Külső Tagok Fórumán, amelyet kedden tartottak.

Küldött viszont egy rövid videót, amelyben – miközben távoli robbanások zaja hallatszik – röviden ismertette kutatásait, majd reményét fejezte ki, hogy a járvánnyal és háborúval sújtott időszakot követően személyesen is be tud majd számolni eredményeiről az Akadémián.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: