News here
hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Amerikában lett tűzoltó a magyar szakács

Szerencsés fiatalember Greffer Gábor, hiszen két szenvedélye van, és mindkettő a munkája is: szakács és tűzoltó.

Link másolása

hirdetés

Greffer Gábor hivatásos tűzoltó Louisville-ben, (Kentucky USA), édesapja pedig Marcali korábbi tűzoltóparancsnoka, a katasztrófavédelmi kirendeltség jelenlegi vezetője. Gábor hat év alatt a keszthelyi Vendéglátóipari Szakközépiskolából, egy amerikai nagyváros (1,5 millió lakos) egyik legismertebb éttermének vezetője lett.

Amikor más már szépen építgetné tovább a karrierjét a vendéglátásban, ő inkább először önkéntes, majd mostanra hivatásos tűzoltó lett Louisville-ben. A napokban azt is elmondta az édesapja, hogy Gábor tulajdonképpen az étteremvezetést is folytatja, mert ahol első számú vezető volt oda visszajár dolgozni, és mindemellett még mentősként is szolgál...

DSCF0216

Miért tanultál szakácsnak? Miért nem lettél tűzoltó?

hirdetés

Nagyon egyszerű az oka... én a magyar törvények alapján nem lehetek tűzoltó, szemüvegre lett volna szükségem, és a lábam is törött volt korábban, ezért az egészségügyi alkalmassági feltételeknek nem feleltem meg itthon, csak mint önkéntes tűzoltó.

Így a másik nagy szenvedélyem a főzés került előtérbe. Kiskorom óta gyakran főztem anyukámmal, és nagyon megszerettem. Ezért jelentkeztem Keszthelyre középiskolába, a Vendéglátóipari Szakközépiskolába szakács tanulónak. Amikor végeztem, akkor elhelyezkedtem itt Balatonmáriafürdőn a szezonban, és arra készültem, hogy leteszem a technikus minősítőt ősztől Keszthelyen.

10

Miközben szakácsnak tanultam egy amerikai focit játszó csapatban (Keszthelyi Thunderstorms) is játszottam az iskola mellett. Egy játékostársam segítségével jutottam ki az USÁ–ba Daytona Beach-be, azzal az elképzeléssel, hogy ott sportolok, és persze gyakorlom az angol nyelvet. Egy félévre terveztem még akkor.

Aztán ott kint jött egy lehetőség arra, hogy maradjak tovább, és dolgozzak szakácsként. Ekkor költöztem Louisville-be, és elhelyezkedtem egy négycsillagos szállodában.

A nyelvtudásom még elég hiányos volt, tehát úgy kezdtem, hogy a kezembe nyomtak egy krumplit, meg egy krumplipucolót ... és persze tudtam, mi a dolgom.

Egy francia-kanadai séfnek dolgoztam, akinél a három év alatt, amíg ott dolgoztam a krumpli pucolóból, a harmadik ember lettem. Gyakorlatilag a reggeliztetőtől a vacsoráztató luxusétteremig mindenhol dolgoztam. Persze megtanultam rendesen angolul, és sikeresen alkalmazkodtam az amerikai életformához, munkamorálhoz.

Három és fél év után úgy éreztem váltanom kell, és átmentem Louisville egyik legjobb éttermébe a Seviche-be. Ez egy latin restaurant, a város egyik, ha nem a legjobb étterme. Azt érdemes tudni Louisville–ról, hogy az USÁ-ban a lakosok és az éttermek aránya ebben a városban a legnagyobb. Rengeteg étterem van, és hatalmas a konkurencia harc. Úgy kell elképzelni, hogy étteremsorok vannak... képzeld el, hogy Berény tízszer... és több ilyen van.

DSCF0317

DSCF0200

Akkor már kellett, hogy ismerjenek téged ahhoz a szakmában, ha felvettek...

Valamilyen szinten már ismertek, persze nekem is be kellett adnom a pályázatomat, ahol leírtam, hogy Európában tanultam, hogy itt már dolgoztam néhány helyen, illetve az USA –ban mit értem el a szakmában.

Felvettek, természetesen beosztott szakácsnak. Onnan építettem fel magamat ismét, ekkor voltam 21 éves.

Ne haragudj, de közbekérdezek, nem értem, hogy 21 évesen, amikor már bedolgoztad magad egy jó étterem harmadik emberének, velem együtt sokan szeretnék inkább megtartani az állást, de te inkább váltasz... miért?

Így működik Amerika; ha látod, hogy a közeli jövőben - 1-1,5 év - nincs lehetőséged továbblépni ott, ahol dolgozol, akkor keresel másik lehetőséget. Ha már nem tudsz újat tanulni, akkor váltani kell. Ott ez teljesen természetes. Akikben van ambíció, azok mennek tovább, hogy megtanulják egy másik konyha dolgait. Ezért mentem én a latin konyha felé, a mexikói, a perui, a chilei ételek irányába.

DSCF0216

387682_245796572144666_192322607492063_741452_1827904957_n

Tehát kezdtél egy új helyen. Hogy alakultak a dolgaid?

A második hónap végére már én voltam a főszakács egyik helyettese, és 25 ember főnöke.

Közbevetőleg, akkor már három éve kint éltél. Hol laktál, hogy éltél? Volt szabadidőd?

Akkor még hárman béreltünk egy nagy kétszintes lakást, ott laktam a külvárosban. Munka után persze elmentünk sörözni, de amúgy nagyon sokat kellett dolgozni, heti egy szabadnapom volt, és napi 10-12 órát voltam bent a konyhán.

Érdekességképpen elmondom, hogy jó ideig nem mehettem be a város vigalmi negyedébe, mert még nem voltam 21 éves! Nem szolgáltak ki alkohollal máshol sem! Úgy kell elképzelni, hogy egy városrész bejáratánál az utakon ott állnak a rendőrök, és mindenkit igazoltatnak, plusz a vendéglők kidobó emberei is ellenőriznek az ajtóban.

1317155784353

Hogy lett belőled tűzoltó?

Apu révén én mindig is tűzoltó akartam lenni. Amikor kiderült, hogy nem lehetek hivatásos tűzoltó, akkor persze elvégeztem az önkéntesek tanfolyamát, és beléptem a Balatonkeresztúri-Balatonmáriafürdői Önkéntes Tűzoltó Egyesületbe.

Korábban említettem, hogy Louisville külvárosában laktam, és mindennap a munkába menet elmentem a tűzoltóság mellett, volt amikor éppen riasztásra mentek, és láttam ahogy öltöznek a kabinban, miközben siettek a helyszínre. Nagyon fájt a szívem, és nagyon irigyeltem őket. Aztán egyszer megálltam és megkérdeztem, hogy vesznek-e fel önkénteseket, és egyáltalán: hogy lehetek tűzoltó.

2012-09-08_09-30-47_267

Szerencsém volt, mert éppen volt felvétel, mondták, hogy néhány hónap múlva kezdődik a képzés. Heten voltunk, minden héten, kedden este mentünk a tűzoltóságra, és a nagykönyv szerint elkezdtük a tanulást.

Tolerálták ezt a munkahelyeden?

Heti egy szabadnap járt és persze elfogadták, hogy ez kedden legyen.

Megint közbekérdezek. Elmondhatjuk, ma már ismered a kinti tűzoltók munkáját. Itt nőttél fel a marcali laktanyában, képzett önkéntes vagy Magyarországon, tehát van összehasonlítási alapod a két rendszer között. Miben hasonló, és miben más a két tűzoltóság?

Azon kívül, hogy mind a két helyen vízzel oltanak, szinte semmiben sem hasonlítanak. És ez természetes, hiszen mind a két országban a helyi körülményekhez kell igazítani a tűzoltóságokat.

2012-09-08_10-11-59_453

Itthon zömében kőből épülnek a házak, a bútorok fából készülnek, súlyos függönyök, összességében nagyon sok lassan égő anyag ég, ha tűz van, kisebb a tűzterhelése. Amerikában rengeteg a faépület, ott a fal is ég! A berendezési tárgyak között rengeteg a műanyag, az sokkal magasabb hőmérsékleten és sokkal gyorsabban ég, ott, ha nem oltjuk el időben, akkor minden odaveszik, ezért döntő szempont a gyorsaság.

Az is nagy különbség, hogy kint sokkal jobban ki van építve a tüzivíz rendszer, és nem csak több helyen van, hanem jóval nagyobb kapacitással is rendelkezik. Kint például a városokban nincs vízszállító autó, mert akár 6-8 fecskendőt is kiszolgál a tüzivíz rendszer.

Tehát elkezdtél egy tanfolyamot, egyébként kint bárki jelentkezhet önkéntesnek?

Igen, mielőtt kérdeznéd, természetesen ott is van egészségügyi vizsgálat, el kell menned egy orvoshoz, ahol megvizsgálják a reflexedet, persze az alkohol a drog érintettségedet is, de ha fizikailag bírod, és ezt a parancsnokod is úgy gondolja, akkor nem foglalkoznak azzal, hogy szemüveges vagy, vagy eltörött a kezed gyerekkorodban. Amúgy egyre kevesebb az önkéntes a városokban, mert lassan a hivatásos tűzoltóság átveszi a feladatot. Vidéken azonban még mindig 80-90%-ban önkéntesek szolgálnak.

Elmondtad nekik, hogy itthon önkéntes voltál? Hogy édesapád tűzoltó parancsnok Marcaliban?

Persze, meg hát az hamar kiderült, hogy nem vagyok kezdő. Kíváncsiak voltak és befogadóak, ha olyant tudtam mutatni, vagy mondani, ami jobb volt, mint az ő megszokott módszerük, probléma nélkül átvették. Persze csak apróságokra kell gondolni.

DSC00888 new york

Elismert szakács voltál, már újra a tűzoltó bajtársak között voltál ... mi volt az a fordulópont amikortól már úgy gondoltad, a tűzoltás lesz az első?

A szomszéd tűzoltóság területén volt egy nagy lakóháztűz, és mi értünk ki elsőként a tűzoltóautónkkal. Menni kellett be a tűzbe, vittem a tömlőt, és kezdtem oltani. A fejem felett már a második csapat kezdte az oltást, a harmadik a tetőtérben. Hatalmas lángnyelvek jobbról, balról... és akkor ott tudtam, hogy nekem ez az életem, az a csapatmunka, az a bajtársiasság; az az érzés eldöntötte végleg, hogy mit akarok csinálni. Amikor eloltottuk a tüzet, és jöttem kifelé, akkor odamondtam a társamnak, hogy ezt akarom csinálni életem végéig. Ott dőlt el.

Hogy lesz valaki hivatásos tűzoltó Amerikában?

Az alaptanfolyam, amit mint önkéntes elvégeztem, az kevés hozzá. Az egy 150 órás tanfolyam volt. Nekem Kentucky Államnál kellett egy újabb ötrészes tanfolyamot elvégezni, és vizsgát is kellett tennem.

5731_251501480413_745645413_8318328_4781642_n

Ez még mindig nem elég, mert az USÁ-ban a tűzoltóknak egy komoly mentőstanfolyamot is el kell végezniük. Ott például az elsősegélyt mi adjuk. Ha például egy balesetnél kivágjuk a sérültet a kocsiból, a hivatásos mentők csak utána kezdhetik el a munkát. A kocsiban mi látjuk el a sérültet. Utána persze ők viszik, és kezelik, de nekem tudnom kell akár légzést segítő csövet levezetni a torkon, vagy ütőeres vérzést ellátni.

Ha kell, a 911 minket riaszt az infarktusos beteghez is, de van a tűzoltó autóban defibrillátor is és persze használni is tudjuk. Ott is van, egy magasabb szintű mentőautó ahol orvos is van, de addig amíg az ki nem ér nekem is el kell tudnom látni a sérültet, erre kapok kiképzést.

photo (1)

TrainingUnitedMethodist

Van még egy hivatásos tűzoltói fizikai állapot szintfelmérés, ami egy akadálypálya, amit időre kell teljesíteni. Megcsinálod, kapsz egy igazolást és ennyi. A helyi parancsnokodnak kell döntenie majd akkor, amikor állományba vesz, hogy tényleg alkalmas vagy-e összességében.

Nekem ahhoz, hogy ezeket a tanfolyamokat el tudjam végezni, ott kellett hagynom a Seviche-t és másik munkát kellett vállalnom. Az egyetem konyhájára mentem dolgozni, a séf helyettese lettem. Természetesen a főnököm tudta, hogy a célom a tűzoltóság. Ők lehetővé tették számomra, hogy eljárjak a tanfolyamokra.

Sikerült elvégeznem a tanfolyamokat, de akkor a séf elment, és én lettem a főnök az egyetem éttermében.

Hány éves voltál ekkor?

23. Egyébként ez az étterem nem a hallgatók kiszolgálására, hanem a professzorok, tanárok, alkalmazottak, és főleg a klubtagok kiszolgálására van. Ez egy jó hírű hely, egy presztízshely a városban. Ez egy évi 1,2 millió dolláros forgalommal bíró étterem, ennek lettem a főszakácsa, akinek az étlap elkészítésétől, a beszerzésig, a dolgozók felvételéig minden a feladata volt, beleértve a pénzügyeket is.

734440_482541675195298_1691733486_n

Közben persze az egyetem vezetői tudták, hogy menni fogok, és keresték az utódom. Szerencsés módon, mire lett egy státusz 5 hónap múlva a tűzoltóságon, pont lett egy utódom is a konyhán, volt időm átadni a dolgokat.

Felvettek tűzoltónak, és maradtál második embernek az egyetemi konyhán. A hivatásosoknál már 24/48-ban volt a szolgálat? Hány riasztásotok van általában?

Igen ez már 24 órás laktanyai szolgálattal jár. Egy évben több mint 3000 riasztásunk van. A közlekedési balesettől a kutyamentésig, de ahogy már említettem az utcai rosszullétekhez is riasztanak minket. Nekünk 9 négyzetkilométer a területünk, és több mint 125 ezer ember tartozik hozzánk, persze több állomással. Nagyon sűrűn lakott terület, és van két kórházunk ahol több mint 4000 ágy van.

976398_10200498298798820_1156837150_o

Amerikában egységesítették a mentők, a rendőrök és tűzoltók kommunikációját. Tehát ha a 911 központ kiad egy riasztást, akkor tudom, hogy kik jönnek. Hány mentőautó, hány rendőr, hány és milyen tűzoltóautó.

2014-ben 25 évesen úgy tudom, négy munkád is van...

Igen, a főállásom a St. Matthews Fire Protection District, dolgozom az egyetemen, mint második ember a konyhán. Ha van szabadidőm, az Anchorage mentőszolgálatnál dolgozok, mint sofőr és mentőápoló, és ha még mindig van időm, akkor vállalok szolgálatot az önkénteseknél, ahol kezdtem. Barátságból, tiszteletből, hiszen ott kaptam először lehetőséget.

Mikor pihensz? Barátnő?

A tűzoltóságon... az nekem nem munka, hanem pihenés. Ma már saját autóm és lakásom van, egy apartman, amit én tartok fenn, és hát akadnak barátnők is! :-)

Te vagy a magyar tűzoltó, vagy te vagy a magyar szakács Louisville –ben?

Hát a tűzoltóságon mind a kettő! :-) Az egyetemi közegben meg úgy gondolom, én vagyok a magyar szakács.

tuzolto

Szoktál főzni a tűzoltóknak?

Ha szolgálatban vagyok, akkor mindig, és szeretik a főztömet. Sok magyar kaját is csináltam nekik. A rakott krumplinak és a paprikás csirkének nagy sikere volt!

Mész vissza... egyből szolgálat?

11-30-kor landol a gépem, másnap reggel 8-ra megyek szolgálatba.

Ha azt mondod, le a kalappal Gábor előtt, nyomj egy lájkot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
Anett egy éve még újra járni tanult autóbalesete után, most női inspirációs versenyen indult
Anett története erőt adhat mindenkinek, akinek némi plusz motiváció kell az életmódváltáshoz, sporthoz, pozitív gondolkodáshoz. Így gondolta ezt a BioTechUSA női inspirációs versenyénének közönségzsűrije is.
Szponzorált tartalom - szmo.hu
2022. szeptember 01.


Link másolása

hirdetés

Adott egy sportos, fiatal lány, akinek mindig is lételeme volt a mozgás, sokáig versenyszerűen kézilabdázott. És aztán egyszer csak történik vele valami az életében, ami sok mindent megváltoztat – de a sporttal való kapcsolatát még szorosabbra fűzi.

Martin Anett 24 éves, friss diplomás gyógytornász. Egy évvel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett, két hétig kómában feküdt, hosszú ideig kórházi ápolásra szorult. Testén hegek és sebek nyomai, beépített csavarok emlékeztetik arra, hogy hajszálon múlott az élete.

„Első gondolatom az volt, mikor megláttam a hegeket, hogy soha többé nem megyek strandra, nem veszek fel fürdőruhát, nem fogok ismerkedni. De rájöttem, hogy ha teljes életet akarok élni, akkor el kell fogadnom így magam.”

Anett úgy gondolja, hogy vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, de amin pedig lehet, azon kell is. Így viszonyult ahhoz a kérdéshez is, hogy a teste jelentősen megváltozott, a kórházban töltött idő alatt legyengült, 48 kilósra fogyott. Fokozatosan összeszedte magát, rendszeresen látogatta az edzőtermet, és tudatosan vágott neki az izomépítésnek. Pár hónappal később mindennek már látványos eredménye lett.

Anett története pont azt igazolja, hogy fel lehet magunkat küzdeni a mélypontról, akaraterővel, megfelelő motivációval újra lehet építeni mindent. A sztorija másokat is inspirál, sok üzenetet kapott már eddig is, amelyben példaértékűnek nevezték hozzáállását. Ezért is érezte úgy, hogy helye lehet a BioTechUSA női inspirációs versenyének, a BioTechUSA Lifestyle Day-nek mezőnyében – itt ugyanis nem csak a külsőségek számítanak, hanem az is, hogy kinek mi a története, mennyire hat motiválóan másokra.

NÉZD MEG KISFILMÜNKET ANETTRŐL, ÉS LESD MEG ŐT A BIOTECHUSA INSPIRÁCIÓS VERSENYÉN!

hirdetés

Ha ez egy hagyományos szépségverseny lenne, akkor biztos nem indult volna el rajta. Itt viszont sokat számít a motiváció, hogy ki honnan indult, és úgy milyen eredményt ért el.

„Nem is az a célom, hogy első legyek, inkább az, hogy önmagamat legyőzzem. Nekem már így is kívül esik a komfortzónámon a színpadi szereplés, ez is egy feladat, hogy ezt megoldjam”

– mondta Anett a verseny döntője előtt.

A BioTechUSA női inspirációs versenyét idén már hatodik alkalommal rendezték meg, három kategóriában – Anett a Fittest Girl kategóriában volt érintett, de keresték a legfittebb anyukákat és fitnesz versenyzőket is. Az idei verseny központi témája az evészavar volt: erre szerették volna felhívni a figyelmet, párbeszédet kezdeményezni és edukálni. A cég 5 millió forintos adományt ajánlott fel a legrégebben működő hazai felnőtt evészavar-központnak, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Pszichoszomatikus Szakrendelőjének. Ez az összeg kiegészült továbbá a vásárlók felajánlásaival, közel félmillió forinttal.

A versenyző hölgyek között is több olyan akadt, akinek a történetében szerepelt valamilyen evészavarral kapcsolatos probléma – Anettet ezek a sztorik is mélyen megérintették, bár ő maga sosem küzdött evészavarral. A vetélytársaival gyorsan összebarátkozott, de még így is izgatottan lépett színpadra – egyszer sportruházatban, egyszer pedig fürdőruhában. A Kiss Virág fitnesz világbajnok, Kovács-Nyári Diána színésznő és BioTechUSA jótékonysági nagykövet, Deres Ádám edző, sportoló és Nánási Pál fotóművész alkotta zsűri nem volt könnyű helyzetben, mikor ki kellett választaniuk a kategóriánkénti győztest. De nem is csak az ő döntésük számított: előzetesen a közönség is szavazhatott a verseny online felületén.

Anett igencsak meglepődött, amikor az eredményhirdetésnél szólították: ő nyerte el az egyik közönségdíjat. „Nem posztoltam a közösségi médiában semmit sem a szavazásról, nem gyűjtöttem ilyen módon támogatókat. Örülök, hogy a történetem ilyen sokakra inspirálóan hatott, ez erőt ad nekem ahhoz, hogy tovább folytassam az utam.”

„A foglalkozásom gyógytornász, vagyis másoknak segítek, de úgy érzem, ez már igazi küldetés számomra, mert a saját élettapasztalatommal is segíthetek másoknak.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
Egy magyar különlegesség lett a világ legjobb töltött csokoládéja
Odavolt a nemzetközi zsűri a ZAX kézműves csokoládéműhely passiógyümölcsös bonbonjáért, de a többi benevezett édességük is díjakat kapott.

Link másolása

hirdetés
Három csillagot kapott a gasztronómia Oscarként számon tartott londoni Great Taste Awards 2022-es versenyén a komáromi ZAX kézműves csokoládéműhely passiógyümölcsös bonbonja, ezzel világelső a töltött csokik kategóriájában.

A Michelin-csillagos éttermek által is használt alapanyagokból készülő magyar csokoládé hajszálvékony, roppanós, kézzel festett burokba kerül, az ízek egyensúlya pedig páratlan kulináris élvezetet nyújt. Varga Zsuzsa csokoládémester nem köt kompromisszumokat, így a vásárlók ugyanazt a kiváló bonbont fogyaszthatják, mint a nemzetközi zsűri.

Még csak három éve működik, de így is sorra zsebeli be a rangosabbnál rangosabb elismeréseket a komáromi ZAX kézműves csokoládé műhely. A magyar manufaktúra idén négy termékkel indult a legmagasabb presztízsű világversenyen, a Great Taste Awardson, ahol minden érintett kategóriában díjat érdemeltek ki.

A joggal a gasztronómia Oscarjának nevezett megmérettetésre idén számtalan országból összesen 14.200 mintát küldtek be a versenyzők, amiket több tucat független gasztronómus értékelt. A szakértői zsűri nemcsak kóstol, hanem javaslatokat is fűz a benevezett receptekhez, melyeket a zsűritagok több körben tesztelnek is.

Az idei kiírás eredményeit az augusztusi londoni ceremónián hirdették ki, a ZAX kézműves csokoládé műhely pedig minden várakozást felülmúlva tarolt a versenyen.

A magyar manufaktúra passiógyümölcsös bonbonja az Európai Unió országai közül egyedüliként zsebelt be három csillagot, és ezzel világelső lett a töltött csokoládék kategóriájában.

hirdetés

A tavalyi Academy of Chocolate Awards versenyen ezüstérmet kiérdemlő terméknek már a megjelenése is egyedülálló, hiszen olyan, mintha egy ékszert fogyasztanánk el. Varga Zsuzsa csokoládémester a bonbon készítésekor ügyelt arra, hogy az étcsokoládé íze kiváló egyensúlyba kerüljön a passiógyümölcs frissességével és savasságával, ami olyannyira jól sikerült, hogy a zsűrit is levette a lábáról.

„Kiválóan prezentált, gyönyörű csokoládé, melynek fényes márványozása egyszerűen lenyűgöző. Nagyon tetszett a csokoládé talp mintázásával kapcsolatos részletgazdagság. Imádtuk a passiógyümölcs ízt, a csokoládéalapok tökéletesen illeszkedtek a gyümölcsös karamellhez. Tökéletes párosítás!”

– fogalmazott értékelésében a zsűri.

A bonbon kiválóságát bizonyítja az is, hogy ez a termék a legnépszerűbb a ZAX kézműves csokoládéműhely kínálatában. Varga Zsuzsa csokoládémester ráadásul nem köt kompromisszumokat, minden egyes bonbont ugyanolyan precizitással készít, ami garantálja, hogy pontosan ugyanazt a terméket kapja minden egyes vásárló, mint amit a londoni zsűri is kóstolhatott. Sőt, a díjnyertes csokoládékülönlegességet már külön kollekcióban, elegáns dobozban is meg lehet vásárolni a manufaktúra honlapján.

A magyar manufaktúra egyébként valóságos csillaghullás árasztotta el, hiszen

másik három nevezett terméküket is díjazták a gasztronómiai Oscaron. Meggy-csokoládé ganache bonbonjuk és nugátos táblacsokoládéjuk egyaránt két-két csillagot érdemelt ki, Zsutella fantázianévre hallgató csokoládékrémjük pedig egy csillagot kapott.

A komáromi ZAX kézműves csokoládé műhely jövőre is szeretné megmérettetni magát a nemzetközi porondon annak érdekében, hogy visszacsatolást kapjanak, miben tudnának még fejlődni. Elöljáróban annyit elárultak, hogy a következő időszakban a táblás csokoládék fejlesztésére koncentrál majd Varga Zsuzsa, aki újdonsággal is készül hamarosan az édesszájúak számára.

Bővebb információk ITT


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Szülinapra egy tündéri kis elefántborjút kapott a Nyíregyházi Állatpark
Fotókat és videót is mutattak Kwanza, a 21 éves afrikai elefánt nőstény borjáról.

Link másolása

hirdetés

Különleges születésnapi ajándékot kapott a Nyíregyházi Állatpark. Mint írják:

"Ennél nagyobb születésnapi ajándékot nem is kaphattunk volna. Kwanza, a 21 éves afrikai elefánt nőstényünk, ma hajnalban életet adott egy tündéri életerős kis elefántborjúnak."

Afrikai elefánt Magyarországon eddig csak Nyíregyházán született, a most világra jött elefántbika már a negyedik utód.

VIDEÓ: Az elefánt-családról

A cuki kis borjúról képeket is megosztottak:

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Puskát is vittek a jegesmedvék ellen: első magyar nőként szelte át Grönlandot Vámos Nóra
A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban vállalkozott az Eisberg Grönland síexpedícióra.

Link másolása

hirdetés

A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban, szánjukat maguk után húzva vágott neki az Eisberg Grönland síexpedíciónak. Az 560 kilométeres túrát halszál híján, de sikerült a tervezett 30 napon belül teljesíteni - a páros ezzel rekordot döntött. Vámos Nórával most arról beszélgettünk, milyen fizikai és mentális kihívásokkal szembesültek az út során.

Milyen háttérből jössz, és mennyit segített ez a felkészülés során?

Korábban fotóművészként tevékenykedtem, most is ez a szenvedélyem. Gondolkodtam is rajta, hogyan tudnám ezt a jövőben összekötni az expedíciókkal. Mozogni világéletemben szerettem, de erre az útra tudatosan készültem egy éven át: rengeteget jártam például teljesítménytúrázni, akár napi 40-50 kilométereket is gyalogoltam, hogy fokozatosan növeljem az állóképességemet. Eközben még a lábfejemet is szoktattam az igénybevételhez, így egyre kevésbé törték a cipők.

Sokat futottam, hegyet másztam, de az is előfordult, hogy az anyukámat meglátogattam vidéken, majd onnan sétáltam vissza a fővárosba. Mindemellett persze rengeteg segítséget kaptam Gábortól is, aki már részt vett egy antarktiszi és 2018-ban egy nagyobb grönlandi átkelésen. Nagyon sokat tanultam tőle.

Mit gondolsz, mi a legrosszabb forgatókönyv, ha felkészülés nélkül vág neki az ember egy ilyen útnak? Ott maradhat?

Az egész expedíció precíz forgatókönyv szerint zajlik. Ami itthon banális hiba és belefér, az egy sarkvidéki helyen akár végzetes is lehet, de minimum komoly sérüléseket szerezhet, ha minden előzetes edzés és ismeret nélkül kéne helyt állnia, különösen átlag -20 fokban. Ráadásul ketten vágtunk neki az expedíciónak, amit általában 6-8 fős csoportok szoktak teljesíteni. Ez jelentős könnyebbség, hiszen ők beoszthatják egymás közt a feladatokat, és aki éppen fáradt, azt leválthatják a többiek. Mi ezzel szemben csak egymásra támaszkodhattunk, egymást válthattuk fel, és sok esetben egymást is kellett lelkesítenünk.

hirdetés

Milyen veszélyek leselkedtek rátok út közben?

Már közvetlenül az elindulás után megismerhettem Grönland zord arcát, hiszen az első három napon olyan szakaszon haladtunk át, ahol a jégpáncélt hatalmas hasadékok szabdalták. Ezek gyönyörű, sosem látott kék színben játszottak, de különös veszélyforrást jelentettek az út során. A hasadékokon úgynevezett hóhidakon keltünk át, amiket előzetesen a síbottal szurkáltunk, vagy Gábor előrement, hogy megnézze, nem szakadnak–e be. Nem látni ugyanis, hogy csak pár méter, vagy akár többszáz méter mélyek.

Már előre tájékozódtunk a jegesmedve-veszélyről, ezért azt is tudtuk, hogy sokan puskát visznek magukkal az útra. Nekem egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy puskával mászkáljak, főleg, hogy azt sem tudtam, milyen engedélyhez kötött a használatuk. Út közben viszont azzal szembesültünk, hogy még a helyi szupermarket is puskákkal van tele, bárkinek eladják őket.

A jegesmedvének elsőrendűen nem az ember a tápláléka, de az éhség nagy úr. Egy szezonban átlagosan 5-6 jegesmedvetámadás történik. Arra is volt példa, hogy egy jegesmedve napokig követett egy csoportot. Végül helikopterrel kilőtték, mielőtt rájuk támadhatott volna. Végül mi is vettünk puskát, de szerencsére nem volt rá szükség.

Grönland a világ legnagyobb szigete, amelynek belső részét 2000-2500 méteres jégpáncél fedi. A globális felmelegedés miatt évente kétszer – tavasszal és ősszel – áll rendelkezésre egy-másfél hónap a túrák teljesítésére. Először 130 évvel ezelőtt keltek át rajta felderítési céllal, keletről nyugat felé tartva. Az expedíció jelmondata az volt: „A nyugati part vagy a halál”.

Sok horrorsztori kering a semmi közepén elveszett emberekről. Itt mi biztosította, hogy végig elérhetőek legyetek, és a megfelelő irányban maradtok?

Reggel megnéztük a GPS koordinátákat, aztán el is tettük, mert a készülék a hideg miatt lemerült volna. Iránytű segítségével tájékozódtunk, másképp nehéz is lett volna, hiszen a hóvihar miatt sokszor semmit nem láttunk, nem hallottunk, csak mentünk előre a vakító fehérségben. Ha akkor elszakadtunk volna egymástól, az akár végzetes is lehetett volna. Az irány ugyanakkor adott volt, hiszen keletről nyugatra haladva szeltük át a szigetet.

Emellett előfizettünk egy speciális, műholdas szolgáltatásra is, amit kifejezetten az expedíciókra indulóknak fejlesztettek ki: a világon bárhol nyomon tudnak követni, és szükség esetén segítséget is tudnak küldeni vele.

Emellett még milyen eszközökkel és ruházattal vágtatok neki az útnak?

Nagyon sokat köszönhetünk a Rudy Project szemüvegjeinek, amik folyamatosan rajtunk voltak, nehohogy hóvakságot kapjunk. Ezekhez a szemüvegekhez fejlesztettek maszkot is, ami megvédte az orrunkat, arcunkat a fagyási sérülésektől.

Szinte minden speciális, hegymászók részére készült termék volt, hiszen extrém időjárási körülmények közt kellett helytállniuk: a bakancsom például 30 nap alatt egyszer sem ázott be. Pehelykabátot és szélálló héjkabátot, kesztyűből pedig három külön réteget viseltünk. A sátrunkat is úgy választottuk meg, hogy még a 100km/órával tomboló hóviharnak is ellenálljon. Sokszor láttam belülről, hogy domborodik az oldala a ránehezedő hó alatt, de soha nem szakadt ki vagy borult fel. A másik veszély az volt, hogy a szél esetleg elviheti a sátrat, mielőtt rögzítenénk. Szerencsére ez sem következett be, hiszen az első dolgunk mindig az volt, hogy legalább egy biztos ponton rögzítsük.

Mi mindent csináltatok még egy átlagos napon?

Az expedíció minden egyes napja hasonló menetrend szerint zajlott: átlagosan napi 20 kilométert tettünk meg, méghozzá úgy, hogy 50 percet mentünk, majd 10 percet pihentünk. Ilyenkor minden alkalommal ettünk is, hogy folyamatosan magasan tartsuk az energiaszintünket. 30 napra elegendő élelmiszert vittünk, és végül teljesítettük is a túrát a kiszámolt idő alatt. Ketten együtt 165 kiló súlyt húztak maguk után a szánokon, és ebből jelentős mennyiséget tettek ki a dehidratált élelmiszerek.

Ahogyan fogytak, az út végére összesen 60 kilóval lett könnyebb a szán, de ezt a különbséget inkább csak a legvégén kezdtük érzékelni.

Mivel egy ilyen túra komoly fizikai igénybevételt jelent, egy nap alatt legalább 4500 kalóriát éget el a szervezet (ez nők esetében az átlagos napi kalóriabevitel mintegy két és félszerese - a szerk.). Mi összesen 270 ezer kalóriát vittünk magukkal szárított élelmiszerek formájában, amiket forró vízzel tettünk fogyaszthatóvá. Az ivóvizet is a megolvasztott jégből nyertük ki, ez minden reggel közel másfél órás procedúra volt. A speciális hegymászóételek mellett volt például olyan magokkal teli zabkása is, amit mi állítottunk össze és csomagoltunk előre magunknak.

Mit emelnél ki, mi volt a legkomolyabb nehézség vagy kellemetlenség?

Természetesen voltak rossz pillanatok, sőt, napok, amikor valamelyikünk lelkileg és fizikailag is kimerült. Néha reménytelennek tetszett, hogy időben teljesítsük az expedíciót. Előfordult, hogy elcsüggedtem, ha arra gondoltam, hány napja gyalogolunk már, és alig változott a táj körülöttünk. Ilyenkor különösen számít a másik fél támogatása, és hogy igyekezzünk lelket önteni a másikba.

Sokszor a süppedő mély hó, vagy a 40-60 kilométeres szembeszél igen komoly fizikai megpróbáltatást jelentett, és hiába vártuk, hogy hátha jobb lesz, inkább csak rosszabb lett. Ezért egy ponton eldöntöttük: bármi történjen, mindenáron teljesítjük a kitűzött napi kilométereket.

Milyen érzés volt ehhez képest végül megérkezni?

Már közvetlenül a cél előtt jártunk, és éppen megkönnyebbültünk volna, hogy időben beérünk, amikor utolért minket egy óriási vihar. Ekkor kétszer fél napot, plusz egy teljes napot állni kellett a 80-90 km/h-val tomboló hóvihar miatt, ezalatt ki sem tudtunk jönni a sátorból.

Hogy őszinte legyek, amikor elértük a partot, eleinte inkább csak kimerültséget éreztem. Még nem tudtam megélni a sikerélményt, annyira átállt az agyam a folyamatos problémamegoldásra. Természetesen azóta már óriási elégedettséggel tölt el, hogy sikerült elérnünk a kitűzött célt, sőt, rekordot döntenünk, hiszen két fős vegyespáros korábban még soha nem teljesítette ezt az expedíciót. Már most azon töprengek, mi lesz a következő kihívás!

Az élményeidről előadásokat is tartasz, elsősorban cégek részére. Mit gondolsz, milyen tudást adhatsz át, ami kifejezetten az üzleti életben alkalmazható?

Az utunk szerintem jól példázza azt, hogyan vezethet sikerre a céltudatos, kitartó munka, ahogyan a megfelelő tervezés is. Úgy gondolom, elsősorban a cégeknek segíthetnek a problémamegoldással kapcsolatos tapasztalataim. Mi rengeteg krízisen mentünk keresztül, amiket a veszélyes környezet miatt nagyon gyorsan kellett megoldanunk. Nem halaszthattuk másnapra, hiszen az végzetes is lehetett volna. Éppen ezért elsősorban válsághelyzetekben tudok segíteni abban, hogyan lendüljünk túl a mentális akadályainkon.



Az expedíció arra világított rá, hogy nem arra kell figyelni, hogy mennyi van még hátra, hanem mindig a következő, kis lépésre összpontosítani. Ha akár a célokat, akár a problémákat kis szeletekre bontjuk, azáltal sokkal átláthatóbbá válnak. Amit ismerünk, attól nem félünk, azzal könnyűszerrel el tudunk bánni. Az előadásaimon ezt szeretném átadni az érdeklődőknek.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: