hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

„Akkor végzek jó munkát, ha észre sem veszik, amit csináltam” – interjú Az év hangmérnökével

Tóth Péter Ákos érdekes sztorikat mesélt nekünk arról, hogy a sztárok is csak emberek, és mivel a gyerek nem tudja színlelni a nevetést, előfordult, hogy csikizni kellett a felvétel alatt.
Tóth Noémi - szmo.hu
2021. szeptember 21.


Link másolása

hirdetés

Tóth Péter Ákos majdnem 40 éve adaptálja külföldi filmek hangi világát magyarra. Szórakoztató sztorikat mesélt nekünk arról, hogy a sztárok is csak emberek, és mivel a gyerekek nem tudják színlelni a nevetést, csikizni kell őket a felvétel alatt.

- Hogyan és mikor csöppentél bele a filmgyár világába?

- 1983 márciusában léptem be először a Filmgyárba, és a mai napig az a főnököm, aki akkor felvett, Háber Ferenc. Hirdetést adott fel a Népszabadság újságban, hogy „Hangfelvevő III. státuszban” az akkori kezdők kezdője, a segéd, a mindenes és a mindent elviselő fiatalt keres, lehetőleg műszaki végzettséggel. Stimmelt. Én pont leszereltem a katonaságtól, párhuzamosan otthagytam a főiskolát is, mert éreztem, hogy nem nekem való. Bonyolult, érzékeny időszak volt. Ebben az állapotban nyúlt le értem a sors keze, és ott találtam magam a filmesek között. Nagyon gyorsan felismertem, hogy ez az én világom, igaz, kifacsarja az embert. Rotációban dolgoztam. A filmezés hangi munkáinak minden fázisát megismertem, a forgatástól a zajszinkronon át a zenefelvételig. Ez volt a rend, így derült ki, hogy ki miben jobb, mit szeret, vagy éppen ki az, akinek ez az életforma egyáltalán nem való.

Így ragadtam meg a Zeneteremben, a Filmgyár hatalmas, ház-a-házban stúdiójában, ahol mellesleg számos lemez (LP) készült, nem csak filmzene. Imádtam ezt az időszakot, 8 év mennyország: zenészek között a zenében élni! De a ’90-es évek elején – most nem megyek bele, mi történt a magyar filmgyártással, de – szétesett, és a hangosztály dolgozóinak egy részével, a főnököm vezérletével megalakult a ma is létező Mafilm-Audio Kft. Szakmai életem második, talán utolsó fejezete, a szinkronos filmek készítésére szakosodva. Itt 1993-ban kaptam lehetőséget arra, hogy önálló hangmérnöki munkát végezhessek.

Természetesen rengeteg kitartás, elszántság, tanulni vágyás és alkalmazkodás előzte meg mindezt. Ami azóta is jellemző a szakmámra, rám.

- Hiába hallják az emberek minden film végén, hogy ki volt a hangmérnök, azt már nem tudják, hogy az mit jelent. Kifejtenéd, hogy pontosan mit takar ez a pozíció, és mivel telik egy átlagos munkanapod?

hirdetés

- Vicces, igen, az emberek fejében egyáltalán nincs meg a hangmérnök, mint létező, alkotó ember. Pedig a munkafolyamat végén van, ő rakja össze a végső „művet”, amivel napokat, heteket egy egész stáb dolgozott. Én már csak nevetek, amikor rendszeresen levágóznak. Először is rakjunk rendet a hangmérnökségben. Pont úgy, ahogy van mondjuk az orvos vagy a tanár – no de milyen orvos, milyen tanár? A hangmérnök is szakosodik, például egy szinkron hangi munkafolyamata merőben más, mint mondjuk egy koncert hangosítása.

Tehát az én esetemben hangmérnöknek lenni azt jelenti, hogy hűen adaptáljam az eredeti film hangi világát. Ez egy reprodukciós munka, ami sokszor nehezebb, mint kitalálni valamit a semmiből. Nekem azt kell kitalálnom, hogy mit talált ki eredetileg a film hangmérnöke. Akkor végzek jó munkát, ha észre sem veszik, amit csináltam.

Mert akkor nem vontam el a figyelmet a film cselekményéről. Mint ahogy sajnos van rá precedens, hogy a kolléga nem ügyel arra, hogy érthető legyen a magyar dialóg, vagy netán le kellene halkítani a zenét vagy effekteket, esetleg a dialógot felhangosítani, mert az valóban zavaró.

A gyakorlatban először is egy filmhez alakul egy stáb. Gyártásvezető, dramaturg (aki lefordítja a filmet), vágó, hangmérnök és szinkronrendező. Elsődleges feladatom, hogy felvegyem, rögzítsem a magyar hangot, amit a vágó szinkronba vág. Utána elvonulok egy keverőhelyiségbe és belevetem magam a film világába. A magyar dialógot megfelelő akusztikai környezetbe helyezve összekeverem az úgynevezett nemzetközivel (ami a teljes film, kivéve az eredeti dialóg). Így lesz a végén magyarul egy film. A valóság persze ennél sokkal sokoldalúbb, szélesebb spektrumú embert kíván.

Tóth Péter Ákos átveszi az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a 2021-es Szinkronünnep és Díjátadó Gálán az Év hangmérnöke díjat
A nap minden pillanatában ott kell lenni, figyelni, sokszor pszichológus vagy, tanító, barát, a mindent megoldó. Olyan nem létezhet, hogy „nem tudom”.

Az a jó, ha érzed a színészt, aki éppen a csúcsforgalom, vagy színházi próba feszültségéből lépett be hozzád a stúdióba, és már hősszerelmes vagy háborús sebesült a mikrofonom előtt. Ennyi év és rutin után már tudom a mozdulatokból, pillantásokból, csendből, hogy mit kell tennem: felvétel, vagy várjak, vagy még egy próba, nézzük meg még egyszer, mert bonyolult a jelenet. Az én életemben nincsen átlagos nap, és biztosan állíthatom, hogy egy ördög létezik, a „technika ördöge”!

- Kikkel a legnehezebb együtt dolgozni?

- Ilyen kaszt nincs. Mert lehet valaki tehetséges, gyors, ügyes a stúdióban, ha például emberileg nem alázatos. Vagy idősebb már, és nem pörög úgy a nyelve vagy az agya, de mivel a maximumot akarjuk mindig kihozni, ekkor bizony megizzadunk. Régebben, mikor még a mikrofon előtt több színész egyszerre szerepelt, ahogy egy-egy jelenet megkívánta, volt egy film, amiben ez a pár színész mind idős volt. Már a szövegpéldány gondot okozott: az egyiknek olvasó szemüveg kellett, a másik erre sztoriba vágott, hogy neki még nem kell, a harmadik otthon hagyta a bifokálist. Mire befókuszálták a szövegüket, addigra az egyik elfáradt, a másiknak gyógyszert kellett bevennie, a harmadik nem is tudta, hogy lement két próba. Imádnivalók, kilátástalannak tűnik haladni a munkával. Aztán a végére mindig zseniálisan összeáll.

Vagy a gyerekek. Vannak kicsik, akik olvasni sem tudnak. Szavanként vesszük fel, a rendező elmondja, mit kell mondani, és ha meg tudja jegyezni, akkor sem biztos, hogy jó ritmusban, jó hangsúllyal mondja.

A gyerekek nem tudják imitálni a nevetést és a sírást sem. Valami mekegés-félét produkálnak mindkét esetben. Arról már nem is beszélek, ha beszéd közben, a szavakat nevetve vagy sírva kell előadni. Az ő világuk nem kész erre. Volt olyan, hogy beküldtem a rendezőt, hogy felvétel alatt csikizze meg a gyereket.

Az egyik legkreatívabb feladatom pedig az volt, amikor a rezgős vízágyon beszélő eredeti gyerekszínészeket kellett reprodukálni, legalábbis ami a felvételi oldalt illeti. Már mindent megpróbáltunk, de sehogy sem tudtak a mikrofon előtt állva, hihető hangot kiadni. Nem volt más megoldás, mint hogy a felvétel során a rendező kellő finomsággal, de hatékonysággal ütögette a kis színészünk hátát a szöveg elmondása alatt.

- Gondolom akadtak még bőven olyan helyzetek, amelyek spontán vagy alternatív megoldást kívántak…

- Furcsa ez különben, mert mindig az igényesség hozza magával. Például a Blöff című filmben Brad Pitt figurája egy furcsa cigány akcentust hozott. Simán rábízhattuk volna egy magyar színészre, de a szinkronrendezőnk kihívást látott ebben, és egy építkezésről odahívott egy autentikus cigányembert, akinek a szöveget felolvastuk és kértük, hogy mondja el saját szavaival. Szegény azt sem tudta, hogy hol van és mit is kérünk, de nagyot dobott a magyar szinkronon. Végeredményben kultikussá vált, főleg a fiatalabbik generációnak.

Volt olyan is, hogy egy démonos filmet kevertem: egy adott pillanatban a filmben szereplő gyerekből a gonosz szólalt meg. A gyerekszínészünk tisztességgel elmondta magyarul, ami a gyakorlatban sokszor elég is, mert egy ún. pitch plug-in effekttel le tudom mélyíteni félelmetesre. De nem tetszett a végeredmény, úgyhogy nem volt más megoldásom, minthogy én magam mondtam fel kellően gonoszul. A mélyítő effekttel senki meg nem mondta, hogy én voltam – félelmetes.

Még egy eset maradt meg bennem, amikor a maffia a lábánál fogva lógatta főszereplőnket, és úgy válaszolgatott a halálos fenyegetésekre. A mikrofon előtt állva a szinkronszínész kiválóan megoldotta a feladatot, de visszahallgatva valami hiányzott. Az a valami, ami a fejjel lefelé lógatott ember rekeszizmát préseli. Lógatni nem volt lehetőség, de székekre fektetve, a fejét hátrabillentve már közelített a tökéleteshez. Persze ehhez a rendhagyó felvételhez a színész fanatizmusa is kellett.

- A munkád része, hogy ismert emberek vesznek körbe. Voltak szélsőségesen negatív vagy pozitív élményeid sztárokkal?

- Mivel mi, a szakma, a művészvilág egy család vagyunk, ezért a sztár köztünk nem sztár – a megszokott vagy inkább megkívánt formájában –, hanem ember. Ott szokott kezdődni a baj, ha valaki ezt elfelejti. De a művészek között eltöltött 38 évem alatt talán kétszer volt ilyen negatív élményem. Alapvetően, bármilyen furcsa is, hozzánk a szinkronba sokszor úgy érzem, hogy „hazajönnek” a színészek. Elmesélik mi történt velük, a csekket be kéne fizetni, eladná az autóját, receptet cserélünk, ki volt hülye vagy jófej, jaj a gyerekére vigyázzunk egy kicsit, mert két órára el kell mennie. Semmi terhet, ami netán a sztárságával járna, nem aggatunk rájuk. Nekem az egész munkásságom, általuk is, egy hatalmas pozitív élmény. Szeretem is őket, a sztárokat és a kisebb szerepekben mozgókat is, mert mondom, emberek mind. Egyformák. Nyilván tehetségben és élethelyzetben nem, de szerencsére ez nálunk nem előjog.

A Wall Street farkasának szinkronját találták a legjobbnak a 2014-es Debreceni Szinkronszemlén (Dóczy Orsolya volt a film szinkronrendezője, Tóth Péter Ákos pedig a hangmérnöke)


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Magyar bonbon nyűgözte le a zsűrit a gasztronómiai Oscaron

A ZAX árulja Magyarország legértékesebb csokoládéválogatását, de kérhető tőlük egyedi forma és ízesítés is.

Link másolása

hirdetés

Közép-Európából egyedülállóan

két csillagot kapott a gasztronómia Oscar-díjaként számon tartott Great Taste Awardson a ZAX csokoládéműhely erdei gyümölcsös bonbonja. De kézműves Zsutella mogyorókrémüket is díjazták.

Varga Zsuzsa csokoládémester világhírű mesterektől tanulta a szakma fortélyait, hobbijából az elmúlt évtizedben lett hivatás majd sikeres családi vállalkozás.

A prémium minőség pedig olykor az árban is megmutatkozik, hiszen

övék a legdrágább bonbon is az országban:

a 100 darabos Black Edition válogatás 45.500 forintba kerül, de tavaly karácsonykor egy jótékonysági árverésen 400 eurót adtak egy kollekciójukért Szlovákiában egy kétszáz darabos csomagért.

Varga Zsuzsában tíz évvel ezelőtt fogalmazódott meg, hogy milyen izgalmas hobbi lehetne a csokoládékészítés. Be is iratkozott egy tanfolyamra, majd előbb csak a szűk családnak, később már a barátoknak, végül a barátok barátainak is készítette a finomságokat. Így jutott el odáig, hogy az egyik karácsonykor már száz helyre szállított csokikat.

hirdetés

Bár férjével, Varga Ferenccel korábban évtizedekig belsőépítészettel foglalkoztak, felmerült bennük a kérdés: miért ne lehetne 60 évesen is kipróbálni valami újat és másik vállalkozást indítani? Az édesszájúak nagy örömére belevágtak és így született meg a ZAX.

A házaspár a Duna partján nyitotta meg első üzletét és a csokoládéműhelyt is. Zsuzsa a szakma legnagyobbjaitól tanul és napi szinten követi a trendeket, ezekben a napokban is egy online kurzuson vesz részt egy spanyol csokoládémesterrel.

Az értékesítésben jeleskedő Varga Ferenc arról beszélt, alapelvük, hogy prémium terméket csak kiváló alapanyagokból lehet készíteni. Éppen ezért ők a világ legjobb összetevőivel dolgoznak, kerüljön az bármennyibe is.

„Beutaztuk a világ országait és összeválogattuk a legkiemelkedőbb termelőket, hogy tőlük szerezzük be az édes alapot. A kakaóbab Dél-Amerikából és Afrikából, a vanília Madagaszkárról, a mogyoró Piemontból, míg a mandula Kaliforniából vagy a Mediterrániumból érkezik”

– magyarázta.

Mint fogalmazott, termékeikkel élményt szeretnének nyújtani, a vizuális élmény pedig minden élelmiszernél nagyon fontos az ízvilág mellett. Ezért gondosan ügyelnek a csomagolásra, a csokoládék így első ránézésre mondhatni ehető ékszerként hatnak. Bár rendkívül finomak az édességek, a vásárlóknak sokszor fáj a szívük felbontani azokat.

A ZAX termékeinek egyik nagy előnye, hogy bár prémium minőségű, elérhető áron hozzájuthat bárki. A skála rendkívül széles, a házaspár odafigyelt arra, hogy minden célcsoportot el tudjanak érni. A legolcsóbb termékük mindössze 1400 forint, ugyanakkor ők árulják Magyarország legdrágább bonbonját is, a 100 darabos Black Edition válogatást, ami 45 500 forintba került. Ez utóbbit főként különleges alkalmakra ajánlják a webshopban.

Aki megkóstolja a ZAX csokoládéit, kivétel nélkül arról számol be, hogy ehhez foghatót még életében nem kóstolt. A minőséget pedig már a szakma is elismerte: a ZAX mindössze három hónappal a cég indulását követően ezüstérmet szerzett a világ egyik legjelentősebb versenyén, a londoni Academy of Chocolate Awards 2020-on passiógyümölcsös bonbonjával, majd az International Chocolate Awards 2020-as kelet-európai döntőjén sóskaramellás és meggyganache bonbonjukkal bronzérmet érdemeltek ki.

Múlt héten újabb szintet léptek: egyedüli közép-európai versenyzőként két csillagot kapott a csokoládéműhely erdei gyümölcsös bonbonja a londoni Great Taste Awardson, de kézműves Zsutella mogyorókrémüket is csillaggal jutalmazták.

A ZAX a magyar és a szlovák piacon egyaránt jelen van, mindkét országban dinamikusan nő az érdeklődés a termékeik iránt.

Varga Ferenc elárulta, a vevőik 70 százaléka ajándékba vásárolja a csokoládékat, de egyre gyakrabban tapasztalják, hogy az emberek magukat lepik meg a finomságokkal. Hozzátette, mindemellett céges ajándékként is tökéletesen tudnak működni a termékeik.

„Megrendelésre ízlés szerint egyedi csokoládékat tudunk készíteni, így a döntéshozók olyan szín-, íz- és formavilágú édességeket rendelhetnek, amit ajándékba a legszívesebben adnának a kollégáiknak. Így könnyen lehet tükrözni a cég által képviselt értékeket, ami ezáltal a brandépítésnek is az egyik legtökéletesebb módszere: ha valaki ezt a csokoládét megkóstolja, emlékezni fog rá, hogy kitől kapta, annyira különleges és finom” – magyarázta.

A házaspár büszke rá, hogy értéket teremthetnek a magyar csokoládépiacon és újabb emlékeztetőül szolgálnak arra, hogy vidéki kisvárosból is lehet világszínvonalú terméket készíteni, ha valaki alázattal, szenvedéllyel végzi a dolgát.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

A magyar lábbelik Moszkvába tartanak – interjú a BATZ márka alapítójával

Majdnem orvos lett, kezdetben kávéautomatákkal üzletelt, aztán a szakdolgozatának is köszönhetően, végül a lábbelik hozták meg számára a világsikert. Kárpáti Zoltán a megálmodója, ügyvezető igazgatója a több milliárdos bevételt hozó cégnek, aki imádja a bokszot.

Link másolása

hirdetés

– Egy edzőterem kávézójában beszélgetünk most. Minden reggeled így indul: egy kis sporttal?

– Többé-kevésbé igen. Heti 3-4 alkalommal járok ide. Gyerekkorom óta hobbim az ökölvívás, ez ad energiát, de a mosoly az arcomon csak délig tart. Utána már a napi ügyintézések fokozzák az egészséges feszültségemet. Jó átmozgatás a boksz.

– Sokat idegeskedtél a vírushelyzet miatt?

– Inkább azt mondom, hogy felrázott. Addig évről-évre volt egy szinte töretlen fejlődésünk, aztán azon kaptuk magunkat, hogy nem jönnek a megrendelések. Először 1 napig, aztán egy hétig, majd két hétig. Új, innovatív megoldásokon kellett törnünk a fejünket, hiszen drasztikusan csökkent forgalom. Nem volt más hátra, mint az internet felé fordulni. Megújítottuk a webshopunkat, még alaposabban figyeltük a világ új trendjeit. Utólag azt mondhatom, elengedhetetlen volt ez a ráncfelvarrás, ami mellé olyan szolgáltatásokat is bevezettünk vásárlóinknak, melyekkel még kényelmesebbé vált a vásárlás. Annak idején még én is csodálkoztam azon, miként lehet próba nélkül, weboldalon keresztül lábbelit venni, de ez már a múlté. Nem volt könnyű időszak, hiszen racionalizálnunk kellett sok mindent. Ki kellett adni a munkatársaknak a kötelező szabadságokat, többen felálltak és elköszöntek a cégtől, de ma már azt mondhatom, hogy túl vagyunk mindezen. Azóta többször voltam külföldön kiállításokon, szóval tartjuk a lépést.

– Amikor huszonévesen megírtad a szakdolgozatodat a főiskolán a márka-és brandépítésről, melynek központjában a lábbelik álltak, gondoltad volna, hogy ekkora sikertörténet kezdődik?

hirdetés
A szakdolgozat mellett ott volt a családi indíttatás is, hiszen a szüleimnek lábbeli kereskedése volt. Kaptam egy kocsikulcsot és elindultam, hogy az árut eladjam szerte az országban. Ennél egy kicsit kreatívabbnak éreztem magam, így eldöntöttem, hogy a saját fejem után megyek, ha arra kerül a sor. Bár az is igaz, ekkor már nagyon nagy válaszút előtt álltam, hiszen közben belefogtam a kávéautomata bizniszbe, ami igazán rentábilisnek bizonyult.

– Honnan jött az ötlet?

– Egy véletlen baráti beszélgetés során kerültek szóba a kávéautomaták. Leendő közgazdászként elkezdtem számolgatni, és arra jutottam, ki kellene ezt próbálni. Egyszer hazafelé menet aztán Budakalászon megláttam egy hatalmas építkezést, ahol gyalulták a földet. Odakanyarodtam és megkérdeztem, mi lesz azon a helyen. A munkások elmondták, hogy Cora áruház épül. Nekem több sem kellett, elővettem az Aranyoldalak telefonkönyvet, kikerestem a telefonszámot és felhívtam a központjukat, majd kértem egy időpontot az értékesítési osztálytól. A szerződést gyorsan aláírtuk. Csodálkoztak is, mire ez a nagy sietség, hiszen csak egy év múlva lesz kész a hipermarket, de végül az idő engem igazolt: mire megnyitott az áruház, a konkurencia két kézzel verte az ajtót, hogy be akar jutni, szerződésem viszont csak nekem volt. Aztán egyik Cora áruház jött a másik után, nekem pedig gyarapodott az automatáim száma. Jól prosperáló üzlet volt, de nem láttam benne a kihívást. A gépekkel mehettem volna iskolákba, kórházakba, de a házalás nem az én stílusom volt és úgy éreztem, abban nem tudok kiteljesedni, nem tetszett az a világ. Eldöntöttem, életre hívok egy hazai márkát, amelynek a minőségét én felügyelem. Igaz, nem vagyok cipész, hanem közgazdász, éppen ezért rengeteget olvastam utána, és végül ez lett a diplomamunkám témája is.

– Mi volt az első lépés? Itt is az Aranyoldalt nyitottad ki legelőször?

– Nem – mosolyodik el Kárpáti Zoltán, - egy kicsit másként. Véletlenül megismerkedtem egy idősebb cipőgyártóval, aki családi vállalkozásban készített olyan minőségű lábbeliket, melyek elnyűhetetlenek voltak. Megállapodtunk, beindult a munka, de nem bírta a tempót, így elkezdtem más cipőgyárakat is felkutatni az országban. 1999-et írtunk, amikor nagyon botladozott a gyártás. Szétszéledtek a megbízható szakemberek, eltűnt a kvalifikált munkaerő. Mikor személyesen kerestem fel mindenkit, furcsállották, hogy mit is akar tőlük valójában egy 25 éves fiatalember, és szinte mindenki azonnal ajtót mutatott.

Végül volt még egy címem, ahová már el sem akartam menni, mert annyira csalódott voltam a sok elutasítás miatt, de megembereltem magam, és ez lett az óriási szerencsém. Bementem egy hideg irodába, ahol egy megtört tulajdonos fogadott a szellemjárta épületben. Hihetetlennek tűnt, hogy itt valaha cipőket készítettek.

Szó szót követett, és megállapodtunk, hogy ha komolyan gondolom, visszahívja a törzsgárdát, és a maroknyi szakemberrel elkezdünk dolgozni. Így lett. A létszám hamarosan 120-150 főre duzzadt, és azóta túlvagyunk az ötmilliomodik legyártott BATZ lábbelin.

– Mikor robbant be a márka?

– Hihetetlen módon a legelső pillanatban. Bizományos partnereket kerestünk, belementem a több hónapos fizetési határidőbe, és talán a legvonzóbb az volt a termékekben, hogy egy saját fejlesztésű, jó minőségű display-t (állványt) is adtunk a lábbelikhez, amelyre kihelyezhették a boltokban a termékeket, és hamar több száz viszonteladónk lett. Törekedtünk a szép modellekre, a jó minőségre, és főleg arra, hogy minden termékünk valóban nagyon kényelmes legyen. Ez is vonzotta a vásárlókat, akik a minőségnek köszönhetően innentől már ragaszkodtak a márkához. Nem is hirdettük, mégis óriási népszerűségük lett a megfizethető, minőségi lábbeliknek. Ma már persze elengedhetetlen a hirdetés, de tíz évig majdhogynem állandó áruhiánnyal küzdöttünk.

– A gazdasági világválság sem rengette meg a BATZ márkát?

– A 2008-as év gyengébb volt, mint a többi, de azt követően ugyanúgy fejlődtünk tovább, és most már elmondhatom, hogy Magyarországon 400, Csehországban és Szlovákiában pedig 200 bizományos boltunk van. Emellett több, mint 30 országba exportálunk.

– Immáron húsz éve vagy ügyvezető igazgatója a cégnek. Mi motivál még? Ehhez kell az ökölvívás?

– Nem feltétlenül. Az sokkal inkább motivál, hogy látom a munkatársaim arcát, akik mosolyogva lépnek be az épületbe, kedvesen és derűsen fogunk egymással kezet. Új telephelyet építettünk, bővültünk, új kollégák érkeztek, akik kiválóak a szakmájukban, ami innovációval párosul. Ez jó kombináció, inspirál engem is. Nagyon régen élveztem ennyire a munkát, mint most.

– Mi hajt előre, hiszen mégiscsak üzletember vagy! Még több millió forint?

– Nem nagyképűségből mondom, de ez már nem a pénzről szól. Nekem az a lényeg, hogy ez a csodálatos szerkezet, mint egy perpetuum mobile, működjön. Nem a számok számítanak.

Persze közgazdászként muszáj megnéznem az Excelt, és hogy a vonal alatt mi marad az év végén. Ami kihívás, az a külföldi piacok felé nyitás. Most voltam Moszkvában és meglepett, hogy az emberek mennyit költenek vásárlásra. Szeretnénk az orosz piacra eljutni, és ha sikerül, két-három év múlva meg tudjuk duplázni a cég forgalmát. Magasak velünk szemben az elvárások, és ez nagy kihívás. Most ezen van a fókusz. Erre koncentrálunk.

– A nap 24 órájában kattog az agyad?

– A bent töltött idő az nagyon intenzív. Kellő döntési szabadsága van a kollégáimnak, nem kell mindennel hozzám rohangálni, de az tény, arra törekszem, hogy minden e-mailre időben válaszoljak. Ez olykor egy-egy piros lámpánál, ékezet nélküli válaszokban merül ki, de szeretek úgy lefeküdni, hogy az adott nap teendőit lezártam és maximálisan képbe kerülök minden folyó projekttel kapcsolatban.

– Energiában ezt meddig lehet bírni?

– Jó lenne, ha évek múlva a kisebbik fiam, aki most 17 éves, vagy a kislányom besegítene majd. Remélem, ezt a cikket nem fogják olvasni – felnevet... Ha eljön az idő, akkor szívesen átadnám a stafétabotot. A nagyfiam most 21 éves és orvosnak tanul. Büszke vagyok rá. Nagyon jó tanuló és biztos vagyok benne, hogy kiváló orvos válik belőle.

– Valahol akkor a te álmodat is teljesíti, hiszen gyerekkorodban te is kacérkodtál az orvosi pályával!

– Igen, volt idő, amikor megfordult a fejemben. Emlékszem, hogy a biológia felmérőkre az akkor orvostanhallgató nagynéném egyetemi könyvéből hozzátanultam az anyaghoz – a dolgozatot javító tanár legnagyobb megdöbbenésére. Talán, ha akkor nyakon csípnek a szüleim és a tanárok, most egy orvossal beszélgetnél.

– Milyen apa és férj vagy?

– Erről a feleségemet kellene megkérdezni... Ő szokta mondani, hogy nem tartozom az egyszerű személyiségek közé, hamar felkapom a vizet, vagyis hirtelen haragú vagyok, és ezen dolgoznom kell. Több mint 22 éve élünk együtt, de mindig odafigyeltünk arra, hogy kettesben is sok időt töltsünk egymással. A 10 éves kislányomnak minden este mesét olvasok és a közös játékok sem maradhatnak el, de ez pont így volt a fiúkkal is. Erre mindig szakítottam időt és ez a jövőben sem lesz másképp.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK

Magyar fiatal fotói a LEGO Star Wars kampányban

Lampert Benedeknek, a figurafotó hazai mesterének látványos képei a LEGO Csoport Star Wars - This is How We Play (Így játszunk mi) kampányában jelentek meg, amely során a fiatalokat szeretnék inspirálni a kreatív játékra, és hogy megvalósítsák azt a világot, amelyet elképzelnek.

Link másolása

hirdetés

A LEGO Csoport Star Wars - This is How We Play kampányában összesen hat alkotó vett részt szerte a világból, akik négy kategóriában - fotó, grafika, építés, animáció - hozták létre saját LEGO® Star Wars™ tematikájú alkotásaikat. Lampert Benedek öt éve kezdett kísérletezni a figurafotó (toy photography) műfajában, az évek során pedig folyamatosan fejlesztette a technikákat, hogyan tud minél élethűbb, miniatűr világot megjeleníteni.

Fotóinak különlegessége, hogy az effekteket manipuláció nélkül a kamera előtt készíti el, így a ködöt, a hófúvást vagy a bemozdulást is a valóságban hozza létre.

A mostani képekhez egy speciális nagylátószögű makró objektívet is használt, ami szó szerint új perspektívákat nyitott meg előtte.

A nagylátószög miatt a korábbiakhoz képest jóval nagyobb, majdnem teljes asztal méretű díszleteket kellett építenem. A téli TIE vadász képre észrevétlenül elment 3 kg liszt hó gyanánt. Az Első rendi csapatszállító képhez - ahol a föld bemozdulása szintén valós - egy teljes vödör csincsilla fürdető homokot használtam fel

– mondta el Benedek a fotók hátterét. „Ezeknél a képeknél arra törekszem, hogy minden a kamera előtt történjen, ezért általam épített díszletben, valós környezeti hatásokkal dolgozom. Utómunka során használom csak a képszerkesztőt a fényeléshez és a végleges színek eléréséhez. Nyilván a fénykardok, lövedékek és esetenként a felhős ég is utólagos ” – tette hozzá.

Saját bevallása szerint egy gyerekkori álma vált valóra azzal, hogy a LEGO Csoport dán központja felfigyelt a munkájára és részt vehetett a kampányukban. Az elkészült fotók és a werk videó a LEGO.com weboldalon és a LEGO nemzetközi Facebook és Instagram oldalain jelentek meg.

Official Lego Star Wars Project

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

„A miskolci gyökereink nekünk csak előnyt jelentenek” - interjú a Falatozz.hu társalapítójával

Egy borsodi testvérpár minden szabad percében, strandon és egyetemi vizsga közben is dolgozott az ételrendelő portálon, évekig csak visszaforgatva a pénzt. Sokat kockáztattak a ma már évi többmilliárdos kereskedelmi forgalomért.
Tóth Noémi - szmo.hu
2021. október 05.


Link másolása

hirdetés

Kevesen tudják, hogy a Falatozz.hu országos ételrendelő portál egy ízig-vérig magyar vállalkozás. Veres László és testvére, Veres Dániel társalapítók Miskolcról indították útjára a portált, és a mai napig a cég egyik székhelye – a fővárosi mellett – ott található. Veres László ügyvezetővel beszélgettünk a sikersztori kezdeteiről és a jelenlegi tendenciákról.

Milyen indíttatásból kezdted el a Falatozz.hu-t, mi volt az ötlet háttere?

A modell, amely szerint egy aggregátor oldalon összefogjuk az adott település éttermi kínálatát és ezzel forgalmat generálunk a helyi vendéglátóknak, nem volt teljesen új már 11 évvel ezelőtt sem. A Falatozz.hu viszont megoldást jelentett egy hatalmas piaci résre: ekkor még hozzánk hasonló portál ugyanis csak Budapesten működött, a vidéki városokban valahogy nem látott lehetőséget a konkurencia. Mi azonban igen, és évekig nem is fókuszáltunk a fővárosra, inkább a vidéki nagyvárosokban terjeszkedtünk. Tehát egy máshol, főleg külföldön jól működő üzleti modellt ültettünk át hazai, vidéki környezetbe.

Hogyan fogtál neki a portál felépítésének, melyek voltak az első lépések és nehézségek?

A céget 2010-ben alapítottuk testvéremmel, Dániellel, ekkor ő 19 éves volt, én pedig 26. A fejlesztésen kívül eleinte mindent mi csináltunk, az ügyfélszolgálati feladatoktól kezdve az adminisztráción át egészen a grafikai munkákig.

hirdetés
A Falatozz.hu felépítése minden szabad energiánkat lekötötte: diszpécserkedtünk reggeltől késő estig az év 365 napján, autóból (utasként), strandon, a főállású munkahelyemen ebédszünetben, sőt, az öcsém még az egyetemen, vizsga közben is. Mindezt anyagi motiváció nélkül, ugyanis minden fillért visszaforgattunk a vállalkozásba éveken át.

Nem is tudom, miért csináltuk, talán a látványos fejlődés vitt minket előre.

Mennyiben volt előny vagy hátrány, hogy tősgyökeres miskolci cégről van szó, illetve hogy onnan kerültek ki az első ügyfelek és megrendelők?

Szerencsés helyen indultunk el, az egyik legnagyobb vidéki városként Miskolcon óriási piaci potenciállal szembesültünk. A szűkös erőforrásainkból itt meg tudtuk oldani az éttermekkel a személyes kapcsolatfelvételt, valamint a lokális marketing-kampányokat is finanszírozni tudtunk.

A miskolci gyökerek úgy érzem most is előnyt jelentenek, hiszen sokkal jobb kapcsolatot tudunk ápolni az éttermekkel, mint egy multi képviselője.

Akik ismerik a hátterünket, értékelik, hogy vidéki és családi vállalkozásként jutottunk el az évi többmilliárdos kereskedelmi forgalomig.

Mi volt a fordulópont, mikor nőtte ki magát országos lefedettségű portállá a Falatozz.hu?

Az országos terjeszkedés a harmadik tulajdonostársunk érkezésével indult el. Vizi Balázzsal egy hipermarket marketing-osztályán dolgoztunk együtt. Annyira szimpatikus volt neki a Falatozz.hu, hogy egy nagyon jó pozíciót hagyott ott azért, hogy elkezdje körbeutazni az országot és beszervezni az éttermeket a portálra. Ez a vízválasztó döntés egyébként előbb-utóbb mindhármunknál bekövetkezett: Dániel visszautasított egy kecsegtető fejlesztői állást, és nekem is ott kellett hagynom a stabil hátteret biztosító főállásomat. Ekkor még csak három éve működött a cég.

Az ételrendelő piacon állandó a változás, kisebb cégek jönnek-mennek, vagy felvásárolják őket a nagy multik. Mi a siker kulcsa, hogy még mindig teljes mértékben magyar vállalkozásról beszélhetünk, az eredeti tulajdonosokkal?

Az elektronikus kereskedelem ezen szegmensében borzasztó költséges már a piacra lépés. Ahhoz, hogy valaki életképes szereplőként megmaradjon a piacon, ezres nagyságrendben kell szerződnie éttermekkel, és a felhasználók bizalmának megnyerése hatalmas marketingköltést emészt fel, mivel rutinszerű újravásárlásról van szó, lojálisak egy-egy portálhoz.

Valóban sokan próbálkoznak a semmiből betörni erre a területre, évente több ilyen vállalkozás elbukik. Multit is láttunk már kivonulni a magyar piacról. Mi időben indultunk és az elmúlt 11 évben kellően “nagyra” nőttünk ahhoz, hogy stabil szereplőként legyünk jelen.

A külföldi cégek magyarországi felvásárlásaival és az ezekkel párhuzamos, konkurenciánál megjelenő tőkeinjekciókkal olyan versenytársak jelentek meg a piacon, akik lényegesen nagyobb erőforrással gazdálkodnak, mint mi. De igyekszünk ebben a helyzetben is meglátni a lehetőséget, inspirálóan hat a környezet a fejlődésünkre. Jó érzés hazai vállalkozásként multinacionális cégekkel egy ringben állni.

Az évek során egyébként mi is több megkeresést kaptunk vételi szándékkal, de egyik ajánlat sem volt annyira komoly, amely versenyezni tudott volna azzal a fejlődési tartalékkal, amit még a Falatozz.hu-ban látunk.

A covid-járvány felülírta a létező összes szabályt a vendéglátásban, a kényszerűség rugalmasságot és újdonságokat is hozott. Hogyan kezelte a krízist a Falatozz.hu, és hogyan érintette a változás?

Sokakkal ellentétben nekünk egy kellemes problémával kellett megküzdenünk, nevezetesen azzal, hogy az új megrendelők száma 59%-kal, az újonnan jelentkező éttermek száma pedig 150%-kal növekedett rögtön az első hullám alatt. A legnehezebb feladat az adminisztrációs csapat újraszervezése és gyors bővítése, képzése volt. Mindezt ráadásul úgy, hogy pont az egyik erősségünk a jól áttekinthető és logikusan felépített étlap-megjelenítés, tehát tartanunk kellett a korábbi színvolanat.

2018 végén elindult a Falatozz Zölden! Program, amelynek lényege, hogy a megrendelő a programban résztvevő éttermektől 100%-ban lebomló dobozokban és kiegészítőkkel kapja meg a rendelését. Mindezt akkor indítottátok útjára, amikor még nem volt kötelező kivonni az egyszer használatos műanyagokat a piacról. Hogyan került képbe akkoriban a környezetbarát szemlélet, és melyek azóta a visszajelzések?

Talán furcsán hangzik, de nem volt tudatos a zöld hullám meglovaglása. A Falatozz Zölden! programot a cég környezetvédelem iránti attitűdje alapozta meg. Látva a forgalmi mutatóinkat, egyszerűen lelkiismeretfurdalást okozott – és okoz ma is – az, hogy az ételkiszállítás számának emelkedésével a kiszállított hulladék mennyisége is nő.

Megoldást kerestünk arra, hogy milyen módon tudjuk csökkenteni az ökológiai lábnyomunkat, ezek közül azt választottuk, amely nagyobb közönség számára alkalmazható, és nem feltételez jelentős változtatást a fogyasztói magatartásban. Első lépésben csak annyit, hogy a megfelelő szelektív gyűjtőbe dobja a megrendelő a csomagolást, mi pedig arra ösztönözzük az éttermeket, hogy csak újrahasznosítható anyagokba csomagoljon.

A pandémia még jobban kitermelte az igényt a kiszállításra, miközben futárhiánnyal küzdenek az éttermek. Erre hogy reagál a Falatozz.hu, készül saját futárszolgálat felállítására?

A futárhiány és az online rendelések számának hirtelen növekedése miatt egyre több étterem tart igényt arra, hogy az ételrendelő platformok ki is szállítsák a közvetített rendeléseket. Eleinte szerettünk volna kimaradni ezen szolgáltatók köréből, mivel a rentábilis modell – amelyben egyéni vállalkozókat foglalkoztatnak a saját járműveikkel – nem garantálta azt a színvonalat, amelyet mi megkövetelünk. Szerencsére viszont már vannak olyan futárcégek, amelyek saját flottát működtetve, szabályozott keretek között hajlandóak kiszállítani a Falatozz.hu rendeléseit. Velük dolgozunk együtt, egyelőre csak néhány vidéki városban, de amennyiben beválik ez a megoldás, minden településen igyekszünk majd megtalálni azt a kiszállító partnert, akivel elégedett lehet a megrendelő és az étterem is.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: