hirdetés
bakancslista-2019-1000x690.jpeg

"SENKIT sem fogok a születésnapján felköszönteni a Facebookon" – bakancslistám 2019-re

NEM! Ezek nem újévi fogadalmak, ezeket egyszerűen meg fogom csinálni, mert csak. Ha meg nem, kiröhögöm magam jövő Szilveszterkor. Is.
Hargitay Judit cikke Fotó: Pexels - szmo.hu
2018. december 30.


hirdetés

Ne mondjátok, hogy nektek nincs minden újévre bakancslistátok. Amiket már beterveztetek, betáraztatok, vagy csak titkon vágytok rá. Nos, mivel én úgy gondolom, hogy az életben a "csinálás" sokkal előbbre visz, mint a "nem csinálás" – ez bármire igaz –, elmondom nektek, hogy mi is áll az én 2019-es bakancslistámon. Kis dolgok? Nagy dolgok? Ez is, az is. Egy szabály van. Jobban fogom érezni magam tőlük.

#1  SENKIT nem fogok a születésnapján felköszönteni a Facebookon.

És a sajátomat se jelölöm be. Akinek magamtól tudom a szülinapját, és aki magától tudja az enyémet, tiszta sor. Ne egy algoritmus mondja már meg, hogy kit szeressek.

#2  BÁRKI panaszkodását maximum 10 perces időkeretben fogom meghallgatni.

Nem arról beszélek, ha valaki egy súlyos gondot, tragédiát szeretne velem megosztani, arra mindig itt vagyok. De a "mindenszar"–"mindmeghalunk"–"csak az a baj, hogy..." kezdetű nyavalygás-kombóra esetenként tíz percet szánok. Annyi az udvariassági plafon, bárkinél, aztán valamilyen ürüggyel kihátrálok a szituból. Már csak azért is, mert megfigyeltem, hogy ezek az emberek egyáltalán nem akarnak segíteni magukon. Nekem meg nem kell a negatívkodás.

#3  Ha paraszt velem egy eladó–pincér–személyiedző–patikus–gyümölcs– és/vagy újságárus, vagy egyszerűen csak bárki, elküldöm a francba.

Jó hangosan, hogy ő érezze magát szarul, ne én.

#4  Elutazom Skóciába.

Már megvan a repülőjegyem (meg a Xanax, amit minden repülés előtt be kell vennem, mert f...sok tőle. Mármint nem a Xanaxtól). Keresek egy tengerparti sziklaszirtet, kiállok a szélére, és a jeges szélben (irtó romantikus lesz) pár percre az "Üvöltő szelek" című regény főhősnőjének képzelem magam. Ezt már nagyon régen meg akarom csinálni.

#5  Ugyanott kipróbálom, milyen a jobb oldalon ülve vezetni.

Mivel amúgy se tudom soha, melyik oldal melyik, viszonylag hasonló esélyekkel indulok, mint itthon. Őszintén remélem, hogy nem nyírok ki pár birkát.

#6  Veszek a kutyámra egy világítós nyakörvet.

Mert elegem van, hogy minden esti sétánál eltűnik a susnyásban, és fél óráig kétségbeesve keresem. Közben ő többnyire suttyomban hazamegy, és ártatlan pofával szobrozik a lépcsőházban.

#7  A 98 éves nagyapám MINDEN háborús-hadifoglyos sztoriját végighallgatom.

Századszorra is. Mert olyankor csillog a szeme. Ennyi.

#8  Elmegyek jógatáborba.

Ahogy 2018-ban is. Már lefoglalóztam, nincs sunnyogás. Bár élénken él a képzeletemben, ahogy a májusi táborban, ÖT ÓRA (!) jógázás után, az ezredik lefelé néző kutyapóz közben (nem rosszra gondolni!) Kat, az egyik kedvenc jógás társam elcsukló hangon odasúgta nekem: "Mindjárt megdöglök...", és ebben az érzésben osztoztam én is, ettől függetlenül a jóga a világ legjobb dolga. A sok jóga meg még inkább.

#9  Megírom a regényemet.

Már négy éve az ötvenedik oldalnál tartok, úgyhogy most nagyon röhögök. De a lepényhal meg utoljára.

#10 Elmegyek az Oázis kertészetbe.

Minden évben négyszer-ötször amúgy is. Két órán át barangolok a virító nárciszok, a Csubakka méretű kaktuszok, meg az ezerszínű orchideák között, sőt, nyáron a kinti David Austin rózsabokrokat is körbeszimatolom, és teljesen megrészegülök. Aztán távozom egy öklömnyi méretű cserepes korallvirággal, ami három hét múlva kidöglik nálam.

#11  Elmegyek az országos hírű, soltvadkerti cukrászdába.

Szegény tulajdonosa, Szervánszky László épp most halt meg, nekem Bács megyei lányként ő mindig is legenda volt, és a cukrászdája is. És ahogy minden évben, veszek vagy egy kilót a csokis narancshéjukból, amit itt, Pesten tíz dekánként is aranyárban mérnek. Ott viszont szinte bagóért adják, mert nem sztártermék, és a narancs kandírozása, meg a héjdarabokat körülölelő, roppanós étcsoki egyszerűen felülmúlhatatlan.

#12  Egyszer belesétálok egy búzamezőbe. Legalább egyszer.

#13  Beoltatom a kutyát kullancs (vagyis az általa terjesztett, lehetséges betegségek) ellen.

Mert tavaly nyáron, egy nyugis vasárnap este kellett rohannom vele az ügyeletre, mert a hátsó lába két ujja közé berágta magát egy kis genya, és ha csak hozzáértem, a kutya úgy sikítozott, mintha kínoznám. Aztán amikor az állatklinikán a doki kiszedte a kullancsot, szenvedő ölebembe úgy visszatért a tacskó-öntudat, hogy teljes gőzzel nekirontott egy berni pásztornak – kábé nyolcszor nagyobb nála –, aki a döbbenettől visszaugatni se bírt, csak kérdő, "Nekem dudálsz, kisautó?" tekintettel bámulta az üvöltve ugató, miniatűr méregzsákomat. Na most ezt többször nem ismételjük meg.

#14  Megtanulom megfőzni anyu halászléját.

#15  Mindenkihez lesz egy jó szavam.

Most komolyan. Régóta tervezem, hogy kedvesebb leszek az emberekhez. Na nem ahhoz, aki bánt, annak gondolkodás nélkül nekiugrok (lásd #3 pont). De bárki is kerüljön az utamba, akivel legalább egy pár perces interakcióm lesz, valahogy igyekszem becsempészni valami aranyosat, szívmelengetőt a szavaimba, vagy akár a gesztusaimba. Aminek örül. Ezt egyébként idén már próbálgattam, és iszonyúan bejön. Az emberek ki vannak éhezve a szeretetre.

#16  Igyekszem szakmailag tovább fejlődni.

Például nem fogok olyan közhelyeket használni, mint "az emberek ki vannak éhezve a szeretetre".


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
vekerdy-1.jpg

Vekerdy Tamás talán utolsó interjúja: „Ver minket az Isten, mert választott népe vagyunk”

A Szombat című lapba készült alig pár hete, és halála előtt három nappal hagyta jóvá – vagyis helyette már a felesége.
Várnai Pál cikke a Szombat című folyóiratban - szmo.hu
2019. október 10.



Az alábbi beszélgetés Vekerdy Tamással néhány hete készült, és három nappal ezelőtt – az akkor már nagyon legyengült interjúalany helyett – a felesége küldte vissza a javított változatot. Könnyen lehet, hogy a szerdán elhunyt író, pszichológus életében ez volt az utolsó interjú.

Nemrég egy étkezdében egy asszonnyal beszélgettem, és kamasz unokáját látva megemlítettem, hogy épp a napokban láttam Vekerdy Tamást a tévében. „Imádom Vekerdyt” – mondta az asszony, “annyira ért a gyerekekhez.” Honnan ért Ön annyira a gyerekekhez?

Első válaszom az, persze, hogy fogalmam sincs. A második pedig az, hogy van nálunk egy ilyen családi örökség. Nagyon sok óvónő, tanár, gyógypedagógus, gyámügyi jogász volt a családomban. Van egy olyan emlékem is, hogy Steiner Béla, zseniális gyermekorvosunk egyszer megérkezett hozzám, amikor 40 fokos lázzal, kanyaróban feküdtem.

Leült mellém, roppant elegánsan és frissen mosott kezével megfogta a pulzusom. Tüstént jobban lettem. Ebből látszott nekem, hogy ő egy varázsló. Akkor határoztam el, 4-5 éves koromban, hogy én is varázsló, én is gyerekorvos akarok lenni.

A mostani oktatásról sokszor elmondta, megírta a véleményét. Gyakran hangsúlyozza, hogy az oktatásnak védeni kell a gyerekek túlterhelésétől, a lexikális megközelítéstől, mert a tények hamar elfelejtődnek. Nagy súlyt helyez az érzelmi intelligenciára való nevelésre, a kreativitásra. Voltaképpen milyen iskolát szeretne?

A világ érdekes, az ember érdekes. Nem igaz, hogy halálosan unalmas és szorongató kell, legyen a világgal való találkozásunk. Amikor a gyerek találkozik a felnőttel, a tanítóval vagy a szülővel, annak boldog egymásra ismerésnek kéne lennie, ahol rácsodálkozunk együtt a világ nyilvánvaló titkaira, ahogyan Goethe szokta volt mondani.

Hogy hol tűnik el a világ érdekessége, ezt nagyon nehéz megragadni. Mindjárt maga a szó, kötelező, jelzi, hogy itt eltűnőben van, ami érdekes. Mert, ami kötelező olvasmány, az nem tetszhet. Érzelmi részvétel nélkül nincs hatékony tanulás, mondja ki 1996-ban az agykutatás, és hiába hívják fel erre a figyelmet kutatók, mint például Freund Tamás és mások, ezt mindmáig nem hisszük el nekik. Érdeklődés, öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Sajnos csak a kényszerben hiszünk.

Visszatekintve az iskoláimra, egynek azért nagyon örülök, hogy rengeteg verset kellett kívülről fújnunk. „Nyelvében él a nemzet”.

Igen, a nyelv tesz bennünket valakivé, azon a helyen, ahol élünk. Ha tetszik, a nyelv tesz bennünket magyarrá, a nyelv tesz zsidóvá. A nyelvnek van egy sajátos hordozó géniusza, amely beavat minket a világnak olyan titkaiba, amelyekhez különben nem jutnánk hozzá. És ilyen értelemben a verseket inkább zenének tekinteném. Mert a vers érzelmileg megragadó, magával sodró, művészi élmény. És minden művészi élmény mélyen hat ránk.

Ön nem hisz az osztályozásban. Hogyan lehet másképpen felmérni egy tanuló felkészültségét?

Hogy miért rossz az osztályzás? Mert akkor nem az a fontos, hogy milyen az a kristály, milyen illata van a növénynek, milyen simogató az állat prémje, hanem, hogy hányasra felelsz belőle holnap. Nincs a világról, a vele való összefüggésünkről érzelemmel átjárt élményünk. Az osztályzás elterel a világtól.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
NB6.png

Egy magyar, aki a Föld legextrémebb hegyvidékein kutatja a klímaváltozás hatásait

Nagy Balázs szerint ha az emberiség túl akarja élni, arra kell felkészülni, hogy ez a krízis jóval tovább tart majd, mint egy háború. Igényeinknek, szokásainknak, a világhoz való hozzáállásunknak is meg kell változnia.
Göbölyös N. László - fotók: dr.Nagy Balázs - szmo.hu
2019. október 10.



Képes lesz-e az emberiség évtizedeken át szembeszállni az éghajlat szélsőségeivel? Hová vezet a hőmérséklet és a tengerszint folyamatos emelkedése? Ezek a fő témái Túléljük a klímakatasztrófát? című science show-nak, amelyet október 17-én tartanak a budapesti Mesterek és Módszertanok Házában. Az est egyik előadója Dr. Nagy Balázs klímakutató, a Földgömb magazin főszerkesztője. Vele beszélgettünk a klímaváltozás néhány gyakori, ellentmondásos kérdéséről.

- Az elmúlt évszázadban az emberiség folyton „túlélt” valamit: két világháborút, hidegháborút, lágereket, rendszereket. De nekem úgy tűnik, hogy ezekből a túlélésekből nem tanultunk semmit. Valamit túléltünk, aztán minden megy tovább...

- Ez egy másfajta, még ki nem próbált túlélési helyzet. Nyilvánvaló, ha az emberiség túl akarja élni, arra kell felkészülni, hogy ezúttal egy hosszabb periódusú krízisről van szó, mint például egy háború esetében. Az Ön által említett krízisek többnyire néhány éves stresszt jelentettek, a mostaniak viszont vélhetően hosszabb távúak és az is nagyon kérdéses, hogy miként tudunk hozzájuk alkalmazkodni.

Egy politikai vagy háborús katasztrófához az emberek, ha nagy nehézségek árán is, de tudtak alkalmazkodni. Kérdés, hogy miként éljük meg azokat, amelyek emberöltőkön keresztül nyomást jelentenek.

- Rengeteg megközelítése van napjaink klímaváltozásának, nem könnyű a tudományos és különböző érdekeltségű érvek, ellenérvek között eligazodni. Ön szerint mik a valós veszélyek és mik azok, amelyek inkább csak riogatások?

- A nagyon rövid távú folyamatok háttere egyáltalán nem biztos, hogy az éghajlatváltozáshoz kapcsolódik. A legjobb példa erre az árvizek kérdése. Bármikor, bárhol árvíz pusztít, azonnal rásütik, hogy a klímaváltozás miatt vannak. És ez eltakarja azt, hogy egy árvíznek lehet teljesen más oka is. Tény, hogy a klímaváltozás miatt nagyon nagy árvízszint-növekedések lehetnek, de nemcsak ezért.

Amit biztosan látunk - mert műszerekkel mért adatok állnak a rendelkezésünkre - hogy a klímaváltozás hatására változik a környezet, a Föld nagy részéről fogy a jég, emelkedik a tengerszint.

Mi elsősorban konkrét földi környezeti átalakulásokkal, például a jégmennyiség csökkenésével foglalkozunk, és látjuk, hogy ilyen változások a múltban is lezajlottak. Azt azonban jelenleg senki nem tudja megmondani, hogy a mai folyamatokban pontosan mekkora mértékű az ember szerepe.

- Ön számos klímaexpedíciónak volt tagja.

- Elsősorban az ember által nagyon kevéssé érintett helyszíneken dolgozunk. Éppen azért, hogy lássuk: emberi hatástól távol fekvő tájakon is megtörténik-e az, ami máshol. Ezeknek a folyamatoknak lehetnek teljesen természetes okai is, az emberi beavatkozásra akkor derül fény, amikor az adatokat elemezzük: vajon olyan-e a változások lefutása, mint évszázadokkal ezelőtt, vagy nem? Egy árvíz esetében például közvetlenül látjuk az ember szerepét abból, hogy milyen gátak készültek, milyen feltöltődések zajlanak. A klímaváltozásnál ez sokkal bonyolultabb.

- Merre járt legutóbb?

- Több mint tíz éve dolgozunk az Andokban, ebben az évben is több hónapot töltöttem az ottani, száraz magashegységekben. A Föld legextrémebb hegyvidékein kutatunk, amelyek hidegek, szárazak, szelesek, ráadásul a magas hegyek felszínén nincs jég, viszont vannak örökfagyott területek, amelyek elkezdtek felolvadni. Mi ezt a felolvadást mérjük. Ennek alapján lehet megállapítani, hogy milyen vízbázis-változások történtek és történnek a jövőben egy-egy területen. Az egy teljesen más kérdés, hogy az ember mennyire aknázza ki, vagy mennyire hagyja békén ezt a vizet, mi elsősorban a klímaváltozás hatására bekövetkezett folyamatok működését igyekszünk tisztázni.

- Mennyire érintik ezek a folyamatok Magyarországot? Azt érezzük, hogy felborult a megszokott négy évszak, iszonyú hőhullámokat élünk át nyáron, tucatjával jelennek meg eddig soha nem látott rovarok…

- Valóban, akkor látjuk ezeket a folyamatokat, amikor a bőrünkig hatolnak, amikor például egyre hosszabbak és gyakoribbak a hőhullámok. Azért persze az ember emlékezete erősen átalakítja a múltat. Mindenki úgy gondol a gyerekkorára, hogy mekkora hó volt, akkor még igazi telek voltak... De ha adatszerűen megnézzük, ez nem biztos, hogy igaz. A klasszikus példát Vissy Károly meteorológus adta jó pár éve, amikor végigvette a 20. század teleit és megállapította, hogy országosan összesen hét fehér karácsony volt – de tulajdonképpen mindenki többre emlékezik.

Azt viszont helyesen érezzük, hogy kiszámíthatatlanabb az időjárás, hogy a nyarak és a telek is szélsőségesebben alakulnak.

Ebből sok minden következik, például az árhullámok levonulásának gyakorisága és magassága vagy éppen az aszályok előfordulása, egy erdő összetételének átalakulása évtizedes távlatban, de az is, hogy egy kórokozó hogyan jelenik meg és meddig van itt, hogy miként terjedhetnek el bizonyos rovarfajok, szúnyogok felénk. Igen, melegszik a klímánk, de ebből nem arra kell következtetni, hogy nemsokára Szicília lesz Magyarországból, hanem sokkal inkább egy kontinentális hatásokkal, a szélsőségek növekedésével vegyes melegedésre számíthatunk.

Például a telek kiszámíthatatlanul hidegek lehetnek, de el is maradhatnak. A nyarak viharokkal szaggatottak lehetnek, de egyre több hőhullámot hoznak.

Az ilyen, szélsőségekkel teli helyzetekre kell készülni, illetve mindazokra, amik ezekkel párosulhatnak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!