Izraeltől Spanyolországig - világkonyhák a bulinegyedben
Daniel’s Soups and Sandwiches
Annak előnye, hogy a cégnek saját péksége van, a Daniel’s-ben érződik a leginkább. Ez a klasszikus metropolita stílusú levesező-szendvicsező keményen támaszkodik a Lisboa által készített príma pékárura. Néha azt éreztem, hogy az a bizonyos kiflijük már-már túl jó egy sima hot-doghoz, de elég szerencsésen lett azért összepattintva ahhoz, hogy remekül működjenek együtt. A leves kínálat nyilván naponta változó, de azért itt rámentünk a gulyás levesre is, amit külföldiek készítettek és szolgálták fel nekünk, ami viccesen hatott, ugyanakkor totál rendben volt, az a sűrű klasszikus gulyás került elénk, amit megérdemlünk.
Vicky Barcelona
A Viky Barcelonával egy vibráló, fülledt spanyol éjszakát kapott a város, tapassal, koktélokkal és persze nagyon hangos zenével. A nyitás óta szemeztem vele, és egyszerűen annyiszor mentem el mellette, hogy konkrétan teljesen az volt a fejemben, hogy már sokszor jártam bent, holott ez volt az első alkalom. Már a bejáratnál megbénítja az érzékszerveinket, megbabonáz: késői órákban dübörgő ritmusokkal, behívó emberekkel, és a titokzatosan szűk és félhomályos belső tereivel kíváncsivá teszi az embert.
Belépve roppan a levegőben a spanyol virtus, szinte minden felszolgáló külföldi, a vendégek közül tuti csak mi voltunk magyarok. Ahogy azt a spanyolországi tapas-bárokban is megtapasztalhatjuk, az adagok kisebbek, így érdemes akár 4 fogással is számolni fejenként. Az árukban ugyan nem fog látszódni a tapas-méret, de ne felejtsük el hol vagyunk, és mennyi ember ül körülöttünk, aki ezt boldogan kifizeti.
Az étel hibátlan, és mondom ezt úgy, hogy egy spanyol sztárszakács mellett tanultam meg főzni. Az első falat a marhapofával töltött wontonba után baromira azt az erős spanyol esszencia lepte meg az érzékszerveimet, amit anno a La Parillában éreztem. Karakteres,erős ízek, és izgalmas tételek. Meg merem kockáztatni, hogy itt ettem a városban eddig a legjobban elkészített polipot, ami olyan vagányan olvadt a számban, mintha megkönnyebbült volna, hogy ott lehet.
Az ételeink mellé a szomszédos (szintén a cégcsoporthoz tartozó) Jardín Cocktail Bar koktéljait is rendelhetjük, amik annyira jól néztek ki a koktéllapon, hogy alig akartam elhinni, hogy finomak is. A popcornos variáció például konkrétan egy doboz popcornba volt elrejtve, és popcorn szirup adta a lelkét, ami egy határozottan izgalmas italt eredményezett.
TLV Eatery
A TLV a Vicky közel-keleti tesója, ahová ha belépsz, konkrétan Tel-Avivban érzed magad. Amikor először itt jártunk nyitás környékén, pont Izraelből tértünk vissza, és mindent megértettünk. Ahogy megyünk bele az éjszakába, úgy hangosodik a minimal techno, és csavarodnak le a fények, hogy hűen utánozzák a forró izraeli éjszakai bárok hangulatát.
Itt is a sok kicsi elvét követik, érdemes sok mindenből választani, szószokra, krémekre utazni, és mellé a friss Lisboá-s pitát tépkedni. A konyha a nyitva tartás óta brutálisan fejlődött, ami elsősorban nem is a kinézetében, hanem az ízek mélységében mutatkozik meg.
A hummusz valami kegyetlenül finom, a kebabot nem lehet abbahagyni, és minden egyes kis apró elemmel együtt félelmetesen jót lehet kajálni. Az élményhez asszisztál a környezet is, és az, hogy az ételek akkor érkeznek, amikor készen vannak - tehát folyamatosan - egy külön közösségi élményt ad, mivel ziher, hogy mindenki bele eszik a másik kajájába. Igazából eleve közösen rendeltek, még ha nem is tudtátok. Ja igen! Éppen ezért érdemes társaságban felkeresni a helyet. Már korántsem kezdő étterembejáróként nagyon patentnak kell lennie egy helynek, hogy elérje nálam azt, hogy degeszre egyem magam.
Ez a TLV-ben sikerült annyira, hogy erőteljesen tiltakoztam a desszert ellen. Az a fránya desszert azonban csak elém került, és azonnal felkaptam a villát, mert a gyönyörtől is majdnem kicsordult a könnyem, nem csak a plusz 3 kilótól. A joghurtos-lépesmézes tányér olyan szép volt, hogy hordanám kulcstartónak, és megkóstolás előtt is összeadtam, hogy nagyon jó lesz megenni. Virágos, krémes, mézes mivoltával betöltötte a maradék helyeket a gyomromban, de minden morzsája megérte.
Van még egy tesó a csoportban a Vickyvel szemben, a Gozsdu Bisztró néven operáló étterem, ami a magyaros vonalat viszi, de most elsősorban pont nem a magyar konyhát kerestük, viszont ha az is olyan minőségben dübörög, mint a többi hely, akkor nem halhatok meg addig, amíg meg nem látogatom.
A négy hely négy napot kívánt, és bár két utcára lakom tőlük, minden egyes alkalomkor
úgy éreztem magam, mint amikor gondtalanul nyaral valahol az ember, és az első, vagy az utolsó vacsoráját költi, miközben kitépi magát a szürke hétköznapokból.
Nagyon tetszik, hogy egy jól működő formulát továbbvittek, és városi szinten hiánypótló helyekkel töltik fel azt az udvart, ami jó eséllyel rengeteg hozzánk látogató turistának válik kellemes emlékévé a nyaralásán.
Miért ne nyaralhatnánk néha mi is ott?