KULT
A Rovatból

Frank Zappát élete utolsó percéig a zene és a gondolat szabadsága vezérelte – a portréfilm magyarországi bemutatójára

Alig 53 évet adott neki a sors, hogy egy hihetetlen, több mint 110 nagylemeznyi életművet hozzon létre. Egyik utolsó fellépése Budapesten volt.

Link másolása

1970 telén egy Helsinki melletti rock-klubban különös hangokra lettem figyelmes: először olyan volt, mint valami hamis macskazene, aztán átváltott egy lendületes hangfolyamba, szaxofon- és gitárszólókkal. A lemez az Uncle Meat volt, az előadó pedig Frank Zappa és a Mothers of Invention.

Egy évvel később már lemezem is volt az átható tekintetű, bajszos úriembertől: a Chunga’s Revenge albumon volt erdélyi román motívum, blues, meditatív jazz-rock, kis kortárs zenei bagatell, és amerikai utcai ünnepségeket gúnyosan idéző fúvós-betét.

Gimnáziumi éveim alatt Hódmezővásárhelyen volt egy magánklubunk, ahol a kor progresszív zenéinek hódoltunk. Zappa lemezei állandóan műsoron voltak, hol áhítattal hallgattuk lenyűgöző futamait, például a Hot Rats lemezt, ami ma is a kedvenceim közé tartozik, hol pedig halálra röhögtük magunkat, mint a 200 Motels-en, pedig a szövegek túlnyomó részét nem is értettük.

<

Aztán 1982 májusában a párizsi Hyppodrome de Pantin-en felállított óriás sátorban élőben hallhattam a Mestert. A koncert idején ömlött az eső, helyenként még a sátorba is befolyt, az első 10 perc után valaki valamit bedobott a színpadra, mire Zappa közölte: még egy ilyen és levonulnak. Szerencsére több incidens nem volt, és olyan három és fél órát nyomtak, hogy a fal adta a másikat. Zappa, aki egy égszínkék ingben, piros pöttyös fehér fürdőnadrágban, rövidszárú piros zokniban és edzőcipőben jelent meg, jószerével lélegzetvételnyi szünetet sem adott a nyolctagú bandának és a közönségnek, énekelt, gitározott, vezényelt, miközben elszívott fél doboz cigarettát, és megivott legalább öt kávét. Ráadásként pedig egy modern kamaraművet dirigált általános ováció közepette. E koncert után határoztam el, hogy begyűjtöm a Zappa-életmű hiányzó darabjait, hogy végre helyre tudjam őt tenni az agyamban.

Ez azóta sem sikerült. Frank Zappa sem életében, sem életművében nem tűrt semmilyen besorolást. Ahogyan az Alex Winter által készített portréfilmből, a Zappából is kiderül, számára egyetlen dolog létezett: megvalósítani azt a zenét, amit a fejében hallott, és ebből semmilyen körülmények között nem engedett. Nem jelenthettek neki korlátot a lemezkiadók, a zenésztársak, a közönség elvárásai, ami pedig a szövegeit illeti, egész életében következetesen harcolt mindennemű tiltás, tabu, cenzúra ellen. Ahogyan minden zseni esetében, nála is voltak kevésbé sikerült, vagy kevesek által megértett próbálkozásai, nagyobb arányban hagyott azonban maga után olyan műveket a legkülönbözőbb stílusokban és műfajokban, amelyek nemcsak hogy kiállták az idők próbáját, de beemelték őt a 20. század második felének legtalálékonyabb zeneszerzői közé is. És gitárosnak sem volt éppen utolsó. A filmben is szereplő Steve Vai például úgy "könyörögte be" magát csapatába, hogy vállalta: lekottázza a Mester szólóit készülő gitáriskola-albumához.

Valószínűleg csalódást okoz a film azoknak, akik legalább valami mozaikos keresztmetszetét szerettek volna kapni Frank Zappa zenéjéből. Ez azonban nem egy két, hanem egy négyórás filmben is lehetetlen vállalkozás lett volna. Így csupán felvillannak ismertebb Zappa-motívumok, csak utolsó koncertjéről, az Ensemble Modernnel Frankfurtban előadott The Yellow Shark-ból hallunk bővebb részletet, és a stáblista alatt az egyik legszebb gitárdarabja, a Watermelon in Easter Hay megy. Az alkotók a muzsikus felesége, az azóta szintén elhunyt Gail, egykori zenészi és számos archív felvétel, interjúrészlet és más szereplések segítségével elsősorban annak az embernek a személyiségére voltak kíváncsiak, aki mindent alárendelt zenei törekvéseinek, még az emberi kapcsolatait is.

Zappának saját bevallása szerint baráti körét családja, felesége és négy gyermeke jelentette. Kiderül, hogy soha nem zenekarban gondolkodott, hanem elképzeléseihez keresett erre alkalmas és kellőképpen alázatos muzsikusokat. Perfekcionista volt, ezt elvárta azoktól is, akik vele játszottak, még a „hülyeségeket” sem a véletlen szülte. Jellemző rá, hogy amikor megtudta, hogy gyógyíthatatlan prosztatarákja van, felállított egy fontossági sorrendet tennivalóiban.

Bár a filmben nincs szó róla, köztudott, hogy utolsó éveiben szinte mániákusan gyűjtötte be a koncertjeiről készült kalózfelvételeket, hogy azok se maradjanak ki hatalmas hangtárából, amelyet ma, az összes jogokkal együtt, kisebbik fia, Ahmet kezel. Iszákosokat, drogosokat nem tűrt meg maga körül, ugyanakkor ő sem volt szent, a turnékon nem tudott és nem is akart megállj parancsolni ösztöneinek, ha a groupie-ról volt szó. Még külön zenekart is szervezett nekik. Gail azonban e kicsapongásait elfogadta, mert a családi életükre nagyon vigyázott. „Még ellentmondásaiban is következetes volt” – mondja róla Ruth Underwood ütős, egyike azon keveseknek, akiket a zenészek közül közel engedett magához.

Ilyen ellentmondásnak látszik, hogy bár Zappának nagyon is határozott, és nem túl hízelgő véleménye volt kora amerikai társadalmáról, soha nem csatlakozott semmilyen mozgalomhoz, politikai irányzathoz, mindig csak a maga nevében foglalt állást. Egy korai nyilatkozata, amely a Mothers „provokatív” előadásai nyomán született, egyfajta ars poeticának is felfogható:

„Addig bosszantjuk a hallgatóságunkat, amíg elgondolkodnak azon, hogy milyen abszurd világban élnek. Amíg ezt nem értik, nem is akarnak változtatni rajta.”

Ezt az elvet követte, amikor kigúnyolta a Music Televisiont, amely számára a zene sírásója lett, mert csak „szép embereket” akart mutogatni. Akkor is, amikor nevetségessé tett egy konzervatív szenátorfeleségek által létrehozott bizottságot, amely korhatárokat akart rákényszeríteni a pop-zenére és akkor is, amikor egyik utolsó lemezén, a Broadway The Hard Way-en pimasz szellemességgel szedte le a keresztvizet az elnökjelöltekről és az álszent, pénzsóvár tv-evangelistákról. Nem lehet tudni, mennyire gondolta komolyan, amikor már súlyos betegen, 1991 végén közölte, hogy indulni akar az elnökjelöltségért.

A filmet keretbe foglalja Frank Zappa 1991 nyarán Prágában tett látogatása. Láthatjuk a nagy művésznek és nem utolsósorban a rendíthetetlen szabadgondolkodónak járó lelkes fogadtatást, amellyel ezrek tüntették ki már megérkezésekor.

Sajnos a néhány nappal későbbi budapesti útjáról – a díszvendége volt a tabáni Budapesti Búcsúnak – nem láthatunk képeket, igaz, nálunk nem is volt olyan tömeges ováció. Itt sosem volt olyan kultusza, mint a cseheknél, ahol Zappa munkássága a Velvet Undergrounddal együtt a szabadság levegőjét jelentette a „prágai tavasz” leverése után. Fellépése azonban így is emlékezetes volt Babos Gyulával, Kőszegi Imrével és Egri Jánossal.

Magam is meglepődtem, hogy mennyire megérintettek az utolsó képek, amelyek már a halálra készülő Zappáról készültek. Alig 53 évet adott neki a sors, hogy egy hihetetlen, több mint 110 nagylemeznyi életművet hozzon létre. A filmben felhangzott töredékek nyomán már azon gondolkodom, hogy mikor melyik lemezét veszem elő, mert nem mindegyik alkalmas arra, hogy bármikor meghallgassuk. Annak ellenére, hogy maximálisan egyetértek azzal a mondatával, amellyel rendszerint befejezte interjúit és saját kiadója hírlevelét: „A zene a legjobb” (Music is the best).

A Zappát július 1-én az Uránia filmszínházban mutatták be a Pannonia Entertainment forgalmazásában, a következő napokban országos hálózatban is látható lesz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
36 évesen meghalt Ferich Balázs, Azahriah és a Wellhello menedzsere
A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után. Barátja és üzlettársa megható sorokkal búcsúzott tőle.

Link másolása

Hosszú betegség után csütörtök hajnalban meghalt Ferich Balázs, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetője, a Blind Myself nevű magyar metálzenekar korábbi basszusgitárosa - írja a Forbes. A zenei szakember 36 éves volt.

A 2016-ban alapított Supermanagement a hazai piac egyik legsikeresebb szereplője, akik olyan magyar előadókat menedzselnek, mint a Wellhello, a Follow the Flow, az Anna and the Barbies, Dzsúdló, Desh és Azahriah.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez”.

Tóth felidézte, hogy a Cloud 9+ az első banda, amit együtt menedzseltek, és nagy kockázatot vállaltak, amikor megalapították a saját cégüket.

„Balázst imádták az előadóink, kollégái. Über-maximalista volt a melóban, nem elégedett meg sosem a második hellyel. Folyamatosan azon agyalt, hogyan lehetnénk még jobbak és jobbak. Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az egész hazai sztárvilág gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst: „Mérhetetlen fájdalom”
Tóth Gabi, Czutor Zoltán és a Carson Coma is kifejezte együttérzését. A Supermanagement társtulajdonos-ügyvezetője csütörtök hajnalban halt meg hosszú betegség után.

Link másolása

Az egész hazai zenei világ gyászolja a 36 évesen meghalt Ferich Balázst, a Supermanagement nevű kiadó-menedzsment társtulajdonos-ügyvezetőjét.

A zenei szakember számos hazai sztárnak, köztük Azahriah-nak, a Wellhellonak és Dzsúdlónak volt a menezdzsere.

Ferich Balázsról a Supermanagement másik alapítója, Tóth Gergő megható sorokkal búcsúzott a Facebookon.

„2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez.”

A Supermanagement Facebook-oldalán csütörtök délután közzétett bejegyzésére azóta több mint ezer hozzászólás érkezett, köztük számos hazai sztár is kifejezte a részvétét. A Carson Coma zenekar egy fekete szívvel fejezte ki együttérzését, az AWS gitárosa, Brucker Bence pedig egy érzelmes üzenettel köszönt el Ferich Balázstól.

„A folyamatos profi és maximalista hozzáállásod mindig irigyeltem és nagyon nagy hatással volt rám! Ha nem ismerlek, bizony nem lennék ott ahol. Mindig emlékezni fogok rád!”

- írta többek között a zenész.

„Őszinte részvétem” - írta a hozzászólások között Azahriah gitárosa, Szabolcsi Fészek.

„Őszinte részvétem Gergő, sok erőt a családnak mérhetetlen fájdalom…” - írta Tóth Gabi.

„Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok Gergő!” - üzente megrendülve Czutor Zoltán.

Antal Timi énekesnő egy korlátozott ideig elérhető Instagram-sztoriban, egy fekete-fehér fotóval emlékezett meg, a képhez pedig azt írta:

„Ég Veled, Balázs!”

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Michael Douglas eszik, iszik, csajozik, mégis megvan az AppleTV+ első igazi bukása?
A Franklinnel az AppleTV+ elkövette az első nagy mellélövését? Eddig elég jó szériája volt, úgyhogy talán nem csorbít az amúgy nagyon jó renoméján, de sajnos látni az elpazarolt dollármilliókat a Franklin minden másodpercén.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 17.


Link másolása

Timothy Van Patten neve nem ismeretlen sorozatos berkekben. Rengeteg híres klasszikuson dolgozott már, mint rendező, ráadásul nem is kis címekben.

Olyan ikonikus szériákat tudok említeni, mint a Drót, a Deadwood, a Róma, a Maffiózók, The Pacific – A hős alakulat, a Trónok harca, a Fekete tükör, a Perry Mason, A levegő urai vagy a Gengszterkorzó.

Ilyen filmográfiával nem csoda, hogy az Apple TV+ rábízta a Franklin vezénylését. Nem tudom mennyire Van Patten hibája, de a Franklin nem lett túl jó.

Benjamin Franklin amerikai polihisztor, államférfi, diplomata, író, természettudós, filozófus, nyomdász és feltaláló életének 84 éve alatt több érdekes dolog történt vele, mint tíz férfivel történhet 200 év alatt.

A szegény családból származó 13. gyermek életrajza számtalan könyvet tölthetne meg.

Jópárat meg is töltött, a Franklin is egy ilyenen, Stacy Schiff, A Great Improvisation című könyvén alapszik. Nem olvastam az eredeti művet, de amit az AppleTV+-nak sikerült előadnia, az egy rettenetesen unalmas kis szelete ennek a hihetetlen élettörténetnek.

1776-ot írunk, az Amerikai függetlenségi háború alig egy éve zajlik, de a gyarmati erők sorra szenvednek súlyosabbnál súlyosabb vereségeket. A kongresszus helyzete egyre kilátástalanabb. Franklin fia is a britek háborús túsza lett.

Ezekből a harcokból meglepően nem látunk semmit, mert ezekben a sötét időkben Benjamin Franklin (Michael Douglas) átutazta az Atlanti-óceánt, hogy segítséget kérjen a francia nemzettől.

Unokája, Temple (Noah Jupe) kíséretében érkezik Passy kis falujába, amely viszonylag közel van Párizshoz. Itt szövi fondorlatos terveit, hogyan lehetne megnyernie magának a versailles-i támogatást Amerika britek elleni harcában. Igazi kémjátszma, sok-sok unalmas párbeszéd alá rejtve.

Nagyon hiteles az Apple-féle Franklin sorozat, már-már túl hiteles. Egy képkocka háborút kapunk ízelítőnek a harmadik részben, de ez a széria nem más, mint hosszú párbeszédek, partik, előadások és bálok sora, ahol úriemberek beszélgethetnek, miközben a kémek kihallgatják őket. Nem egyértelmű, ki kivel van valójában és mindenki csak a saját hasznát keresi. Van, aki pénzt, egyesek szerelmet, mások megbecsülést várnak Franklintől.

A megvalósítás elsőrangú, a kosztümök, a helyszínek, a tájkép és a díszletek elképesztően autentikusak.

A sorozat külön büszke lehet ezekre. Érezni, amikor szinte céltalanul mutogatják ezt a mozi-mágiát. Sokszor húzza a rendező az időnket egy-egy hosszúra hagyott nagytotállal. Természetesen hatalmas érdem és pirospont jár a történelmi hűségre, és az atmoszféra is páratlan, csupán annyi ezzel a probléma, hogy a tényleges tartalom, amit látunk, nagyon kevés.

Ahhoz képest, hogy Ben Franklinnek milyen érdekes élete volt, nagyon sokáig tartott, hogy egy ilyen nagy költségvetésű sorozatot készítsenek róla. Ez a szerep Michael Douglasnek szinte jutalomjáték. Látszik, hogy a nagy öreg élvezte a forgatást, hiszen jókat ehet, ihat és jól mulathat fiatal hölgyek társaságában, miközben csak beszélgetnie és néha színészkednie kell.

Nem érzem, hogy Douglas eltűnne a szerepben, inkább önmagát hozza, kicsit rájátszva Franklin szinte rocksztár szerepére, máskor meg aggódóan tűnődve.

Az unokáját alakító színész nekem kicsit túlságosan fiatal, de lehet pont ezért őt választották ki a szerepre, ő egy kis ártatlanság a megfáradt mester mellett. A többi színésszel sincs probléma, maximum annyi, hogy a teljes stábból ha öt karaktert fel tudok sorolni, azzal lehet, hogy sokat mondtam. Igazából alig van maradandó szereplő, de erről nem a színészek tehetnek, hanem a történészek… akarom mondani forgatókönyvírók.

Alig történik itt valami! Tényleg! Az egyik legnagyobb drámai csúcspont az első három részből az, amikor Franklin visszakapja a megjavított nyomdáját, miután azt ellenséges kémek összetörték. Értem, hogy így szimbolikusan visszakapta a hangját a feltaláló zseni, de ettől ez még gyenge tartalom, még streamingre is.

Egyáltalán nem szórakoztató, és nem érzem azt a „wow” faktort, amit az Apple álltalában képvisel.

Ez egy alapos történelemlecke, amely azt feltételezi, hogy van bőséggel háttértudásunk a korszakról, mert ha nem figyelünk eléggé, akkor bizony megkavarodunk a sok-sok francia név mellett. Mostanában sokadik sorozatnál látom, amelyben előszeretettel használják az eredeti nyelvet, tehát itt a franciák franciául beszélnek, nem francia akcentusos angollal – ez is a pozitívumok közé tartozik a szememben. Van rajta kellő mennyiségű pátosz, hab és csillámpor is az átlagamerikai nézőnek. Láthatunk hitelesnek érződő kémjátszmát, és három rész alatt azért megértjük, hogyan mozgatták a szálakat a háttérből a diplomaták, de attól még rém unalmas az egész.

Amikor egy függetlenségi háborús történetre gondolok, nem az van a fejemben, hogy a győzelmekről és vereségekről csak híreket hallok, miközben semmit nem látok.

Nem véletlenül vizuális médium a televízió. Sajnos az egész túl unalmas, metodikus és nem érdekes. A Franklin megtekinthető az Apple TV+ streaming szolgáltató műsortárában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fotók: Eltemették Tordy Gézát
Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta. A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott.

Link másolása

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői kísérték utolsó útjára Tordy Géza Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművészt, rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a nemzet színészét, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját csütörtökön Budapesten, a Farkasréti temetőben.

A 85 éves korában, március 30-án elhunyt színművész búcsúztatásán elsőként a jövő színésznemzedéke nevében Szőcs Artur mondott beszédet. A színész-rendező felidézte, hogy Tordy Gézát még színművészetisként ismerte meg, majd 15 évadot dolgoztak együtt. Kiemelte: Tordy Gézát ízig-vérig érdekelte a színházcsinálás, fontos volt számára a csapatmunka.

Ernyey Béla közös emlékeket idézve búcsúzott Tordy Gézától. Óriási szívű, nagystílű ember volt - mondta a művészről, akivel 1963-ban találkozott először, és akihez élete leghosszabb barátsága fűzte.

A Vígszínház társulata nevében Lukács Sándor színművész búcsúzott, színészkollégája játékát és közös munkáikat idézte fel. Mint mondta, Tordy Gézában nagy erők lakoztak, nagy dühök és nagy szenvedélyek.

A színészet illanó pálya - fogalmazott. A kincs az az üzenet, amelyet át tudunk adni úgy, hogy a lelkekben minél tovább megmaradjon. "És te, Gézus, ezeknek az üzeneteknek katartikus átadója voltál" - mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: