Fedezd fel Budapest legendás kávéházait!
A Douwe Egberts Omnia által támogatott sétákon végigkalauzolnak benneteket a kávéházak aranykorán, sőt még a legendás Japán Kávéházat is újranyitják. Összesen kilenc alkalom lesz, az elsőre szeptember 29-én, a kávé világnapján kerül sor, amikor egy hatalmas Omnia csészeinstalláció és kóstoló vár majd benneteket az Erzsébet téren (erről részletesen ITT ÍRTUNK). Mi azonban már bejártuk az útvonalat.
A találkozási pont a Károlyi kert bejáratánál volt, innen elsőként az Astoria szálló felé indultunk, amelyet egykor Zrínyi kávéháznak hívtak. Ez Pest rosszhírű kávéházainak egyike volt, nem véletlenül ihlette a „zrínyista” kifejezést, ami a korabeli argóban naplopót, dologkerülőt jelentett.
Mellesleg maga a kávéházi kultúra a múlt század elején sokkal színesebb és szerteágazóbb volt, mint manapság. Több száz ilyen hely működött városszerte, a lehető legkülönfélébb típusúak. Közel sem csak kávézni jártak beléjük az emberek, sokkal inkább afféle korabeli szórakozóhelyekként funkcionáltak. A hátsó szobákban gyakran még bordély is üzemelt.
A kávéház bizonyíték volt arra is, hogy nem lehetetlen vállalkozás barátságosan egyesíteni a legkülönbözőbb rendeket és osztályokat, pártokat és nemzeteket. Ez számított az első olyan intézménynek, amit nők is viszonylag szabadon látogathattak, ahol egymás mellett, teljes békességben ült gazdag iparos és szegény művész.
Az Astoriából a Kiskörúton a Madách tér felé vettük az irányt, ahol valamikor az Orczy-ház volt található. Ez számított valaha a fővárosi zsidóság központjának, ugyanis az 1700-as évek végéig a zsidók csak a közelben húzódó városfalon kívül élhettek. A komplexumban kóser kávéház mellett sok más üzlet, és például tanítóközpont is működött.
Következő állomásunk a már szintén üresen álló Balettintézet épülete volt, ahol a boldog békeidőkben a Dreschler kávéház működött. Ez a hely A napfény íze című filmből is ismerős lehet. Éjjel-nappal nyitva tartott, és elhelyezkedéséből adódóan nagyon sok művész törzshelye volt. Gyakran előfordult, hogy a szemközti Operaházba érkező neves külföldi fellépőket innen indulva vitték el mulatni, megmutatva nekik a város sokszínű éjszakai életét.
Útba ejtettük a Fészek Művészklubot is, aminek eredeti funkciója nagyjából a mai MüSzi-ével egyezett meg: egyfajta közösségi térként funkcionált, ahol bárki szabadon alkothatott, és eszmét cserélhetett a hozzá hasonló beállítottságúakkal. Bútorait is úgy hordták össze mindenhonnan, ahogy napjaink romkocsmáinak berendezését szokták.
Végül az Andrássy úti Írók Boltjában kötöttünk ki, melynek helyén a II. világháborúig a patinás Japán kávéház működött. A résztvevőknek itt különleges kóstolóval kedveskedtek: háromféle prémium, területszelektált szemes kávéból választhattunk, amit hostessek főztek le nekünk ott a helyszínen.
A "Budapest, a kávéváros" címet viselő sétán a részvétel ingyenes, azonban előzetes regisztrációhoz kötött, amit IDE KATTINTVA tehettek meg. Az első négy alkalom már betelt, de lesz még további öt, amelyekre leghamarabb október 3-ától jelentkezhettek.
Ha részt vennél a sétán, nyomj egy lájkot!