Hat éve ment el Puskás Öcsi
A világon elsőként róla ismernek bennünket, így nekünk ő az Évszázad Sportolója, az Aranycsapat csapatkapitánya, ki 83 válogatott góljával minden idők legeredményesebb csatára, és akiről még életében stadiont neveztek el. A világ egyik legnagyobb futball-legendája, mindannyiunk Puskás Öcsije már öt éve csak emlékünkben él.
Csomós Éva cikke
Öt évvel ezelőtt, 2006. november 17-én reggel hét órakor az Alzheimer-kórban szenvedő hetvenkilenc éves Öcsi bácsi a Kútvölgyi kórházban örökre lehunyta szemeit, így válva a világ számára halhatatlan legendává.
A legendás őrnagy úr rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt, akit az elmúlt évszázad mérkőzésén, a legendás Anglia elleni 6:3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós csele után lőtt gólja után szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben utánozhatatlan csodaként mutatnak be.
Így lett ő a mi védjegyünk – a fociban inkább fordítva -, hisz a világban bárhol szóba kerül származásunk, az addig idegenek szájából egy mosoly kíséretében máris az ő nevét halljuk, és máris mindenki barátai vagyunk.
Ahogy mondani szokás: bal lábában volt a világ – na meg a rossznak tartott jobban is, amivel „csak támaszkodva segített a balnak” –, valamennyi porcikájában a játék, szívében-lelkében pedig az akarat és az emberség, ami világviszonylatú nagysággá emelte, amivel a kispesti grundokról a világhírig rúgta a bőrt. Hős volt, nem pedig sztár. Hiszen nem csak nekünk, de helyettünk és értünk is cselezett, és segítette hálóba a labdát.
Az egykor Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula így beszélt róla: „Nem a játékos teszi az embert, az ember teszi a játékost! Amennyire és ahogyan minősíthető az ember az életben, ugyanazt adja vissza a pályán. Öcsi az a típusú ember volt, aki soha nem mondott nemet, ha valaki segítséget kért tőle.
Hogy a magyar labdarúgás az ötvenes években olyan eredményeket ért el, amelyet az egész világ ismer, az az ő kiváló képességeit és emberi tulajdonságait minősíti, és természetesen az ő egyéni sikereihez az akkor kialakult labdarúgó-válogatott, az aranycsapat nagymértékben hozzájárult.”
A 79 évesen elhunyt 169 cm magas csodacsatár 1927. április 1-jén - de mindig 2-án ünnepelte születésnapját - született Kispesten, ahol 1942-től a Kispesti Ac-ben futballozott, majd 1949-ben onnan került át az akkori Budapesti Honvédhez.
A válogatottban az Ausztria elleni 5-2-es magyar győzelmet hozó találkozón mutatkozott be, 1945. augusztus 20-án. A nemzeti tizenegyben - 1956. október 14-én (2-0) - szintén az osztrákok ellen találkozón húzta magára utoljára a magyar címeres mezt, amikor akárcsak az első találkozón szintén szerzett egy gólt. A helsinki ötkarikás játékokon 1952-ben a magyar válogatott az ő vezetésével nyert olimpiai bajnoki címet.
Az 1954-es svájci világbajnokságon is játszott, ahol az akkor legesélyesebbnek tartott magyar válogatott döntő mérkőzése volt a Német Szövetségi Köztársasággal. A várakozás ellenére a Bernben rendezett találkozón csapatunk 3-2 arányban kikapott a németektől.
A legnagyobb siker, a legendás 6:3-as győzelmet követően, az 1956-os forradalom idején külföldön maradt. A Real Madridhoz szerződött és Spanyolországban telepedett le, ahol a nemzeti együttesben négyszer is pályára lépett.
Edzőként Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Paraguayban dolgozott, 1993 áprilisától júliusáig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. A kilencvenes évek végén Nemzetközi Olimpiai Bizottság által megválasztott Évszázad Sportolója választáson, Egerszegi Krisztinával és Papp Lászlóval együtt bekerült a 91 jelölt közé, de végül a díjat Pelé kapta.
Ellenben a Gazetta dello Sport összeállítása alapján Puskás Ferenc, 83 válogatott góljával minden idők legeredményesebb csatára, míg a Nemzeti Sport milleniumi szavazásán, Egerszegi Krisztina mellett, az olvasók szavazatai alapján ő lett az Évszázad Sportolója.
A 75. életévének tiszteletére a futball legendáról nevezték el a Népstadiont, mely 2002 áprilisától Puskás Ferenc Stadion. 2006. augusztus 28-án lábnyomát a monte-carlói Bajnokok Sétányára helyezték.
A 2006. november 17-én elhunyt sportoló teljes hagyatéka a közelmúltban érkezett a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára (PFLA), s reményeink szerint már arra sem kell sokat várnunk, hogy kiállítás keretében láthassuk a felbecsülhetetlen értékű relikviákat.
Nyomd meg a tetszik gombot, ha büszke vagy Puskás Ferencre!
