hirdetés
Rengeteg gyermekes családot fenyeget a kilakoltatás réme - értük is menetelnek ma Budapesten
Rendszerszinten nincs megoldva, miért, hogyan lakoltatják ki az érintett embereket, akik sokszor csak napokkal előtte értesülnek arról, hogy hamarosan utcára kerülhetnek. Vannak köztük idősek, betegek és sokgyerekesek is - a 8. Lakásmenet róluk szól.
Dömötör Nikolett - szmo.hu
2018. szeptember 29.


hirdetés

„A párommal egy albérletben éltünk, de a tulajdonos úgy döntött, hogy eladja a lakást, ezért onnan el kellett mennünk. Terhes vagyok. Sokáig kerestünk helyet családok átmeneti otthonában, de mindenhol több hónapos várólista van. Esélyünk sincs bejutni.”

„Feleségemmel és két gyermekünkkel egy devizahiteles lakásban élünk. A lakásnak pár hónap múlva lejár a bérleti szerződése. Szeptemberben megjelent nálunk a végrehajtó, a rendőrség és a banktól valaki, és felszólítottak, hogy hagyjuk el a lakást. Végül tíz nap haladékot kaptunk.”

„Pár hónapja lakoltattak ki az öt gyermekemmel, akiket egyedül nevelek. Most családok átmeneti otthonában élünk. Szeretnénk elköltözni innen, de nem találunk a gyerekekkel albérletet. Korábban önkormányzati lakásban éltünk. Igaz, hogy volt tartozásunk, de az új munkahelyem miatt tudtam volna részletekben törleszteni. Ezt a polgármester elutasította.”

„Egy budapesti munkásszállón lakom a párommal. Egy hetet kaptunk arra, hogy elhagyjuk a szobát, amit eddig mindig rendesen fizettünk. Azért akarnak kilakoltatni minket, mert kétszer nem engedtük be a poloskairtókat, mert nem voltunk otthon. Egy hónap múlva már el tudnánk menni egy rendes albérletbe, de addig szükségünk van erre a szállásra.”

2018 májusa és júniusa között több mint 1350 kilakoltatásra került sor - ez a szám napi átlagban 22 családot jelent. Ez csupán négy történet a rengeteg közül, amivel A város mindenkié nevű csoport a közel tíz éves működése alatt találkozott. Ők szervezik idén is, most már nyolcadjára a Lakásmenetet szeptember 29-én, hogy így hívják fel a figyelmet a lakhatáshoz való jogra, illetve arra, hogy senkit ne lehessen megfelelő elhelyezés nélkül az utcára tenni.

Az elmúlt néhány hétben számos, kilakoltatásról szóló hír került be a sajtóba - például annak az asszonynak az esete, aki összecsuklott és egész testében remegett, amikor a rendőrök rátörték 11. kerületi lakásának ajtaját, hogy elvigyék. Vagy ott van például az az édesanya, akit autista, rákos gyermekével együtt akartak kilakoltatni, ugyanis a házat, ahol eddig egy pici lakrészt béreltek, hiteltartozás miatt elárverezték. Ehhez hasonló sors fenyegette azt az ötgyermekes szegedi családot is, akik 10 nappal a kilakoltatás napja előtt értesültek arról, hogy albérletüket elárverezik a fejük fölül. Hogy valójában mi jelenti a nagyobb bajt, a kilakoltatás mint jelenség, vagy az, hogy mindez elhelyezés nélkül történik, Tóth Fannit, az esemény egyik szervezőjét kérdeztük.

„Bár nagyon erőszakos cselekmény, alapvetően mégsem a kilakoltatás tényével van probléma, hanem azzal, hogy rendszerszinten nincs megoldva, miért lakoltatják ki ezeket az embereket, milyen módszerrel teszik, beleértve azt is, hogy milyen jogi eljárás előzi meg. Nagyon sokszor hiányos a tájékoztatás, nem jogszerű. Nem kommunikál egymással az önkormányzat, a végrehajtó, a bíróság. A második legnagyobb probléma pedig az, hogy semmilyen alternatíva nincs, semmilyen szociális háló, ami megfogná őket.”

A gyermekes családokra nézve több okból is nagyon fenyegető a kilakoltatás ténye. Egyrészt mert utcára kerülnek, másrészt mert ha kilakoltatnak egy családot, akkor a gyámügy megjelenik, mondván nem megfelelő a gyerekek ellátottsága, ezért akár abban a percben is kiemelhetik őket.

Az ő kilakoltatásuk és egymástól való elszakításuk azonban csak a jéghegy csúcsa, ugyanis Fanni szerint a problémák ott kezdődnek, hogy egyáltalán nincs olyan kormányzati szerv, ami a lakhatással foglalkozna.

„Nincs átfogó törvény, az önkormányzatok és a kormányhivatalok egymás között dobálóznak a felelősséggel”, mondja. Az AVM éppen ezért is, kifejezetten a gyermekes családok kilakoltatására fókuszálva készített egy petíciót (amit péntek estig több mint kétezren írtak alá), valamint beadtak egy törvénymódosító javaslatot is – azt akarják elérni, hogy a gyermekeseket ne lehessen elhelyezés nélkül az utcára tenni. A menetnek is ez lesz az egyik fő üzenete, ami most, 2018-ban, a családok évében különösen aktuális, hívja fel a figyelmet Fanni.

A kormány eddig rettentően passzívan és mondhatni elutasítóan állt a problémához, úgy tűnik, hogy egyáltalán nem is érdekli őket, tette hozzá ugyanakkor. A csoport még a választások előtt, a tavaszi ülésszakban (ami összesen két hétig tartott) megpróbálta elérni, hogy legyen egy törvénymódosító javaslat, még a moratórium lejárta előtt. „Akkor sem foglalkoztak vele egyáltalán, nyilván azért, mert senkinek nem állt érdekében. Voltunk a parlamentben is, arra az ülésre a Fidesz egyáltalán nem jött el. Ezek után beindult a kilakoltatási gépezet. Hogy most, az őszi ülésszak alatt hogyan fognak reagálni, azt nem szeretnénk megjósolni, de az biztos, hogy mi nem fogjuk abbahagyni.”

A döntéshozók passzivitásával, elzárkózásával ellentétben társadalmi szinten láthatóan működik az érzékenyítés – azt, hogy „az emberek” mennyire fogékonyak például a lakhatási krízis iránt, remekül mutatja, hogy a meghirdetett Facebook-eseményre közel háromezren jelezték érdeklődésüket, de Fanni elmondása szerint „a valóságban” is nagyjából ezren részt szoktak venni a már hagyománnyá vált meneten.

„Szépen lassan megértik, hogy ez nem csak az úgynevezett szegény embereket (vagy legalábbis azokat, akiket a felső- és középosztály annak tart) érinti, hanem gyakorlatilag mindenkit, ugyanis a lakhatás egy nagyon összetett problémakör – kezdve onnan, hogy drága az albérlet és onnan is bárkit, bármikor kirakhatnak.”

És azt is látják, hogy konkrétan kikkel, milyen emberekkel történik mindez, ugyanis az AVM blogjában rendszeresen dokumentálja arccal, névvel az egyes, sok esetben teljesen kétségbeejtő helyzeteket, amelyek így még inkább kézzel foghatóvá válnak.

A cikk elején leírt esetek egyébként a Lakásmenet kampányvideójában is szerepelnek, ismert magyar művészek mondták el őket a kamera előtt. Alföldi Róbert, Bíró Kriszta, Hajdu Szabolcs, Gyabronka József, Lang Györgyi, Parti Nagy Lajos, Pálos Hanna, Sárosdi Lilla, Schilling Árpád, és Török-Illyés Orsolya is arcát és hangját adta a történetekhez, amelyek sajnos egytől egyig valósak, sőt, Fanni szerint már mindennaposnak is tekinthetőek és ebből kifolyólag (is) lehetetlen elmenni szó nélkül mellettük. (A kilakoltatási naplókban évekre visszamenőleg dokumentálják is ezeket, úgyhogy mindenki számára hozzáférhetőek.)

Mint kiderült, a videó létrejöttének Sárosdi Lilla volt a mozgatórugója, aki nagyon is szívén viseli a menet ügyét és úgy általában az AVM tevékenységét, noha férjével, Schilling Árpád rendezővel és gyermekével kiköltöztek Franciaországba – ő szervezte be művészkollégáit is, akik által talán még többekhez eljut az esemény és az összefogás híre.

Ha valaki úgy érzi, hogy szeretné segíteni a munkájukat és csatlakozni hozzájuk, a fent említett oldalukon, illetve Facebook-oldalukon keresztül is megteheti.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
"Mikor kopasz lettem, az orvosom is levágatta a haját" - őszintén mesélt az agydaganattal folytatott harcáról a magyar vlogger
Két éven keresztül félrediagnosztizálták, majd további 7 évet várt, míg kiderült, hogy megműtik.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 19.



A Facebook szerint legalább 6 éve ismerem Anitát, de ha jobban belegondolok, valószínűleg sosem váltottunk két mondatnál többet egymással. Nagyjából a közösségi média és közös ismerősök által állt össze egy kép a fejemben róla: egy gyönyörű alkatú kajakos, akinek a személyiségében egyszerre van jelen a kemény sportoló és az elegáns, törékeny, mindig csinos modell lány. Amikor épp nem a vízen van, sminkeléssel és manikűrözéssel tölti az idejét – ezekről leginkább a vlogján lehet tájékozódni – , és ha közelebb állnánk egymáshoz, biztos tőle kérdezném meg péntekenként, hogy mit vegyek fel a bulikra.

Aztán egyik napról a másikra, derült égből villámcsapásként felkerült az Instagramjára egy fotó, amin kopasz.

A mosolya a régi, a szemei kissé vörösek, de most is sugárzik belőlük a vidámság. Alatta a hashtag: #braintumor.

Bár tényleg csak félismerősök voltunk, vettem a bátorságot, és írtam neki. Pár üzenetváltás után kiderült, hogy a napokban műtik, de ha minden rendben lesz, pár hét múlva szívesen elmesélné a történetét.

Nem igazán tudtam, mit jelent egy 26 éves, agytumorral küzdő lány esetében az, hogy „minden rendben lesz”. Most, hetekkel később azonban mindent elmesélt Anita, abban bízva, hogy sorstársai erőt gyűjtenek a történetéből.

Szóval kezdjük a legelején.

2010-ben járunk, Anita hazafelé tart az iskolából, amikor hirtelen szédülni kezd. Foltokat lát, megszűnik a periférikus látása, majd elveszik az írás-, olvasás- és beszédkészsége. Ezt zsibbadás követi, vacsora közben már nem tudja tartani a karját. Pár óra alatt lecseng a roham, ám a CT vizsgálatból kiderül, hogy elzáródás van az agyában.

Ekkor stroke-nak könyvelik el a rosszullétet, Anita pedig két éven át véralvadásgátlót szed a hibás diagnosztika miatt. Mivel az elzáródás nem szívódik fel, folytatódnak a vizsgálatok, és egy újabb mintavétel után egyértelművé válik, hogy daganat növekszik a lány agyában.

„Percről percre mindent fel tudok idézni, mintha csak tegnap történt volna. ’12-ben derült ki, hogy agytumorom van, és 7 éven át ment a kálvária, hogy hozzányúljanak-e vagy sem. A műtét nagyon kockázatos volt, de tudtam, hogy eljön a nap, amikor nem várhatunk tovább. Két éven át vártunk egy mágneses stimulációs gépre, amivel részletesebben meg tudtak vizsgálni.

Kiderült, hogy ez egy olyan típusú tumor, ami áttétet nem képez, de térfoglaló, és ha eléri a beszéd- vagy mozgásközpontot, végleges bénulás léphet fel.”

Az orvosok és a család – hosszas dilemmázás után – a műtét mellett döntöttek. Anita 2019 februárjában kopaszra vágatta a haját, majd befeküdt a pécsi kórházba. Mivel divat- és szépségvloggerként mindig is központi szerepet töltött be az életében a frizurája, nehezen fogadta el, hogy egy darabig nélkülöznie kell a haját.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
Elhagyhatja az a két árva kisfiú a kórházat, akikről szívbetegségük miatt mondtak le
A gyerekek már nem szorulnak állandó orvosi felügyeletre.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 17.



Elhagyhatja a győri kórházat az a két árva kisfiú, akikről szüleik mondtak le, súlyos szívbetegségük miatt. Az elmúlt másfél évben nővérek és orvosok gondozták őket nagy szeretettel. Azt mondják, hogy igyekeztek mindent megadni nekik, amit a kórházi körülmények között nyújtani lehetett.

A kicsik is ragaszkodtak az orvosokhoz és nővérekhez, a vizitek idején is kikövetelték maguknak, hogy kicsit ölben lehessenek.

A Kisalföld információi szerint egyikük nevelőszülőkhöz került, és a család szeretné majd örökbe fogadni és felnevelni a kisfiút.

A másik kisfiút napokon belül egy esztergomi nevelőotthonba költöztetik, és neki is családot keresnek.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


KÖVESS MINKET:




hirdetés
Megvalósult az autista Bernát álma: egy napra tetováló lehetett
A „Neked munka, nekem álom” akció keretében több mint 200 fogyatékossággal élő ember próbálhatta ki álmai munkahelyét. Az egyik helyszínen mi is ott voltunk.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. május 17.



„Az egyik kezedben fogd a gépet, a másikban a papírtörlőt, és két ujjal húzd feszesre a bőrt. Most pedig lépj rá a pedálra, és kezdd el körberajzolni a tűvel a mintát. De vigyázz, nehogy kimenj a vonalból!”

– instruálja az óbudai Stingerstattoo tetoválóstúdió munkatársa, Vizer Apor András az elmélyülten figyelő Bernátot. Mindent részletesen elmagyaráz neki, a mint megtervezésétől és felrajzolásától a konkrét „varrás” folyamatáig.

András kisfia is autista, ezért pontosan tudja, hogyan kell bánni velük, és mennyire tudnak lelkesedni azokért a dolgokért, amelyek igazán érdeklik őket.

„Mindegyik fázisba próbálom őt bevonni. A lényeg, hogy tegye oda magát, érezze a sikerélményt. Ha kicsit görbe lesz a vonal, annyi baj legyen, majd én kijavítom” – magyarázza.

Fotó: Mervai Márk

A hátrahajtott támlájú széken a szalon másik tetoválója, Erik fekszik, aki bevállalta, hogy magára varrat egy keresztet, aminek az elkészítésében a 28 éves autista fiú is részt vehetett.

Akasztják a hóhért – mondja nevetve. „Te most nagy hős vagy!” – szól oda neki viccesen kollégája, miközben felhangzik a jellegzetes berregés.

„Ez pont olyan, mint a filmekben” – lelkendezik Bernát, aki először egy piercing behelyezésének folyamatát követhette végig, a nap csúcspontjaként pedig a tetoválógépet is kezébe vehette.

„Finoman, érzéssel: ne nyomd be tövig, csak a tetején húzd a vonalat!” – szól az utasítás, a minta pedig lépésről lépésre kerül be a bőr alá, meglepően kevés (és egyébként könnyen javítható) hibával.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
10 tagú családnak építettek házat magyarok Kongóban, most átadták nekik a kulcsokat
Mama Alphonsine-t a férje halála után, annak családja az utcára tette a gyerekekkel és unokákkal együtt.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 16.



Átadták a kulcsot annak a kongói családnak, akiknek a magyarok közösségi finanszírozásból gyűjtöttek az építésre és magyar önkéntesek közreműködésével épült fel az otthonuk.

A 7 árváról gondoskodó nagymama egy saját kis vállalkozásba is bele tudott kezdeni a 17 éve működő Afrikáért Alapítvány segítségével, így egy 10 tagú családnak adtak újra reményt.

Hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt hónapokban Mama Alphonsine, akit párja hirtelen halála után

a férj családja utcára tett, lányaival és unokáival együtt.

Egy bútorozatlan szobában költöztek tízen, amely az alapvető emberi szükségletek kielégítésére sem volt alkalmas, hiszen sem ágy, sem konyha, sem fürdő, sem mellékhelyiség nem volt. A főbérlő pedig folyamatosan kilakoltatással fenyegette őket.

Ez a példa is jól mutatja mennyire nehezen gyakorolható a nők földhöz és ingatlanhoz való tulajdonjoga. Annak ellenére, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban a törvény szerint a férj halála esetén a gyermekei 75%-ban, a feleség és egyéb rokonok 25%-ban örökölnek, a hagyományok és szokások ezt semmibe veszik. Emiatt a bírósági ügyek túlnyomó többségét a tulajdonjogi konfliktusok és öröklési ügyek teszik ki. Ezekben az ügyekben a legkiszolgáltatottabb helyzetben a nők és gyermekek vannak, akik a szokásjog és korrupció miatt nem tudják érvényesíteni törvényes jogaikat.

Mama Alphonsine és családja is hasonló okokból kerültek kilátástalan helyzetbe, több millió kongói családhoz hasonlóan. Közülük nagyon sokan nyomornegyedekbe kényszerülnek, ahol az alapvető létszükségletek (ágy, intim tisztálkodási lehetőségek, higiénia) és infrastruktúra (vezetékes víz és áramellátás) sem biztosítottak, emellett folyamatos a bizonytalanság és nagy a bűnözés aránya.

Világviszonylatban több mint 1 milliárd ember él nyomornegyedekben

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x