hirdetés
magelli02.jpg

Raboljunk mástól, hogy nekünk több legyen! – A kapitalizmus kórképét rendezi a Magyar Színházban Paolo Magelli

A világjáró olasz Maestróval a próbák szünetében beszélgettünk.
szöveg: Göbölyös N. László - fotók: Juhász Éva, Magyar Színház - szmo.hu
2019. március 21.


hirdetés

Egy család hat nemzedéke koporsó-kereskedelemmel foglalkozik, és e bombaüzlet érdekében nem válogatnak az eszközökben. Ez az alapötlete Dusan Kovačevič A maratonfutók tiszteletkört futnak című fekete komédiájának, amelyet Magelli állít színpadra a Magyar Színházban.

– Ön visszajáró vendég Budapesten. Több mint 40 évvel ezelőtt már bemutatkozott rendezőként ugyanebben a színházban, Csehov Sirályával, egy jugoszláviai társulattal. Hogyan emlékszik vissza az akkori munkájára és a 70-es évek Budapestjére?

– Nagyon fiatal voltam, alig 25 éves. Emlékszem, a város rögtön elbűvölt, de legalább ennyire a színházi élete. Persze, furcsa volt, hogy orosz katonákat is lehet látni, de már akkor érezhető volt e jelenléttel szemben egyfajta távolságtartó és kritikus magatartás. Egyik este előadás után elmentünk vacsorázni egy étterembe, ahol már ott ült néhány orosz tiszt, amikor megérkeztünk. Bennünket kiszolgáltak, nekik viszont azt mondták, hogy záróra van.

– Ez is az ellenállás egyik formája…

– De nagy szeretettel emlékszem Hubay Miklósra, akivel még Olaszországban ismerkedtem meg, vagy Eörsi Istvánra, akinek több darabját is rendeztem Németországban. Éppen Hubay volt az, aki megszervezett nekem egyik délután egy találkozót Szabó Magdával az ő budai házában. Felejthetetlen volt az a három óra, amit nála töltöttünk. Magyar barátaim kézről kézre adtak, meghívtak magukhoz, vagy elvittek különleges helyekre, miközben megismerhettem a budapesti értelmiségi világot.

– Nem ez volt azonban az első budapesti útja.

– Először 1963-ban jártam itt, 14 évesen. Rávettem apámat, hogy hozzon el, mert látni akarom a Pál utcát (Magelli tökéletes magyarsággal ejti ki az „utca” szót. (Molnár Ferenc regénye kötelező olvasmány Olaszországban – GNL). Kocsival jöttünk Firenzéből Bécsen keresztül. Még vízumot kellett kérnünk, és Magyarországon nem voltak autósztrádák. Akkoriban is gyönyörűnek láttam Budapestet, de szomorú, megsebzett volt. Amikor tízegynéhány évvel később visszajöttem, egy büszke várost találtam, amely végre talpra állt. Ez mélyen megmaradt az emlékezetemben.

– Az elmúlt évtizedekben többször is rendezett már Magyarországon, Miskolcon, Zalaegerszegen, Kaposvárott. Mi vonzotta Kovačevič darabjához?

– Amikor Kovacevic még egészen fiatalon, a 70-es évek elején megírta ezt a darabot, talán a „kommunista dinasztiák” allegóriáját akarta ábrázolni. Ma már a volt jugoszláv köztársaságokban klasszikusnak számít, és egyre több helyen játsszák. Számomra ez a darab mai olvasatában a kapitalista rendszer gonosz kórképe. Raboljunk a másiktól, hogy nekünk több legyen – a kapitalizmus így képzeli a maga halhatatlanságát. Manapság kevés olyan szerzőt találunk, akik igazán otthon lennének a tragikomédia műfajában, úgy gondolom, Dusko egyike a legkiválóbbaknak egész Európában.

A darabban nincs szó szeretetről, csak önzésről, piszkos üzletekről, pénzről, a halállal való kereskedésről. Ez utóbbi már önmagában nagyszerű ötlet: ez a család az évtizedek során eladott 20 ezer koporsót, de csak ötvenet gyártott.

Ez a kapitalizmus módszere: felmarkolni a pénzt, eltüntetni, aztán befektetni... és ez ma is aktuális, nemcsak az olyan átmeneti szakaszban lévő országokban, mint Magyarország, hanem ugyanezt megtaláljuk Olaszországban, Ausztriában és másutt is. Olvastam egy cikket arról, hogy mennyi csalás van az Európai Unió pénzügyei körül… és közben mindenütt tönkretették a munkásosztályt, már sehol sem lehet hallani a hangját.

– Van a darabban egy mondat: „A halál az egyetlen biztos és örök üzlet” – mondja Mirko, a család legfiatalabb tagja. Ez nagy igazság az életben is: gondoljunk csak a fegyverpiacra, de még a médiára is, amely a legnagyobb címlapsztorikat a katasztrófákból, a sorozatgyilkosságokból csinálja.

– Ez pontosan így van. Éppen ezért akarjuk, hogy a darab fináléjának a közönség is részese legyen! Amikor Mirko megöli Cristinát, ugyanolyan gazember lesz, mint felmenői. Már nem az az álmodozó fiatalember, aki Afrikába készül, és meg akar szabadulni a pénz rabságától. Olyan lesz, mint a többiek, sőt, még náluk is rosszabb. Ez az új nemzedékek problémája: beilleszkednek a rendszerbe, és ezáltal rosszabbak lesznek, mint az öregjeik. Igen, erről szól a darab: a halál a legnagyobb üzlet. Gondoljunk csak bele: 40 éven át kizsákmányolnak, aztán eldobnak minket. Mit jelent egyáltalán az, hogy „élni”? Van egy nagyon jó barátom, egy híres francia építész Patrick Bouchain, aki Rennes városában épített munkásoknak egy utcát, amelyben minden van: a háromemeletes, gyönyörű házak között általános iskola, mozi, színház, üzletek, és az utca végére tervezett egy temetőt. Ki akarták érte tüntetni, de ő nem fogadta el, mert csak azt akarta keserű iróniával bebizonyítani, hogy a kapitalista rendszer egy kilométert ad az emberi életnek.

– Ebből is lehetne egy fekete komédiát írni… Mirko figurája és a darab befejezése engem kicsit Mrožek Tangójára emlékeztet. Ott is a legfiatalabb veszi át a hatalmat…

– Erre nem is gondoltam, pedig még fiatal koromban rendeztem is Mrožeket. Igen, valóban lehet némi párhuzamot találni a kettő között. Csakhogy Mrožek a befejezéssel hagy egy kis reményt, Mirko viszont a legundorítóbb, első számú kapitalista lesz…

– Ön egyszer azt mondta, hogy egy országról sokat elárulnak a színészei. A mostani próbák során mi újat tudott meg Magyarországról?

– Már nem idegenek nekem a magyar színészek, hiszen többször dolgoztam velük. Pontosak, mint a németek, de sokkal szabadabbak, és pozitív értelembe véve őrültek. Nagyon temperamentumosak, gyakran euforikusak, de időnként váratlanul depresszióba esnek. Néha egy látszólag semmiségtől belezuhannak egy gödörbe. Ezt én nagyon szépnek találom, bármilyen is nehéz ilyenkor velük, mert olyan emberekről van szó, akiknek van bátorságuk megmutatni magukat nekem a színpadon anélkül, hogy elrejtenék a gyengéiket. Franciaországban például a színészek szinte mindig védőburokkal veszik körül magukat. A németeknek megvannak a maguk határozott elképzeléseik, de könnyű velük vitatkozni. Az olaszok nagy mesterei a nyelvnek, gyorsak, de nehéz őket levinni a dolgok mélyére.

A magyar színészek nyitottak, jól bánnak a nyelvvel, viszont érzik a mélységeket is.

– Lehet, hogy ezek az érzelmi hullámzások a közép-európai szellemből táplálkoznak. Azt mondják, hogy nem véletlenül született meg az abszurd műfaj éppen ebben a régióban, Kafkával, Örkénnyel…

– … és ne felejtsük el a románokat, Tristan Tzarával, Ionescóval vagy a még korábbi Ion Luca Caragialéval, akit az egész irányzat atyjának is tekinthetünk! De igaz, hogy ezt a térséget áthatja ez a szellem. A magyarok mégis mások, aminek szívesen megfejteném a titkát. Szabó Magda mondta: a magyarok önmagukon kívül hordják a lelkük egy részét.

– Pályája kezdetén együtt dolgozott Roberto Benignivel, majd Giorgio Strehlerrel, a milánói Piccolo Teatro legendás igazgatójával.

– Benignivel csináltuk meg első stúdiószínház-társulatunkat, még szinte gyerekek voltunk. Együtt nőttünk fel – ő három évvel fiatalabb nálam –, és egy életre szóló barátságot kötöttünk. Aztán a 2010-es évek első felében újra sok közös munkánk volt Robertóval a pratói Metastasio színházban, amelynek igazgató-főrendezője voltam. Giorgio Strehlertől viszont asszisztenseként tanultam meg, hogyan kell megélni a színházat, annak minden szépségét. Később egészen közeli kapcsolatba kerültem Benno Bessonnal, aki Bertolt Brecht történelmi asszisztense volt a Berliner Ensemble-nál. Dolgoztam vele Genfben, Párizsban, Rennes-ben egyaránt és mindent átadott nekem, amit Brechtről tudni lehet.

– Olaszország ma, ugyanúgy, mint Magyarország, tele van társadalmi problémákkal, feszültségekkel. Hogyan reagál erre az olasz színház?

– Úgy érzem, hogy napjainkban az olasz színház nagy identitási válsággal küzd. Én a Metastasióban megpróbáltam visszahozni az állandó társulat hagyományát, mert meggyőződésem, hogy a színész-sztárrendszer teszi tönkre a színházat. Vannak olyan színészek, akiknek napi 3-4000 eurós fizetésük van, miközben nagyon sok tehetség nem jut munkához. Én egy kicsi, de erős társulatot alakítottam ki, és látom, hogy egyre több helyen próbálkoznak ezzel, Modenában, Genovában, Torinóban. Ezzel együtt a színház alapvető reformra szorul, és be kell töltenie azt a szerepet, amit Strehler is vallott: a társadalom szolgálatát. Ez jelenleg Európában legjobban Németországban működik, de Magyarországon is hasonlót tapasztalok, annak ellenére, hogy itt most megpróbálnak színházakat bezáratni az egyre csökkenő finanszírozással.

Ez nagyon nagy baj, mert a magyarok a színháznak köszönhetik saját kulturális identitásukat. Mindig is az ellenállás eszköze volt, hol a nyelv védelmének érdekében, hol pedig a politikai véleménynyilvánítással.

Éppen ezért keményebben fel kellene lépni e tendencia ellen! Németországban például aligha lehetne ezt megcsinálni, mert nagyon erős a művészek érdekképviselete, miközben a volt jugoszláv köztársaságokban is sok kis színházat lehetetlenítettek el, mert tudják, hogy „hülyéket” sokkal könnyebb kormányozni.

– Egyetlen hatalom sem rajong az okos emberekért…

– Nagy a felelősségünk a fiatal korosztályokkal szemben, mert ha egy országban csökkentik a kulturális színvonalat, az előbb-utóbb azzal jár, hogy a gazdaság is visszaesik. A magasabban képzettek elmennek olyan országba, ahol jobban megbecsülik a tudást.

– Az utóbbi években sokan aggódnak Európa jövőjéért. Hogyan lehet megfékezni a nacionalizmus, az idegengyűlölet és más szélsőségek terjedését?

– Én büszke vagyok arra, hogy toszkán, hogy firenzei vagyok, de nincs szükségem arra, hogy bizonygassam nemzeti hovatartozásomat. Sokkal fontosabb számomra, hogy ezen a parányi területen, amit Európának neveznek, ahol számos csodálatos kultúra és nyelv él, őrizzük meg a sokféleség alkotta egységet. Egyedülálló szépség birtokában vagyunk! Valamikor a Közel-Kelet volt hasonló, Libanonnal, Jordániával, Marokkóval, az egész mezopotámiai területtel, Perzsiával, ahol a sokféle nyelv és kultúra harmóniában élt, ezt azonban lerombolta a mocskos háborúk sorozata. De Európában, Isztambultól Skóciáig, Berlintől Oroszországig, hogyan gyűlölhetik egymást az emberek? Szeretnünk kell egymást, mindegy, hogy olaszok, magyarok, horvátok, franciák vagyunk. Elég, ha felismerjük a sokféleség együttes szépségét. Ilyen egyszerű…


KÖVESS MINKET:





hirdetés
testor-1.jpg

27 év után derült ki: nem is Whitney Houston van a Több mint testőr plakátján

Kevin Costner árulta el a titkot.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 22.



Kevin Costner a közelmúltban egy interjúban elárulta:

az 1992-es Több mint testőr című film ikonikussá vált fotóján valójában nem Whitney Houston szerepel.

Azt mondta, hogy a lány az énekesnő dublőre.

Whitney Houston aznap ugyanis már elment a forgatásról, amikor a fotó készült - később ez a kép került ki a moziplakátokra és a DVD-borítókra is.

A színész elmondta, amúgy sem látszott a dublőr arca, mert a vállára borult. Neki ez a kép tetszett a legjobban, bár a Warner Brothersnél nem voltak elégedettek a képpel, pontosan azért, mert nem látszott "az énekesnő" arca.

Kevin Costner pedig ezt fotót találta sokatmondónak. Az idő őt igazolta, a filmet sokan máig erről a képről azonosítják.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

MovieScope (@movie.scope) által megosztott bejegyzés,


KÖVESS MINKET:



hirdetés
baratok-kozt-Copy-1000x531.jpg

Ismét variált az RTL Klub a műsorrendjén, még jövő héten is lesznek változások

Délutánra került a Megtörve című sorozat, a Barátok közt pedig este 8 után kezdődik majd a csatornán.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 24.



Ahogy mi is megírtuk, múlt héten változtatást jelentett be az RTL Klub a műsorrendjében erre a hétre. Akkor még úgy volt, hogy június 24-től, azaz hétfőtől megcserélik az esti, Megtörve című török sorozatát és a Fókuszt: a Megtörve 55 perccel előbb, 19:05-től kezdődik, a Fókusz 19:05-ről 20:00-ra kerül, a Barátok közt és az esti heti sorozatok viszont maradnak ugyanúgy, mint eddig.

Hétfő délután viszont bejelentették, hogy mégsem így változtatnak. A korábban bejelentett tervhez képest a Megtörve este 7 óra helyett délután 4-re került, ma már egészen pontosan 16.05-kor kezdődött.

Így akik nem értesültek időben a variálásról, könnyen lemaradhattak a sorozatról. Bár az RTL Klub a jelek szerint éppen azért tette egyre korábbra a török szériát, mert a vártnál kevesebb nézettséget hozott, főleg az előző főműsoridős Konyhafőnökhöz képest - írja a media1.hu.

Az új műsorrend szerint az RTL Híradó és a Fókusz ismét egymás után kerül képernyőre: előbbi szokásosan 18 órakor, a magazinműsor pedig mégis 19:05-kor kezdődik és közel egyórás lesz, mivel a következő műsor, a Barátok közt csak 20.10-kor indul majd.

Ennek a sorozat rajongó egész biztosan örülnek, mivel sokszor panaszkodtak arra, hogy túl későn adják a népszerű magyar szappanoperát.

A Barátok közt után A Tanár ismétlését láthatják a nézők 20.45-től, ezt követően pedig az Isten veled, Magyarország kerül képernyőre 21.50-től.

Estére már az is kiderült, hogy jövő héttől ismét változtatás lesz, ugyanis az RTL Klub visszahozza az RTL II-n már nagy sikerrel futó Oltári csajok című sorozatot, ami minden hétköznap 20.45-kor indul majd.

Emiatt jövő héttől A Tanár ismétlése értelemszerűen már nem 20.45-től, hanem 21.45-től lesz képernyőn, ezután pedig hétfőnként az Isten veled, Magyarországot, keddenként pedig dupla részekkel a Magnum című sorozatot láthatják a nézők. Szerdánként dupla epizóddal folytatódik a Mr. Whiskey, csütörtök esténként – két résszel – érkezik A mi kis falunk. Péntekenként pedig szintén dupla epizóddal jön az Isten belájkolt című premier sorozat

- írja a media1.hu.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
harry-potter-wizards-unit-cimkep-1000x583.jpg

Pokémonok helyett már Harry Potterrel szaladgálhatunk a kiterjesztett valóságban

Már a magyar okostelefonokon is lehet játszani a Harry Potter: Wizards Unite nevű játékkal, ami olyan, mint a Pokémon Go, csak Harry Potterrel.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. június 24.



Megérkezett Magyarországra a Harry Potter: Wizards Unite nevű, okostelefonon játszható játék, amely a Pokémon Go egyik sokadik utódja.

Nem túlzás azt állítani, hogy 2016-ban a pokémonos őrület tartotta lázban a világot, de legalábbis a fiatalabb generációt. Néhány hónapig ez volt a legsikeresebb mobilapp, rekordmennyiségű letöltést hozott a fejlesztőknek. Nem csoda, hogy a Niantic Games úgy döntött, több hasonló játékot készít, hiszen úgy tűnik, a világ megérett már a kiterjesztett valóságon alapuló alkalmazásokra.

2017-ben jelentették be, hogy az újdonság témája a Harry Potter lesz, bár eredetileg 2018-ra tervezték a megjelenést, ehhez képest csak idén nyárra sikerült elkészíteni.

Az alkalmazás vasárnap hajnalban vált elérhetővé nálunk, az Egyesült Királyságban és az USA-ban már csütörtök óta játszhatnak vele a Harry Potter rajongók.

A Tech Crunch azt írja,

a megjelenés után 400 ezren töltötték le az appot, az iOS és az androidos felhasználók pedig mintegy 300 ezer dollárt költöttek a játékban.

Ehhez képest a Pokémon Go az első napokban már 1,6 millió dollárt söpört be, úgyhogy egyelőre azért még nem aratott akkora sikert a varázslós verzió.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
32801846334_efdbe8f366_b.jpg

Ma is kíváncsisága hajtja Meryl Streepet – 70 éves a mozi szabálytalan nagyasszonya

Három Oscar-díj, 21 jelölés, több mint 40 éves karrier a színészet szinte valamennyi színskáláján, és egy hihetetlen születésnap.
G. N. L. - szmo.hu
2019. június 22.



Mozinézők millióinak van meg a maga Meryl Streep-élménye. Bevallom, nekem rosszul kezdődött a vele való találkozás a Kramer kontra Kramerrel. Magát a filmet sem kedveltem túlságosan, az ő figuráját pedig kifejezetten utáltam. Ez persze hamar elmúlt, mert A francia hadnagy szeretőjének kettős szerepében már közel került hozzám.

A Sophie választása, az egyik legdöbbenetesebb holokauszt-film kapcsán pedig máig sem tudom, hogy, immár valóságos anyaként miként tudta lélekben feldolgozni, hogy szerepe szerint egyik gyermekét fel kell áldoznia a másik életben maradásáért.

De legalább ennyire emlékezetes volt számomra A szív hídjaiban, a pillanatnyi boldogságot vállaló asszony szerepében. Talán ebben a filmben láttam a legszebbnek. Nagy kedvencem volt még a Pogánytánc, a maga féktelen életörömével.

És akkor ott voltak olyan további remeklései, mint a Távol Afrikától, a Vaslady Margaret Thatchere, a Kétely szigorú apácája, vagy Az ördög Pradát visel diktatorikus főszerkesztő-asszonya.

Éppen ez az egyik titka Meryl Streepnek: sohasem a külsejéről szól. Tud gyönyörű, csúnya, elegáns, lompos, és laza is lenni, mint ahogy ugyanúgy elhiszem neki, hogy egy megtört, megalázott, védtelen nő, mint amikor egy kegyetlenségig kemény, vagy éppen szívtelen, máskor pedig gyengéd, érzelmes figurát jelenít meg.

Egyike azoknak, akik át tudták törni az idősödő nők elé állított hollywood-i falakat, miközben soha nem szóltak róla pletykák, nem kergették őt éjjel-nappal papparazzók. Több mint négy évtizede él boldog házasságban Don Gummer szobrásszal, akitől négy gyermeke született.

„Jókor voltam jó helyen” - mondja a színésznő, amikor hosszú karrierjéről faggatják. Pedig eredetileg operaénekesnő szeretett volna lenni. Ez a bizonyos „jókor, jó helyen” már Meryl gyerekkorában elkezdődött, mert harcos anyja és nagyanyja nevelte, éppen ezért mindig erős, kemény nők voltak a példaképei. Ezért is lehetett hiteles Thatcher asszonyként, vagy a híres szüffrazsett, a feminizmus ősanyja, Emmeline Panhurst szerepében. A filmhez viszont a legtöbbet az olasz neorealizmus korszakának nagy színésznőitől, Giulietta Masinától, Silvana Manganótól és Anna Magnanitól tanult. Mint a a Repubblicának

elárulta, hogy a természetességük, a lelkük teljes feltárása fogta meg őt bennük.

Amikor 1976-ban pályája mindjárt Michael Cimino Szarvasvadászával indult, így fogalmazta meg ambícióit: „Remélem, a jövőben nagyobb szerepeket kapok, de nem akarok látni olyan szoft-pornó forgatókönyveket, amelyekben a figura félhomályban, félig öltözötten jelenik meg.” Két évvel később már Michael Cimino Szarvasvadászában játszott.

Első Oscarját a Kramer kontra Kramerért kapta meg.

Nemcsak szerepe, a családját elhagyó, majd a bíróságon gyermekéért harcoló anya, volt nehéz, hanem partneréhez, Dustin Hoffmanhoz való viszonya is. Hoffman ugyanis annyira beleélte magát szerepébe, hogy az egyik jelenetben igazi pofonokat adott a „hűtlen asszonynak”.

Akkor haragudott is rá, de amikor az Oscar-gála színpadjára szólították, egy puszival jelezte megbocsátását Hoffmannak. A Sophie választása nem csupán a már említett iszonyú jelenet miatt volt nagy próbatétel, hanem azért is, mert öt hónap alatt kellett megtanulnia lengyelül és németül. Amikor az ezért járó Oscart átvette, várandós volt lányával, Mamie Gummerrel, aki később szintén színésznő lett.

A harmadik Oscarra 29 évet és 12 jelölést kellett várnia, amikor 2012-ben a Vaslady-ért ítélték neki a legjobb női alakítás aranyszobrát. A díj átvételekor azt jósolta, hogy ez az utolsó alkalom, amikor ilyesmiben része lehet. Azóta hét év telt el, négy újabb jelölést kapott és nem kizárt, hogy még beállítja Katharine Hepburn csúcsát, aki négy Oscart vehetett át pályafutása során, az utolsót 75 évesen.

Meryl Streep immár a televízióban is hódít, a Hatalmas kis hazugságok című HBO-sorozatban egy rettegett anyóst játszik, és nem úgy tűnik, hogy a visszavonuláson gondolkodna. Már tele a naptára a következő évekre. Legújabb filmtervének még címe sincsen, csupán azt lehet tudni róla, hogy rendezője Martin Scorsese, partnerei pedig Robert de Niro és Sharon Stone lesznek.

„Számomra az egyik legfontosabb kulcs a színészethez a kíváncsiság. Ez azt jelenti, hogy fel akarom falni figuráimat, azt akarom, hogy a részemmé váljanak. Minden emberben vannak rejtélyek, és amikor játszom, e rejtély minden mélységét fel akarom tárni, és addig ások, amíg mindent megértek” –

hangzik Meryl Streep színészi hitvallása.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x