hirdetés
3puzser1.jpg

Puzsér Róbert: Magyarországon a korruptsággal csajozni lehet

Mi a magyar kultúra rákfenéje? Miért nem tudjuk kinőni a Kádár-rendszert? Az ismert kritikus elmondja.
Szegedi Éva interjúja, Nyitókép: Jazzy.hu - szmo.hu
2015. július 01.


hirdetés

Névjegy

Puzsér Róbert magyar-történelem szakon végzett. Önmagát egyszerűen csak kritikusnak tartja. 2004 óta publikál rendszeresen, saját videókkal és kritikáival vált egyre nagyobb körben ismertté. Az azóta megszűnt Radiocafén A hét mesterlövésze című műsort vezette, de dolgozott az Echo Tévénél, a Budapest Tévénél, a Budapest Rádiónál és a Magyar Televíziónál is. Országosan akkor vált ismertté és népszerűvé, amikor az RTL Klub Csillag születik című produkciójában a zsűri egyik tagja lett. Jelenleg a Magyar Nemzetben publikál és az RTL Klub Szelfi című műsorában szerepel.

Maró gúnnyal megírt és elmondott kritikái az egyéni szófordulatokról rendszerint azonnal beazonosíthatók.

- A honlapján nyitóképként egy képregény látható, amely a Sin City című filmet juttatja az ember eszébe. Úgy tűnik, a világ sötét hely. Tényleg ennyire szörnyű a helyzet?

- Ennyire. Ez egy velejéig romlott világ. A mai Magyarországon a korruptsággal már csajozni lehet. A korrupció persze végigkísérte az emberiség történetét, de az utóbbi évtizedekben valósággal divattá vált. Ma már kulturális referencia.

hirdetés

1puzser_sincity

- Ezen mit ért?

- Hadd világítsam meg egy történettel: a kilencvenes évek elején Prokopp Dóra egy samponreklámban szerepelt, melyben azt mondta, "nincs többé korpa, csak gyönyörű haj". Megkérdezték tőle, hogy tényleg korpásodik-e a haja? Ő erre azt felelte: "Van az a pénz, amiért korpásodik." Miután ez elhangzott, a hazai értelmiség sorain apró orgazmusok hömpölyögtek végig. Mindenki viháncolt, hogy milyen szellemes és milyen vicces ez a Dóra! Addig a korruptsághoz mindig tartozott legalább egy szemernyi bűntudat, Prokopp Dóra szavaiban azonban ennek nyoma sem volt.

Ennek a mondatnak elképesztő felszabadító ereje lett: lám így is lehet valaki korrupt, ilyen könnyedséggel.

Mert hát mit is mondott Prokopp Dóra: "Van az a pénz, amiért hazudok, amiért átverem a többi embert."

Az Index szerepét is érdemes itt kiemelni, az ugyanis nem csupán egy hírportál volt az átalakuló Magyarországon, hanem egyfajta újságírói attitűdöt is meghonosított. Ennek lényege az a tézis, hogy aki nem hisz semmiben, aki minden értéket és érvényt elvitat, az sérthetetlenné válik. Elfogadtatták a magyar társadalom fiatal nemzedékeivel, hogy a korruptság egyetlen alternatívája a nyomorúság, vagyis ha nem vagy korrupt, nyomorult vagy. Ez oda vezetett, hogy ha Magyarországon valaki kiáll, hogy elmondja, mit gondol a világról, érdemes körbenéznie, hogy nem röhög-e épp valaki a háta mögött.

- Elmondaná, hogy Ön szerint kik képviselnek értéket ma Magyarországon?

- Pintér Béla, Kepes András, Betlen János, Baló György. Balót az RTL Kub nem tudta „összeertéelezni”, ahogy a Nap-Keltében Bethlen János sem "gyárfásozódott össze". Megőrizték a karakterüket. Továbbá említhetem még Fábry Sándort, aki nem csak showmannek tartja magát, de az is. Említhetem még Hajós Andrást, Bereményi Gézát vagy Laár Andrást. Tessék, mindössze nyolc embert tudtam hirtelen felsorolni, pedig végigmentünk tévésektől, újságírókon és rendezőkön át egy sor szakmán.

- Ezért ilyen dühös, amikor kulturális jelenségekről, például Magyar Rózsáról ír?

- Felháborítónak találom, hogy létezik egy olyan gátlástalan producer, aki a Váci utcai kalocsai folklórból meg a hazai mulatósból összegyúrta ezt a kulturális szörnyszülöttet, hogy magyarság-imázsként kiexportálja a társadalomnak. Ha egy autentikus produkciót látok kijönni a garázsból, az nyilván sok esetben színvonaltalan, de legalább olyan, amilyen.

Ha Magyar Rózsa legyártotta volna magát olyannak, amilyen az ő magyarrózsaságából telik, és az mondjuk szar, az akkor is az ő magyarrózsasága. De amikor azt látom, hogy a háttérben egy pénzéhes és rossz ízlésű producer öntőformából fröccsönti ki őt, mint a legkommerszebb magyarság-sztereotípiát, hogy aztán megtöltse szutyok proli-mulatóssal, akkor úgy érzem, hogy az egy profitszerzésre irányuló, előre megfontolt szándékkal elkövetett kulturális bűncselekmény.

VIDEÓ: Magyar Rózsa, a Muzsika TV Kívánságpercek című műsorának műsorvezetője:

- Hogyan lehetne elejét venni a kulturális bűncselekményeknek? Mit lehet tenni?

- Az első lépés, hogy a nevükön kell nevezni.

"
Nem mondhatjuk minden kulturális bűncselekményre, hogy "hát ez a piac, a kapitalizmus ilyen, virágozzék ezer virág".

Mert az ott nem egy virág, hanem valaki odaokádott. Az is az Index és Uj Péter tézise itthon, hogy a kultúra világában szabályozzon a piac. Mert ha nem a piac szabályoz, akkor nyilván Orbán Viktor fog.

Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy kulturális teljesítmény alapján kellene megítélni egy produkciót, és nem azon az alapon, hogy a piacon fenn bír-e maradni. Nem akarom én Magyar Rózsát betiltani, de hadd nevezzem már a nevén! A következő lépés, hogy új kulturális referenciákat kell létrehozni.

2puzser

- Miként lehet új kulturális referenciát meghatározni?

- Új kulturális referencia például az, ha kimondjuk: Alföldi Róbert hiába öltözteti be Antigonét nagyestélyibe, Kreónt meg szmokingba csokornyakkendővel, attól az még nem lesz modern. Ki kell mondani, hogy ez bizony szélhámosság. Alföldi a modernitás sztereotípiáinak segítségével egy illúziót kelt a nézőkben, hogy azok át tudjanak élni egy alapvetően politikai konfliktust.

Alföldi Róbert hadban áll a népnemzeti oldallal, ezért az előadásain azt demonstrálja, hogy "íme a modern színház, amit a sárba ragadt, soviniszta jobboldal nem ért, és ezért üldöz". A nézőinek ezzel ad egy kiválasztottságtudatot, ami köztudottan olyan édes, mint a cukrozott méz, önmagából pedig a modernitás üldözött mártírját formálja meg.

Holott a meztelenség, a trágárság vagy a stílusidegen díszlet és jelmez a színpadon önmagában még semmiképp sem modern.

Szerintem aki itthon új kulturális referenciát képez, az Pintér Béla. Az ő színháza minden tekintetben progresszív.

- Ön szerint milyen produkciót nevezhetünk modernnek?

- A Parfüm című regény és az abból készült film például minden ízében modern, pedig korhű ruhákban és díszletek közt látjuk a szereplőket. A történet teszi modernné, mert az nem születhetett volna meg a huszadik század előtt. A modern ugyanis tartalmi entitás, nem pedig formai jelleg. A Parfüm például szerintem egy kifejezetten követésre méltó kulturális referencia. A régieket pedig el kell dobni, mert azok egyszer már Fásy Ádámok, Andy Vajnák és Mundruczó Kornélok karmai közé vezettek bennünket.

VIDEÓ: A Parfüm előzetese

- Lehetséges egyáltalán megszabadulni a régi beidegződésektől? Nem érzi úgy, hogy ez értelmetlen küldetés?

- Hát persze, hogy lehetséges. A Nyugat meg tudta újítani a magyar kultúrát? Meg tudta. Volt egy tucatnyi ember – Babits, Kosztolányi, Móricz, Ady, Karinthy, Tóth Árpád, Ignotus és a többi –, akik a teljes magyar kultúrát megújították, pusztán azzal, hogy új kulturális referenciákat teremtettek.

- Ugyanolyan nehéz dolguk volt, mint ha ma próbálnák meg ugyanezt?

- Többé-kevésbé ugyanezekkel a problémákkal néztek szembe: korrupció, provincializmus, identitászavar, polgárháborús néplélek. A magyar életet jellemző általános attribútumok nem változnak.

- Léteznek ma ennyire meghatározó figurák?

- Visszakérdezek: látjuk az új Adyt vagy az új Babitsot? Esetleg az új Kosztolányit?

- Azért a könyvhét elpörög minden évben.

- Az egy kereskedelmi expó, ami a piacról szól, nem a kultúráról. Az autópiac meg a genfi autószalon is elpörög, jól termel az autóipar, csak a légkör van tele szén-dioxiddal, évről évre fokozódik a globális felmelegedés, de az autópiac köszöni, jól van. Ugyanígy a hazai könyvpiac is jól pörög, miközben a magyar szellemi élet mélységes válságban van.

Az autópiacnak már rég át kellett volna állnia az elektromos vagy a folyékony hidrogénnel üzemelő gépkocsik gyártására, a magyar kultúrának pedig rég át kellett volna állnia a tartalmi közlésre.

A hazai kulturális élet jó ideje már a forma burjánzásában merül ki, s miközben a forma szélsőségesen túlértékelődik, a tartalom háttérbe szorul. Ez az, aminek mindennél leleplezőbb kirakatgesztusa a nagyestélyibe öltöztetett Antigoné.

VIDEÓ: Mi a költészet ma!

- Megfogalmazná, Ön szerint milyen a jó színház?

- Itt van mondjuk az Antigoné. Nekünk, mai embereknek nincs viszonyunk hozzá, úgyhogy átalakítjuk a helyszínt, úgy teszünk, mintha az mondjuk egy iroda lenne, a szereplőket öltönybe vagy farmernadrágba öltöztetjük, és elmondatjuk velük a szöveget ezek közt a kulisszák közt. Ez a formában burjánzó blöff valójában egy Rorschach-teszt: mindenki azt projektál rá, amit akar. Rávetítheti a maga vágyait, félelmeit, gondjait, gondolatait.

Csakhogy a jó színház nem azt várja, hogy te vetíts rá egy előadást, mert az nem egy üres vászon. A jó színház tartalmas kultúrahordozó. Ma Magyarországon Pintér Bélán kívül más nem is igen tudja művelni. Ahhoz ugyanis gondolni kéne valamit, hordozni valamiféle tartalmat, s ez az, ami nem megy. És ezt nem lehet intézkedésekkel, felülről megoldani, mert a lelkek vannak megrontva.

- Ezek szerint úgy érzi magát, mint az a gyermek, aki felkiált, hogy a császár meztelen?

- Egész életemben így éreztem magam. Kétféle zsarnoki rendszer létezik: a paternalista és a totális diktatúra. Utóbbi megtöri az ember gerincét, abba beleroppan egy nemzet. Csakhogy ami eltört, az még összeforrhat, és lehet újra egyenes.

A paternalista diktatúra azonban nem megtöri a gerincet, hanem meghajlítja, és ami egyszer meghajlott, az már nem lesz egyenes. Ez a mi tragédiánk.

Ha az államszocializmus alatt végig totális diktatúra lett volna, amilyen Rákosié volt, az ellen fel lehetett volna újra kelni, mint '56-ban. De ha olyan diktatúra jön, amely megszeretteti velünk magát és a gyermeki státuszunkat, akkor az történik, ami Magyarországon, ahol felnőtt egy egész nemzedék anélkül, hogy valójában felnőtté vált volna.

Kádárnak úgy volt jó, ha a magyar emberek gyerekek maradnak, mert gyerekek fölött sokkal könnyebb atyáskodva, Zsigulit, hétvégi házat meg krumplilevest osztogatva uralkodni, felnőtt embereket viszont csak börtönökkel és bitókkal lehet uralni. Kádár '56 leverése után konszolidálni akart, ezért a külső börtönrácsokat a személyeken belülre helyezte át. Bűnrészessé tett bennünket a saját elnyomatásunkban. Ez azt jelenti, hogy egy kicsit rabok is lettünk, meg egy kicsit őrök is.

- Mi ezzel a legnagyobb probléma?

- Hosszú távon ebből a társadalmunk lényegesen rosszabbul jött ki, mintha '56 után totális diktatúra maradt volna. Annak a társadalomnak, amelyet bebörtönöztek, elnyomtak, a diktatúra elmúltával marad egy tiszta lelkiismeretű polgársága, és miután felszabadul az elnyomás alól, elkezdhet élni.

Az az ország azonban, amely megkötötte a kádári alkut, amely lelkében rab és őr lett, a felszabadulás után mihez kezd magával? Egy űrt érez, mert eltűnt a tartótisztje. Kinek kell most súgni? Kit kell megfigyelni? És ki osztja a krumplilevest? A meghajlított gerincű ember nem tud mit kezdeni a szabadsággal. Magyarországon ezért nem érhet véget soha a Kádár-rendszer. Folytatódnia kell, új Kádár János kell. Kádár Magyarországát, a Kádár-rendszert, a kádári embert sem legyőzni, sem megváltoztatni nem lehet. A hatalomhoz pedig egyetlen út vezet: integrálni Kádárt.

- Ezt komolyan gondolja?

- A legkomolyabban. Habony Árpád a 2002-es Fidesz-vereség után elmagyarázta Orbán Viktornak: lehet, hogy Kádár Magyarországát nem tudja legyőzni, de "kádárjánosabb" lehet Kádár Jánosnál, és akkor övé lesz az ország. Orbán Viktor megkötötte ezt a sötét fausti alkut a magyar társadalommal, és látható, hogy fényesen működik: az emberek otthon érzik magukat, mert ezt a világot ismerik, amikor egy megfellebbezhetetlen ember felülről megmondja nekik, hogy mit meg hogyan.

- A kultúrához hozzá lehetne nyúlni felülről, támogatással?

- Én most már úgy gondolom, hogy az államnak nagyon komolyan oda kell állnia a kultúra mellé, de nem úgy, ahogy azt a jelenlegi vagy az előző kormány gyakorolta.

Az ezredfordulóig úgy voltam vele, hogy az állam vonuljon ki a kultúrából. Orbán Viktor egyik beszéde beégett az emlékezetembe: "Mert az élet nem lehet pusztán a mindennapok fenntartásáért zajló hajsza, több kell, hogy legyen annál." Én ezzel a kijelentéssel mélyen egyetértettem már akkor is, de úgy gondoltam, hogy ne Orbán mondja már meg, mivel legyen több, ezt mondják meg erre hitelesített művészek. Csak aztán az új évezredben rájöttem arra, hogy ha a politika kivonul ebből a térből, akkor marad a Coca-Cola. És azt már ismerjük, hogy milyen az, ha a Coca-Cola mondja meg, mi a kultúra.

- Sziget Fesztivál-effektus?

- Inkább Coca-Cola Beach House-effektus. Szóval arra jöttem rá, hogy a mindenkori politikának nem szabad kivonulnia a kultúrából, de bevonódnia sem szabad. Támogató módon kellene jelen lennie, ez azonban Magyarországon nem működik, mert a hatalom mindenből politikai tőkét próbál kovácsolni. A kultúra működtetéséhez kultúra kellene, azt pedig csak a kultúra tudná megteremteni, csakhogy azt nem tudjuk működtetni, mert hiányzik a kultúra. Ez egy ördögi kör. Ki képes a saját hajánál fogva kiemelni magát a gödörből? Hogyan várható el a kultúra támogatása, egyáltalán annak definiálása, hogy mi lenne a kultúra, olyan céges etikát hordozó emberektől, akik másfélmilliós Gucci táskákkal villognak. Ezek fogják majd megmondani, hogy mi a kultúra? Csak azt ne!

- Nem lenne kényelmesebb dolga, ha a megmondóember feladatai helyett mondjuk tovább írogatná a filmkritikákat, vagy újra elmondaná rádióműsorokban, hogy melyik film miért jó?

- Elfogytak a jó filmek, A Hét Mesterlövésze két és fél éven át ment, az alatt beszéltünk vagy ezer filmről. Annál sokkal több jó film pedig nincs, úgy hiszem, áttekintettük a huszadik század filmgyártását. Egyébként biztosan kényelmesebb volna, én azonban így is kritikus vagyok, csak a kritika fogalmát tovább tágítom annál, mint ahol a színházak meg a hangversenytermek falai húzódnak. Továbbra is kritikus vagyok, de nem pusztán színi-, tévé- vagy zenekritikus, hanem a politikai osztály, a kulturális élet, a hazai roncstársadalom, a globalizáció, továbbá a sajtó és mindennemű elit kritikusa.

- Az nem okoz meghasonlást, hogy sokat ostorozza a kereskedelmi televíziókat, most mégis egy kereskedelmi tévéműsorban szerepel?

- Azt azért ehhez érdemes tudni, hogy Hajdú Péter párhuzamosan tíz különböző pert folytat ellenem. A polgári perekben tízmilliók forognak kockán, a büntetőperekben pedig a szabadságom, Az RTL Klub felkínálta számomra a lehetőséget, hogy a Fenevadra saját felségvizein, a kereskedelmi tévé közegében mérjek csapást. Erre nem mondhattam nemet.

VIDEÓ: Puzsér Róbert a disznósajtról

- Mi a célja ezzel?

- Hogy nyilvánossá tegyem ezt a jogi terrorhadjáratot meg az életemre gyakorolt hatását, illetve hogy beemeljem a köztudatba mindazt, amit Hajdú Péter művel, hordoz és jelent. Hogy kulturális precedenst teremtsek Hajdú Péterből és a tevékenységéből. Ehhez minden eszközt felhasználok. Másrészt úgy gondolom,

"
a bulvárral nem az a gond, hogy személyes, hanem az, hogy hazug és tartalmatlan.

A hazug realityzést, amilyen mondjuk a Győzike Show, vagy azt a kulturálisan alávaló realityt, amilyen a Való Világ, csak őszinte, hiteles, frontális, személyes és valódi drámát hordozó realitizéssel lehet akár meghackelni, akár leváltani, akár megváltoztatni.

- Elfogadhatónak tartja a reality műfaját?

- Nem gondolom, hogy az Antikrisztustól való volna, ahogy önmagában egyik műfaj sem gonosz és sötét, legfeljebb az, ahogy és amire használják. És ha ezt lehet jól is csinálni, akkor pedig érdemes is. Az önmaga szerepét ellátni képes reality a valódi életről szól, valóságos, hús-vér emberekről, akik nem a kamerának játsszák az agyukat. Ha ebben a műsorban képes leszek érvényesíteni azokat a hazai realitykből rendre hiányzó attribútumokat, mint a személyesség, a hitelesség, a frontális őszinteség és a töredelmes, önvallomásos drámaiság, akkor a magam részéről elégedett leszek.

Ha érdekes volt az interjú, oszd meg másokkal is!


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
pesti-idosek-otthona-koronavirus-cimkep-illusztracio-pixabay.jpg

„Hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba – akkor kiment minden erő a testemből”

„Nincs elég dolgozó, nincs védőfelszerelés és nincs teszt. Ki meri ezt elmondani? A Pesti úti Idősek otthonában lévő bajokról azért tudok, mert az én édesanyám is ott él, és beteg.”
Belicza Bea, A címkép illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. április 05.


hirdetés

Kiment minden erő a testemből, amikor négy napja felhívtam az édesanyámat a Pesti úti Idősek Otthonában. Annyit beszéltem vele korábban a koronavírusról, tudtam, hogy nem fél. 90 éves, tudja, hogy bármikor jöhet a halál. Bár én úgy éreztem, nála még van 4-5 év. Most valahogy eltűntek a pluszévek a hangjából.

Nagyon gyenge volt, azt mondta, nincs étvágya, napok óta nem eszik és hányt is. Kérdeztem köhögésről, lázról, azt mondta, az nincs. De azt mondta, be vannak zárva.

Akkor az sem volt világos, hogy ez nem a látogatási tilalom, hanem a szobakarantén. Innen minden nap nyomozásokkal telt, azt reméltem, nincs baj, hiszen ezek nem egyértelműen a vírus tünetei.

Másnap sem volt jobban, egyre több helyen kezdtem információt szerezni. Az otthon igazgatóját és az intézmény főnővérét hívtam és vártam a válaszokat, nem vették fel a telefont és sem e-mailre, sem sms-re nem válaszoltak.

Péntekre a bátyám megtudta, hogy vannak fertőzöttek az otthonban.

hirdetés

Eszembe sem jutott pánikot kelteni egy cikkel az 500 lakó hozzátartozóiban, próbáltam hivatalos válaszokat szerezni. A főpolgármester délutáni videója adta a választ, az otthonban terjed a vírus.

Közben anyu nem lett jobban, és egyre idegesebben kerestük, mit lehetne tenni. Kérésünkre bementek hozzá ebédre és így evett egy fél tányér levest, aminek már örültünk.

Nagy nehezen kiderült, hogy volt láza és mostanában is van. Az is kiderült, hogy az első fertőzött ugyanazon az emeleten volt, ahol anyu él. A nővérek szerint is esélyes, hogy megkapta a vírust, ezért lassan egy hete felírták listára, hogy tesztelni kellene.

Az ápolók igyekeznek mindent megtenni, persze, csak amit tehetnek. Ekkor már nem akartam várni, de pénteken hiába próbáltam magánklinikáról tesztet szerezni anyunak, hétfőig nem lehet.

Vasárnap reggel hívtam anyut, mondta, hogy viszik a kórházba. Megijedtem, mert tudom, hogy karanténban van, tehát most oda viszik, ahol lehetséges fertőzöttek vannak. Nem tudom elképzelni, hogy anyut külön szobába tennék, de ha nem volt fertőzött, most az lesz.

Ez sem ment egyszerűen. Én anyutól tudtam meg, hogy megy kórházba, a bátyámnak azt mondták, még nem biztos, mert az orvos telefonon (!) azt mondja, még nem kell.

Ezt nem tudom felfogni, a karantén óta nem látta orvos a lakókat. Nem volt senki, aki beöltözve bement volna és megnézi, hogy nem terjed-e tovább a vírus.

Hogy hol van az édesanyám, most nem tudom, mert már nem érem el telefonon, és senki nem tájékoztatott.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
pekingi_konferencia_dec-1.jpg

„Először semmit sem tudhattunk” - egy Kínában karanténba került magyar tanár mesélt a koronavírus-járványról

Hizsnyai Tóth Ildikó szerint Kínában lényegében egy rendszerváltás ment végbe a koronavírus miatt. De beszélt többek között arról is, hogy a rendkívül drága denevért és a tobzoskát a gyógyhatásai miatt fogyasztják a kínaiak, akik amúgy egyáltalán nem olyan szabálykövető robotok, ahogy sokan képzelik őket.
Kövesdi Miklós Gábor, Fotók: Hizsnyai Tóth Ildikó - szmo.hu
2020. április 04.


hirdetés

Hizsnyai Tóth Ildikóról egy fordító kollégám mesélt. Ildikó szlovákiai magyar, és egyetemi tanár. Jelenleg Kínában dolgozik, ott vészelte át a koronavírus miatt bevezetett karantént.

- Arra kérem, mutatkozzon be, mondja el, hogy vetődött Kínába.

- 20 évig tanítottam Pozsonyban, a Comenius Egyetem magyar tanszékén magyar szakosokat, tolmácsokat, fordítókat, szerkesztőket, levéltárosokat fordításelméletre. Másik kutatási területem a magyar mint idegen nyelv, ebből írtam egyetemi jegyzetet is.

Szeptemberben érkeztem Hsziánba, a Xi’ani Nemzetközi Tudományok Egyetemén kaptam munkát, ahol a német tanszéken belül alakult magyar szak is. Egy másodéves csoportnak tanítok irodalmat. Elég alacsony nyelvi szinten vannak, úgyhogy nagyon találékonynak kell lennem. Év végéig meg kell írnom egy egyetemi jegyzetet is.

Eléggé mélyvízbe kerültem, amikor kijöttem. Ezek a belső területek nem olyanok, mint Peking, vagy a tengerparti részek, amik mindig is nemzetközibbek, nyitottabbak voltak. Hsziánból indult annak idején a selyemút, itt van az agyaghadsereg, a Nagy Vadlúd-pagoda, de például alig tud valaki angolul.

hirdetés

- Kicsit beszéljen arról, mekkora kultúrsokk oda érkezni, mennyire más az ottani világ?

- Kína nagyon más, és nagyon keveset tudunk róla. Ez akkor tűnik csak fel az embernek, ha ide kell jönnie egyedül. Én idefelé jövet, a repülőn ijedtem meg. Ha például Spanyolországba megyek, mondjuk Andalúziába, utána tudok nézni az interneten, tájékozódom. De azokat az információkat nem lehet otthon, az internetről összegyűjteni, amik Kínában a mindennapi élethez szükségesek.

Szerintem ez a járvány többet mutatott meg Kínából, mint amit maga az ország szeretne mutatni magából.

Nagyon szeretek itt élni, bár nehezen szoktam meg. Nehéz elengedni azt, hogy folyamatosan megfigyelnek. Erős paranoiám volt.

Mindent meg kellett szokni, azt, hogy hogyan kell fizetni, enni, inni, ráadásul egy teljesen idegen nyelven. Például, ha először megy az ember egy itteni ABC-be, nem tudja, mit vásároljon, mert semmi nem hasonlít arra, amit megszoktunk. Még a csomagolás is egészen más. Úgy érzed magadat, mint egy 3 éves gyerek, aki elvesztette a szüleit egy tízmilliós városban.

Azok az emberek, akikkel a mindennapokban találkozom az autóbuszon, a metrón, nagyon közvetlenek.

Az egyáltalán nem igaz, amit gondolni szoktunk róluk, hogy olyan szabálykövetőek, mint a robotok, és az sem, hogy állandóan közösségben gondolkodnának.

Például amikor beáll a metrószerelvény üresen, és kinyílik az ajtó, szabályosan meg kell harcolni az ülőhelyért. Lökdösődnek, mint az óvódások. Ha feláll valaki a buszon és leülnél, még fél úton van a feneked, már ül ott valaki, nem is érted, hogy tudott becsúszni alád.

De közvetlenek, végtelenül kíváncsiak, nagyon szeretik a kényelmet, és tulajdonképpen folyamatosan tesznek mindenre. Mindent úgy és akkor csinálnak, amikor nekik megfelel. Például jön szembe egy csinos nő, és olyan hegyeset köp, hogy alig bírsz elugrani előle. Mert erre van kedve.

Az ivóvíz itt nem a csapból folyik, a tiszta levegő sem magától értetődő. A szobában van egy légtisztító, amit nem mindenki engedhet meg magának. Én szerencsés vagyok, egy olyan szállóban lakom, amit külföldi vendégtanároknak tartanak fent. A kínai tanárkollégáim egész más körülmények között élnek.

Kínában mindenütt pottyantós vécé van, még a plázákban is. Viszont mások a higiéniai szokások, mint amihez hozzászoktunk.Mindenütt állandóan söprögetnek, tisztogatnak.

Az egész országban egy időzóna van, ezért ha reggel hétkor munkába indulok, még sötét van. Egy rövid allén kell végigmennem, ha az egyetemre megyek, és már ekkor, reggel két utcaseprő sepri.

Nem látja őket senki, ők se nagyon látják még az utat, de söpörnek, mert elkezdődött a munkaidejük.

Elmehetsz a legvacakabb piacra is, állandóan takarítanak, törölgetik a tőkét, ahol a halat felbontják. A buszt minden kör után lemossák. Ez békeidőben is így van, nem csak most, a járvány miatt.

- A piacot említi. A világjárvány óta különösen sok kritika éri a kínaiak étkezéseit szokásait, hiszen felröppent, hogy a denevér, esetleg a tobzoska evése állhat a vírus elterjedése mögött.

- Nagyon nem szeretem, amikor azt mondják, hogy a kínaiak mindent megesznek. Egy nagyon összetett gasztronómiai kultúrájú országról beszélünk. Nincs is olyan, hogy egységes kínai konyha.

Olyan értelemben mindent megesznek, hogy semmit sem hagynak pocsékba. Például mindenféle gabonából készítenek lisztet. Vagy vegyük például a lótusz növényt, annak minden részét felhasználják étkezési célokra.

Itt például, ahol én élek, itt nagyon gazdag a gasztrokultúra. Lepények vannak, lehet lángost kapni, gulyáslevest... Nem úgy hívják, de pont úgy néz ki.

A denevért és a tobzoskát viszont nem eszik, hanem gyógyhatása miatt fogyasztják, ami fontos különbség, és rendkívül drága, csak a gazdagok engedhetik meg maguknak.

Fűben-fában orvosság, és kígyóban-békában is. A keleti ember gondolkodása szerint az ember nem emelkedik ki úgy a természetből, mint nyugaton. Itt az ember a természet része, és még mindig népszerű a hagyományos kínai orvoslás.

Ennek az is az oka, hogy az orvosképzés nagyon elmaradott. A kínai orvosok 20%-a rendelkezik diplomával, a többinek csak középiskolai végzettsége van.

A frissen elfogyasztott nyers hús a meggyőződésük szerint energetizál. A denevér ürülékének például látásjavító hatást tulajdonítanak, a tobzoska pedig afrodiziákum.

Államilag támogatott farmokon tenyésztik ezeket a vadakat, mert fontos exportbevételt jelentenek az országnak, tehát a külföldi gazdagok is „eszik”, csak ők nem a városi halpiacon veszik meg.

Egyébként a járvány valószínűleg nem arról a konkrét vuhani piacról indult, mert a zéró beteg nem járt ott és egyik kontaktja sem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
trattoria-zaza.jpg

„Két nap alatt esett vissza a tizedére a forgalmunk, a villanyszámlára valót se tudjuk megkeresni”

Két történet arról, hogyan nulláz le hosszú évek óta sikeresen működő vállalkozásokat a járvány.
Láng Dávid - szmo.hu
2020. április 06.


hirdetés

A koronavírus kapcsán a megbetegedések mellett a gazdasági nehézségekről lehet a legtöbbet hallani. Elképesztően sok ember vesztette el a megélhetését, teljes ágazatok nullázódtak le egy szempillantás alatt,

Nemrég arról is beszámoltunk, hogy csődközeli állapotokat és elbocsátásokat tapasztal a főváros legnépszerűbb tematikus utcáinak menedzsmentje.

A Bevásárló és Tematikus Utcák Nonprofit Kft. (BUM) többek közt a Király utca, a Bartók Béla út, a Ráday, a Falk Miksa utca és további 7 közösség vállalkozásainak érdekképviseletét látja el, és a társaság attól tart, hogy a járvány végére a legtöbb kereskedőnek le kell húznia a rolót.

Rajtuk keresztül jutottunk el az alábbiakban megszólaló két emberhez, akiket arra kértünk, meséljék el az elmúlt hetek történéseit, illetve azt, miben tudnak bízni a jelenlegi helyzetben.

hirdetés

„Abban a másodpercben tudtuk, hogy ez két vállra fektetett minket”

Domonkos László a Ráday SoHo egyesület elnökeként az utcában működő vállalkozásokat képviseli, vendéglátó és kulturális helyeket egyaránt. Saját érdekeltsége is van, a Trattoria Za-Za nevű olasz-magyar étterem.

Három-négy hete kezdett el igazán aggódni a járványhelyzet miatt, amikor már nem csak egy-egy elszigetelt esetről érkeztek hírek Európából, hanem tömegesen elkezdett nőni a fertőzések száma. Az ő éttermében március első napjaiban kezdődött a forgalom visszaesése, és a 15-i hétvégén gyorsult fel igazán.

„Amikor kihirdették, hogy csak 15 óráig lehet nyitva tartani, abban a másodpercben tudtuk, hogy ez két vállra fektetett minket. A bevétel 80, sőt akár 90 százaléka ugyanis vacsoraidőben keletkezik.”

Bár sokan járnak hozzájuk ebédelni is, főleg a környező irodaházakból, az ebédmenükön alig van haszon. Arról nem is beszélve, hogy a home office munkarend bevezetése óta az irodisták is eltűntek: gyakorlatilag két nap leforgása alatt a tizedére esett vissza az ebédidei forgalmuk.

Kézenfekvő volt, hogy ők is álljanak át házhoz szállításra, de ez sem megy olyan simán, mint aminek külső szemlélőként tűnhet.

„Több száz új étterem próbálkozik most ezzel, mármint azokon kívül, akik eddig is csinálták. A Ráday utcának amúgy sem a kiszállítás volt az erőssége, ide a teraszok miatt jártak az emberek” – fejti ki Domonkos László, miért kerültek lehetetlen helyzetbe. Nem csoda, hogy az utca helyeinek 90 százaléka már a rendelet kihirdetésekor lehúzta a rolót.

„Saját rendelési felületünk nincs, a Wolttal és NetPincérrel van szerződésünk. A Wolt sajnos még kis forgalmat generál, a NetPincér pedig több mint 20%-os jutalékot számol az egyébként is alacsonyabb árból. Így nem nagyon éri meg: még a nullszaldótól is messze vagyunk.”

Domonkos László

Mivel a villanyszámlára valót sem tudják megkeresni, valószínűnek tartja, hogy pár nap, vagy maximum egy hét múlva – miután kifőzték a meglévő készleteket – teljesen bezárnak. Így azt a két alkalmazottat is el kell küldenie, akiket eddig még megtartott.

Addig is felajánlotta a konyhai szabad kapacitásukat az önkormányzatnak, hogy besegítsenek a szociálisan rászorulók étkeztetésébe, azonban egyelőre nem éltek a lehetőséggel.

Az étterem további sorsa az önkormányzati-, és kormányzati beavatkozástól függ. Ha elengedik a bérleti díjakat a válság idejére, az segíthet a fennmaradásban, ahogy az is fontos engedmény, hogy a teraszukat egy jelképes összegért cserébe nem kell elbontaniuk.

Domonkos László szerint mindenesetre az is nagy kérdés, hogy még ha 2-3 hónap után újra ki is nyithatnak, lesz-e erre mindenkinek pénze, és milyen tempóban állhat helyre a korábbi forgalom.

A Trattoria Za-Za belülről

„Ha elmúlik a fertőzésveszély, az még nem azt jelenti, hogy másnap újra tömegek fognak utazni és étterembe járni. Nekünk viszont ugyanúgy meg kell vennünk az alapanyagokat, akkor már mindenképp kell fizetnünk bérleti díjat, közműveket és a személyzetet is” – magyarázza, miért fél jobban az újranyitástól, mint a pár hónap zárva tartástól.

„Az újrakezdésnél csak önmagamban tudok bízni, és hogy lesz kedvező hitelprogram. Abban is reménykedem, hogy a kollégák kitartanak mellettem. Ha vállalják a rizikót, akkor nekifutunk. Ha nem, akkor talán nem lesz többé étterem.”

És hogy mihez kezdene ebben az esetben? „Nem tervezem ezt, de… Van egy furgonom, elmegyek társasházakba karbantartani. Villany, gáz, mindenféle szereléshez értek. Nem vagyok finnyás, valakinek ezt a munkát is meg kell csinálnia.”

„Ez az életünk, nincs túl sok másik választásunk”

Bosznai Tibor a Hadik Kávéház egyik alapító tulajdonosa, egyben a Bartók Béla Boulevard egyesület alelnöke.

Az egyesületen belül elmondása szerint egyáltalán nincs jó hangulat, ami nem meglepő, hiszen „senki nem beszél szívesen a saját nyomoráról vagy szégyenéről.”

A Bartók Béla úti helyek többsége bezárt, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki talpon fog maradni.

A Hadik forgalma már a március 2-i héten, tehát jóval a veszélyhelyzet kihirdetése előtt annyira beszakadt, hogy ha nincs a tiltás, akkor se tudták volna tartani az addigi üzletmenetet, mivel az még a teljes bezárásnál is nagyobb veszteséggel járt.

Bosznai Tibor

Annak a hétnek a végére a foglalások többségét vagy lemondták, vagy egyszerűen nem jöttek el a vendégek.

Végül március 16-án zártak be teljesen, így a rendezvények teljes betiltásáról szóló másnapi kormányhatározat – illetve a 28-án bejelentett kijárási korlátozás – voltaképpen visszaigazolást jelentett, hogy jól döntöttek.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
91760365_218423159417394_2234418252837027840_n.jpg

„Nagyon nagy a baj, most mindenki a túlélésre játszik” – egy magyar szállodaigazgató a válságról

Galla Gergő szerint legfeljebb 2-3 hónapig húzhatja a szektor bevétel nélkül. Az eddigi intézkedések a szállodaipart és a turizmust nem mentik meg, ahogy a munkahelyeket sem.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. április 03.


hirdetés

Galla Gergőt, a Barceló Budapest igazgatóját kértem, hogy mondja el, milyen a szállodaipar helyzete. Gimnáziumi osztálytársak voltunk, ezért tegeződünk.

- Egy nemzetközi szállodalánc egyik tagját vezeted, az átlagnál talán nagyobb nemzetközi rálátásod van. Mikor ismertétek fel, hogy hamarosan nálunk is nagyon súlyos lesz a helyzet?

- Annak ellenére, hogy lehetett hallani a híreket, minket is elég váratlanul ért a dolog. Bár nekünk vannak szállodáink Csehországban, Olaszországban is, és természetesen értesültünk róla, amikor az ottani szállodákat bezárták, még akkor is azt reméltük, hogy nálunk ez nem történhet meg.

Amikor az első hazai betegek megjelentek, és bejelentették a korlátozásokat, egy egész hétvégét azzal töltöttünk a kollégáimmal, hogy kiszámoljuk, mi az a minimális kapacitás, ami szükséges a továbbüzemeléshez.

De utána hétfőn bejelentették, hogy lezárják a repteret, ezért még aznap eldöntöttük, hogy mi is bezárunk.

hirdetés

- Hogy látjátok az esélyeket?

- Nagyon nagy a baj. Most mindenki a túlélésre játszik, mindenkinek az a legfontosabb, hogy a cég megmaradjon, és az alkalmazottait megtarthassa. De mint mindenütt, nálunk is vannak kényszerszabadságolások, leépítések.

- Mekkora leállásra készültök?

- Senki nem tudja megjósolni, mi lesz, de én úgy kalkulálom, hogy ha 2-3 hónapon belül nem fogjuk látni a fényt az alagút végén, akkor jóvátehetetlen károk lesznek.

- A kormány eddigi intézkedései elsősorban a kisvállalkozóknak segítettek, gondolom a szállodákat nem, vagy csak nagyon kis mértékben érintik.

- Tény és való, hogy az eddigi intézkedések nagyon gyorsan jöttek, de keveset segítenek a szektorban, sajnos jelentősebb lépések szükségesek. Ezzel nem azt mondom, hogy ezek ne lennének amúgy jó és fontos intézkedések, de a szállodaipart és a turizmust nem mentik meg, ahogy a munkahelyeket sem.

Magyarországon borzasztó magasak a bérekre rakodó járulékok, az lenne jó, ha ezeket nagyobb mértékben vállalná át az állam.

- A fővárosi önkormányzat próbál segíteni? Hiszen a pesti szállodák a fővárosnak is bevételt hoznak.

- Nem igazán, de nem is tudom, miben segíthetnének. Idegenforgalmi adót fizetünk nekik, de azt a bevétel után, tehát ha nincs vendég, nincs idegenforgalmi adó.

- Esetleg az iparűzési adó elengedése...

- Igen, azt lehetne. Minden esetre nem tudok ilyen tervről.

- A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége fontolgat lépéseket, felvette a kapcsolatot a kormánnyal?

- A szövetség valóban folyamatosan egyeztet a kormánnyal, de konkrétumokat nem tudok.

- Remélhetőleg kaptok segítséget, hiszen az autóipar mellett a turizmus a magyar gazdaság egyik legfontosabb motorja, ha újra akarják indítani a gazdaságot, szükség lesz a szállodákra.

- Ez így van, persze a gazdaság újraindítása sem megy egykettőre. Sokan úgy vélekednek, hogy az üzleti célú utazás hamarabb újraindul, mint a rekreációs. De ez sem biztos.

Minden céget meg fog viselni ez a válság, kérdés, hogy kiknek lesz pénze vagy akár energiája arra, hogy mondjuk konferenciákra utazgasson.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!