Szeptember harmadik hétvégéjén kezdődik a 17. Ars Sacra Fesztivál

Ötödik alkalommal is meghirdették a Magyarország 365 fotópályázatot idén a korábbi három helyett már öt kategóriában.

Az eredetileg 2019-ben indított kezdeményezés célja, hogy profi és amatőr fotográfusok alkotásain keresztül mutassuk be hazánk szépségeit, és mindazt, amire büszkék lehetünk.

A szakmai zsűri értékes díjakkal ismeri el a legjobb alkotásokat. A szervezők és a lebonyolításban közreműködők ezenfelül arra is törekednek, hogy a kiválasztott képeket minél szélesebb körben bemutassák, így például kiadványokban, kiállításokon és online galériában.

Öt kategóriában várják a pályázatokat:

• Természet: növény-, és állatvilágunk egyedi és sorozatfelvételei, drón-, és makrófotók, vízalatti felvételek.

• Táj: hegyeinket, völgyeinket, folyóinkat és tavainkat ábrázoló egyedi és sorozatfelvételek, drónfotók.

• Építészet: építészeti emlékeinket, műemlékeinket, korunk modern épületeit, épületegyütteseit, városrészeinket, köztéri szobrainkat, épületek belső tereit és azokat díszítő alkotásokat megörökítő egyedi és sorozatfelvételek, drónfotók.

• Portré és közösségi események: emberábrázolás, sport-, kulturális- és közösségi eseményeken készült egyedi és sorozatfelvételek.

• Streetfotó: utcai történetek, kültéri mozgalmas jelenetek lendületes, kreatív képi dokumentációja egyedi és sorozatfelvételeken keresztül.

A pályaműveket 7 tagú szakmai zsűri bírálja el. A zsűri tagjai:

• Kaiser Ottó fotográfus, a zsűri elnöke

• Keleti Éva, Kossuth-díjas fotográfus

• Haris László fotóművész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja

• Szalontai Ábel, Balogh Rudolf díjas fotográfus, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adjunktusa

• Potyó Imre környezetkutató, természetfotós, a 2020-as pályázat díjazottja

• Rizsavi Tamás fotográfus, a 2021-es pályázat közönségdíjasa

• Kurucz Árpád fotográfus

Az eredményhirdetésre és díjátadóra várhatóan 2023 decemberében kerül sor.

Díjazás kategóriánként:

• 1. helyezett: 2 millió forint

• 2. helyezett: 1 millió forint

• 3. helyezett: 500 000 forint

• A Zsűri különdíjat is átad, amelynek összege 2 millió forint.

Pályázati feltételek:

• A pályázaton 16. életévüket betöltött magyar állampolgárok és az Európai Gazdasági Térség tagállamainak állampolgárai, amatőr és hivatásos fotográfusok vehetnek részt.

• Az alkotásoknak eredeti tartalmaknak kell lenniük.

• Csak saját, a pályázó által készített alkotás nevezhető.

• Csak Magyarországon készült alkotásokkal lehet pályázni.

• A pályázót terheli annak felelőssége, hogy a fotón szereplő személyek hozzájárulásukat adták a felvétel elkészítéséhez és felhasználásához.

• Korábbi, és más pályázatokon díjat nyert képek nem adhatók be. Egy pályázó maximum 25 pályaművet küldhet be, kategóriától függetlenül, amelyek lehetnek egyedi fotók vagy legfeljebb 10 képből álló sorozatok.

• Egy kép nem szerepelhet több kategóriában, illetve nem szerepelhet egyedi képként és sorozat részeként is.

• A sorozatok elbírálásakor a zsűri kihagyhat képeket, kiemelhet képet egyedi értékelésre, illetve átemelheti azokat más kategóriába.

• Manipulált képek nem indulhatnak a pályázaton, de nem számít manipulációnak a szokásos fotográfiai korrekció (színek, tónusok, fényerő beállítása).

• A képek 5-20 MB méretűek lehetnek, JPG formátumban. Rövidebbik oldaluk minimum 2100 pixel, a hosszabbik pedig nem haladhatja meg a 6000 pixelt. A képtömörítési minőség 100%-os legyen.

A sikeres pályázat benyújtása érdekében olvasd el a pályázat általános szerződési feltételeit és annak függelékeit ITT.

Az Everness Fesztiválról az is hallott már, aki még sosem terített le jógamatracot vagy volt világzenei koncerten. A Balaton-parti rendezvény tíz éve indult, akkoriban még világzenei fesztiválként, de ezalatt a tíz év alatt meghatározó része lett a hazai nyári fesztiválszezonnak. Mára, ha a programjaira vagyunk kíváncsiak, egy százoldalas könyvet kell átforgatni, és garantáltan elveszik benne az ember. Nem annyira szó szerint (bár az se lehetetlen), sokkal inkább képletesen - beszippantja a fesztivál különleges hangulata, elvarázsolja a látogatót, és amikor végül kilép onnan, már egy másik utat jár. Ha szerencséje van.

Ez a másik út keresése majd megtalálása a fesztivál ötletgazdájának és főszervezőjének is saját élménye volt, Klein Csaba nem is titkolja, hogy ő nagyon messziről érkezett meg az Everness világába:

- Az informatika irányából jöttem.

Abszolút szkeptikus vagyok, mindent megkérdőjelezek, és addig, amíg nem tapasztalok valamit a saját bőrömön, addig számomra az nem létezik.

- De az Everness nagyon is létezik, idén 10 éves. Miért épp a Balaton partját választottátok ki annak idején helyszínként?

- Tíz éve alatt ez a harmadik helyszínünk, az első azért került Akarattyára, mert ott volt egy ismerősünknek olyan területe, ahol meg lehetett rendezni egy fesztivált. A Balaton tehát adottság volt, és nem koncepció. Egy fesztiválokkal foglalkozó barátom azt mondta, hogy egy rendezvényt nem lehet presztízsveszteség nélkül elhozni a Balaton partjáról, és igaza volt. Így tehát ott maradtunk. És ennek van egy nagyon jó oldala, hogy sokaknak egyben családi nyaralássá is vált az Everness Fesztivál, hiszen ez gyerekbarát rendezvény, nálunk nem csak gyerekmegőrző, de rengeteg gyerekeknek szóló program is van. Mi szeretjük a kutyákat, az embereket, nagyon-nagyon befogadó közeg vagyunk. Amit egyedül nem szeretünk, az a kirekesztés.

- Egy alkalommal azt mondtad, hogy vágysz vissza a déli partra a naplemente miatt… és most Siófokon vagytok újra.

- A naplementének van egy varázsa, amit nagyon jó együtt, közösen megélni, egy kellemes zene mellett. Szóval nagyon bejött a déli part, szeretünk ott lenni.

- Nagyon sokféle zene, tanító, mozgásforma fér meg egymás mellett ezen a fesztiválon. Közülük melyik az, ami a legközelebb áll hozzád?

- A buddhizmus. Húsz éve foglalkozom önismerettel, az elején igyekeztem minél többféle módszert megismerni, minél többféle tudást befogadni. A második tíz évben már célirányosabban fókuszáltam egy-egy területre, és ebben az időszakban mélyültem el a buddhizmusban. A Tan Kapuja Buddhista Főiskolát is elvégeztem. De, ha nagyon konkrétan akarok válaszolni a kérdésre, akkor ami most a leginkább az enyém, az a Bodywork. Ennek a módszernek már csoportvezetője is vagyok. Saját csoportjaim vannak…

- Bocsánat, mi az a Bodywork?

- Egy testtudati módszer, ahol részben azokat a korai élményeket célozzuk meg, amiket nem lehet kognitív terápiákkal elérni, amelyek magzatkorban, csecsemőként vagy kisgyerekkorban érték az embert. Ezzel a mozgás- és érintésalapú módszerrel szavak nélkül tudunk dolgozni ezeken a tapasztalásainkon, amelyek zsigeri szinten tudnak átíródni egy-egy folyamat során.

- Néhány éve azt nyilatkoztad, hogy 13 éve élsz a komfortzónádon kívül. Ennyi időn keresztül a komfortzónán kívül élni szinte olyan, mintha az embernek már az lenne az új komfortzónája.

- Az, hogy a komfortzónámon kívül élek, nekem azt jelenti, hogy folyamatosan azt nézem, hogy mi van még, mi van más. Ha minden napom ugyanúgy telik, akkor nem beszélhetünk fejlődésről, pedig engem az motivál, hogy folyamatosan újat tapasztaljak. És én ezt imádom. Imádom, hogy mindig történik valami körülöttem.

- És hogy látod, hogy vannak ezzel mások? Hogy viszonyulnak az emberek a spiritualitáshoz? Kifelé megyünk belőle, vagy épp ellenkezőleg?

- Egyre többen fordulnak felé, egyre nyitottabbak rá az emberek. Főleg a Covidnál történt egy nagy előrelépés ebbe az irányba. Azok, akik teljesen a materiális világból jönnek, ők is kíváncsiak lettek a lelki dolgokra. Lassan mindenkinek rá kell jönnie, hogy kívülről nem tud semmi biztonságot adni. Ugyanakkor mi mégis képesek vagyunk segíteni azzal, hogy megmutatjuk, milyen utak vannak, milyen lehetőségekkel lehet élni. Hogy mindenki rátalálhasson a saját útjára. Aztán a végén úgyis rájön, hogy nem kívülről fog érkezni a megoldás a problémáira.

- Sokan várják másoktól a megoldást?

- Persze, először mindenki kívül keresi.

- Ha valaki nem hallott még a fesztiválról, hogyan mutatnád be neki?

- Az egész lényege, hogy alternatívákat adunk arra, hogyan lehet, hogyan érdemes élni. A kultúrától kezdve a táplálkozáson át a mozgásformákig, gyakorlatilag minden területét érintjük az életnek. Megmutatjuk, hogyan lehetne mindezt egy tudatosabb szinten megélni.

Nem ritka, hogy az ott kötött ismeretségek aztán megmaradnak, sokan el szoktak köteleződni akár egy jógaoktató mellett, egy irányzat, egy iskola mellett, ahová utána akár évekig is járnak, és egy következő állomás lehet az önismeretei útjukon.

- Mennyi idő van erre a fesztiválon?

- Egy hét. Van tizenegynéhány helyszínünk, különböző színpadok különböző programokkal. Vannak világzenei helyszíneink, máshol meditációra, elcsendesedésre van lehetőség. Vagy arra, hogy a résztvevők a gyakorlatban is ki tudjanak próbálni mindent, ami megtetszik nekik: jógasátrakban a különböző technikákat, vagy a szabadabb, önfeledtebb táncos parkban a népek táncait, és vannak előadások is. Több mint 600 előadónk van, a programfüzetünk százoldalas. Egy könyv.

- Ősszel viszont egy másik típusú rendezvényre készültök szeptember 14-17 között, az Indián Nyár miben más, mint a nagy, egyhetes Everness Fesztivál?

- Ez egy sokkal családiasabb, elmélyültebb és természetesen ebből fakadóan kisebb rendezvény, ez a nagy szerelem. Kevés vendég van, már ha az 500 fő kevés. Kevesebb helyszín, kevesebb előadó, és egy-egy téma végig ível a négy napon, az előadások egymásra épülnek.

Mindegyik elemnek van saját helyszíne, ahol az elem saját jógája, meditációja, előadásai, workshopjai megismerhetők.

- Én honnan tudjam, hogy ha jógázni szeretnék, akkor a tűz elemhez, vagy a föld elemhez kell majd mennem?

- A legegyszerűbb, amit javasolni tudok, hogy ússz az árral és meg fog szólítani az, amire szükséged van. Nagyon sokan érkeznek úgy, hogy beírják a programfüzetbe, min akarnak részt venni, aztán beszippantja őket egy beszélgetés, egy sátor, ami rég nem az, amit elterveztek, mégis épp az mozdítja tovább őket az önismereti útjukon. Vannak hívószavak, amire az ember bemegy, és ott történik vele valami. Ehhez kell a jelenben létezni, és elengedni a külvilágot, és megtörténhet az, ami a legjobb, amire éppen szüksége van. De csak annak érdemes elindulni, aki érzi a hívást. Mint ahogy egy terápiára sem lehet valakit elrángatni, belső indíttatás kell ahhoz, hogy működjön.

- Rengeteg munka van egy fesztivál szervezésében és lebonyolításában is, akár egyhetes, akár mint az Indián Nyár, négynapos. Szokott közben kudarc érni?

- Nehezen viselem a negatív visszajelzéseket. Igen, talán az a kudarc, amikor valaki nem érti meg, hogy mit csinálunk ezzel az egésszel. Arra azért rá szoktam menni lelkileg.

Rá kellett jönnöm, hogy nem való mindenkinek az Everness Fesztivál. Mert nyitottságot igényel, és azt, hogy elengedje valaki az elvárásait, mert csak akkor lehet befogadni.

- És mikor érzed úgy, hogy sikeres amit csinálsz?

- Amikor körbemegyek és azt látom, hogy az emberek boldogok. Körülbelül egy évig szervezzük, az elején egy egyszerű Excel táblával indul az egész, és hónapok munkájával ez jut el addig, hogy láthatom a boldog emberek arcát. Meghívunk egy nagyszínpados fellépőt, elkezdődik a koncert, az emberek élvezik, boldogok, közben mi általában csendben állunk a hátsó sorban a szervezőkkel, és akkor van olyan, hogy elsírjuk magunkat.

Hegedűs Noémi írása, fotó: Vanik Zoltán/Everness

Szeptember közepén ismét megnézhető lesz az ABBA-film felújított változata.

A svéd csapat 1977-ben a csúcsok csúcsán járt, amikor a világ másik felére utaztak két hétre: Ausztráliában négy koncertet tartottak, méghozzá Sydneyben (az ikonikus Operaházban), Perth-ben, Melbourne-ben és Adelaide-ben. Lasse Hallström rendező több klipjüket is dirigálta, ezúttal azonban nem csak az ausztrál turné dokumentálását kapta, hanem egy játékfilmes kerettörténet megalkotását is.

mint a „Dancing Queen”, az „SOS”, a „Name of the Game”, a „Waterloo”, és a „Money, Money, Money”, de nem maradhatott ki az örökzöld „Mamma Mia” sem, illetve a direkt az alkalomra készült „Get on the Carousel”. Hallström természetesen az átlagos dokumentumfilmek kötelező elemeit is beépítette a történetbe, legyen az pár részlet az eseményeket felvezető sajtótájékoztatóról, vagy közvetlen a színpadra lépés előtti kulisszákból. Ám van egy kerettörténet is, amely szintén keveri a műfajokat már önmagában.

Robert Hughes alakítja Ashley Wallace-t, egy éjszakai countryszámokat játszó rádióműsor házigazdáját, aki főképp az akkor fuvarozó kamionosoknak szolgáltatja a hallgatnivalót. Ugyan a popzene tőle nagyon távol áll és a stúdión kívüli interjúzás se tartozik munkájhoz, főnöke mégis az Abbával való találkozást várja el tőle, mert tudja, átlagfeletti beszélgetés sülhet ki belőle, ami bemutatná a tagokat, mint embereket és nem, mint szupersztárokat – ezzel behozva a dokfilmek hasonszőrű részeit.

Ashley próbálkozásai azonban rendre meghiúsulnak, hol a késései, hol az együttes testőre által, így jobb híján a rajongókat is megszólítja. Mármint szerepben maradva az igaziakat, a film korához képest szinte úttörőként használva az áldokumentum műfajt. Ne felejtsük, a zsáner talán legemblematikusabb képviselője, a Borat 29 évvel ezután(!) került mozikba.

A fentiek tükrében tehát valóban érdekes megközelítéssel készült Hallstörm rendezése, amely lényegében 4 filmstílust gyúrt össze eggyé, ráadásul végig megtartotta koherensnek ezt a néha slapstick vígjátékba hajló keretet. Talán az egyetlen hiba, hogy a Svédországban pótforgatott jelenetek látványosan elütnek az auszi környezettől.

A film felújított változatán kívül a rajongók pár kiegészítő extrát is láthatnak a feliratos vetítés során, amely a ritka 1977-es werkfelvételeken kívül betekintést ad a stockholmi Abba múzeumba és a jelenleg futó Voyage koncertsorozat rejtelmeibe. Nagyot nosztalgiázni szeptember 17-én és 19-én országosan a kiválasztott mozikban lehet majd, jegyek már kaphatók!

SZINOPSZIS

Az Abba 1977-ben a csúcsok csúcsán járt, amikor két hétre Ausztráliába utazott turnézni. Ez a különleges műfajmix természetesen tartalmazza a 4 koncerten előadott legnagyobb slágereket és az átlagos dokfilmek kötelező elemeit, legyen az pár részlet a sajtótájékoztatóról, vagy közvetlen a színpadra lépés előtti kulisszákból. Ám van egy játékfilmes kerettörténet is: Ashley Wallace (Robert Hughes) egy éjszakai rádiós, akitől a popzene távol áll és a stúdión kívüli interjúzás se műfaja, főnöke mégis az Abbával való találkozást várja el, mert tudja, átlagfeletti beszélgetés sülhet ki belőle, ami bemutatná a tagokat, mint embereket és nem, mint szupersztárokat – újabb dokfilmes kelléket beemelve. Próbálkozásai rendre elbuknak, hol késései, hol az együttes testőre által, így jobb híján a rajongókat is megszólítja. Mármint szerepben maradva az igaziakat, a mozi korához képest szinte úttörőként használva az áldokumentum műfajt. Lasse Hallstörm rendezése lényegében 4 stílust gyúr össze, végig koherensen tartva ezt a néha slapstick vígjátékba hajló keretet. A film felújított változatán kívül lesz pár kiegészítő extra is a feliratos vetítésen, amelyek a ritka ’77-es werkeken kívül betekintést adnak az Abba múzeumba és az épp futó Voyage koncertsorozatba.

VIDEÓ: Előzetes a filmből

Hagyomány, generációk közti kapcsolat és szenvedélyes tánc: a magyar kultúra lélegzetelállító örökségét élheted át a Duna Művészegyüttes új előadásában.

Mi már láttuk az "Apák és fiak - Táncelőadás Nagy Albert gyűjtései nyomán" című előadás izgalmas próbáját. Nézd meg te is, milyen élményre számíthatsz a szeptember 21-i bemutatón.

A Duna Művészegyüttes előadásának középpontjában a hagyomány és az örökség átadásának fontossága áll. Hagyományos kultúránkban szájról szájra terjedt tovább az a több generációnyi tudás, mely felhalmozódott a népművészetben. A falusi szokások, táncmulatságok nem csak a szórakozásról szóltak, hanem alkalmat adtak annak is, hogy az idősebb generáció átadja tudását az új nemzedéknek, így szállt apáról fiúra a népzene és a néptánc is.

Az Apák és fiak előadás a tervek szerint egy sorozat kezdő állomása. Célja, hogy tisztelettel adózzon a kiemelkedő néptáncgyűjtőknek, akik hozzájárultak a magyar kultúra megőrzéséhez.

Az elsőként bemutatott néptáncgyűjtő Nagy Albert, aki az együttes művészeti vezetőjének, Juhász Zsoltnak a mestere is egyben.

illetve még sok más tánc és zene, amelyek Nagy Albert gyűjtői munkásságából származnak.

Az előkészületek során a művészegyüttes tagjai alaposan tanulmányozták Nagy Albert gyűjtéseit és a nevéhez köthető fontos archív filmeket.

Ez az egyedülálló megközelítés garantálja, hogy egy valódi "dunás" produkciót hoztak létre, amely az együttes szívét és lelkét tükrözi.

Fotósunk a próbák során lenyűgöző képeket készített, amelyek bemutatják a táncosok munkáját és az előadásra készülődését. Ezek a fotók nemcsak a művészet létrehozásának folyamatába engednek bepillantást, hanem megörökítik a szenvedélyt és elkötelezettséget, amely az előadás mögött húzódik.

Ne hagyd ki ezt a különleges programot! Az "Apák és fiak - Táncelőadás Nagy Albert gyűjtései nyomán" bemutatóját két időpontban nézheted meg. Az első előadás szeptember 21-én lesz a Nemzeti Táncszínházban, majd október 6-án ismét várják a közönséget. Jegyek már kaphatók! Ünnepeljük együtt a magyar kultúrát és néptáncot!

Fotók: Nagy Boglárka