Egészen biztosan kevesebben ismerik a XII. kerület egyik ékkövének számító Kis-Sváb-hegyet, mint akár "nagytestvérét", a jelző nélkülit vagy épp az örök kedvenc Normafát. Még úgy is igaz lehet ez, ha az idősebb generáció kedvéért hozzáteszem, hogy amiről beszélünk, azonos a régen Martinovics-hegynek hívott természeti területtel.

Mielőtt azonban röviden bemutatnám, egy egészen kurta nyelvi kitérőt kell tennünk. Nem véletlenül írtam kötőjelekkel a bemutatandó sétálóhelyet. Beszélhetnék a Kissvábhegyről is, így, egyben: akkor azonban Budapest 12. kerületének egyik városrészét járnánk be, a hozzátartozó utcákkal, házakkal együtt. Én azonban a Budai-hegység egyik magaslatáról szeretnék beszélni, aminek beépítetlen része természetvédelmi terület.

A Kis-Sváb-hegy olyan, mintha a természet épp csak egy picit emelkedne ki a városból, hogy megmutassa, itt van, és nem is akármilyen értékeket rejt. Meglepően közel vagyunk a Buda egyik központjának számító Széll Kálmán térhez vagy épp a szintén közkedvelt Városmajorhoz.

Ha ez utóbbi helyről vagy épp a Szent János Kórháztól feltekintünk, láthatjuk is a 258 méter magasra emelkedő kis hegyet. De jómagam találkoztam olyan emberrel is, aki a Hármashatár-hegyről átnézve szúrta ki az egyedi területet.

A Kis-Sváb-hegy ugyan szabadon látogatható, de 1991 óta fővárosi védettség alatt álló természetvédelmi terület.

Megközelíteni legegyszerűbben a 21-es vagy a 212-es busz Pethényi úti megállójától vagy a 39-es Goldmark Károly utcai végállomásától lehet, pár perces sétával. De 30-40 perces kaptatás után a Városmajorból is elérhető, ugyanakkor parkolni sem lehetetlen a közvetlen környezetében. A Budai-hegység legkeletebbi szárnyának számít: északi oldaláról remek kilátás nyílik a budai II. és III. kerület és Pest nagy részére. Nem csoda, hogy Buda török elleni visszavételekor innen is lőttek ágyúval a vár felé.

Sőt, egyes információk szerint eredetileg ezt a területet hívták Svábhegynek (az itt állomásozó sváb származású katonák után), ami aztán a tovább terjedt a szomszédos területekre – főhősünk ekkor kapta meg a „kis” előtagot. Az 1950 és 1991 közötti időszak kivételével azóta is így hívták. A szocializmus bő negyven évében a magyar jakobinus mozgalom vezetője után Martinovics-hegyre keresztelték, mára azonban erre egyre kevesebbeknek áll a szája.

A Kis-Sváb-hegy tényleg minden igényét kielégíti a kirándulóknak, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak, nem akarnak túlzsúfolt, „tömegtúrahelyre” menni, ugyanakkor egyedülálló természeti értékeket nézegetnének – esetleg egy kicsit piknikeznének is egy fákkal körülölelt nagy réten a város felett.

A Kis-Sváb-hegy legrégebbi emléke (egy kőkoporsó) a római korból származik, és még a XVII.-XVIII. században is használták szőlőpréskádként. Jelenleg az Aquincumi Múzeumban őrzik. A terület mindig kiemelt természeti jelentőséggel bírt, oldalában pedig (a Budai-hegység nagy részéhez hasonlóan) egészen az 1880-as években pusztító filoxérajárványig szőlőt termesztettek.

Hadászati feladatokra nem a török elleni harc idejében használták utoljára: a városrésznek jelentős szerep jutott Buda 1849. május 16-a és 20-a közötti visszafoglalási kísérletében is.

Itt állították fel azt a hat darab 12 fontos löveget, amellyel az Esztergomi-rondellát és a szomszédos nyugati várfalat lőtték – írja kutatásában Balázs Attila, a Hegyvidék helytörténésze. Majd 1936-ban a légvédelmi tüzérség alakított ki lőállást, aminek bunkerszerű építménye ma is látható a nyugati oldalon.

A hatvanas és hetvenes években komoly indián élet zajlott az erre tökéletesen alkalmasnak bizonyuló Kis-Sváb-hegyen: Harmat István 'Villanószem' (1930-1982) fotóriporter vezetésével megalakult a Napkirály törzs, ami Harmat korai haláláig aktívan működött, a környék fiataljainak nagy örömére.

A Kis-Sváb-hegy ma is aktív közösséget tudhat magáénak: a kissvábhegyi kutyások és más lakosok összetartó baráti társasága az év minden szakában birtokba veszi a hegyet, így

a kirándulóhely elsősorban azok számára ajánlott, akiket nem zavar a szabadon játszó, ugyanakkor fegyelmezett ebek társasága. Vagy éppen azoknak, akik négylábú kedvencüket szabadon futtatnák a „kis-” és „nagykörön”, vagy épp a fentebb már említett „fennsíkon”.

A környéken élők alapították meg 1990-ben a Kissvábhegyi Egyesületet is.

Ha azonban a természet érintetlen csodái miatt terveznénk kis-sváb-hegyi túrát, a hegyen körbefutó tanösvényt érdemes megcsodálnunk, ami egyike a 41 budapesti tanösvénynek.

A 6,7 hektáros területen elsősorban Kalmár László természetbarát 1973-as kezdeményezésének köszönhetően építési tilalmat rendeltek el, így a helyszínen csak olyan kisebb építményeket helyeztek el, mint az északi oldal tűzrakóhelye, különböző (azóta többször cserélt) padok, vagy legújabban a gyerekek számára készült, a helyi élővilágot bemutató kis meseszobrok.

Az északi rész felé indulva megtalálhatjuk az egykori kőfejtő területét, amit aktív időszaka óta erősen visszafoglalt a természet, illetve kisebb betonplacc és egy rövid lépcsős szakasz után a fentebb említett lőréses betonbunker-szerű építményt is. A hegyet körülölelő alsó és felső utat több helyen régi építésű lépcsők kötik össze, de akkor is jól járunk, ha két út között letérünk a járt ösvényekről, és néhány rejtett utat keresünk. A csekély szintkülönbség miatt a gyakorlatlanabb túrázóknak sem megterhelő az itteni kirándulás.