Ezért volt érdemes végigkóstolni a Gourmet Fesztivált
Az időjárás idén sem kímélte a Gourmet Fesztivált, mégis eseménydús és hasznos négy napot zártak a Millenárison. Miért érte meg idén is kilátogatni és mit profitál ebből a vendéglátós és a látogató? Erről mesélünk nektek.
A Gourmet Fesztivál minden évben egyfajta gasztroünnep. Idén még több ok volt a boldogságra, hiszen
egy nappal a nyitás előtt Széll Tamásék megnyerték a Bocuse d’Or szakácsversenyt,
és ez a hangulat határozottan átragadt a Gourmetre is. Szerencsére sem az eső, sem a hideg nem tartotta távol a falatozni vágyókat a Millenáristól.
De miért éri meg befizetni a belépőt a látogatónak és miért érdemes kitelepülni a komfortos étteremből a vendéglátósnak?
Egyedi élmény, információgyűjtési lehetőség és töltekezés. Valahogy így tudnám zanzásítani.
A Gourmet csapata gondosan válogatja össze azokat a kiállítókat, akikkel végül ezalatt a négy nap alatt találkozhatunk. Az elmúlt pár év alatt én nem is hallottam még kifejezetten negatív véleményt, már ami az ízeket illeti. Persze nem jöhet be mindenkinek minden a kaviártól a lángosig, de ha rátalálsz a számodra szimpatikus menüre, szinte biztos, hogy elismerően csettinthetsz a végén. És ha a kötelező körökön kívül valami újba is belekóstolsz, abból még a Gourmet után is profitálhatsz.
A vendéglátósoknak ez presztízs és osztálytalálkozó.
Végigkóstolják a szomszédokat, és barátságos hangulatban mérhetik fel, hogy a konkurencia merre tart. Egy átlagos héten nem biztos, hogy jut idejük egymásnál vendégeskedni, de itt csak egy faháznyit kell gyalogolni, és szarvasburgert fácánhúslevesre lehet cserélni.
Itt Debrecen Encstől csak öt percnyi távolságra tanyázik, és ez látogatóként is fontos szempont.
Én minden évben komoly tervvel indulok neki, amiben idén a mobilos applikáció is sokat segített. Minden, ami Pesten kívül található, különösen izgalmas, és minden, amihez amúgy vastagabb pénztárca szükséges, most könnyebb szívvel tesztelhető.
Aztán belép az ember a kapun, felkapja a kóstolópoharat és a teljes koncepciót romba dönti azzal, hogy a kedvencéhez siet.
De hát idén lett 20 éves a Rosenstein Vendéglő. Ki tudna ellenállni a mindig hibátlan sóletjüknek? Nem is akarhatsz igazán. Én se akartam.
Ráadásul most is zseniálisan tálaltak. Ez a vaddisznóhússal megkínált babos csoda egy félbevágott sörösüvegbe volt rejtve, a flódnijukat meg szivar alakúra formázták. Két hét türelmi időt adok magamnak és irány az étterem.
Azért a tökéletes kezdő élmény után, hogy lelkemet megnyugtassam, újdonsággal folytattam. A zebegényi Natura Hill a szálloda szépsége miatt van jó ideje tervben nálam. Most a mangalica-őz nyalókájukat kóstoltam meg, és ez alapján maradtak is a kívánságlistámon.
Ideje volt már valami Michelin-csillagos élménynek is. A Borkonyha ötletes, villanykörtébe csomagolt „rázós” levese mellé, a szarvas baot is bepróbáltam. Általában örül az ember, hogy csak kóstoló adagok vannak és nem telik el a gyomor egy fogással, na de ebből azért lecsúszott volna még a dupla vagy a tripla is.
Ettem még burgert az IKON street változatánál, egy elképesztően mangós krémdesszertet a Larus Étteremnél, rákos húsos derelyét Wang Mestertől és kecsegét az Arany Kaviár Étteremtől. Ezek egy kicsit mind biztonsági köröknek bizonyultak. Ismertem őket, sejtettem hogy jó lesz, és azt kaptam amit vártam, de soha ne legyen rosszabb élmény, ami ismerős.
A Gourmetben azonban az egyik legnagyobb lehetőség a felfedezés.
Keresni és találni valami újat, valami jót, valamit, amit aztán tovább tesztelgethetünk. Nekem két ilyen élmény jutott idén.
Az egyik MEZZO Étterem teljes kínálat lett, amit egy random, szakmázgatós beszélgetésnek köszönhettem.
Nagyjából ez a beszélgetés hangzott el, aztán a következő percben már őzragulevest meg szarvaskolbászos lecsót kanalaztam. Próbáltam nem túldicsérni az angus marha farokból készült hamburgerbe járó szószt, de innen üzenem, hogy tényleg telitalálat volt. Ez után az étterem tesztelését sem húzhatom sokáig.
A másik csoda a Blue Foxtól jött, amit szégyen, hogy eddig nem is ismertem. Itt elvileg koktélozni illett volna, de ha egy rókamániásnak róka alakú sajttortát mutatsz, az sikítozik, ujjong és azonnal kóstolót akar, és nem hall, nem lát tovább.
Őszintén, nem biztos, hogy megmondanám, ha nem ízlett volna, hiszen olyan gyönyörű volt. De ízlett, úgyhogy a lelkiismeretem tiszta, ti meg kénytelenek vagytok hinni nekem.
A találkozások közül is kiemelnék még egyet, mert a Gasztroszínpad előtt is megérte megpihenni két falás között. Az egyik legérdekesebb fellépő Ching He Huang volt, akit a Food Network repített Magyarországra abból az apropóból, hogy júniustól ázsiai kalandozásait a csatorna is műsorra tűzi.
Ching ételét csak leírni nehéz: kétszer főtt hasaalja savanyított uborkával és rizzsel. Az elkészítés ennél sokkal egyszerűbbnek tűnt, és Chingnek az általános üzenete is hasonló. A kínai konyha bonyolultnak és távolinak tűnik európai szemmel, de néhány kulcsfontosságú alapanyag segítségével nem olyan nagy ördöngösség az otthonunkba belopni.
Ha egy látogató csak feleannyit profitál a fesztiválból mint én, akkor valószínűleg nem érzi ablakon kidobott pénznek a jegy árát és feleslegesnek az ott töltött időt.
Új ízek, receptek, éttermek. Nekem mindegyikből bőven akadt most, és a Gourmet utáni időszakot is nagyban befolyásolni fogja ez a pár nap.
Ha jártatok kint, látogassatok el az újonnan felfedezett éttermekbe. Ha idén kimaradt, akkor válogassatok az én kedvenceimből vagy nézzétek át újra a kiállítók listáját. Nagyot nem hibázhattok.
Vass Adrienn cikke, Mervai Márk fotói
