Boldog születésnapot, Szabadság-híd!
A rekordok hídja
A noha a Szabadság-híd csupán a negyedikként felépült pesti dunai híd,
nevéhez két rekord is fűződik. Az egyik, hogy 331,2 méteres hosszával ez a főváros legrövidebb hídja, és – ami talán fontosabb – ez az első olyan fix átkelő, mely kizárólag a magyar ipar termékeként épült.
Az akkor még Fővám téri híd építése már 1885-ben eldőlt, lévén akkor iktatták törvénybe, hogy amennyiben város kasszájába legalább 650 ezer forint folyik be a hídpénzekből, úgy azt egy újabb ilyen szerkezet építésére kell fordítani. Mivel a meglévő két közúti híd, a Lánc- és a Margit a tervezettnél is nagyobb hasznot hajtott, 1893-ban már két új átkelő építését rendelték el. Ezek valójában a negyedik és ötödik állandó hidak voltak a városban, ám mivel harmadikként az Északi Vasúti Összekötő híd készült el, így a közúti hidak közül a harmadik és negyedik lett a Fővám téri (Szabadság) és az Eskü téri (Erzsébet) híd.
Nemzetközi pályázat a hidak építésére
A hidak tervezésére kiírt nemzetközi pályázatra 74 anyag érkezett be, melyek közül 21 vonatkozott a Fővám térről induló hídra. A győztes végül az ország egyik legjobb nevű hídtervezőjének, Feketeházy Jánosnak a terve lett (igaz végül kisebb, Gálik István, Beke József és Nagy Virgil által eszközölt változtatással).
Budapest Ferencz József hid. Fővámház és a Közraktárak 1896 körül. A háromnyílású, konzoltartós vasszerkezetű híd 1894-96-ban épült a leghíresebb magyar hídépítő mérnök, Feketeházy János díjnyertes pályázati terve alapján. A turuljairól híres kapuzatok építész-tervezője Nagy Virgil volt. Ez az egyetlen fővárosi híd, melynek vámpavilonjai részben ma is megvannak a pesti oldalon. (Vadas Ferenc gépirat) Szerző ismeretlen. Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
Az építkezés a pályázat eredményének építése után igen hamar, már 1894-ben megkezdődött és a pillérek, valamint a hídfők már egy évvel később, 1895 decemberében készen voltak. Ahogyan fentebb már említettük a Fővám téri híd volt az első olyan budapesti átkelő mely kizárólag a magyar ipar termékeiből épült fel. Ennek megfelelően a vasszerkezeteket gyártása 1895 februárjában, a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárában indult meg, és ez a gyár szállította le a teljes mennyiséget, határidőre.
Mivel az alapanyag ilyen kiváló ütemezésben érkezett, így a vasszerkezet szerelését már 1895 júliusában meg tudták kezdeni és 13 hónappal később, 1896 augusztusában be is fejezték. Az ünnepélyes átadásra végül is éppen 123 éve, a Millennium évében, október 4-én került sor. Az átadó ünnepségen részt vett Ferenc József, sőt ő maga verte be az utolsó szegecset is. A hidat végül az ő tiszteletére Ferencz József hídra keresztelték el.
"A király a hídon.
Most ő felsége rálépett a hidra és ezzel a hid átadatott a forgalomnak. A király oldalán haladtak báró Bánffy Dezső miniszterelnök és Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, utánuk József főherceg, körülvéve a többi miniszterektől, majd a többi meghívott vendégek, akik nagy csoportokban kisérték a felséges urat.
A király legelőször az első mederpillér feletti vaskapuzatnál állt meg, ahol Dániel Ernő megmagyarázta a turulmadarak jelentőségét. A kapu gazdag ornamentikája nagyon megtetszett a királynak, aki azután ismét folytatta az utat. Amikor a hid közepére ért, a hid alól lelkes éljenzés hallatszott. Néhány evező-egyesület tagjai voltak az éljenzők; akik mintegy 20—25 csolnakban elhelyezkedve cirkáltak a hid alatt.
Minél közelebb ért a király a budai oldal felé, annál zajosabb és lelkesebb lett az üdvrivalgás, amely- lyel a budai parton és a Gellérthegyen álló közönség fogadta ő felségét. Szűnni nem akaró éljenzés hangzott fel minden oldalról, és a király mindenfelé katonásan tisztelgett.
Átérve a hid budai feljárójához, ő felsége megállt és végig jártatta szemeit a gyönyörű panorámán, amelyet a hatalmas folyam számos hajóival, a szemben levő pesti rakodópart gazdagon díszített palotáival nyújtott.
— Ez igazán szép. mondotta a király, József főhercegnek, akivel most hosszabb beszélgetésbe eredt. Azután még kezet nyújtott Bánffy Dezsőnek és Dániel Ernőnek, amire a közönség folytonos éljenzése közben kocsira ült és a rakodóparton végig, a királyi palotához a Krisztinavároson át vezető uj utón hajtatott fel a váriakba.
A király távozása után a miniszterek és méltóságok gyalog tértek a pesti oldalra. Utánuk azonban a budai közönség is ellepte a hidat, amelyen ma egész nap ingyenes volt a forgalom. Óriás embertömeg járt fel és alá, gyönyörködve az uj hídon, amely a mai napon ki is állotta fényesen a teherpróbát, mert gyakran igazán veszélyes tolongás volt a hídon.
A rend azonban egy percig sem zavartatott. Egész nap a kiváncsiak tömege nézte a főváros uj alkotását; éjfél 12 órakor azonban elfoglalták helyeiket a hidvámszedők és pont éjfélkor az első pesti átkelő lefizette a hid első bevételét, két krajcárt, amelyért egy fényes pléhdarabot kapott.
Ugyanekkor egy fess fiákker is robogott a hid kocsiutjára, és ezzel a hid forgalma megkezdődött."
Fakockákkal borították és a villamos síneket is beépítették
Az elkészült alkotás akkoriban Európa szerte modernnek számított, hiszen 12 elektromos ívlámpa, 8 izzólámpa és 48 gázlámpa mellett, villamos síneket is elhelyeztek rajta. Ezeket az eredetileg fakockákkal borított úttest két oldalán helyezték, alsó vezetékes rendszerben, hiszen ekkor még a főváros valamennyi villamosvonalán az úttestben futott az elektromos vezeték. Mivel az építkezés megindulásakor a Vámház körút (akkoriban Mészáros utca) csak a Lipót (Váci) utcáig tartott, azt időközben egy útban lévő háztömb lebontása mellett egészen az új hídig vezették el.
Ezzel – a híd átadása után másfél évvel – a villamos közlekedés is megindulhatott a Kálvin (akkoriban Széna) tér felől Budára. A járatot a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) üzemeltette. A villamos pályát végül 1923-ban alakították át felsővezetékes rendszerűre, míg 1938-ban helyezték át a híd közepére. A sors fura fintora, hogy mindössze hét évvel a felújítás és átalakítás után a II. világháborúban, a visszavonuló német alakulatok felrobbantották a hidat, és ezzel majdnem megpecsételték a sorsát.
Villamosvasúti pálya építése a Ferenc József hídon. A munkát felügyelők, munkások. Közelről látható az alsóvezetékes sínpálya útburkolat alatti szerkezete 1896 körül. Szerző ismeretlen. Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény
Ám a híd még a komoly károsodások ellenére is túlélte a robbanást, ami egyértelműen Feketeházy János zseniális munkáját dicséri. A hidat végül a robbanás után alig egy évvel, 1946 tavaszán kezdték újraépíteni, az eredeti tervek alapján gyártott alkatrészekkel és még abban az évben, augusztus 20-án adták át a forgalomnak, immáron Szabadság-híd néven.
Fotó: Draskovics Ádám
