Fiatal felfedezők kíváncsiságai és félelmei - Bemutatkozott az Art Mentor program első évfolyama
Napjaink új megközelítéseire is nyitottan indultunk el az Ybl Budai Kreatív Házban rendezett kollektív tárlatra, amely a Felfedezők címet viselte. Már maga az épület is az újdonság erejével hatott, utoljára még a 90-es években jártam benne, akkor Várkert Kaszinóként funkcionált és itt rendezték meg Polgár Judit és Borisz Szpasszkij volt világbajnok bemutató sakkjátszmáját. Most egy külső lejáraton keresztül jutottunk el, ahogyan a kiállítás kurátora és a megnyitó tárlatvezetője, Ferenczy Bálint mondta, „A kortárs művészet gyomrába”.
A Felfedezők-tárlat kilenc fiatal művésze A Budapest Art Mentor program első évfolyamának végzősei.
E program célja, hogy tehetséges alkotóknak lehetőséget biztosítson a hazai és a nemzetközi megmérettetésekre, nemcsak saját művészi törekvéseik kiteljesedésében, hanem abban is, hogy kiismerjék magukat a 21. századi művészet világának működésében, megismerjék a karrierépítés módozatait, amely napjainkban már elengedhetetlen követelmény. Ugyanakkor lehetővé teszi számukra a szabad kreativitást, nem kell nekik sem műfaji, sem technikai korlátokkal megküzdeniük.
A kiállításon valóban számot adott arról, hogy ezek a fiatal alkotók tele vannak ötletekkel, és műveik, ha nem is feltétlenül ragadják meg a nézőt kivitelezésükkel, mindenképpen gondolkodásra serkentenek.
Ilyen például Ádám Zsófia Emlékező anyag című, kettévágott fatörzsekből és azok fa-nyomataiból álló installációra, amelyet Párom, aki maga is képzőművész, a „fák ujjlenyomatainak” nevezett, elvégre az évgyűrűk ugyanúgy árulkodnak a fák életéről, mint az emberi ujjlenyomatok, és ugyanúgy egyediek is.
E mű kapcsán nem lehet nem gondolni az elmúlt évek számos esztelen budapesti fairtására…
Ízig-vérig nagyvárosi mű Gaál Kata In.Stabil című munkája, amely egy szárnyasoltárt és a graffitit egyesít magába, illusztrálva korunk megváltozott női szerepeit és utalva az elutasított, vagy félelmekkel elfogadott multikulturalitásra. A figurák annyira élőek, hogy az embernek kedve lenne őket megtapogatni – éppen az ettől való tartózkodást kérte a művésznő, hiszen a képen látható ruhák mind valóságos anyagból vannak, még a kutya nyakörve is igazi.
Mátyási Péter fénydobozai, a Hegység és a Matterhorn elsősorban élénk színvilágukkal hívják fel magukra a figyelmet. A fények csak látszólag irreálisak, aki járt ezeken vagy hasonló helyeken, tudja, hogy a természetben egyik pillanatról a másikra képesek változni a fények, az árnyak, a színárnyalatok, csak éppen tetten érni nehéz őket.
„Az Édenkertnek egy késő sugára” – jutott eszembe Az Ember Tragédiájának egyik híres mondata, amikor megláttam Sztefaniu Marina művét, ahol a strandokról ismert felfújható oszlopok és banános dobozok között jelent meg meredeztek zöld növények teljes valótlanságban.
És nem csodálkoztam, hogy a műnek valóban Édenkert a címe.
Ezért küzdött az Ember és bízva bízott. Érdemes volt?
A tárlatvezetés után még jó ideig üldögéltünk a gyönyörűen restaurált épület teraszán, élvezve a langy nyárvégi estét. Ha nem is láttuk teljesen megnyugtatónak a jövőt, örültünk a pillanatnak.
A "Felfedezők" kiállítás szeptember 23-ig látható.