hirdetés
potozky-3.jpg

Potozky László: „Emberi nyomorokból kirakott forradalom zajlik”

'Nem is a politikai érdektelenség a legrosszabb, annál még ártalmasabb a félretájékozottság' - mondja az író az új kötetével kapcsolatban. Megjelent az Égéstermék, egy nyomasztó politikai fikciós regény.
Jásper Ferenc interjúja - szmo.hu
2017. december 08.


hirdetés

A nagy visszhangot kiváltó generációs regény, az Éles szerzőjének új könyve egy olyan utópiát mutat be, amely bármikor valósággá válhat: forradalom tör ki a 2010-es években egy közép-kelet-európai ország fővárosában.

Alulnézetből látjuk, hogyan válik egy kívülálló a népfelkelés részesévé, és hogyan gyalogol át rajta a történelem anélkül, hogy azt ő észrevenné. Végignézi, ahogy felfordul körülötte a kiábrándult, kétszínű világ, de a barikádtüzek füstjével együtt a remény is elszáll.

– Az előző regényedre sokan mondták, hogy generációs regény. Te is így érzed?

Mindenképp megtisztelő, hogy ezt a címkét megkapta az Éles. Amikor írtam, nem így készültem rá, ez nem egy műfaj, hanem egy titulus, amit a szakmától és az olvasóktól kapnak bizonyos regények. Bőven akadnak erre példák, az amerikai irodalomban főként (Úton, Száll a kakukk fészkére, Nullánál is kevesebb), és úgy tűnik, a magyar közönség egy része az én könyvemet valami ilyesminek érezte. Az új regény, az Égéstermék teljesen más.

– Nem félsz, hogy politikai lektűr-irányba akarják tolni?

hirdetés

A cselekmény valóban egy meg nem nevezett közép-kelet európai országban játszódik napjainkban, méghozzá egy forradalom idején, de nem igazán félek, szerencsére ilyen felületes olvasattal mindezidáig nem találkoztam. Mind a pozitív, mind a negatív recepció szépirodalomként foglalkozik vele, egyfajta társadalomkritikaként, ami akár a 2010-es évek Magyarországának alulnézetes korrajza is lehetne. A regény első változatába sokkal több politikai áthallást pakoltam, de szerencsére láttam egy nagyon elrontott színházi előadást, ami után rájöttem, mennyire irritálók a túlságosan konkrét, erőltetett utalások. Az ilyesmit megfontoltan kell adagolni, nem szabad semmit az olvasó szájába rágni. Úgy döntöttem, ki is irtom a nagyon nyilvánvaló politikai áthallásokat, és csak azokat hagyom meg, amiket talán ötven év múlva is érteni fognak.

Például amikor a regénybeli diktátor libegőt avat a szülőfalujában: gyerekkoromban sokat poénkodtak otthon a szüleim, hogy Ceauşescu stadiont építtetett Scorniceşti-en, szóval ez régről ismerős nekem, meg még jó pár millió Romániában született embernek.

Ami Felcsúton történt tehát, az számomra nem hat annyira újdonságnak, nem megdöbbentő – népvezéri pszichózisok ezek, sémák, amik még hosszú ideig értelmezhetőek maradnak Közép-Kelet Európában.

Névjegy:

Potozky László 1988-ban született Csíkszeredában, jelenleg Budapesten él, prózaíró és szerkesztő. A kolozsvári és marosvásárhelyi egyetemen tanult újságírást, kommunikációt és drámaírást, a Független Mentorhálózat tagja. 2016-ban Békés Pál-díjat kapott Éles című regényéért, legújabb könyve pedig, az Égéstermék idén októberben jelent meg.

– Nem féltél attól, hogy politikailag be fognak skatulyázni? Az előző könyvedben is jelen voltak a 2006-os események.

Kik is pontosan ezek a beskatulyázók? Mert az Élesben abszolút nem voltak jelen a 2006-os események még inspiráció terén sem, az utcai harcról szóló rész egy kolozsvári focidrukker-összecsapás alapján íródott, amit húszéves koromban láttam. Az Égéstermékben használtam fel a tévéostromot, mint motívumot, de nem hiszem, hogy ez önmagában bármilyen politikai irányultság felé mutatna. Fontos, hogy elbeszélői szempontból az Éles sokkal szubjektívebb, énközpontúbb, az Égéstermékben egy jóval naivabb, és ebből kifolyólag tágabb társadalmi perspektíva van.

– Honnan merítettél? A hazai, erdélyi történésekből, vagy már az itteniekből?

Vegyesen. A forradalmi eseménysor forrásául az ukrajnai Euromaidan-események szolgáltak, mindent elolvastam a kijevi tüntetésekről és utcai harcokról, a fellelhető összes YouTube-videót megnéztem. Teljesen beleástam magam a témába, hogy konkrét tapasztalatok híján is zsigeri élményeket tudjak szövegszinten létrehozni.

Az ukrán tüntetők a telefonjaikkal vették fel az orruk előtt zajló eseményeket, az ő szemszögük érdekelt, a belső nézetes, jelen idejű magántörténelem.

Ez egy földhöz ragadt perspektíva, és az elbeszélő semmilyen konklúziót nem vonhat le ebből a pozícióból. Képtelen rá, ez kizárólag az olvasó dolga.

– A névtelen elbeszélő egy kisember, aki hirtelen belecsöppen egy eseménysorba, csak történnek vele a dolgok, sodródik az árral. Ezt eleve így tervezted?

Mindenképp egy abszolút civil, átlagos arcot akartam, aki nem alakítója, hanem elszenvedője a történéseknek.

Az Égésterméknek nem az a lényege, hogy forradalom zajlik, hanem hogy emberi nyomorokból kirakott forradalom zajlik. Ez egyfajta kelet-európai sorsszerűség, ahogy elzúg felettünk a történelem.

– Mennyire vagyunk mi, magyarok fatalisták, illetve mennyire várjuk másoktól a problémáink megoldását? A te főhősöd inkább rezignált, érdektelen.

Ez egy mindenki számára ismerős hozzáállás ezen a környéken, az én hősömet tényleg nem érdekli a közélet, politikailag teljesen dilettáns. Hirtelen mégis belecsöppen az eseményekbe egy lány miatt, és ki kell alakítania valamilyen viszonyulást, csak mert nem bír többé egyedül lenni. Inkább a tüntetősdi, mint a magány. Azt akartam megmutatni, hogy mi történik, ha egyik pillanatban semmi közöd a politikai véleményformáláshoz, a következőben viszont könnygáztól fuldokolsz, és rendőrök ellen harcolsz.

– A te generációdra jellemző ez az érdektelenség? Nem vagytok dühösek?

Igen, a túlnyomó többség ilyen az én generációmban, és nem is a politikai érdektelenség a legrosszabb, annál még ártalmasabb a félretájékozottság. Ilyen karakterjegyeket pakoltam a szereplőimbe, általános, ismerős nemzedéki vonásokat, hogy hitelesek legyenek.

Ha meg is van bennünk a düh, az vagy nem elegendő a cselekvéshez, vagy ártalmas csatornán jön ki. Kevés az olyan generációmbéli, aki tényleg értelmes, konstruktív, hatékony irányban „haragudna”.

– Erdélyben is megvan ez a jelenség?

Erdély ilyen szempontból semmivel sem másabb a magyar nyelvterület többi részénél, ott is ugyanaz folyik kicsiben, mint itt, Magyarországon. Sajnos arrafelé is kevés a szociálisan érzékeny értelmiségi, akinek nincs ideológiai szemellenzője, a többség imádja a skatulyákat, liberális, nemzeti, szoci, tápos. Ennél azért kritikusabban és komplexebben kéne gondolkodni.

– Mikor települtél át?

2014 szeptemberében.

– Miért? Elég aktív életet éltél ott is.

Nekem sok szempontból jobb itt, mint Erdélyben, ez alkati kérdés: Budapest számomra nagyon otthonos, mégiscsak egy világváros, amire Romániában nincs példa. Van egy életérzése, ami nem hasonlítható máshoz, élvezem, ahogy össze van rakva, hogy ismerem az épületeit, utcáit.

– A pesti irodalmi életről mi a véleményed? Hamar felmérted, hogy egy megosztott világba csöppentél?

A megosztottság mint jelenség Erdélyben is jelen van, semmi újdonságot nem tapasztaltam itt. De ez nem föltétlenül negatív dolog, a szekértáborokba verődés nem jelenti azt, hogy Molotov-koktélokat hajigálunk egymásra, legfeljebb annyi, hogy bizonyos emberek nem fordulnak elő közös légtérben. Ez szerintem rendben van így, és azt is elfogadom, ha valaki velem nem akar egy levegőt szívni.

– Nem fér be mindenki egy kávéházba?

Izzadságszagú lenne. Nem kell mindenkinek együtt menetelni a nagy közös cél felé.

– Novellistaként indultál. Miért?

Novellát könnyebben írok, egyszerűen terjedelmileg rövidebb, kevesebb szálat kell összekötni, nincs akkora tétje. A pályám kezdetétől szerettem volna regényt írni, és a rövidprózákra gyakorlatként (is) tekintettem. Nem alábecsülni akarom a novellát, komplex rendszer az is, akárcsak a regény, csak kiterjedésében sokkal kisebb, kevesebb benne a fogaskerék.

– Regényt hogy kezdtél el írni? Az Élest eleve annak tervezted?

Igen, elég hamar rájöttem, hogy több lesz, mint egy újabb hosszúra nyúló elbeszélés. Aztán a felénél éreztem, hogy megtaláltam a tényleges hangot hozzá, és néhányszor még át kellett szerkeszteni a szöveget ennek fényében.

– Hasonlították már valamihez az Égésterméket? A politikai fikció nagy regényeihez?

Tom Clancy?

– Vagy Philip Roth például.

Annyira nem hangsúlyos benne a közéleti és történelmi szál, pusztán politikai fikcióként értelmezni felületes olvasatról árulkodna. Az Élest hasonlították Breat Easton Ellis Nullánál is kevesebb című regényéhez, de amikor írok, nem lebegnek a szemem előtt olvasmányok vagy filmek, nem emelek át tudatosan túl sok dolgot mástól, az én regényeim semmiképp sem popkulturális utalások tárházai.

– Most, hogy befejezted ezt a könyvet, mit érzel?

Jó, hogy vége. Üresség van, és kellemes ez az üresség.

Dolgoztam rajta eleget, és nincsen új tervem a közeljövőre.eges

Égéstermék

- részlet

Hiába láttam már szinte mindent, azt hittem, az igazi harcot valahogy megúszhatom. De még sose voltam ennyire egyedül; kizárólag magamért bírok rettegni ebben a kék ponyvás, félig lebontott házban. Valami fityeg az övemről, a gázálarcom szíja. A Szakszervezetek óvóhelyén találtak kétszázat, és nem akarták kidobni, ezért szétosztották a brigádok közt. Kihúzom és félredobom a gumidarabot, rögtön a kezemben maradt, amikor kapkodva megpróbáltam leakasztani. Pedig reggel könnyen indult a nap, engem is odatettek pár külsőssel, hogy pakoljuk le a teherautót, ami égősorokat és mindenféle díszeket hozott a Konrád karácsonyfájához, délre érkezik a fenyő is, mondták, addig legyenek előkészítve a gömbök. Pihenni viszont nem hagytak munka után, kamionnal szállítják ide a karácsonyfát, lassan haladnak, akkora dög, ki kéne mennetek, fiúk. Erre is külsősöket küldtek ki mind, csak két-három keményvonalas szkinhed jött velünk, hadd pihenjenek a kopaszok, útvonal-biztosítás, semmi vészes, miért támadnának meg a kékek egy fát, a sofőrnek kell mutatni az utat a Konrád felé, nehogy beragadjon a szűk utcákba.

De a fenyő késett, hogyne késett volna, talán nem is jött soha. Én az Ezüst utca sarkán álltam, amikor elkezdődött, egyik pillanatról a másikra már nemcsak az a pár járókelő meg kocsi volt körülöttünk, hanem ütöttek és rúgtak a fekete védőkbe csomagolt kezek meg lábak. Hátulról támadtak, valamelyik közből vagy kapualjból szivároghattak elő, a többieket verték, engem nem, mintha időt akartak volna adni nekem, hogy valamit tegyek, ekkor szakadt le a gázálarcom szíja, gyorsan letéptem az övemről, pedig se füst nem volt, se könnygázt nem használtak, de egyéb nem jutott eszembe, odanyomtam az arcomhoz. Alig bírtam levegőt venni, olyan erős volt a sokéves kaucsuk szaga, és porosak voltak a szemrések is, az épület oldalához lapultam, szinte belemásztam a falba, nem csinálhatják ezt velünk, erre gondoltam, mi csak tartalékosok vagyunk, a selejtes vonal. A rohamrendőr meg a csávó két méterre álltak egymástól, max háromra, ennyit ment a sörétes puskából a gumilövedék a csávó szeméig, én meg nem tudtam eldönteni, hogy képzelem, vagy tényleg hallatszik a hang, ami olyan, mintha követ ejtenének egy tál eperpudingba.

A gázmaszk hirtelen tűnt el az arcom elől, valaki a hátam mögül tépte le, majd megmarkolta a galléromat, és maga felé fordított. A rendőr szeme akkora volt és úgy csillogott, mint egy dísztárcsa, kurva jó! ordította a pofámba, és cibált, buzi náci, kurva jó! Jóformán be se csukta a száját, megtántorodott és elengedett, védekezőn emelte maga elé a kezét, nem emlékeztem, mikor ejtettem el a gázcsövemet, most ott van annál a légiósnál, aki megint megcélozza vele a rohamrendőrt. Nem várom meg a második ütést, a saját lihegésemmel telik meg a fejem, rohanok, menekülök, mindegy merre, gyorsan hagyom le a sarkokat, az egyiknél belerúgok egy kukába, hogy felboruljon, azt mondták, ilyenkor ezt kell csinálni, de csak a hamutartóból szóródnak ki a csikkek. Senkit se látok a nyomomban, megbotlom, amiért hátrafordultam, és úgy odabaszódom a földhöz, hogy nyögni se tudok a fájdalomtól. Még soha nem feküdtem így a járdán, annyira fura lentről bámulni a várost. Akár meg is dögölhetnék, akkor nem lenne, akit elővegyenek azokért a bizonyítékfotókért, még azt is megbánnák, hogy lefényképeztek és gyanúsítgattak, a büdös szemetek. Oldalra nézek, barna csöveket látok, egy építkezési állvány mellett heverek, valami német cégnevet ír a kék ponyván, feltápászkodom és szégyellem magam, mert normális ember nem örül ennyire egy házromnak, ahol végre elbújhat azok elől, akik vadásznak rá.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
osztalyterem2.jpg

Jocó bácsi: Semmilyen feltétel nem adott a 9 órás iskolakezdéshez

A népszerű töritanár szerint más-más okból, de se a kisebb, se a nagyobb diákok nem járnának jól a főváros tervével. Két másik pedagógust is megkérdeztünk.
Láng Dávid; illusztráció: PxHere - szmo.hu
2020. június 30.


hirdetés

Mint azt megírtuk, csúsztatott iskolakezdésben gondolkodik a fővárosi önkormányzat a következő tanévkezdéstől, ez is egy óvintézkedés lenne a járvány várható második hulláma ellen.

Közleményükben azt írják, a reggel 7 és 8 közötti csúcsforgalom idején a közösségi közlekedésben utazók egyharmada diák, főként közép- és felsőoktatásban tanuló.

A BKK számításai szerint a lépcsőzetes kezdés esetén 20 százalékkal lehetne csökkenteni az utasszámot a járműveken.

Azért, hogy ősztől se alakulhasson ki zsúfoltság a közösségi közlekedésben, a BKK és a budapesti városvezetés azt javasolja az oktatási intézményeknek, hogy csúsztassák el a reggeli kezdést 9 órára.

hirdetés

Erről már elkezdték az egyeztetéseket a BKK, az EMMI, a KLIK, 10 budapesti tankerület, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, valamint több másik érintett szervezet bevonásával.

Mi most tanárok véleményére voltunk kíváncsiak.

"A kérdés nagyon összetett, külön kellene választani életkorilag, de egyik korcsoport számára sem lenne előnye"

– mondta el a Szeretlek Magyarország kérdésére Balatoni József, azaz Jocó bácsi.

Szerinte az alsósok esetében a fő problémát az jelenti, hogy a szülőknek be kell érniük dolgozni. Így mindenképp kellene ügyeletet biztosítani a jelenlegi rend szerint, igazi előnye pedig csak azok számára lenne a változtatásnak, akik később kezdik a munkát, vagy nem dolgoznak.

A gimnazisták számára, akiket már nem kell kísérgetni, ugyan csábító lehet, hogy tovább aludhatnak, náluk viszont a már most is hatalmas óraterhelés jelenti a problémát. Egy középiskolás diák így is délután 3-4-ig bent van az iskolában, egy órás csúsztatás esetén 4-5 körül végeznének.

Jocó bácsi úgy véli, a tervnek egyedül akkor lehet realitása, ha az óraterheket is csökkentik, ami jelenleg nem reális. Az új Nemzeti Alaptantervben sincs szó ilyesmiről, vagy legalábbis csak minimális mértékben.

Ezért hiába tartja alapvetően jónak az ötletet, szerinte a gyakorlatban semmilyen feltétel nem adott hozzá.

Hasonló véleményen van két másik pedagógus is, akik a nevük elhallgatásával nyilatkoztak nekünk. Egyikük egy fővárosi gimnáziumban tanít. Neki személy szerint jól jönne, mivel az agglomerációból jár be, és a reggeli csúcsforgalom miatt fél 5-kor kell kelnie.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
maszk_unsplash-883x760.jpg

„Minek az a maszk? És amúgy is, minek rendel az, aki ennyire fél a vírustól?”

A járvány nemhogy közelebb hozta, inkább még messzebb sodorta egymástól az embereket. Vélemény.
K.U.D./A címlapkép illusztráció: Clovis Wood /Unsplash - szmo.hu
2020. június 25.


hirdetés

"A vírus dolgozik: olyanok, mint mi, ezt súgja nekik" – írta Adrian Tchaikovsky Az idő gyermekei című könyvében. Anélkül, hogy spoilereznék, a lényeg, hogy két, látszólag tökéletesen különböző faj egy vírus következtében végül megérti egymást, egymásra találnak és nyugalomban, békében élnek.

Amikor márciusban felbukkant a COVID-19, azt gondoltam, talán ez lesz az a vírus. Hiszen alig akad olyan ember, akinek az életére így vagy úgy ne lett volna hatással a járvány. Mi hozná jobban össze az embereket, mint a sorsközösség – gondoltam naivan. Mekkorát tévedtem!

"És ti lazítottatok már, vagy még mindig be vagytok zárkózva?"

"Szerintem nagyon túlaggódod ezt!"

"Nektek mikor kell már végre bejárni az irodába?"

hirdetés

"Figyi, hogy nem fulladsz te meg abban a maszkban?"

"Minek az a maszk? És amúgy is, minek rendel az, aki ennyire fél a vírustól?"

Csak néhány megjegyzés, amit az utóbbi időben kaptam. A fulladásra vonatkozó beszólás különösen mókás, tekintettel arra, hogy egy olyan benzinkúton viseltem, ahol a bejáratnál egy nagy, piros nyomtatott betűkkel írt tábla hívja fel a figyelmet, hogy az üzlet területén a maszk viselése kötelező.

Ráadásul nem valami spéci FFP3 maszkról van szó, hanem egy sima, szűrőbetétes sportmaszkról, amit amúgy azok, akik rendszeresen bringáznak a fővárosban, békeidőben is sűrűn viselnek. A rendelésre vonatkozó kommentár pedig egy futártól érkezett, aki rossz néven vette, hogy maszkban mentem a bejárati ajtóhoz az általa szállított holmiért.

Egyértelmű, hogy az emberek nem egyformán viszonyultak a vírushelyzethez.

Van, akinek az élete március közepén sem változott meg jelentősen, mert továbbra is épp úgy kellett dolgoznia, mint korábban. Más, épp ellenkezőleg, elveszítette az állását, és volt, aki távmunkában folytatta. Volt, aki kerülte a zárt tereket, és bevásárolni sem ment el, mert megtehette, hogy házhoz rendeli mindazt, amire szüksége van. Másnak erre esélye sem volt, mert például olyan településen él, ahol nincs lehetőség házhoz szállítást kérni, vagy épp örömét leli a vásárlásban, és vírushelyzet ide vagy oda, nem is akart lemondani erről.

Volt, aki tudatosan kerülte az egészségügyi intézményeket, mint potenciális gócpontokat, más épp a vírus tombolásának idején szült, szenvedett balesetet, lett sérve, és még sorolhatnám. Van, akinek a karantén a poklok poklát jelentette, másnak paradicsomi állapotokat. Volt, aki szenvedett a családdal való összezártságtól, más mérhetetlenül élvezte az együtt töltött időt, annak minden nehézségével együtt. Volt, aki különböző okokból kifolyólag komolyan vette a karantént és a legszűkebb családjával sem találkozott hónapokig, más ugyanúgy napi szinten futott össze a barátaival, csak épp valamelyik szórakozóhely helyett egyikük lakásán iszogattak, társasoztak, beszélgettek.

Ahány ember, annyiféle életkörülmény és reakció. Naivan azt hittem, a mindenkit érintő helyzet majd empátiát ébreszt bennünk, rávilágít arra, hogy akármennyire különbözünk is egymástól, mégis mennyi a hasonlóság.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
virus_utazas.jpg

„Sehogy sem tűnik logikusnak” – nehezebb utazni Angliából Magyarországra és vissza, mint korábban

Két héttel korábban még nem volt karantén Angliában, ha külföldről jöttünk vissza. Viszont volt Magyarországon. Ott most nincs, Angliában viszont lett.
Belicza Bea Címkép: Pixabay - szmo.hu
2020. június 23.


hirdetés

Elvileg április 5-én utaztunk volna haza. Már előtte két héttel tudtam, hogy most nem utazunk. Elsősorban anyukámat látogattam volna meg a Pesti úti idősotthonban, de ott már látogatási tilalom volt. Nyugodtan lemondtuk a foglalásainkat, hogy sebaj, majd később, ha újra nyugalom és egészség lesz. Az utazás tervezett napjától nehéz napok jöttek, mivel a 90 éves anyukám is megkapta a koronavírust, és aznap ment kórházba, amikorra a látogatást terveztük.

Rettentő hosszú hetek jöttek, nem lehettem biztos abban, hogy tudunk még valaha találkozni.

A rémes időszaknak nagyjából vége. Ő szinte még mindig szobakaranténban van, de szerencsére, jól. Nem fáj semmije, próbál újra erősödni, kis sétákat tesz, de végre elindult. Őt pár napja lehet látogatni, igaz, csak napi fél órára.

Az engedélyezett fél óra nem olyan hívogató. Azt szeretném, ha eljöhetne velem egy apartmanba, étterembe vagy fürdeni. Úgyhogy még várni kell.

Korábban azért sem terveztem hazautazást, mert Magyarországon két hétre karanténba kerültem volna.

hirdetés

A magyar karanténnak már vége, csakhogy közben

az angol szabályok is változtak, június 8. óta visszautazáskor ott van karantén.

Ez most nagyon vicces.

A szabályok leírásában az van, hogy ha nem akarunk második hullámot, akkor vigyázni kell. Értem, világos, de két héttel korábban, amikor Magyarországon még több beteg volt, az Egyesült Királyságban miért nem volt karantén, hogy más országból ne hozzunk újabb fertőzést?

És Magyarország miért nem kér már karantént, amikor Angliában még mindig napi 150 ember hal bele a koronavírusba?

Sehogy sem tűnik logikusnak.

Gondoltam, várok még, hátha gyorsan megszűnik a karantén pár országgal, mondjuk Magyarországgal, ahol kevés a fertőzött. De nem, a következő körben, július elejétől még csak a Portugália, Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Görögország felől érkezők kapnak felmentést.

Tehát csak ott tervezik karanténmentesíteni az utazást, ahol az angoloknak saját nyaralóik vannak.

Magyar munkavállalókra most nincs olyan nagy szükség. Egyrészt kevesebb a munka, másrészt egy részük kint van, a többiek meg jönnek, amikor újra lesz munka. De várjuk ki, talán a következő körben mi is szabadon utazhatunk Magyarországról Angliába. Hacsak nem romlik a helyzet itt a szabályok enyhítése után.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
DMOHA20200408007.jpg

Ilyen az élet most a Pesti úti idősotthonban: a járványnak vége, de a bizonytalanság maradt

Újra beengedik a látogatókat, kiengedik a lakókat és megtartják az istentiszteleteket. De nem tudni, mindez mekkora kockázat.
Belicza Bea, Fotó: MTI, Mohai Balázs - szmo.hu
2020. június 24.


hirdetés

A Pesti úti idősotthon lakói közül június 18-án nyolcan voltak még koronavírus-fertőzéssel kórházban. 242-en gyógyultan tértek vissza az intézménybe.

Az önkormányzat tisztifőorvosától kapott adatok szerint 48-nak hunytak el.

Az 540 lakóból összesen 298-an fertőződtek meg.

Ez azt is jelenti, hogy majdnem ennyien még megkaphatják a koronavírust, ennek ellenére megkezdődött a látogatás és a kijárási tilalmat is feloldották.

Bejutni a hozzátartozóknak csak nagyon szigorú szabályokkal lehet. Egy lakónál maximum fél órát lehet valaki, hétköznap 9 és 11, illetve 14 és 17 óra között, hétvégén pedig egyik héten szombaton, a másikon vasárnap.

hirdetés

Egy erre kijelölt szobában vagy az udvaron, egy átlátszó falú mobilfogadóban lehet találkozni. Figyelik, hogy tartják-e a megfelelő távolságot.

A látogatókat lázmérőzik, nyilatkozatot íratnak alá velük, kapnak egy maszkot, kesztyűt, hajhálót és köpenyt. A lakók ruháit fertőtlenítik, mielőtt visszatérnek a szobájukba. A látogatótereket is folyamatosan fertőtlenítik két látogatás között. Csak olyan csomag vihető be, ami könnyen fertőtleníthető, vagyis a hazai cseresznye, barack meg a házi sütemény nem fér bele, csak a gépi csomagolású élelmiszerek.

Miközben a látogatóknál ekkora a szigor, a lakók közül bárki kimehet. Két órájuk van eltávozásra és kint azt vesznek, esznek, amit akarnak.

Persze nekik is előírták, hogy viseljenek maszkot, és ha kerekesszékesek, akkor kesztyűt is. Azt is kérik, hogy csak az menjen ki, akinek nagyon muszáj. És fertőtlenítik őket visszatéréskor. De a lakók kiengedése mégis korainak tűnik. Ugye emlékszünk még, hogy március 8-tól volt látogatási tilalom, de csak 17-től kijárási tilalom. Akkor sem vizsgálta azt senki, hogy a zárt intézményből kijárók mit vittek be. Most is fennáll a veszély, hogy egyes lakók kintről hoznak be fertőzést.

Újra engedélyezték a vallásgyakorlást is.

A járvány kezdetén, a látogatási tilalom után is volt istentisztelet idegenek beengedésével, sok emberrel egy helyen. Sohasem vizsgálták, nem onnan jutott-e be a vírus. Most újra lehetnek misék és istentiszteletek. Igaz, most azt mondják, hogy ezeket több időpontban tartják és kevés embernek egyszerre.

Közben a létszámhiány csökkent, de még mindig kevesen vannak.

A Fővárosi Kormányhivatal májusban megállapította, hogy a 109-126 fős elvárt létszám helyett csak 60 gondozó, ápoló dolgozik az otthonban. Vagyis "nem megfelelő a gondozottak ellátása, amely a járványügyi helyzetben különösen aggasztó, de azon kívül is elfogadhatatlan."

Csak a járvány alatt, áprilistól június közepéig 13-an mondtak fel.

A május végén lemondott intézeti igazgató szerint egy szociális munkás például azután hagyta ott az otthont, hogy egy boltban leköpték, amikor kiderült, hol dolgozik.

A Fővárosi Önkormányzat ugyanakkor azt írta, sikerült új embereket is felvenni ebben az időszakban, kétszer annyit, mint amennyien elmentek.

Így 60 helyett ma már 73-an dolgoznak közvetlenül ágy mellett.

Az itt dolgozók - akárcsak a többi fővárosi idősotthon és hajléktalan-ellátó intézmény rendszeresen bejáró dolgozói - egyszeri bruttó 100 ezer forintos jutalmat kaptak.

"Tudjuk, hogy nem sok, és az ő munkájuk ennek sokszorosát éri, de miközben a kormány folyamatosan vonja el a pénzt a fővárostól, nem tudtunk biztosan ennél többet kigazdálkodni" - fogalmazott a Fővárosi Önkormányzat.

A Pesti úti idősotthonnak ugyanakkor két bírságot is ki kell gazdálkodnia, ugyanis a járvány alatt kétszer is megbírságolták az intézményt .

Most azt szeretnék, ha az egymillió forintos és a kétszázezer forintos bírságot is törölnék.

„A kormányhivatal észrevételeit 8 napon belül korrigáltuk, ők mégis a büntetés mellett döntöttek, amelyet megfellebbeztünk és bíróságon folytatjuk" – írta az önkormányzat sajtósa.

Hogy miért kellett 48 embernek meghalnia, lehetett volna-e kevesebb áldozat, arra a mai napig nincs megnyugtató válasz.

Mivel az édesanyám is az első fertőzöttek között volt - egy hétig rosszul volt és nem tesztelték, nem vitték kórházba -, meggyőződésem, hogy a késlekedés, a kisebb és nagyobb hibák összességében hoztak ennyi fertőzöttet.

A kormány és Karácsony Gergely főpolgármester végig egymásra mutogatott, mi pedig a mai napig nem tudjuk, hogy

Miért nem volt orvos az intézményben március végén, amikor már több lakó is beteg volt?

Miért nem teszteltek időben mindenkit? Hogy lehet, hogy járvány elején sem volt hétszáz teszt a lakóknak és a dolgozóknak egy 10 milliós országban? A fővárosnak vagy az államnak kellett volna felkészülnie?

Honnan jött a vírus, hogyan kezdett terjedni? A dolgozóktól, akiknek a védőfelszerelésre is várniuk kellett, a kórházból teszt nélkül visszaengedett lakóktól, a látogatási tilalom alatt is kiengedett lakóktól, a védett időszakban is megtartott istentisztelet résztvevőitől?

Amíg ezekre a kérdésekre nincs meggyőző, bizonyítékokkal alátámasztott válasz, nagyon nehéz megmondani, mekkora kockázatnak teszik ki azokat, akik túlélték a járvány első hullámát.

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!