hirdetés
polgarjudit1.jpg

Polgár Judit: a szüleim mindenüket feltették ránk

Tavaly óta nem versenyez, de a sakktól azóta sem szakadt el minden idők legsikeresebb női játékosa.
Láng Dávid interjúja, Fotók: Polgár Judit hivatalos honlapjáról - szmo.hu
2015. június 25.


hirdetés

Kisgyerekkorától fogva meghatározta az életét a sakk – szülei predesztinálták ezt a pályát neki, akárcsak nővéreinek. Hármójuk közül ő a legfiatalabb, mégis ő érte el a legnagyobb sikereket: több mint negyedszázadon keresztül állt a női világranglista élén, sőt a férfiak között is bekerült az első tízbe. Olyan férfi világbajnokokat sikerült legyőznie az asztalnál, mint Kaszparov, Karpov, Anand, Topalov, vagy éppen az aktuális világelső Magnus Carlsen. Bár a versenyzéstől visszavonult, nem ül a babérjain: az általa kitalált Sakkpalota program egyre több általános iskolással ismerteti és szeretteti meg a játékot. A TEDxDanubia konferencián tartott előadása előtt beszélgettünk.

– Mennyire sikerült visszarázódnia a versenyzésen kívüli életbe? Van önben hiányérzet?

– Visszarázódni nemigen tudtam, hiszen 5 vagy 6 éves korom óta versenyeztem, így mikor abbahagytam, egy addig ismeretlen fázis kezdődött számomra. Ehhez képest könnyen megszoktam, bár nyilván maga a döntés hosszabb folyamat volt, nem egy vagy két nap alatt született meg. Elég sokat rágódtam rajta, míg végül a férjemmel közösen arra jutottunk, hogy ez lesz számomra a legjobb. Egyébként az utóbbi években már nem is vettem részt olyan sok versenyen és nem edzettem annyit, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt – amikor még tényleg napi szinten sakkoztam –, így annyira nem volt éles a váltás. Korábban kicsit sok dologgal is foglalkoztam egyszerre, ezért jól esik, hogy valamivel szellősebbek a napjaim, és jobban ki tudom élvezni a megmaradt tevékenységeimet. Ráadásul a gyerekeimre is több időm jut azóta.

polgarjudit2

hirdetés
Életrajz a saját szavaival (részlet)

Amikor 1976. július 23-án, Budapesten megszülettem, azonnal egy pedagógiai kutatás kellős közepében találtam magam. Már akkor eldőlt: sakkozó leszek. Nővérem, Zsuzsa évek óta sikeresen versenyzett. Szüleim pedagógiai tapasztalatokra támaszkodva úgy döntöttek, nővéreim és az én pályámon keresztül bebizonyítják, hogy kis korban kezdett, koncentrált neveléssel bármelyik egészséges gyerekből sikeres embert lehet nevelni.

Életrajzom gyakorlatilag megegyezik a sakk területén elért eredményeimmel. Kilencéves koromban nyertem első nemzetközi versenyemet, 12 évesen és 14 évesen korosztályos világbajnok lettem a fiúk között. Tizenkét éves voltam, amikor nővéreimmel, Zsuzsával és Zsófival, valamint Mádl Ildikóval a magyar sakktörténelem során első ízben női olimpiai bajnokságot nyertünk. Ezt az eredményt 1990-ben megismételtük.

A második olimpiai győzelem óta férfi versenyeken indultam. Tizenhárom éves voltam, amikor először teljesítettem a férfi nemzetközi nagymesteri normát, 15 évesen pedig minden idők legfiatalabb férfi nemzetközi nagymestere lettem. Nyolcszor a férficsapatban is képviseltem Magyarországot a Sakkolimpián, 2002-ben és 2014-ben ezüstérmet nyertünk. Nemzetközi versenyeken, páros mérkőzésen, világválogatottként, illetve rapid versenyeken több volt világbajnokot legyőztem. Nyolcszor kaptam sakk Oscar-díjat, és többek között az évszázad sakkozónőjének választottak. 2011-ben pedig a férfi Európa-bajnokságon bronzérmet szereztem.

(Forrás: Polgár Judit hivatalos honlapja)

polgarjudit3

polgarjudit6

Nővéreivel

– Mennyire érintette meg, hogy 26 év után nemrég elvesztette első helyét a női világranglistán?

– Egyáltalán nem, hiszen a visszavonulásom után még fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megtörténjen. Amikor az ember ilyen hosszú időn át vezeti a ranglistát, akkor nagyon nehéz fenntartani a motivációját. Nekem jó 26 éven keresztül sikerült, amire nem nagyon van példa a sportban. Erről is szólt a Guinness-rekordom. A mostani világranglista-vezető kínai világbajnoknő egyébként nagyon jól játszik, erős versenyeken indul, férfi nagymesterek ellen is eredményes tud lenni. Azt majd az idő eldönti, hogy a férfimezőnyben is be tud-e kerülni az élbolyba. Én mindenesetre szurkolok, hogy minél több nő kerüljön be a legjobbak közé.

– Hogy látja, mennyire van meg a nőkben a potenciál, hogy felvegyék a versenyt a férfiakkal?

– Sajnos nem annyira rózsás a helyzet ezen a téren. Bár amikor sakkozni kezdtem, még rosszabb volt – most legalább már van még egy nő rajtam kívül az első 100 között, Hou Ji-fan, a kínai lány. Elvileg lehetséges lenne, hogy ugyanolyan jók legyenek, mint a férfiak, de ehhez más felfogásra lenne szükség.

"
Az én és a nővéreim esetében a szüleim már kislány korunktól fogva fontosnak tartották, hogy ugyanazokat a feltételeket kapjuk meg, mint a fiúk.

Minél erősebb ellenfelekkel játszik valaki, annál gyorsabban tud fejlődni. A mércét a legjobbak szintjére kéne emelni abszolút kategóriában, és nem a jóval könnyebben elérhető női világbajnoki cím szintjére, hiszen az utóbbi az többnyire a 200-ba se elég a teljes mezőnyben.

– A női kategória létezése ön szerint eleve hátrányt jelent?

– Az biztos, hogy van benne visszatartó erő is attól, hogy előre tudjanak lépni. Kevesebb munkával ugyanakkora tiszteletet tudnak kivívni, hiszen a világbajnok az világbajnok, kategóriától függetlenül. Anyagilag jóval kevesebb lehetőségük van, a világbajnoki cím is kisebb díjazással jár, de ettől még nagyon sok dolgot el tudnak érni. Szakmailag, objektíven nézve viszont jóval gyengébb ez a mezőny. Számomra sokkal nagyobb dicsőség volt bekerülni az első tízbe a férfiak között, mint a női ranglista élén állni ennyi éven át. Persze laikus szemmel egy első hely sokkal nagyobb eredménynek tűnik.

polgarjudit4

– A kínaiak a fizikai sportágakban is tarolnak az utóbbi években. A sakkban ugyanilyen mértékben jönnek fel?

– Elképesztő mértékben. Az utolsó olimpiát a kínai férfi csapat nyerte, és a nők is ott vannak a legjobb háromban. Rájuk pontosan igaz ez, amit mondtam: a kínai lányok a fiúkkal közösen edzenek, nincs megkülönböztetés. Mindazonáltal az engem megelőző lány esetében így is csak a női világbajnoki cím elérését tűzte ki az állami vezetés. Könnyen lehet, hogy ha nem elégszenek meg ennyivel, a férfiak között is feljebb jutott volna. Persze még mindig fiatal, de már nem annyira (22 éves), és az évek egyre csak múlnak. Én 11 éves koromban álltam ugyanezen a szinten.

– Milyen sikereket mondhat magáénak, amióta a versenyzés helyett az oktatásra fordítja a figyelmét, és mekkora szerepe lehetett ebben a személyes ismertségének?

– A legnagyobb siker mindenképp az, hogy a Képességfejlesztő, vagyis a Sakkpalota program bekerült a Nemzeti Alaptantervbe. Mostanáig már több mint 130 különböző iskolából érkezett pedagógus végezte el az akkreditált képzésünket. Nyilván magának a programnak jót tesz az ismertségem, de hosszú távon már csak az számít, hogy mennyire működőképes a koncepció. Szerencsére az eddigi visszajelzések a szülők, a tanárok és a diákok részéről is kiemelkedően pozitívak. Egyre több iskolában építik a Sakkpalota köré a teljes pedagógiai programot. Úgy tűnik, működik a játszva tanulás koncepciója.

Bemutató kisfilm a programról:

– Miből áll a Sakkpalota program?

– Fontos tudni, hogy nem hivatásos sakkoktatók tanítják ezt a programot, hanem azok a pedagógusok, akik egyébként is a gyerekekkel vannak az általános iskola alsó tagozatában. A Sakkpalota tankönyvsorozat három részből áll, évfolyamonként van egy tankönyv és egy munkafüzet a gyerekeknek, valamint egy tanítói kézikönyv a pedagógusoknak. Gyakorlatilag a Nemzeti Alaptantervben szereplő valamennyi tantárgy teljes elsős-másodikos anyaga bele van integrálva a programba.

Tartalmaz matematikát, írást, olvasást, környezetismeretet, éneket, kézműves foglalkozásokat (például sakk-korona készítést), a gazdasági részben saját sakkpénzt a „Gazdálkodj okosan” mintájára, de még verseket és meséket is.

Nagyon komplex csapatmunka áll mögötte, hogy a gyerekek látásmódja minden irányból táguljon, és összefüggéseikben tudják nézni a dolgokat. A digitális kor gyermekeinek lett kitalálva, és leginkább úgy tudnám leírni, hogy egy vizuális gondolkodás fejlesztő komplex tantárgy-integrációs program. Érdemes utánanézni, hogy a világ legfejlettebb országaiban ebbe az irányba viszik az oktatást.

Mi a TED, aminek legutóbbi konferenciáján Judit is előadott?

A TED egy széles körben elérhető platform a megosztásra érdemes gondolatok (Ideas Worth Spreading) számára. A rendezvénysorozat eredetileg egy szűkebb közösségi kezdeményezésként indult 1984-ben, sajátos módon egyetlen konferenciahelyszínen ötvözve a technológia (Technology), a szórakoztatás (Entertainment) és a design (Design) témaköreit. Az elmúlt tíz évben a TED közönsége az online videoszolgáltatásoknak és a közösségi médiának köszönhetően folyamatosan bővült, így mára több mint száz nyelven, és több száz millió videomegosztás révén terjeszti a gondolatokat rendkívül széles palettán mozogva: a tudományos, üzleti és szórakoztató témákon keresztül egészen a globális problémák provokatív megvitatásáig.

Polgár Judit

Judit az idei TEDxDanubián, az Uránia mozi dísztermében

A TEDx rendezvénysorozatok pedig ugyanebben a szellemben, a TED által felügyelt licenszek mellett, de független lelkes helyi csapatok és közösségek szervezésében valósulnak meg világszerte. Erre a független önszervező működésre utal a névben található "x". A TEDxDanubiáról szóló beszámolónkat (köztük Judit előadásának összefoglalását) ide kattintva olvashatjátok.

– Mit jelent a siker ön számára?

– A siker maga nekem alapvetően a szakmámon belüli minőségi teljesítmény. Ebből a szempontból a klasszikus mintákat követem, hiszen a mai világban már sokan hajlamosak másként értelmezni és az anyagiakat tenni az élre. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a kicsik is tisztában legyenek vele, hogy nem az anyagi jellegű siker az elsődleges. Az már csak következménye kéne hogy legyen annak, ha valaki a szakmáján belül jól elsajátította a tudást, és tudja alkalmazni a gyakorlatban.

– Itthon a fiatal generációban látja a potenciált, hogy önhöz hasonló eredményeket érjenek el?

– Lányoknál nem nagyon, bár náluk nehéz előre látni, ki mire lehet képes.

"
Abban, hogy valaki igazán komoly szintre jusson, elengedhetetlen szerepe van a szülői és a tanári hozzáállásnak is. És persze a megfelelő anyagi háttérnek, amivel meg tudják támogatni akár az edzéseket, akár a versenyzést.

Az én esetem azért eléggé speciális volt, hiszen a szüleim gyakorlatilag mindenüket feltették a dologra: se nyaralás, se telelés, se más kikapcsolódás nem nagyon volt az életünkben.

Abszolút kategóriában ott van Rapport Ricsi, aki már nem olyan fiatal, de még képes lehet előrébb lépni. Olyan tehetség viszont sajnos nincs Magyarországon, akiről már 12-13 évesen tudná a világ, hogy ő lehet a következő Kaszparov.

polgarjudit5

Judit Kaszparovval

polgarjudit7

...és Topalovval

– Mit tudna még tenni ön azért, hogy ez megváltozzon?

– Fontos, hogy az iskolai képességfejlesztő sakkot nem szabad összekeverni a versenysporttal. Szakkörként természetesen már a Sakkpalota program bevezetése előtt is számos iskolában jelen volt a sakk.

Most, hogy a Sakkpalota programban a sakk szabályain keresztül ismerkednek meg a gyerekek az alaptantárgyak ismereteivel, nagyon sokan kedvet kapnak ahhoz, hogy versenyszerűen is sakkozzanak.

Ez valahol előszobája annak, hogy ha valaki tényleg ráérez és érdeklődik iránta, elinduljon a profi játékossá válás útján. Talán belőlük még kinőhet néhány nagy tehetség. Én legalábbis mindig ösztönzöm azokat a szülőket, akiknek a gyerekeiben látom a potenciált, hogy támogassák őket.

– A saját gyerekeinél hogy állnak a sakkal? Nem merült fel, hogy folytassa velük a módszert, ahogyan önt nevelték?

– Komolyabban nem, hiszen alapvetően más a helyzet a családomban, mint nálunk volt gyerekkoromban. A férjem állatorvos, ebből adódóan sok elfoglaltsággal, és nekem is javában megvolt még a karrierem, amikor a gyerekeink abban a korban jártak, mint én a kezdetekkor. Nem éreztük magunkban azt az erőt és elszántságot, hogy a szüleimhez hasonlóan szinte mindent feladva egyengessük az útjukat. Szoktak azért sakkozni valamilyen szinten, néha versenyeznek is, de inkább arra fókuszálunk, hogy a mindennapi életben boldoguljanak, például azzal, hogy már most több nyelven folyékonyan beszélnek.

Ha érdekes volt az interjú, oszd meg!


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
flick-flock-danza-1000x514.png

Down-szindrómás táncosok nyűgözték le a spanyol Got Talent közönségét

Álló vastapssal jutalmazták a Flick Flock Danza produkcióját.
Youtube,InspireMore - szmo.hu
2019. november 25.


hirdetés

Spanyolországban most adják a Spain's Got Talent ötödik évadát, amelybe a Flick Flock Danza nevű táncformáció is bekerült. A cadízi székhelyű tánckar nemzetközi hírű, külföldi fesztiválokon és rendezvényeken is fellép, ám ami a legfontosabb:

olyan gyerekeket és felnőtteket is szívesen látnak köreikben, akik mentális vagy fizikai fogyatékkal élnek.

A tehetségkutatóba is egy olyan csoporttal érkeztek, amelyben több Down-szindrómás táncos is van. És bár először látszódott némi megilletődés az arcokon,

hirdetés

a produkció felemelő és pontos volt: villantak a spárgák, könnyedén emelgették egymást és tökéletes harmóniában mozogtak.

A publikum imádta a csupaszív társulatot, hosszasan tapsolták őket felállva székeikből, de a zsűri is le volt nyűgözve, négy igennel magabiztosan küldték az új közönségkedvencet a következő fordulóba. Még a spanyolok Simon Cowelljének is tetszett a produkció, ám bírálatában leginkább arra mutatott rá, hogy a művészetnek sokkal befogadóbbnak kellene lennie:

„Azon a napon, amikor már nem lesz hírértéke annak, hogy egy Down-kóros színész egy filmben játszik, akkor el is érjük azt a szintet."

- nyilatkozta.

Íme a táncosok produkciója:


KÖVESS MINKET:





hirdetés
czimi_0.jpg

Kilépett a zenekarból és vízvezetékszerelőként folytatja a Punnany Massif dobosa – elárulta, miért döntött így

Czimerman Csaba hét év után hagyta ott az ország egyik legnépszerűbb zenekarát, és egyáltalán nem bánta meg: bár még csak barátai körében hirdeti magát, így is hetekre előre be van táblázva.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. november 27.


hirdetés

Szeptember közepén lezárult egy korszak a Punnany Massif történetében: szezonzáró Budapest Parkos nagykoncertjük előtt jelentették be, hogy elválnak útjaik dobosukkal.

Czimi – ahogy mindenki ismeri – azonban nem egy másik zenekar kedvéért búcsúzott: közel 20 év kihagyás után visszatért eredeti szakmájához. Azóta vízvezetékszerelőként keresi a kenyerét, mert szerinte az embereknek „szükségük van egy becsületes Super Marióra”.

És egyelőre úgy tűnik, nagyon is bejöttek a számításai. Ennek apropóján ültünk le beszélgetni.

hirdetés

– Hogy lett belőled vízvezetékszerelő? Gondolom, nem előzmény nélkül vágtál bele pont ebbe.

– Az egész családom műszaki beállítottságú, eredetileg én is műszerésznek készültem, de valahogy annyira nem voltam rá fogékony. Végül iskolát váltottam, és mivel édesapám annak idején a műszaki főiskola épületgépész tanszékén dolgozott, adta magát, hogy próbáljam meg ezt.

Nagyjából másfél-két évig dolgoztam a szakmában a ’90-es évek második felében, de ennyi bőven elég volt belőle. Sajnos már akkor is jelen volt az a hozzáállás, amikor a saját mestereid mondják, hogy „szarjál bele, nem a tiéd”. Utána pedig kollektiven vonják le a fizetést mindenkitől, ha hitvány lett a munka. Hamar rájöttem, hogy nekem ez nem fekszik.

Utána egy monitorgyárban dolgoztam három műszakban, azt imádtam, majd egy műszaki multihoz kerültem. Közben, ezzel párhuzamosan bontakozott ki a zenélés: először zongorázni tanultam zeneiskolában, a dobolás és az összes többi hangszer, amihez valamennyire értek, csak ezután jött, autodidakta módon.

– Mikortól került ez túlsúlyba?

– A 2000-es évek közepén kezdett eltolódni az egyensúly, amikor beszálltam a Singas Project nevű pécsi zenekarba. Hamar elkezdtünk elég komoly helyekre járni, külföldi jazzfesztiválokra hívtak bennünket, fél Európát végigturnéztuk.

Itt már jó párszor bajlódnom kellett a főnökeimmel, akik joggal mondták nekem, hogy válasszak a meló és a zene között. Igazuk is volt, hiszen egy hosszabb turné idejére már bajosan lehetett beugrót találni a helyemre.

Akkor viszont még nem hagytam fel az alkalmazotti léttel, mert úgy voltam vele, hogy kell egy stabil alap a zenélés mellé. Megfordultam pár műszaki cégnél és nyomdában is, de közben folyamatosan ment a zenekarozás. A Singas után egy éles váltással beszálltam a Hétköznapi Csalódásokba, de ez csak annak lehet furcsa, aki nem ismer: a hörgős metáltól a bluesig minden műfajba belekóstoltam már.

Végül aztán a Punnany váltotta fel az addigi hétköznapi életemet: velük annyira sokat mentünk, hogy tényleg összeegyeztethetetlen lett volna egy bejárós munkahellyel.

Fotó: Révész Patrik

– Meddig tartott ez az időszak, és miért lett vége?

hirdetés

– Kereken hét évig, ami azért érdekes, mert ahogy egy kapcsolatban is vízválasztónak mondják, úgy én is ennek közeledtével kezdtem érezni, hogy valami másra vágyom. Félreértés ne essék, szakmailag tényleg mindenben részem volt, amiről annak idején, egyszerű szakmunkásként álmodni sem mertem: jobbnál jobb helyeken, egyre nagyobb közönség előtt léphettünk fel, a Sziget nagyszínpadától a teltházas Budapest Parkig.

Mégis, van az a pillanat, amikor egyszer csak úgy érzed, hogy hiába imádod a munkahelyedet (ami az én esetemben a zenekar), az egész kezd egyfajta mókuskerékké válni. És nem feltétlenül a napi rutin, vagyis a próbák és a koncertezés miatt, inkább azért, mert mint az előbb is mondtam, sosem tudtam kizárólag egyetlen dolgot csinálni.

Ennek már korábban is voltak előjelei: két-három éve lehettem a Punnanyban, amikor rám tört egy bő két és fél évig tartó pánikbetegség. Akkor még nem tudtam, hogy erről van szó, csak azt vettem észre, hogy váratlanul az egekbe szökött a pulzusom és a vérnyomásom, miközben épp az ágyban tévéztem.

Ez évekig rányomta a bélyegét minden szabadidős tevékenységemre, nagyon figyelnem kellett rá, hogy ne legyek pluszban depressziós is miatta, vagy ne húzzam le vele a környezetemet.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
daroczi_csaba.png

Magyar lett az év legjobb természetfotósa

Daróczi Csaba képe győzedelmeskedett a Nature Photagrapher of the Year versenyén.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 18.


hirdetés

Több mint 14 ezer pályázat közül választották ki a Nature Photagrapher of the Year fotópályázat győztesét.

A Nature Talks elnevezésű szervezet immár negyedszerre rendezte meg az év legjobb természetfotóit felkutató versenyét.

A megmérettetésre 73 országból több mint 14 ezer pályamű érkezett.

Az Év Természetfotósa pedig egy magyar forográfus, Daróczi Csaba lett.

hirdetés

A versenyen több kategóriában is osztanak díjakat, úgymint madarak, emlősök, növények és gombák, tájak. Közülük kerül ki az Év Természetfotósa cím győztese is, aki a dicsőség mellett háromezer euróval gazdagodik.

Daróczi Csabával, aki már 25 éve a termszetfotózás szerelmese, interjúztunk is, mikor első helyezett lett a Varázslatos Magyarország fotókiállítás pályázatán.

"Az adja egy kép sava-borsát, hogy egy olyan pillanatot örökíthetsz meg, ami senki másnak nem adatik meg rajtad kívül"

- mesélte akkor.

Ha kíváncsi vagy a díjnyertes fotóra, lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
szerencs-karacsonyi-szarvasfogat-mti-foto1-1000x649.jpg

Guinness-rekordot döntött a lenyűgöző, fényekkel kivilágított szerencsi szarvasfogat

A különleges alkotást alig több mint egy hete leplezték le, azóta pedig nagyon népszerű lett a helyiek körében. Hamarosan pedig a híres Guinness rekordok könyvébe is bekerül majd.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 25.


hirdetés

Világrekorder lett a Szerencsen felállított, színes fényekkel kivilágított szarvasfogat.

Negyvenegy rénszarvas húzza a szánt, és több mint 96 ezer led-izzó világít a különleges alkotáson.

A fényeket november 16-án kapcsolták fel a fogaton, amelynek nem titkolt célja az volt, hogy bejusson a Guiness rekordok közé, mint a leghosszabb szán.

Itt megmutattuk, milyen volt a látványos alkotás a debütálásakor:

hirdetés

Kicsit több mint egy héttel a szarvasfogat leleplezése után pedig kiderült, hogy sikerült a rekorddöntés: a szerencsi alkotás be fog kerülni a Guiness rekordok könyvébe!

Ezt maga az ötletgazda árulta el a boon.hu-nak. Kretovics István arról is mesélt, hogy jött létre a különleges remekmű, amely a felállítása óta rendkívül népszerű a helyiek körében.

"Egyszer nézegettem a Guinness rekordok könyvét és azt láttam, tele van teljesen felesleges rekordokkal. Mi gyártjuk ezeket a díszeket, összegyűlt egy pár szarvas és úgy gondoltam, már a készülődés idejét is szebbé lehetne varázsolni a díszekkel. Megkerestem a város polgármesterét, aki felajánlotta ezt a területet.

Amióta kiraktuk a díszeket, nincs olyan napszak, amikor ne jönnének el sokan megnézni a szarvasokat. A szarvasokra fel is lehet ülni, a polgárőrök egyszer három igen jókedvű fiatalt fotóztak le, akik egy szarvason ültek"

- mondta Kretovics István a borsodi portálnak.


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!