hirdetés
piedone3.jpg

„Senki egy rossz szót nem mondott Bud Spencerről” – így készült a Piedone nyomában dokumentumfilm

A világon először egy magyar stáb forgatott egész estés portrét a legendás színészről, összesen 45 embert megszólaltatva. Interjú a rendezővel.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. február 19.


hirdetés

Február 28-tól vetítik a mozik a Piedone nyomában című filmet, ami a 2016 nyarán elhunyt Bud Spencer életét dolgozza fel páratlan részletességgel.

Színészi karrierje mellett kevésbé ismert sportolói múltjára is legalább akkora hangsúlyt helyez, jó néhány, eddig sosem hallott történetet elmesélve.

A rendezőt, Király Leventét arról is kérdeztem, mit szól ahhoz a nemrég megjelent kritikához, ami felrója neki, hogy főhősét kizárólag pozitív oldaláról mutatja be, és lényegében semmi újdonságot nem árul el róla a nézőknek.

– Szerinted mi magyarázza a magyarok óriási mértékű rajongását Bud Spencer és Terence Hill filmjei iránt?

– Egyrészt a kommunizmus idején, amikor nem lehetett szabadon átlépni az országhatárt, hatalmas jelentősége volt a külföldről beérkező filmeknek. Ezek nagy része persze kontrollálva volt, a Bud Spencer és Terence Hill filmeket viszont jóval lazábban kezelték: a gyerekeknek szóló kategóriába sorolták őket, így a cenzúra sem csapott le rájuk.

A nézők csodálatos tájakat ismerhettek meg, Kolumbiától Brazílián át az Egyesült Államokig gyakorlatilag kinyílt számukra a világ, hogy ilyen helyek is léteznek a Földön. De a legfontosabb nem is ez, hanem hogy Bud Spencer egy igazságosztó karakter volt, akivel nagyon könnyen lehetett azonosulni. Ő már életében túlnőtt önmagán és a szerepein, szinte lehetetlen nem szeretni.

– Mi teszi a ezeket filmeket 40-50 év elteltével is időtállóvá?

– A legfontosabb, hogy az azóta felnőtt generáció is jó szívvel mutathatja meg a gyerekeinek – sőt akár már az unokáinak –, hiszen sok mai filmmel szemben annyira elkarikírozott az erőszak bennük, ami inkább szórakoztató, mint durva.

Lássuk be, ma is gyakran érezzük úgy, hogy szükség lenne egy hatalmas óriásra, aki jól bepancsol az arra rászolgálóknak.

Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a filmeknek nagyon komoly mondanivalójuk van, még ha elsőre nem is feltétlenül tudatosul bennünk. Vegyük például a jótékonykodást (És megint dühbe jövünk), az állatok védelmét (Én a vízilovakkal vagyok), vagy a kábítószer elleni küzdelmet (Piedone-filmek). Szinte mindegyikben találsz olyan mély gondolatokat, amit a mai, tisztán szórakoztatásra épülő filmiparban egyre kevésbé.

– Vajon mi az oka, hogy mégis te voltál az első a világon, aki dokumentumfilmet forgatott róla?

– Talán az, hogy senki nem gondolt bele, mennyire sokoldalú volt ő valójában. Pedig ha valaki olyan mélységig beleássa magát, mint én tettem, simán ki tud tölteni akár 90 percet is az élettörténetével.

Ami messze nem csak arról szólt, hogy színészként pofozkodott: a sportolói karrierje talán még sokrétűbb (vízilabdázott, úszott, birkózott, bokszolt, sőt még a rögbibe és az autóversenyzésbe is belekóstolt), valamint magánemberként is temérdek izgalmas sztorit lehet felidézni róla.

– A film a leírás szerint négy évig készült, tehát közbeesett Bud Spencer halála is. Ez mennyire írta át a forgatókönyvet?

– Semennyire, mert a tényleges munka 2016 őszén, vagyis már a halála után kezdődött. Viszont vele személyesen 2014 novemberében találkoztam, akkor még nem is a film ötletével, csak egy interjút és pár közös fotót szerettem volna készíteni. Rá két évre Terence Hill-lel is interjúztam, és ekkor határoztam el, hogy egy filmet is megér a téma. Ezután pörögtek fel az események, de mivel Bud kulcsfontosságú jeleneteit korábban vettük fel, mégis azt számítom kezdődátumnak.

– Hány megszólaló van összesen és hogy választottad ki őket?

– A forgatás kezdetekor a huszonnegyedik órában voltam: ahogy maga Bud sem él már, sajnos sok pályatársa is meghalt, így őket eleve nem tudtam megszólaltatni. A filmes múltja mellett a sportolóit is hasonló súllyal szerettem volna bemutatni, ezért a színésztársak mellett több egykori úszót és vízilabdázót is felkértem, hogy meséljenek róla. A magánéletét pedig rokonok, családtagok és az általuk javasolt barátok segítettek felidézni. Összesen 45-en szólalnak meg a filmben.

A hivatalos előzetes:

– A filmről megjelent egyik kritika azt kifogásolja, hogy Bud Spencert csak a pozitív oldaláról mutatod be, lényegében semmi újdonság nem derül ki róla, a kevésbé előnyös dolgokat (például a becsődölt vállalkozásait és a politikai szerepvállalását) pedig elhallgatod. Erről mit gondolsz?

– Nem igaz, hogy nincsenek új információk a filmben.

Ha rákeresel a neten, semmilyen találat nem lesz például arra, hogy óceánjáró hajót tervezett, hogy Földönkívülinek hívták a családban, vagy arra, hogyan nevelte gyermekeit.

A filmben megszólaló közel félszáz szereplő személyes történetei sem olvashatók a világhálón, vagy ha mégis, azt én nyilatkoztam korábban. Rengeteg sztorit mi ástunk elő elsőként olyan alanyok felkutatásával, akikkel más interjú nem érhető el.

Persze nem állítom, hogy minden újdonság benne, de egy átfogó dokumentumfilmben az olyan történeteket sem lehet megkerülni, amelyek adott esetben már sokszor elhangzottak, mondjuk Terence Hill szájából. Ezekre is szükség van ahhoz, hogy kerek egész legyen.

– És a negatív dolgok kihagyása?

– Ha lenne a filmben narráció, és abba kötne bele a cikk írója, talán igaza lenne. De én annyit tettem, hogy kvázi objektív kívülállóként bemutattam más embereket, akik a saját szemszögükből meséltek Bud Spencerről. Ha mind a 45 megszólaló csupa pozitív dolgot mond róla, akkor erről fog szólni a film. Kérésre szívesen odaadtam volna a vágatlan eredeti felvételeket, amiből kiderül, hogy semmi olyasmi nem hangzott el, amit akár szándékos ferdítésként kivágtam volna. Ő egész egyszerűen egy ilyen ember volt.

Miért hagytam ki a sikertelen vállalkozásait? Nem vitatom, hogy voltak ilyenek, ahogy valószínűleg minden vállalkozó szellemű embernek. De a hangsúly nem ezen van, hanem azon, hogy ezáltal is segíteni akart: például szerette a gyerekeket, ezért alapított egy gyerekruha-üzemet, ami aztán később tönkrement.

A politikai szál pedig tudatosan nem került bele, egyrészt a saját benyomásom is az, hogy végletekig meg tudja osztani az embereket, és őszintén szólva nem érzem azt, hogy ez a vonal annyira meghatározó lett volna az életében. Igen, volt egy próbálkozása Berlusconi pártjában, de ez végül csak rövid epizódnak bizonyult.

Ráadásul a család kérése is az volt, hogy lehetőleg tekintsek el tőle, mert tartottak tőle, hogy nagyon rossz irányba vitte volna el a filmet.

– Ezen a kérésen kívül másban volt beleszólása a forgatókönyvbe akár a családnak, akár a támogatást adó Magyar Média Mecenatúrának?

– Egyiküknek sem, teljesen az én elképzeléseimet, illetve a megszólaló emberek véleményét tükrözi a film. A Magyar Média Mecenatúra támogatás nagy része egyébként az eredeti filmrészletek jogdíjaira ment el, amiket tetemes összegekért lehet megkapni. És akkor a forgatás – 5 országban készült a film –, illetve az utómunka költségeiről még nem is beszéltünk.

– A moziváltozat mellett készült egy rövidebb játékidejű verzió is, amit a köztévében mutattak be. Mi az, ami ebből kimaradt?

– Erre a támogatási pályázat miatt volt szükség, aminek a feltételei között szerepel, hogy egy állami televítiónak kell bemutatnia a végeredményt.

A 90 percet 55-re vágtuk vissza, de ez is ugyanúgy végigmegy a teljes életén, csak feszesebb tempóban: 45 helyett például csak tizenvalahány megszólaló került bele.

– Hány moziban vetítik majd a filmet, és külföldön is látható lesz-e?

– Még zajlanak a tárgyalások, de úgy tudom, jelen pillanatban közel 20 mozi már biztos országosan. Sok múlik majd azon, hogy az első napokban hány néző vált rá jegyet – ha jó lesz a nézettség, akkor tovább bővülhet a forgalmazók listája.

Ami a külföldi vetítéseket illeti, a jogdíjak egyelőre csak Magyarországra, illetve a magyarlakta területekre lettek kifizetve. Ha jönne megkeresés akár Olaszországból, Németországból, vagy bárhonnan, és ennek költségeit is hajlandóak lennének fedezni, akkor más akadálya nincs a terjesztésnek. Az interjúk eleve olaszul készültek, így az ottani nézők számára csak le kellene venni alóluk a szinkront, utólagos alászinkronizálással pedig bárhol máshol is működni tud. A benne megfogalmazott értékek és üzenetek szerintem egyetemesek.

(A filmet játszó mozik listája ITT lesz majd elérhető hamarosan.)


KÖVESS MINKET:





hirdetés
ZAGAR-Live-2019-2..jpg

Zságer Balázs: A civilizációra már csak egy elveszett törzsként tekintek

A Žagar nemrég jelentette meg új lemezét, most pedig egy izgalmas pszichedelikus utazásra invitál, különleges vizuállal a Margitsziget fái közé. Electric Rituals a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Szponzorált tartalom (X) interjú: Nagy Kátya, fotó: Dobos Tamás - szmo.hu
2019. augusztus 21.



A természet jelentette a legfőbb inspirációt a Žagar új lemezéhez, amely olyan, mint egy pszichedelikus erdei túra. A Woods, Spirits & Sorcery zenéjével szinte teljesen elhagyták a megszokott dalformát, koncertjeik is izgalmas, az improvizációt sem nélkülöző zenefolyammá váltak. Zságer Balázzsal az új lemezről és az augusztus 23-i Electric Rituals című koncertről beszélgettünk, ahol különleges vendégekkel és vizuállal lépnek fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.

- Hat év telt el a legutóbbi lemezetek óta. Mi minden történt közben a zenekar életében?

- Nagyrészt koncertezéssel teltek az elmúlt évek. Úgy döntöttünk, hogy előbb színpadra állítunk egy új koncertrepertoárt és csak utána adunk ki albumot. Közben csináltam egy filmzenét is, az Éjszakám a nappalod c. nagyjátékfilmhez, meg igazából különböző iránykeresésekkel foglalkoztunk, hogy mit is szeretnénk a könnyűzenei piacon továbbra folytatni.

A popzene klisés formulái már nem nagyon izgattak minket, megpróbáltunk új utakat keresni, amik főképp nekünk jelentenek valamit.

Másrészről pedig nem szeretek úgy lemezt kiadni, hogy nincs mit mondanom, ahhoz mindig kell egy olyan élmény anyag, egy olyan hiteles inspiráció, amit érdemes egy korongra rögzíteni.

- Hogyan fordultatok most ebbe a folyamatzenés irányba?

- Már a kezdetekkor, a négy tagú Žagar is instrumentális zenekar volt. Lehet, hogy nem voltak ennyire összefésülve a számok, de már akkor is a kötetlen szerkezetekkel való játszadozás izgatott minket. Aztán jött az Eastern Sugar meg a Wings of Love, amik szélesebb ismertségre tettek szert és ezáltal kicsit elsodródtunk a kezdeti iránytól. Úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy most találunk vissza oda, de talán már egy sokkal tapasztaltabb és érettebb zenei megközelítéssel.

- Akkor tulajdonképpen leróttatok egy kört, visszatérve a gyökerekhez.

- Igen, sokan mondják, hogy az új lemez inkább hasonlít az korai Žagarhoz, annak ellenére, hogy hangszerelésében sokkal szerteágazóbb és néha akár a world musicot és a tribalt érinti hangzásában, viszont a filozófia és az attitűd inkább ahhoz hasonlít, ahogy indult ez a zenekar.

- Hogyan találtál most vissza ezekhez a természet inspirálta témákhoz, amik a lemezen többfele is előfordulnak?

- Kicsit meguntam a létezés városi formáját. Egyre többet jártam ki a természetbe, az erdőbe, utaztam a tengerhez. Például amikor külföldön nyaraltunk a barátnőmmel, végig néztük az apály-dagályt vagy csak kimentünk egy erdőbe éjszaka és figyeltük hogyan jön fel a Hold, hogy lesz a közelgő szélből vihar, hogyan hallgatnak el a madarak és adják át a helyett a rovaroknak a ’hangversenytermet’.

Azt vettem észre, hogy a természet sokkal komplexebb és tökéletesebb egység, mint amit az ember valaha létre tud hozni.

A városi ember azt hiszi, hogy mindent kontrollálhat, de sokkal több alázatot kéne mutatnia a természet felé, de ezzel is már rég elkésett. A civilizációra már csak egy elveszett törzsként tekintek.

- Ezeket az inspirációkat hogyan kezdtétek végül dallá formálni?

- Egyrészt elkezdtem rengeteg vázlatot készíteni, és egyre több olyan organikus hangszert használni, mint az afrikai balafon, az indiai szitár vagy az arab Ney. Másrészt ahogy említettem is, elkezdtünk egyszerűen új számokat játszani a koncerteken. Ezek a közönség előtt formálódtak és mi is koncertről-koncertre, a visszajelzések és az érzéseink alapján változtattunk szerkezeteken és a hangzáson, így mire rögzítettük őket, addigra már sokadik életüket élték ezek a számok.

- Melyik változott a legtöbbet az idők során?

- A Mind Awake Body Asleep és az Anata Wa Watashi c. trekkeket elég sok verzióban játszottuk már a fellépéseken és végül egy ikszedik változatban kerültek fel a lemezre. De már a lemezbemutató óta is újabb köntöst kapott élőben egy-egy szám. Izgalmas mikor egy zenéről újabb és újabb rétegek válnak le, mégis a lényege, a magja nem változik. Emellett nálunk mindig fontos volt az improvizáció és hogy adjunk esélyt a véletlennek.

A közönség is érzi, hogyha valami a mostban történik és annak ő is a részese.

- Több vendégművész és különleges hangszer is szerepel a lemezen. Kik ők és hogyan jöttek létre ezek a kapcsolódások?

- Gozlán Fatima darbukán, djembén és különböző egzotikus fúvós hangszereken játszik, mint pléldaul az arab ney. Ő volt talán az első olyan zenész, akivel kicsit tágítottuk ezt a zenei horizontot. Az énekesnőnk, aki már állandó vendég a koncerteken a nigériai származású Bukky, illetve a New York-i Brooklyn Gypsies énekese Carmen Estevez két számban is énekel az új albumon. Nekik is köszönhetjük, hogy lett egy kicsit egzotikusabb, orientális hangzása a lemeznek. Emellett Tóth Szabolcs szitáron játszik és Barabás Lőrinc is trombitál egy-egy dalban.

- Hamarosan a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon adtok különleges koncertet. Mesélnél kicsit arról, mit várhatunk az Electric Ritualstól?

- Megpróbáltuk úgy összerakni a hangszerelést, hogy igazán érdekes és színes legyen a műsor. Az említett zenészeken túl ott lesz még velünk Bakai Márton, aki öthúros hegedűn játszik majd illetve a szenegáli Ibro Fall aki a balafon és a djembe mestere. Főleg az utóbbi lemez anyaga, de régebbi áthangszerelt zenék is várhatóak és lesznek olyan új, kicsit improvizatív részek is ebben a műsorban, amik még sehol nem jelentek meg. Látványban is próbálunk egy rendhagyó vizuált mögénk rakni, ennek Biljárszki Maxim lesz a felelőse. Megpróbáljuk belekomponálni a margitsziget fáit is a látványba.


KÖVESS MINKET:



hirdetés
baratok-kozt-epulet-matyas-kiraly-ter.jpg

Egy korszak lezárul: a Barátok közt 20 év után már késő délután képernyőre kerül

Jó hír viszont, hogy az új részeket a korán és későn tévézők is elcsíphetik.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 21.



Sokak esti rutinja változhat meg némiképp szeptembertől, ugyanis a hamarosan 21 éves születésnapját ünneplő Barátok közt ősztől új időpontokba kerül.

Az 1998. október 16-a óta futó széria az RTL Klub egyik legrégebbi és legnépszerűbb sorozata és indulása óta a főműsoridőben láthatták a nézők, aki pedig lemaradt az aktuális részről, az RTL Magyarország egy másik csatornáján visszanézhette.

Jelenleg 21:10-től látható, azonban az őszi műsorrend nyomán ezentúl más időpontokban találkozhatunk a Mátyás király tér lakóival - adta hírül a SorozatWiki, akik számára az RTL Magyarország Marketing és Kommunikációs Igazgatósága is megerősítette a változás hírét.

Szeptember 2-től késő délután és késő este vár a Barátok közt: a friss részek hétköznap negyed 6 körül, a Híradó előtt kerülnek adásba és negyed 11 körül újra levetítik őket.

A főműsoridőben a Híradó mellett a Fókusz és a Drága örökösök megy majd, a 9-es sávot pedig a csatorna 1-én induló új realityje, a Love Island kapta.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
DBOGI20190820035.jpg

Nagy Feró életműdíjat kapott, a Halott Pénz és Rúzsa Magdi is nyert - átadták a Petőfi Zenei Díjakat

Pápai Joci újabb elismerést zsebelt be Az én apám című dalával, de a Follow The Flow és a Bagossy Brothers Company sem ment haza üres kézzel a Strand Fesztivál nyitónapján megtartott díjátadóról.
MTI, Fotó: Bodnár Boglárka/MTI - szmo.hu
2019. augusztus 21.



Tizenkét kategóriában már a negyedik alkalommal adták át a Petőfi Zenei Díjakat a Zamárdiban tartott Strand Fesztivál nyitónapján kedd este. Több jelöltet a Petőfi Rádió 2018. március 1. és 2019. március 1. között legtöbbet játszott száz magyar dala közül választotta ki egy százfős, elismert zenészekből, producerekből, zenei szerkesztőkből, újságírókból, koncert- és fesztiválszervezőkből álló szakmai grémium.

Az év zenekarára, az év női és férfi előadójára, az év videoklipjére és az év akusztikus koncertjére június 18. és augusztus 12. között szavazhatott a közönség és a szakmai testület. A végeredménybe a szakmai zsűri és a közönség szavazatai 50-50 százalékban számítottak bele.

Az év zenekara a Halott Pénz, az év női előadója Rúzsa Magdi, az év férfi előadója Ákos lett.

Az év videoklipjének a Follow The Flow Nem tudja senki című dalának videoklipjét, az év akusztikus koncertjének pedig a Bagossy Brothers Company tavaly november 5-ei koncertjét választották.

Az életműdíjat Nagy Feró, a Beatrice és az Ős-Bikini frontembere kapta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
hetret0.jpg

A fesztivál, amiért érdemes elutazni az ország egyik legeldugottabb sarkába is

A Hétrétország a koncertek, színházi előadások és filmvetítések mellett az Őrség lakóinak és különleges atmoszférájának megismeréséről is szól.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. augusztus 19.



Nagyon régóta szerettem volna már eljutni az Őrségbe, annyi jót hallottam róla: a különlegesen tiszta levegőről, a zöld fűről, a takaros házakról és a szinte csak itt jellemző szeres településformáról.

A nagy távolság eddig elriasztott, most azonban elhatároztam, hogy az itt zajló Hétrétország három napján való részvétellel összekötve felfedezem a vidéket. Nem bántam meg, tényleg azonnal megfogott a kis falvak hangulata, a réteken szabadon legelésző állatok, és hogy majdnem minden porta, de még a buszmegállók is tele vannak virággal.

Szerencsére nem voltam ezzel egyedül: mint megtudtam, az egész kezdeményezés gyökerei nagyon hasonlóak.

"Majdnem 30 éve jártam itt először a családommal, és első látásra beleszerettem a környékbe" – meséli a fesztivált megálmodó és a mai napig igazgató Sülyi Péter, akinek a neve leginkább az Omega szövegírójaként lehet ismerős.

Az 1970-es évek eleje óta dolgozott együtt a zenekarral, olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint a Fekete pillangó, a Nem tudom a neved, a 200 évvel az utolsó háború után, vagy a Mozgó világ. Emellett Kovács Kati több dalszövegét is ő jegyzi.

Vas megyében korábban is kirándultak már, de elhatározták, hogy megnézik, hová jutnak, ha az addiginál nyugatabbra veszik az irányt. Így lyukadtak ki először Őriszentpéteren, majd a szomszédos Szalafőn. Hamarosan elkezdtek célzottan idejárni pihenni, de arról sokáig szó sem volt, hogy ide is költözzön. Azt viszont szerette volna, hogy ő is hozzátegyen valamit ehhez a gyönyörű vidékhez, ami így megszólította.

Sülyi Péter

"Arra jutottam, hogy kulturális programokat kellene idehozni, mert sok mindenben nagyon gazdag volt a környék, ezen a téren viszont légüres teret tapasztaltam"

– magyarázza. Így született meg a Virágzás napjai nevű fesztivál, amit 1994-től 25 éven át minden pünkösdi hétvégén megrendeztek, komolyzenével, színházzal, irodalommal.

Bár rendkívül nívós művészi értéket képviselt, a helyi köztudatba talán pont emiatt nem tudott soha beivódni, nem gyakorolt számottevő hatást a lakosságra. Ennek ellenére Sülyiék egészen tavalyig kitartottak mellette, 2002 körül azonban elkezdtek gondolkodni rajta, mi lenne, ha ezzel párhuzamosan valami olyan dolgot is csinálnának, ami jobban bevonja a helyieket, és tényleg a magukénak érzik.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x