hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
A klasszikus, és máig legfinomabb ropi: a Pattinka története
Talán nem légből kapott az állítás, hogy az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyarországi rágcsálnivaló a köznevesült 'nógrádi ropi.'
Miklós Dániel írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban - szmo.hu
2019. február 08.


hirdetés

A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

Fogyasztjuk otthon, sörözőkben – ital mellé, filmezés vagy egy házibuli közben. Hogyan került Nógrádba a sós pálcika, amely manapság a legtávolabb vitte a Karancs és Salgó tűzhelyek mellett a megye hírnevét (miközben nem található meg a Nógrádikumok listáján, ahol ugyanakkor szerepel a palotási horgásztó és a Balassagyarmati Börtön)? A teljes választ terjedelmi korlátok miatt nem ez a bejegyzés fogja megadni, azonban egy rövid összefoglalónak helyt adhatnak jelen írás keretei.

Hogy a Nógrádikumok listájára nem került fel a ropi, annak oka lehet, hogy története nem nyúlik vissza a régmúltba. 1972. szeptember 20-i számának címoldalán a Világgazdaság nemcsak arról számolt be, hogy Willy Brandt nyugatnémet kancellár a Bundestagban készül beszédet mondani, vagy éppen hogy Edward Heath brit kormányfő lezárta tárgyalásait Japánban, hanem arról is, hogy a magyar népgazdaságot miként inspirálhatja a fogyasztási cikkek behozatala. Ennek kapcsán a lap megemlíti:

"A Kalocsai Sütőipari Vállalat és a Nógrádi ÁFÉSZ sósrudacskáinak gyártásához pedig az eszéki Sloboda gyár terméke adta az ötletet."

(Forrás: Világgazdaság, 1972. szeptember 20., 4. évfolyam, 184. szám, 1. oldal)

Az idézetből is látható, hogy nemcsak a nógrádi, hanem más ÁFÉSZ-ek is gyártottak sós pálcikákat. A Népszava 1970. október 25-i száma még korábbra visz a Sloboda gyár terméke kapcsán. A magyar-jugoszláv árucserére vonatkozóan kiemelik, hogy a céggel a FÜSZÉRT 1967-ben állapodott meg a nápolyi és a sós rudacska ügyében, amiért viszonzásul többek között rózsatövet és gombát kapott déli szomszédunk. (Forrás: Népszava, 1970. október 25., 98. évfolyam, 251. szám, 2. o.) A ropi tehát jugoszláv eredetű, amelynek gyártása is onnan származó gépeken történt az ország egyes részein. Erre mutat rá az idegen eredetű, de Magyarországon licensz alapján előállított, népszerűvé vált cikkek kapcsán a Magyarország című hetilap is. (Forrás: Magyarország, 1972. szeptember 17., 9. évfolyam, 38. szám, 21. o.)

Eredetileg Bobi néven gyártották a sóspálcikákat Eszéken – Forrás: Dunántúli Napló, 1971. február 12., 4. o. – Hungaricana

Gyöngyösön Pattinka névvel gyártottak sóspálcikát – Forrás: Békés Megyei Népújság, 1974. augusztus 1., 7.o. – Hungaricana

Jelen bejegyzés a mai nevén Nógrádi Sós Ropogós hőskoráról szól. Annyi már bizonyos, hogy Kalocsa környékén is készült ropi, sőt Borsodban és Gyöngyösön is gyártott hasonló terméket a helyi ÁFÉSZ. A nógrádi gyártósorok beindulásáról a Népszabadság közölt emlékeztető gyanánt pár adatot 1977-ben:

"A Salgótarján és Vidéke Áfész 1970-ben engedélyt kért Nógrádi ropogós nevű sósrúd gyártására. Az engedélyt megkapta, az árvetés költségtényezői között azonban a csomagolóeszközök árát drágábbra kalkulálták. Tízszázalékos hasznot irányoztak elő, ezzel szemben 1974-ben és 1975-ben is több mint a négyszeresét érték el."

(Forrás: Népszabadság, 1977. november 24., 35. évfolyam, 276. szám, 8. o.)

A mai szóval extraprofit azonban nem nyerte el a megyei tanács tetszését, és egészen a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma elé vitték az ügyet. Az ÁFÉSZ védelmében elővette, hogy nem sértették meg az árversenyt, a plusz bevételből pedig a bolthálózatát tudta korszerűsíteni. A jogászokat ez nem hatotta meg, így a szövetkezetnek 3,2 millió forintos bírságot kellett törlesztenie a hibás kalkulációkból eredő többlet miatt. Egy évvel később a rossz kalkulációról részletesebben írt a napilap:

A Salgótarján és Vidéke Afész ellen a legfőbb ügyész indítványozott gazdasági bírságot, mert a szövetkezet a Nógrádi ropogós sósrúd árvetésében egyes költség- tényezőket nem a valóságnak megfelelően, szerepeltetett. Elsősorban a csomagolóeszközök árát kalkulálták önkényesen. Az árvetésben a tasakok egyforintos, a kartondobozok pedig 7 forintos áron szerepeltek, noha tényleges áruk már évek óta 51 fillér, illetve 4 forint volt darabonként.

(Forrás: Népszabadság, 1978. március 17., 36. évfolyam, 65. szám, 6. o.)

Maga a gyártás 1971-ben indult be Salgótarjánban, amelyről 1973 márciusában Pilinyi László, a megyei fogyasztási szövetkezetek (MESZÖV) elnöke számolt be, kifejezve örömét afelett, hogy “13 millió forint értéket” termelt az üzem. (Forrás: Nógrád, 1973. március 24., 29 évfolyam, 70. szám, 1. o.) Ekkor még nem sejthette, hogy emiatt büntetést is kap majd a helyi ÁFÉSZ. A bírság azonban nem szegte a kedvét a szövetkezetnek. 1981-ben beindult a termelés a karancslapujtői egységben (jelen sorok írójának tapasztalata, hogy a helyiek az üzemet is “a Ropi” névvel illetik), ahol a tíz éves, osztrák gyártósort NSZK-ból érkezett szakemberek szerelték össze.

A Nógrád című lap kérdésére Nyerges Pál, a salgótarjáni üzem vezetője kifejtette, hogy a növekvő kereslet miatt van szükség a bővítésre. A megyei napilap érdeklődésére Nyerges magáról a gyártásról is megosztott információkat:

Óránként hatszáz, ötvengrammos tasak készül. [Egy műszak alatt] ötezer-ötszáz zacskót készítenek az asszonyok. Egy hónap alatt ez négyszázezer csomag. Aztán már csak be kell szorozni tizenkettővel, hogy egy év alatt mennyit készítünk. […] Szeptemberben már termelnek [Karancslapujtőn]. Hasonló arányban, mint itt Salgótarjánban. Hozzátenném még, hogy a lapujtői asszonyoknak, lányoknak munkalehetőséget biztosít.

(Forrás: Nógrád, 1981. augusztus 14., 37. évfolyam, 190. szám, 8. o.)

A Nyerges Pál által feladott matematikai fejtörő megoldását a Nógrád egy másik számában adta meg: a bővítéssel az addigi nagyjából 4,5 millió csomagos termelést kívánták megemelni évi 9 milliósra, miközben a második, 8 millió forintos beruházást követően létrejött üzemben összesen huszonketten dolgozhattak. (Forrás: Nógrád, 1981. július 10., 37. évfolyam, 160. szám, 8. o.) A termelés végül a terveknek megfelelően 1981. szeptember elsején meg is indult. (Forrás: Nógrád, 1981. szeptember 2., 37. évfolyam, 205. szám, 8. o.) Kilenc évvel Pilinyi László beszámolója után 1982 márciusában a Nógrád már arról ír:

A két sósrúdüzem idén összesen 24 millió 610 ezer forint értékben készít ropit. A teljes mennyiséget a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat vásárolja meg és küldi szét az üzletekbe.

(Forrás: Nógrád, 1982. március 6., 38. évfolyam, 55. szám, 10. o.)

Életkép a karancslapujtői ropiüzemből – Forrás: Nógrád, 1982. augusztus 19., 6. o. – Hungaricana

A felívelést azonban egy váratlan probléma zavarta meg. A termék 1984 tavaszáig viselhette a Kiváló Áruk Fóruma (KÁF) emblémáját, azonban a csomagolásának, valamint a ropi minőségének hibája miatt elvesztette ezt a jogot. A helyzet egy év alatt rendeződött, így 1985 augusztusában Vincze József a salgótarjáni ÁFÉSZ elnöke már felszabadultan nyilatkozhatott a “ropisztoriról:”

Ahány szín a tasakon, annyi henger kell a nyomásához. […] A KÁF-embléma sárgával készül, az erre szolgáló hengert 1981-ben rendeltük meg. Három évre rá, 1984-ben érkezett meg, éppen akkorra, amikor elveszítettük a megkülönböztető elismerés viselési jogát. Mire az erről szóló dokumentumot megkaptuk, az új hengersorral’ kétmillió darab tasakot már elkészítettünk. […] Azóta is emblémával nyomott tasakban adtuk el a ropit. Ugyanis a dán hengersor újbóli, embléma nélküli átszerelésére Dániába kellett volna kiküldenünk a gépet, s ki tudja, mikor kaptuk volna vissza ismét?! […] Egyébként az elmúlt év végéig hivatalosan is forgalmazhattunk a jellel, valójában viszont az idei év hét hónapjában is KÁF-os tasakok kerültek a vásárló kezébe. Időközben megoldódott a csomagolási gond, de a minősítésig várni kellett a vásárig.

(Forrás: Nógrád, 1985. augusztus 31., 41. évfolyam, 204. szám, 3. o.)

A szóban forgó 1985-es vásár az Or­szágos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítá­s (OMÉK), volt, ahol az emblémaviselést visszanyerte a ropi. Vincze József csomagolás mellett a termék minőségének ügyéről is beszélt a Nógrádnak:

Az elmúlt másfél évben a Nógrádi sós pálcika négyszer járta meg az Országos Piackutató Intézet KÁF-titkárságát, mely az embléma odaítéléséről dönt. Vizsgálta a Kermi és a Nógrád Megyei Élelmezési és Vegyvizsgáló Intézet is. […] Egyszer a só volt túl darabos, másszor kevésnek találták rajta az ízesítőt, harmadszor úgy ítélték meg, hogy nem pattan-roppan eléggé, következő alkalommal meg azt mondták, hogy nem egyenletesen barna. Miközben mi úgy éreztük, hogy a ropi minősége magas színvonalon, egyenletesen tartja magát.

(Forrás: Nógrád, 1985. augusztus 31., 41. évfolyam, 204. szám, 3. o.)

a Nógrádi Ropogós gyártása látható 2014-ben – Forrás: Coop.hu

A sóspálcika végül átment a vizsgálaton 1985-ben, így annak minőségével akkor már nem akadt több probléma. A nehézségek után a szintén bajt okozó csomagolásokról osztott meg egy anekdotát az ÁFÉSZ-vezető:

Az első tasakokat olasz cég nyomta. […] A tálján nyomdászok magyarul nem tudván, a feliratokat a következő sorrendben helyezték el a zacskóra: Nógrádi Áfész, Salgótarján Ropogós sós rudacska szövetkezet. Évekig így adtuk az üzletekbe a terméket, az egész hazai piacon Sós rudacska szövetkezet néven ismertek bennünket.

(Forrás: Nógrád, 1985. augusztus 31., 41. évfolyam, 204. szám, 3. o.)

A nógrádi ropi népszerűsége töretlen maradt később is. Olyannyira, hogy az 1990-es években gazdasági nehézségekkel küzdő Nógrádban az Áfész egy harmadik gyártósort is üzembe helyezett: 1997 folyamán Karancsberényben szintén beindult az országos ismertségű rágcsálnivaló gyártása. (Forrás: Nógrád Megyei Hírlap, 1997. június 19., 8. évfolyam, 141. szám, 2. o.)

Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás. Munkájukat ITT támogathatod.

KÖVESS MINKET:




A "halála" után hat napig még élt - rájöttek, miben halhatott meg Nagy Sándor
A tudósok szerint teljesen le volt bénulva, ezért hitték halottnak.
Daily Mail. Fotó: Wikimedia Commons - szmo.hu
2019. január 29.


hirdetés

A történelem valaha élt egyik legnagyobb hadvezére, III. Alekszandrosz makedón király, ismertebb magyar nevén Nagy Sándor időszámításunk előtt 323-ban halt meg Babilonban, 32 éves korában. A haláláról több feljegyzés is fennmaradt, ezek közül négyet fogadtak el hitelesnek a történészek, de azok sem közvetlen szemtanúktól származnak. Azt feltételezték, hogy valamilyen gyulladásos betegség, esetleg alkoholizmus okozhatta a halálát, de olyan teóriák is léteznek, amelyek szerint meggyilkolták.

Az új-zélandi Otago Egyetem orvosi kutatócsoportja azonban tüzetesen tanulmányozta a fennmaradt forrásokat, és a hadvezér halála előtti tünetekből arra a következtetésre jutottak, hogy Nagy Sándor egy nagyon ritka, gyulladásos eredetű idegrendszeri betegségben, az úgynevezett Guillain-Barré szindrómában halt meg.

Ennek az autoimmun betegségnek a feltételezett kórokozója (vagyis a betegséget megelőző gyulladásé) nagyon elterjedt volt az ókorban. Nagy Sándor a halála előtt magas láztól, altesti fájdalmaktól, majd úgynevezett "szétterjedő zsibbadástól" szenvedett, amely ennek a betegségnek a jellegzetes tünete.

A kutatók szerint a végén teljesen lebénult, a légzése is alig láthatóvá vált, a környezete ezért hihette halottnak (akkoriban a halál beálltát a légzés megszűnésével állapították meg, a pulzust nem nézték).

A beszámolók szerint feltűnő volt, hogy Nagy Sándor holtteste hat nappal a halála után még mindig nem kezdett bomlani, teljes épségében megvolt. Ezt akkoriban csodának hitték, valamint Nagy Sándor isteni származásának, de a kutatók szerint sajnos egyszerűen arról volt szó, hogy halálának hivatalosan elfogadott időpontja után még hat napig élt, csak teljesen le volt bénulva, sehogyan sem tudott életjeleket leadni. Valószínűleg végig a tudatánál is maradt, míg végül elhunyt.


KÖVESS MINKET:



Sosem látott felvételek kerültek elő az Ady-temetésről
Több darabba szabdalva, különböző helyekről kerültek elő a képsorok, amelyeken a költő 100 évvel ezelőtti gyászszertartása látható.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. január 29.


hirdetés

Eddig soha nem látott snitteket tett közzé a Magyar Nemzeti Filmalap Ady Endre 1919. január 29-i temetéséről.

A pontosan 100 évvel ezelőtt lezajlott nemzeti gyászszertartást a korabeli filmhíradó kamerája örökítette meg és csak nemrég előkerültek a kameranegatívok.

A most beazonosított filmanyag nem csak hosszabb, mint az eddig ismert képsorok, hanem minőségben is hatalmas előrelépést jelent a korábbiakhoz képest. Az egyedüliként ismert eredeti kópia ugyanis az akkori labortechnikai problémák miatt szinte élvezhetetlenül sötét volt, és így került be a mozikban is vetített filmhíradóba. Sokáig úgy tudtuk, csak ez a gyenge minőségű anyag maradt ránk Ady Endre temetéséről.

Az archívumi raktárrendezések során azonban nemrég előkerült több tekercs ismeretlen eredetű kameranegatív. A feliratok nélküli képsorokat sokan próbálták beazonosítani és megfejteni, ennek eredményeként kerültek elő olyan unikális mozgóképek, mint a Krúdy Gyulát vagy Kertész Mihályt (Michael Curtiz) megörökítő rövid snittek.

Az Ady-temetés is több darabba szabdalva, különböző helyekről került elő, ami látható is a képanyagba karcolt vágójeleken.

A vágatlanul fennmaradt filmanyagokat egyszerre két operatőr készítette, egyikük a lépcsősor tetején állt, a másikuk lejjebb, a tömeget távol tartó öntöttvas kerítésnél. A filmanyagban fennmaradtak olyan apró részletek is, amelyeket véletlenül rögzített az operatőr. Ilyen például a lépcső északi párkányán álló fényképész alakja, akit a kurblis kamera egy téves mozdulattal mindössze egy filmkockán örökített meg, így róla csak ez az egy állókép maradt fenn.

A Filmarchívum Filmhíradók 100 éve című sorozatának Ady temetéséről szóló része:


KÖVESS MINKET:





Babaarcú magyar színésznő, aki eltűnt, és csak évtizedek múlva, öregen került elő
Goll Bea titkolta múltját, és még új barátai sem tudták, hogy valaha ünnepelt sztár volt.
Orosz Emese - szmo.hu
2019. február 12.


hirdetés

Goll Beát a Beszélő köntös című filmben láttam először. Már akkor is feltűnt a szőke babaarcú színésznő rendkívüli szépsége. Nevére azonban akkor hiába kerestem rá, a Wikipédia is csak egy rövid bekezdésben írt az egykori sztárról, és sehol nem találtam felvilágosítást arról, mi lett vele ‘45 után. A háború után egyszerűen eltűnt, és évtizedekig nem lehetett tudni róla semmit. Pár éve azonban végre kiderült, hogy mi történt az egykor ünnepelt sztárral.

Goll Bea 1927-ben született Budapesten. Rendkívüli tehetsége és szépsége már egészen fiatal korában megmutatkozott. Csodalánynak hívták, és még csak 12 éves volt, amikor balett és tánctudása zsúfolásig töltötte a zeneakadémia nagytermét.

Nem kellett hozzá sok idő és a magas, karcsú szépséget a filmipar is felfedezte magának. Bea a 40-es években hét filmben - A beszélő köntös, Haláltánc, Fráter Loránd, Miért?, Családunk szégyene, Fekete hajnal, Szerelmes szívek - is szerepelt.

A főszerepeket teltházas előadások, dicsérő kritikák és újságcímlapok követték. Goll Bea mai szóval élve a 40-es évek háborús Magyarországának egyik sztárja, sőt szexszimbóluma volt. A magyar Greta Garbonak is nevezték. A történelem azonban közbeszólt.

1944 után nem hagyták filmekben szerepelni. Páger Antal, Karády Katalin köréhez tartozott és gyakorlatilag lefasisztázták. Csak vidéki színházakban léphetett fel, és egy kalap szalonban dolgozott. Egyértelművé tették számára, hogy ha folytatni szeretné előadóművész karrierét, azt csak külföldön teheti meg. Goll Bea még 15 évesen hozzáment Takács Antal filmproducerhez. Amikor őt is ellehetetlenítették, úgy döntöttek, elhagyják Magyarországot.

1948-ban emigráltak. Ezek után ismerősei és egykori pályatársai sem tudtak róla semmit. Illetve

az adattárakban is csak annyi szerepelt róla, hogy eltűnt.

Pár éve azonban Vujity Tvrtko és Verrasztó Gábor író Svájcban a nyomára bukkant az immár 6 évtizede nyom nélkül eltűnt magyar sztárnak. Ők még életben találták az akkor 86 éves Goll Beát, és megdöbbentő részleteket tudtak meg az emigrációban töltött további életéről.

Svájcban különböző dokumentumok szerint Bea, Beatrix, illetve Beatrice Nafzger néven élt. Sokan nem is tudták, hogy magyar. Arra pedig, hogy híres színésznő volt, csak egy költözés során derült fény.

Bea már idős hölgy volt, amikor eltörte lábát, közben felújították a lakását, és költöznie is kellett. A rakodásban segítő szomszédja kezébe ekkor került két dobozt tele rengeteg fényképpel és újságcikkel. Svájci szomszédai teljesen ledöbbentek, hogy egy ekkora filmcsillag élt mellettünk, hiszen

Bea soha senkinek nem beszélt csillogó múltjáról.

Első férje öngyilkos lett. Később született egy kisfia, de két hónapos korában ő is meghalt.

Svájcban először a szépségét kamatoztatta kalapmodellként, állítólag ő volt az egyik legjobb a szakmában. Majd amikor kezdett kiöregedni, balett tanárként üzemeltetett egy magán balettiskolát, és innen is ment nyugdíjba.

Goll Bea 2014-ben bekövetkezett haláláig egy idősek otthonában él egy Zürich melletti kisvárosban.

Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, s bár emlékei ködösek, igazi színésznői tartással és kifogástalan magyarsággal beszélt múltjáról.

Az interjúkból kiderült, hogy az idős Goll Bea nem tekintett magára se sztárként, se tehetségként, és nem is tulajdonít ennek jelentőséget. Úgy fogalmazott:

"
"Csak táncikáltam"

Amikor pedig szembesítették vele, milyen ünnepelt híresség volt, csak annyit válaszolt: “Na és?”

Saját bevallása szerint azért kapott sok szerepet, mert “olcsó volt”. A rajongókat, a népszerűséget és az autogramm osztogatást viccnek fogta fel. Ne feledjük, hogy abban az időben csak 14-16 éves kislány volt, akinek inkább csak az anyja hajszolta a népszerűséget.

A kiköltözés után Magyarországról senkivel sem tartotta a kapcsolatot. Egyszer sem tért vissza szülőhazájába, és soha nem is vágyott erre. "A múltba nem lehet visszamenni" - indokolta.

Az idős Goll Bea a halála előtt nem sokkal készült interjúkban azt is elárulta magáról, hogy szereti a vörösbort, a rántottát, szeret zenét hallgatni, illetve magyar színész könyveket olvasni, és a sok megpróbáltatás ellenére is boldogan élt Svájcban.

Forrás: TV2, Fortepan, Wikipédia


KÖVESS MINKET:




Szerelmi tragédia vagy legfelsőbb körökből megrendelt politikai gyilkosság? - 130 éve halt meg Habsburg Rudolf és szeretője
Egy fénykorát élő birodalom első számú örököse volt, de soha nem léphetett az Osztrák-Magyar Monarchia trónjára. Vajon a szerelem áldozata lett-e alig 30 évesen, vagy meggyilkolták?
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. január 30.


hirdetés

Az 1889. január 30: Rudolf trónörököst és szerelmét, Vetsera Máriát holtan találták az ausztriai Mayerling vadászkastélyában. I. Ferenc József és Erzsébet királyné egyetlen fiúgyermeküket vesztették el. (Négy gyermekük közül az elsőszülött Zsófia kétéves korában meghalt, a második, Gizella, 1932-ig, míg Rudolf húga, Mária Valéria 1924-ig élt). A bécsi udvar hivatalosan kettős öngyilkosságként zárta le az ügyet. Mint azonban utóbb kiderült, alapos vizsgálatot soha nem folytattak, éppen ezért máig tartják magukat azok a mendemondák, mely szerint valójában öngyilkosságnak álcázott politikai gyilkosság történt. Erre utalt emlékirataiban Zita császárné, az utolsó Habsburg-császár és magyar király, Károly özvegye is, de végül mégsem hozta nyilvánosságra azokat az állítólagos dokumentumokat, amelyek igazolták volna, hogy Rudolfot és Máriát eltették láb alól.

Még maga Habsburg Ottó is megígérte, hogy tisztázza ezt a régi kínos ügyet, de a közel 100 évet élt, köztiszteletben álló leszármazottnak sem volt elég bátorsága ahhoz, hogy kinyissa a csontvázat rejtegető szekrény ajtaját.

James és Joanna Bogle történészek két szálat is boncolgatnak az 1990-ben megjelent A Heart For Europe című könyvükben: osztrák titkos ügynökök végeztek vele, mert nem tetszett nekik Rudolf magyar-barátsága, vagy pedig a francia titkos szolgálat ölte meg, mert a trónörökös nem volt hajlandó részt venni egy Ferenc József elleni puccsban.

Ha végigtekintünk Rudolf életén, nagyon is hihető, hogy a Hofburgban nem nézték jó szemmel tevékenységét. Már húszas évei ismert volt felvilágosult gondolkodásáról, példaképének II.József császárt tekintette.

Szívesen találkozott tudósokkal, újságírókkal és más értelmiségiekkel. Egyes történészek még azt sem tartják kizártnak, hogy szabadkőműves volt…

Híve volt a parlamentarizmusnak, és írt egy esszét is, amelyben az osztrák nemesség maradiságát ostorozta. Csodálta Franciaországot és Angliát, gyűlölte az orosz despotizmust, az alkotmányos monarchiát tartotta járható útnak. Egy olyan birodalomról álmodott, amely képes túllépni a nemzetek közötti vetélkedéseken. Ugyanakkor meggyőződése volt, hogy a Monarchiának revansot kell vennie a Német Birodalmon az 1866-os königgrȁtzi vereségért, és ki kell terjesztenie határait egészen Konstantinápolyig.

Vetsera Mária, azaz Marie von Vetsera apja osztrák báró, Albin von Vetsera, anyja egy dúsgazdag görög család lánya, Eleni Baltazzi volt. 1871. március 19-én született, tehát a tragédia idején még 18 éves sem volt. Diplomata apjának köszönhetően már gyerekkorában sokat utazott. Kortársai szép, álmodozó, sokat olvasó kislánynak írták le.

Tízéves volt, amikor Drezdában találkozott először a nála 12 évvel idősebb, akkor már nős Rudolffal, majd két évvel később Konstantinápolyban. Az akkor bemenne megszülető kamaszos rajongás vált 1888-ban szerelemmé, amikor apja halála után anyjával Bécsbe költöztek.

Maria Larisch grófnő, a trónörökös unokanővére volt első szerelmes leveleik közvetítője, majd ugyancsak az ő közvetítésével csempészték be novemberben a lányt a Hofburgba. Ezek a titkos találkák azokon az estéken zajlottak, amikor a királyi család többi tagja az Operába ment. Igazi szenvedélyüknek azonban csak két hónappal később engedtek szabad folyást. Január 13-án Mária azt mondta szobalányának: „Lehet, hogy jobban tettem volna, ha ma nem megyek el. Most nem önmagamhoz tartozom, hanem csakis ő hozzá”.

A helyzetük kezdett tarthatatlanná válni. Január 27-én német követség fogadásán az édesanyja társaságában érkező Mária találkozott Stefániával, Rudolf feleségével, de a császári fenségnek kijáró meghajlás helyett keményen vetélytársa szemébe nézett. Előző este azonban, ahogyan azt Erzsébet királyné Eugénia francia ex-császárnénak küldött leveléből tudjuk, igen heves szóváltás zajlott le Rudolf és apja, Ferenc József között. A trónörökös ugyanis azt követelte, hogy a császár járjon közbe XIII. Leó pápánál házassága megsemmisítése ügyében. Ferenc József hajthatatlan volt, Rudolf pedig öngyilkossággal fenyegetőzött.

A trónörökös másnap Larisch grófnőnek átadott egy lepecsételt dobozt, kérte, hogy segítsen neki újra találkozni Máriával, majd a mayerlingi vadászkastélyba hajtatott. Mária még aznap követte őt.

Innentől kezdve homályos a történet. Vetsera bárónő emlékirataiban idézi lánya utolsó üzenetét, amelyben azt írta: „Mire ezt megkapod, én már a Duna mélyén leszek”. Larisch grófnő azonban nem tesz ilyenről említést, pedig neki kellett továbbítania. Még ennél is gyanúsabb, hogy Rudolf január 30-ra vadászatra hívta hadsegédjét, Hoyos grófot, és sógorát, Fülöp coburgi herceget. Sőt, 29-én táviratozott magyar barátjának, Károlyi István grófnak, hogy 31-én találkozzanak Bécsben. Tehát semmi jel nem mutatott arra, hogy a trónörökös öngyilkosságra készül.

30-án hajnalban, miközben a vendégek már a hajtásra készülődtek, Rudolf inasa, Loschek ébreszteni ment urát. A trónörökös kérte, hogy jöjjön vissza egy óra múlva.

A hivatalos verzió szerint ekkor Rudolf már végzett Máriával, és az inas távozása után lőtte főbe magát. Állítólag búcsúleveleket is hagytak családjaiknak, ezeket azonban soha nem hozták nyilvánosságra.

Loscheket és a mayerlingi személyzet többi tagját Fülöp herceg hallgatási esküre kötelezte. De sem ő, sem Hoyos soha nem árultak el semmit a tragédiáról. Ugyancsak Mayerlingben tartózkodott akkor Josef Cernousek rendőr, aki Rudolf biztonságáért felelt. Cernousek 1925-ben meghalt, hagyatékában volt egy lepecsételt csomag, amelyre azt írta: 10 év múlva kinyitandó. Erről sem derült ki soha semmi.

Maria Larisch memoárjaiban leírja, hogy Rudolf egyáltalán nem bízott apjában, sőt, azt is kijelentette, hogy ha bízna benne, azzal a saját halálos ítéletét írná alá. A grófnő azt is megemlíti, hogy Rudolf halála után kapott egy üzenetet Habsburg-Toszkánai János Szalvátor főhercegtől, a trónörökös legjobb barátjától, hogy adja át neki a rá bízott iratokat. Amikor találkoztak, a főherceg elárulta neki, hogy Rudolf azért lett öngyilkos, mert félt, hogy leleplezik azt az összeesküvést, amellyel ő Magyarország trónjára ülhetett volna. Egy évvel később János Szalvátor egy tengeri útja során nyomtalanul eltűnt..Mellesleg 1889 januárjában heves osztrák-ellenes megmozdulások voltak Budapesten, és már-már felkelésre lehetett számítani. Voltak magyar nemesek is e mozgalom támogatói között, például Károlyi István gróf…

Rudolfot végül az öngyilkosság miatt külön pápai engedéllyel a Habsburgok nyughelyén, a bécsi Kapucinus Kriptában temették el, Máriát pedig éjszaka titokban Heiligenkreuzban. Vetsera bárónőnek ezután azonnal el kellett hagynia Bécset, mert elterjedt a pletyka, hogy lánya megmérgezte Rudolfot.

Rudolf halálával kezdődött meg az az „átoksorozat”, amely elkísérte a Habsburg-trónörökösöket, egészen az uralkodó ház trónfosztásáig.

A sorban Károly Lajos, Ferenc József öccse következett, ő azonban 1896-ban egy közel-keleti útja során szerzett fertőzésben meghalt. Ekkor lett a trón első számú várományosa fia, Ferenc Ferdinánd, akivel Szarajevóban végzett 1914. június 28-án a szerb nacionalista Gavrilo Princip. És mivel az ő gyermekei Chotek Zsófiával kötött rangon aluli házassága miatt nem örökölhették a trónt, öccsének, Ottónak fia, Károly lett az 1916-ban meghalt Ferenc József utóda. Uralkodásra azonban csak két, életéből pedig mindössze hat éve maradt. 1922. április 1-én Madeirában a spanyolnátha vitte el.

A mayerlingi tragédia sokszor megihlette már a filmeseket. Először 1936-ban került a filmvászonra Habsburg Rudolf és Vetsera Mária története Charles Boyer és Danielle Darrieux főszereplésével. Egy 1949-es változatban a szerelmespárt Jean Marais és Dominique Blanchar, 1957-ben egy amerikai tv-filmben Mel Ferrer és Audrey Hepburn játszották. A leghíresebb változat az 1968-as, Omar Sharif és Catherine Deneuve kettősével. Bár ez is, mint az előzőek, a szerelmi szálat hangsúlyozzák, és azt sugallják, hogy Rudolf és Mária öngyilkossági szerződést kötöttek, mert nem akartak egy békétlen világban élni, jelentős hangsúlyt kapnak benne a trónörökös és apjának politikai nézetkülönbségei is.

1973-ban Jancsó Miklós készített a történet nyomán sajátos víziót Magánbűnök és közerkölcsök címen – itt Balázsovits Lajos és Teresa Ann Savoy vitte a primet - amit erotikus látványvilága miatt egészen a rendszerváltásig nem vetítettek nyilvánosan Magyarországon. A jelentősebb alkotások közül egyedül A mágus (2006) dolgozta fel egyértelműen azt a szálat, hogy a trónörökös összeesküvést szó apja ellen és ezért meg kell halnia.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x