hirdetés
osszefogott-pecs-hajlektalan-ferfiert-1000x563.jpg

Összefogott Pécs egy hajléktalan férfiért

Bár a hajléktalan férfi viskóját lerombolták, a helyiek segítségével hozzájutott egy pici házikóhoz, amihez még tűzifát is kapott, mostanra pedig már munkát is találtak Jánosnak.
Zsilák Szilvia írása, Abcúg, Fotó: Végh László - szmo.hu
2019. február 27.


hirdetés

A 21 éves Balázs polgárőrként dolgozik Pécsen, még korábbi főnöke hívta fel a figyelmét egy János nevű hajléktalanra, akire időnként rá kellett nézni, hogy nem esett-e valami baja. Elkezdtek beszélgetni és hamarosan barátok lettek, akkoriban még nem volt arról szó, hogy elbontják a viskót, az csak 3-4 héttel később derült ki.

“János egy barátságos ember, sosem volt mogorva, akárhányszor odamentem hozzá, sosem volt berúgva, jó érzés volt meglátogatni őt, a viskóját is tisztán tartotta”

– idézi fel a megismerkedést Balázs.

hirdetés

A fiatal polgárőr navigál minket Pécs Uránváros nevezetű városrészében, ahol korábban a bódé állt. A panelházak tövében garázssor húzódik, egy kisebb erdős rész szomszédságában állt János bódéja, ahol közel öt évig élt, míg azt tavaly augusztusban le nem bontották. Balázs nem szeret errefelé járni, rossz emlékei fűződnek ehhez a helyhez, a mai napig nehezen tudja megérteni, hogy ha valaki nagy nehezen felépítette a kis házát, azt miért kellett elbontani.

“Amikor János mondta, hogy lebontják a viskót, olyan volt, mintha késsel szurkálták volna a mellkasom, próbáltam neki valamilyen megoldást találni”

– emlékezik vissza Balázs.

Balázsnak nem volt könnyű visszatérni oda, ahol lebontották a kunyhót. / Fotó: Végh László

Az építménynek ma már csak hűlt helye maradt, mindösszesen egy léc árulkodik arról, hogy itt valaki lakhatott. “Azt nagyon bánom, hogy a viskóról nem készítettem egy képet, szívesen megmutattam volna” – mondja Balázs. Itt már nincs sok látnivaló, Balázs tovább vezet minket János új lakhelyére, Pécs egyik déli városrészére, Nagyárpádra. A szőlőhegyen található volt présházhoz hosszú földút vezet. A domboldalon lévő garzonlakás méretű házikóhoz egy lakószoba, egy konyha és egy kert is tartozik, itt várt minket János, hogy elmesélje, hogyan került az utcára, miért bontották le a bódéját, és hogyan került fel a hegyre.

Élet a bódéban

János azután vesztette el az otthonát, hogy meghaltak a szülei, addig egy másfél szobás önkormányzati lakásban laktak Pécsen. A szülei halála után viszont mennie kellett, az önkormányzat visszavette a lakást, arra pedig senki sem volt kíváncsi, hogy mégis hova fog menni lakni. A testvére is meghalt, feleségétől elvált, egy lánya van, akivel néha találkoznak, de az apja lakhatási gondjain ő sem tud segíteni.

“Örülök, hogy ha ő megél, meg el sem fogadnám a pénzét, nehogy már a 23 éves lány tartsa el az 52 éves apját”

– mondja János.

Az alkalmi munkákból összeszedett pénzből ezután egy garázst bérelt, közel ahhoz a helyhez, ahol később a viskót is felépítette. Mivel nem volt hová mennie, a garázsban nem csak a bútorait tárolta, hanem ő maga is beköltözött. Másfél évet töltött ott, de miután megszűnt a keresete, már a garázst sem tudta finanszírozni. Így került az utcára, ahol egy barátjával, Józsival élt.

“Esős időben mindig fóliát tettünk magunkra, a barátom mindig szárazon kelt fel, én mindig vizesen, valahogy mindig lerugdostam magamról”

hirdetés

– idézi fel az utcán töltött éveket.

Megelégelve ezt a helyzetet, úgy döntöttek, hogy közösen építenek egy viskót, egy hónap alatt el is készültek vele, a házikó egyik oldala a garázs téglafala volt, a többi pedig bútorlapokból és ajtókból állt, a tetőt bedeszkázták, több réteg fóliát és felfújható gumimatracot rögzítettek a tetejére.

Az egykori bódénak mára csak a hűlt helye maradt. / Fotó: Végh László

Elmondása szerint a szomszédok között voltak jószándékúak is, nyáron a garázsokban sokat főzőcskéztek, s ezekre őket is meghívták, ünnepekkor is kaptak enni és inni. Az utóbbi években dolgozgatott is, bár nem az eredeti szakmájában, kárpitosként, hanem kisebb munkákat végzett autószerelők mellett, és egy közeli kertbe járt ki segíteni. Barátja, Józsi időközben lebetegedett, ezért az anyukájához költözött, János pedig egyedül maradt.

Délben már a konténerben volt a bódé

A tavaly augusztusi kunyhórombolás előtt többször értesítették Jánost, aki kérvényezte, hogy maradhasson, hiszen nem volt hová mennie. A felszámolást két hónapig tudta eltolni, de a mai napig nem adtak arra pontos magyarázatot Jánosnak, hogy ennyi év után miért pont akkor ebrudalták ki a bódéjából.

Amikor rákérdezett, hogy mondják meg őszintén, kinek van útjában, ők azt mondták, senkinek, ez a törvény, mert közterületen van a bódé, ami nem felel meg a lakhatási feltételeknek. Mivel tavaly augusztusban még nem volt életben a hajléktalantörvény, a szabálysértési törvénybe 2013-ba bekerült „életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése” nevű szabálysértésre hivatkozhattak. Vagyis szabálytalannak számít, ha életvitelszerűen tartózkodsz „kijelölt közterületen”.

Balázs szerint az időzítésben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy valamelyik szomszéd feljelentette a férfit, csak azt letagadták. A cikk korábbi verziójában azt írtuk, hogy közterületesek intézkedtek, de a Pécsi Közterület-felügyelet jelezte felénk, hogy nem ők rombolták le a kunyhót és az eljárásban sem ők vettek részt.

Balázs és János (illetve az éppen hazalátogató macska) a présház kisszobájában / Fotó: Végh László

“Reggel nyolc órára jöttek, délben már a konténerben volt az egész bódé. Mi pedig Balázzsal leültünk a garázs másik végére, és néztük, ahogy szétdobálják a viskót”

– meséli János.

Ők csak tették a dolgukat, egy-két edénynél megkérdezték, hogy eltehetik-e maguknak, hiszen János csak a ruháit tudta elpakolni. “Csak vigyétek, nekem most már teljesen mindegy, hová kerül” – mondta.

Hajléktalanszálló? Á, oda biztos nem.

János egyrészt azért lakott a saját bódéjában, mert a szállókról csak rossz tapasztalatokat hallott, folyamatosan mennek a lopkodások és nincsenek zárható szekrények. Az egyik ismerőse éjszakánként a bakancsával a párnája alatt aludt, de még így is az egyik reggelre ellopták tőle.

Másrészt igaz, vannak fizetős szállók is, de amikor nem volt csak 22 ezer forintja, akkor azt sem tudta volna megfizetni. A pécsi hajléktalanhelyzetről egy korábbi cikkünkben itt írtunk részletesebben. A felmérések szerint a hajléktalanok fele-kétharmada nem jut be szállóra. Az önkormányzati lakások pedig híresen rossz állapotban vannak.

Összefogás a Facebookon

Még mielőtt a kunyhót lebontották volna, Balázs szervezkedni kezdett, úgy érezte, hogy tennie kell valamit. A férfi tudta, hogy neki egyedül nincs ahhoz elég jövedelme, hogy lakást szerezzen Jánosnak, akkoriban a polgárőrködés mellett raktárosként dolgozott. Úgy döntött, hogy a Facebookon kér segítséget a lakáskereséshez. Élő videót indított, ami több ismerősét is belelkesítette, akik arra kérték, hogy hozzon létre egy külön csoportot, ahol nyomon tudják követni János sorsát.

A nagy lelkesedés mostanra megcsappant, de még így is maradt körülbelül 10 ember, aki elkötelezett az ügy mellett. Bár a férfinak most már van munkája, de fizetést majd csak a hónap végén fog kézhez kapni, így addig nagy szüksége van még az adományokra.

Szőlőhegyi kilátás és János új otthona, a présház. / Fotó: Végh László

Balázson kívül kétségkívül az egyik legnagyobb jótevő az a férfi, aki felajánlotta a szőlőhegyen lévő házikóját a hajléktalan férfinak. Több ajánlat is érkezett, amik közül a legközelebbit választották, így Balázs és János továbbra is könnyen tudja tartani a kapcsolatot. A férfi nem szeretett volna még távolabb élni a várostól, mivel kisgyerek óta a megyeszékhelyen lakott, így is elég nehéz volt elbúcsúzni a viskójától és a belső városrészektől.

A szőlőhegyen lévő házikóban egy szürkésfehér cica nyújt társaságot. A présház pedig majd addig jelent megoldás, amíg János jó egészségi állapotnak örvend. Igaz, János egészsége már sokkal jobb, mint amikor a viskóban lakott, de így is észrevehetőek rajta a hajléktalanul töltött évek nyomai.

A hegyről neki körülbelül egy órába telik lejutni gyalog a földúton Nagyárpádra. Most szereztek egy biciklit, ami száraz időben gyorsítani fogja a közlekedését.

Jánosnak az új lakhelyen csak a villanyszámlát kell fizetnie, illetve rendben kell tartania a kertet. Vizet kannákban hordanak neki, a főzéshez pedig gázpalackot hoztak. A lakás bútorozott, hűtő is van, a többi csoporttag pedig hozta, amire még szükség volt, étel, ruha és faadomány. Utóbbi már erősen megcsappant, Balázs pedig már intézi az újabb rakomány fát.

Rég nem volt ötvenezer forint a kezében

Balázs segítségével munkahelye is lett a férfinak, közmunkásként két hete Pécs belvárosában sepri az utcákat, és üríti a köztéri kukákat. Most már 55 ezer forint jövedelme van, megkérdeztük, mire fogja elkölteni ezt a pénzt. Azt mondta, hogy még nem is tudja, el sem hiszi, hogy ekkora összeget fog kapni, nagyon rég volt már ennyi pénz a kezében.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
rachel_finn.png

55 forintja volt, de az adakozóktól 11 milliót kapott néhány óra alatt a hajléktalan nő

Egy tévériportban pakolta ki szerdán a zsebéből a család összes pénzét – azóta 200 ezerszer annyijuk van. Mesebeli történet Angliából.
Fotó: BBC News - szmo.hu
2019. december 06.


hirdetés

A közelgő brit választások kapcsán készített riportot a BBC stábja Grimsbyben, amikor Rachel Finn kiürítette zsebeit. A 39 éves nő négy kétpennys és hat egypennys érmét helyezett az asztalra, vagyis összesen 14 pennyt (kb. 55 forint), majd közölte:

"Ez minden pénzünk."

hirdetés

A szívszorító jelent rögtön az összeállítás elején látható ebben a videóban:

A riportot szerdán adta le a BBC, rögtön utána egy nő adománygyűjtő oldalt indított Rachelnek és fiának, ahol a cikk írásának pillanatáig közel 2000 adakozótól több, mint 29 ezer font (11 millió forint) gyűlt össze.

A megtört nő még október elején lett hajléktalan, amikor súlyos depressziója miatt többhavi bérleti díjjal maradt el, írja a Metro. Azóta egy ideiglenes szálláson él fiával. Azt mondja, hogy csak a gyereke tartja életben. Élete egyetlen célja pillanatnyilag az, hogy a 18 éves fiú feje felett tető legyen és mindig legyen étel az asztalon.

Rachel megdöbbent, hogy milyen sok idegen szeretne segíteni rajta. Azt kérte, hogy a pénzt ne neki, hanem a Rock Alapítványnak küldjék, akik majd az összegből nemcsak neki, hanem másoknak is segítenek lakhatásban és élelmiszerek beszerzésében.

"Nem vagyok hozzászokva, hogy számomra ismeretlen emberek próbálnak segíteni rajtam. Kell egy kis idő, amíg feldolgozom, ami velem történik" - mondta a végletekig meghatódott nő.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
bkv-megtalalt-kisfiu.jpg

Buszsofőr talált rá az elveszett kisfiúra, vissza is vitte az anyukájához

Megható történetet posztolt a BKV Facebookon.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 07.


hirdetés

Megható történetet tett közzé a BKV Facebookon: egy sofőr sietett egy elveszett kisfiú segítségére.

A bejegyzésben azt írják:

"November 14-én járművezetőnk megtalált egy elveszett kisgyermeket, akit épségben visszajuttatott szüleihez."

hirdetés

A 156-os busz vezetője azt mondta, hogy a Dániel úton várakozott egy gyerek. A sofőr odament érdeklődni, így azonosította a keresett gyermeket. Ezután a kicsit felszállította a buszra és addig vele volt, amíg szülei nem jelentkeztek. Közben a busz forgalomban maradt.

Fonyódi József buszvezető a következőt mondta el a történtekkel kapcsolatban:

"A FUTÁR-on jött egy üzenet, hogy egy eltűnt gyermeket keresnek, és segítséget kérnek, valamint jelzést, hogy ha valaki látta.

Folytattam az utamat és rá egy órára a 156-os busz Dániel úti végállomásánál felfigyeltem egy kisfiúra, aki egyedül állt egy kapualjban.

Leszálltam az autóbuszról és kérdezgettem, hogy miért van egyedül, mire vár, erre elmondta, hogy az anyukájával szeretne/kellene találkoznia.

Azon a helyen ahol állt, egy jóga-terem van, ahova az anyukája szokott járni. Megkérdeztem tőle, hogy volt-e bent, megnézte-e hogy ott van-e, azt mondta, hogy igen, de nem volt bent.

Mivel tudta az anyukája telefonszámát és a nevét, ezért felhívtam az anyukáját, de hangposta jelentkezett. Ekkor visszahívást kértem a FUTÁR-on a diszpécsertől, leadtam a kisfiú nevét és intézkedést kértem, de mondtam, hogy magammal viszem a kisfiút, amíg nem jelentkezik az anyukája. A diszpécser tudomásul vette, azt ígérte utánanéz, és maradjon velem a gyermek.

Néhány megállóval később hívtak telefonon, hogy jól tettem, hogy magammal vittem a kisfiút, mert őt keresik, és az anyukája elindult már utánunk autóval. Ha jól emlékszem a Városmajori megállóban az anyukája már várt minket és átvette a gyermeket.

Az anyuka nagyon sírt és örült, hogy megkerült a gyermeke.

Később az anyuka visszahívott és nagyon megköszönte a segítségemet."

hirdetés

Ha tudsz hasonló történetről, írd meg nekünk az info@szeretlekmagyarorszag.hu e-mail címre.


KÖVESS MINKET:






hirdetés
76702452_110537573748208_681797793060225024_o-874x760.jpg

Sehol nem alkalmazták az autista fiút, nyitott hát egy saját kávézót

Célja, hogy munkát adjon a hozzá hasonló sorsúaknak, akik máshol csak visszautasítást kaptak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 07.


hirdetés

Hiába szeretett volna Michael Coyne 21 évesen beállni a dolgozó emberek közé, sokkal nehezebben ment, mint hitte. Mivel autista – hiperaktivitásban és figyelemzavarban szenved, valamint bipoláris személyiségzavara van –, ezt meghallva sehol sem akarták alkalmazni.

Coyne tapasztalatai szerint a cégek akkor sem szívesen alkalmaznak autistákat, ha azok tökéletesen alkalmasak a munkára, mivel még mindig idegenkednek a speciális igényű munkavállalóktól.

Ekkor döntött úgy, hogy saját kezébe veszi az irányítást, és édesanyja segítségével elindítja saját kávézóját a Rhode Island-i North Smithfieldben, ahol bebizonyítja, hogy az autisták is teljes értékű dolgozók lehetnek.

hirdetés

Előbb üzleti órákat vett, majd hosszas tervezés után megnyitotta a Red, White & Brew Coffeehouse nevű kávézóját, ahová tárt karokkal várja azokat a dolgozni vágyókat, akiket hozzá hasonlóan nem alkalmaznak betegségük miatt.

A kis üzlet hamar sikeres lett, főleg olyan családok törzshelyévé vált, amelyekben fogyatékkal élő gyermekek élnek. Coyne szerint a szülők gyakran könnyeikkel küszködve köszönik meg az esélyt, amelyet a kávézó nyújt arra, hogy gyermekeik egy közösségben jól érezhessék magukat.

"A közösségi jelleg tetszett a leginkább a kávézó ötletével kapcsolatban. Mindkét oldal sokat tanulhat: az egészségeseknek azt tanítjuk, hogy nézd, fogyatékkal él, mégis mi mindenre képes. A fogyatékkal rendelkezők pedig bekerülnek egy közösségbe, ahol fejleszthetik szociális készségeiket"

– nyilatkozta Coyne édesanyja.


KÖVESS MINKET:






hirdetés
zente-sma-karacsonyi-fotozas.jpg

Ennivalóan édes karácsonyi képek készültek Zentéről

Édesanyja egy videót tett közzé a fotózásról az ünnepi mesevilágban.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. december 06.


hirdetés

Újabb örömteli posztot tett közzé az SMA-1-ben szenvedő kis Zente anyukája.

A kisfiúnak, akiért az egész ország összefogott, és akinek a kezeléséhez szükséges 700 millió forintot adományokból gyűjtötték össze, különleges élményben volt része.

"Ma kimozdultunk végre! Nem is akárhová. Egy karácsonyi mesevilágba"

- írta Zente édesanyja.

hirdetés

Kicsit szomorú voltam, hogy a karantén miatt idén nem lesznek Zentéről szép karácsonyi fényképek, de Anikó (Mindig ketten - fotó&film) megajándékozott minket. Nem is akárhogyan!

Mindent tökéletesen, maximális figyelemmel lefertőtlenített, ő pedig végig maszkban dolgozott!

Ráadásul hangszerből és zenéből sem volt hiány! Csodálatos élmény volt, hálásan köszönjük, izgatottan várjuk a képeket!"

Az anya egy videót is közzétett a fotózásról:


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!