hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
"Orvost legfeljebb két alkalommal látsz, vagy ha nagy a baj" – ilyen a kismamaság Angliában magyarként
Bettina részletesen elmesélte a különbségeket.
Forrás: Papás Mamás Magazin, Címkép: Balog Bettina - szmo.hu
2019. március 03.


hirdetés

A Papás Mamás Magazin segít szülőknek és nagyszülőknek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Mindemellett remek családi programokat is javasolnak a szerzők és a jog útvesztőiben is utat mutatnak.

Balog Bettina nagyon kedves és közvetlen kisbabás anyuka olvasónk először egy videót osztott meg velünk első babájuk megszületéséről. Miután kiderült, hogy nem is Magyarországon, hanem Angliában látta meg a napvilágot ez a gyönyörű csöppség, megkértük Bettinát, mesélje el nekünk: milyen tapasztalattal lett gazdagabb a brit kismamaság kapcsán. Bettina beszámolóját olvashatjátok.

A mostani az első kisbabás várandóságom volt, így mindent a "nagykönyv” alapján szerettünk volna betartani. Hamar rájöttem, hogy amit egy magyar anyuka gondol a babavárásról, na, itt ezt a nagykönyvet akár sutba is dobhatod.

"Orvost legfeljebb két alkalommal látsz, vagy akkor, ha nagy a baj"

Amikor gyanakodni kezdesz, hogy már nem vagy egyedül, akkor meglepő módon Angliában nincs azonnal ultrahangvizsgálat. 8 hetesen jelentkezhetsz először be egy birthcenterbe, ami szülőotthont jelent, itt kapsz egy szülésznőt. Ő kíséri végig a várandósságod 9 hónapját, összesen 10 alkalmon keresztül, sőt, a szülést is ő vezeti le.

Illusztráció. Forrás: Pixabay

A szülésznővel folytatott első találkozás alkalmával, igazából nem történik semmi érdemleges. Terhességi tesztet végeznek, átadják a kiskönyvet, majd ballaghatsz haza - vagyis elismerik, hogy kismama vagy. A 12. héten végre lezajlik az első ultrahangvizsgálat, létrejön a várva-várt első fekete-fehér találkozás, és elvégzik a kötelező vérvételi vizsgálatokat.

Fontos megemlítenem, hogy a szülőotthonokban nincs naphosszat sorban állás, mindenkinek betartják az előre megbeszélt időpontját, és emellett rendkívül tiszta, bababarát és vidám osztályok fogadják a kismamákat.

"20. héttől nincs további UH vagy NST, egészen a szülésig"

A harmadik találkozás 20 hetesen következik el: a kismamáknak elvégzik a második ultrahang vizsgálatot. Ha a kicsi is úgy akarja, megmutatja a nemét, és ezt el is árulják a leendő szülőknek.

Ezzel kezdetét is veszi az igazán frusztrált időszak, ugyanis nincs több ultrahang vagy NST egészen a szülésig! Szóval, a további 5-6 hónap már csak a kismama súlyáról, vérnyomásásról és pocakméretéről szól. Ha nem utaztam volna haza privát 4D vizsgálatra, akkor fogalmam sem lett volna, hogy rendben fejlődik-e a kisbabám, eleget gyarapodik-e, vagy megfordult-e már. Mondanom sem kell, mennyire nyomasztó érzés volt még így is.

"A 15 héten teljesen kétségbe estem"

Furcsállom az angol rendszerben, hogy ha a 24. hétig bármilyen komplikáció lép fel (az én esetemben bevérzés volt), kizárólag a kismama egészségét nézik, a magzatot egyáltalán nem vizsgálják. Hogy miért?

Illusztráció. Forrás: Pexels

Arra hivatkoznak, hogy ameddig a magzat tüdeje nem fejlődik ki annyira, hogy képessé váljon a méhen kívüli életre, addig “felesleges”. Szó szerint ezt a választ kaptuk a 15. héten, amitől teljesen kétségbe estem. Magyarországon, mint minden hasonló problémánál, néhány napra befektetik a mamikat kivizsgálásra, ahol lekövetik a magzat szívhangját, mozgását.

Borzasztó nehéz volt elfogadni a sajátos, természetes folyamatpárti, már-már laza hozzáállásukat, de ezt a rendszert választottuk, így lassan belenyugodtunk.

VIDEÓ: Bettina története 6 percben

Szülés Angliában

Ami igazán érdekes, és első kismamaként ijesztő, hogy Angliában csak tolófájásokkal vesznek fel a szülőosztályra, a 3-4 perces fájásokig ugyanis otthon kell vajúdni. Szülést követően, ha nincs egészségügyi probléma, akkor 4-5 óra múlva hazaküldenek az újszülöttel.

Mi 4 teljes napot maradtunk a bent a kórházban, mivel lázasan és fogós rásegítéssel szültem meg a kislányunkat. Ezt az eljárás már a 80-as évek végétől nem alkalmazzák Magyarországon, nos, ez itt igen gyakori.

Az angliai kismamaság pozitív oldala

A 4 nap alatt Luca 0-24-ben mellettem feküdt, és végig bent lehetett velünk az apuka is. Egy fotelágy biztosította a kényelmét.

Illusztráció. Forrás: Pexels

Rendkívül kedves nővérek jöttek a nap folyamán többször érdeklődni a hogylétünkről. Az étkeztetés pazar volt, az otthoni üres leves helyett itt komplett 3 fogást válogathatsz össze magadnak egy étlapról. És, hm, nincs hálapénz, mert ezt sértésnek vennék... Egy képeslapnak viszont igazán tudnak örülni, amiben köszönetet nyilváníthatsz a kis csodáért, akit a világra segítettek!

Összességében nézve, Angliában bizonytalanság lengte körbe a 9 hónapunkat, viszont a szülést követően teljes biztonságot éreztem, és kedves emlékekként őrzöm majd a kórházban töltött napokat.

Ha programot keresel a családnak, vagy segítségre van szükséged a gyerekneveléssel illetve családjogi kérdésekkel kapcsolatban, jusson eszedbe a Papás Mamás Magazin!

KÖVESS MINKET:





Ezért nem hiszik el a rajongók, hogy Michael Jackson bűnös lenne
A rajongás természetéről gondolkodtunk, akárcsak a The Washington Post újságírója.
Szajki-Vörös Adél, forrás: The Washington Post, fotók: Twitter, YouTube - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

Michael Jackson ártatlan, Michael Jackson bűnös - a rajongók, a Jackson ártalanságában hívők és a Neverland elhagyása főszereplőinek hitelt adók csaptak össze és fordulnak egymás ellen több hete világszerte. A jelenség kicsit a mindenkori választásokhoz hasonlítható: nincs köztes döntés, nincs kompromisszum, Jackson vagy pedofil volt, vagy nem. Ráadásul a párhuzam a jelenség döntési mechanizmusában is megmutatkozik, hiszen az átlagszavazó nem mélységeiben tájékozódva, információval gazdagon felvértezve húzza be az x-et, hanem sokszor érzelmi alapon. Ez természetes működés: emberek vagyunk, érzelmekkel, és emberekre szavazunk (akik nem mellesleg a jövőnkért dolgoznak. Vagy nem. Mindenesetre sokan közülük sikerrel az érzelmeinkre próbálnak hatni). Ugyanígy komoly érzelmekkel viszonyulunk egy sztárhoz, sőt, ebben az esetben a legnagyobb világsztárhoz, aki valaha létezett. Nem tudunk nem így viszonyulni hozzá, hiszen a művészete is erről szólt: érzelmekről énekelt és érzelmeket váltott ki. Emellett ellentmondásos figura volt egész életében, s ugyanilyen ellentmondásos ez a helyzet is, ami most kialakult a Neverland-dokumentumfilm bemutatásának utóéletében.

?????? ?????? on Twitter

Can I get an 'Amen' up in here?! #MJInnocent

A Washington Post a minap a rajongói tagadás jelenségével foglalkozott, azaz pontosabban azzal a jelenséggel, ami igazából magától értetődő: hogy Jackson rajongói tűzön-vízen keresztül kiállnak halott bálványuk mellett. Ha már a bálványimádás analógiánál tartunk, könnyen eszünkbe juthat a rajongókat elvakító bálvány. Talán ebben az esetben sem képesek meglátni bizonyos dolgokat a fényétől? A divergens gondolkodás nem a nagy többség jellemzője, talán ezért is logikus ez a reakció is: egy "szenttől" nem fogadható el, hogy noha a művészetében tiszta dolgokat alkotott, de otthon, a négy fal között talán valami mocskosat is művelt. Pedig Jimmy Safechuck és Wade Robson is ezt állítják a dokumentumfilmben: hogy Jacksonnak volt egy jó oldala is, és igenis, sokat adott a világnak.

Ráadásul állítólag Jackson maga is bántalmazás áldozata volt - ám a rajongók szerint ő itt áldozat, nem elkövető. Pedig a pszichológiai törvényszerűségek szerint bizony az áldozatból - esetünkben: gyermekkori bántalmazottból - gyakran válik elkövető... Ami nem kérdőjelezi meg az áldozati létét és a saját tragédiáját. Mert a magam részéről ebben az ügyben egyetlen dologgal kapcsolatban vagyok biztos - mással hogy is lehetnék? - : hogy Michael Jackson egy nagyon boldogtalan, tragikus figura volt. "Imádom a színpadot. Ott tudnék aludni a színpadon - mondta egy, a pályája csúcsán készült interjúban. - Mindig elszomorodom, amikor vége egy koncertnek." Az idézet magáért beszél: a művész csak az önfeledt flow-állapotban tudta megtapasztalni az örömet. Egy másik, a nyolcvanas évek elején készült interjúban Jackson arról beszélt, hogy "mostanában" kezd el ismerkedni a barátsággal. Mert addig nem voltak barátai. És bevallja, hogy az élet valódi dolgai nagyrészt - húszas éveiben járt - még mindig idegenek a számára. Hát mi ez, ha nem tragédia? De térjünk vissza a Washington Post cikkéhez.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:




Nem tudnak mit tenni a kórházak, ha a beteg nem fogadja el az ellátást
Mit tehet a kórház, ha a beteg súlyos fejsérüléssel távozik? A válasz korántsem egyértelmű: a jogszabályok szerint nincs joga megkérni a rendőrséget, hogy keresse meg és vitesse vissza az intézménybe.
Mizsur András cikke az Abcúgon - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

Az ehhez hasonló esetek mindennaposak a traumatológiákon, ilyenkor az orvosok megpróbálják meggyőzni a beteget, hogy maradjon bent a kórházban, de a gyakorlatban erre ritkán jut idejük. Tavaly holtan találták meg azt a férfit, aki néhány nappal korábban távozott a Merényi Gusztáv Kórházból. Az ügyben indított ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy nincs megfelelően szabályozva, mikor mondhatják ki egy betegről, hogy egészségügyi állapota miatt nem tud dönteni saját ellátásról.

Tavaly márciusban egy férfi részegen megszédült és beverte a fejét. A mentők koponyasérülésekkel szállították be a Merényi Gusztáv Kórházba, ahonnan másnap reggel távozott. Mivel a betegnek koponyaűri vérzése volt, ami több napos megfigyelést igényelt volna, a kórház értesítette a rendőrséget az eltűnésről, és kérte a férfi visszaszállítását. A kezelőorvos elmondása szerint a betegnek elvonási tünetei voltak, de nem minősítette egyértelműen ön- és közveszélyesnek. A rendőrség megkezdte a férfi keresését, de nem adott ki körözést.

Végül néhány nappal később holtan találták rá Bicskén.

Első olvasatra egyértelműnek tűnik az ügy: figyelembe véve a beteg sérülésének súlyosságát és az elvonási tüneteket, gondolhatnánk, hogy a kórház helyesen járt el, amikor értesítette a rendőrséget. Ezzel szemben az ombudsmani vizsgálat megállapította, hogy a kórháznak nem volt joga erre, sőt, a jogszabályok szerint semmit sem kellett volna tennie. 2014-ben ugyanis kikerült az egészségügyi törvényből, hogy a kórház értesítheti a rendőrséget, ha a beteg bejelentés nélkül hagyta el az intézményt és állapota ezt indokolja. „Az viszont előtte sem volt benne a törvényben, hogy fel lehet kérni a rendőrséget, hogy hozza vissza a beteget, márpedig a kórház ezt tette, egyértelműen jogellenesen. Ha ilyet meg lehetne tenni, az nagyon súlyos szabadságjog-korlátozás lenne” – magyarázta Asbóth Márton, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa. Az egészségügyi törvény szerint a kórházak kizárólag fertőző betegségekkel összefüggő esetekben (például járványügyi vizsgálat, járványügyi megfigyelés) kezdeményezhetik valakinek az előállítását, ez esetben viszont nem erről volt szó.

Ha kapott volna gyógyszert, talán bent marad

Betegjogi szakértők egyetértettek abban, hogy nehéz jó gyakorlati megoldást találni arra, hogy cselekvőképtelen betegeket ne hagyják el a kórházat – példaként a karszalagot említették, ami részben megkönnyítheti a személyzet dolgát. De az egyértelmű, hogy nem lehet őket lekötözni vagy lenyugtatózni csak azért, hogy bent maradjanak. Felvetődik a kérdés, feladata-e az államnak, hogy megvédje az ember életét, akár akarata ellenére is? Asbóth Márton szerint a válasz egyértelműen nem, mert ez túlzott beavatkozás lenne az ember magánszférájába.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





Külföldre vágynak a szomolyai fiatalok
Saját készítésű videóban mondják el a Borsod megyei faluban élő roma fiatalok, hogyan képzelik el az életüket tíz év múlva: külföldön dolgoznak, családjuk van és sokat keresnek.
Mizsur András írása, Abcúg - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

A nyolc perces kisfilmből az is kiderül, mennyire kiszolgáltatottnak érzik magukat a magyarországi jelenben. A videó elkészítésében a Parforum Részvételi Kutató Műhely segítette a gyerekeket, korábbi projektjükben helyi roma nők beszéltek arról, milyen tapasztalatuk van az egészségügyről.

A Parforum Részvételi Kutató Műhely projektjében 14-18 éves roma fiatalok vettek részt a Borsod megyei Szomolyáról. Az volt a cél, hogy a részvételi művészet módszereivel dolgozzanak fel egy témát, ennek végeredménye lett a nyolc perces kisfilm. A téma tehát – a fiatalok jövőképe – adott volt, az viszont teljes mértékben rájuk volt bízva, hogyan valósítják meg ezt, mondta Horváth Kata társadalomkutató, a British Council támogatásával megvalósuló projekt vezetője. A videókészítés előtt szociodrámás foglalkozásokat is tartottak nekik, ezek során derült ki, hogy már fiatalon mennyire foglalkoztatja őket a kiszolgáltatottság érzése.

Egy korábbi projekt miatt esett a szervezők választása a borsodi falura: akkor szomolyai roma nők készítettek színházi előadást arról, hogy milyen tapasztalataik vannak az egészségügyről. (Erről az Abcúg korában ebben a cikkében írt.) Így kerültek kapcsolatba a Szomaro nevű helyi roma szervezettel, most is ők segítettek résztvevőket toborozni a videós elkészítéséhez. Máshol más témával és korosztállyal indítottak hasonló projektet; Lucfalván meseíráson keresztül dolgozták fel a gyerekekkel, hogy mit jelent számukra a félelem és a bátorság, míg Nyíregyházán fiatal felnőttek az adósság témáját járták körbe.

Horváth Kata szerint annak ellenére, hogy csupán négy hétvégét ölelt fel a program, a fiataloknak mégis fontos tapasztalat lehetett, hogy közösen értékes dolgot tudnak létrehozni. Másrészt sokat tanulhattak a videókészítésről: hogyan néz ki egy forgatás, hogyan kell megvágni egy videót – ebben a Zöldpók Alapítvány stábja volt segítségükre.

Ha kíváncsi vagy a videóra is, lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:





Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.


hirdetés


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x