hirdetés
baba2-2.jpg

Nyílt levél minden szülőnek, aki szerint jó ötlet vízzel lemosni a hisztiző gyereket

Mitől hisztizik a gyerek és milyen módon lehet megelőzni? Megoldás-e a hideg zuhany, ha már tombol a kicsi?
Kismamablog - szmo.hu
2016. július 21.


hirdetés

Mitől hisztizik a gyerek és milyen módon lehet megelőzni? Megoldás-e a hideg zuhany, ha már tombol a kicsi? Erről olvashatsz a Kismamablogban, Vida Ági babapszichológus baba-mama lélektani blogjában.

baba4

Huszonéves voltam, amikor egy ismerős házaspár jött át hozzánk egy este a két kislányukkal. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, játszottak, jól elvoltunk, de az 5 éves kisebbik a vége felé már nagyon nyűgösködött, kiborult és induláskor nagy nyafit vágott le, hogy nem akar hazamenni, ami aztán a szülők hosszas győzködésére hisztibe váltott át. Az apuka bevitte a fürdőszobába és a zuhannyal lelocsolta a fejét. Mi meg csak néztünk, mi történik. A hiszti véget ért és ők hazamentek. A kislány még hüppögött egy kicsit.

Megértem az apukát. Hosszas huzavona, nem akar hazamenni a gyerek, ők is fáradtak már, mindenki fáradt, a fenének sincs kedve veszekedni. Pláne, hogy már 5 éves, értsen már a szép szóból végre. Addigra már az ember túl van a dackorszak állandó csatározásain és egy kis nyugalmat akar hiszti-téren.

Ugyanakkor mit érez ilyenkor a gyerek? Miért hisztizik?

Ő fáradt, túlpörgött, élvezte az ittlétet. Nem azért kezd el dacoskodni, hogy bosszantsa a szüleit, hanem azért, mert nincs kontrollja a saját fáradtsága, túlingereltsége felett, ezért kontrollt akar szerezni BÁRMI felett. Kontrollálni akarja, mi történik vele.

Ő nem akar kiszállni a mókából, mert az jó, plusz figyelmet kap a vendéglátóktól, jól érzi magát és nehezen vált.

Ő nem akar rángatva lenni. Nem akar rohanni.

Nehezen kapcsolódik le a jó élményről és vált át készülődés üzemmódba.

baba3

Őszintén: én már elmúltam 5 éves jó pár éve, de nem szeretek rángatva lenni. Nehezen búcsúzom el egy jó asztaltársaságtól, ha álmos vagyok és megyek haza, mert olyan jó lenne még kicsit beszélgetni.

Olyan jó lenne, ha az átugrunk egymáshoz 1-2 órára programok egy fél napig tartanának és lenne időnk elcseverészni.

A nagymamám jut most eszembe, aki már elmúlt 80 és most pár hétig kórházban volt. Hazatérve nehezen tudja megszokni, hogy most már otthon van. Ő pont olyan nehezen viseli az éles változást, az ide-oda rángatást, azt, hogy MÁR nem mindig ő dönti el, mi történik vele, mint ahogyan a gyerek nehezen viseli azt, hogy MÉG nem ő dönti el, mi történik vele.

Mit akar elérni a hisztiző gyerek?

Nem azt, amiért hisztizik.

Ha egy kicsit belehelyezkedünk a sírós-nyafogós-hisztis gyerek szerepébe, bizony sokszor ott van az, hogy a gyerek fogódzót keres a világban, támaszt, biztonságot és mivel nem talál, ezért keres magának valamit, amit ő irányíthat.

Hisztivel pedig remekül lehet irányítani, annak mindig van hatása a szülőre.

baba1

Ami most következik, azt előre leszögezem: nem azért írom, hogy bárki lelkiismeretfurdalást érezzen miatta, hanem azért, hogy megértsétek a dolgok mögötti összefüggéseket:

Minden hiszti hátterében ott van a vágy, hogy a gyerek szeretné tudni, hogyan is lehet hatással a világra. Ha tudatosan semmibe veszik a hisztit, lelocsolják az azt üzeni, hogy "sehogy".

A rohanó szülő megoldása a gyors megoldás, aminek révén csendben marad a gyerek és nem okoz többé gondot.

De nem mindig a gyors megoldás hosszú távon nem a legjobb is egyben. A gyorskajától gyorsan jóllaksz ugyan, de hosszú távon nem éppen a legjobb választás.

A magán kívül hisztiző gyerek azt üzeni:

Szétestek körülöttem, bennem a dolgok! Segíts!

Sokszor csak a hatásos megoldást keressük, de nem vesszük komolyan az érzéseit, mert "még csak gyerek".

Ha eljátszod, hogy "most itt hagyunk" (több csoportban olvastam, hogy ezt ajánlgatják egymásnak az anyukák), ha nem foglalkozol vele, majd abbahagyja, nem kap valódi segítséget.

Nem kell neki elmagyarázni, meggyőzni (az éppen tudatosan hisztiző, alkudozó gyerekkel nem is szabad, az csak fa a tűzre).

Nem kell megszidni (különösebb hatása nem lesz).

Nem kell fenyegetőzni, büntetni (a magán kívül hisztiző gyerek ebből semmit sem ért).

baba5

Ahogyan csökkentheted a hisztik előfordulását:

- El lehet kerülni azokat a helyzeteket, amikor a gyerek megéhezhet, megszomjazhat (legyen nálunk enni-innivaló), mint ahogyan a túl sok nasit is (tudom, szereti, de a sok finomság után gyorsan leeső vércukor is állhat a hiszti hátterében - a fenti történetben szereplő kislány is jól beevett előtte a tortámból). Ez nem sikerülhet mindig, de ha úgy alakul, számíthatunk rá, hogy ingerlékenyebb lesz a gyerek - mint ahogyan az éhes, szomjas felnőtt is türelmetlenebb, ingerültebb.

- El kell kerülni, hogy a gyerek ne aludja ki magát. Amikor már csak 1 alvás van, a délutáni alvásidő szent. Még, ha valahova megyünk is teremtsük meg a nyugodt alvás lehetőségét. És, ha mégse sikerült, vagy valamilyen vendégség alkalmából sokáig maradt fent este a gyerek, ne csodálkozzunk, hogy hisztizni fog.

baba6

- Csökkenteni kell a túlingert. Nem véletlen ám, hogy mindig pont a bevásárlóközpontban borul ki a gyerek. Fél óra alatt annyi inger éri, mint a középkori embert egész életében. Mi felnőttek is lefáradunk, nyűgösek leszünk a végére (még gyerek nélkül is, hát még gyerekkel :) ) Egyrészt ne húzzuk maratonira a bevásárlást, másrészt csempésszünk bele csendesebb időszakokat, (pl. két bolt között egy gyors szopi, ha kendőztök, akkor legyen ott veletek és pihizzen benne néha a kicsi, nagyobbaknál szaladgálás olyan helyen, ahol szabadon szaladgálhat kicsit - ők így adják ki a frusztrációt).

- Túl sok program és nyüzsi helyett egy kis fékezés és több szabad játék. Kisebbeknél 1-1 mászkálós nap után legyen 1-2 nyugodt nap. És a nagyobbaknál is. Idő kell, hogy feldolgozzák az élményeket. Kell a rendszeresség, a kiszámíthatóság és nem jó állandóan azon veszekedni, hogy "induljunk már el, mikor megyünk, miért nem sietsz"?

- Amiben viszont kaphat a gyerek kontrollt abban kapjon is. Mi szülők hajlamosak vagyunk itt is a gyors megoldást előnyben részesíteni: inkább ráadjuk azt a pulóvert és eltereljük a figyelmét egy kiflivel közben, csak ne totojázzon már annyit. Pedig ő csinálná, csak még nem elég ügyes, nehezen megy, azon a fránya pulcsin 4 lyuk van és nehéz beletalálni mindbe :) Egyszer-kétszer megpróbálja, küzd, aztán lehet, hogy már nincs is kedve küzdeni, anya úgyis mindig jön és megcsinálja.

Igen, időt kell rá szánni, hogy megtanulja a pulcsit és a cipőt felvenni, türelmesen ki kell várni néhányszor és lehet gyakorolni is játékosan, ügyesíteni a kis kezeket pl. babát vagy mackót öltöztetni, anyára feladni a kardigánt, a sapkát és a kesztyűt.

Lehet feladatokat adni a bevásárlóközpontban, így a kicsi arra koncentrál, hogy megkeresse a piros dobozos sajtot a polcon, hozza a másfél literes palackot (polcról pakolás ellen is kiváló módszer).

Dönthet a gyerek is az életét érintő 1-2 kérdésben, korának megfelelő mértékben. Nem gondoljuk azt, hogy még túl kicsi hozzá, hanem felajánljuk és választhat kettőből, háromból. Kikérjük a véleményét (még akkor is, ha nem értünk egyet vele, de elmondhatja, meghallgatjuk).

És ez nem azt jelenti, hogy mindenben dönthet: VANNAK határok, amiket nem lehet átlépni, de azon belül kap lehetőséget a döntésre.

- Kimozoghatja magát: a sokat szabadon játszó, a szabadban magukat kiszaladgáló gyerekekkel meglepő módon sokkal kevesebb a nevelési probléma. Főként a fiúknál fontos levezetési módja ez a feszültségnek.

baba7

Már hallom is a kifogásokat: "De nekem annyi más dolgom van, nincs időm ilyenekre..."

Hidd el, ez is ugyanolyan rutinná válhat, mint a gyerek fejének a megmosása és a sarokba állítás, ha elkezditek gyakorolni.

Nekem is vannak gyerekeim. A kisebbik kimondottan a hisztis fajtából való. A nagy meg a makacsból :) De csak egy kis odafigyelés kellett mindig, hogy sokkal kevesebb legyen a hiszti még a dackorszak legsötétebb napjain is.

Az igazi kérdés nem az, hogy lelocsoljuk-e a gyereket vagy nem, hanem az, hogyan szeretnénk őt nevelni?

Gyorsan, rohanva, türelmetlenül? Megtanítva neki, hogy ez a világ már csak ilyen, be kell állni a sorba.

Vagy megteremtve a környezetet, amiben jól érzi magát és ezért jól is viselkedik.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
20190615_083643.jpg

50 ezer forintot spórol havonta a kisgyerekes család azzal, hogy hulladékmentesen élnek

Mit csinál egy környezettudatos anya, ha a gyerek chipset kíván? Mit használnak babasampon helyett? Hogyan csökkent le egyetlen pici szemetes méretűre a heti hulladékmennyiségük pár év alatt? Egy kétgyerekes anyukával beszélgettünk.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2019. június 15.



Flaisz Barbara állatorvos egy főváros közeli kisvárosban él családjával. Évek óta ismerem, de csak nemrég tudtam meg róla, hogy a hulladékmentesség elkötelezett híve. Nem kampányol harsányan, de annál intenzívebben foglalkozik a témával. Ő moderálja a Háztartásom hulladék nélkül - Dél-Kelet Pest megye Facebook-oldalt, ahol csupa egyszerű és kreatív ötletet oszt meg társaival együtt azoknak, akik igyekeznének kevesebb hulladékkal terhelni a környezetüket. Arról beszélgettünk, milyen kisgyerekesként a zero waste-gyakorlat jegyében élni.

Vágjunk a közepébe. Mennyi szemetet termeltetek mondjuk 5 évvel ezelőtt és hogy állsz vele most?

Négy fős család vagyunk és van egy körülbelül 15-20 literes kiskukánk. Ez régebben hetente háromszor telt meg - ma már csak egyszer.

Mikor és milyen hatásra kezdtél el a zero waste témájával foglalkozni?

Amikor a kisfiam egy éves volt - vagyis 2016 novembere körül -, elég sokat olvastam a mosható pelenkáról. Arra gondoltunk, talán könnyebb lesz átállnia a szobatisztaságra, ha nem a kidobható változatot használjuk. Aztán kiderült, hogy a mosható pelenkás babák kábé ugyanúgy válnak szobatisztává, mint az eldobható pelenkások - csak annyi a különbség, hogy láthatóan kevesebb a szemét."

"Már akkor is szelektíven gyűjtöttük a szemetet - és a szelektívben is látszik a különbség. Akkor két zsák műanyagot tettünk ki - ma már csak egyet. Aztán tagja lettem a "Háztartásom hulladék nélkül" névre hallgató Facebook-csoportnak, ahol egymás után jöttek az ötletek, mindenki megosztotta, mit hogyan csinál.

Lelkiismereti kérdéssé is vált ez benned? Fontossá vált, hogy kevés szemetet termelj?

Most már igen. Persze ez fokozatosan alakult ki, ahogy figyelemmel kísértem a háztartási ötleteket. Láttam, hogy mások kis zsákokat varrnak, amiben veszik a kenyeret meg a zöldséget, és én is szerettem volna ilyet. Nagyon megtetszett, jópofa volt, hogy hálós, mintás zsákokba lehet pakolni, nem a nejlonzacskóba - tehát környezetbarát is. Ezért vettünk egy varrógépet és én is elkezdtem ilyen kis textilzsákokat varrogatni. Ez volt az első lépés.

Hogy képzeljük el egy bevásárlásodat?

Mi már nem járunk bevásárlóközpontokba, mert az élelmiszert ilyen alternatív módon egyszerűbb megvenni helyi boltokban és kistermelőknél. A második lépés, amin például el lehet gondolkodni, hogy miként vásárolunk húst és felvágottat.

Hiszen a gyümölcs és a pékáru nem nehéz kérdés: ezt megoldod a zsákkal. De mi a helyzet a sajttal, a felvágottakkal? A zero waste elve alapján ezeket általunk vitt dobozban lehet hazavinni,

de ez a nagyobb szupermarketekben nem mindenütt elfogadott, sok helyen még nem nézik jó szemmel, a saját higiéniai előírásaik miatt. Ezért egyszerűbb ezt kisebb üzletekben, kistermelőknél elintézni. Megtervezzük a bevásárlásainkat, például kedden elmegyünk a henteshez, annyi dobozt viszünk, amennyi kell - szerdán meg mondjuk a tejboltba megyünk és annyi üveget viszünk, amennyire szükség van.

Több zöldség-gyümölcsfajtát nem is kell megvenned. Mit termesztesz itthon?

Cseresznyét, meggyet, barackot, körtét, szilvát, ribizlit. Fűszernövényeink is vannak: bazsalikom, tárkony, rozmaring, menta. Zöldségféléket is termesztünk. Elég sok minden van, ahhoz képest, hogy nem is túl nagy a telek.

Gabonafélékhez, magvakhoz is saját doboz segítségével jutsz hozzá?

Igen. Most már a rizst is a piacon vásárolom a magosnál, aki egy hatalmas zsákból méri ki.

Mi a helyzet a tejjel?

A tejet saját üvegben - a félreértések elkerülése végett: üvegből van, nem palack, a szerző - vesszük. Az üveget könnyen lehet fertőtleníteni: kifőzni, forrázni. Egy részét tartósítjuk is egyből úgy, hogy joghurtot készítünk belőle.

Oltóanyaggal?

Nem. Egy liter tejet felforralok, és belekeverek egy kis doboz joghurtot. Így kapok egy liter joghurtot, amit tovább tudok oltani. Így lesz végül egy kis doboz joghurtból négy-öt kilónyi. Kifőzött befőttes üvegben tárolom. Tíz-tizenkét óra kell neki és kész is van.

Tejfölt is szoktál készíteni?

Nem, de azt is saját üvegbe tudom kérni a tejboltban.

Mindebből arra következtetek, hogy te magad főzöl, nem rendelitek az ételt.

Igen, de nem egyszerű. Bár volt, hogy elvittük a saját dobozunkban a gyümölcslevest az étteremből, viszont azt sehogy sem tudtam megértetni, hogy a pizzába szúrt háromágú műanyagot nem kérem. Az ilyen szituációkat úgy kerüljük ki, hogy nem rendelünk.

Bevallom, ha pizzát rendelek, pillanatnyilag eszembe sem jut ez a kis műanyag. Ehhez azért komoly szemléletváltásra van szükség.

Szerintem sok mindenre szépen fokozatosan jön rá az ember - aztán egymás után jönnek az ötletek és rájössz, hogy jé, ezt így is lehet csinálni. A gondolat először érlelődik, pár hétig, vagy hónapig, aztán elkezded máshogy csinálni.

Milyen gondolatisággal társul ez nálad? Aggódsz a Föld jövőjéért? A gyerekeidéért, az unokáidért?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
magany-halal-biztonsagi-or.png

Állandóan intézkedett, rángatta ki a kosarat a kezemből, ki nem állhattam – aztán meghalt

A biztonsági őröket senki sem szereti. Én sem kedveltem őt. Tizenöt éve nem kedveltem, amióta nap, mint nap belefutottam a közértben. Egy észrevétlen halál margójára.
Hargitay Judit - szmo.hu
2019. június 05.



Sokszor gondolkodom azon, vajon mi alapján mérlegeljük, hogy mennyire fontos egy halál. Ez kegyetlenül hangzik – “nem porciózunk emberéletet, mit képzelsz te!” –, de szerintem igen, nagyon is azt tesszük. Ösztönösen. A Dunán történt, valóban rettenetes hajókatasztrófa gyanútlan, szerencsétlen áldozatait most két ország – és a világ híreket olvasó része – gyászolja. Az ő haláluk mindenkit feldúl, teljesen jogosan, hiszen olyan váratlan, hidegrázósan szörnyű, olyan értelmetlen az egész. Egy ember elmegy a családjával vakációzni, befizet egy sétahajózásra egy gyönyörű városban, és hét másodperc alatt véget ér a számára minden.

Azt szoktuk mondani, minden élet ugyanannyit ér, és én hiszek abban, hogy ez így is van. Ám az emberek többsége nem úgy hal meg, ahogy ennek a hajóbalesetnek az áldozatai. Az emberek többsége észrevétlenül hal meg.

Egy-két szerette, néhány barát, kolléga elgyászolja. Az ismerősök, akikkel napi kapcsolatban volt, hümmögnek és a fejüket ingatják, meredten nézik a földet, mert ilyenkor úgy illik, azután minden megy tovább.

Talán emiatt a nagyon is érthető, univerzális közönyösség miatt emlékezem most meg egy olyan ember haláláról, aki szintén olyan észrevétlenül tűnt el a mindennapjaimból, mint azok a hegyi búvópatakok, amelyek csobognak, csalinkáznak erre-arra, aztán egyszer csak "megszűnnek”.

Ez az ember biztonsági őr volt, ötvenvalahány éves. Tizenöt éve, amióta a környéken lakom, az egyik helyi közértben dolgozott. Nem kedveltem. Az a mufurc, intézkedő, mindig, mindent jobban tudó személyiség volt, akit valahogy zsigerből kerül az ember. Szigorúan masírozott föl-alá a közért polcai között, helyére igazgatta az instant leveses zacskókat, felszedegette a zöldségespultról legurult krumplikat. Nagy, családi csomag vécépapírokat halmozott föl a polcok legtetejére, hogy elférjenek a tusfürdők meg a hintőporok.

Aztán beállt a pénztárosok mögé, és olykor parancsolóan rászólt egy-egy vásárlóra, hogy ne ide álljon, hanem a másik sorba, mert az rövidebb.

Kikapkodta a kezünkből az üres kosarakat, és katonásan feltornyozta a bejárat mellé, közben szemrehányóan nézett. Azzal a “ha én nem lennék itt, össze-vissza hánykódnának ezek a kosarak, maguk aztán helyre nem raknának semmit, trehány népség” pillantással. Ha túl hosszúra nyúltak a sorok, hátrakiabált a raktárba: “Klárika!”. Klárika hamarosan fel is bukkant, és megnyitott egy új pénztárt.

Sokszor jutott eszembe, hogy egyszer be kéne szólni neki: mit főnökösködik itt, meg irányítgatja a vásárlókat. Nem vagyunk hülyék, magunktól is tudjuk, hogy a rövidebb sorba érdemes beállni. De soha nem szóltam. Talán azért, mert ez az ember alapvetően ártalmatlan volt. És a maga módján kifejezetten segítőkész.

Valahányszor rám nézett azzal a konok pillantásával, vagy sokatmondóan elvette az üres kosaramat, az a sejtésem támadt: ő így akarja éreztetni, hogy a munkája fontos, hogy a léte számít, hogy a világ akkor van rendben, ha egy kicsit ő is hozzájárul.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
momentum-csehkatalin-1.jpg

Cseh Katalin: Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága

A Momentum frissen megválasztott EP-képviselője három és fél éve vegán, és vonattal ment Brüsszelbe, hogy megmutassa: valós alternatíva kell a repüléssel szemben. Interjú.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. június 12.



Az EP-választás egyik legnagyobb meglepetését a Momentum okozta, közel 350 ezren szavaztak rájuk, így két képviselőt is küldhetnek az Európai Parlamentbe. A párt listavezetőjével, Cseh Katalinnal arról beszélgettünk, milyen zöldpolitikát fognak képviselni, és hogy viszonyulnak az életünket pár éven belül teljesen átformáló digitális forradalomhoz.

– Hogy telt az elmúlt két hét a választás óta?

– Nagyon sűrű volt, felpörögtek az események. A jelentős részét Brüsszelben töltöttem, ahol a pártcsaládunknak az EP harmadik legnagyobb erejeként fontos szerep jut a tárgyalások során. Tulajdonképpen most dől el Európa sorsa a következő öt évre, és hatalmas megtiszteltetés, hogy a Momentum delegációjának vezetőjeként én is ott ülhetek abban a körben, ahol a döntések születnek.

Mi már az elmúlt időszakban is mindvégig azt képviseltük, hogy határozottabban fel kell lépni azért, hogy az uniót egy sokkal demokratikusabb, a jogállamiságot erősebben védő, a korrupció ellen minden erejével küzdő szervezetté tegyük. Örülök, hogy ezeket a szempontokat most a frakción belüli, illetve a frakciók közötti egyeztetéseken is képviselni tudom.

– Mesélne kicsit magáról? Hogyan került a politika közelébe, mennyire volt ez éles váltás ahhoz képest, amivel korábban foglalkozott?

– Orvosi egyetemen végeztem Magyarországon szülész-nőgyógyászként, aztán Hollandiában tanultam orvosi közgazdaságtant. Dolgoztam egy kutató cégnél, a felelősségtudat és a szívem hazahúzott, a hazai egészségügy állapotát ismerve szerettem volna inkább itt kamatoztatni a tudásom.

Miután elhelyezkedtem rezidensként, hamar szembesültem vele, milyen szinten hátráltatja a mindennapi munkavégzést a rossz kormányzás. Betegek halnak meg pusztán azért, mert a mindenkori kormány nem képes határozott lépéseket tenni a rendszer rendbetételére.

Ekkor döntöttem el, hogy komolyabban kell foglalkoznom a politikával: oda szerettem volna kerülni, ahol a döntéseket hozzák, és aktívan beleszólni, hogy jobb döntések szülessenek. Így kerültem közel a Momentumhoz, ahol az EP-kampányt már listavezetőként csinálhattam végig. Számomra egészen megdöbbentő, milyen szinten eltávolodtunk Európától az utóbbi években, és ezzel párhuzamosan mekkora pazarlás zajlik az EU-s pénzekkel. Annak az uniónak a pénzét szórja el a kormány, amit aztán óriásplakátokon gyaláz. Úgy éreztem, hogy ez ellen tenni kell.

– Az orvosi pályának mikor fordított hátat?

– Tavaly év elejéig, nagyjából az országgyűlési kampányig dolgoztam orvosként. Persze sajnálom, hogy a következő öt évben biztosan nem lesz módom gyógyítani, de ha jól végzem a dolgomat, politikusként is sokat tehetek majd azért, hogy egészségesebben éljenek a magyarok és jobbak legyenek az ellátási körülmények. Tiszteletben tartva azoknak a hősöknek a munkáját, akik nap mint nap küzdenek ezzel a rossz rendszerrel, szerintem itt az idő, hogy valaki megpróbálja magát a rendszert is rendbe tenni.

– A DK egyből a választási eredmény, vagyis Jávor Benedek és az LMP kiesése után bejelentette, hogy ők teljes mellszélességgel képviselik majd a zöldpolitikát Európában. A Momentum prioritásai között mennyire van elől ez a téma?

– Nagyon örülök, hogy a DK ezt mondta, szerintem minden párt prioritási listájának elején kellene szerepelnie. Ugyanis az nem pártpolitikai kérdés, élhető marad-e a bolygó akár már 10-20 év múlva. Sajnálom, hogy a Fidesz EP-program(nak nevezett) pontjai között az ég világon semmi említés nincs arról, hogyan akarnak hozzáállni a közelgő környezeti katasztrófa kezeléséhez. Sőt, Szijjártó Péter azóta el is mondta, hogy az autóipar fontosabb számára, mint a klímavédelem.

Nekünk a Momentumban az a véleményünk, hogy zöldnek lenni alap, nem jobb- vagy baloldaliság kérdése. A zöldpárti frakcióban a következő ciklusban valóban nem ül majd magyar képviselő, mi sem ott leszünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnánk kivenni a részünket abból a munkából, amit záros határidőn belül muszáj lesz elvégezni Európában. Hiszen a klímaváltozás nem ismer határokat, kizárólag összefogva, európai egységként vehetjük fel a harcot vele.

És a jelenleginél jóval határozottabb álláspontra van szükség: például el kellene kezdeni gondolkodni azon, hogy végre megadóztassuk a kerozin árát, hiszen mindenki tudja, hogy a repülés a leginkább környezetszennyező közlekedési mód.

– Ehhez azért előbb nem ártana versenyképes alternatívákat teremteni.

– Valóban, pont erre szeretném felhívni a figyelmet egy kisebb akcióval: legközelebb vonattal fogok kimenni Brüsszelbe, ami egy körülbelül 19 órás út lesz, két vagy három átszállással, kétszer annyiért, mint amibe egy átlagos repülőjegy kerül. (Erre az interjú elkészülte óta sor is került – a szerk.)

Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága. Eléggé bántja a lelkiismeretemet, hogy ennyit kell majd repülnöm a munkám miatt, de ezen a viszonylaton jelenleg egyszerűen nincs valós alternatíva.

A politikusok beszélhetnek, amiről akarnak, de ha nem tesszük könnyen elérhetővé és olcsóvá a környezetkímélő életmódot mindenki számára, nehezen várhatjuk el az emberektől, hogy plusz áldozatot hozzanak miatta. Azért is szeretnék dolgozni, hogy ez megváltozzon: közvetlen vasúti összeköttetésre van szükség minél több európai nagyváros között, olyan árképzéssel, ami felveheti a versenyt a fapadosokkal.

– A politikában mostanában eléggé divatba jött felülni a „klímavonatra”: egyre többen dobálóznak hangzatos ígéretekkel, valós elhivatottság helyett opportunizmusból. A Momentum mit tehet azért, hogy elhiggyék róla, komolyan gondolja?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
szel-david-gender-cimkep-1000x727.jpg

„Ha a fiam háromévesen elém állt volna, hogy azt mondja, mostantól ő lány, elfogadom, és kivárok”

‘Nem öltöztetem tütübe és nem adok neki Barbie-babát, de nem szidom le vagy bonyolódom hosszas beszélgetésekbe’ – mondja Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus. Szerinte a gendersemleges nevelésnél ma jóval nagyobb ‘parákkal’ kell szembenéznie egy szülőnek: például a pornóval és a dizájner-drogokkal.
Hargitay Judit. Címkép: Pexels - szmo.hu
2019. június 13.



A közvetlen ok, amiért megkerestem, egy itthon óriási felháborodást kiváltó hír volt. Charlize Theron hollywoodi színésznő bejelentette: hároméves kora óta kislányként neveli a fiát, mert a gyerek úgy akarja. Azóta lányruhákat ad rá, és lányként kezeli. Csak úgy ömlöttek a cikk alá a színésznőt becsmérlő kommentek, teljesen kiverte a biztosítékot.

– Mi a véleménye erről?

– A lányruhákat én is túlzásnak tartom, pláne egy ekkora gyereknél, amikor a nemi identitás még csak gyerekcipőben jár, a nemhez igazodás pedig csak hat éves korra szilárdul igazán meg, de ezzel együtt sem látok akkora drámát ebben az ügyben.

A magyar társadalom meglehetősen ítélkező, moralizáló, és ami például a gyereknevelést illeti, még csak nem is különösebben következetes. A gyerek nemi identitásával kapcsolatban is elképesztő kockákban élünk: szerintünk, ha egy kisfiú kijelenti, hogy ő lány, az alapból nem normális dolog.

– Miért, ön szerint normális?

– Egyrészt rengeteg oka lehet egy ilyen mondatnak, másrészt egy kisgyereknél sok minden normális, ami nekünk furának tűnik. Gondoljunk arra, amikor azt mondja a gyerek, hogy ő gőzmozdony. És csihuhuzik. Vagy háromévesen elkezd számolni, és sorolja: “egy, kettő, kilenc, tizenhat.” Nem esünk neki, hogy hülyeséget mond, hanem megdicsérjük, hogy milyen jól számol.

Ha egy kisfiú közli, hogy ő lány, vagy fordítva, szerintem azt is érdemes egy ideig semlegesen kezelni, és kivárni. Nem kell se tütübe, se öltönybe öltöztetni, nem kell rátenni egy lapáttal, de hagyni kell, visszakérdezni, miért gondolja így, beszélgetni vele. Az esetek többségében az ilyesmi úgyis elmúlik.

– A nemsemleges (vagy gender-semleges) nevelés a nyugati világban egyre nagyobb teret hódít. Az a lényege, hogy ne erőltessük rá a gyerekre, hogy neki fiúként vagy lányként hogy KELL viselkednie, hadd döntse el ezt ő.

– Nézze, a gyereknevelésben szerintem nagyon tág keretek vannak. Sok mindent meg lehet tenni. Az én kislányom is megörökölt a fiú unokatesójától egy futóbiciklit, ami fekete, és rá van írva, hogy “Andris”. Nem esett kétségbe tőle. Egy szülőnek sem kell megijedni, hogy a lánya fiú lesz, ha szeret focizni. De még ennél súlyosabb dolgoknál sem kell rögtön riadót fújni.

Ismerek egy házaspárt, akik amikor elváltak, a hatéves fiuk hónapokig minden nap beöltözött otthon lányruhába, és úgy mászkált. Nem bántották, kivártak. Aztán abbahagyta. Valószínűleg a válás miatti szorongását dolgozta fel így. Ha egy kisgyerek tikkel, tépkedi a hajszálait, vagy esetleg azon kapjuk, hogy maszturbál, ne essünk rögtön pánikba. Figyeljük a viselkedését, próbáljuk megérteni, hogy milyen helyzetekben fordul elő, hátha megértjük, milyen belső parát vezet le ezzel. Az sem árt, ha megpróbáljuk szülőként végiggondolni, hogy mi min tudnánk változtatni, a lényeg viszont, hogy pont arról, amit csinál, nem érdemes beszélni, mert jó eséllyel nem is tudatosan csinálja.

Fotó: Marosi Viktor

– De mi van akkor, ha évekig más neműnek vallja magát, mint amilyennek született?

– Nyilván van az a pont, amikor már érdemes szakemberhez fordulni, de nem azonnal. Nem könnyű eltalálni a tökéletes időpontot, kicsit olyan ez, mint a tárkonyos raguleves. Hogy mennyi tárkony kell hozzá. Amikor már azt hisszük, bőven tettünk bele, nem kell több, na akkor még egy picit, és úgy lesz jó.

Vagyis bármit észlelünk a gyereken, ami fura, és nem múlik, és ha beszélgetünk vele, akkor sem jutunk előbbre, akkor is még legyünk türelmesek egy picit, és csak utána menjünk szakemberhez.

Természetesen ez a stratégia betegségeknél és komoly hangulatváltásoknál nem érvényes. Azt pedig kevesen tudják, hogy nem muszáj a legdrágább pszichológushoz fordulni: vannak mindenki számára elérhető területi, körzeti tanácsadók, ha pedig oda nem lehet bejutni (márpedig sokszor őrült várólisták vannak), a védőnők és a gyerekorvosok is nagyon tapasztaltak, őket is nyugodtan meg lehet kérdezni, ha aggódunk a gyerekért.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x