hirdetés
pexels-photo-3951600.jpeg

Nyár végéig a járvány 2.2 millió amerikaival végez a legrosszabb forgatókönyv szerint

Ed Yong tudományos újságíró szerint háromféle végkimenetele lehet a járványnak. Az egyik valószínűtlen, a másik veszélyes, a harmadik lassú.
fotó: Pexels.com - szmo.hu
2020. március 29.


hirdetés

A theatlantic.com-on jelent meg a tudományos témákkal foglalkozó újságíró, Ed Yong cikke, melyben érthetően és nagyszerűen összefoglalta, mire számíthat az USA a koronavírus kapcsán – de sok megállapítása Magyarországra ugyanolyan igaz, és elgondolkodtató.

Három hónappal ezelőtt még senki nem tudott a Sars-CoV-2 létezéséről, amely mára több mint 600 ezer embert fertőzött meg. Megroppantotta a gazdaságokat, a kórházak megteltek, az utcák kiürültek. A legtöbb ma élő ember nem látott hasonlót. Yong egyenesen odáig megy, hogy a világjárvány hasonló nyomot hagy az amerikai nép lelkében, mint a második világháború, vagy 9/11. A most születő gyerekek már egy, a COVID-19 által megváltozott társadalomban nőnek majd fel,

Yong ezért el is nevezte őket C generációnak.

Az USA először ott hibázott szerinte, hogy a Centers for Disease Control and Prevention nevű kormányügynökség hibás tesztet állított elő és terjesztett februárban. Bár független laborok készítettek alternatív megoldásokat, ezek fennakadtak a bürokrácia hálóján. Ezért nem volt képes az ország nyomon követni a vírus terjedését, nem készülhetett fel az egészségügyi ellátórendszer, amely már így is teljes kapacitáson működik, és épp egy komoly influenza szezonon van túl.

Ott is kezdenek kifogyni a maszkok, kesztyűk, és hamarosan elfogynak az ágyak és a lélegeztető gépek is.

hirdetés

Yong számos szakértőre hivatkozva állítja, hogy Amerika a várhatónál sokkal rosszabbul reagált a helyzetre.

A cikk igazán érdekes része azonban az, amiben a szerző azt vázolja, mit hozhat a jövő:

1. A következő hónapok

Bizonyos szempontból a közvetlen jövő már eldőlt. A COVID-19 ugyanis lassú lefolyású betegség. Sokan, akik napokkal ezelőtt betegedtek meg, csak most kezdenek majd tüneteket mutatni, akkor is, ha időközben önkéntes karanténba vonultak.

Közülük többen április elején kerülnek az intenzív osztályra.

Az USA-ban a mai napig 124 686 fertőzöttet regisztráltak, de a valós szám ennek többszöröse lehet. Múlt hétvégén még 17000 esetről tudtak, szerdán már 54000-ről, ebből is látszik, hogy a számok exponenciálisan nőnek. Az egészségügyi dolgozók már kongatják a vészharangokat: eszközhiány fenyeget, egyre több a beteg és az olyan ápoló vagy orvos, aki maga is megbetegedett.

Ha a jövőre vagyunk kíváncsiak, elég megnézni, mi van Iránban és Spanyolországban: a kórházakban elfogytak a helyek, az eszközök, az orvosok.

Az orvosoknak mérlegelniük kell, a betegek közül kiknek jobbak a túlélési esélyeik, kit mentsenek meg, kit hagyjanak meghalni.

Az USA-ban kevesebb az egy főre jutó kórházi ágy, mint Olaszországban. Az Imperial College London tanulmánya szerint ezek az ágyak április végére megtelnek. Június végére minden intenzív férőhelyre 15 COVID-19-es beteg jut majd. Nyár végéig a járvány 2.2 millió amerikaival végez,

nem számolva a közvetett áldozatokat, akik azért halnak meg, mert a kórházak nem tudják ellátni a szívrohamot, stroke-ot, vagy például balesetet szenvedő betegeket.

Ez a legrosszabb forgatókönyv, és ahhoz, hogy elkerülhető legyen, négy dolognak kell megtörténnie, mégpedig gyorsan:

1: sürgősen maszkokat, kesztyűket és más védőfelszereléseket kell gyártani.

Ha az egészségügyi dolgozók nem maradnak egészségesek, az egész rendszer összeomlik. A hiány oka részben, hogy az utánpótlást megrendelés alapján gyártják le, másrészt olyan nemzetközi ellátó láncokra alapulnak, amelyek most eléggé bizonytalanok.

Amerikában már megkezdték a nemzeti stratégiai készletek felhasználását, amivel időt nyerhetnek, de ez sem kifogyhatatlan forrás.

(A cikk megírása óta Trump a védelmi termelési törvény értelmében utasította a General Motorst, hogy álljon át lélegeztető gépek gyártására.)

Négy gyártó magától is megkezdte védőeszközök készítését, de a kapacitásuk kicsi, és az elosztás is esetleges. Yong szerint az amerikai hadsereg külföldi bevetéseit szervező Honvédelmi Logisztikai Ügynökség bevonására lenne szükség az eszközök igény szerinti, egyenletes elosztására, ha nem akarják, hogy X városban arc elé kötött kendőben műtsenek az orvosok, miközben Y városban kupacokban állnak a felhasználatlan maszkok.

2: a COVID-19 tesztek tömeges kiosztása.

Az ügynökség ezt is megoldaná. A tesztek öt, egymástól független hiány miatt érkeznek lassan: nincs maszk azoknak, akik elvégeznék a tesztet; nincs garattampon, amivel vírus mintát vehetnének; nincs elég abból a készletből, amivel kivonhatnák a génanyagot a mintákból; nincsenek olyan vegyi anyagok, amelyek ezeknek a készletnek a részei; és nincs elég képzett ember a teszt elvégzésére.

A hiány egy részéért ismét csak az ellátó lánc sérülése a hibás: a vírus által legsúlyosabban érintett Lombardiában működik az egyik legnagyobb steril garattampon gyártó.

Trump március 6-án kijelentette, hogy mindenkit tesztelnek, aki szeretné.

Ez már akkor is valótlan volt és azóta sem változott.

De hiába siettek az illetékesek korrigálni az elnöki kijelentést, a kórházakat megrohanták a tesztet követelő emberek, sokan olyanok is, akiknek egyáltalán nem voltak tünetei.

Időbe telik, mire lehetőség nyílik széleskörű tesztelésre.

3. Itt jön a harmadik sürgős intézkedés, a szociális távolságtartás.

Yong érzékletesen magyarázza ennek a szükségességét. Jelen esetben csupán kétféle amerikai van – írja. Az A csoportba tartozik mindenki, aki érintett az egészségügyi helyzetkezelésben, akár beteg, akár vizsgálatokat végző orvos, akár utánpótlást előállító gyártó. A B csoport tagjai mindenki más,

az ő dolguk pedig annyi, hogy időt nyerjenek a B csoportnak a görbe lelapítására azzal, hogy elkülönülnek másoktól és ezzel elvágják a vírus terjedési útvonalait.

Hogy elkerüljük az egészségügy összeomlását, ezeket a drasztikus intézkedéseket meg kell hozni most azonnal, nem lehet kivárni, amikor majd a közvélemény arányosnak érzi őket.

4. Megfelelő koordináció:

Azokban a pillanatokban, amikor a közjó sokaktól kíván áldozatot, létfontosságú a világos koordináció – és ezzel el is érkeztünk a negyedik szükséglethez.

Miközben ráerőltetjük az emberekre a társadalmi távolságtartást, fontos lenne megnyugtatni és megfelelően informálni őket.

Ehhez képest Trump arról beszélt, hogy „urai vagyunk a helyzetnek”, miközben nyilvánvalóan nincs így, és azt is mondta, hogy az esetek száma „a nullához fog közelíteni”, miközben a számok folyamatosan emelkednek. Némelyik nyilatkozata, például amikor korlátlanul rendelkezésre álló teszteket ígért, csak tovább mélyítették a krízist.

A University of Pennsylvania nemrég közzétett egy analízist, amely szerint még ha társadalmi távolságtartás jóvoltából sikerül is 95 százalékkal csökkenteni a fertőzések arányát,

akkor is 960000 amerikainak lesz szüksége intenzív ellátásra.

Az USA-ban 180000 lélegeztető gép van, és csak 100000 lélegeztető gépre kapcsolt beteg ellátására elegendő szakképzett személyzet. Könnyelműség lenne feloldani a távolságtartást. Most, amikor a tesztek és a védőfelszerelések még mindig szűkösek, egyenesen katasztrofális.

Ha Trump a helyes úton marad, ha az emberek betartják a karantént, ha felpörgetik a teszteléseket, ha elég maszk készülhet, még van esély elkerülni a legrosszabb COVID-19 forgatókönyvet, és legalább átmenetileg keretek közé szorítani a járványt. Senki nem tudja, meddig fog tartani, de nem lesz gyors. Anthony Fauci, a National Institute of Allergy and Infectious Diseases (Nemzeti Allergia és Fertőzőbetegség Intézet) igazgatója szerint négy-hat héttől három hónapig bármi elképzelhető, de még erre sem venne mérget.

span class="alahuzott"> II. A végjáték

Még a tökéletes reakció sem vet véget a járványnak. Amíg a vírus létezik bárhol, fennáll a veszélye, hogy egy fertőzött utazó újra felszítja a járvány szikráját azokban az országokban is, ahol már egyszer eloltották. Máris megfigyelhető Kínában, Szingapúrban és más ázsiai országokban, ahol rövid időre úgy tűnt, megfékezték a betegséget. Ilyen körülmények között három végjáték képzelhető el.

Az egyik nagyon valószínűtlen, a másik nagyon veszélyes, a harmadik nagyon hosszú.

Az első, hogy minden ország egyszerre kényszeríti térdre a vírust, mint azt 2003-ban tetették a SARS esetében. Figyelembe véve, hogy a koronavírus járvány mennyire szétterjedt, és sok ország milyen rosszul boldogul, kimutathatatlanul kicsi az esély a világszinten összehangolt járványkontrollra.

A második lehetőség, hogy a vírus úgy viselkedik, mint a korábbi influenzavírusok: felégeti a világot, és elég immunis túlélőt hagy maga után ahhoz, hogy már nehéz lesz újabb gazdaszervezetet találnia. De ennek szörnyű ára lenne:

a SARS Cov-2 fertőzőbb és halálosabb, mint az influenza, alighanem több millió halott és összeomlott egészségügyi ellátórendszerek maradnának a nyomában.

Nagy-Britannia először ezt a nyájimmunitásos stratégiát fontolgatta, de visszakoztak, amikor a statisztikák megmutatták, milyen súlyosak lesznek a következmények.

A harmadik forgatókönyv, hogy a világ hosszan eljátszik a vírussal: mindig elfojtja az itt-ott kitörő járványokat, amíg el nem készül a vakcina. Ez a legjobb lehetőség, de a leghosszabb és legbonyolultabb is.

Elsősorban függ a vakcina elkészítésétől. A koronavírus ellen még nem létezik vakcina, úgyhogy a kutatóknak nulláról kell indulniuk.

Az első lépéseket lenyűgözően hamar megtették. A Moderna és a National Institues of Health vakcináját már el is küldték klinikai tesztelésre. Világrekord. De a kezdeti gyors lépéseket lassabbak követhetik.

A szakemberek becslései szerint 12-18 hónapba telik, mire kipróbált vakcinánk lehet.

Valószínű, hogy a koronavírus még legalább egy évig meghatározza majd az amerikaiak életét, de lehet, hogy sokkal tovább is. Ha a jelenlegi távolságtartási intézkedések beválnak, akkor idővel az élet visszatérhet a normális, vagy ahhoz hasonló kerékvágásba. De ha visszatér a status quo, visszatér a vírus is. Ami nem jelenti, hogy 2022-ig le kell zárni a társadalmat. Arra viszont fel kell készülni, hogy „újra és újra vissza kell térnünk a társadalmi távolságtartáshoz” - fogalmaz Stehphen Kissler a Harvardról.

Az, hogy milyen gyakoriak és milyen hosszúak lesznek ezek a fellángolások, a vírus két olyan tulajdonságától függ, amelyeket még nem ismerünk.

Az első: a szezonalitás. A koronavírusok téli betegségek, amelyek nyáron általában csökkennek vagy eltűnnek. Ez a SARS-ov-2-re is igaz lehet, de az évszakok változása nem biztos, hogy kellő mértékben lelassítja a vírust, ha ilyen sok immunológiai szempontból védtelen gazda áll rendelkezésre.

A második: az immunitás ideje. Amikor az emberek megfertőződőnek a megfázásos tüneteket okozó enyhébb koronavírus fajtákkal, kevesebb, mint egy évig maradnak immunisak rá. Ezzel szembe azok, akiket az eredeti – mostaninál sokkal súlyosabb – SARS vírus megfertőzött, sokkal tovább maradtak immunisak. Ha feltételezzük, hogy a mostani korona vírus a kettő közé esik, akkor

azok, akik átesnek rajta, vélhetően védettek maradnak néhány évig.

Ha a tudósoknak sikerül erről meggyőződniük, akkor az immunis polgárok visszatérhetnek dolgozni, gondoskodhatnak a veszélyeztetettekről, és vállukon vihetik a gazdaságot az újabb járványok idején.

Két felfutás között a tudósok dolgozhatnak gyógyszerek kifejlesztésén, a kórházak felhalmozhatnak készleteket, és széles körben oszthatnak teszteket, hogy a visszatérő vírust minél hamarabb tetten érjék.

Akár nyájimmunitás alakul ki, akár a vakcina lesz meg, a vírus egyre nehezebben fog terjedni, de teljes egészében alighanem akkor sem tűnik el. A jelentősége és súlyossága viszont remélhetően csökkenni fog.

III. Utána

Hatalmas ára lesz annak, hogy a lehető legkevesebb áldozattal jussunk el idáig. Mint azt egy másik újságíró Annie Lowrey írta, a gazdaságot olyan váratlan és súlyos csapás érte, amilyet senki most élő ember nem tapasztalt még.

Az USA-ban minden ötödik embernek csökkent a munkaideje, vagy elvesztette az állását.

A szállodák üresek. A repülőtársaságok a földön maradnak. Az éttermek és más kisvállalkozások bezárnak. Az egyenlőtlenségek nőnek. Az alacsony keresetűeket jobban sújtja a társadalmi távolságtartás, és nagyobb a valószínűsége, hogy olyan krónikus problémával küzdenek, ami növelik a súlyos fertőzés kockázatát.

Bár sokszor előfordult már, hogy a betegségek aláástak városokat vagy egész társadalmakat, de Elena Conis történész szerint Amerikában nagyon rég nem történt ilyesmi akkora mértékben, mint amit most láthatunk.

Ha a járvány alábbhagy, számítani kell egy második járványra, mégpedig a mentális betegségek terjedésére.

Egy ennyire rémisztő, bizonytalan időszakban az embereket elvágták a megnyugtató emberi kontaktusoktól. Az ölelések, kézfogások és más társadalmi rituálék veszélyessé váltak. A szorongással, obszesszív-kompulzív zavarral élők szenvednek. Az időseket, akik már így is nagymértékben kiszorultak a közösségi életből, arra kérik, hogy húzódjanak még inkább háttérbe, így ők még magányosabbak lesznek.

Az ázsiaiakat rasszista támadások érik, amik alá az elnök is adja a lovat, amikor a koronavírust úgy hívja, „a kínai vírus”.

A családon belüli erőszak és a gyermek abúzus is fel fog futni, mivel az embereket bezárjuk a nem biztonságos otthonokba. A gyerekek, akiket többé-kevésbé megkímél a vírus, olyan mentális traumákat szenvedhetnek el, amelyek végigkísérik őket felnőttkorban is.

A járvány után előfordulhat, hogy azokat, akik felépültek a COVID-19-ből, megbélyegzik, megszégyenítik majd, ahogy az az Ebola, a SARS vagy a HIV túlélőivel történt. Az egészségügyben dolgozóknak is idő kell a gyógyuláshoz: Egy-két évvel azután, hogy a SARS végigsöpört Torontón, azok, akik a járványt kezelték, még mindig kevésbé produktívak voltak, és nagyobb eséllyel éltek át kiégést vagy poszt traumás stresszt.

„A vuhani kollégáim megfigyelték, hogy vannak emberek, akik nem hajlandóak elhagyni az otthonukat, és agorafóbiásak lettek” – mondja Steven Taylor, a University of British Columbiáról.

Mások szerint viszont sokkal jobbá is válhat a világ, ha sikerül kilábalnunk a traumából.

A közösségek máris találtak új megoldásokat az érintkezésre, még ha ténylegesen nem is találkozhatnak.

Az egészséggel kapcsolatos hozzáállás is változhat.

„A HIV és az AIDS megjelenése teljesen megváltoztatta azoknak a fiataloknak a szexuális viselkedését, akik a betegség csúcsán váltak nemileg éretté” – idézi a cikk Conist. „A kondom használata megszokottá vált. A nemi betegségek szűrése mainstream lett.”

Példaként hozzáteszi, a 20 másodperces kézmosás, amit eddig még a kórházakban is nehéz volt elfogadtatni, a járvány végére annyira megszokottá válhat, hogy fel sem tűnik majd.

A járványok társadalmi változásokat is okoznak. Az emberek, vállalkozások és intézmények meglepően gyorsan alkalmazkodtak olyan gyakorlatokhoz, amelyektől korábban ódzkodtak, például az otthonról dolgozás vagy a konferenciahívások.

Talán az ország megtanulja, hogy a felkészültségnek nemcsak a maszkok, a vakcinák, a tesztek képezik részét, hanem a tisztességes munkaerő-politika és a stabil, egyenlő egészségügyi rendszer is.

Talán végre megértik, hogy az egészségügyi dolgozók és a közegészségügyi szakértők jelentik az ország immunrendszerét, ami el volt nyomva.

A COVID-19 után újra kell gondolni az amerikai identitást is. Az olyan amerikai értékek, mint az individualizmus, a felsőbbrendűségi érzés és a dacosság azt jelentették, hogy amikor életeket kellett volna menteni azzal, hogy otthon maradnak, sok ember elözönlötte a bárokat és klubokat. A 9/11-et követő, intézményesített terrorizmus-ellenes hangulat azt eredményezte, hogy az amerikaiak nem voltak hajlandóak félni.

De a SARS-CoV-2-t nem érdekli, félnek-e, csak a sejtjeiket akarja.

Az izolációs retorikának is voltak buktatói. Azok a polgárok, akik Kínában egy távoli helyet láttak, ahol denevéreket esznek és elfogadott az autokrácia, meg sem gondolták, hogy ők lehetnek a következőek a járványban, vagy, hogy az ország esetleg nincs rá felkészülve.

Minden krízis után jellemző, hogy rövid ideig az emberek jobban odafigyelnek, de ha visszaáll a normalitás, a váratlan események ismét elképzelhetetlenné válnak. Szerencsére van okunk azt gondolni, hogy a mostani járvány hatásai tartósabbak lesznek.

A korábbi járványok vagy alig érintették az USA-t (SARS, MERS, Ebola), vagy enyhébbek voltak a vártnál (a H1N1 2009-eben), vagy jellemzően bizonyos embercsoportokra korlátozódtak (Zika, HIV). A COVID-19 járvány ugyanakkor mindenkit közvetlenül érint, megváltoztatja a mindennapi életet. De másban is különbözik korunk minden más, fontos rendszerszintű kihívásától. Ha egy kormányzat mellébeszél a klímaváltozásról, annak hatásai csak évekkel később érződnek, és akkor is nehéz tetten érni őket. Egészen más az, amikor egy elnök azt mondja, hogy mindenki kaphat tesztet, és egy nappal később bebizonyosodik, hogy nem igaz.

A járvány demokratikus.

Azok az emberek, akiket normál esetben megvéd a pénzük és a hatalmuk a krízisektől, ugyanúgy karanténba vonulnak, pozitív lesz a tesztjük, meghalnak a szeretteik.

9/11 után a világ az antiterrorizmusra koncentrált. A COVID-19 után talán a közegészségügyre terelődik a figyelem. Várhatóan megnövekszenek a virológiára és vakcinológiára szánt pénzek, több diák jelentkezik szűrésekre, és megnő az orvosi segédeszközök gyártása.

A cikk végén Yong kétféle jövőképet vázol fel

Az egyikben az emberek elhiszik, hogy Amerika győzte le a vírust. A sok bakija ellenére Trump megítélése javul. Sikeresen állítja be Kínát a gonoszként, aki a vírusért felel, miközben Amerika a hős. A második elnöksége alatt az USA még jobban bezárkózik. Kilép a NATO-ból és más nemzetközi szövetségekből, tényleges és képletes falakt épít, nem fektet be más országokba.

A C generáció úgy nő fel, hogy a kommunisták és a terroristák helyét a külföldi járványok veszik át, mint fő fenyegetés.

De azt is el lehet képzelni, hogy Amerika okul a történtekből. A közösségi szellem, ami ironikus módon a társadalmi elkülönülésből születik, arra készteti az embereket, hogy nyissanak kifelé, a külföldi és belföldi szomszédjaik felé egyaránt. A 2020-as választásokon megtagadják az „Amerika az első” politikát. A megváltozott gondolkodásnak és az új befektetéseknek hála az egészségügy szárnyal. A C generációs srácok azt írják a dolgozataikban, hogy ha felnőnek, epidemiológusok akarnak lenni. A közegészségügy válik a külpolitika sarokkövévé. Az USA vezetésével új, globális együttműködés jön létre olyan kihívások leküzdésére, mint a járványok és a klímaváltozás.

2030-ban megjelenik a semmiből a SARS-CoV-3, és egy hónap alatt térdre kényszerítjük.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
osztalyterem2.jpg

Jocó bácsi: Semmilyen feltétel nem adott a 9 órás iskolakezdéshez

A népszerű töritanár szerint más-más okból, de se a kisebb, se a nagyobb diákok nem járnának jól a főváros tervével. Két másik pedagógust is megkérdeztünk.
Láng Dávid; illusztráció: PxHere - szmo.hu
2020. június 30.


hirdetés

Mint azt megírtuk, csúsztatott iskolakezdésben gondolkodik a fővárosi önkormányzat a következő tanévkezdéstől, ez is egy óvintézkedés lenne a járvány várható második hulláma ellen.

Közleményükben azt írják, a reggel 7 és 8 közötti csúcsforgalom idején a közösségi közlekedésben utazók egyharmada diák, főként közép- és felsőoktatásban tanuló.

A BKK számításai szerint a lépcsőzetes kezdés esetén 20 százalékkal lehetne csökkenteni az utasszámot a járműveken.

Azért, hogy ősztől se alakulhasson ki zsúfoltság a közösségi közlekedésben, a BKK és a budapesti városvezetés azt javasolja az oktatási intézményeknek, hogy csúsztassák el a reggeli kezdést 9 órára.

hirdetés

Erről már elkezdték az egyeztetéseket a BKK, az EMMI, a KLIK, 10 budapesti tankerület, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, valamint több másik érintett szervezet bevonásával.

Mi most tanárok véleményére voltunk kíváncsiak.

"A kérdés nagyon összetett, külön kellene választani életkorilag, de egyik korcsoport számára sem lenne előnye"

– mondta el a Szeretlek Magyarország kérdésére Balatoni József, azaz Jocó bácsi.

Szerinte az alsósok esetében a fő problémát az jelenti, hogy a szülőknek be kell érniük dolgozni. Így mindenképp kellene ügyeletet biztosítani a jelenlegi rend szerint, igazi előnye pedig csak azok számára lenne a változtatásnak, akik később kezdik a munkát, vagy nem dolgoznak.

A gimnazisták számára, akiket már nem kell kísérgetni, ugyan csábító lehet, hogy tovább aludhatnak, náluk viszont a már most is hatalmas óraterhelés jelenti a problémát. Egy középiskolás diák így is délután 3-4-ig bent van az iskolában, egy órás csúsztatás esetén 4-5 körül végeznének.

Jocó bácsi úgy véli, a tervnek egyedül akkor lehet realitása, ha az óraterheket is csökkentik, ami jelenleg nem reális. Az új Nemzeti Alaptantervben sincs szó ilyesmiről, vagy legalábbis csak minimális mértékben.

Ezért hiába tartja alapvetően jónak az ötletet, szerinte a gyakorlatban semmilyen feltétel nem adott hozzá.

Hasonló véleményen van két másik pedagógus is, akik a nevük elhallgatásával nyilatkoztak nekünk. Egyikük egy fővárosi gimnáziumban tanít. Neki személy szerint jól jönne, mivel az agglomerációból jár be, és a reggeli csúcsforgalom miatt fél 5-kor kell kelnie.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
maszk_unsplash-883x760.jpg

„Minek az a maszk? És amúgy is, minek rendel az, aki ennyire fél a vírustól?”

A járvány nemhogy közelebb hozta, inkább még messzebb sodorta egymástól az embereket. Vélemény.
K.U.D./A címlapkép illusztráció: Clovis Wood /Unsplash - szmo.hu
2020. június 25.


hirdetés

"A vírus dolgozik: olyanok, mint mi, ezt súgja nekik" – írta Adrian Tchaikovsky Az idő gyermekei című könyvében. Anélkül, hogy spoilereznék, a lényeg, hogy két, látszólag tökéletesen különböző faj egy vírus következtében végül megérti egymást, egymásra találnak és nyugalomban, békében élnek.

Amikor márciusban felbukkant a COVID-19, azt gondoltam, talán ez lesz az a vírus. Hiszen alig akad olyan ember, akinek az életére így vagy úgy ne lett volna hatással a járvány. Mi hozná jobban össze az embereket, mint a sorsközösség – gondoltam naivan. Mekkorát tévedtem!

"És ti lazítottatok már, vagy még mindig be vagytok zárkózva?"

"Szerintem nagyon túlaggódod ezt!"

"Nektek mikor kell már végre bejárni az irodába?"

hirdetés

"Figyi, hogy nem fulladsz te meg abban a maszkban?"

"Minek az a maszk? És amúgy is, minek rendel az, aki ennyire fél a vírustól?"

Csak néhány megjegyzés, amit az utóbbi időben kaptam. A fulladásra vonatkozó beszólás különösen mókás, tekintettel arra, hogy egy olyan benzinkúton viseltem, ahol a bejáratnál egy nagy, piros nyomtatott betűkkel írt tábla hívja fel a figyelmet, hogy az üzlet területén a maszk viselése kötelező.

Ráadásul nem valami spéci FFP3 maszkról van szó, hanem egy sima, szűrőbetétes sportmaszkról, amit amúgy azok, akik rendszeresen bringáznak a fővárosban, békeidőben is sűrűn viselnek. A rendelésre vonatkozó kommentár pedig egy futártól érkezett, aki rossz néven vette, hogy maszkban mentem a bejárati ajtóhoz az általa szállított holmiért.

Egyértelmű, hogy az emberek nem egyformán viszonyultak a vírushelyzethez.

Van, akinek az élete március közepén sem változott meg jelentősen, mert továbbra is épp úgy kellett dolgoznia, mint korábban. Más, épp ellenkezőleg, elveszítette az állását, és volt, aki távmunkában folytatta. Volt, aki kerülte a zárt tereket, és bevásárolni sem ment el, mert megtehette, hogy házhoz rendeli mindazt, amire szüksége van. Másnak erre esélye sem volt, mert például olyan településen él, ahol nincs lehetőség házhoz szállítást kérni, vagy épp örömét leli a vásárlásban, és vírushelyzet ide vagy oda, nem is akart lemondani erről.

Volt, aki tudatosan kerülte az egészségügyi intézményeket, mint potenciális gócpontokat, más épp a vírus tombolásának idején szült, szenvedett balesetet, lett sérve, és még sorolhatnám. Van, akinek a karantén a poklok poklát jelentette, másnak paradicsomi állapotokat. Volt, aki szenvedett a családdal való összezártságtól, más mérhetetlenül élvezte az együtt töltött időt, annak minden nehézségével együtt. Volt, aki különböző okokból kifolyólag komolyan vette a karantént és a legszűkebb családjával sem találkozott hónapokig, más ugyanúgy napi szinten futott össze a barátaival, csak épp valamelyik szórakozóhely helyett egyikük lakásán iszogattak, társasoztak, beszélgettek.

Ahány ember, annyiféle életkörülmény és reakció. Naivan azt hittem, a mindenkit érintő helyzet majd empátiát ébreszt bennünk, rávilágít arra, hogy akármennyire különbözünk is egymástól, mégis mennyi a hasonlóság.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
virus_utazas.jpg

„Sehogy sem tűnik logikusnak” – nehezebb utazni Angliából Magyarországra és vissza, mint korábban

Két héttel korábban még nem volt karantén Angliában, ha külföldről jöttünk vissza. Viszont volt Magyarországon. Ott most nincs, Angliában viszont lett.
Belicza Bea Címkép: Pixabay - szmo.hu
2020. június 23.


hirdetés

Elvileg április 5-én utaztunk volna haza. Már előtte két héttel tudtam, hogy most nem utazunk. Elsősorban anyukámat látogattam volna meg a Pesti úti idősotthonban, de ott már látogatási tilalom volt. Nyugodtan lemondtuk a foglalásainkat, hogy sebaj, majd később, ha újra nyugalom és egészség lesz. Az utazás tervezett napjától nehéz napok jöttek, mivel a 90 éves anyukám is megkapta a koronavírust, és aznap ment kórházba, amikorra a látogatást terveztük.

Rettentő hosszú hetek jöttek, nem lehettem biztos abban, hogy tudunk még valaha találkozni.

A rémes időszaknak nagyjából vége. Ő szinte még mindig szobakaranténban van, de szerencsére, jól. Nem fáj semmije, próbál újra erősödni, kis sétákat tesz, de végre elindult. Őt pár napja lehet látogatni, igaz, csak napi fél órára.

Az engedélyezett fél óra nem olyan hívogató. Azt szeretném, ha eljöhetne velem egy apartmanba, étterembe vagy fürdeni. Úgyhogy még várni kell.

Korábban azért sem terveztem hazautazást, mert Magyarországon két hétre karanténba kerültem volna.

hirdetés

A magyar karanténnak már vége, csakhogy közben

az angol szabályok is változtak, június 8. óta visszautazáskor ott van karantén.

Ez most nagyon vicces.

A szabályok leírásában az van, hogy ha nem akarunk második hullámot, akkor vigyázni kell. Értem, világos, de két héttel korábban, amikor Magyarországon még több beteg volt, az Egyesült Királyságban miért nem volt karantén, hogy más országból ne hozzunk újabb fertőzést?

És Magyarország miért nem kér már karantént, amikor Angliában még mindig napi 150 ember hal bele a koronavírusba?

Sehogy sem tűnik logikusnak.

Gondoltam, várok még, hátha gyorsan megszűnik a karantén pár országgal, mondjuk Magyarországgal, ahol kevés a fertőzött. De nem, a következő körben, július elejétől még csak a Portugália, Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Görögország felől érkezők kapnak felmentést.

Tehát csak ott tervezik karanténmentesíteni az utazást, ahol az angoloknak saját nyaralóik vannak.

Magyar munkavállalókra most nincs olyan nagy szükség. Egyrészt kevesebb a munka, másrészt egy részük kint van, a többiek meg jönnek, amikor újra lesz munka. De várjuk ki, talán a következő körben mi is szabadon utazhatunk Magyarországról Angliába. Hacsak nem romlik a helyzet itt a szabályok enyhítése után.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
DMOHA20200408007.jpg

Ilyen az élet most a Pesti úti idősotthonban: a járványnak vége, de a bizonytalanság maradt

Újra beengedik a látogatókat, kiengedik a lakókat és megtartják az istentiszteleteket. De nem tudni, mindez mekkora kockázat.
Belicza Bea, Fotó: MTI, Mohai Balázs - szmo.hu
2020. június 24.


hirdetés

A Pesti úti idősotthon lakói közül június 18-án nyolcan voltak még koronavírus-fertőzéssel kórházban. 242-en gyógyultan tértek vissza az intézménybe.

Az önkormányzat tisztifőorvosától kapott adatok szerint 48-nak hunytak el.

Az 540 lakóból összesen 298-an fertőződtek meg.

Ez azt is jelenti, hogy majdnem ennyien még megkaphatják a koronavírust, ennek ellenére megkezdődött a látogatás és a kijárási tilalmat is feloldották.

Bejutni a hozzátartozóknak csak nagyon szigorú szabályokkal lehet. Egy lakónál maximum fél órát lehet valaki, hétköznap 9 és 11, illetve 14 és 17 óra között, hétvégén pedig egyik héten szombaton, a másikon vasárnap.

hirdetés

Egy erre kijelölt szobában vagy az udvaron, egy átlátszó falú mobilfogadóban lehet találkozni. Figyelik, hogy tartják-e a megfelelő távolságot.

A látogatókat lázmérőzik, nyilatkozatot íratnak alá velük, kapnak egy maszkot, kesztyűt, hajhálót és köpenyt. A lakók ruháit fertőtlenítik, mielőtt visszatérnek a szobájukba. A látogatótereket is folyamatosan fertőtlenítik két látogatás között. Csak olyan csomag vihető be, ami könnyen fertőtleníthető, vagyis a hazai cseresznye, barack meg a házi sütemény nem fér bele, csak a gépi csomagolású élelmiszerek.

Miközben a látogatóknál ekkora a szigor, a lakók közül bárki kimehet. Két órájuk van eltávozásra és kint azt vesznek, esznek, amit akarnak.

Persze nekik is előírták, hogy viseljenek maszkot, és ha kerekesszékesek, akkor kesztyűt is. Azt is kérik, hogy csak az menjen ki, akinek nagyon muszáj. És fertőtlenítik őket visszatéréskor. De a lakók kiengedése mégis korainak tűnik. Ugye emlékszünk még, hogy március 8-tól volt látogatási tilalom, de csak 17-től kijárási tilalom. Akkor sem vizsgálta azt senki, hogy a zárt intézményből kijárók mit vittek be. Most is fennáll a veszély, hogy egyes lakók kintről hoznak be fertőzést.

Újra engedélyezték a vallásgyakorlást is.

A járvány kezdetén, a látogatási tilalom után is volt istentisztelet idegenek beengedésével, sok emberrel egy helyen. Sohasem vizsgálták, nem onnan jutott-e be a vírus. Most újra lehetnek misék és istentiszteletek. Igaz, most azt mondják, hogy ezeket több időpontban tartják és kevés embernek egyszerre.

Közben a létszámhiány csökkent, de még mindig kevesen vannak.

A Fővárosi Kormányhivatal májusban megállapította, hogy a 109-126 fős elvárt létszám helyett csak 60 gondozó, ápoló dolgozik az otthonban. Vagyis "nem megfelelő a gondozottak ellátása, amely a járványügyi helyzetben különösen aggasztó, de azon kívül is elfogadhatatlan."

Csak a járvány alatt, áprilistól június közepéig 13-an mondtak fel.

A május végén lemondott intézeti igazgató szerint egy szociális munkás például azután hagyta ott az otthont, hogy egy boltban leköpték, amikor kiderült, hol dolgozik.

A Fővárosi Önkormányzat ugyanakkor azt írta, sikerült új embereket is felvenni ebben az időszakban, kétszer annyit, mint amennyien elmentek.

Így 60 helyett ma már 73-an dolgoznak közvetlenül ágy mellett.

Az itt dolgozók - akárcsak a többi fővárosi idősotthon és hajléktalan-ellátó intézmény rendszeresen bejáró dolgozói - egyszeri bruttó 100 ezer forintos jutalmat kaptak.

"Tudjuk, hogy nem sok, és az ő munkájuk ennek sokszorosát éri, de miközben a kormány folyamatosan vonja el a pénzt a fővárostól, nem tudtunk biztosan ennél többet kigazdálkodni" - fogalmazott a Fővárosi Önkormányzat.

A Pesti úti idősotthonnak ugyanakkor két bírságot is ki kell gazdálkodnia, ugyanis a járvány alatt kétszer is megbírságolták az intézményt .

Most azt szeretnék, ha az egymillió forintos és a kétszázezer forintos bírságot is törölnék.

„A kormányhivatal észrevételeit 8 napon belül korrigáltuk, ők mégis a büntetés mellett döntöttek, amelyet megfellebbeztünk és bíróságon folytatjuk" – írta az önkormányzat sajtósa.

Hogy miért kellett 48 embernek meghalnia, lehetett volna-e kevesebb áldozat, arra a mai napig nincs megnyugtató válasz.

Mivel az édesanyám is az első fertőzöttek között volt - egy hétig rosszul volt és nem tesztelték, nem vitték kórházba -, meggyőződésem, hogy a késlekedés, a kisebb és nagyobb hibák összességében hoztak ennyi fertőzöttet.

A kormány és Karácsony Gergely főpolgármester végig egymásra mutogatott, mi pedig a mai napig nem tudjuk, hogy

Miért nem volt orvos az intézményben március végén, amikor már több lakó is beteg volt?

Miért nem teszteltek időben mindenkit? Hogy lehet, hogy járvány elején sem volt hétszáz teszt a lakóknak és a dolgozóknak egy 10 milliós országban? A fővárosnak vagy az államnak kellett volna felkészülnie?

Honnan jött a vírus, hogyan kezdett terjedni? A dolgozóktól, akiknek a védőfelszerelésre is várniuk kellett, a kórházból teszt nélkül visszaengedett lakóktól, a látogatási tilalom alatt is kiengedett lakóktól, a védett időszakban is megtartott istentisztelet résztvevőitől?

Amíg ezekre a kérdésekre nincs meggyőző, bizonyítékokkal alátámasztott válasz, nagyon nehéz megmondani, mekkora kockázatnak teszik ki azokat, akik túlélték a járvány első hullámát.

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!