hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
"Nem tudom, mi történt, csak azt, hogy élek" – egy városlakó naplója Budapest ostromáról
Hogyan festett az 1944-45-ös ostrom alulnézetből? A kérdésre számos forrás ad választ, ugyanis a budapestiek közül sokan írtak naplót ebben az időben.
Csernyánszky Pál írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: Fortepan - szmo.hu
2019. január 27.


hirdetés

A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

Anyai nagyapám, Szécsi László (1926-2013) emlékének

Csonka Pálné Warga Margit az ostrom idején a harmincas évei közepén járt. Férjével (a Műegyetem híres statikaprofesszorával) és három gyermekével a Horthy Miklós (ma Bartók Béla) úton laktak. A naplóban nem szereplő időpontban a biztonság kedvéért átköltöztek a Somlói útra (a Gellérthegy környékére) a naplóíró sógorához, a háború ugyanis napról napra közeledett Budapesthez és november elején úgy tűnt, el is éri.

A 2. Ukrán Front október 29-én indította meg a Budapest elleni támadást (nagyjából a Baja-Szolnok vonalról). Sztálin az előző napon adta ki a parancsot Malinovszkijnak telefonon, hogy “politikai megfontolásokból” napokon belül foglalja el Budapestet. Malinovszkij hiába kért ötnapos türelmi időt az előkészületekre. A határidő november 3. volt, ami csak akkor teljesülhetett volna (vagy még akkor sem), ha a Vörös Hadsereg egyáltalán nem ütközik ellenállásba. A 3. magyar hadsereget szét is verték, de a vártnál gyorsabban beérkező német erősítések és a város körül kiépített védelmi vonal (Attila-vonal) miatt az offenzíva nagyjából egy hét után elakadt. Az újabb kísérletek sem jártak sikerrel és december 6-án Csonka Pálné azzal kezdte a naplóját, hogy

„… november 2-a óta halljuk az orosz ágyúkat. […] Budapest az oroszok ostroma előtt áll. Az éjszakában nincsenek kivilágított ablakok, csak messze-messze – amint letekintek a Somlói úti villából – a Duna másik partján az ágyúk torkolattüzeinek villanását látom olykor-olykor.”

Kilátás a Citadelláról a déli összekötő vasúti híd felé. Carl Lutz felvétele, 1944. Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich/Agnes Hirschi (Fortepan)

A „biztonságot” nem is annyira az új lakcím jelentette, hanem a ház kertjében álló bunker, amit Csonka Pál tervezett. Erre szükségük is volt, a hegy ugyanis kiemelten fontos célpontnak számított, nagyjából ugyanazért, amiért az osztrákok felépítették a Citadellát – be lehetett látni (és lőni) róla a várost.

„A háború borzalmai előre vetítik árnyékukat. A gondok napról-napra nyomasztóbbak lesznek […] Ideges nyugtalanság vesz erőt a lelkeken, s emberek, kik egész élet verejtékes munkájával teremtették meg kis otthonaikat, öregekkel, gyerekekkel együtt indulnak nyugat felé. Kétségbeesett tömegek ostromolják a pályaudvarokat, melyekről félnapos késéssel indulnak el a zsúfolásig megtelt szerelvények, biztos célpontul szolgálva a repülőknek.”

A főváros körül 24-én zárult be az ostromgyűrű.

„Nagykarácsony napja. […] Ma azonban nagy tömegek ünneplő ruhában nem sietnek a templomokba. Erős az ágyúzás odakint. Egyre gyakrabban halljuk a lövedékek süvítését és becsapódását […] és egyre közelebbről hallatszanak. Tíz óra felé járhatott az idő, amikor egy közvetlen közelünkben becsapódó gránát robbanására nagy csörömpöléssel törnek be az ablakok. Gyermekek, felnőttek szaladnak az óvóhelyekre. Az aknák a mi vidékünkre vannak beállítva. Magam is lebotorkálok. […] a fenntartózkodás egyelőre lehetetlen. A gyerekeket levisszük a bunkerba. Egy tűzhelyet állítanak fel az alagsorban s a legszükségesebb holmikat is lehordjuk.”

Aki tehette, az óvóhelyekre, pincékbe húzódott.

„A város kihalt, az utcák néptelenek. Csatatérré változott egész Budapest. Állandó most már az ágyúzás. Gépfegyverek, puskagolyók zaja és már közeledik a front. Az emberek óvatosan s nagy sietséggel közlekednek, olykor-olykor hasra vágódva vagy kapualjakba húzódva”

Óvóhely bejárata, 1944. Fortepan

Fokozatosan megszűntek a városlakók számára magától értetődő szolgáltatások.

"Villanyvilágítás már napok óta nincs […] A vezetékes vízszolgáltatás is már több ízben szünetelt, de a bomba által felszaggatott részeket sikerült újra és újra rendbe hozni. Ilyenkor megtöltjük a rendelkezésre álló üres edényeket és tartályokat […] A telefonvezetéket már több ízben megjavították a férfiak, de […] most már végleg leszakadtak a drótok. A szomszédban működő készüléken keresztül kapunk még olykor-olykor híreket.”

A naplóíró fiának visszaemlékezése szerint azonban a villany hiányát ki tudták küszöbölni valahogyan.

„minden gyertyából új gyertyát öntöttünk és aztán megint újat, de hát aztán mégis elfogyott egy idő után a viasz, ezért ők [az apja és a két nagybátyja] vettek egy [lábbal hajtható] varrógépet, annak kerekére egy bicikli-generátort szereltek, és ha valaki ott ült és a lábával varrógépezett, az hajtotta a generátort.”

Milyen volt az élet odalent?

„… míg kint az élet tengere viharzik, mi beszállunk egy négy méter hosszú, két méter széles mentőhajóba […] Elől az imbolygó gyertyafény a viharlámpa, hátul a szellőzőnyílás a szivattyú. A fejünk felett körbefutó polcokon s a pad alatt elhelyezett csomag, […] amit magunkkal vihetünk. A hajóban kilenc apró gyermek és kilenc felnőtt szorong…”

Budapest I. Budai Vár. Kilátás az Erdődy-Hatvany palotától a Halászbástya felé, jobbra a korábbi brit követség. 1945. Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich/Agnes Hirschi (Fortepan)

Hamar kialakult az új napirend.

"Amíg a gyerekek fenn [a konyhában] reggeliznek […] eltüntetjük a fekvőhelyeket. A kis helységet kisöpörjük, kiszellőztetünk […] Játékokat hozunk le […] Az, aki a gyerekeknek felolvas, az egyetlen gyertya mellé húzódik, tartván a többieknek is a világosságot, akik varrni vagy rajzolni odatelepszenek. A legkisebbeket babákkal, színes kockákkal foglaljuk le, kibírhatóvá téve így [a felnőttek számára] a helyzetet […] Közben tízórai, majd 12-kor ebéd következik. A pad egyik végét letakarjuk, ott tálalunk. Mindenki saját családját gyűjti maga köré, hogy őket ellássa. […] Ebéd után az idősebbek és a gyengélkedők lepihennek, […] a gyerekeket levegőre visszük [ha nem lőnek]. Majd újra olvasás, játék következik, s már itt a vacsora. Míg a gyerekek a konyhában kezet mosnak, hozzuk az ágydeszkákat, rudakat.”

Január közepén annyival rosszabbodott a helyzet, hogy Pest elesett, úgyhogy a szovjetek csak Budára koncentrálhattak.

„A Parlamentre kitűzték a vörös lobogót: Pest elesett […] A csapatok visszavonultak Budára. A parancsnokság elhelyezkedett az Alagút bombabiztos térségében, s a katonák egy része pedig a Vár kilenc méteres sziklapincéjében. A gyenge kis óvóhelyre szorult lakosság végletekig feszült idegrendszerrel lélegzet visszafojtva [!] vár.”

Az idegeket a légitámadások is tépázták.

„Ma [20-a] ismét a Horthy Miklós úti házban jártam […] hogy elhozzam a gyertyakészletemet, mert már nagyon fogytán vagyunk. […] szörnyű látvány tárul a szemem elé. A ház hátulsó része a délelőtt folyamán súlyos bombatalálatot kapott, s három emelete a földszintre zuhant. A házban rettentő a zűrzavar. […] a beomlott rész négy felnőttet és négy gyereket temetett maga alá. A férfiak csákányt, lapátot ragadva dobálják szét a törmelékeket, s a romok alól hallható hangokat követve megkísérlik a mentést”

Budapest, 1944. Fortepan/Dobóczi Zsolt

Néhány nap múlva a naplóíró közelről is láthatta, milyen egy légitámadás.

„A bombázások ereje napról napra fokozódik. Már [22-én] délben 11 órakor megjelennek a gépek Buda felett és este 4-ig tart a környék bombázása. […] Egyre sűrűbben halljuk a gépeket, s a lányokat le kell hívni a konyhából… Hirtelen szörnyű robaj rázza meg a levegőt, az óvóhely meginog. A házat találat érte […] a gyertya elalszik, a szellőztető ajtaja leszakad, az ott lévő üvegek csörömpölve hullanak a földre […] újabb és újabb dörrenések jelzik, hogy további találatokat kaptunk. A sötétben nem tudom megállapítani, hogy mi történt, csak azt, hogy élek. A körülöttem meginduló beszélgetések jelzik, hogy az óvóhelyen nagyobb baj nem történhetett. […] A szellőztetőket működésbe hozzuk, a vészkijárókat kinyitjuk. Kint -18 fokos hideg van. […] gépek zúgása [hallatszik], a robbanások tompa dübörgése, a közelünkben felállított légelhárító ágyúk ugatása. […] környékünket bombákkal árasztják el, s az alacsonyan szálló gépek géppuska tüzet [!] bocsátanak a környékre.”

Szerencséje volt.

„Aggodalom fogott el, vajon az óvóhely megmenthető-e, vagy kilenc apró gyermekkel, golyózáporban kell majd új hajlékot keresni. […] az alagsornak azt a részét, amelyben lakunk pillanatnyilag sikerült megmenteni, de a ház többi része mind a tűz martaléka lett.”

Budapest II., Margit körút a Keleti Károly utcából nézve. Balra a Regent-ház maradványa, szemben a Szász Károly utca torkolata. 1945. Fortepan

Az óvóhely sem mindig jelentett teljes biztonságot.

„Ismerőseimmel találkozva a Somlói úti elhagyott lakás lakói felől érdeklődtem. Megtudtam, hogy […] a Horthy Miklós úti laktanya óvóhelyére menekültek. Alig értek oda, midőn az óvóhely telitalálatot kapott. Családjuk tizenegy tagja közül [meghalt] tíz […] egy kétéves kisfiú maradt meg.”

És milyen volt a helyzet odafönt?

„Az üzlethelységek kifosztott kirakatának helyén német tankok, gépkocsik sorakoznak. Az úttesten egy halott fekszik, odább elhullott lovak hevernek. […] A legtöbb állatnak már csak a feje s a belső részei maradtak ott a szemét és a kocsironcsok közt elszórva.”

Budapest I. Budai Vár. Szalag utca - Szőnyeg utca sarok a Hunyadi János útról nézve. 1945. Fortepan/Ungváry Krisztián

Február 11-én a német és magyar alakulatok megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből. Ez a dátum a Somló utcaiak számára is emlékezetes maradt, a szovjet ellencsapás ugyanis őket (is) érte.

„Az éjszaka igen nyugtalan volt. Szakadatlan aknazápor zúdult vidékünkre […] de reggel 4 órakor az aknázás megszűnt s azóta csend van. A puskalövések egészen közelről hallatszanak […] mintha a két front között a senki földjén lennénk. Kínos bizonytalanságban telik a délelőtt, amíg végre egyik, rendszerint jól értesült szomszédunktól betekintést nyerhetünk a helyzetbe. […] Megtudjuk azt is, hogy a német csapatok már éjszaka megkapták a visszavonulási parancsot […] Ekkor hullott aknazápor a mi vidékünkre, s a Szikla templom [!] alatt, ahol az út összeszűkül, sűrűn aratott a halál. A Várban összegyűlt alakulatok megkísérelték magukat kivágni, de hullák ezrei jelezték útjukat.”

Senki sem tudta, mi jöhet ezek után, de a naplóíróhoz hasonlóan sokan reménykedhettek abban, hogy csak jobb lehet.

„Dél felé a szomszéd házmester szól be, hogy nem messze oroszokat látott. Új életerő ébred a hírre bennem, hogy a rettegés s aggodalom megszűnnek, s az üszkös romokon ismét új élet keletkezhet.”

Címkép

Budapest I., Budai Vár. kilátás a Halászbástyáról az Iskola lépcső felé. Szemben a korábbi brit követség, jobbra az Erdődy-Hatvany palota. 1945. Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich/Agnes Hirschi (

Forrás

Ostrom. CSONKA Pálné emlékei. Az utószót írta KAISER Anna. Budapest, 2005.

Felhasznált irodalom

UNGVÁRY Krisztián: Budapest ostroma. Corvina (Faktum sorozat), Budapest, 1998.

Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás. Munkájukat ITT támogathatod.

KÖVESS MINKET:




A "halála" után hat napig még élt - rájöttek, miben halhatott meg Nagy Sándor
A tudósok szerint teljesen le volt bénulva, ezért hitték halottnak.
Daily Mail. Fotó: Wikimedia Commons - szmo.hu
2019. január 29.


hirdetés

A történelem valaha élt egyik legnagyobb hadvezére, III. Alekszandrosz makedón király, ismertebb magyar nevén Nagy Sándor időszámításunk előtt 323-ban halt meg Babilonban, 32 éves korában. A haláláról több feljegyzés is fennmaradt, ezek közül négyet fogadtak el hitelesnek a történészek, de azok sem közvetlen szemtanúktól származnak. Azt feltételezték, hogy valamilyen gyulladásos betegség, esetleg alkoholizmus okozhatta a halálát, de olyan teóriák is léteznek, amelyek szerint meggyilkolták.

Az új-zélandi Otago Egyetem orvosi kutatócsoportja azonban tüzetesen tanulmányozta a fennmaradt forrásokat, és a hadvezér halála előtti tünetekből arra a következtetésre jutottak, hogy Nagy Sándor egy nagyon ritka, gyulladásos eredetű idegrendszeri betegségben, az úgynevezett Guillain-Barré szindrómában halt meg.

Ennek az autoimmun betegségnek a feltételezett kórokozója (vagyis a betegséget megelőző gyulladásé) nagyon elterjedt volt az ókorban. Nagy Sándor a halála előtt magas láztól, altesti fájdalmaktól, majd úgynevezett "szétterjedő zsibbadástól" szenvedett, amely ennek a betegségnek a jellegzetes tünete.

A kutatók szerint a végén teljesen lebénult, a légzése is alig láthatóvá vált, a környezete ezért hihette halottnak (akkoriban a halál beálltát a légzés megszűnésével állapították meg, a pulzust nem nézték).

A beszámolók szerint feltűnő volt, hogy Nagy Sándor holtteste hat nappal a halála után még mindig nem kezdett bomlani, teljes épségében megvolt. Ezt akkoriban csodának hitték, valamint Nagy Sándor isteni származásának, de a kutatók szerint sajnos egyszerűen arról volt szó, hogy halálának hivatalosan elfogadott időpontja után még hat napig élt, csak teljesen le volt bénulva, sehogyan sem tudott életjeleket leadni. Valószínűleg végig a tudatánál is maradt, míg végül elhunyt.


KÖVESS MINKET:



Sosem látott felvételek kerültek elő az Ady-temetésről
Több darabba szabdalva, különböző helyekről kerültek elő a képsorok, amelyeken a költő 100 évvel ezelőtti gyászszertartása látható.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. január 29.


hirdetés

Eddig soha nem látott snitteket tett közzé a Magyar Nemzeti Filmalap Ady Endre 1919. január 29-i temetéséről.

A pontosan 100 évvel ezelőtt lezajlott nemzeti gyászszertartást a korabeli filmhíradó kamerája örökítette meg és csak nemrég előkerültek a kameranegatívok.

A most beazonosított filmanyag nem csak hosszabb, mint az eddig ismert képsorok, hanem minőségben is hatalmas előrelépést jelent a korábbiakhoz képest. Az egyedüliként ismert eredeti kópia ugyanis az akkori labortechnikai problémák miatt szinte élvezhetetlenül sötét volt, és így került be a mozikban is vetített filmhíradóba. Sokáig úgy tudtuk, csak ez a gyenge minőségű anyag maradt ránk Ady Endre temetéséről.

Az archívumi raktárrendezések során azonban nemrég előkerült több tekercs ismeretlen eredetű kameranegatív. A feliratok nélküli képsorokat sokan próbálták beazonosítani és megfejteni, ennek eredményeként kerültek elő olyan unikális mozgóképek, mint a Krúdy Gyulát vagy Kertész Mihályt (Michael Curtiz) megörökítő rövid snittek.

Az Ady-temetés is több darabba szabdalva, különböző helyekről került elő, ami látható is a képanyagba karcolt vágójeleken.

A vágatlanul fennmaradt filmanyagokat egyszerre két operatőr készítette, egyikük a lépcsősor tetején állt, a másikuk lejjebb, a tömeget távol tartó öntöttvas kerítésnél. A filmanyagban fennmaradtak olyan apró részletek is, amelyeket véletlenül rögzített az operatőr. Ilyen például a lépcső északi párkányán álló fényképész alakja, akit a kurblis kamera egy téves mozdulattal mindössze egy filmkockán örökített meg, így róla csak ez az egy állókép maradt fenn.

A Filmarchívum Filmhíradók 100 éve című sorozatának Ady temetéséről szóló része:


KÖVESS MINKET:





Babaarcú magyar színésznő, aki eltűnt, és csak évtizedek múlva, öregen került elő
Goll Bea titkolta múltját, és még új barátai sem tudták, hogy valaha ünnepelt sztár volt.
Orosz Emese - szmo.hu
2019. február 12.


hirdetés

Goll Beát a Beszélő köntös című filmben láttam először. Már akkor is feltűnt a szőke babaarcú színésznő rendkívüli szépsége. Nevére azonban akkor hiába kerestem rá, a Wikipédia is csak egy rövid bekezdésben írt az egykori sztárról, és sehol nem találtam felvilágosítást arról, mi lett vele ‘45 után. A háború után egyszerűen eltűnt, és évtizedekig nem lehetett tudni róla semmit. Pár éve azonban végre kiderült, hogy mi történt az egykor ünnepelt sztárral.

Goll Bea 1927-ben született Budapesten. Rendkívüli tehetsége és szépsége már egészen fiatal korában megmutatkozott. Csodalánynak hívták, és még csak 12 éves volt, amikor balett és tánctudása zsúfolásig töltötte a zeneakadémia nagytermét.

Nem kellett hozzá sok idő és a magas, karcsú szépséget a filmipar is felfedezte magának. Bea a 40-es években hét filmben - A beszélő köntös, Haláltánc, Fráter Loránd, Miért?, Családunk szégyene, Fekete hajnal, Szerelmes szívek - is szerepelt.

A főszerepeket teltházas előadások, dicsérő kritikák és újságcímlapok követték. Goll Bea mai szóval élve a 40-es évek háborús Magyarországának egyik sztárja, sőt szexszimbóluma volt. A magyar Greta Garbonak is nevezték. A történelem azonban közbeszólt.

1944 után nem hagyták filmekben szerepelni. Páger Antal, Karády Katalin köréhez tartozott és gyakorlatilag lefasisztázták. Csak vidéki színházakban léphetett fel, és egy kalap szalonban dolgozott. Egyértelművé tették számára, hogy ha folytatni szeretné előadóművész karrierét, azt csak külföldön teheti meg. Goll Bea még 15 évesen hozzáment Takács Antal filmproducerhez. Amikor őt is ellehetetlenítették, úgy döntöttek, elhagyják Magyarországot.

1948-ban emigráltak. Ezek után ismerősei és egykori pályatársai sem tudtak róla semmit. Illetve

az adattárakban is csak annyi szerepelt róla, hogy eltűnt.

Pár éve azonban Vujity Tvrtko és Verrasztó Gábor író Svájcban a nyomára bukkant az immár 6 évtizede nyom nélkül eltűnt magyar sztárnak. Ők még életben találták az akkor 86 éves Goll Beát, és megdöbbentő részleteket tudtak meg az emigrációban töltött további életéről.

Svájcban különböző dokumentumok szerint Bea, Beatrix, illetve Beatrice Nafzger néven élt. Sokan nem is tudták, hogy magyar. Arra pedig, hogy híres színésznő volt, csak egy költözés során derült fény.

Bea már idős hölgy volt, amikor eltörte lábát, közben felújították a lakását, és költöznie is kellett. A rakodásban segítő szomszédja kezébe ekkor került két dobozt tele rengeteg fényképpel és újságcikkel. Svájci szomszédai teljesen ledöbbentek, hogy egy ekkora filmcsillag élt mellettünk, hiszen

Bea soha senkinek nem beszélt csillogó múltjáról.

Első férje öngyilkos lett. Később született egy kisfia, de két hónapos korában ő is meghalt.

Svájcban először a szépségét kamatoztatta kalapmodellként, állítólag ő volt az egyik legjobb a szakmában. Majd amikor kezdett kiöregedni, balett tanárként üzemeltetett egy magán balettiskolát, és innen is ment nyugdíjba.

Goll Bea 2014-ben bekövetkezett haláláig egy idősek otthonában él egy Zürich melletti kisvárosban.

Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, s bár emlékei ködösek, igazi színésznői tartással és kifogástalan magyarsággal beszélt múltjáról.

Az interjúkból kiderült, hogy az idős Goll Bea nem tekintett magára se sztárként, se tehetségként, és nem is tulajdonít ennek jelentőséget. Úgy fogalmazott:

"
"Csak táncikáltam"

Amikor pedig szembesítették vele, milyen ünnepelt híresség volt, csak annyit válaszolt: “Na és?”

Saját bevallása szerint azért kapott sok szerepet, mert “olcsó volt”. A rajongókat, a népszerűséget és az autogramm osztogatást viccnek fogta fel. Ne feledjük, hogy abban az időben csak 14-16 éves kislány volt, akinek inkább csak az anyja hajszolta a népszerűséget.

A kiköltözés után Magyarországról senkivel sem tartotta a kapcsolatot. Egyszer sem tért vissza szülőhazájába, és soha nem is vágyott erre. "A múltba nem lehet visszamenni" - indokolta.

Az idős Goll Bea a halála előtt nem sokkal készült interjúkban azt is elárulta magáról, hogy szereti a vörösbort, a rántottát, szeret zenét hallgatni, illetve magyar színész könyveket olvasni, és a sok megpróbáltatás ellenére is boldogan élt Svájcban.

Forrás: TV2, Fortepan, Wikipédia


KÖVESS MINKET:




Szerelmi tragédia vagy legfelsőbb körökből megrendelt politikai gyilkosság? - 130 éve halt meg Habsburg Rudolf és szeretője
Egy fénykorát élő birodalom első számú örököse volt, de soha nem léphetett az Osztrák-Magyar Monarchia trónjára. Vajon a szerelem áldozata lett-e alig 30 évesen, vagy meggyilkolták?
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. január 30.


hirdetés

Az 1889. január 30: Rudolf trónörököst és szerelmét, Vetsera Máriát holtan találták az ausztriai Mayerling vadászkastélyában. I. Ferenc József és Erzsébet királyné egyetlen fiúgyermeküket vesztették el. (Négy gyermekük közül az elsőszülött Zsófia kétéves korában meghalt, a második, Gizella, 1932-ig, míg Rudolf húga, Mária Valéria 1924-ig élt). A bécsi udvar hivatalosan kettős öngyilkosságként zárta le az ügyet. Mint azonban utóbb kiderült, alapos vizsgálatot soha nem folytattak, éppen ezért máig tartják magukat azok a mendemondák, mely szerint valójában öngyilkosságnak álcázott politikai gyilkosság történt. Erre utalt emlékirataiban Zita császárné, az utolsó Habsburg-császár és magyar király, Károly özvegye is, de végül mégsem hozta nyilvánosságra azokat az állítólagos dokumentumokat, amelyek igazolták volna, hogy Rudolfot és Máriát eltették láb alól.

Még maga Habsburg Ottó is megígérte, hogy tisztázza ezt a régi kínos ügyet, de a közel 100 évet élt, köztiszteletben álló leszármazottnak sem volt elég bátorsága ahhoz, hogy kinyissa a csontvázat rejtegető szekrény ajtaját.

James és Joanna Bogle történészek két szálat is boncolgatnak az 1990-ben megjelent A Heart For Europe című könyvükben: osztrák titkos ügynökök végeztek vele, mert nem tetszett nekik Rudolf magyar-barátsága, vagy pedig a francia titkos szolgálat ölte meg, mert a trónörökös nem volt hajlandó részt venni egy Ferenc József elleni puccsban.

Ha végigtekintünk Rudolf életén, nagyon is hihető, hogy a Hofburgban nem nézték jó szemmel tevékenységét. Már húszas évei ismert volt felvilágosult gondolkodásáról, példaképének II.József császárt tekintette.

Szívesen találkozott tudósokkal, újságírókkal és más értelmiségiekkel. Egyes történészek még azt sem tartják kizártnak, hogy szabadkőműves volt…

Híve volt a parlamentarizmusnak, és írt egy esszét is, amelyben az osztrák nemesség maradiságát ostorozta. Csodálta Franciaországot és Angliát, gyűlölte az orosz despotizmust, az alkotmányos monarchiát tartotta járható útnak. Egy olyan birodalomról álmodott, amely képes túllépni a nemzetek közötti vetélkedéseken. Ugyanakkor meggyőződése volt, hogy a Monarchiának revansot kell vennie a Német Birodalmon az 1866-os königgrȁtzi vereségért, és ki kell terjesztenie határait egészen Konstantinápolyig.

Vetsera Mária, azaz Marie von Vetsera apja osztrák báró, Albin von Vetsera, anyja egy dúsgazdag görög család lánya, Eleni Baltazzi volt. 1871. március 19-én született, tehát a tragédia idején még 18 éves sem volt. Diplomata apjának köszönhetően már gyerekkorában sokat utazott. Kortársai szép, álmodozó, sokat olvasó kislánynak írták le.

Tízéves volt, amikor Drezdában találkozott először a nála 12 évvel idősebb, akkor már nős Rudolffal, majd két évvel később Konstantinápolyban. Az akkor bemenne megszülető kamaszos rajongás vált 1888-ban szerelemmé, amikor apja halála után anyjával Bécsbe költöztek.

Maria Larisch grófnő, a trónörökös unokanővére volt első szerelmes leveleik közvetítője, majd ugyancsak az ő közvetítésével csempészték be novemberben a lányt a Hofburgba. Ezek a titkos találkák azokon az estéken zajlottak, amikor a királyi család többi tagja az Operába ment. Igazi szenvedélyüknek azonban csak két hónappal később engedtek szabad folyást. Január 13-án Mária azt mondta szobalányának: „Lehet, hogy jobban tettem volna, ha ma nem megyek el. Most nem önmagamhoz tartozom, hanem csakis ő hozzá”.

A helyzetük kezdett tarthatatlanná válni. Január 27-én német követség fogadásán az édesanyja társaságában érkező Mária találkozott Stefániával, Rudolf feleségével, de a császári fenségnek kijáró meghajlás helyett keményen vetélytársa szemébe nézett. Előző este azonban, ahogyan azt Erzsébet királyné Eugénia francia ex-császárnénak küldött leveléből tudjuk, igen heves szóváltás zajlott le Rudolf és apja, Ferenc József között. A trónörökös ugyanis azt követelte, hogy a császár járjon közbe XIII. Leó pápánál házassága megsemmisítése ügyében. Ferenc József hajthatatlan volt, Rudolf pedig öngyilkossággal fenyegetőzött.

A trónörökös másnap Larisch grófnőnek átadott egy lepecsételt dobozt, kérte, hogy segítsen neki újra találkozni Máriával, majd a mayerlingi vadászkastélyba hajtatott. Mária még aznap követte őt.

Innentől kezdve homályos a történet. Vetsera bárónő emlékirataiban idézi lánya utolsó üzenetét, amelyben azt írta: „Mire ezt megkapod, én már a Duna mélyén leszek”. Larisch grófnő azonban nem tesz ilyenről említést, pedig neki kellett továbbítania. Még ennél is gyanúsabb, hogy Rudolf január 30-ra vadászatra hívta hadsegédjét, Hoyos grófot, és sógorát, Fülöp coburgi herceget. Sőt, 29-én táviratozott magyar barátjának, Károlyi István grófnak, hogy 31-én találkozzanak Bécsben. Tehát semmi jel nem mutatott arra, hogy a trónörökös öngyilkosságra készül.

30-án hajnalban, miközben a vendégek már a hajtásra készülődtek, Rudolf inasa, Loschek ébreszteni ment urát. A trónörökös kérte, hogy jöjjön vissza egy óra múlva.

A hivatalos verzió szerint ekkor Rudolf már végzett Máriával, és az inas távozása után lőtte főbe magát. Állítólag búcsúleveleket is hagytak családjaiknak, ezeket azonban soha nem hozták nyilvánosságra.

Loscheket és a mayerlingi személyzet többi tagját Fülöp herceg hallgatási esküre kötelezte. De sem ő, sem Hoyos soha nem árultak el semmit a tragédiáról. Ugyancsak Mayerlingben tartózkodott akkor Josef Cernousek rendőr, aki Rudolf biztonságáért felelt. Cernousek 1925-ben meghalt, hagyatékában volt egy lepecsételt csomag, amelyre azt írta: 10 év múlva kinyitandó. Erről sem derült ki soha semmi.

Maria Larisch memoárjaiban leírja, hogy Rudolf egyáltalán nem bízott apjában, sőt, azt is kijelentette, hogy ha bízna benne, azzal a saját halálos ítéletét írná alá. A grófnő azt is megemlíti, hogy Rudolf halála után kapott egy üzenetet Habsburg-Toszkánai János Szalvátor főhercegtől, a trónörökös legjobb barátjától, hogy adja át neki a rá bízott iratokat. Amikor találkoztak, a főherceg elárulta neki, hogy Rudolf azért lett öngyilkos, mert félt, hogy leleplezik azt az összeesküvést, amellyel ő Magyarország trónjára ülhetett volna. Egy évvel később János Szalvátor egy tengeri útja során nyomtalanul eltűnt..Mellesleg 1889 januárjában heves osztrák-ellenes megmozdulások voltak Budapesten, és már-már felkelésre lehetett számítani. Voltak magyar nemesek is e mozgalom támogatói között, például Károlyi István gróf…

Rudolfot végül az öngyilkosság miatt külön pápai engedéllyel a Habsburgok nyughelyén, a bécsi Kapucinus Kriptában temették el, Máriát pedig éjszaka titokban Heiligenkreuzban. Vetsera bárónőnek ezután azonnal el kellett hagynia Bécset, mert elterjedt a pletyka, hogy lánya megmérgezte Rudolfot.

Rudolf halálával kezdődött meg az az „átoksorozat”, amely elkísérte a Habsburg-trónörökösöket, egészen az uralkodó ház trónfosztásáig.

A sorban Károly Lajos, Ferenc József öccse következett, ő azonban 1896-ban egy közel-keleti útja során szerzett fertőzésben meghalt. Ekkor lett a trón első számú várományosa fia, Ferenc Ferdinánd, akivel Szarajevóban végzett 1914. június 28-án a szerb nacionalista Gavrilo Princip. És mivel az ő gyermekei Chotek Zsófiával kötött rangon aluli házassága miatt nem örökölhették a trónt, öccsének, Ottónak fia, Károly lett az 1916-ban meghalt Ferenc József utóda. Uralkodásra azonban csak két, életéből pedig mindössze hat éve maradt. 1922. április 1-én Madeirában a spanyolnátha vitte el.

A mayerlingi tragédia sokszor megihlette már a filmeseket. Először 1936-ban került a filmvászonra Habsburg Rudolf és Vetsera Mária története Charles Boyer és Danielle Darrieux főszereplésével. Egy 1949-es változatban a szerelmespárt Jean Marais és Dominique Blanchar, 1957-ben egy amerikai tv-filmben Mel Ferrer és Audrey Hepburn játszották. A leghíresebb változat az 1968-as, Omar Sharif és Catherine Deneuve kettősével. Bár ez is, mint az előzőek, a szerelmi szálat hangsúlyozzák, és azt sugallják, hogy Rudolf és Mária öngyilkossági szerződést kötöttek, mert nem akartak egy békétlen világban élni, jelentős hangsúlyt kapnak benne a trónörökös és apjának politikai nézetkülönbségei is.

1973-ban Jancsó Miklós készített a történet nyomán sajátos víziót Magánbűnök és közerkölcsök címen – itt Balázsovits Lajos és Teresa Ann Savoy vitte a primet - amit erotikus látványvilága miatt egészen a rendszerváltásig nem vetítettek nyilvánosan Magyarországon. A jelentősebb alkotások közül egyedül A mágus (2006) dolgozta fel egyértelműen azt a szálat, hogy a trónörökös összeesküvést szó apja ellen és ezért meg kell halnia.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x