hirdetés
korhaz-cim.jpg

Nem oké, ha belehalunk a kórházban egy kartörésbe

Rengetegen fertőződnek meg a magyar kórházakban, és több százan meg is halnak emiatt. Az Abcúg újságírója konkrét példákon keresztül járt utána, mi lehet ennek az oka.
Albert Ákos írása (Abcúg) - szmo.hu
2017. március 21.


hirdetés

János infúziót kapott a karjába, amin keresztül megfertőzte egy húsevő baktérium, két hónapra rá meghalt. Péter rutinműtétre érkezett a kórházba, ma egy háló tartja össze a hasát.

Évente több százan halnak meg Magyarországon, mert fertőzést kapnak a kórházi kezelésükkor.

Kevés a fertőtlenítő, nincs elég mosdó, de az sem használ, hogy a fertőzött beteg szivacsát az ételes hűtőben tárolják. A TASZ kampányt indított a kórházi fertőzések megelőzésért, mi pedig bemutatunk párat azok közül a panaszok közül, amelyekkel a betegek megkeresték őket.

János 68 évesen, tavaly került életében először hosszabb időre kórházba, mert az orvosa limfóma miatt kemoterápiára utalta. A kezelésre havonta kellett járnia, és egy alkalom során 12 napra kellett befeküdnie egy budapesti kórházba. A felesége, Ildikó szerint jó gyógyulási esélyei voltak, a kezelés közben azonban egy húsevő baktérium támadta meg a szervezetét, néhány hónapra rá pedig meghalt (Ildikó és férje nevét a nő kérésére megváltoztattuk).

Pedig az elején még semmi gond nem volt, Ildikó szerint a férje egy kifejezetten kulturált kórházi részlegre került. “Tiszta volt, ellátott, nincs piszok, kosz, minden eszköz ott volt” – mesélte. A harmadik kezelés alkalmával, tavaly áprilisban azonban a férje hirtelen belázasodott, ezért nem engedték haza.

hirdetés

Pár nap múlva pedig közölték, hogy János MRSA-fertőzést kapott.

Ildikó első hallásra nem is igazán értette miről van szó. Az orvos közölte vele, hogy egy kórházi fertőzésről van szó, amit valószínűleg a branüljén keresztül kapott el. Az az infúziós tű, amelyet a kórházi betegek kapnak a kezükre, hogy az ápolók könnyebben be tudják kötni az infúziójukat. János jobb karján, a tű helyén körömnagyságú fekete seb alakult ki, ami be volt gyulladva, a karja pedig bedagadt.

Ildikó csak azután fogta fel, hogy egyfajta húsevő baktériumról van szó, miután otthon alaposan utánanézett a betegségnek az interneten.

"
Én ettől jobban megijedtem, mint a ráktól

– mondta. A fertőzés ugyanis végződhet akár amputációval vagy halállal is.korhaz 01

Évente hétszázan halnak bele

A kórházi fertőzések mindig is jelen voltak a magyar egészségügyben, tavaly azonban sokan felfigyeltek a jelenségre, miután az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű csoport kijelentette, hogy

2014-ben többen haltak meg Magyarországon kórházban elkapott fertőzésben, mint autóbalesetben.

A kórházi fertőzések alatt azokat a fertőzéseket kell érteni, amelyek kórházi környezetben könnyebben kifejlődnek, és számos közülük multirezisztens, azaz ellenáll az antibiotikumos kezeléseknek. Ilyen például az E. coli baktérium, amely krónikus hasmenést okoz, vagy a húsevő baktériumként elhíresült MRSA. “A legtöbb ellen nem sok mindent lehet tenni, csak annyit, hogy nyomják a széles spektrumú antibiotikumot és imádkoznak” – mondta az Abcúgnak Asbóth Márton, a TASZ betegjogi programjának vezetője.

Azt, hogy évente mennyien betegednek meg és halnak meg kórházi fertőzésekben, nehéz megmondani, elsősorban azért, mert az erről szóló ÁNTSZ-jelentések az átlagember számára zavarosak és nehezen érthetőek. A 444 tavaly orvosok segítségével nyálazta át a hivatal 2015-ös fertőzésekről szóló jelentését, ebből végül az derült ki, hogy

közel hétszáz haláleset biztosan történt 2015-ben.abcug korhaz

Kép: Abcúg

Az ÁNTSZ tavaly a jelentés nyilvánosságra kerülése után közölte, hogy az utóbbi években csökkent a kórházi fertőzések száma, egyébként pedig az európai számokhoz képest a magyar megbetegedések száma szerintük átlagos, és mivel a kórházakban főleg gyenge immunrendszerű betegeket kezelnek, sok esetben a legnagyobb gondossággal sem kerülhető el, hogy megfertőződjenek.

Később azonban kiderült, hogy a fertőzések számának csökkenése csak a konkrét esetek számára vonatkozott, de mivel kevesebb beteg is fordult meg a kórházakban, valójában a betegségek előfordulási aránya egyáltalán nem csökkent, sőt nőtt.

Ráadásul Asbóth Márton szerint a statisztikákat is fenntartással kell kezelni, sok esetben ugyanis egyáltalán nem kerül bele a betegek kórházi dokumentációjába, hogy fertőzést kaptak. Sokszor csak a halál közvetlen oka szerepel a jelentésben, például az, hogy szepszis. “De hogy miért kap valaki szepszist 2017-ben, azt már nem tüntetik fel” – mondta Asbóth.

A szervezet mindezek miatt februárban kampányt indított, azokat az embereket, akik az elmúlt egy-két évben kórházi fertőzésben betegedtek meg, arra kérték, küldjék el a panaszaikat, ők pedig továbbítani fogják azokat az ÁNTSZ-nek (a kampány weboldala itt érhető el). Az egyik panaszos Ildikó volt.

Többhetes szenvedés lett egy fertőzött tűből

Jánost, amint megállapították nála a húsevő MRSA-t, külön, egyágyas kórterembe fektették. Erre azért volt szükség, nehogy megfertőzze a vele egy szobában tartózkodó betegeket. “Az orvos azt mondta, hogy antibiotikumot fog kapni, és hosszú kórházi tartózkodásra számítsak” – mondta Ildikó.

Az egyágyas szobába csak külön lábzsák, gumikesztyű és szájmaszk felvételével lehetett bemenni, és a kézfertőtlenítő mosdót is használni kellett. Ildikó szerint ezzel nem őket védték, a cél az volt, hogy az osztályon fekvő más, gyenge immunrendszerű betegek meg ne fertőződjenek.

János majd két hetet töltött a kórházban. Ez alatt az idő alatt végig beesett volt az arca, több kilót fogyott, az erős antibiotikumos kezelés pedig láthatóan legyengítette. Május elején gyógyult fel a fertőzésből, hazaengedték. Pár hetet otthon töltött, de nem volt jó színben, végül az egyik utóvizsgálaton közölték vele, hogy újra be kell feküdnie a kórházba. Akkor már szédült, és összefüggéstelenül beszélt. Több CT-vizsgálat, illetve egy agybiopszia után kiderült, hogy egy gombafertőzés húzódott rá az agyára. Júniusban intenzív osztályra került, júliusban pedig meghalt.

Ildikó szerint sosem derült ki, hogy pontosan honnan kapta el a gombafertőzést.

Közvetlen kapcsolat a halála és a korábban elkapott kórházi fertőzés között nem volt, az viszont biztos, hogy az MRSA-ból való felgyógyulás nagyon legyengítette az immunrendszerét.korhaz 02

Nincs elég mosdó és fertőtlenítő

Asbóth szerint nem egyedi esetekről van szó, a világ minden országában súlyos küzdelmet vívnak a kórházi fertőzésekkel, de a magyar egészségügy rendszerszintű problémái csak súlyosbítják a helyzetet. “A kórházi fertőzések kialakulásának oka minden, ami probléma a magyar egészségügyben a legapróbb dolgokkal kezdve” – magyarázta. Például, hogy

• a kórházakban nincs elég alkoholos kézfertőtlenítő, fejlettebb országok kórházaival összehasonlítva pláne,

• nem megfelelően takarítanak, hiszen nincsen rá elég pénz,

• a műtőkben is hiány lehet a steril eszközökből,

• nem tudják megfelelően elkülöníteni a fertőzött betegeket, sokszor ott maradnak a többágyas kórtermekben, és pillanatok alatt megfertőzik egymást,

• gyakran az orvosok viszik át a fertőzést egyik betegről a másikra a kezükkel, mert nem mosnak elégszer kezet.

Utóbbival kapcsolatban Asbóth megjegyezte, hogy az orvosoknak és ápolóknak rendkívül nehéz körülmények közt kell helytállniuk. A kórtermekben például gyakran nincs mosdó, az pedig nyilván nem várható el tőlük, hogy egy vizit során minden beteg megvizsgálása között elsétáljanak a folyosó végén lévő mosdóba. Ráadásul az általános orvos- és ápolóhiány miatt kevesebb idejük is jut az egyes betegekre.

Az ételes hűtőben tárolták a szivacsot, elhányták a leletet

Megkértük Ildikót, hogy emlékezzen vissza, tapasztalt-e hasonló eseteket az alatt a három hónap alatt, amit a kórházban töltött látogatóként, a férjét gondozva. Többet is felemlegetett, amelyekre kifejezetten emlékezett.

Feltűnt neki például, hogy hiába volt előírva kézmosás és fertőtlenítés a kórterembe való be- és kilépésénél, sok ápoló ezt egyszerűen elmulasztotta, pedig a cél épp az lett volna, hogy az MRSA-fertőzést ne vigyék át más betegekre. A takarító csak ímmel-ámmal takarította a mosdót, a zuhanyzót és a mosdókagylót például egyáltalán nem sikálta ki, a szemetest pedig napokig nem ürítették.

A leginkább mégis az maradt meg benne, amikor a férje bedagadt kézfejét kellett borogatniuk. Akkor még nem állapították meg, hogy a férfi MRSA-fertőzött, a daganat mégis jelezte, hogy valami nincs rendben. “Azt mondták borogassuk, a szivacsot pedig időnként tegyem ki a mélyhűtőbe, és hozzak be egy másikat” – mondta Ildikó.

A mélyhűtő viszont ugyanabban a hűtőben volt, ahol az ételt is tárolták a betegek, ráadásul mindenki ott hűtötte a borogatásra használt szivacsát, amelyek Ildikó szerint akár keveredhettek is.

Mindezek mellett Ildikó szerint a több hónapos kórházi, illetve intenzív osztályos kezelés alatt kétszer is előfordult, hogy neki kellett szólnia az ápolóknak, hogy a férje MRSA-fertőzött, ezért nem helyezhetik más betegekkel közös kórterembe, és ha ő nem mondta volna, akkor elsiklottak volna felette. Ráadásul időközben közölték az orvosok, hogy János egy másik fertőzést is elkapott, amelyet viszont nem tudtak rávezetni a zárójelentésére, mivel elhányták az erről szóló leletet. Azon később már Ildikó sem csodálkozott, hogy majd fél évre a férje halála után, miután kikérte a kórháztól János teljes orvosi dokumentációját, a papírok között mégis megtalálta a leletet.

Az ÁNTSZ-nek nem tetszik a panaszgyűjtés

"
Nem oké, ha valakinek meghal egy hozzátartozója azért, mert bement egy kartöréssel, de halálos fertőzést kapott

– mondta Asbóth. Épp emiatt indították a kampányukat is. A cél, hogy minél többen osszák meg velük az esetüket. Ezeket aztán összegyűjtik, és kórházakra lebontva, név nélkül elküldik az ÁNTSZ-nek. Azt akarják elérni, hogy a hivatal indítson helyszíni ellenőrzéseket, és állapítsák meg, hogy ezek egyedi esetek-e, vagy a kórházakban vannak hiányosságok, és a fertőzések ezek következményei.

“Azért így csináljuk, mert nincs más jogi lehetőség. Egy ilyen bejelentés közérdekű bejelentésnek számít, egy hónapon belül ki kell vizsgálniuk, és be kell számolniuk arról, hogy találtak-e valami szabálytalanságot. Azt akarjuk, hogy az ÁNTSZ végre érdemben tegyen a siralmas kórházi állapotok felszámolása érdekében” – magyarázta Asbóth. Ezért is bíztatják arra az embereket, hogy küldjenek minél több panaszt, mert tömegével elküldve jobban ráirányíthatják az ÁNTSZ figyelmét a problémára.

Az ÁNTSZ ugyanakkor nincs elragadtatva a szervezet kampányától, szerintük a TASZ valójában nyitott kapukat dönget, a hivatal ugyanis minden lakossági bejelentést és panaszt kivizsgál. Hozzátették azt is, hogy szerintük a szervezet panaszgyűjtése nem alkalmas arra, hogy abból bármiféle következtetést le lehessen vonni, “névtelenül jelentett, általános történetek” alapján pedig nem is tudnak az egészségügyi ellátással összefüggő vizsgálatot lefolytatni.korhaz 03

Rutinműtétre készült, ma egy háló tartja össze a hasát

Február óta 53 panasz érkezett a TASZ-hoz, az ország minden pontjáról, a legkülönfélébb kórházi osztályokról. Asbóth szerint az esetek jellemző lefolyása az, hogy a betegek valamilyen tünettel bekerülnek a kórházba, ahol el is látják őket. A lábadozási időszakban azonban az alapbetegségükhöz képest teljesen másmilyen tüneteket vesznek észre magukon, például hasmenést vagy kiütéseket.

"
Sok halálesetről kaptunk bejelentést, mások nem haltak meg, de sokat szenvedtek. Voltak, akik felgyógyultak, de olyan is, akinek máig meghatározza az életét a fertőzés

– mondta Asbóth. Hozzátette, hogy ezek az emberek legtöbbször nem kártérítést szeretnének, hanem azt, hogy legalább másokkal ne fordulhasson elő hasonló eset. „2015-ben kevesebb mint egymillió forint bírságot szabtak ki szabálytalanul működő állami kórházakra, miközben szabálytalan autósoktól ennek 1800-szorosát, 18 milliárd forint bírságot szedtek be. Mindezt úgy, hogy többen halnak meg kórházi fertőzésben, mint autóbalesetben” – mondta.

A hozzájuk beküldött esetek között volt olyan, amikor egy nő arról írt, hogy a hozzátartozója az orvostól kapta el a fertőzést, egy nagy tályog keletkezett a hasában. Ezt azonban csak három nap elteltével vették észre, addig nem is kezelték. Egy másik hozzátartozó azt írta, hogy a rokona szívelégtelenség miatt került kórházba, ahol hasmenése lett, végül pedig leállt a veséje.

Asbóth szerint előfordul, hogy valaki azért hal meg, mert a fertőzés legyengíti a szervezetét, és végül az alapbetegsége végez vele. Ez történhetett János esetében is. Asbóth ugyanakkor hangsúlyozta, hogy szerinte a kórházi személyzet mindent el szokott követni, hogy meggyógyítsa ezeket a betegeket.

A fertőzések sokszor maradandó egészségügyi károsodással járnak, Péter például egy rutinműtét miatt került kórházba, egy ott elkapott fertőzés miatt azonban máig egy háló tartja össze a hasát. Erről a TASZ által készített videóban mesél részletesen:

Lehet-e kártérítést követelni?

Ha egy kórházban baj éri az embert, akkor alapvetően két lehetősége van: betegjogi panaszt tehet az adott kórháznál, vagy annak felettes hivatalánál, illetve pert indíthat. A betegjogi, ellátási panaszokat a kórházaknak kötelességük kivizsgálni, az egészségügyi hatóság pedig akár bírságot is kiszabhat a kórházra, a belső vizsgálat eredménye viszont akár semmitmondó is lehet.

Kártérítést (a megegyezést leszámítva) pereskedéssel lehet elérni, ez azonban egy bonyolultabb folyamat, és nem mindig éri meg elindítani. “Ezeket a fertőzéseket jellemzően a kórházakban kapják meg a betegek, de mindezt ki kell vizsgálni” – mondta az Abcúgnak Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász. Azt kell egyebek mellett vizsgálni, hogy a beteg valóban a kórházban kapta-e meg a betegséget, illetve, hogy az a kórház mulasztásából történt-e.

“Vizsgálni kell például, hogy van-e megfelelő infekció-megelőző mechanizmus az adott kórházban, meghozták-e a szükséges szabályokat a fertőzések elkerülésére, és hogy a személyzet betartja-e azokat” – magyarázta Kovácsy. A jogász szerint ezek sosem egyértelmű esetek, de a beteg számára könnyebbség, hogy a jogsértés igazolását követően a kórháznak kell bizonyítania, megtett-e mindent a fertőzés elkerülése érdekében. “Vannak olyan ügyek, amikor a hiányos dokumentáció miatt bukja el a kórház az egyébként szakmailag kifogástalan eljárást” – tette hozzá.

Ha a kórház felelőssége megállapítható, akkor az elszenvedett sérelmet kompenzálni kell. Egy háromhetes kórházi kezelés lelkileg és fizikailag is megviseli a beteget, kiesik a munkajövedelme, járulékos költségei lehetnek. Kovácsy szerint mindezekért a beteg sérelemdíjat, anyagi kompenzációt kérhet.

Ugyanakkor egy háromhetes kórházi kezelés kártérítési összege könnyen elképzelhető, hogy csupán százezres nagyságrendű lesz. “Ez mérlegelésre sarkallja az embert. Vajon ebben az esetben érdemes-e 4-5 évet pereskedni, kifizetni szakértőkre több százezer forintot?” – mondta, főleg, hogy vesztes per esetén a perköltséget is a beteg állja. “Ha valaki azt gondolja, hogy ebből rendezi a házi pénztárat, nem biztos, hogy megéri. Akkor érheti meg, ha a beteg mérlegeli a kockázatokat és a hasznokat, és független szakember is úgy találja, hogy a történtek a kórháznak felróhatók” – magyarázta.

Kovácsy szerint a fertőzések miatti kórházi perek jelen vannak az ügyvédi praxisokban, sokan vannak, akik ilyesmi miatt tesznek panaszt. A leggyakoribb kórházi sérelmek ugyanakkor továbbra is a szülészettel, a mozgásszervi problémák kialakulásával, a betegek állapotának elhanyagolásával és a rosszindulatú daganatok felismerésének késlekedésével kapcsolatosak.

Képek: Pixabay


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nagyijo-1000x667.jpg

„Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám” – Tímea dühös és válaszokat vár

Azt mondja, a nagymamája szinte biztosan koronavírusban halt meg, de nem került az áldozatok listájára. Az anyukája rajta van, de szerinte félrevezető adatokkal.
Belicza Bea írása, a címképen Tímea fotója a nagymama kezéről - szmo.hu
2020. május 30.


hirdetés

"Szavak nincsenek arra, amit érzek. Düh és elmondhatatlan fájdalom. Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám"

– mondja Tímea, akinek külföldi otthonából kellett követnie a történteket.

A nagymama majdnem 100 évet élt anélkül, hogy operációt végeztek volna rajta. Márciusban azonban kilyukadt a gyomra, ezért a Szent Imre kórházba vitték. Egyedül élt. Lánya, unokái segítették bevásárlással, főzéssel, de vigyáztak rá nagyon. Az utóbbi egy évben, ha volt egy kis nátha, influenza, senki nem ment a közelébe.

Tímea szerint a nagymama bottal, a hajlott hátával is fürge mozgású volt. Az életmentő műtétet is jól bírta, a hetedik napon mondták, hogy másnap mehet haza. Akkor viszont kiderült, lázas és tüdőgyulladása van.

"Ezen a napon zárták be a kórházat, többet nem lehetett látogatni. És ugyanezen a napon lett lázas édesanyám is, aki nagyit látogatta eddig."

hirdetés

Édesanyja gyenge, étvágytalan volt és nehezen vette a levegőt, a láza 39 fok volt. Érezte, hogy baj van, nagyon akart koronavírus tesztet. Kétszer is volt orvosnál, de hazaküldték antibiotikummal, hogy ne aggódjon, ez sima influenza. Öt nap múlva agyvérzés-gyanúval került ő is a Szent Imre kórházba.

Fél napon át vizsgálták védőfelszerelés nélkül. Tímea szerint a koronagyanú mindenkit meglepett: "Amikor kiderült, hogy tüdőgyulladása van, improvizálni kellett, nem voltak felkészülve az elkülönítésére. 24 óra múlva kiderült, hogy pozitív, át is vitték a László kórházba."

Tímea nagymamája és a dédunokák

A nagymama még ezelőtt pár nappal meghalt. Tímea két húgát és nevelőapját is kórházba vitték. Kettőjük tesztje pozitív lett, bár nem voltak tüneteik. Az egyik lánynak viszont - hiába érezte, hogy beteg - nem sikerült a tesztje, mert ivott egy kis vizet előtte. Elfelejtettek neki szólni, hogy nem lehet.

Tímea édesanyja végig rossz állapotban volt, lélegeztetőgépen. Nyolc nap múlva ő is meghalt.

A patológus szerint nem volt semmi baja édesanyámnak a koronán kívül

- állítja Tímea.

A halotti bizonyítványon is az áll, hogy alapbetegsége a koronavírus, amelynek a szövődménye volt a tüdőgyulladás, amelynek a következménye a vérmérgezés. Kísérőbetegségként jelölik meg a húgyhólyagrák miatti kezelést. Azt írja a formanyomtatvány, hogy ez az alapbetegségtől független dolog, de hozzájárulhatott a halálhoz.

Ezzel szemben az elhunytak nyilvános listáján, a koronavírus.gov.hu oldalon már alapbetegségként szerepel a rosszindulatú daganat.

Tímeát ez felháborította.

"A hivatalos statisztika szerint az áldozat a koronavírus mellett rákos is volt. Ez így hazugság. 21 évvel ezelőtt volt daganata, azóta gyógyult volt, semmiféle kezelése nem volt. Ez nem fair, így beleírhatják azt is, ha valaki koraszülött volt!"

Megkérdeztük az operatív törzset, hogyan kerülhetett a halotti bizonyítványon csak kísérőbetegségként szereplő, 21 évvel korábbi rák a hivatalos oldalra, immár mint alapbetegség. Nem kaptunk választ.

Tímea azt sem érti, a nagymamája miért nincs a listán. Ezt magyarázhatja, amit az egyik doktornő mondott neki, amikor telefonon beszéltek édesanyja fertőzéséről.

"Sajnálkozva magyarázta, hogy nem tudja, honnan kaphatta el édesanyám a koronavírust. Félbeszakítva kérdeztem, ugye tudják, hogy a nagymamám ugyanitt hunyt el tüdőgyulladásban két nappal azelőtt?"

A doktornő azt mondta, össze sem rakták, hogy ők rokonok voltak. 

Tímea úgy gondolja, a nagymamája is fertőzött lehetett, és a kórházban elkapott koronavírus okozhatta nála a lázat és a tüdőgyulladást. Csak ez sohasem derült ki. Amikor az anyja tesztje elkészült, a nagymamája már napok óta halott volt.

"Ha tesztelték volna, akkor talán anyu is időben kórházba került volna, és talán túlélhette volna. Arról nem beszélve, hogy ha vírusos volt és védőfelszerelés nélkül ápolták, megfertőzhetett dolgozókat, mint ahogy nagyi is, ha ő is fertőzött volt." 

"A szeretteim a mulasztások és kezdeti fejetlenség áldozatai is" - összegzi Tímea, hogy látja ő a helyzetet.

A hivatalos lista amúgy is nehezen követhető

Tímea 65 éves édesanyja az akkori hivatalos bejelentés szerint az ötödik vagy hatodik áldozat lehetett. Egy 75 éves asszonnyal egy napon hunyt el. A jelenlegi hivatalos listán a második helyen van.

Megnéztük, hol szerepel a 75 éves asszony. Ilyen korú nő azonban csak 105. a listán.

Az operatív törzset erről is megkérdeztük, ez hogy lehet. Választ nem kaptunk.

Ahogy írtuk, Tímea édesanyja mellett a 21 évvel korábbi rákja szerepel alapbetegségként. A világon mindenütt vannak a halálos áldozatok között egészséges emberek. Magyarországon azonban a hivatalos tájékoztatás szerint szinte senki sem halt meg alapbetegség nélkül.

Összesen tizenegy embernél nincs megadva ebben a rubrikában betegség. Ebből 8 "feltöltés alatt áll", egynél szerepel, hogy "nincs adat", egynél, hogy "nem ismert" és egyetlen egynél, hogy "nincs". Egy 81 éves férfinél.

Vannak, akiknél latinul írják az alapbetegségeket, vannak, akiknél hosszan, minden valaha létezett betegséget, másoknál minimálisan, talán épp olyat említve, ami a koronavírusból származhat és nem fordítva. Ilyenek a tüdőgyulladások, gennygyülemek, légzési nehézségek, sokszor a szívpanaszok és sztrókok is.

Több egymást követő ember a listán ugyanazzal a betegséggel van fent. A 250. és a 251. helyen egy-egy 91 éves nő szerepel, szóról szóra ugyanazzal az alapbetegséggel: "magas vérnyomás, általános érelmeszesedés, szívelégtelenség."

Itt nemcsak a betegségek egyeznek, de a betegek életkora és neme is.

Bár a listával kapcsolatos kérdéseinkre hivatalos választ nem kaptunk, egy általunk megkérdezett orvos azt mondta, szerinte az adatokat szándékosan senki sem manipulálta.

"A magyar egészségügyi rendszer nagyon gyenge békeidőben is. A hibák nagy része ebből fakad, a másik részét meg a járvány okozta káosz, kapkodás hozta. A szabályok sokszor, hirtelen változtak. Ráadásul nem sokat tudunk a vírusról. A kevés információ a világon mindenütt probléma volt. Nincs durva eltussolás szerintem. Más országban sincs mindenki a listán, például az otthon, tesztelés nélkül meghaltak. Tudjuk, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mindenről, de durva titkolózást nem engednének az orvosok, ebben biztos vagyok."

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
54236874_667260237024452_4244090496391053312_n.jpg

„A karantén luxus” – homlokegyenest mást mond az oxfordi professzor a járványról

A rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Tudományos körökben kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint a Covid-19 halálos kimenetelű betegség, amely a Föld lakosságának csak töredékét érte el. A másik szerint egy enyhébb lefolyású világjárványról van szó, amellyel az emberek nagy része már találkozott és eltűnőben van.

Nagy-Britanniában Neil Ferguson, az Imperial College professzora képviseli az első álláspontot, míg Sunetra Gupta, az oxfordi egyetem elméleti epidemiológia professzor-asszonya a másodikat. Az ő csoportja még márciusban egy olyan modellt állított fel, amely azzal számolt, hogy a lakosságnak több mint 50%-a már megkapta a vírust, és hogy a fertőzés halálozási rátája 0,1% lehet.

Azóta számos antitest-tanulmány született a világban, és ezek azt mutatták, hogy az emberek igen kis százaléka rendelkezik ellenanyaggal a koronavírussal szemben. Gupta viszont az Unherd által idézett interjú szerint továbbra is meg van győződve modellje helyességéről.

A professzornő szerint ugyanis az antitest-tanulmányok nem jelzik sem a vírusnak való kitettség, sem pedig az immunitás szintjét. Ezenkívül a koronavírus által fertőzöttek közül sokan másfajta immunitásokkal is rendelkeznek, amelyeket az antitest-tesztek nem mutatnak ki. Ezek kialakulhattak genetikai adottságokból, vagy pedig korábbi, a koronavírushoz hasonló betegségekből. Tehát a valódi vírusellenállással rendelkezők sokkal többen lehetnek.

Guptát számos ország járványmintája erősítette meg abban, hogy ez a rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
kirschner-petra.jpg

„Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról” – újrakezdés karantén után

„Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?” Vélemény.
Kirschner Petra írása; fotó: Hajdú Zsófia @ahogyzsofilatja - szmo.hu
2020. június 01.


hirdetés

Visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Reggel felöltözök, kisminkelem magam, felszállok a villamosra. Leszállok, felszállok egy másikra. Fel- és leveszem a maszkot. Az utca újra tömött, a plázákban már lézengenek. Az irodában már minden munkatárs fesztelenül, kesztyű és maszk nélkül dolgozik, egymástól nem tartva a megfelelő távolságot. Mintha már el is feledkeztünk volna az elmúlt két hónapról.

Mégis milyen volt ez a két hónap? Lassan a bőrünk alá kúszó nyugtalanság, ijedtség, hirtelen életbelépő korlátozások, sokkoló tények, feszült hétköznapok és ideges bevásárlások, bezárkózás. Aztán bizonytalanság, félelem és növekvő pánik, az egymástól való elszakítottság érzése, izoláltság, a szabadságunktól való megfosztottság, majd talán megszokás és stagnálás... És most? Éljük tovább az életünket, megyünk tovább.

Számomra az elmúlt időszak rejtett magában némi hullámzást, szakaszokban éltem meg az egészet, és eszerint változott a hangulatom. A legelső napokban még talán élveztem is, hogy otthonról dolgozhatok, aztán a kijárási korlátozások bevezetésekor megjelenő pánikrohamokat egy derűs időszak követte, melyben megpróbáltam a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Eztán stagnálás, visszaesés, majd depresszió, aztán újra oldódás.

Amikor elkezdtem megszokni a helyzetet, inkább bezárkóztam a lakásomba, azt éreztem, hogy ebben az ingerszegény otthoni környezetben tökéletesen távol tartok magamtól minden rosszat, és a magam kis kialakított harmóniájába kapaszkodtam.

Megszerettem az átrendezett birodalmamat, azt, hogy lett időm többet foglalkozni magammal, vagy azzal, hogy az igazán fontos kapcsolataimat ápoljam – akár a távolból is. Új hobbikba kezdtem és napi rutint alakítottam ki. Az én kis biztonságos váramban minden tökéletes volt.

hirdetés

Aztán csak bámm. Újabb hír. Feloldják a korlátozásokat. Mellbevágó volt ez is. Amiről azt hittem, még bőven eléldegélek vele hónapokig ebben a kis magányos biztonságban, kiderült, hogy vége van. Kihúznak a kis buborékomból, amibe bezártam magam. Most ez lett az újabb rémálom. Elég abszurd, nemdebár?

Nehéz volt elképzelni, hogy reggel, ha majd felkelek, sietve kell megreggeliznem, egy órával kevesebbet fogok aludni, és tökéletes szettben kell majd mindennap betipegnem az irodába, leülni egy steril íróasztal elé, és ott dolgozni.

Dobozban vinni a kaját, előző este kigondolni, hogy mit fogok enni, plusz napi 1,5 órát eltölteni tömegközlekedésen csak azért, hogy dolgozhassak. Nonszensznek tűnt, hiszen sikeresen megoldottuk a munkát a cégünknél home office-ból is, gördülékenyen mentek már a folyamatok. Furcsa volt az egész, hogy át kell megint állni, pedig egészen két hónappal ezelőttig ez volt a normális.

Azt, ami miatt nemrég pánikrohamok gyötörtek, mostanra megszoktam és megszerettem. Beszarás.

Az is igaz, hogy ahogy telt az idő, elkezdtünk tapasztalatokat szerezni a helyzetről. Megszoktuk, hogy behatárolt idősávban járhatunk boltba, hogy maszkot használunk, kesztyűt illetve kézfertőtlenítőt. A rengeteg külföldről özönlő rémhír és az ellentmondásosnál ellentmondásosabb nyilatkozatok és interjúk a témában mind fokozták a bizonytalanságot és a félelmet.

Nehéz volt olyan hiteles csatornát találni, amiben teljes mértékben bízhatunk, minden nagyon labilisnak tűnt. Mire számítsunk, mivel számoljunk, hogyan készüljünk, hány doboz tejet vegyünk. Egy laikus hétköznapi ember többnyire a hozzá beérkező információ áradatból vont egy átlagot, ami alapján még így is maximum a találgatásban bízhatott a legjobban. Bizonytalanságra voltunk ítélve.

Ez a bizonytalanság nem sokat változott, csupán a szabadságunkat kaptuk vissza. Vagyis egy részét, ami jelen esetben annyit tesz nagyjából: bejárhatok a munkahelyemre dolgozni, és ihatok sört kocsmában.

Tehát engedtek a korlátozásokból, és annak ellenére, hogy nem volt ínyemre, én is elkezdtem újra mindennap bevillamosozni az irodába. Az első pár napban iszonyú furcsa volt. Például nem tudtam ezt-azt megcsinálni két e-mail között, mint otthon. Gondolok itt arra, hogy gyorsan odateszek egy ebédet, vagy negyedórát jógázok, esetleg kiteregetem a lejárt mosást. Különös volt újra a személytelen irodai környezet a kis meleg kuckóm helyett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!