hirdetés
ahmad-cim.jpg

Nem érdekel a migránsozás és a beszólások, mert itt szabadon élhetek

Láng Dávid - szmo.hu
2019. július 26.


hirdetés

Így aztán egy fedél alatt éltek mindannyian: ő és három testvére, a szülei, a magyar nő és az ő apjával közös gyereke. Összesen nyolcan, egy kétszobás albérletben.

Az apa azonban egyre rosszabbul bánt eredeti feleségével és gyerekeivel. Kiütközött a tekintélyelvű természete, folyamatosan fenyegetett, bántalmazta őket, az utcára is csak alig mehettek ki.

„Pedig ez már nem Afganisztán, ahol kedvére parancsolgathatott. Szabadok akartunk lenni” – fogalmaz.

A fordulópont akkor jött el, amikor meglátogatta őket Londonban élő nagybátyjuk. Bár nem panaszkodtak neki arról, hogyan élnek, enélkül is látta, hogy a gyerekek félnek az apjuktól. Kihívta a rendőröket, az ő segítségükkel tudtak megszabadulni tőle. Azóta minden kapcsolatot megszakítottak egymással, nem is beszélnek.

A fentiek után a Baptista Szeretetszolgálat segítségével néhány hónapra egy vidéki védett házba kerültek, majd Budapestre visszatérve egy családok átmeneti otthonában helyezték el őket másfél évig, ami direkt menekültekre specializálódott. Ma már egy támogatott lakhatási pályázat keretében bérelhetnek lakást.

Épp a menekültválság csúcspontján, 2015 augusztusában költöztek újra Budapestre, így ő csak ekkor szembesült vele, mi zajlik a Keletiben.

Egy barátja javasolta, hogy menjenek ki, és hamar észrevette, hogy a magyar orvosok milyen nehezen értenek szót a menekültekkel. „Nem tudták elmagyarázni nekik még az se, melyik gyógyszert miért kell bevenniük” – idézi fel. Bár ekkor még alig tudott magyarul, önkéntesen besegített tolmácsként.

Később úgy alakult, hogy a munkája is ez lett: 2017 második felében szerződéssel dolgozott a Baptistáknak, akik az Emberi Erőforrások Minisztériumával, illetve a Karitatív Tanáccsal együttműködve, a többi nagy segélyszervezethez hasonlóan tevékenykedtek a déli határszakaszon.

Rendszeresen járt velük a röszkei és a tompai tranzitzónában, ahol különféle gyerekprogramokat szerveztek, valamint a védőnők és a szociális munkások kommunikációját is segítette a lakókkal. Egy másik szervezettel pedig görögországi menekülttáborokba is eljutott.

Fogalmak

A menedékkérők, menekültek és bevándorlók külön csoportok, fogalmak, amelyeket nem (lenne) szabad összekeverni. A köznyelvben menekültnek azt a külföldi állampolgárt vagy hontalan személyt nevezik, aki vallási, faji, politikai okokból vagy valamely nemzetiséghez, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása miatti üldöztetése – vagy az üldöztetéstől való megalapozott félelme – miatt hagyta el állampolgárság szerinti országát vagy korábbi lakóhelyét.

Az egy adott országba érkező menekülők, ha a hivatalok látókörébe kerülnek és kérelmezik a menekült státuszt, menedékkérővé válnak.

A menedékkérők egy részének (az utóbbi években igen ritkán) elismerik menekült státuszát. Amennyiben a menedékkérő nem kapja meg a menekült státuszt, de a kérelme nem kerül teljes elutasításra, oltalmazott státuszt, vagy befogadott státuszt kaphat. Míg a menekült és az oltalmazott státusz a magyar állampolgárokéval közel megegyező jogokat biztosít, a befogadott státusz csupán a tartózkodást engedélyezi, egyéb jogokkal nem jár.

Kivételes esetben, mikor bevándorlók nagy csoportja kénytelen elhagyni hazáját – fegyveres konfliktus, polgárháború, etnikai összecsapás vagy az emberi jogok durva megsértése miatt –, az országban tömegesen megjelenő menekültek csoportjai menedékes státust kaphatnak, melynek időtartamát a mindenkori országgyűlés határozza meg.

Azok a menekülők, akik nem kerülnek a hivatalok látókörébe, de tartósan, letelepedési szándékkal tartózkodnak Magyarországon, az illegális bevándorlók bővebb csoportjába tartoznak.

(Forrás: KSH Népességtudományi Kutatóintézet)

„Már meg se hallom, ha migránsoznak”

Ahmad azt mondja, amikor meglátta a menekültellenes plakátokat az utcán, egyszerűen félrenézett, nem nagyon tudott mit kezdeni vele. Nem érdekli az sem, minek nevezik: menekültnek, külföldinek, vagy migránsnak.

Persze hamar megtapasztalta, milyen az, amikor beszólnak neki az utcán, vagy épp átállnak a másik sorba, amikor fizetésre várt a boltban – főleg az idősebb korosztályból.

„Először arra gondoltam, hogy büdös vagyok, vagy mit tudom én, szar van a ruhámon”

– meséli. Sokáig szóvá is tette, de most már inkább nem reagál semmit, mert nem szereti a balhét.

„Itt szabadon és nyugalomban élünk, nincsen háború, nekünk ez mindennél többet jelent” – feleli, amikor arról kérdezem, mi szól mégis Magyarország mellett. És a fiatalok jóval elfogadóbbak: sok magyar barátot szerzett, akikkel bulizni is rendszeresen eljár, és szinte mindenki támogatóan, érdeklődve viszonyul hozzá.

A lakáskereséssel volt a legnehezebb dolguk, elmondása szerint nagyon sokszor bántották őket. „Amikor megkérdezték, muszlim vagyok-e, inkább azt mondtam, hogy keresztény, de mindig nagyon ideges lettem. Semmi köze hozzá addig, amíg rendesen fizetek” – fejti ki.

Végül egy kínai tulajdonossal sikerült megállapodniuk, de az átlagos bérleti díjnál sokkal többet fizetnek a 3 szobás lakásért, amiben élnek.

Ezért aztán neki és az édesanyjának is létkérdés, hogy mindig legyen munkájuk (fiatalabb testvérei egyelőre nem dolgoznak).

Mivel nagyon jól tud varrni, először egy varrodában helyezkedett el – ezt a munkát még az apja szerezte neki, 12 órás éjszakai műszakokban dolgozott. Később a vendéglátás felé fordult, több gyorséttermet is megjárt, ehhez jött még hozzá az említett tolmácsolás.

„Sosem lesz vége a háborúnak”

„Látsz arra bármi esélyt, hogy valaha olyan lesz a helyzet, hogy haza tudtok költözni Afganisztánba?” – kérdezem tőle, de a válasza több, mint borúlátó.

„Sok minden változott, amióta eljöttünk, de inkább csak rossz irányba. Tanulni nem lehet, egyre több ember nem tud se írni, se olvasni. Így pedig biztosan nem lesz fejlődés”

– magyarázza. Bár azon a területen, ahonnan ők származnak, mostanában viszonylagos béke uralkodik, munkalehetőség egyáltalán nincs. És sosem lehet tudni, mikor terjednek át a harcok újra oda is. Arra, hogy belátható időn belül véget ér a háború, szinte semmi esélyt nem lát, ezért inkább Magyarországon képzeli el az életét.

Célja, hogy megszerezze az állampolgárságot, ami felé jó úton halad: a nyelvtudása és az elvárt 3 év itt tartózkodás már megvan hozzá, és nemrég az érettségit is letette. Az összes tantárgy közül a magyar történelemmel gyűlt meg leginkább a baja, de végül sikerrel járt.

Szintén az állampolgárság egyik feltétele a 8 órás bejelentett munkaviszony, ezért hiába lenne sokkal könnyebb feketén elhelyezkednie, az ilyen lehetőségeket visszautasítja. Annál is inkább, hiszen akkor nyugdíjjárulékot se fizetne, pedig ezen a téren is gondol a jövőjére már most.

Azt pedig ostobaságnak tartja, hogy a menekültek elveszik a magyarok munkáját. Szerinte lendületben van az ország, lépten-nyomon építkezésekbe lehet botlani, bőven jut lehetőség mindenkinek.

Erről beszélünk utoljára, mielőtt elköszön, mert sietnie kell: egy munkaközvetítő irodába van időpontja.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
vekerdy-1.jpg

Vekerdy Tamás talán utolsó interjúja: „Ver minket az Isten, mert választott népe vagyunk”

A Szombat című lapba készült alig pár hete, és halála előtt három nappal hagyta jóvá – vagyis helyette már a felesége.
Várnai Pál cikke a Szombat című folyóiratban - szmo.hu
2019. október 10.



Az alábbi beszélgetés Vekerdy Tamással néhány hete készült, és három nappal ezelőtt – az akkor már nagyon legyengült interjúalany helyett – a felesége küldte vissza a javított változatot. Könnyen lehet, hogy a szerdán elhunyt író, pszichológus életében ez volt az utolsó interjú.

Nemrég egy étkezdében egy asszonnyal beszélgettem, és kamasz unokáját látva megemlítettem, hogy épp a napokban láttam Vekerdy Tamást a tévében. „Imádom Vekerdyt” – mondta az asszony, “annyira ért a gyerekekhez.” Honnan ért Ön annyira a gyerekekhez?

Első válaszom az, persze, hogy fogalmam sincs. A második pedig az, hogy van nálunk egy ilyen családi örökség. Nagyon sok óvónő, tanár, gyógypedagógus, gyámügyi jogász volt a családomban. Van egy olyan emlékem is, hogy Steiner Béla, zseniális gyermekorvosunk egyszer megérkezett hozzám, amikor 40 fokos lázzal, kanyaróban feküdtem.

Leült mellém, roppant elegánsan és frissen mosott kezével megfogta a pulzusom. Tüstént jobban lettem. Ebből látszott nekem, hogy ő egy varázsló. Akkor határoztam el, 4-5 éves koromban, hogy én is varázsló, én is gyerekorvos akarok lenni.

A mostani oktatásról sokszor elmondta, megírta a véleményét. Gyakran hangsúlyozza, hogy az oktatásnak védeni kell a gyerekek túlterhelésétől, a lexikális megközelítéstől, mert a tények hamar elfelejtődnek. Nagy súlyt helyez az érzelmi intelligenciára való nevelésre, a kreativitásra. Voltaképpen milyen iskolát szeretne?

A világ érdekes, az ember érdekes. Nem igaz, hogy halálosan unalmas és szorongató kell, legyen a világgal való találkozásunk. Amikor a gyerek találkozik a felnőttel, a tanítóval vagy a szülővel, annak boldog egymásra ismerésnek kéne lennie, ahol rácsodálkozunk együtt a világ nyilvánvaló titkaira, ahogyan Goethe szokta volt mondani.

Hogy hol tűnik el a világ érdekessége, ezt nagyon nehéz megragadni. Mindjárt maga a szó, kötelező, jelzi, hogy itt eltűnőben van, ami érdekes. Mert, ami kötelező olvasmány, az nem tetszhet. Érzelmi részvétel nélkül nincs hatékony tanulás, mondja ki 1996-ban az agykutatás, és hiába hívják fel erre a figyelmet kutatók, mint például Freund Tamás és mások, ezt mindmáig nem hisszük el nekik. Érdeklődés, öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Sajnos csak a kényszerben hiszünk.

Visszatekintve az iskoláimra, egynek azért nagyon örülök, hogy rengeteg verset kellett kívülről fújnunk. „Nyelvében él a nemzet”.

Igen, a nyelv tesz bennünket valakivé, azon a helyen, ahol élünk. Ha tetszik, a nyelv tesz bennünket magyarrá, a nyelv tesz zsidóvá. A nyelvnek van egy sajátos hordozó géniusza, amely beavat minket a világnak olyan titkaiba, amelyekhez különben nem jutnánk hozzá. És ilyen értelemben a verseket inkább zenének tekinteném. Mert a vers érzelmileg megragadó, magával sodró, művészi élmény. És minden művészi élmény mélyen hat ránk.

Ön nem hisz az osztályozásban. Hogyan lehet másképpen felmérni egy tanuló felkészültségét?

Hogy miért rossz az osztályzás? Mert akkor nem az a fontos, hogy milyen az a kristály, milyen illata van a növénynek, milyen simogató az állat prémje, hanem, hogy hányasra felelsz belőle holnap. Nincs a világról, a vele való összefüggésünkről érzelemmel átjárt élményünk. Az osztályzás elterel a világtól.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
NB6.png

Egy magyar, aki a Föld legextrémebb hegyvidékein kutatja a klímaváltozás hatásait

Nagy Balázs szerint ha az emberiség túl akarja élni, arra kell felkészülni, hogy ez a krízis jóval tovább tart majd, mint egy háború. Igényeinknek, szokásainknak, a világhoz való hozzáállásunknak is meg kell változnia.
Göbölyös N. László - fotók: dr.Nagy Balázs - szmo.hu
2019. október 10.



Képes lesz-e az emberiség évtizedeken át szembeszállni az éghajlat szélsőségeivel? Hová vezet a hőmérséklet és a tengerszint folyamatos emelkedése? Ezek a fő témái Túléljük a klímakatasztrófát? című science show-nak, amelyet október 17-én tartanak a budapesti Mesterek és Módszertanok Házában. Az est egyik előadója Dr. Nagy Balázs klímakutató, a Földgömb magazin főszerkesztője. Vele beszélgettünk a klímaváltozás néhány gyakori, ellentmondásos kérdéséről.

- Az elmúlt évszázadban az emberiség folyton „túlélt” valamit: két világháborút, hidegháborút, lágereket, rendszereket. De nekem úgy tűnik, hogy ezekből a túlélésekből nem tanultunk semmit. Valamit túléltünk, aztán minden megy tovább...

- Ez egy másfajta, még ki nem próbált túlélési helyzet. Nyilvánvaló, ha az emberiség túl akarja élni, arra kell felkészülni, hogy ezúttal egy hosszabb periódusú krízisről van szó, mint például egy háború esetében. Az Ön által említett krízisek többnyire néhány éves stresszt jelentettek, a mostaniak viszont vélhetően hosszabb távúak és az is nagyon kérdéses, hogy miként tudunk hozzájuk alkalmazkodni.

Egy politikai vagy háborús katasztrófához az emberek, ha nagy nehézségek árán is, de tudtak alkalmazkodni. Kérdés, hogy miként éljük meg azokat, amelyek emberöltőkön keresztül nyomást jelentenek.

- Rengeteg megközelítése van napjaink klímaváltozásának, nem könnyű a tudományos és különböző érdekeltségű érvek, ellenérvek között eligazodni. Ön szerint mik a valós veszélyek és mik azok, amelyek inkább csak riogatások?

- A nagyon rövid távú folyamatok háttere egyáltalán nem biztos, hogy az éghajlatváltozáshoz kapcsolódik. A legjobb példa erre az árvizek kérdése. Bármikor, bárhol árvíz pusztít, azonnal rásütik, hogy a klímaváltozás miatt vannak. És ez eltakarja azt, hogy egy árvíznek lehet teljesen más oka is. Tény, hogy a klímaváltozás miatt nagyon nagy árvízszint-növekedések lehetnek, de nemcsak ezért.

Amit biztosan látunk - mert műszerekkel mért adatok állnak a rendelkezésünkre - hogy a klímaváltozás hatására változik a környezet, a Föld nagy részéről fogy a jég, emelkedik a tengerszint.

Mi elsősorban konkrét földi környezeti átalakulásokkal, például a jégmennyiség csökkenésével foglalkozunk, és látjuk, hogy ilyen változások a múltban is lezajlottak. Azt azonban jelenleg senki nem tudja megmondani, hogy a mai folyamatokban pontosan mekkora mértékű az ember szerepe.

- Ön számos klímaexpedíciónak volt tagja.

- Elsősorban az ember által nagyon kevéssé érintett helyszíneken dolgozunk. Éppen azért, hogy lássuk: emberi hatástól távol fekvő tájakon is megtörténik-e az, ami máshol. Ezeknek a folyamatoknak lehetnek teljesen természetes okai is, az emberi beavatkozásra akkor derül fény, amikor az adatokat elemezzük: vajon olyan-e a változások lefutása, mint évszázadokkal ezelőtt, vagy nem? Egy árvíz esetében például közvetlenül látjuk az ember szerepét abból, hogy milyen gátak készültek, milyen feltöltődések zajlanak. A klímaváltozásnál ez sokkal bonyolultabb.

- Merre járt legutóbb?

- Több mint tíz éve dolgozunk az Andokban, ebben az évben is több hónapot töltöttem az ottani, száraz magashegységekben. A Föld legextrémebb hegyvidékein kutatunk, amelyek hidegek, szárazak, szelesek, ráadásul a magas hegyek felszínén nincs jég, viszont vannak örökfagyott területek, amelyek elkezdtek felolvadni. Mi ezt a felolvadást mérjük. Ennek alapján lehet megállapítani, hogy milyen vízbázis-változások történtek és történnek a jövőben egy-egy területen. Az egy teljesen más kérdés, hogy az ember mennyire aknázza ki, vagy mennyire hagyja békén ezt a vizet, mi elsősorban a klímaváltozás hatására bekövetkezett folyamatok működését igyekszünk tisztázni.

- Mennyire érintik ezek a folyamatok Magyarországot? Azt érezzük, hogy felborult a megszokott négy évszak, iszonyú hőhullámokat élünk át nyáron, tucatjával jelennek meg eddig soha nem látott rovarok…

- Valóban, akkor látjuk ezeket a folyamatokat, amikor a bőrünkig hatolnak, amikor például egyre hosszabbak és gyakoribbak a hőhullámok. Azért persze az ember emlékezete erősen átalakítja a múltat. Mindenki úgy gondol a gyerekkorára, hogy mekkora hó volt, akkor még igazi telek voltak... De ha adatszerűen megnézzük, ez nem biztos, hogy igaz. A klasszikus példát Vissy Károly meteorológus adta jó pár éve, amikor végigvette a 20. század teleit és megállapította, hogy országosan összesen hét fehér karácsony volt – de tulajdonképpen mindenki többre emlékezik.

Azt viszont helyesen érezzük, hogy kiszámíthatatlanabb az időjárás, hogy a nyarak és a telek is szélsőségesebben alakulnak.

Ebből sok minden következik, például az árhullámok levonulásának gyakorisága és magassága vagy éppen az aszályok előfordulása, egy erdő összetételének átalakulása évtizedes távlatban, de az is, hogy egy kórokozó hogyan jelenik meg és meddig van itt, hogy miként terjedhetnek el bizonyos rovarfajok, szúnyogok felénk. Igen, melegszik a klímánk, de ebből nem arra kell következtetni, hogy nemsokára Szicília lesz Magyarországból, hanem sokkal inkább egy kontinentális hatásokkal, a szélsőségek növekedésével vegyes melegedésre számíthatunk.

Például a telek kiszámíthatatlanul hidegek lehetnek, de el is maradhatnak. A nyarak viharokkal szaggatottak lehetnek, de egyre több hőhullámot hoznak.

Az ilyen, szélsőségekkel teli helyzetekre kell készülni, illetve mindazokra, amik ezekkel párosulhatnak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
1970. január 01.




KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!