hirdetés
grund1-1.jpg

"Nem eljátsszuk, hogy zenészek vagyunk, hanem tényleges zenekarként akartunk színpadra állni!"

Zoltán Áronnal, A Pál utcai fiúk Barabásával és A GRUND zenekar tagjával beszélgettünk.
Schranez Rebeka interjúja - szmo.hu
2017. október 20.


hirdetés

A GRUND Vígszínházi zenekar létrejötte szorosan kapcsolódik a Vígszínházban játszott A Pál utcai fiúk adaptációjához. A zenekar kapcsán beszélgettünk a Barabást alakító színész és egyben zenész Zoltán Áronnal a zenekar alakulásáról, a tagok zenei előéletéről, az újfajta, élőzenés produkciók megjelenéséről a Vígszínházban, illetve a közösségi összetartozás fontosságáról.

A zenekar

A GRUND – vígszínházi fiúzenekar 2017. május elsején alakult, a Vígszínház 121. születésnapján adta első koncertjét. A zenekar tagjai mindannyian a Dés-Geszti-Grecsó: A Pál utcai fiúk című nagy sikerű zenés játék vígszínházi előadásának szereplői: Wunderlich József, Ember Márk, Zoltán Áron, Medveczky Balázs és a zenekarvezető: Fesztbaum Béla. A zenekar egyre bővülő repertoárján helyet kap A Pál utcai fiúk számai mellett több, legendás vígszínházi sláger, jól ismert Presser-dal és természetesen néhány kedvenc a hazai és a külföldi klasszikus rock világából.

– A debütáló koncertetek szintén a Vígszínházhoz köthető, ahogy a legutóbbi fellépésetek is, a Színházak Éjszakáján. Hogyan fogadott titeket most a közönség?

– Nincs ahhoz fogható, hogy milyen érzés volt a színültig telt Vígszínház nagyszínpadán játszani. Maga az, hogy ott léphettünk fel, ahol nap mint nap próbálunk és játszunk, tulajdonképpen a második otthonunkban, nagyon felszabadító volt. Ehhez jött még a magas szintű fény-, video-, és hangtechnika, ami mind minket erősített a színpadon. És amit nem győzök ismételni, a hatalmas, de mégis egy emberként lélegző közönség.

Külön kiemelném a koncertnek azt a részletét, amikor Dés László (A Pál utcai fiúk zeneszerzője, szaxofonművész) csatlakozott hozzánk, és eljátszotta velünk az egyik kedvenc Dés-számunkat, a Nagy utazást. Annak ellenére, hogy náthájára panaszkodott, csodálatosan adta elő a dalt, és valósággal elszállt a színpad, amikor a szaxofonszólót játszotta. Ami számunkra is meglepetés volt, mert a próbákon előtte alig játszott pár kört, míg a koncerten (nem tudom pontosan mennyi lehetett, mert időből és térből kiszakítva hallgattam) egy önálló műsorszám alakult ki belőle.

hirdetés

Ez után a koncert után már tényleg hiszünk abban, hogy nem csak nekünk jó az, amit csinálunk, és hogy érdemes folytatnunk, úgyhogy lehet számítani további koncertekre is. Egyelőre pontos dátumot és helyszínt nem tudok mondani, de kövessétek!

– Milyen nagyobb fellépéseket tudhattok magatok mögött?

– Két koncertünk volt a Vígmajálison való debütálásunk után. Az egyik a Múzeumok Éjszakáján a Bajor Gizi Színészmúzeumban, majd július végén a balatonboglári Kultkikötőben léptünk fel. Meglepő volt számunkra, hogy annak ellenére is rekordot döntöttünk vendégeink számával Balatonbogláron, hogy bázisunktól, a Vígtől távol léptünk fel, és hogy pont a koncert ideje alatt zajlott a magyar-horvát vízilabdadöntő. Többen is írtak, hogy dilemmáznak, melyik programot válasszák. Erős konkurencia, de azt hiszem, végül sokan mellettünk döntöttek.

– Minek a hatására alapítottátok meg a zenekart?

– Amióta a Vígszínházban vagyunk, folyamatosan zenélgetünk ilyen-olyan felállásokban, hol alkalmilag, hol egy-egy előadás erejéig. Szeretünk együtt zenélni, és azt a másfajta világot, kifejezésmódot, amit a zene nyit meg előttünk…

Azt az örömöt, és hatalmas energiát szeretnénk visszaadni a közönségnek egy másik csatornán keresztül, amelyet tőlük kapunk egy-egy telt házas előadásunk után. Ugyanis hihetetlenül felemelő érzés ez számunkra, nagyon inspiráló.

csehtamásest20170115_041

Zoltán Áron - Fotó: Juhász Éva

– Mióta működik a zenekar? Van-e valamilyen zenei koncepció a dalokkal kapcsolatban?

– Hivatalosan 2017 februárjában alakultunk, és viszonylag hamar jött az első koncert, májusban. Egyelőre feldolgozásokat játszunk. Arra törekszünk, hogy szokjon össze a banda, találjuk meg a közös nyelvet, legyenek közös élményeink és majd erre alapozva tudjunk összerakni saját számokat is akár.

– Olyan dalokat játszunk, amiket mi is nagyon szeretünk. A Pál utcai fiúk zenés játék dalai alkotják koncertjeink gerincét, és azok mellé csemegézünk máshonnan is. A darab közben éreztük, hogy ezek a dalok kifejezetten úgy születtek, hogy jó legyen őket egy rockbandában játszani. Dés Lászlónak, a darab zeneszerzőjének koncepciója szerint a regénybeli két rivális csapat zeneileg is két bandára, zenekarra osztható. Ezek a dalok nem hagyományos értelemben vett musicalbetétek, hanem kifejezetten rockkoncertre való számok! Erre alapozva indult el A GRUND vígszínházi fiúzenekar. Ehhez jöttek aztán olyan dalok, amik a Vígszínházhoz köthetőek, Dés László vagy Presser Gábor dalai, többek között egy sokak által ismert, mindkettőjükhöz kötődő dal is: a Nagy utazás. Ez a repertoár kiegészül még olyan dalokkal, melyek hasonló indíttatásból születtek, vagy van bennük valami olyan, ami kapcsolódik A Pál utcai fiúkhoz, mint például Pink Floydtól az Another Brick In The Wall, vagy a Vissza a jövőbe filmből is jól ismert Chuck Berry Johnny B. Good című száma.

Ezek a dalok olyan kis blokkokat alkotnak, amelyek jól illenek egy fiatal fiúzenekar műsorába, ugyanakkor mégis sejtetik, hogy itt vígszínházi színészekről/zenészekről van szó.

– Milyen zenei múlttal rendelkeztek? Voltak vagy vannak esetleg más formációitok is?

– Mindenki úgy érkezett a színházba, hogy volt már valami zenés ügye korábban, ezért is volt a levegőben, hogy egy idő után a szövegkönyvek mellett a hangszerek is előkerülnek. Nem arról volt szó, hogy eljátsszuk, hogy mi zenészek vagyunk, hanem tényleges zenekarként akartunk színpadra állni.

Én gimiben vezettem a Kreatin zenekar nevű formációt, amivel végigbuliztuk magunkat az érettségiig. Illetve már a Vígben saját kezdeményezésre a Kelet-nyugati pályaudvar című előadást hívtuk életre Cseh Tamás – Bereményi Géza két albumából. Ebben Tóth Andris, Orosz Ákos és két zenészkollégánk működik közre a Házi színpadon. Legutóbb júliusban az Ördögkatlan Fesztiválon is megfordultunk. Andrissal egyébként régóta zenélünk már együtt, Miskolcon, a szakmai gyakorlatunk ideje alatt szintén egy Cseh – Bereményi előadást mutattunk be, a Frontátvonulást. Orosz Ákos Aszittem zenekarának tagjaként pedig Ákos saját dalait játsszuk.

A GRUND-ból Ember Márknak is volt saját zenekara, Wunderlich József a színművészeti előtt zenészként indult. Fesztbaum Béla korábban a KES-zenekarban tűnt fel, Medveczky Balázs pedig jóféle zenészcsaládból jött, és gyakorlatilag egyfolytában zenél, bármi akad a kezébe, az garantált, hogy ki fogja próbálni, milyen rajta dobolni.grund2

– Mennyiben ad teret nektek a Vígszínház más színházi produkciókban való élőzenés közreműködésre?

Több előadásban is játszunk élőzenét. A Földrengés Londonban című előadással kezdődött, ahol Ember Márkkal, Wunderlich Jocóval és Medveczky Balázzsal először zenéltünk együtt színpadon. Azóta több produkcióban is hallhatott minket a közönség. Legközelebb október 1-jén mutatjuk be a Hamletet, abban is lesz élőzene.

- Időben mennyire tudjátok összeegyeztetni a zenekari próbákat, koncerteket a színházi szerepléseitekkel?

Nekünk a munkánk a hobbink, ezt nem lehet megunni, és nem illik benne elfáradni. Sok előadásunk van, de minél többet dolgozunk, annál több időnk lesz, ha az ember folyamatos pörgésben van, akkor a pihenőidejét is aktívan akarja eltölteni. A zenélés nekünk egyfajta pihenés is egyben.

– A színésztársaiddal, akik nagyrészt a zenésztársaid is a civil életben milyen a kapcsolatotok? A közös munka mennyire van hatással a barátságotokra?

Maga A Pál utcai próbafolyamata nagyon különleges volt. Rengeteg új közös élményt szereztünk. Az anyag sajátossága és maga a forma is különös összetartozást eredményezett az alkotók közt. Ez az erős összetartozás kiemeli ezt az előadást a többi közül. Persze vannak néha nézeteltéréseink, viták, kiabálások, de ezek mind előre visznek.grund3

Néha volt olyan is a próbák ideje alatt, hogy valaki kis időre benne maradt a szerepében. Mi például Andrissal (Kolnay, a gittegylet régi-új elnöke) sokat veszekedtünk, voltak olyan időszakok, amikor mindenen összevesztünk, a legkisebb dolgokon, a büfében, az öltözőben, de az utcán is… És csak utólag jöttünk rá, hogy ez a darab miatt volt.

A Pál utcai fiúk az a regény, amit szinte a legtöbben olvastak, mondhatni része az életünknek. Mekkora felelősséget jelentett ez a játék során?

Éppen azért, mert egy ennyire ikonikus műről van szó, nagyok voltak az elvárások, de Marton tanár úr, a színpadi változat kidolgozói és Horváth Csaba mind remek munkát végzett. Azt hiszem, a regényhez méltó előadás született végül.

– Mit emel ki szerinted ez a darab a regényhez képest? Van-e valamilyen aktualitása? Te mire helyeznéd a hangsúlyt?

– Szerintem azért különösen szerencsés ez az adaptáció, mert pont azt emeli ki, ami a regénynek a legnagyobb erénye: a felelősségvállalást egymás iránt, az összetartozás felvállalását. A regény mindazon felül, hogy elég sokrétű jelentéstartammal rendelkezik, számomra ezt üzeni leginkább: merjünk bízni egymásban, és legyünk mi is olyan megbízhatóak, amilyennek társainkat szeretnénk látni. Valamint azt (és ez nagyon szépen ábrázolható színházban), hogy együtt tudunk erősek lenni, és megvédeni azokat az értékeket, amelyek fontosak számunkra.

Nagyon fontos üzenet ez ma. Tényleg érdemes odaadóan küzdeni egy közösségért, amiben együtt örülünk, együtt sírunk, és küzdünk egymásért is, ha kell. Károsnak tartom azt az elgondolást, miszerint nekünk, mint önálló individuumoknak mindig egyedül kell helytállnunk, hiszen az ember alapvetően társas lény. Fontos, hogy együtt tudjunk működni másokkal, és ha szükséges számíthassunk a többiek segítségére.

– Egy produkciónál hogyan jelenik meg ez a fajta összetartozás, amit képviseltek?

– Egy előadás akkor tud igazán katartikus lenni, ha lehet látni, hogy igazán szoros együttműködés van a színészek és a színházi dolgozók között. Ez az együttműködés adja azt a pluszt, ami megfoghatatlan különbség tud lenni két produkció (sőt egy produkció két különböző alkalma) között. Ez magának az előadó-művészetnek a sajátossága, hogy itt és most vagyunk a színpadon, szemben a telt házas nézőtérrel, és velük közösen valami olyan dolgot hozunk létre és élünk meg, amely egyszeri és megismételhetetlen.

És óvatosan megjegyzem, hogyha ez az, amit közvetíteni szeretnénk a nézők felé, és egy ilyen közösséget akarunk teremteni, akkor talán az is másodlagossá válik, hogy ezt egy előadás vagy egy koncert útján tesszük-e. De ez majd a koncerteken kiderül.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
gyertya-gyasz-pixabay.jpg

Meghalt a NOX együttes állandó táncosa, Baraté Péter

A hírt a zenekar énekesnője, Péter Szabó Szilvia jelentette be.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. augusztus 06.


hirdetés

Gyászol a NOX együttes: meghalt egyik állandó táncosuk.

„Fájó szívvel és megrendülve tudatom Veletek, hogy Drága barátunk és egyben régi kollégám, hosszú évekig állandó táncosom, Baraté Péter (Csüli) tegnap elment!”

- írja Facebook-oldalán Péter Szabó Szilvia, a zenekar énekesnője.

„Csülikém, táncolj tovább az égi színpadon! Köszönöm Neked azt sok évnyi közös munkát, megannyi élményt és a barátságod!”

- búcsúzik társától a művész.

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
1-1.jpg

83 éves a kis termetű színészóriás – A legjobb sztorik Dustin Hoffmanról

A haverjai máig Hooknak hívják, de ő volt az Esőember és az Aranyoskám klasszikus hőse is. Augusztus 8-án ünnepli születésnapját a világhírű színész.
Szajki-Vörös Adél, fotó: HBO GO - szmo.hu
2020. augusztus 07.


hirdetés

A nagyapánk lehetne, és mindig ott bujkál egy kis cinkos mosoly a szája sarkában. 167 centi, két Oscarja van, az egyiket az Esőemberért, a másikat a Kramer kontra Kramerért kapta. Összegyűjtöttük a legérdekesebb és legviccesebb anekdotákat Dustin Hoffmannról, aki augusztus 8-án ünnepli 83. születésnapját.

Egy kis tánc

Az Amikor a farok csóválja című film forgatásán Hoffman és filmbeli partnere, Robert de Niro, valamint a rendező, Barry Levinson rögtönzött találkozón ülhetett le Bill Clintonnal. "Miről is szól a film?" - kérdezte Clinton De Nirót, aki Levinsonra nézett, abban a reményben, hogy majd ő megválaszolja a kérdést. Levinson Hoffmanra pillantott, akinek leesett, hogy nincsenek többen. "Egyszerűen csak elkezdtem sztepptáncolni. Még arra sem emlékszem, mit mondtam" - idézte fel Hoffman a jelenetet. A film egyébként egy elnöki szexbotrány leplezési kísérletéről szól...

Nagy barátság

Hoffman 1956 (!) óta ismeri Gene Hackmant, akivel egy filmes suliba jártak Pasadenában. Hackmant kirúgták pár hónap után, majd New Yorkba költözött, hogy ott próbáljon szerencsét. Hoffman nemsokára követte, és együtt is laktak Hackman egy-hálószobás apartmanjában, ahol Hoffman a konyhában aludt a földön.

hirdetés

Eredetileg pár napot ajánlott fel neki a barátja, de Hoffman nem volt hajlandó elmenni, így Hackmannek kellett elvonszolnia lakást nézni. Végül az ügy úgy oldódott meg, hogy Hackman rábeszélte Hoffmant, hogy közös barátjukkal, Robert Duvallal költözzön társbérletbe. Így is lett, Mannhattanben laktak és 80 dollárt fizettek egy hónapra ők ketten.

Rajongás

Hoffman és Hackman még lakótársi időszakukban - és okostelefon hiányában - gyakran felmentek a ház tetejére és doboltak. Hoffman bongózott, Hackman meg kongázott. Ezt tök jó elképzelni. Egyébként azért csinálták, mert hallották, hogy idoljuk, Marlon Brando klubokban zenél. Ők meg a tetőn.

Hook

Robert Duvallal később ismét egy filmsuliban kötöttek ki, ahová bevallásuk szerint a csajok miatt jártak. Fiatalkorukban a színészórák igazi aranybányának bizonyultak a számukra ilyen szempontból.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
dirtydancing_jennifergrey_patrickswayze.jpg

Jön a Dirty Dancing folytatása Jennifer Grey főszereplésével

Azt még nem tudni, ki lesz a férfi főszereplő a néhány éve elhunyt Patrick Swayze helyett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. augusztus 07.


hirdetés

Folytatást kap minden idők egyik legnépszerűbb táncos filmje, a Dirty Dancing, ismerte el a Lionsgate vezérigazgatója a Deadline-nak. Jon Feltheimer úgy fogalmazott, ez a projekt lehet Hollywood "legrosszabbul megtartott titka", miután röviddel a szerződések aláírása után szinte minden napvilágot látott.

A film főszereplője - egyben executive producere - Jennifer Grey lesz, aki az 1987-es filmben a női főszereplőt, Babyt alakította. A férfi főszereplőről azonban egyelőre semmit nem lehet tudni. Jon Feltheimer elmondta, a 2009-ben elhunyt Patrick Swayze pótolhatatlan, mindenkinek nagyon fog hiányozni a következő részből.

Az új filmet az Eleven testek rendezőjére, Jonathan Levine-ra bízták. A Lionsgate vezére szerint egy ugyanolyan romantikus, nosztalgikus filmre kell készülni, amire a franchise rajongói mindig is vágytak.

Az eredeti film előzetesét itt lehet megnézni:

A Dirty Dancinget (magyarul Piszkos tánc) alig 5 millió dollárból forgatták, ehhez képest 218 millió dollár bevételt termelt. A Lionsgate 2004-ben már megpróbálkozott egy folytatással, de a 25 millió dollárból forgatott Dirty Dancing 2. hatalmas bukás lett: csupán 27,7 millió dolláros bevételt termelt. Igaz, a 16 évvel ezelőtti folytatásnak a címen kívül tulajdonképpen semmi köze nem volt a kultikus első részhez.

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
sziget-soki.jpg

„Ott kellene lennem, nem itthon a konyhámban, és ez nagyon fáj” – Sziget-stábtagok az elmaradó fesztiválról

Megkérdeztük a szervezői csapat emblematikus tagjait, akiknek évtizedek óta szinte minden nyaruk erről szólt, hogyan élik meg az idei évet.
Láng Dávid; címkép. MTI/Sóki Tamás - szmo.hu
2020. augusztus 05.


hirdetés

Egy alternatív univerzumban ma kezdődött volna a 28. Sziget fesztivál, azonban rengeteg más tömegrendezvényhez hasonlóan ez is a koronavírus áldozata lett: 1993 óta először néptelen marad a Hajógyári-sziget idén nyáron.

Ennek apropóján olyan stábtagokat kérdeztünk, akik szinte a kezdetektől, de legalábbis évtizedek óta részt vesznek a fesztivál szervezésében. Vagy ha már nem, látogatóként azóta is kijárnak.

Arra voltunk kíváncsiak, mi volt a feladatuk pontosan, mit éreznek most, amikor már javában kint kellene lenniük, és vajon inkább bizakodóak, vagy pesszimisták a jövőt illetően.

Bihari Balázs

„Az én esetemben a látogató és stábtag-lét viszonylag gyorsan összeolvadt: a legelső Szigeten nem voltam jelen, mert bár hallottam róla, de nem éreztem a Kistamás Laci és Kelényi Tódor által szervezett, ám megszűnt Nap-Nap Fesztivál alternatívájának. Tévedtem.

hirdetés

Mint ex-narancsos írtam már a Szigetről, majd 1996-tól 2002-ig az idén 25 éves Wanted magazin színeiben dolgoztam, amely Gerendai Károly és Szűcs Alfréd közös vállalkozásaként indult, de később beolvadt a Sziget Kft-be. Így nem hivatalosan 1996-tól, papíron 1999-től voltam Sziget-stábtag, 2002 nyarától a sziget.hu főszerkesztője 2009-ig, illetve külsősként a 2013-as Szigetig.

Jó pár évig nagyon nehéz is volt átkapcsolni látogató üzemmódba, mert nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy nincs semmi dolgom: sőt rettenetesen frusztrált, ezért néha mások számára indokolatlan időben és módon felálltam és hazamentem inkább.

Van az a típusú fesztiválpörgés, ami egy nyáron át napi huszonnégy órás készültséget igényel és ha vége van, még legalább egy hétig pörögsz, vagy egy belső remegést érzel. Egészen biztosan nem egészséges természetes drog. Szerintem az egész fesztiválipar ezért az adrenalinlöketet adó élményekért dolgozik. A jelenlegi életemre a mai napig kihat a Sziget, a kapcsolatrendszerem, a munkáim, az ezekhez való viszonyom nagyon sokszor ebből jön.

Az idei szezont elég furcsán élem meg: bár évtizedek óta nem volt olyan nyaram, amely nem a fesztiválokról vagy a koncertezésről szólt volna, de most átkonvertáltam az agyam arra, hogy egyszerűen nyár van. A Fekete Zajra viszont tervezem, hogy elmegyek.

Ami pedig a jövőt illeti, azt hiszem, Kádár Tamás mindent leírt pontokba szedve annak kapcsán, milyen teendők lennének szükségesek.”

Derdák András

„A második évben kerültem a fesztivál közelébe, de már az első Szigethez is volt közöm olyan módon, hogy akkoriban önkormányzati képviselő és Fidesz-frakcióvezető voltam Óbudán. Épp nemrég találtam meg egy Tarlós Istvánnal közös nyilatkozatomat, amiben támogatásunkról biztosítjuk a szervezőket, ugyanakkor figyelmeztetjük is őket, hogy be kell tartsák a szabályokat.

1994-től aztán már színpadot is szerveztem, mivel a barátaimmal közösen üzemeltettük a Banán Klub nevű óbudai kultúrházat, ennek lett egy kitelepülése, ami több mint 10 évig működött. Az elején mi voltunk az "amatőr színpad", aztán fokozatosan jazz helyszínné alakultunk át.

A 2000-es évek közepétől következett 5 év kihagyás, ezalatt diplomata voltam Párizsban a Magyar Intézet vezetőjeként. Ennek az időszaknak a végén házasodtunk össze a feleségemmel, Földes Anitával, majd elköltöztünk Montpellierbe, ami délen van, Marseille és Barcelona között nagyjából félúton a tengerparton. Régi barátunk, Rády Kriszta volt az első a Szigeten, aki külföldieket kezdett szervezni. Az ő szörnyű elvesztése után vettük át az általa elkezdett munkát.

Azóta mi vagyunk a Sziget francia promóterei, idővel alkalmazottaink is lettek, az utóbbi időben öten csináltuk főállásban egész évben. Mi szerveztük a francia fellépőket és a látogatók nagy részét is, rengeteg munkát tettünk abba, hogy népszerűsítsük a fesztivált. Ennek köszönhetően a magyarok és a hollandok után egy ideje a franciák voltak a legtöbben a Szigeten.

Nekem nagyon fájdalmas az idei szezon, főleg ahogy a Facebookon felbukkanó emlékeket nézem: gyakorlatilag nincs olyan kép, amikor ebben az időszakban ne a Szigeten állnék. Egy egész francia negyedet koordináltunk ott, külön kempinggel, sajtóirodával és étteremmel. Ma egyébként két francia újságíró barátunkkal ebédeltünk annak apropóján, hogy hosszú évek óta mindig tudósítottak a fesztiválról, és ezúttal nem tehetik meg.

Akárhogy is nézem, most nem a helyemen vagyok: ott kellene lennem, nem pedig a konyhámban Franciaországban. A legrosszabb pedig az, hogy nem úgy tűnik, hogy jövő nyárra visszaállnak a korábbi szintre a nemzetközi utazások, ezért könnyen lehet, hogy a cégemmel végleg el kell búcsúznunk a fesztiváltól.”

Kardos József

„A '90-es évek közepén, a második vagy harmadik Sziget idején kapcsolódtam be, pár évig jegyszedő voltam, majd külföldi fellépők szállásfoglalásait, repülőjegyeit intéztem, illetve fuvaroztam őket a reptérről a szállodába és a fesztiválra. De ezt mind csak nyári munkaként, nem voltam főállású alkalmazott. 1999-ben azonban megürült a programigazgatói pozíció, Karcsi (Gerendai Károly – a szerk.) pedig engem kért fel rá.

Akkor ugrottam a mélyvízbe: 10 éven át voltam programigazgató, de miután beütött a válság és nagyon komolyan vissza kellett vágni a kiadásokat, ilyen körülmények között nem szerettem volna tovább csinálni. Nem vesztünk össze, de elváltak útjaink a céggel. Ezután hat évig nem volt közöm a fesztiválhoz, majd amikor 2014-ben felmondott az utódom, visszahívtak ugyanabba a munkakörbe.

Az idei év rendkívül depresszív és lehangoló, szörnyű érzés, hogy nem csinálhatjuk azt, amihez értünk és a legjobban szeretjük. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy a jövő is teljesen bizonytalan.

Éppen ma olvastam, hogy a Glastonbury fesztiválnál már abban sem biztosak, vajon 2021-ben megtarthatják-e. Ugyanezt érzem én is, mi sem merünk egyáltalán előre tervezni.

Március óta takaréklángon működünk, nem igazán tudunk mit csinálni azon kívül, hogy elvarrjuk az idei szálakat (fellépők lemondása, jegyek visszatérítése stb.) A jövő évet sem tudjuk elkezdeni érdemben szervezni addig, amíg nem lehet látni világosan, normalizálódik-e a járványhelyzet, lesz-e addigra hatásos vakcina.

Sajnos nem vagyok bizakodó a közeli jövőt illetően. Biztos, hogy jó néhány évbe fog telni, amíg a fesztiválok és a zeneipar magához tud térni. Ez nem megy egyik évről a másikra. Bízzunk benne, hogy jövőre el tudunk kezdeni megint építkezni a látogatóink, a művészek és mindenki érdekében.”

További nyilatkozókért lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!