hirdetés
pszichologus_nyitokep.jpg

Nem az anyaság ellen írták a pszichológusok a levelet

Csupán azt szerették volna, ha Bagdy Emőke véleménye mellett más hangok is megszólalnak a nőkkel kapcsolatban.
Szegedi Éva interjúja, Fotó: Löfgren Emma - szmo.hu
2016. január 29.


hirdetés

Nyílt levelet írtak magyar pszichológusok Bagdy Emőkének. Levelükben azt kifogásolják, hogy kollégájuk Kövér László és Kovács Ákos szavaival egybecsengve úgy próbálja beállítani, mintha csupán az anyaság lehetne a női élet egyetlen célja. A nyílt levélről korábban itt írtunk.

Azóta több mint hatszázan írták alá a levelet: pszichológusok, pszichológus hallgatók és segítő szakmákban dolgozók. Az elsők között volt Molnár Erika pszichodráma vezető és Máriási Dóra pszichológus. Leültünk beszélgetni a levélről és a női sorsról.

"Amikor női és férfi mivoltunkról beszélek, akkor princípiumokról is szólok. (...) A nő nembeli beteljesülése az anyaság.(..)

Mi, nők magunk mellé, fölé helyezzük párunkat, hogy védjen és szeressen meg minket. (...) Ez az alárendelődő, szeretetteli odatartozás, amely határtalanul átadja magát, nem félve, hogy önmagát kiszolgáltatja, és rábízza magát a férfi szeretetére, ez a tiszta nőiség megnyilvánulása” írja Bagdy Emőke Hogyan lehetnénk boldogabbak? című könyvében."

- Mit éreztek, miért kellett megírniuk a levelet, az Önök számára mi volt az utolsó csepp a pohárban?

Molnár Erika: A princípium. Mivel sokan nem értették a szó körüli felháborodás okát, fontos tisztáznunk a jelentését. A princípium nem megengedő, hanem előíró szó, vagyis, ha nem teljesítem, akkor "nem vagyok teljes értékű" nő, ember, anya. Azt mondja, nincs választásod, ilyennek kell lenned. A másik oldalon, a gender-szemlélet megengedő, azaz  ránk bízza, hogy a biológiai nemünket milyen társadalmi tartalmakkal töltjük fel, hogy például határozott vagy határozatlanabb nők leszünk-e, szeretünk-e főzni avagy nem, egyáltalán: hogy akarunk-e gyereket vagy sem. A választás joga a miénk. Óriási a különbség a két szemlélet között.

Máriási Dóra: Nekem személy szerint az volt az utolsó csepp, hogy ismert szaktekintélyként nem lehetünk ennyire előíróak. Ha ez a nézet nehéz érzéseket kelthet emberekben, ez ellen fel kell emelnünk a szavunkat.

Mi a genderszemlélet? Mit jelent a gender?

A gender szó jelentése: társadalmi nem. Vagyis: mindazon tulajdonságok, viselkedésformák és szerepek, melyet a társadalom az egyéntől biológia neme folytán elvár. Tehát azoknak a dolgoknak az összessége, amit a férfiaknak és a nőknek tulajdonítanak, vagy amit a nőktől, illetve a férfiaktól elvárnak.

A gender-elmélet azt mondja: az ismert közhelyek (a férfiak hűtlenek, a lányok nem értik a matematikát) nem bizonyíthatók biológiai alapon. Azt vallja, hogy a nők és férfiak csoportján belül is óriási különbségek lehetnek egyes emberek között.

A gender-elmélet egyáltalán nem a biológiai nemet kívánja háttérbe szorítani, hanem az azokhoz társított elvárásokat.

kep2

Máriási Dóra: A probléma az, hogy kollégánk szaktekintélyként olyan álláspontot képviselt, amely, ha van rá szándék, könnyen felhasználható  pártpolitikai célokra és akaratra. Ráadásul ez az álláspont sokak számára kirekesztő. A kirekesztés, megkülönböztetés a kutatások szerint szenvedést okoz. A hátrányosabb helyzetben levő nők esetében sokkal gyakrabban jelennek meg önértékelési zavarok, szorongások. Fontos, hogy ne csak egyéni szinten vagy terápiás térben támogassuk a klienseinket, ne csak ott próbáljuk feldolgozni ezeket a nehézségeket, hanem nyilvánosan is támogassuk őket. Mert szakemberként abban is felelősségünk van, hogy mi szűrődik le a közéletben zajló folyamatokból az emberekben.

Molnár Erika: A pszichodráma képzésen úgy lettünk kondicionálva, hogy mi csak feldobhatunk labdákat, javaslatot tehetünk különböző megoldásokra, és legfeljebb az mondhatjuk: „ha ezt vagy azt igaznak érzed, mondd ki, akkor ez a te utad.” Nagyon kevés prekoncepciónk van arról, hogy a klienseink milyen megoldást találnak a kérdéseikre. Régen rossz, és szakmailag kifogásolható eljárás, ha a segítő szakember úgymond előre tudja, hogy egy terápiás folyamatnak milyen irányba kell haladnia, és milyen “kívánatos” végeredménnyel kell zárulnia.

- Ezek szerint nem az anyaság ellen íródott a tiltakozó levél?

Máriási Dóra: Egyáltalán nem az anyaság ellen vagyunk, mert az valóban sok nőnek lehet szabad választásából az önkiteljesedése csúcsa. Ám emellett rengeteg más faktor van. Az anyaság, bizonyos elméletalkotók megközelítésében, a nő személyiségfejlődésének egyik állomásaként tekinthető, de előtte és utána  illetve mellette még ezek az elméletek is megengednek más feladatokat.

kep1

Máriási Dóra pszichológus 2012-2015 között folytatta doktori tanulmányait. Ezalatt vált számára világossá, hogy gyakorló pszichológusként elengedhetetlen a társadalmi környezet iránti érzékenység, ami sokszor nem kap kellő hangsúlyt a hazai szakmai közegben. Ezért Vida Katalinnal feminista szemléletű női önismereti csoportjaikban az egyéni tapasztalatok és élmények társadalmi gyökereire, tudatosítására is hangsúlyt fektetnek. Szakmailag fontosnak tartja a feminista, a tanácsadói szemlélet és a kritikai pszichológia összehangolását.

Molnár Erika pszichodráma vezető, a Szereprulett alapítója. 1999-ben pénzügyi és vezetői információs rendszerek szakon szerzett diplomát, az üzleti szférában dolgozik tanácsadóként, emellett 2002 óta foglalkozik pszichodrámával. Módszertani képzését a Magyar Pszichodráma Egyesületben végezte, 5 éve vezet önismereti csoportokat. 2004-ben alapította a Szereprulettet, amelyen belül gender-érzékeny csoportterápiás módszertan kidolgozására és alkalmazására fókuszál. Önismereti csoportjaiban kifejezetten törekszik arra, hogy tágabb társadalmi kontextusba helyezze az egyéni folyamatokat, és a nemi szerepeikkel kapcsolatos tudatosság növelésével segítse a csoport tagjait konkrét problémáik megoldásában.

- A levél hogyan született, és ki fogalmazta?

Máriási Dóra: Alulról szerveződő Facebook-csoportból indult, a pszichológusok magánszemélyként vettek ebben részt. Bárki véleményezhette, hozzászólhatott.

- Milyen visszajelzéseket kaptak szakmán belül?

Molnár Erika: Az az eddigi benyomásom, hogy akik a nemtetszésüket fejezték ki a szakmabeliek közül, azok inkább a levél formájával nem értettek egyet. Kimondottan a tartalmat kifogásoló, szakmai érveket felsorakoztató ellenvéleménnyel csak elvétve találkoztunk.

Máriási Dóra: Mivel sokszínű a szakma, sokféle reakció érkezett. Születtek ezzel ellentétes  vélemények is – ez várható volt. Úgy gondolom, hogy ennyi aláíró jelentős támogatást jelent, az üzenete az, hogy érdemes volt meglépni. Azért nem volt előzmények nélküli a téma.

- Hogyhogy?

Máriási Dóra: Több kollégánk is adott interjút, publikálta a kutatásait, szervezett kerekasztal-beszélgetést, tartott konferenciákat akár a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban, akár arról, hogy a genderszemlélet mennyire menjen át terápiába, tanácsadásba. Ám ezek nem kaptak nagy nyilvánosságot, nem szivárgott át a köztudatba, tudományos szakmai körökön belül sem túlságosan terjedt el a téma.

kep3

- Mennyire lehet hatásos ez a levél, amikor tele van online petíciókkal a net?

Molnár Erika: Elértük, hogy a téma bekerült a köztudatba, és ettől fogva erről nem lehet ugyanúgy beszélni,  mint korábban. Feltételezésem szerint, aki  "princípiumban utazik", és ezzel kapcsolatban nyilatkozik, lehet, hogy ezután óvatosabban fogalmaz. Ha ez mégsem így történne, akkor is sokkal nagyobb mozgástér nyílt a kritikákra és a reakciókra.

- Tehát felkiáltójelnek és ellensúlynak szánták a nyílt levelet?

Máriási Dóra: Az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet: nem csak egyfajta hang létezik a szakmán belül. Az még kérdés, hogy ennek az ügynek a hosszú távú hatása mi lesz, abban továbbra is felelősségünk van, hogy termékeny viták szülessenek, és ne fajuljon bebetonozott állásból folytatott csatározássá – ami itthon a közéletre jellemző. Reméljük, a pszichológusi szakmán belül is elindulhat a belső formáink megkérdőjelezése, illetve a működésünk felülvizsgálata is, hogy elkerüljük, hogy ennyire gendervakon, tudatosság és kontroll híján működjünk.

Molnár Erika: Amit Dóri mond, az nem is olyan egyszerű, mivel tudomásom szerint kimondottan gender szemléletű módszertani képzés nincsen. A pszichodráma képzésünk alatt soha nem találkoztam olyan  megközelítéssel, még felvetés szintjén sem, amely behozta volna a genderes szempontot. Jelenleg azon dolgozunk, hogy kialakítsunk  egy olyan  módszertant, amely  az egyéni folyamatok és a társadalmi kontextus egyidejű figyelembevételével működik Kicsit ugyan még mi is tapogatózunk, hogy miként lehet ezt beépíteni a gyakorlatunkba, de az világosan látszódik, hogy errefelé kell mennünk, hiszen nem légüres térben élünk. Az egyéni problémák nem függetleníthetőek attól a környezettől és társadalmi berendezkedéstől, amelyben keletkeztek.

kep5

- A "sztárpszichológusok" és "sztárpszichiáterek" szereplése hogyan befolyásolja a szakmát?

Máriási Dóra: Kutatóként közvetlenül talán nem feltétlenül befolyásolja. Inkább azt, hogy egy-egy témáról mi terjed el a közgondolkodásban, hiszen ennek formálásában, valószínűleg, sokkal nagyobb szerepük van, mint azoknak a kollégáknak, akik a háttérben maradva végzik a munkájukat.

A leendő kliensek magukról való gondolkodását befolyásolják: mitől kellene boldognak lenniük, mi a "normális", milyennek "kellene lennie" egy férfinak vagy egy nőnek… Lesz, aki felvilágosultabban érkezik, konkrétabb elvárásai lehetnek a pszichológussal szemben. Lesznek viszont olyanok is, akik - ha esetleg nem pontosan fogalmaz a szakember, vagy olyasmit állít, amely egy másik nézőpontból/irányból megkérdőjelezhető - szenvedni fognak a kinyilatkoztatásoktól, szorongást, félelmet váltanak ki belőlük.

- A pszichológusi szakma megítélése változik?

Molnár Erika: A pszichológusok mellett az egyéb segítő szakmák képviselőjeként gyakran tapasztalom azt az önismereti csoportjainkban, hogy akit korábban megpróbáltak betolni a tanácsadók ebbe a női princípiumba, például spirituális-ezoterikus irányból, arról nagyon sok munkával jár levenni ezt a terhet.  Nem kevésbé azt a nyomást, hogy egy  másik segítő a szakértő pozíciójából  azt mondta  az illetőnek :  „márpedig neked ezen értékek szerint kell működnöd”. Ilyenkor azt is meg kell erősítenünk, hogy a kliens nyugodtan elengedheti ezt a korábbi tanácsot.

- Mintha az elmúlt 25 évben nem hangzott volna el ennyi alkalommal, mint mostanában, hogy a nők mit ne akarjanak csinálni, ki ne akarjanak lenni, mi a dolguk.

Máriási Dóra: Fontos kérdésre mutatott rá. A pszichológia sem létezik politikai, illetve történelmi kontextus nélkül. Ez nem ördögtől való dolog, ezzel mi számolunk. A gender-tudományok figyelembe veszik, hogy a huszonegyedik századig milyen változások zajlottak a nők életében és azt is, hogy a gazdasági-politikai folyamatok hogyan alakították a pszichés tapasztalataikat és a kapcsolataikat.

Most ilyen időket élünk: átpolitizálódott a nők élete, önmegvalósítása, a nők szerepe a családban. Ezáltal a pszichológusok munkája is, hiszen ők is elkezdtek reflektálni erre aszerint, mit vélnek helyesnek a szakmai tudásuk, tudományos kutatásaik alapján.

Molnár Erika: Jó esetben a segítők is sokat dolgoznak a saját mintáikon, de alapvetően egy adott szocializációs háttérrel rendelkezünk. Mi is a pillanatnyi társadalmi közegben mozgunk, nyilvánvalóan van saját értékrendünk, működésmódunk, beidegződéseink. Ezekett képviselnünk is kell, ettől válunk hitelessé a kliensek számára. De a saját értékrendünket csak egy határig képviselhetjük, nem tolhatjuk rá azokra, akik hozzánk fordulnak. A segítő szakma nem írhatja elő a klienseknek, hogy milyenek lehetnek.

kep4

Máriási Dóra: Az se feledjük el, hogy azokat a problémákat, amelyeknek társadalmi gyökerük van, például hogy egy kisgyermekes anya elmenjen-e dolgozni, vagy maradjon otthon évekig, nem csupaszíthatjuk le olyan kérdéssé, hogy ő jó anya-e vagy sem! A döntéseinket társadalmi, gazdasági, családi, párkapcsolati tényezők befolyásolják, valamint az, hogy a választott szakmánk mit vár el tőlünk. Az csapda, ha pártpolitikai célokat - akár félreérthetően - támogatva teszünk kijelentéseket arról, hogy egy nő mikor működik jól és mikor nem.

- Sokan megfogalmazták, hogy olyan érzésük van, mintha 19. századi nézetek bukkannának fel újra és újra. Ez mennyiben lehet veszélyes?

Máriási Dóra: Olyan szerepeket kínálunk fel ezzel a nőknek, amelyek korlátozzák a lehetőségeiket, a 20. század során elért politikai jogokat, a foglalkoztatásban elért eredményeket. A nők mára magas pozíciókig is eljuthatnak a munkahelyükön, csakúgy, mint a férfiak - a még mindig tapasztalható különbségek ellenére. Ha szűkebb mozgástérbe kényszerítjük a nőket, veszíteni fognak az autonómiájukból.

Ilyenkor a mi szakmai felelősségünk az, hogy kritikusan kezeljük azokat az elméleteket, amelyekkel a társadalmi jelenségeket magyarázzuk. Elképzelhető, hogy a 19. század végén azok az elméletek nagyon jól meg tudták magyarázni az akkori helyzeteket és a nők akkori élményeit, de ezek azóta változhattak. Így egy elmélet, ami valamikor talán jó volt, most már nem biztos, hogy helytálló.

- A családok életében milyen kockázatokat rejt magában, ha a nőknek előírnak kötelező viselkedésformákat?

Molnár Erika: A külvilág elvárásai és a belső ambíciók találkozása hatalmas feszültséget okozhat.. Ha egy anya belecsúszik egy érzelmileg ellentmondásos, többnyire erős szorongást kiváltó helyzetbe, akkor tapasztalataim szerint ezt a feszültséget valahol levezeti. Mivel mindenki "lefelé rúg", ilyenkor kerülhet anyaként  bántalmazó szerepbe egy nő. Óriási a veszély, hogy a felülről érkező szerepnyomás a végén a gyerekeken fog csattanni. Ember legyen a talpán, aki egy  feszült érzelmi állapotban ezt magában tudja tartani és nem a gyerekek felé nyitja ki a szelepet, hanem segítőhöz fordul vele.

Máriási Dóra: Ugyanakkor a nőknek is nagy a felelősségük abban, hogyan reagálnak, milyen egyéni döntéseket hoznak. Az a célunk, hogy hidat képezzünk a szakma és a klienseink között, és a nőket segítsük megfelelő döntéseket hozni. Hiszen elsősorban mi a klienseinkre tettük fel a hivatásunkat, és ebben a kérdésben is az ő szempontjaikat igyekszünk figyelembe venni.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
20190615_083643.jpg

50 ezer forintot spórol havonta a kisgyerekes család azzal, hogy hulladékmentesen élnek

Mit csinál egy környezettudatos anya, ha a gyerek chipset kíván? Mit használnak babasampon helyett? Hogyan csökkent le egyetlen pici szemetes méretűre a heti hulladékmennyiségük pár év alatt? Egy kétgyerekes anyukával beszélgettünk.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2019. június 15.



Flaisz Barbara állatorvos egy főváros közeli kisvárosban él családjával. Évek óta ismerem, de csak nemrég tudtam meg róla, hogy a hulladékmentesség elkötelezett híve. Nem kampányol harsányan, de annál intenzívebben foglalkozik a témával. Ő moderálja a Háztartásom hulladék nélkül - Dél-Kelet Pest megye Facebook-oldalt, ahol csupa egyszerű és kreatív ötletet oszt meg társaival együtt azoknak, akik igyekeznének kevesebb hulladékkal terhelni a környezetüket. Arról beszélgettünk, milyen kisgyerekesként a zero waste-gyakorlat jegyében élni.

Vágjunk a közepébe. Mennyi szemetet termeltetek mondjuk 5 évvel ezelőtt és hogy állsz vele most?

Négy fős család vagyunk és van egy körülbelül 15-20 literes kiskukánk. Ez régebben hetente háromszor telt meg - ma már csak egyszer.

Mikor és milyen hatásra kezdtél el a zero waste témájával foglalkozni?

Amikor a kisfiam egy éves volt - vagyis 2016 novembere körül -, elég sokat olvastam a mosható pelenkáról. Arra gondoltunk, talán könnyebb lesz átállnia a szobatisztaságra, ha nem a kidobható változatot használjuk. Aztán kiderült, hogy a mosható pelenkás babák kábé ugyanúgy válnak szobatisztává, mint az eldobható pelenkások - csak annyi a különbség, hogy láthatóan kevesebb a szemét."

"Már akkor is szelektíven gyűjtöttük a szemetet - és a szelektívben is látszik a különbség. Akkor két zsák műanyagot tettünk ki - ma már csak egyet. Aztán tagja lettem a "Háztartásom hulladék nélkül" névre hallgató Facebook-csoportnak, ahol egymás után jöttek az ötletek, mindenki megosztotta, mit hogyan csinál.

Lelkiismereti kérdéssé is vált ez benned? Fontossá vált, hogy kevés szemetet termelj?

Most már igen. Persze ez fokozatosan alakult ki, ahogy figyelemmel kísértem a háztartási ötleteket. Láttam, hogy mások kis zsákokat varrnak, amiben veszik a kenyeret meg a zöldséget, és én is szerettem volna ilyet. Nagyon megtetszett, jópofa volt, hogy hálós, mintás zsákokba lehet pakolni, nem a nejlonzacskóba - tehát környezetbarát is. Ezért vettünk egy varrógépet és én is elkezdtem ilyen kis textilzsákokat varrogatni. Ez volt az első lépés.

Hogy képzeljük el egy bevásárlásodat?

Mi már nem járunk bevásárlóközpontokba, mert az élelmiszert ilyen alternatív módon egyszerűbb megvenni helyi boltokban és kistermelőknél. A második lépés, amin például el lehet gondolkodni, hogy miként vásárolunk húst és felvágottat.

Hiszen a gyümölcs és a pékáru nem nehéz kérdés: ezt megoldod a zsákkal. De mi a helyzet a sajttal, a felvágottakkal? A zero waste elve alapján ezeket általunk vitt dobozban lehet hazavinni,

de ez a nagyobb szupermarketekben nem mindenütt elfogadott, sok helyen még nem nézik jó szemmel, a saját higiéniai előírásaik miatt. Ezért egyszerűbb ezt kisebb üzletekben, kistermelőknél elintézni. Megtervezzük a bevásárlásainkat, például kedden elmegyünk a henteshez, annyi dobozt viszünk, amennyi kell - szerdán meg mondjuk a tejboltba megyünk és annyi üveget viszünk, amennyire szükség van.

Több zöldség-gyümölcsfajtát nem is kell megvenned. Mit termesztesz itthon?

Cseresznyét, meggyet, barackot, körtét, szilvát, ribizlit. Fűszernövényeink is vannak: bazsalikom, tárkony, rozmaring, menta. Zöldségféléket is termesztünk. Elég sok minden van, ahhoz képest, hogy nem is túl nagy a telek.

Gabonafélékhez, magvakhoz is saját doboz segítségével jutsz hozzá?

Igen. Most már a rizst is a piacon vásárolom a magosnál, aki egy hatalmas zsákból méri ki.

Mi a helyzet a tejjel?

A tejet saját üvegben - a félreértések elkerülése végett: üvegből van, nem palack, a szerző - vesszük. Az üveget könnyen lehet fertőtleníteni: kifőzni, forrázni. Egy részét tartósítjuk is egyből úgy, hogy joghurtot készítünk belőle.

Oltóanyaggal?

Nem. Egy liter tejet felforralok, és belekeverek egy kis doboz joghurtot. Így kapok egy liter joghurtot, amit tovább tudok oltani. Így lesz végül egy kis doboz joghurtból négy-öt kilónyi. Kifőzött befőttes üvegben tárolom. Tíz-tizenkét óra kell neki és kész is van.

Tejfölt is szoktál készíteni?

Nem, de azt is saját üvegbe tudom kérni a tejboltban.

Mindebből arra következtetek, hogy te magad főzöl, nem rendelitek az ételt.

Igen, de nem egyszerű. Bár volt, hogy elvittük a saját dobozunkban a gyümölcslevest az étteremből, viszont azt sehogy sem tudtam megértetni, hogy a pizzába szúrt háromágú műanyagot nem kérem. Az ilyen szituációkat úgy kerüljük ki, hogy nem rendelünk.

Bevallom, ha pizzát rendelek, pillanatnyilag eszembe sem jut ez a kis műanyag. Ehhez azért komoly szemléletváltásra van szükség.

Szerintem sok mindenre szépen fokozatosan jön rá az ember - aztán egymás után jönnek az ötletek és rájössz, hogy jé, ezt így is lehet csinálni. A gondolat először érlelődik, pár hétig, vagy hónapig, aztán elkezded máshogy csinálni.

Milyen gondolatisággal társul ez nálad? Aggódsz a Föld jövőjéért? A gyerekeidéért, az unokáidért?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
magany-halal-biztonsagi-or.png

Állandóan intézkedett, rángatta ki a kosarat a kezemből, ki nem állhattam – aztán meghalt

A biztonsági őröket senki sem szereti. Én sem kedveltem őt. Tizenöt éve nem kedveltem, amióta nap, mint nap belefutottam a közértben. Egy észrevétlen halál margójára.
Hargitay Judit - szmo.hu
2019. június 05.



Sokszor gondolkodom azon, vajon mi alapján mérlegeljük, hogy mennyire fontos egy halál. Ez kegyetlenül hangzik – “nem porciózunk emberéletet, mit képzelsz te!” –, de szerintem igen, nagyon is azt tesszük. Ösztönösen. A Dunán történt, valóban rettenetes hajókatasztrófa gyanútlan, szerencsétlen áldozatait most két ország – és a világ híreket olvasó része – gyászolja. Az ő haláluk mindenkit feldúl, teljesen jogosan, hiszen olyan váratlan, hidegrázósan szörnyű, olyan értelmetlen az egész. Egy ember elmegy a családjával vakációzni, befizet egy sétahajózásra egy gyönyörű városban, és hét másodperc alatt véget ér a számára minden.

Azt szoktuk mondani, minden élet ugyanannyit ér, és én hiszek abban, hogy ez így is van. Ám az emberek többsége nem úgy hal meg, ahogy ennek a hajóbalesetnek az áldozatai. Az emberek többsége észrevétlenül hal meg.

Egy-két szerette, néhány barát, kolléga elgyászolja. Az ismerősök, akikkel napi kapcsolatban volt, hümmögnek és a fejüket ingatják, meredten nézik a földet, mert ilyenkor úgy illik, azután minden megy tovább.

Talán emiatt a nagyon is érthető, univerzális közönyösség miatt emlékezem most meg egy olyan ember haláláról, aki szintén olyan észrevétlenül tűnt el a mindennapjaimból, mint azok a hegyi búvópatakok, amelyek csobognak, csalinkáznak erre-arra, aztán egyszer csak "megszűnnek”.

Ez az ember biztonsági őr volt, ötvenvalahány éves. Tizenöt éve, amióta a környéken lakom, az egyik helyi közértben dolgozott. Nem kedveltem. Az a mufurc, intézkedő, mindig, mindent jobban tudó személyiség volt, akit valahogy zsigerből kerül az ember. Szigorúan masírozott föl-alá a közért polcai között, helyére igazgatta az instant leveses zacskókat, felszedegette a zöldségespultról legurult krumplikat. Nagy, családi csomag vécépapírokat halmozott föl a polcok legtetejére, hogy elférjenek a tusfürdők meg a hintőporok.

Aztán beállt a pénztárosok mögé, és olykor parancsolóan rászólt egy-egy vásárlóra, hogy ne ide álljon, hanem a másik sorba, mert az rövidebb.

Kikapkodta a kezünkből az üres kosarakat, és katonásan feltornyozta a bejárat mellé, közben szemrehányóan nézett. Azzal a “ha én nem lennék itt, össze-vissza hánykódnának ezek a kosarak, maguk aztán helyre nem raknának semmit, trehány népség” pillantással. Ha túl hosszúra nyúltak a sorok, hátrakiabált a raktárba: “Klárika!”. Klárika hamarosan fel is bukkant, és megnyitott egy új pénztárt.

Sokszor jutott eszembe, hogy egyszer be kéne szólni neki: mit főnökösködik itt, meg irányítgatja a vásárlókat. Nem vagyunk hülyék, magunktól is tudjuk, hogy a rövidebb sorba érdemes beállni. De soha nem szóltam. Talán azért, mert ez az ember alapvetően ártalmatlan volt. És a maga módján kifejezetten segítőkész.

Valahányszor rám nézett azzal a konok pillantásával, vagy sokatmondóan elvette az üres kosaramat, az a sejtésem támadt: ő így akarja éreztetni, hogy a munkája fontos, hogy a léte számít, hogy a világ akkor van rendben, ha egy kicsit ő is hozzájárul.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
momentum-csehkatalin-1.jpg

Cseh Katalin: Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága

A Momentum frissen megválasztott EP-képviselője három és fél éve vegán, és vonattal ment Brüsszelbe, hogy megmutassa: valós alternatíva kell a repüléssel szemben. Interjú.
Láng Dávid - szmo.hu
2019. június 12.



Az EP-választás egyik legnagyobb meglepetését a Momentum okozta, közel 350 ezren szavaztak rájuk, így két képviselőt is küldhetnek az Európai Parlamentbe. A párt listavezetőjével, Cseh Katalinnal arról beszélgettünk, milyen zöldpolitikát fognak képviselni, és hogy viszonyulnak az életünket pár éven belül teljesen átformáló digitális forradalomhoz.

– Hogy telt az elmúlt két hét a választás óta?

– Nagyon sűrű volt, felpörögtek az események. A jelentős részét Brüsszelben töltöttem, ahol a pártcsaládunknak az EP harmadik legnagyobb erejeként fontos szerep jut a tárgyalások során. Tulajdonképpen most dől el Európa sorsa a következő öt évre, és hatalmas megtiszteltetés, hogy a Momentum delegációjának vezetőjeként én is ott ülhetek abban a körben, ahol a döntések születnek.

Mi már az elmúlt időszakban is mindvégig azt képviseltük, hogy határozottabban fel kell lépni azért, hogy az uniót egy sokkal demokratikusabb, a jogállamiságot erősebben védő, a korrupció ellen minden erejével küzdő szervezetté tegyük. Örülök, hogy ezeket a szempontokat most a frakción belüli, illetve a frakciók közötti egyeztetéseken is képviselni tudom.

– Mesélne kicsit magáról? Hogyan került a politika közelébe, mennyire volt ez éles váltás ahhoz képest, amivel korábban foglalkozott?

– Orvosi egyetemen végeztem Magyarországon szülész-nőgyógyászként, aztán Hollandiában tanultam orvosi közgazdaságtant. Dolgoztam egy kutató cégnél, a felelősségtudat és a szívem hazahúzott, a hazai egészségügy állapotát ismerve szerettem volna inkább itt kamatoztatni a tudásom.

Miután elhelyezkedtem rezidensként, hamar szembesültem vele, milyen szinten hátráltatja a mindennapi munkavégzést a rossz kormányzás. Betegek halnak meg pusztán azért, mert a mindenkori kormány nem képes határozott lépéseket tenni a rendszer rendbetételére.

Ekkor döntöttem el, hogy komolyabban kell foglalkoznom a politikával: oda szerettem volna kerülni, ahol a döntéseket hozzák, és aktívan beleszólni, hogy jobb döntések szülessenek. Így kerültem közel a Momentumhoz, ahol az EP-kampányt már listavezetőként csinálhattam végig. Számomra egészen megdöbbentő, milyen szinten eltávolodtunk Európától az utóbbi években, és ezzel párhuzamosan mekkora pazarlás zajlik az EU-s pénzekkel. Annak az uniónak a pénzét szórja el a kormány, amit aztán óriásplakátokon gyaláz. Úgy éreztem, hogy ez ellen tenni kell.

– Az orvosi pályának mikor fordított hátat?

– Tavaly év elejéig, nagyjából az országgyűlési kampányig dolgoztam orvosként. Persze sajnálom, hogy a következő öt évben biztosan nem lesz módom gyógyítani, de ha jól végzem a dolgomat, politikusként is sokat tehetek majd azért, hogy egészségesebben éljenek a magyarok és jobbak legyenek az ellátási körülmények. Tiszteletben tartva azoknak a hősöknek a munkáját, akik nap mint nap küzdenek ezzel a rossz rendszerrel, szerintem itt az idő, hogy valaki megpróbálja magát a rendszert is rendbe tenni.

– A DK egyből a választási eredmény, vagyis Jávor Benedek és az LMP kiesése után bejelentette, hogy ők teljes mellszélességgel képviselik majd a zöldpolitikát Európában. A Momentum prioritásai között mennyire van elől ez a téma?

– Nagyon örülök, hogy a DK ezt mondta, szerintem minden párt prioritási listájának elején kellene szerepelnie. Ugyanis az nem pártpolitikai kérdés, élhető marad-e a bolygó akár már 10-20 év múlva. Sajnálom, hogy a Fidesz EP-program(nak nevezett) pontjai között az ég világon semmi említés nincs arról, hogyan akarnak hozzáállni a közelgő környezeti katasztrófa kezeléséhez. Sőt, Szijjártó Péter azóta el is mondta, hogy az autóipar fontosabb számára, mint a klímavédelem.

Nekünk a Momentumban az a véleményünk, hogy zöldnek lenni alap, nem jobb- vagy baloldaliság kérdése. A zöldpárti frakcióban a következő ciklusban valóban nem ül majd magyar képviselő, mi sem ott leszünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnánk kivenni a részünket abból a munkából, amit záros határidőn belül muszáj lesz elvégezni Európában. Hiszen a klímaváltozás nem ismer határokat, kizárólag összefogva, európai egységként vehetjük fel a harcot vele.

És a jelenleginél jóval határozottabb álláspontra van szükség: például el kellene kezdeni gondolkodni azon, hogy végre megadóztassuk a kerozin árát, hiszen mindenki tudja, hogy a repülés a leginkább környezetszennyező közlekedési mód.

– Ehhez azért előbb nem ártana versenyképes alternatívákat teremteni.

– Valóban, pont erre szeretném felhívni a figyelmet egy kisebb akcióval: legközelebb vonattal fogok kimenni Brüsszelbe, ami egy körülbelül 19 órás út lesz, két vagy három átszállással, kétszer annyiért, mint amibe egy átlagos repülőjegy kerül. (Erre az interjú elkészülte óta sor is került – a szerk.)

Egészen abszurdnak tartom, hogy fenntarthatóan élni ennyire körülményes és drága. Eléggé bántja a lelkiismeretemet, hogy ennyit kell majd repülnöm a munkám miatt, de ezen a viszonylaton jelenleg egyszerűen nincs valós alternatíva.

A politikusok beszélhetnek, amiről akarnak, de ha nem tesszük könnyen elérhetővé és olcsóvá a környezetkímélő életmódot mindenki számára, nehezen várhatjuk el az emberektől, hogy plusz áldozatot hozzanak miatta. Azért is szeretnék dolgozni, hogy ez megváltozzon: közvetlen vasúti összeköttetésre van szükség minél több európai nagyváros között, olyan árképzéssel, ami felveheti a versenyt a fapadosokkal.

– A politikában mostanában eléggé divatba jött felülni a „klímavonatra”: egyre többen dobálóznak hangzatos ígéretekkel, valós elhivatottság helyett opportunizmusból. A Momentum mit tehet azért, hogy elhiggyék róla, komolyan gondolja?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
szel-david-gender-cimkep-1000x727.jpg

„Ha a fiam háromévesen elém állt volna, hogy azt mondja, mostantól ő lány, elfogadom, és kivárok”

‘Nem öltöztetem tütübe és nem adok neki Barbie-babát, de nem szidom le vagy bonyolódom hosszas beszélgetésekbe’ – mondja Szél Dávid tanácsadó szakpszichológus. Szerinte a gendersemleges nevelésnél ma jóval nagyobb ‘parákkal’ kell szembenéznie egy szülőnek: például a pornóval és a dizájner-drogokkal.
Hargitay Judit. Címkép: Pexels - szmo.hu
2019. június 13.



A közvetlen ok, amiért megkerestem, egy itthon óriási felháborodást kiváltó hír volt. Charlize Theron hollywoodi színésznő bejelentette: hároméves kora óta kislányként neveli a fiát, mert a gyerek úgy akarja. Azóta lányruhákat ad rá, és lányként kezeli. Csak úgy ömlöttek a cikk alá a színésznőt becsmérlő kommentek, teljesen kiverte a biztosítékot.

– Mi a véleménye erről?

– A lányruhákat én is túlzásnak tartom, pláne egy ekkora gyereknél, amikor a nemi identitás még csak gyerekcipőben jár, a nemhez igazodás pedig csak hat éves korra szilárdul igazán meg, de ezzel együtt sem látok akkora drámát ebben az ügyben.

A magyar társadalom meglehetősen ítélkező, moralizáló, és ami például a gyereknevelést illeti, még csak nem is különösebben következetes. A gyerek nemi identitásával kapcsolatban is elképesztő kockákban élünk: szerintünk, ha egy kisfiú kijelenti, hogy ő lány, az alapból nem normális dolog.

– Miért, ön szerint normális?

– Egyrészt rengeteg oka lehet egy ilyen mondatnak, másrészt egy kisgyereknél sok minden normális, ami nekünk furának tűnik. Gondoljunk arra, amikor azt mondja a gyerek, hogy ő gőzmozdony. És csihuhuzik. Vagy háromévesen elkezd számolni, és sorolja: “egy, kettő, kilenc, tizenhat.” Nem esünk neki, hogy hülyeséget mond, hanem megdicsérjük, hogy milyen jól számol.

Ha egy kisfiú közli, hogy ő lány, vagy fordítva, szerintem azt is érdemes egy ideig semlegesen kezelni, és kivárni. Nem kell se tütübe, se öltönybe öltöztetni, nem kell rátenni egy lapáttal, de hagyni kell, visszakérdezni, miért gondolja így, beszélgetni vele. Az esetek többségében az ilyesmi úgyis elmúlik.

– A nemsemleges (vagy gender-semleges) nevelés a nyugati világban egyre nagyobb teret hódít. Az a lényege, hogy ne erőltessük rá a gyerekre, hogy neki fiúként vagy lányként hogy KELL viselkednie, hadd döntse el ezt ő.

– Nézze, a gyereknevelésben szerintem nagyon tág keretek vannak. Sok mindent meg lehet tenni. Az én kislányom is megörökölt a fiú unokatesójától egy futóbiciklit, ami fekete, és rá van írva, hogy “Andris”. Nem esett kétségbe tőle. Egy szülőnek sem kell megijedni, hogy a lánya fiú lesz, ha szeret focizni. De még ennél súlyosabb dolgoknál sem kell rögtön riadót fújni.

Ismerek egy házaspárt, akik amikor elváltak, a hatéves fiuk hónapokig minden nap beöltözött otthon lányruhába, és úgy mászkált. Nem bántották, kivártak. Aztán abbahagyta. Valószínűleg a válás miatti szorongását dolgozta fel így. Ha egy kisgyerek tikkel, tépkedi a hajszálait, vagy esetleg azon kapjuk, hogy maszturbál, ne essünk rögtön pánikba. Figyeljük a viselkedését, próbáljuk megérteni, hogy milyen helyzetekben fordul elő, hátha megértjük, milyen belső parát vezet le ezzel. Az sem árt, ha megpróbáljuk szülőként végiggondolni, hogy mi min tudnánk változtatni, a lényeg viszont, hogy pont arról, amit csinál, nem érdemes beszélni, mert jó eséllyel nem is tudatosan csinálja.

Fotó: Marosi Viktor

– De mi van akkor, ha évekig más neműnek vallja magát, mint amilyennek született?

– Nyilván van az a pont, amikor már érdemes szakemberhez fordulni, de nem azonnal. Nem könnyű eltalálni a tökéletes időpontot, kicsit olyan ez, mint a tárkonyos raguleves. Hogy mennyi tárkony kell hozzá. Amikor már azt hisszük, bőven tettünk bele, nem kell több, na akkor még egy picit, és úgy lesz jó.

Vagyis bármit észlelünk a gyereken, ami fura, és nem múlik, és ha beszélgetünk vele, akkor sem jutunk előbbre, akkor is még legyünk türelmesek egy picit, és csak utána menjünk szakemberhez.

Természetesen ez a stratégia betegségeknél és komoly hangulatváltásoknál nem érvényes. Azt pedig kevesen tudják, hogy nem muszáj a legdrágább pszichológushoz fordulni: vannak mindenki számára elérhető területi, körzeti tanácsadók, ha pedig oda nem lehet bejutni (márpedig sokszor őrült várólisták vannak), a védőnők és a gyerekorvosok is nagyon tapasztaltak, őket is nyugodtan meg lehet kérdezni, ha aggódunk a gyerekért.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x