hirdetés
zaklatas4-1.jpg

Nem a nőket kell megtanítani arra, hogy őket hogyan ne zaklassák

Szinte nincsen olyan magyar nő, akinek ne szóltak volna be valami trágárságot élete során legalább egyszer. Az utcai zaklatás ellen tiltakozik a temiketkapsz kampány.
Szegedi Éva interjúja - szmo.hu
2017. július 26.


hirdetés

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal felhívásának tapasztalatairól Mérő Verával, az oldal alapítójával beszélgettünk.

- Te is kaptál azokhoz hasonló szövegeket, mint amelyek a Facebook-oldalatokon gyűlnek?

Hogyne, az elsőt, ha jól emlékszem, 11-12 évesen, fényes nappal, a Jászai Mari téren: „Nagyon szívesen kiny.lnám a p.ncidat.”

- Hogyan érezted magad?

Nehéz felidézni, inkább arra emlékszem, mennyire meglepődtem. Nem tudtam, miről beszél, csak sejtettem, hogy ez valamiféle szexuális utalás. Egy gyerek alapjáraton csupán annyit fog fel egy ilyen esetből, hogy valami furcsa történik vele, és ez nincsen rendben.

hirdetés

Mint arról beszámoltunk, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon egy hónappal ezelőtt hirdettek kampányt a nőket érő verbális provokációk, szóbeli erőszak, utcai zaklatás ellen.

Arra kérték az olvasóikat, hogy kommentben vagy üzenetben írják meg, miket szólnak be vagy szóltak be korábban ismeretlen férfiak.

A #temiketkapsz hashtaggel futó felhívásra elképesztő mennyiségű komment érkezett, és döbbenetes, milyen trágár szövegekkel zaklatják a kislányokat, nőket nap mint nap.merovera

A CIKKET A FELHÍVÁSRA ÉRKEZETT SZÖVEGEKKEL ILLUSZTRÁLTUK. AZOKKAL A TRÁGÁR SZÖVEGEKKEL, AMELYEKET A NŐK NAP MINT NAP MEGKAPNAK A FÉRFIAKTÓL AZ UTCÁN KORRA VALÓ TEKINTET NÉLKÜL.

- Mit gondolsz, mennyi nőt érinthet ez a fajta verbális zaklatás?

Jobb, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mennyit nem. Hasraütésre bemondott számokkal nem szeretnék dobálózni, és nem létező statisztikákra sem akarok hivatkozni, de véleményem szerint a nők legalább háromnegyedét érintette már valaha élete folyamán. A történeteiket beküldő, kommentelő olvasók szerint pedig nincsen olyan nő, akinek ne lenne legalább egy, de inkább több ilyen esete.

Olyan széles tömeget érinthet, hogy be kell látni: felesleges azon rugózni, hogy pontosan mennyi ember lehet érintett.

- Mi adta a végső lökést a kampány indításához és a Facebook-poszt megírásához?

Dédelgettem egy ideje, ezért nagyon örültem, amikor megkeresett régi, kedves színészkollégám, Köves Dóri, aki amúgy is sokszor küldött tartalmakat az oldalnak, tehát már eleve egy tematikus diskurzusban voltunk, az utóbbi időben pedig gyakori téma volt nálunk a “catcalling”. Így aztán épp kapóra jött, amikor Dórinak a (férfi) szinkronszínész kollégái felajánlották azt a lehetőséget, hogy nagyon szívesen felmondanák ezekkel az utcai zaklató szövegeket, hátha lehetne ezzel kezdeni valamit. A leendő videó ötlete erre már adta magát, így mindezt leegyeztettük chaten - és körülbelül 20 perc múlva már kint is volt a felhívás.

Bár sejtettem, hogy heves reakciók lesznek, ám arra nem számítottam, hogy ekkora cunami lesz belőle.

- Feltételezem, privát üzenetet is kaptatok, mivel nem mindenki meri leírni a saját történetét egy nyilvános Facebook-poszt alá.

Jogos a feltételezés, több száz ilyet kaptunk. Az egyik privát üzenetben egy már kétgyermekes, harmincas nő írta meg az édesapjával kapcsolatos történetet. Az egész gyermekkora azzal telt, hogy „Ott megy a biciklin egy jó segg!”, vagy amikor csinosan felöltözött egy buliba a gimiben, akkor ő nem csinos volt, hanem "tutajos", vagyis "faszállító", és a mai napig csapkodja a fenekét az apja. És nem tartja az apját rossz embernek, csak nem tudja elmagyarázni neki, hogy ez miért gáz.

Abban, hogy elkezdett rácsodálkozni arra, hogy ez mennyire rossz, az is közrejátszott, amikor hallotta, hogy a nagypapa azt mondta a síró kisfiának orrporszívózás közben, hogy „Ne bízz a nőkben, a nők már csak ilyenek.” Az apja számára ezek a megjegyzések csak apró viccelődések, pedig ezek közben mélyen beivódnak. Azt írta ez az olvasónk, hogy úgy 25 éves koráig nem értette, hogy miért kell kiakadni a kőművesfüttyön, és a leghangosabban vitatkozott ezzel.

De egyébként úgy 5-6 évvel ezelőtt én sem értettem volna.

- Ennyire mélyen gyökereznek a társadalomban ezek a szexista, bántó megjegyzések?

Mélyen gyökereznek és épp ezért nemigen tesszük szóvá, ráadásul a jelenség háttere nagyon komplex, ezért fontos a témában az érzékenyítés. Néhány éve még én is a klasszikus, legáltalánosabb véleményt mondtam volna erről: hogy persze már van a beszólásoknak az a formája, ami sértő, persze, az obszcén mondatoknak nem kellene elhangozniuk, de hát egy bók az csak egy bók, én örülök, ha kapok. Ma is azt gondolom, hogy az utcán ismerkedni nem ördögtől való, egy kedves bók pedig örömet okoz, de már értem, hogy miért és mennyire nem ilyen egyszerű ez. Mert van, akinek a bók inkább “bók” és elég nagy a szürke zóna; meddig bók és honnan zaklatás? Ki mondja meg? Szerintem mindig a fogadó fél.zaklatas1zaklatas3

- Mi alapján választjátok ki a szövegeket, amelyeket felolvasnak a színészek?

Mindenképpen szerepelni fognak köztük az ismétlődő megjegyzések, az a tíz-húsz mondat, ami vetésforgóban megy körbe. Ezen kívül nyilván bekerülnek az ízesebbek, a meglepőek. Körülbelül 2 ezer kommentet és több száz üzenetet kell átnéznem ehhez.

- Akadt, aki felháborodott, hogy mi szükség van a posztra? Hogy miért kell csúnya szavakat tartalmazó hozzászólásokat íratni az olvasóitokkal?

Csak egy troll volt, aki kifejezetten a csúnya szavak miatt reklamált, de az ehhez hasonló megjegyzéseket nem igazán kell nekem moderálnom, mert a közösség az ilyesmit nagyon hamar, belülről szankcionálja.

Mindenesetre vicces a felvetés, hogy kéretlenül megkapni ezeket oké, de beszélni róluk, megismételni már elfogadhatatlan alpáriság.

- És ha valaki felteszi azt a kérdést, hogy minek ezzel foglalkozni, amikor vannak ennél fontosabb társadalmi problémák is?

Ez egy klasszikus érvelési hiba, amikor egy ilyen kérdésre valaki úgy reagál, hogy „de hát gyerekek éheznek, hogy az oktatás és az egészségügy le van rohadva”. Ilyenkor az ember elmagyarázza, hogy

attól, hogy van A probléma, létezik a B probléma is, és az A problémáról való beszéd nem zárja ki és nem is gyengíti a B problémáról való beszédet.

Bármilyen társadalmi problémát vet fel az ember, mindig lesz néhány ember, aki úgy értékeli, hogy súlyosabbakkal is foglalkozhatnánk. Ilyenkor az ember nem érti: ha te úgy érzed, fontosabb problémákkal kell foglalkozni, akkor te miért nem foglalkozol azzal, miért rajtam kéred számon?zaklatas2

- Nem lehetséges, hogy szegény utcán beszólogató férfi csak nem tudja kifejezni kulturáltan, hogy tetszik neki a nő, nem akar ő igazából rosszat, nem akarja bántani? Olyan szép az a nő, rajta felejtette a szemét. Hiszen a kisfiú is biztosan csak jót akar, amikor meghúzza az oviban a kislány copfját...

- Azért hosszú út vezet attól, hogy ott felejtette a szemét, addig, hogy beszól. És nem is kell feltétlenül obszcénnak lennie ahhoz, hogy a másikat zavarba vagy kellemetlen helyzetbe hozza. Amiről én úgy gondolom, hogy csak egy kedves bók, az elképzelhető, hogy a buszon mellettem ülőnek már egyáltalán nem az. És az, hogy neki erre neki milyen oka, illetve komplex okhálózata van, az nem lesz kiírva a homlokára.

Ezért célszerű abból kiindulni, hogy nem biztos, hogy ennek örülni fog a célszemély, tehát jobb kihagyni? Erre is van azért megoldás: ha a kiszemelt ember felveszi velünk a szemkontaktust, netán (többször) visszamosolyog ránk, az lehet annak a jele, hogy valóban szívesen ismerkedne. Ha látványosan mered kifele az ablakon, gyanús, hogy nem kíváncsi ránk.

- Érdemes egyébként reagálni arra, ha valakinek valami nagyon csúnyát odaszólnak az utcán?

Helyzet-, hangulat-, temperamentum- és emberfüggő. Nem hiszem, hogy léteznek erre biztos módszerek. Azt sem hiszem, hogy bárkitől elvárható, hogy frappáns módon egy ízeset visszaszóljon; és persze helyzete is válogatja, mivel előfordul, hogy nevelési célzattal remekül vissza lehet szólni, és akár még hatása is van. Ám bizonyos helyzetekben valaki bármilyen okosan, átgondoltan válaszol, mondjuk eltörik az állkapcsát. És ennyit egészen biztosan nem ér.zaklatas4

- Külföldön készültek catcalling-ról rejtett kamerás felvételek, amelyeken fekete ruhás vagy talpig felöltözött nők járják a várost, és rögzítik, ki mit szól be neki. Ezek a videók segítenek felszámolni az utcai zaklatást? Vagy ellenkezőleg, kontraproduktívak? Érdekelne a véleményed.

- Azért nem tudom megítélni, mert nem olvastam erről hatástanulmányt. Ezek az úgynevezett társadalmi kísérletek, amelyek az elmúlt években divatosakká váltak, azért könnyen elég félrevezetőek lehetnek, és nem biztos, hogy ezek a legakkurátusabb társadalomtudományos módszerek a jelenség a vizsgálatára. Arra jók lehetnek, hogy egyes jelenségekre rámutassanak, hogy problémákat vethessünk fel a segítségükkel, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy

- Akad, aki a nők viselkedését, öltözködését bírálja, és a nőket teszi felelőssé amiatt, hogy beszólnak nekik az utcán.

Na, ha valami kiderült ebből a kampányból, akkor az, hogy ez nevetséges, nem kell ,,ribancosan”, sem sehogy öltözni, hogy beszóljanak, de még fiatalnak sem kell lenni hozzá. 76 éves nő éppúgy írt friss történetet, mint rengeteg kismama, kisgyermekes anyuka. Nyolc hónapos várandós nőnek mondta azt valaki, hogy „Úgy megb.szlak, hogy kijön a gyerek.” Egy másik kismamának az volt a szöveg, hogy „Úgy megb.szlak, hogy csinálok neked még egyet.” Hú, ezeket még idézni is megterhelő, pedig ezek még messze nem a legundorítóbbak. (És akkor a mellmarkolásról, alányúlásról, tömött járművön dörgölőzésről, mutogatásról még egy szót sem ejtettünk.)

Az ember azt gondolná, hogy valahol csak léteznek valamilyen határok. Nem. Nincsenek. Elég egyértelműen kiderült, hogy az utcai zaklatás nem függ össze az öltözködéssel, a korral, de még a családi állapottal sem. És előfordul, hogy két, egy méter alatti kissrác azt hallja, amint az anyukáját az utcán épp megkínálják egy kis… spermiummal.

A beérkező történetek többségében az elbeszélő sietve leszögezi, hogy nem volt kihívóan öltözve. Mintha neki kéne magyarázkodnia azért a zaklatásért, amitől akár halálfélelmet is érzett a megalázottság mellett. (A beszámolók szerint ez kimondottan gyakori velejárója az ilyen eseteknek.) Ami azt illeti, kell is, mert sokan nem hiszik el, hogy nem ezen múlik; ebben a témában is tombol az áldozathibáztatás.

Nem a nőket kell megtanítani arra, hogy őket hogyan ne zaklassák.

Ez pontosan olyan abszurd, mint a nőket megtanítani arra, hogy hogyan ne erőszakolják meg őket. Egy módja van annak, hogy megelőzzük, hogy nőket zaklassanak, bántalmazzanak vagy erőszakoljanak meg: az, hogy aki ilyet tenne, az ne tegye meg.zaklatas5

- Hogyan reagáltak a férfiak a kampányra és a beszólások szövegeire?

Kimondottan sokan írtak, és - nyilván az oldal tematikája miatt is -, túlnyomó többségben voltak azok, akik értették a helyzetet. Aki nem értette a kampány célját, annak a többiek elmagyarázták - sokszor meglepően sikeresen.

- Hová futhat ki a kampány? Meddig juthat el?

Egy utópiában elképzelt csúcsa a törvényi módosítás lenne, vagyis az, hogy az egyszeri, nyilvánosan történő zaklatást beemeljék a Btk-ba, mint önálló tényállást. Jelenleg van ugyan erre tényállásunk, a garázdaság, amit ezek a fajta zaklatások bőven kimerítenek, mivel megbotránkoztatásra és félelemkeltésre alkalmasak, de a joggyakorlatban ennek se híre, se hamva.

Több történetet is kaptunk arról, hogy aki megpróbál ezen az alapon feljelentést tenni a rendőrségen, azt elhajtják, legfeljebb megkérdezik tőle, hogy milyen ruhát viselt és közlik vele, hogy ne csodálkozzon.

Nincsenek illúzióim, a jelenlegi kampány még nem olyan erős, hogy eljusson egy Borsod megyei zsákfaluba is. Ahhoz, hogy a társadalom legszélesebb rétegeibe is eljusson az üzenet, és hosszútávon változást is eredményezzen, csak egy utat látok; ha az erőszakellenes nevelés már a bölcsődében elkezdődik. Ám egy olyan országban, ahol még az isztambuli egyezmény ratifikálása is megugorhatatlannak tűnik, ott nem tudom, mikor jutunk el idáig.

Ha belátnánk, hogy már a kisgyermekeket erőszakmentességre és egymás tiszteletére kellene nevelnünk, megállíthatnánk azt a folyamatot, hogy az erőszaktevők és az erőszakot elszenvedők újabb generációit termeljük ki. Hogy legalább tudatában legyen az elkövető, hogy amit tesz, az bizony zaklatás, bántalmazás, erőszak. Mert sokszor itt kezdődnek a gondok: a beszólóban nem tudatosul, hogy rosszat tesz, hogy sérülést okoz.

Az ideális az volna, ha olyan hangos társadalmi diskurzust tudna generálni a téma, amely már nyomást gyakorol a jogalkotókra. Igazából csak most kezdtük, de ha ebben a pillanatban vége lenne minden további nélkül a kampánynak, már most elégedett volnék, mert ezres nagyságrendben szólaltak meg az érintett nők. Ez már elindít egy láncreakciót. Ha mindegyikük környezetéből csak hárman megszólalnak, az már komoly láthatóságot jelent, és érzékelhető társadalmi diskurzust indíthat el.

A CIKKET A FELHÍVÁSRA ÉRKEZETT SZÖVEGEKKEL ILLUSZTRÁLTUK. AZOKKAL A TRÁGÁR SZÖVEGEKKEL, AMELYEKET A NŐK NAP MINT NAP MEGKAPNAK AZ UTCÁN A FÉRFIAKTÓL KORRA VALÓ TEKINTET NÉLKÜL.



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
mti-sved-modell.jpg

Mindenki a svéd modellre állt át az unióban, de csak Magyarország nem tesztel, és nem tájékoztat eléggé

Mindenhol a tesztelésen és a kontaktkutatáson van a hangsúly, hiszen ezzel lehet mozgásban tartani a gazdaságot,és minimalizálni a betegek és a súlyos esetek számát. Tavasszal mentünk a többség után, de most egyelőre látványosan mást csinálunk, bár mi sem zártunk be eddig, csak kísérletet tettünk rá.
Jásper Ferenc írása, fotó: MTI/EPA/TT Hírügynökség/Jessica Gow - szmo.hu
2020. szeptember 12.


hirdetés

Amikor kitört a járvány, és hirtelen lezárt minden uniós ország, írtunk egy ilyen cikket, amelyben azt állítottuk, ez nagyon-nagyon sokba fog kerülni. Sajnos, nem tévedtünk, és még nem is tudjuk, pontosan mennyibe.

Miben más most a járvány, mint volt tavasszal?

Erre a kérdésre nagyon könnyű válaszolni: ami a vírust illeti, semmiben. De van néhány nagyon fontos különbség ugyanakkor, ami minket, uniós polgárokat illet Európában. Tanultunk a tavaszi hibáinkból, és tanultunk sokat a vírusról is. Ez nem jelenti azt, hogy mindent tudunk róla, és hogy ezzel a mindentudással felvértezve most már maximálisan kivédekezzük, és el fog tűnni. De sokkal többet tudunk már.

Tudjuk jól például, hogy ott óriásit hibáztunk, amikor pánikszerűen bezárkóztunk, és lezártuk a határokat, elvágtuk a gazdaság vérkeringését, bezártuk a boltokat, szolgáltatások mentek tönkre hetek alatt.

Csak épp akkor a kormányok félelme nagyobb volt a vírustól és a vírus keltette pániktól, mint a gazdasági-társadalmi racionalitás józansága. Jobban féltek attól, hogy jaj, a választók majd megbüntetnek, ha nem zárunk be, és inkább tönkrevágták a gazdaságot modellszámítások és a következmények felmérése nélkül. És ne mondja senki, hogy ez nem látszott, mert látszott innen is.

hirdetés

Ma ez nincs. Láthatóan sokkal nyugodtabb, sokkal felkészültebb országokat látunk, és a nyár folyamán megváltozott a közhangulat is.

Ha Orbán Viktorhoz annak az ominózus március 13-i pénteknek a délutánján megérkezett egy kutatás eredménye, hogy az emberek 70 százaléka azonnali iskolabezárást akar, akkor este bezárták az iskolákat. Nem Orbán volt ezzel egyedül így, majd minden uniós ország kb. pánikszerűen zárt be mindent, amit lehetett, eleinte a britek voltak kivételek, aztán a hollandok és a svédek. És nem volt mit Orbán szemére vetni, hisz láthatóan nem akart ő bezárni, megvárta, míg a németek, osztrákok is zárnak, és hát az a fránya közvélemény.

Ma ugyanennek a köznek a hangulata megfordult. Ma már legalább annyian vannak a szélsőséges vírustagadók, mint a szélsőséges vírusrettegők, de legalább annyian vannak, sőt szerintem többen, akik azt mondják, nem szabad mindent bezárni megint, mert még egy pár hónapos karantént nem visel el ez az ország, mint akik szerint legalább az iskolákat zárjuk be.

Sem a gazdaság, sem a társadalom, sem az egyes emberek mentálisan nem viselik már el.

Még egy átlagolasznak vagy spanyolnak is nehéz lenne eladni egy újabb lezárást, amikor brutálisat esett a gazdaságuk, és egekben a munkanélküliség, pedig ott azért volt nagyon sok drámai nap és rengeteg halálos áldozat. Hát akkor mit szóljon egy magyar, szlovák vagy cseh polgár, akiknek nem voltak koporsók az utcáin, sőt, nem is nagyon volt covidos ismerősük, sőt még az ismerős ismerőse se. És nálunk is bőven az uniós átlag felett zuhant a gazdaság, és a munkanélküliség is az egeket verdesi.

Az európai kormányok úgy döntöttek (láthatóan most már egységesen), hogy nem zárnak le, megpróbálják végigengedni a vírust ellenőrzötten a társadalmon. Odafigyelve a tavaszi hónapokban leginkább veszélyeztetett kórházi osztályokra, idős- és szociális otthonokra.

A krónikus betegekre, az elfekvőnek használt részlegekre, a sokszor infernális állapotban lévő öregotthonok lakóira, azokra, akiket nem sikerült megvédeni tavasszal. Mi, szerencsésebbek pedig viseljünk maszkot, tartsunk távolságot, mossunk és fertőtlenítsünk kezet, ez elég lesz. Meg ne jöjjön össze 500 embernél több, ha nem muszáj. (Persze nálunk egy Szuperkupa döntőjére muszáj 20 ezer is…)

Nahát, hogy ez ismerős valahonnan? Hm, mintha valakik ezt ajánlották volna a többi európai országnak? Hogy voltak oxfordi tudósok, akiknek a tanácsait aztán nem fogadta meg végül a brit kormány, és volt egy Hollandia, ahol még ma sem kötelező a maszkviselés sem, cserébe senki nem mászik bele a másik aurájába?

És hát a legfontosabb: ez lett végül a svéd modell.

Ők eleve nem értették, miért nem ezt csinálja mindenki, egyeztetve, ellenőrizve, sokat tesztelve, stb. És igen, sokan meghaltak ott is, és ők sem elégedettek ezzel, de ha látjuk, hogy ott is főként az előbb említett gócpontokban szedte az áldozatait a krónikus és idős betegek köréből a vírus, mint ahogy nálunk és minden nyugat-európai országban is, akkor még ijesztőbb a tavaszi pánikbezárás. Pláne, ha a mostani adataikat nézzük.

Mondok egy másik fura, de talán mégis értelmezhető adatot. A KSH szerint az első 7 hónapban 4 ezerrel csökkent tavalyhoz képest az elhunytak száma. Ebben benne volt az enyhébb influenzajárvány (amibe eddig is ezrek haltak bele minden évben, csak ez eddig senkit nem érdekelt), de a különös az, hogy júniusban és júliusban is nagyot csökkent a halálozások száma. Hát ez meg hogy lehet? Élünk a gyanúperrel, hogy valószínűleg az áll a dolgok mögött, hogy kitakarították rendesen a kórházakat meg az idősotthonokat, sosem látott tisztaság és sokszori fertőtlenítés lehet mindenhol. És hát nem véletlen ürítették ki a kórházakat sem tavasszal, nem, nem megölni akarták a betegeket. Dehogyis. Épp ellenkezőleg. Mindenki tudta, hogy Magyarországon bizony a kórházak voltak a gócpontjai a fertőzésnek…

Tehát most a kormányok csendben és suttyomban a svéd modellre álltak át, sokat tesztelve, kontaktokat kutatva, egészségügyet felkészítve a várható következményekre. És elkezdődik a tanév is szépen sorban mindenhol. Igyekeznek mindenkit maximálisan tájékoztatni, jóval kisebb már a rettegés, a félelem. És jóval nagyobb az átérzett személyes felelősség.

A kormányok sokkal jobban tartanak azoknak a haragjától, akik nem viselnék el a bezárást, mint a vírustól továbbra is rettegőkétől, egyszerűen azért, mert az utóbbiak jóval kevesebben vannak, és még kevesebben lesznek, ha elveszti még pár millió ember a munkahelyét. Az emberek többsége azt várja a kormányától, hogy védje meg a betegeket és az időseket, teszteljen sokat, szűrje ki a fertőzötteket, de mindezt úgy, hogy ne omoljon össze a gazdaság, és ne szűnjenek meg a munkahelyek. Ezért cserébe a legtöbben hajlandóak maszkot viselni, távolságot tartani, kezet mosni. Ne higgyük, hogy csak a Fidesz-kormány mér folyamatosan.

Ami viszont tényleg hazai specifikum, az a továbbra is teljesen kaotikus, esetleges és akárhonnan nézzük, átláthatatlan és ezért totálisan értelmetlennek tűnő tesztelés (bár a magasabb esetszámok azt mutatják, hogy sokkal több van nominálisan, mint tavasszal, de ez az iskolanyitással is összefügghet), valamint a tájékoztatás és a korrekt információk szinte teljes hiánya. Hadd ne hozzak példákat Észak- és Nyugat-Európából, felesleges. A britek legújabb célja az, hogy ha akarja, minden ember minden reggel meg tudja nézni, hogy fertőzött-e vagy sem. Ehhez képest ma Magyarországon 30 ezer forint egy PCR-teszt, és még csak most gondolkodtak el azon, hogy hatósági árasítani kellene… Majd ha lesz olyan mérés, amely szerint az emberek tömegesen ingyen akarják teszteltetni magukat, akkor bizonyára másnap lesz ingyenes teszt is.

Mindazonáltal persze Magyarország és az Orbán-kormány is felkészültebb, mint tavasszal, nincs pánik, bár azért szeptember elsején sikerült – egyedül az unióban - lezárni a határokat, jól rá is koppintottak a németek, osztrákok a fejünkre, hogy ezt azért nem kéne. Fel is puhult az egész rögvest, bár az őszi-téli turistaszezont így is kicsinálja.

Sokkal több információja van a kormánynak, mint pár hónapja, csak az a kár, hogy ezeket jórészt megtartja magának, és nem osztja meg az állampolgáraival.

Nem az Operatív Törzs hiányzik, hisz ki figyelt már rájuk pár hét után, hanem a megnyugtató és okos információosztás, a lehető legtöbb emberhez eljutó tájékoztatás. Pedig erre nálunk a rendszerváltás óta nem látott arzenállal rendelkeznek. Ennek aztán következménye a vírustagadók számának ugrásszerű terjedése, és nehéz úgy maszkviselésre meg minden másra rábírni az embereket, ha március óta összevissza hadoválnak a kormányban és környékén. Meg időnként az ellenzékben is.

Persze nem mindenki beszél zöldségeket. Ha az ember nem bogarászik utána, nem hallgatja meg időnként a független sajtóban Szlávik Jánost például, azt gondolná, hogy megint kinyíltak a pokol kapui, és most aztán megint óriási második vagy hányadik hullám jön, és mindmeghalunk. Holott például az infektológus is jó ötletnek tartja az iskolák kinyitását, ha másért nem, azért, hogy megtudjuk, hogy terjed a fiatalok körében a vírus, mert erről eddig kevés tudomásunk volt. És hogy a másodlagos adatok egyáltalán nem olyan szörnyűek, nyugalom van, oda kell figyelni, tesztelni és kontaktot kutatni.

Ja, hogy pont az iskolanyitást nem sikerült kellő információval és tájékoztatással megoldani, hogy senkinek gőze nincs arról, hogy most akkor milyen protokoll is van, ha lett egy covidos gyerek az osztályban? Nem, nem kell lezárni az egész várost, mint a kínaiak, résen kell lenni, teszt, kontaktkutatás, mondja az infektológus.

Ja, hogy pont ezt nem csináljuk, vagy nem kellő mennyiségben? Hogy még az államtitkár is összevissza beszél, ha megkérdezik teszt és kontaktkutatás ügyben?

Mert mi vagyunk Európa punkjai, nálunk értelmezhetetlenebb információk már csak Szerbia és Fehéroroszország felől jönnek, de hát gondolom, csak nem ők a minta, meg ők el vannak foglalva fontosabb dolgokkal is, mint a járvány…

Most azt ne is feszegessük, mert egy másik cikket is megtöltene, hogy miképp kezeltük mi a gazdasági válság pusztítását, meg, hogy mennyi zsé ment el lélegeztetőgépekre (biztos vagyok benne, hogy több, mint értelmes gazdaságtámogatásra), hogy a britek csak az éttermek túlélésének támogatására annyit vagy többet költöttek, mint mi munkahelymegőrzésre összesen. Csak az éttermek, ok? Hogy mennyire alulbecsülte a kormány (és pláne az MNB) a várható zuhanást, miközben mindenki azt mondta, és ma is mondja, hogy 2008 semmi nem volt ehhez képest…

Na de mi lesz ősszel és télen?

Valószínűleg egy uniószerte alkalmazott húzd meg-ereszd meg politika, esetleg hosszabb téli iskolai szünettel, de a gazdaság nem fog leállni. A válság ma már jobban pusztít, mint a vírus, és jövőre is fog, mert ez az év már kuka, ahogy be is árazta a piac.

Azt sem tudjuk még, mi lesz, ha a szeptembertől (már most is) megjelenő egyéb vírusok, amelyek sorban követik egymást, a coviddal együtt hogy viselkednek (ezért sem jó becsukni az iskolakapukat). Akinek gyereke van, tudja, hogy képesek áprilisig, ha nem is folyamatosan, de igen sokszor betegek lenni, nátha, köhögés, láz, vagy ezek kombinációi, hogy a hányós-fosós vírusokról ne is beszéljünk. És ott van az influenza, ami decembertől jön, és orvos legyen a talpán, aki meg tudja majd különböztetni (pláne telefonon) a gyerekeknél a koronavírustól. És nem tudjuk, hogy a szülők, tanárok, akik szintén el-elkapták eddig ezeket, de rá se rántottak, mert hát „egy náthával nem megyek betegre”, ők hogy viselkednek majd, de hogy többségük nem akar és nem is tud otthon maradni home-schoolingozni a gyerekkel, az biztos.

A kormányok tudják, hogy ebből a gazdasági válságból már nem fognak jól kijönni, nem akarnak még egy vírusválságot a nyakukba, még egy durva zuhanással. Óvatosak lesznek. Legalábbis a többség. A többieknek meg lesz futballmeccs.

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
jocobacsi.jpg

Jocó bácsi: „Tesztelik végre a beteg, lázas gyerekeket, tanárokat, vagy csak menjen haza, és #maradjotthon?”

Több kérdése is van a kihirdetett kötelező iskolai lázmérés kapcsán. 'És ez nem negatív hozzáállás, nem panaszkodás. Szimplán gyakorlatias, reális kérdések. Semmi más' - írja Balatoni József pedagógus.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 12.


hirdetés

Jocó bácsi már több posztban is foglalkozott az idei iskolakezdéssel, a koronavírus-kezeléssel, az oktatással és a pedagógusokra háruló feladatokkal.

Most az egyre jobban terjedő koronavírus-fertőzés miatt elrendelt hőmérőzés kapcsán írta meg a véleményét a közösségi oldalán.

"A miniszterelnök úr az Operatív Törzzsel közösen döntött ma arról, hogy október 1-től kötelező a lázmérés az iskolába lépéskor reggel.

Természetesen elfogadom, hisz valahogy szűrni kell a betegeket, védeni kell az egészségeseket. Csak halkan mondom, pár napja azt adta utasításba a tankerület, hogy nem lehet lázat mérni. Akkor most hogy is van ez?

hirdetés

De ezért még lenne még néhány kérdésem...

1. Ki fogja reggel a közel 500, de máshol akár 1500 diákot meglázmérni?

2. Amíg a lázmérés zajlik, addig mindenki kint fog állni, végeláthatatlan sorokban, másfél méterre egymástól?

3. Mivel is fogják mérni? Az iskolák többsége kapott egy, azaz EGY darab érintkezés nélküli homlokhőmérőt, ami azért nem a legmegbízhatóbb szerkezet...

4. Mi lesz azzal a gyerekkel, aki lázas? Haza kell küldeni? El kell különíteni?

5. Ha haza kell küldeni, és a szülő nem tud érte jönni, akkor mi lesz a gyerekkel? Hisz be nem engedhetjük.

6. Aki mér, annak ugye közel kell mennie. Kap védőruhát? Vagy minden nap más ember kerül 500-1500 diákkal kapcsolatba?

7. Tesztelik végre a beteg, lázas gyerekeket, tanárokat, vagy csak menjen haza, és #maradjotthon?

8. Nekem van jogom lázat mérni? Egyáltalán lehet úgy lázat mérni, hogy azt mások látják?

9. A melegebb hőjű gyereket ki kell emelnünk a többiek szeme láttára? Van erre jogunk? Nem fogják utána rossz szemmel nézni az adott gyereket a többiek?

Lehetne egyszer úgy meghozni egy rendelkezést, hogy

- megvannak hozzá a megfelelő feltételek (eszköz, ember)

- reálisan megvalósítható legyen

- részletesen ki van dolgozva az is, mi történik ha

- nem nekünk kell kitalálni mit és hogyan???

De most komolyan.

És ez nem negatív hozzáállás, nem panaszkodás. Szimplán gyakorlatias, reális kérdések. Semmi más.

Security Check Required

null


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
woman-in-white-long-sleeve-jacket-shopping-for-fruits-3962291_b-1000x710-2.jpg

Tényleg nyugati szintre drágultunk? Megnéztük a skóciai élelmiszerárakat és ledöbbentünk

Megkértem egy barátnőmet, aki hat éve Skóciában él, fotózzon le pár alap dolgot bevásárláskor, árcédulával. Aztán megnéztük ugyanezeket itthon. Persze ez csak szemezgetés. De azért...
Hargitay Judit. Címkép: Pexels - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Szerintem nincs ma ember Magyarországon – hacsak nem valami áldott buborékban él –, aki ne szembesülne nap, mint nap a (fogalmazzuk finoman) megszokottnál jóval nagyobb iramban emelkedő árakkal. Most az alapvető élelmiszerekről, háztartási "kellékekről" beszélek, amelyek nélkül nem lehet meglenni, ha van járvány, ha nincs. Tehát szó sincs luxusról.

Amikor másfél éve meglátogattam a barátnőmet Skóciában, már akkor feltűnt, hogy az egyik legismertebb és legolcsóbb üzletlánctól házhoz rendelt nagybevásárlás-pakkban (ott megszokott a netes nagybevásárlás) szinte teljesen a magyarországival megegyező árú élelmiszereket láttam.

Kíváncsi lettem, hogy is áll ez most. A barátnőm ezen a héten, egész pontosan szeptember 16-án, szerdán küldte át az alábbi fotókat. Én és két kollégám tegnap és ma reggel készítettük itthon a többit.

Elvárás volt, hogy a lehető legolcsóbb termékeket keressük meg, egy-két kivétellel, ahol a minőség felülírta az árat (márkanevet nem írok, de körülbelül mindenki ismeri az üzletláncokat, amelyekben a képek készültek). Az árakat a Magyar Nemzeti Bank mai középárfolyamán számoltuk át angol fontból (395 forint).

Ez persze nem reprezentatív felmérés, inkább csak szemezgetés, de azért sokatmondó. Először is kell hozzá néhány alapadat.

hirdetés

Skóciában a minimálbér 8,72 font óránként, tehát 3444 forint. Ha felszorozzuk egy havi átlagos munkaidőre, 551 ezer forintot kapunk.

Egy háromszobás (1 nappali, két háló, külön konyha, fürdőszoba) lakás Glasgow egyik szép, zöld elővárosában havi 600 fontot visz el, ez 237 ezer forint. Ebben benne van a bérleti díj, az önkormányzati adó (amely tartalmazza a korlátlan vízhasználat díját), valamint a többi rezsi.

A márciusban kezdődő COVID-kijárási korlátozások miatt ott is többen megszorultak, elvesztették az állásukat, félmunkaidőre küldték őket, a magánvállakozók bevétele is kiesett. Ők mind, valamint a főiskolai, egyetemi hallgatók is egyéni megítélés szerint, de havonta átlag több száz fontra rúgó (mondjuk 300 font az körülbelül 120 ezer forint) keresetkiegészítést, vagyis tulajdonképpen ingyen adományt kaptak az államtól. A múlt hónap végéig még biztos kapták, a többit a jövő dönti el.

És akkor nézzünk most néhány árat.

15 darabos tojás – 1,18 font, azaz 466 forint. Itthon 10 darabos tojás – 549 forint.

1.

2.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
korhaz-apolo-egeszsegugy-sziv-pixabay.jpg

„Mélyen meg vagyunk döbbenve” – támogatás helyett most „agressziót, méltatlan kritikákat és számonkérést” kapnak az egészségügyi dolgozók

„A járvány második hulláma idején nem kérjük, hogy etessetek, nem kérjük, hogy szépítsetek, csak annyit kérünk, hogy szeressetek” – írják a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-posztjában.
A címkép illusztráció: Gerd Altmann/Pixabay - szmo.hu
2020. szeptember 20.


hirdetés

Megrendítő és egyben nagyon megható posztot tettek közzé a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Facebook-oldalán.

"Nem kertelünk, mélyen meg vagyunk döbbenve. Míg a járvány első hulláma alatt felfoghatatlan támogatást kaptunk a magyar társadalomtól, most a második hullám elején agresszióval és méltatlan kritikákkal, számonkérésekkel találkozunk"

- kezdik a posztot, amelyben leírják, hogy szombaton rendőrségi feljelentést is kellett tenniük egy bent fekvő gyermek édesapjának agresszív fellépése miatt.

"Egy bent fekvő gyermek édesapja nem volt hajlandó megállni a járvány megfékezése céljából felállított szűrési ponton. Az ott dolgozó kollégák, hiába mondták, hogy látogatási tilalom van érvényben, az elkövető félrelökte a biztonsági őrt, majd berohant az épületbe és meg sem állt a Gyermekszív Központ második emeletéig. A biztonsági őr itt utol érte és felszólította, hogy tegyen eleget az Intézet COVID-19 protokolljában előírt szűrési kötelezettségének és vegye fel - az ingyenesen biztosított - szájmaszkot. Az illető erre sem volt hajlandó, sőt, megütötte a szolgálatot teljesítő kollégát."

hirdetés

A posztban azt is hozzáteszik: az elmúlt napokban nem ez volt az egyetlen fájó történés, ugyanis a járványügyi helyzet miatt bevezetett eljárásrendekért is több kritika érte őket.

"Higgyétek el, minden intézkedésünk a nálunk gyógyulók és gyógyítók érdekét védik. Az emberi életnél nincs fontosabb, a járvány második hulláma minket sem kerül el, a szív-és érrendszeri megbetegedéssel küzdők pedig a legveszélyeztetettebbek. Mi szívvel dolgozunk!" - fogalmaznak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!