hirdetés
idosgondozas-pixabay-001c.jpg

Nehezen birkóznak meg az idősotthonok a nagybeteg öregekkel

Hiába írja elő a törvény, az idősotthonok alig találnak szakembert, vagy akiket mégis, azokat elcsábítják a kórházak.
Szurovecz Illés írása, Abcúg.hu - szmo.hu
2019. január 17.


hirdetés

Az elmúlt tíz évben csakis az költözhetett idősek otthonába, aki egyedül képtelen ellátni magát. Az intézmények mára megteltek ágyhoz kötött emberekkel, akik mellé szakképzett ápolók kellenek. De hiába írja ezt elő a törvény, az idősotthonok alig találnak szakembert, vagy akiket mégis, azokat elcsábítják a kórházak. Így előfordul, hogy képzetlen ápolók dolgoznak súlyos betegekkel, miközben az állami támogatás nem növekszik. Pedig valamit hamarosan csinálni kell majd, mert egyre több az idős, nagybeteg magyar.

“Amikor elkezdtük, még nagyon helyes, tevékeny idősek laktak nálunk. Hajlandóak voltak sétálni a parkban, csinálni valamit a kertben. Emlékszem, főzőversenyt is szerveztünk nekik. Ezt a mai lakóinkkal nem tudnánk megtenni. Többségük demens, fekvőbeteg, pelenkázásra és etetésre szorul. Ez már nem is idősek otthona, hanem egy ápolási otthon”.

Ezeket a csalódott szavakat egy alföldi, magán fenntartású idősotthon igazgatónőjétől hallottuk, aki szomorúan vette tudomásul az elmúlt tíz évben, hogy a munkája rég nem arról szól, amiért eredetileg elkezdte. Nincs egyedül ezzel a problémával, hasonlókról számoltak be az alapvető jogok biztosának a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pilismaróti idősotthonában. Az itt készült jelentés szerint “az ellátottak már betegen, csak az életük utolsó pár hetére, napjára költöznek be az otthonba”, ahol “utolsó útra kísérik” őket.

Ugyanezt tapasztalják a tiszaalpári Tavirózsa Nyugdíjasotthonban. “Egyre több a pelenkásunk. Régen volt három-négy-öt, most meg a 35 lakó háromnegyede az. Akik bekerülnek, mind elesett emberek, és néhány kivételtől eltekintve ápolásra szorulnak” – mondta Barcsik László igazgató.

Egy másik, önkormányzati fenntartású dunántúli otthon vezetője szerint “az öregek tizenegy-tizenkét éve még azon veszekedtek, ki gondozza az intézmény parkját, ma meg egy közfoglalkoztatottal kell műveltetni. Akkoriban még kicsi volt az ebédlő, éppen befért mindenki egy turnusba. Ma már ott tartunk, hogy a lakók fele csak a szobájában tud étkezni”.

hirdetés

Ezek a példák mind azt támasztják alá, hogy az utóbbi időben alaposan megváltozott az idősotthonok szerepe. A kedélyesen römizgető időseket jórészt ágyhoz kötött, beteg emberek váltották fel, ami új elvárásokat támaszt az idősotthonok felé. Mitől alakult ki ez a helyzet, és mit lehet ezzel kezdeni?

Intézményt csak az igazán betegeknek

A változás mögött egy 2007-es kormányrendelet áll. Eszerint csak azok kaphatnak idősotthoni ellátást, akik napi négy óránál hosszabb ápolást igényelnek. Ennek igazolásához sokáig a háziorvostól kellett papírt szerezni, 2017-ben viszont finomítottak a rendszeren. Azóta az idősotthon vezetőjének és az orvosnak egy értékelőlapon kell pontoznia, hogy az illető mennyire képes önállóan mozogni, enni, öltözködni, vagy éppen vécét használni.

A szabály szerint csak olyanokat vehetnek fel, akik teljes ellátásra, folyamatos gondozásra szorulnak, és intenzív odafigyelést igényelnek. (Ez alól van pár kivétel, például a legalább nyolcvan éves egyedül élők, a víz és áram nélkül egyedül élők, vagy a legalább középsúlyos demensek). A szigorítás ellenére évről évre nő az idősotthonokban élők száma, 2017-ben majdnem 55 ezren voltak.

Azoknak, akik nem férnek bele a “teljes ellátásra szoruló” kategóriába, házi segítségnyújtást ajánlanak, amit a helyi alapellátás munkatársai, leginkább a családsegítők végeznek. A házi segítségnyújtásban résztvevők száma 2014-ig szintén nőtt (133 ezerre), azóta viszont 95 ezerre csökkent.

Ez elsőre egy működőképes és logikus rendszernek tűnik: akinek nem muszáj, ne költözzön intézménybe, inkább kapjon segítséget odahaza, ahol valószínűleg otthonosabban érzi magát. Akinek viszont egésznapos gondoskodásra van szüksége, jusson bentlakásos ellátáshoz.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Egyrészt az alapellátás munkatársai nagyon túlterheltek, és egyáltalán nem biztos, hogy mindenkire elég időt tudnak szánni. Másrészt az idősotthonokban egyre több szakképzett ápolóra van szükség, akiket sokszor nehéz megtalálni. Ráadásul a fent idézett ombudsmani jelentés szerint az ápolók nagy részét elszívják a kórházak a magasabb fizetésekkel. Közben az idősotthonok jelentős részében forrás- és szakemberhiánnyal küzdenek, nehezen látják el a rájuk bízott feladatokat, a bekerülésre pedig akár éveket is várni kell.

A harmadik lehetőség, hogy egy hozzátartozó marad otthon a gondozásra szoruló időssel, és ápolási díjat igényel az államtól. Ez azonban óriási személyes terhekkel jár, ahogy ebben a cikkben az Abcúg részletesen bemutatta, az ápolási díj pedig még a nyugdíjjal kiegészítve sem elég a normális megélhetésre.

Nincs ember

Világos, hogy az államnak kezdenie kell valamit az idősellátással, ami az idő múlásával egyre nagyobb problémát fog jelenteni az ország számára. A magyar társadalom ugyanis – hasonlóan a többi fejlett országhoz – folyamatosan öregszik. 2006-ban a 65 évesek száma átlépte a 14 éven aluliakét, a különbség pedig évről évre nő. Tovább rontja a helyzetet az idősek kifejezetten rossz egészségi állapota. 2015-ben a 65 éves magyarok csak hat további, egészségben leélt évre számíthattak, miközben a nők átlagosan 80, a férfiak pedig 72 éves koruk körül halnak meg.

Idős, beteg emberek tehát bőven élnek az országban, ezért érthető, ha a rendszer rájuk próbál fókuszálni. De hiába jelölték ki erre a célra az idősotthonokat, és változtatták őket kis túlzással ápolási otthonokká, még nem oldották meg a problémát.

“Már hajnalban el kell kezdeni tisztába tenni és felöltöztetni az időseket, hogy reggelre mindenki elkészüljön. Sokaknak segíteni kell az étkezésben és a fürdésben is. Ha egészségesebbek lennének, egyedül is le tudnának tusolni, így viszont egyenként mindenkit vinni kell. Akik nem tudnak önállóan odamenni a kancsóhoz, és inni, azokat meg is kell itatni. Figyelni kell a megfelelő folyadékbevitelre is, ezért folyadéknaplót vezetünk, hogy elkerüljük a kiszáradást” – magyarázta Barcsik László, hogyan változtak meg az elmúlt években egy átlagos idősotthon mindennapjai. Szabadidős programok alig maradtak, “egy kirándulásra most maximum hat időst tudunk elvinni a 35-ből”.

Egyre több a szaktudást igénylő ápolói feladat is, ezért az otthonok egy része szakápolói engedélyt váltott ki, hogy ne kelljen minden vérvétel miatt betegszállítót hívni. Ezt az engedélyt viszont nem adják csak úgy, egy sor elvárásnak meg kell felelni, például

• ki kell alakítani egy rendelőt,

• rengeteg egészségügyi eszközt kell beszerezni az infúziós állványtól a vérvételi csövekig,

• orvost kell alkalmazni (a 100 fő alatti otthonokban csak heti 4 órában),

• szakápolókat kell felvenni (minden 100 ellátottra 15-öt).

Ezeket nem könnyű teljesíteni, főleg szakképzett személyzetet nehéz találni. “Nálunk nincs annyi szakképzett, amennyit előírnak” – ismerte el egy neve elhallgatását kérő igazgató, aki középiskolát és nyolc általánost végzett emberekkel pótolja a hiányzó munkaerőt. Arra viszont odafigyel, hogy legalább egy szakápoló mindig szolgálatban legyen, hiszen a felelősség is nagyobb. “Adott esetben ő dönti el, hogy mentőt, ügyeletet vagy háziorvost kell hívni, vagy be kell-e venni valamilyen gyógyszert”.

Ha mégis találnak szakápolót, sokan közülük hamar továbbállnak egy egészségügyi intézménybe, ahol bérpótlék is jár nekik. “Magánemberként azt mondom, jól teszik. Csak nem tudom, az én öregjeimet ki fogja ellátni”. (Az ápolóhiány ettől függetlenül a kórházakat is sújtja).

Egy másik, hasonló helyzetben levő igazgató a szakképzetlen dolgozók beiskolázásával próbálkozik. “OKJ-s tanfolyamokat végeznek, kilenc hónap alatt 25 tantárggyal. Képzelheti, ez milyen ismereteket ad. Amikor befejezik, nem tudnak vérnyomást és vércukorszintet mérni, de legalább papíron szakképzettnek számítanak, és sokan még el is hiszik magukról” – dohogott.

A ravazdi Izabella Idősek Otthonában sikerül teljesíteni az elvárt létszámot, de Vajda Beáta igazgató szerint egyre nehezebben. Ez a közeli, győri kórház esetéből is látszik, ahová tavaly áprilisban 50-60 ápolót tudtak volna azonnal felvenni.

Meg kell gondolni azt a szobabiciklit

Az általunk megkérdezett igazgatók mind óriási anyagi problémákra panaszkodtak, és nem a szakápolók magasabb bére miatt, hiszen arra külön állami támogatás jár. Az alap állami normatíva azonban hosszú évek óta változatlan, ebből kell kigazdálkodni a többi dolgozó (például takarítók, konyhai munkások) fizetését és a működési költségeket. “Nálunk a munkabérek és a járulékok több mint négymillió forintot tesznek ki havonta, amiből 2,8 milliót finanszíroz az állam. Ebben nincs benne a gyógyszer, a fűtés és a világítás” – mondta Barcsik László.

Nem véletlen, hogy sok magán fenntartó emel a térítési díjakon, bár ezt sem lehet a végtelenségig csinálni. “Mi az ország egyik legszegényebb vidékén vagyunk, sokan a mezőgazdaságból mentek nyugdíjba, keveset kapnak. Nem tudnak sokat fizetni, akik pedig mégis, azok biztosan nem egy ilyen helyre hozzák a szüleiket”- mondta a már idézett, alföldi otthon vezetője. “Úgy kalkuláljuk a költségvetésünket, hogy a számlákat ki tudjuk fizetni, de fejleszteni már nem marad pénz. Alaposan meg kell gondolni, hogy veszünk-e például egy szobabiciklit”.

Az önkormányzati otthonokban általában a nyugdíj 80 százalékát vonják le azoktól, akiknek a havi jövedelme nem éri el a meghatározott térítési díjat. A különbözet az ingatlan- és készpénzvagyonra terhelhető, vagy a családtagok is vállalhatják, hogy beszállnak a saját pénzükkel.

Az intézményvezetők szerint a helyzet javításához egyrészt emelni kellene az állami normatívát, másrészt bérpótlékot kellene adni a náluk dolgozó szakápolóknak is, hogy ne menjenek el a kórházakba dolgozni. Forrás és szakemberek híján ugyanis nehéz megfelelni az idősotthonokra háruló új elvárásoknak.

Ehelyett a kormány két éve megkönnyítette az elmaradt térítési díjak beszedését azzal, hogy most már az intézmények is pert indíthatnak az olyan idősek hozzátartozói ellen, akik fizethetnének, csak éppen nem teszik. Ennek ellenére van, aki szerint mindez hiábavaló, hiszen “a bíróság úgyis évekig ül az ügyeken, nekünk pedig most kellene a pénz”.

Nyitóképünk illusztráció, fotó: Pixabay


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kepatmeretezes_hu_20200801_150937-1000x750.jpg

Ciki feküdni, ciki, hogy sajnálnak – az elefántlábú fiúnak azt ígérték, gatyába rázzák

Kanalas Dávid ma tölti huszadik születésnapját. Alig egy hete vált ismertté, van már orvosa, remény egy fővárosi albérletre és arra, hogy pár hónap múlva rendesen öltözhet, és végre dolgozhat.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Másfél hete Budapesten, az utcán találkozott Varga Brigitta a 20 éves fiúval. Dávid épp megpróbált segítséget kérni. Voltak, akik adtak pénzt, de egyedül Brigi állt meg beszélgetni. A nő innentől kezdve minden nap azon dolgozott, hogy a fiú soha többet ne kolduljon. Ő azt mondja, ez volt az első próbálkozása, de ez olyan szégyen, hogy soha többet nem is tenné.

Brigi megmozgatott mindent, amit tudott és elérte, hogy Dávidot kórházba vigyék. Ott találkoztunk az első napon mindhárman. Egy hatfős szobában kényelmetlenül üldögélt az elefántlábú fiú a karjából lógó csővel. Nagyon várta a nővért, aki megszabadítja a rákapcsolt üvegtől.

“Ez a vízhajtó megtette hatását, szaladhat is a mosdóba” – mondta az ápoló, és Dávid sietősen elindult, de a szaladás erős túlzás volt.

Brigi addig sem pihent, amíg Dávid távol volt, megkérdezett mindenkit a teremben, kinek hozhat egy forró csokit.

A fiú mosolyogva jött vissza, hogy már sokkal jobb, megérkeztek a szülei is látogatóba, úgyhogy lemehetünk az udvarra. Lift csak felfelé volt, lefelé lépcsőzni kell, de az neki dupla annyi idő, mint egy átlagembernek, mert minden lépcsőre rá kell állnia két lábbal. Nem kapaszkodik, de láthatóan nem könnyű a teher, amit cipel.

hirdetés

Pedig azt mondja, hogy kiskamaszként még imádott focizni. Akkor picit kisebb volt a lába, de a lelkesedését semmi nem törte meg. Kikönyörögte a testnevelés tanárától, hadd játsszon ő is. Sőt, volt hogy biciklizett is. Egy csúnya hegben őrzi az emlékét. Amíg leértünk, kiderült, hogy volt egy barátnője is, de a részletek még titokban maradtak.

A tiszakarádi szülei a pici húgával, a nővérével és az ő férjével jöttek.

Dávidot a vízhajtó újabb kitérőre kényszeríti. Anyja, Ibolya mesél, hogy eddig még senki nem tudta elmondani, hogy miért beteg a fia. Mivel a 14 éves lányának is ugyanez a problémája, a nagyszülőket is vizsgálták, de választ nem kaptak.

Azt mondja, olyan nehéz éveken vannak túl, hogy volt, hogy 35 kilóra fogyott. 10 hónapja, 14 évvel a legkisebb gyerek után - egy kis boldogságnak - megszületett Leila, mindenki kedvence.Húsz éve is nagyon örült a babának, de azonnal keserűvé vált minden.

“Dávidon nem látszott semmi probléma, de elvitték vizsgálatokra, és azt mondták, hogy beteges. Rögtön Miskolcra vitték kezelésekre Sárospatakról.”  - idézi a kegyetlen hónapokat.

Fél évig csak látogathatták a gyereket.

Akkor az apa Pestre járt dolgozni, hogy legyen elég pénzük a sok utazásra és a másik két gyerekre, a nagyfiára és a nagylányára.

Fél év után hazavitték Dávidot, de kiderült, hogy diétáznia kell, és azokhoz nem tudta megszerezni az összetevőket. Akkor újabb fél évig kórházban volt a kisfiú.

A speciális étrend később is gond volt, Dávid a sárospataki kisegítő iskolába került, kollégista volt, ott megkapta, ami kell. Próbálták minden nap hazavinni, de kiderült, csak arra van pénz, hogy hetente menjen haza.

Hat éves volt Dávid, amikor megszületett a húga, Vanessza, hasonló problémákkal. Sokszor már együtt vitték őket  kezelésekre.

Tiszakarádról Miskolc 100 kilométer, oda bejárni nehéz volt. Ha menni kellett vérvételre, hasi ultrahangra, röntgenre, masszázsra, gyógyfürdőbe, akkor hármasban mentek, Ibolya is bent volt velük:

“Egy hét lett volna a vizsgálat, de elkaptak valami fertőzést, lett belőle 3 hét. Ez sem volt könnyű, de

a legrosszabb az alsó, felső végbéltükrözés. Dávidnak többször is volt. Napokig nem ehettek, Vanessza úgy kelt fel, hogy vért hányt.

Túlságosan felfújták őket. Azt mondták, segít ez a vizsgálat, de abból sem lett semmi.”

Az anya sírva idézi fel, hogy mindkét gyerek bent feküdt, fogta a kezüket, és remegve várta az ébredésüket.

A visszabicegő fiú is jól emlékszik ezekre az időkre:

“Majdnem meg is halt a kislány, úgy meggyomrozták magyarul mondva, hogy alig kapott levegőt.”

A terhes Szandi átveszi a kislányt. Ő 3 éve él Pesten, épp most költöznek el egy nagyobb albérletből, mert amióta kiderült, gyereket vár, csak a férje fizetéséből élnek, és folyamatosan segítik a családot is. Most olyan pici albérletbe mentek, ahova nem tudják befogadni az öccsét, a látogató szülőknek is haza kell menniük.

Brigi kitartó munkájának köszönhetően egyre többen ismerték meg Dávid helyzetét, és azt ígérte neki egy magánrendelő, a Lymphline, hogy ingyen javítanak az állapotán. Márton Tímea, nyirokterapeuta szerint pár hónap alatt napi kezelésekkel nagy változást lehet elérni.

“Azt mondták, hogy gatyába ráznak, és felvehetek elegáns nadrágot és rendes cipőt is” – fogalmaz  Dávid mosolyogva. Nagyon hiszi, hogy megváltozhat az élete.

Neki most itt kellene maradnia. Kapott már egy ajánlatot egy lakásra, de a részletekre még várni kell, addig csak álmodoznak. A fiú azt szeretné, ha a szülei is feljöhetnének az imádott húgával. Az otthon közmunkásként dolgozó apa is többet tudna a fővárosban keresni, és Ibolya is tudna dolgozni, ha a kicsi bölcsődében lenne vagy a lánya is vállalná olykor.

A munka és kezelés mellett Budapesten lenne minden a diétához is.

“Itt bárhol meg tudom venni a barna kenyeret, a nulla százalékos joghurtot, a kókuszzsírt, a hústerméket, mindent, ami kell. Tiszakarádról Sárospatakra vagy Sátoraljaújhelyre kell menni bevásárolni. Az orvosok meg? Itt tegnap 4 helyen voltunk. Ez olyan hihetetlen. Vidéken ez négy hónap” – mondja az anya. Azt mondja, neki a család a mindene.

“Nekem ez így tökéletes, ahogy van. Azt szeretném, hogy együtt élhessünk, az apjuk, meg ők mellettem lehessenek. Nem lehet, hogy ők ne lehessenek nekem. Pici koruk óta nevelem, szenvedek, mindegy, hogy nyomorultul, de én nem dobtam el őket. Nekem soha egyik gyerekem sem feleselt még soha. A nagyfiam, a 22 éves is minden nap felhív. Nagyon összetartó család vagyunk.”

Dávid nagyon szeretne dolgozni, ő is a családért.

“Ha sikerülne kigyógyulni, szeretnék én segíteni anyáéknak, mert kiskorom óta ők segítenek. Nekem olyan nagy öröm lenne, ha tudnék apuval dolgozni.”

Igen halk szavú apja nem kételkedik ebben:

"Ő mindig szeretne menni dolgozni kézzel-lábbal. Elvittem metszeni, gallyat kaparni, de láttam, hogy nem megy, fáj a lába. Nagyon segítőkész.”

Ibolya tart most egy kicsit a kudarctól:

“Félek, hogy beindul egy folyamat, és mivel nem bírok albérletet fizetni, nem tudunk létesülni.”

Ők hazautaztak, aztán napokig Szandi, a nővér hozta a friss ételeket, Brigi és én látogattam.

Egyik nap nem aludt Dávid.

“Elkap a görcs, akkor kimasszírozom. Van, hogy annyit gondolkodom, hogy éjszaka is ébren vagyok. Miért vagyok ilyen? Nem tudom. Pedig bennem olyan akarat van.”

Egy beteg odajött, pénzt kért, kiderült, Dávid már segített neki korábban. A szobájában volt egy amputált lábú beteg, vele mindig megosztotta az otthonról kapott ebédjét.

“Jó napot!” – köszön rá egy idegen. Visszaköszön mosolyogva, és odasúgja, hogy mindenki ismeri, sokan mondják, hogy a médiából.

Egy újabb napon összezavart volt.

Van remény, hogy a kórházban segítenek, vagy talán a magánrendelőben, de most olyan bizonytalan minden.

Most nincs mélyponton, de volt.

“Régen fel akartam magam húzni a sok ideg miatt. Mi az ok? Ez az élet. A fiataloknak van barátnőjük, dolgoznak. Folyton feküdni, semmit nem csinálni, az ciki. Az is ciki, hogy sajnálnak meg az is, hogy idegenektől kapok segítséget. A családtól sem várom el.”

Volt egy szerelme Dávidnak is, még az iskolában. De amikor elballagtak, nem mehetett meglátogatni, mert messze volt. Aztán elköltözött a lány, és azóta sem tudja, hol van. Szerinte ez volt az igazi.

Meglátja, hogy az orvos épp távozik, próbál rohanni, hogy beszéljen vele, mikor tudnak egyeztetni a sorsáról. Abban maradnak, hogy majd hétfőn. A doktor utánakiabál, hogy addig is boldog születésnapot!

Nehéz, mert a szülők az utolsó pillanatig küzdöttek, hogyan jöhetnének fel hozzá a nagy napra, de nem sikerült.

Jaj, de boldog lennék, ha a családdal lehetnék! – mondja, de azzal vigasztalja magát, hogy ez is csak egy nap, majd lesznek napok, amikor együtt lehetnek.

Ha megteheted, az alábbi számlaszámra utalhatsz adományt Dávidnak: 11773205-00567343 (OTP, Kanalas Dávid)

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
tuntetok-feheroroszorszag-mti-ap-foto.jpg

Nincs internet, a mobilok sem működnek Fehéroroszországban – egy magyar férfi beszámolója

Olvasónk nemrég hagyta el Belaruszt, elmondása szerint már kijutni sem volt egyszerű az országból.
Címkép: MTI/AP - szmo.hu
2020. augusztus 11.


hirdetés

A Szeretlekmagyarorszag.hu olvasója üzleti úton volt Fehéroroszországban, nemrég lépte át a fehérorosz-lengyel határt. Megosztotta velünk, hogy mit tapasztalt az országban, miután kihirdették Aljakszandr Lukasenka elnök elsöprő győzelmét a vitatott tisztaságú elnökválasztáson.

"Már vasárnap távozásra szólították fel a külföldi állampolgárokat. A fővárost tegnap hagytam el, mivel a szállodát, ahol laktam bezárták. A repülőtér elérhetetlen volt. Egy itteni ismerősöm szervezte meg, hogy busszal eljuthassak Lengyelországba mielőtt a határokat lezárnák"

- írja Sándor nevű olvasónk, aki azt is megemlítette, hogy Szvjatlana Cihanouszkaja ellenzéki elnökjelöltet hétfő este óta nem látták.

"Vannak olyan hírek is, hogy letartóztatták, de a legutóbbi információ az, hogy Litvániában van"

- tette hozzá.

hirdetés

Nemrég Linas Linkevicius litván külügyminiszter a Twitteren megerősítette, hogy az ellenzéki elnökjelölt valóban elhagyta Fehéroroszországot, és Litvániában tartózkodik.

Olvasónk szerint ugyanakkor

"a kampánystábjából viszont többeket letartóztattak, állítólag több nőt is kopaszra nyírtak a fogdában."

Sándor arról is beszámolt, hogy nincs internet és a mobilok sem működnek sok helyen.

"Az internet nem működik, sok helyen a mobilok sem, nincs térerő. A kereskedelmi csatornák is beszüntették adásukat, csak az állami média sugároz, amely nemrégiben Orbán Viktor gratulációjáról is tájékoztatott."

Orbán Viktor gratulációjáról ugyanakkor nincs hivatalos információ. A hvg.hu hétfőn több csatornán is megkereste a kormányt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök gratulált-e a vasárnapi választáson újraválasztott Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnöknek. Kérdésükkel keresték a Kormányzati Tájékoztatási Központot, illetve a kormányfő sajtófőnökének, Havasi Bertalant is, de egyik helyről sem kaptak választ.

Olvasónk szerint nemrég Lukasenka is megjelent a tévében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
asexualunsplash.jpeg

„Azt hiszik rólunk, hogy félünk a szextől!” – Interjú a Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőjével, Sulyok Viktóriával

Egy olyan szexuális irányultság, amikor az emberek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.
Gubán Mária, fotó: Unsplash - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Június 24-i SzeXerda videójában Hevesi Kriszta lerántja a leplet az aszexuálitásról. A szexuálpszichológus missziója, hogy szexuálisan felszabadítsa a magyar embert. Teszi ezt könyveken, beszélgetéseken, valóságshow-kon és bulvárcímlapokon keresztül.

Az „Aszexualitás” névre keresztelt videó viszont nem sok választ ad, felszínesen kapargat egy sokkal többrétű és mélyebb témát, és a legkevésbé sem enyhít azon a társadalmi problémán, amit az aszexuális emberek láthatósága vagy elfogadása jelent. Sejtet ráadásul olyan háttérben meghúzódó okokat, mint a gyermekkori traumák, elfojtott emlékek abúzusról. Bár igyekszik nagyon óvatosan és finoman fogalmazni, mégiscsak félretájékoztat.

Hevesi egy 2018-as interjúban az aszexualitás egyik okaként még a fiatalok pornónézését nevezte meg. Így joggal lehet az az érzésünk, hogy a pszichológus kreatív módon, de elég impulzívan, és minden konzisztenciát nélkülözve nyilatkozik erről az alternatívnak számító szexuális orientációról.

A Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőinek végül elege lett az aszexualitást övező negatív és megalázó sztereotípiákból. Június 26-án nyílt levelet írtak a pszichológusnőnek, amit még e-mailen is elküldtek neki. Egyelőre nem érkezett válasz.

De mi is az aszexualitás? A Wikipediánál nem kell messzebbre menni, hogy az ember tisztába kerüljön az alapokkal.

hirdetés

Egy olyan szexuális irányultságról beszélünk, amellyel jellemezhető személyek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.

Ha eddig eljutottunk, akkor most bonyolítsuk meg kicsit a dolgokat!

Sem a rövid nyílt levélből, ami helyesbítésre szólította fel Hevesit, sem pedig a Wikipediáról nem derül ki pontosan, mi is az az aszexualitás, és mégis mi fán terem egy aszexuális. Ezért Sulyok Viktóriát, a Magyar Aszexuális Közösség egyik ügyvivőjét hívtuk segítségül.

Viktória 36 évesen jött rá, hogy aszexuális. „Először heterónak hittem magam, mert az az alap. Aztán rájöttem, hogy nem érdekelnek a férfiak, akkor azt hittem, hogy leszbikus vagyok. Majd felismertem, hogy a férfiak és a nők pont egyformán érdekelnek – semennyire. Akkor biztos biszex vagyok!”

Először, félve attól, hogy támadások érik, inkább névtelenül és arctalanul tevékenykedett, majd rájött, sokkal fontosabb számára az, hogy segítsen másoknak abban, számukra ne nyúljon ilyen hosszúra a felismerés folyamata.

Aszex vajon mi?

„Hevesinek az a legnagyobb problémája, mint mindenki másnak, hogy nem veszik külön fogalomnak a libidót és a szexuális vonzalmat. A libidó annyi, hogy begerjedsz, és ki akarsz elégülni. Szexuális vonzalom pedig az, hogy ránézek egy emberre, és ezt az egészet vele akarom megélni” - mondja Viktória.

Ezen kívül, az osztottvonzalom-modell alapján elkülöníthetjük még a romantikus vonzalmat a szexuálistól.

„Azt belátjuk, hogy van szexuális vonzalom anélkül, hogy romantikus érzések lennének mögötte. Rád nézek, és le szeretnék veled feküdni, de ettől még nem leszek beléd szerelmes. Ez miért ne működhetne fordítva is? Szerelmes vagyok beléd, de nem szeretnék szexelni veled.” Ez a kétféle vonzalom pedig, ha van, és az egyén nem aromantikus vagy aszexuális (tehát se romantikus, se szexuális vonzalomra nem képes), akkor különböző nemű emberek felé, más-más irányokban is megnyilvánulhat.

„Vannak olyan barátaim, akik aszexuálisok, tehát nem éreznek szexuális vonzalmat, de homoromantikusok, szóval a saját nemükbe szeretnek bele” - szemlélteti Viktória.

De előfordulhat az is például, hogy egy biszexuális ember heteroromantikus, tehát a szexuális kapcsolat mindkét nem vonzó tagjaival beleférhet számára, de romantikus szerelmet csak ellenkező nemű iránt tud érezni. A szexuális és romantikus vonzalom persze ezerféle kiszerelésben jöhet, a-tól a pánig, mint különféle színű, de mégis tökéletesen összeillő matrjoska babák.

Traumák miatt?

„Egy heteroszexuális nő nem lesz attól aszex, hogy megerőszakolják. Lehet, hogy egy darabig félni fog a szexualitástól, a férfiaktól, lesznek emlékbetörései, de attól ő még heteró marad, és a férfiakhoz fog vonzódni.

Nem tudok pontos számokat, de talán minden ötödik nőt megerőszakolnak élete folyamán, az aszexuális emberek pedig csak a társadalom 1%-át teszik ki. Ez sokkal kisebb arány.”

És azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy a mai tinik nagy része viszonylag korán találkozik az első pornójával, rossz élmények is előfordulnak mindnyájunk életében, a társadalom nagy része viszont még így is alloszexuális (avagy képes megélni szexuális vonzalmat, és még szexel is).

„Sok alloszex ember sem szexel – vagy nincs partnere, vagy túl stresszes az élete. Ezért van az, hogy megőrülök, amikor alloszex barátaim rám néznek, és azt mondják, hogy nahát, én is aszex lettem, már négy hónapja nem szexeltem a csávómmal!” Ergo attól sem leszel aszex, hogy épp nincs nyerő szériád.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem válhat valaki „menet közben” aszexszé.

„Én hiszek abban, hogy az emberi szexualitás fluid. Előfordulhat, hogy valaki a kezdetekben biszexuális, majd leszbikus lesz. Én így születtem, de elképzelhetőnek tartom, hogy valaki aszexszé válik az élete során.” Fejti ki Viktória azokra az elméletekre támaszkodva, melyek szerint az ember szexualitása igenis változhat az idők folyamán.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
mti-balaton-1.jpg

Így lehet második hullám, avagy mit felejtettünk el tavasz óta

A szerző lement a Balatonra és ledöbbent, aztán megírta.
Szajki-Vörös Adél, fotók: MTI, Varga György - szmo.hu
2020. augusztus 12.


hirdetés

A nap süt, körülölel. A víz megnyugtat, lehűti a forró agyat. Idén nyáron  legtöbben sehová máshová nem vágyunk - kivéve, aki nem, de azt most hagyjuk -, csak egy hideg csobbanásra és egy tenyérnyi zöld fűre, ahová utána lehanyatlunk. Mi is erre vágytunk (a vegán jégkrémmel együtt), ezért két hétvégén megnéztünk két balatoni strandot. És csobbantunk és lehanyatlottunk, és fagyiztunk és napoztunk. Baromi jó, ez kell ilyenkor a munkától hét közben felturbózott agynak. Azzal az icipici sötét felhővel a fejünk felett, hogy közben körülöttünk kering egy világjárvány, amit nem látunk, mert kék a víz, süt a nap és istenien olvad a fagyi.

Ki így, ki úgy védekezik ellene, hogy ne kapja el, amitől márciusban még rettegett, de a legtöbben mintha megfeledkeztek volna róla, hogy itt lebeg felettünk ez a felhő, mert annyira süt a nap. Én ezt láttam a Balatonnál, és nem mondom, hogy nekem sem volt olyan pillanatom, hogy baszki, kit érdekel, megvéd az UV. Ahogy egy általam nagyra becsült háziorvos mondta egy meglepő pillanatban februárban: "Mindannyian Isten kezében vagyunk." Ilyenkor Isten kezébe helyezzük magunkat, de nem mindegy, hogy a saját kezünk ügyében van-e kézfertőtlenítő. Gyerekek, én a strandokon csak orgiát nem láttam a hétvégén, de lehet, hogy csak nem figyeltem eléggé oda. Mindenki mindenkivel összedörgölőzik - jee - , akkora a tömeg, és bár az intimitás és érintés barátja vagyok, és erről eszembe is jutott Harry Styles szuper száma, na de azért ácsi, azt éreztem. Igen, én is ott voltam. De próbáltam vigyázni, amire lehetett.

A témával jelenleg foglalkozó szakemberek szerint nem árt az óvatosság, közeleg a második hullám, ha már el nem kezdődött. A Balaton partja tökéletes helyszín arra, hogy erről megfeledkezzünk. És mindkét strandon úgy láttuk, megvannak a feltételei annak, hogy elkapjuk a koronavírust, amennyiben éppen arra jár. Mert azt legalább mindannyian beismerjük, hogy nem tudjuk, épp merre jár. Itt van Tom Hanks, nálam szimpatikusabb, és tök jól elmondja, hogy csak a megtanult 3 dologra (maszk, távolságtartás, kézmosás) kéne figyelni:

Mert lehet a vírus a tünetmentes kiszolgáló kezén, aki épp az előbb tüsszentett bele, csak épp mi nem láttuk, amint a lángosunkat óvatosan tartja, miközben gondosan megkeni tejföllel és jó étvágyat kíván. Lehet, hogy lesz második hullám, de lehet, hogy nem. De hogy ugyanúgy vigyáznunk kell egymásra, mint márciusban, áprilisban és májusban, az egészen biztos. És az idősekre, a szüleinkre, a nagyszüleinkre, a barátaink szüleire, meg a nagyszüleire, és Micimackó barátaira, rokonaira és ismerőseire és Nyuszi üzletfeleire.

Ha azonban nem akarunk egymásra vigyázni - innentől jön az ironikus rész, a félreérthetetlenség kedvéért, amit ne vegyetek komolyan, csak parázzatok, amin jó, ha paráztok -, gyorsan összeállítottam egy listát arra az esetre, ha a második hullámra törekszünk, mert az első is olyan könnyen elsült (ugye alig páran haltak meg...):

hirdetés

- Ne mossunk kezet szappannal gyakran, különösen ne azután, ha valahonnan hazaérkeztünk. Minek? Úgyse leszünk betegek. Maximium hordozók, de az meg úgyse derül ki.

- Ne használjunk készpénzhasználat után kézfertőtlenítőt és lehetőleg minél közelebb hajoljunk embertársainkhoz, ha beszélgetünk - legfőképp azokhoz, akikkel nem egy háztartásban élünk, hiszen olyan ritkán találkozunk -, és ha köhögnünk vagy tüsszentenünk kell, ha szabad levegőn vagyunk, ha nem, ne fogjuk vissza magunkat!

- Ha rokonainkkal találkozunk, esetleg esküvőre vagy nagyobb rendezvényre megyünk, bátran puszilkodjunk, azaz hagyjunk nyálas nyomot mások arcán. Puszi mindenkinek, így gyakorlatilag olyan, mintha egy láncban egyszerre valamennyien végigsmárolnánk egymást. Nincs is ennél szebb. Szeressük egymást.

- Üljünk rá nyugodtan a nyilvános vécére és semmiképp ne fertőtlenítsünk kezet a strandon a belökős fém-beengedőkar megfogása után. Ahol én jártam, nem is volt ilyen lehetőség amúgy, úgyhogy nem is kell ezen problémázni feleslegesen.

- Ne mossuk túl a gyümölcsöket és a zöldségeket. Nemcsak a szalmonellát vagy egyéb rengeteg féle fertőzésokozó kórokozót kerülhetnénk el mondjuk így - mert nemcsak a koronavírus veszélyes, egy jó kis hepatitis is becsusszanhat így nyáron - , de hát mit parázzunk folyton mindenen?! Mire való különben az immunrendszer?!

- Semmiképp ne ügyeljünk fürdőszobánk - vécénk és mosdókagylónk tisztaságára. Ne! Nem kell túl gyakran kimosni azt, pláne ilyen klóros büdös dolgokkal gyakran fertőtleníteni, a víz úgyis lemossa, amit kell. Vagy nem? Á, mindegy.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!