hirdetés
abcug.jpg

Négyezer emberen lehetetlen segíteni, de minden kis siker számít

Tisza Levente, a Máltai Szeretetszolgálat Lyukóvölgyi Jelenlét Programjának vezetője egy apró adminisztrációs hiba miatt lett szociálpedagógus.
Neuberger Eszter, Pivarnyik Balázs, Abcúg - szmo.hu
2019. november 05.


hirdetés

Tisza Levente, a Máltai Szeretetszolgálat Lyukóvölgyi Jelenlét Programjának vezetője keresztényi hivatástudatból választott szakmát szociális területen, de szociálpedagógus egy apró adminisztrációs hiba miatt lett.

Munkájában épp olyan jól bánik a Miskolc-széli óriás-szegregátumban élő gyerekekkel, mint a külterületeken tengődő elhagyott, elmagányosodott idősekkel.

Programvezetőként pedig olyan munkahelyi környezetet képes teremteni, ahol a közmunkásként foglalkoztatott helyiek épp annyira fontosnak érzik magukat mint a diplomás szociális szakemberek.

hirdetés

Munkájáért 2018-ban Jószolgálat-díjat érdemelt.

Öt éve vannak a településen, és próbálnak segíteni az ott élő embereknek. Programjaik változatosak, az elején megnézték, hogy mik a problémák, majd igyekeztek minél több lehetőséget kitalálni, ami az ott élőket szolgálja. Így lett baba-mama klub, majd a gyerekeket is be kellett vonni a szülőkkel együtt, segítenek az életvezetésben, ügyintézésben, de akár a mosásban is. Mára már a helyiek is megtanulták, hogy éljenek a lehetőségeikkel. Tisza Levente és kollégái a gondokról, feladatokról mesélnek a kisfilmben.

VIDEÓ: A Lyukóvölgyi Jelenlét Programról

Négyezer emberen lehetetlen segíteni, de minden kis siker számít from Budapest Beacon on Vimeo.


KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
elrontott-generacio-1000x666.jpg

„Felneveltünk egy életképtelen generációt – hol rontottuk el?”

Az idézet egy cikkből származik, amit egy barátom osztott meg, és eddig majdnem 200 ezer lájkja van, tehát nagyon sokan értenek egyet vele. Nos, én sokat foglalkozom gyerekekkel – elmondom, szerintem hol rontottuk el. 
jh. Fotó: Pixabay - szmo.hu
2019. november 10.


hirdetés

Az említett cikk, vagy inkább blogbejegyzés egyértelműen felrobbantotta a netet. Teljes terjedelmében itt olvasható, a lényege az, hogy "hagytunk felnőni egy elrontott generációt", amely "nem terhelhető, képtelen elviselni a tetteinek a következményeit, összeroppan a felelősségtől, lusta, nem örül semminek, nulla munkáért követeli a pénzt, kiveszett belőle a tisztelet, a hit, nem látja a másik embert, csak a kütyüjébe mélyed" stb. stb. stb. És persze többször is felteszi a kérdést (szinte látom, ahogy a szerző kétségbeesett szemekkel az égre néz): hol rontottuk el? 

Napi szinten foglalkozom gyerekekkel. Kora tizenévesekkel, olykor kisebbekkel, olykor nagyobbakkal is. Egy jó nevű intézményben, többnyire kifejezetten jól szituált családok gyerekeivel, klassz cuccokban, világítós sportcipőkben (az, amelyiknek a talpa villog), menő uzsonnás dobozokkal, felnőtt mércével mérve is drága okostelefonokkal, netbookokkal, fülhallgatókkal.

hirdetés

Amikor az időm engedi, egyenként is elbeszélgetek velük. Arra mindig nyitottak, sőt, éheznek a kommunikációra. És mesélnek. Aztán beszélgetek a baráti köröm gyerekeivel is, ha úgy adódik. Itt most a negyven körüli szülők (plusz-mínusz pár év) csemetéire gondolok. Mára elég sok, mellbevágó megfigyelést tettem. Elmondom, én mit gondolok arról, hogy "hol rontjuk el" a gyerekeink generációját. Természetesen minden alábbi állításra érvényes, hogy tisztelet a kivételnek, és akinek nem inge, ne vegye magára. 

Először is: ott rontjuk el, hogy nem beszélgetünk a gyerekeinkkel. És itt most nem arra gondolok, hogy a suliból hazafelé megkérdezzük, mi volt az ebéd, sok-e a lecke, vagy otthon odabökjük, hogy mit kér vacsorára. Nem.

Meggyőződésem, hogy a mai szülők túlnyomó része napi fél órát egyfolytában szinte soha nem beszélget a gyerekével. Bármiről.

Arról, hogy mi bántja, mi érdekli, kit szeret az osztályból, milyennek tartja a sárguló őszi leveleket az ablak előtt, szeret-e kosarazni, mi jut eszébe a hóesésről (ha egyáltalán látott már olyat), kivel csetel, hogyan illik egy beszélgetésben megszólítani egy lányt/fiút, mi számít bántásnak vagy sértésnek (mert sokszor azzal sincsenek tisztában).

Az a tapasztalatom, hogy ha leülök egy gyerek mellé, és tíz – csak tíz – percet teljes egészében rá koncentrálok, kérdezgetem, és meghallgatom a válaszait, utána tűzbe menne értem. És a leckéjét is azonnal megcsinálja. Nem, nem lesz egy csapásra kisangyal, de érezhetően kialakul benne egyfajta kötődés és tisztelet. Ha viszont ezt nem kapja meg, legfőképpen otthon, napi szinten, egészen nagykoráig, akkor ő miért is adná meg ezt a kötődést és tiszteletet másoknak? Hiszen azt se tudja, hogy kell. 

Másodszor: ott rontjuk el, hogy nem ritkán már hat-hét éves korukban a kezükbe adjuk a kütyüt, és mi magunk is éjjel-nappal kütyüzünk mellettük. Igen, persze, egyszerűbb, és kevésbé fárasztó rászabadítani őket az okostelóra, a netre meg a videójátékokra, akkor tényleg elvannak órákig, le van a gond róluk. Csak éppen beszippantja őket egy pszeudo-világ, ahol szűrés és válogatás nélkül ömlik rájuk egy halom személyiségromboló, totálisan kifordított értékrendű információ.

Ömlik rájuk az, hogy csak akkor vagy ember, ha mindekit halomra lelőve győzöl. Csak akkor vagy ember, ha szétretusálva, pucsítva, kigyúrva, önmagadból agyonfotosoppolt műanyag-babát kreálva vadászol a lájkokra a közösségi oldalakon.

Sőt, ezzel még milliomos is lehetsz, meg őrült Youtuberként is, elég, ha több százezer követőt behülyítesz, és máris dől a lé, minek ide munka.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
darnoozseli.jpg

Így végezz a feleségeddel, ha nem akarod, hogy felelősségre vonjanak

Úgy tűnik, ha nincs meg a holttest, nincsenek kamerafelvételek és tanúk, akkor hiába a korábbi feljelentések, a látlelet és a távoltartási végzés, hiába minden terhelő bizonyíték, a férfi megússza. Vélemény.
K. U. D. - szmo.hu
2019. október 29.


hirdetés

Ma a magyar bíróság kvázi adott egy útmutatót, hogyan kell úgy embert ölni, hogy aztán ne vonhassanak felelősségre.

A darnózseli hentest 7 évre ítélték, testi sértés bűntettében, nem pedig gyilkosságban találták bűnösnek.

A büntetésbe pedig beleszámítják az előzetesben letöltött 29 hónapot, vagyis nagyjából 4 és fél múlva szabadulna is. Az ítélet viszont nem jogerős, mert az ügyész és a védő is fellebbezett.

hirdetés

Ez ma megtörténhet Magyarországon. Az országban, ahol a statisztikák szerint hetente legalább egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében, és minden ötödik nőt rendszeresen bántalmazza a partnere.

N.-né Kovács Judit bátor nő volt. Többször is a rendőrséghez fordult, próbált segítséget kérni, de a feljelentéseknek semmilyen eredménye nem lett. Olyannyira nem számított, hogy a bíróság ideiglenesen a bántalmazó, erőszakos férfinek ítélte a gyerekeket.

N.-né Kovács Judit a saját kezébe vette az irányítást: kilépett a kapcsolatból, elköltözött, elhagyta a vállalkozása saját tulajdonú telephelyét is, hiszen a férje zaklatta otthon és a munkahelyén is. Végül 2014-ben a férje által akadályozott gyerekláthatások miatt visszaköltözött a családi házba, hogy normális kapcsolata lehessen a kisfiával. Csakhogy ez végzetes döntésnek bizonyult.

A kétgyermekes édesanya talán még mindig élne, ha a bíróság nem a bántalmazó férjnek és apának ítéli a gyerekeket.

Akkor talán a nő tényleg új életet kezdhetett volna, nem kellett volna visszatérnie bántalmazójához a gyerekei miatt. 2014-ben viszont nyoma veszett. Hiába szólt a férfi ellen számtalan közvetett bizonyíték, a bíróság kétszer is felmentette és a mai ítélet is sokat mondó. Megint beigazolódott, hogy a bántalmazott nők senkire se számíthatnak, a rendőrség nem segít, a bíróság csődöt mondott, nincs igazságszolgáltatás.

Sok minden kavarog most a fejemben. Dühös vagyok, elkeseredett, csalódott és közben N.-né Kovács Judit gyerekeire gondolok. Hogy látták, ahogy az apjuk bántja az anyjukat, hogy hallották, a férfi hogy beszél a nővel, hogy mit gondolhattak, és mennyire lehettek megijedve, amikor az anyjuk – a saját testi épsége érdekében – elköltözött otthonról.

Vajon azt hitték, elhagyja őket? Vajon miket mondott ez a férfi a feleségéről a gyerekeinek? Vajon megtudják-e valaha, mi történt valójában az édesanyjukkal? Hogy ez a nő nem akarta elhagyni őket, harcolt értük, mindent megpróbált, szerette őket, annyira szerette őket, hogy végül visszatért a bántalmazójához, aki végül kioltotta az életét.

De mit is várunk egy országban, ahol az igazságügyi miniszter szerint a nők egyenjogúságáról szóló Isztambuli egyezmény nem más, mint "egy politikai hiszti", mert a nők valójában nagyon is jól vannak Magyarországon, nem kell választaniuk a család és a munka között, és aki szerint a kormány keményen fellép a családon belüli erőszak ellen.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
cimlap3.png

Lassanként a foglyok lélektelen testekké változtak - egy kínai átnevelőtábort megjárt nő vallomása

Sayragül Sauytbay megerőszakolt asszonyokról, körömtépésről, kötelező bűnbánatról, éjjel-nappal sulykolt propganadáról.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 02.


hirdetés

Sayragül Sauytbay fejére 2017. novemberének egyik éjszakáján csuklyát húztak a kínai rendőrök. Nem mondták meg neki, hová viszik. A 43 éves kazah származású, muszlim óvónő ekkor már több éjszakai kihallgatáson is túl volt, miután egy évvel korábban férje és gyerekei Kazahsztánba menekültek Kínából. Ő nem tudott utánuk menni, mert neki, akárcsak a többi közalkalmazottnak, 2014-ben elvették az útlevelét. A kihallgatáson arra utasították, kérje meg a férjét, hogy jöjjön haza. Ő azonban inkább minden kapcsolatát megszakította a családjával, annyira félt, hogy bajuk esik.

Ezen a novemberi éjszakán nem kihallgatni vitték. Egy órányi autózás után egy úgynevezett átnevelő táborba került. Közölték vele, az lesz a dolga, hogy kínai nyelvet tanítson a táborlakóknak.

“Alá kellett írnom egy papírt, amiben le voltak írva a feladataim és a tábor szabályai. Azt mondták, ha nem engedelmeskedem, halálbüntetést kapok."

A szabályok szerint tilos volt a többi fogollyal beszélnie, nevetnie, sírnia, válaszolnia mások kérdéseire. "Aláírtam, mert nem volt más választásom. Kaptam egy egyenruhát, egy kis szobába vittek, amelyben egy cementágy volt egy vékony műanyag matraccal. Öt kamera figyelt” – idézte fel első napját Sauytbay az izraeli Háárec tudósítójának.

hirdetés

Sauytbay egy olyan táborba került, mint amilyenekbe ujgurok százezreit zárták be az északnyugat-kínai Hszincsiang tartományban. A hivatalos kínai álláspont szerint a terrorizmus, a szeparatizmus és a szélsőséges nézetek ellen harcolnak ezeken a helyeken.

Sauytbay becslése szerint az ő táborában 2500-an lehettek, a legidősebb fogoly 83, a legfiatalabb mindössze 13 éves volt.

Azokkal, akiket nem tanárként vittek oda, az asszony elmondása szerint még rosszabbul bántak. Egy 16 négyzetméteres teremben zsúfoltak össze csaknem húsz embert.

Minden ilyen teremben egy darab műanyagvödör szolgált WC-ként, és mindenki napi két percet kapott, hogy használhassa. A vödröt naponta egyszer ürítették. Ha megtelt, a foglyoknak várniuk kellett másnapig.

A foglyok rabruhát kaptak, és a fejüket leborotválták. A kezük és a lábuk egész nap bilincsben volt, amit csak akkor vettek le, ha írniuk kellett. Éjszakára is rajtuk hagyták, és szigorúan előírták, hogy csak a jobb oldalukra fordulva alhatnak. Aki másképp aludt, azt megbüntették.

VIDEÓ: titokban készített felvételek az egyik táborról

Az ujgur és kazah anyanyelvű raboknak Sauytbay egész nap kínai propaganda-dalokat tanított. Reggel hatkor keltek, kaptak valami reggelit, majd óránként változott, melyik propaganda-dalt vagy pártot dicsőítő jelszót kellett magolniuk. Olyanokat, mint a "Szeretem Kínát", "Hálás vagyok a kommunista pártnak", "Kínai vagyok" és "Szeretem Kína elnökét." Délután négytől hatig minden nap meg kellett vallani a bűneiket: vallási tanokat követnek, nem beszélnek kínaiul, erkölcstelen életet folytatnak... Aki nem tudott elég súlyos bűnöket kitalálni magának, azt megbüntették.

Aztán vacsora következett, majd felemelt kézzel a fal felé fordulva folytatódott a bűnbánat. Este 10 és éjfél között le is kellett írniuk, milyen bűnöket követtek el. Éjféltől reggel hatig alhattak.

Naponta háromszor ehettek. Híg rizs – vagy zöldségleves és egy szelet kenyér volt a napi fejadagjuk. Húst csak péntekenként kaptak, de kizárólag a muszlimok számára tiltott disznóhúst, és kényszerítették őket, hogy ezt megegyék.

„Soha nem tudtuk kialudni magunkat, a higiéniai körülmények iszonyatosak voltak. Lassanként a foglyok lélektelen testekké változtak”

– mondta Sauytbay, aki a beszélgetés során nagyrészt megőrizte higgadtságát, de néhány borzalmas részlet felidézésekor már nem tudta visszatartani könnyeit.

Aki nem tartotta be a szabályokat, nem tanult elég gyorsan kínaiul, nem megfelelő átéléssel énekelte a propaganda-dalokat, az könnyen a rettegett "fekete szobában" találhatta magát.

Itt szögeket vertek beléjük, kitépték a körmeiket, elektromos árammal sokkolták őket. Sauytbay szerint egy idős asszonyt azért büntették meg, mert azzal vádolták, hogy külföldre telefonált, és ő ezt nem volt hajlandó bevallani. Azt sem tudta, hogy működik a telefon.

Elvitték, és vérző testtel, felszaggatott bőrrel, körmök nélkül tért vissza.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
abcug-boly-program-1000x563.jpg

Éjszakai kommandó tartja a fiatalokat a kisvárosban

Lakhatással, jogosítvánnyal, angol tanfolyammal, workshopokkal és csapatversenyekkel dolgozik azon az önkormányzat, hogy Bólyban tartsa a fiatalokat. Mindezt ingyen, de cserébe közösségépítést várnak tőlük.
Fődi Kitti írása az Abcúgon - szmo.hu
2019. október 29.


hirdetés

Mohács és Pécs között féltávon fekszik egy körülbelül 3800 fős Bóly nevű kisváros, ahol összetett önkormányzati programmal igyekeznek meggátolni a fiatalok elvándorlását és ezzel a város elnéptelenedését. Ha Bólyt észak felől közelítjük, akkor a hosszú település első házai és temploma egy falu benyomását keltik, a központba érve viszont már egy kedves kisváros bontakozik ki, ahogy pedig dél felé haladunk, üzemekbe, cégek logóiba, ipari parkba futunk. A városnak ez a három tulajdonsága kiemelkedő szerepet játszik a fiatalok megtartásában, akiknek olykor sokkal csábítóbb lehet az alig húsz percre lévő nagyobb városokban, Mohácson vagy Pécsett lakni.

Épülő csarnok az ipari parkban - Fotó: Hajdú D. András

hirdetés

A falvak szinte már menthetetlenül ráléptek a végleges elnéptelenedés útjára, van, ahol ingyen osztják a telkeket, csak költözzön oda valaki, és van, ahol három idős asszonyon kívül már senki nem él a faluban. Mielőtt előreláthatóan a kisvárosokkal is ez történne, ahonnan a fiatalok elsősorban a megyeszékhelyekre költöznek, Bóly hatalmas erőbedobással próbál olyan lehetőségeket kínálni, amelyek képesek vetekedni egy nagyvárossal.

A már egy éve futó Itthon Bólyban nevű program egyik fő eleme, hogy nyolc felújított lakást kínálnak teljesen bérmentve 18 és 35 év közötti fiataloknak, csak a rezsi költségét kell megfizetniük. Szintén ingyenesen lehet C-D-E jogogsítványt szerezni, angol tanfolyamra járni, vagy olyan workshopokon és személyes tanácsadásokon részt venni, ahol egy saját vállalkozás elindításában segítenek. Mindemellett van egy négytagú csoport, akik bulikat, kvízesteket, csocsó és pingpong versenyeket szerveznek, hogy a városban lévő szórakozási lehetőségek hiányosságait pótolják. Mindezért cserébe egyetlen egy dolgot vár el az önkormányzat, a programban részt vevők vállaljanak a városban valamilyen közösségépítő szerepet, legyen az az ifjúsági ház kifestése vagy újabb, fiatalos programok szervezése.

A kérdés az, hogy vajon mindez miért bírná maradásra a bólyi fiatalokat?

Bóly, az iparváros

A falvakból, városokból való elvándorlás egyik fő mozgatórugója az a munkalehetőség hiánya, de a Bólyban épült Ipari parknak köszönhetően sok a munkalehetőség a városban, az önkormányzati program pedig még inkább hozzásegíti a munkavállalókat, hogy megfeleljenek a munkáltatók feltételeinek. Ennek részeként indult a C-D-E jogosítvány és az angol tanfolyam, valamint azok a workshopok, amik a vállalkozóvá válást segítik.

"Hallottam, hogy Pécsett meghirdettek harminc kamionsofőr állást és jelentkeztek tizen, miközben 12 kilométerre a horvát határtól, ugyanaz a cég hidetett állást és arra jelentkeztek 1200-an. Nem értettem, hogy ez hogy lehet, és arra jutottam, hogy Pécsen azért nem találtak, mert nincs jogosítványuk a fiataloknak. Mire meglesz a jogosítvány C-D-E kategóriára az fél millió forint. Melyik fiatalnak van szabad fél millió forintja?”

– magyarázza Hárs Jószef, Bóly független polgármestere.

Kisgyermekes anyuka a városháza előtt - Fotó: Hajdú D. András

A polgármester abban bízott, hogy van a városban két fuvarozó cég, akik felszívják majd a frissen végzetteket, emellett a város határában épült ipari park is igényli majd a jogosítvánnyal rendelkezőket. Buszsofőr is elkél a településen, mert a környék falvait iskolabuszok járják, amihez szintén nincs jelenleg elég munakerő. Az önkormányzat azzal próbálja vonzóvá tenni a cégeknek a várost, hogy nagy üzemcsarnokokat épít az Ipari parkban, amiket bérbead, így a város a munkalehetőségen kívül még egy kis bérlet díjat is nyer rajta.

Az első tanfolyamon 39-en vettek részt, ebből 37-en meg is szerezték a jogosítványt. A projekt menedzserét, Schnell Imrét kérdezzük arról, hogy ez a lehetőség miért tartaná a városban a fiatalokat, ahelyett, hogy fognák a jogosítványukat és elmennének külföldre kamionozni.

"Bennünk is felmerült, hogy ezzel segítjük-e a helyben maradást, de egyrészt sok a munkalehetőség, másrészt pedig nem sokkal kevesebbet keresnek kamionsofőrként itt, mint külföldön, simán megkeresnek 400 nettót”

– mondja Schnell Imre.

A jogosítványért cserében a legtöbb részt vevő az ifjúsági ház felújításában segédkezett, ahol a program közösségi eseményeit rendezik meg.

A projekt egy másik fontos eleme, hogy arra buzdítsák a fiatalokat, hogy vállalkozásokat hozzanak létre a városban. Ehhez tartottak egy workshopot, ahol végigvették mindazt, ami szükséges egy cég elindításához, ezután pedig csoportos és egyéni tanácsadáson vehettek részt a jelentkezők, ahol elmondhatták saját ötleteiket.

A bólyi születésű Gáspár Gábor például gyerekkora óta arról álmodott egy barátjával, hogy egyszer sörfőzdét nyissanak. Amikor meglátták, hogy lesz workshop, úgy döntöttek, hogy itt az alkalom, hogy megvalósítsák gyerekkori álmukat. A tanácsadáson azonban kiderült, hogy kicsit naiv volt az elképzelésük, túlzottan magasak lettek volna a költségei az előállításnak, ezért másban kezdtek el gondolkodni. Mára már megalapították a kapcsolószekrények kialakításával foglalkozó cégüket, ami bár messze van a sörfőzéstől, de a program nélkül valószínűleg sosem jutottak volna el idáig. Gáspár Gábor 10 év budapesti élet után tért vissza a településre, mert egy nyugodtabb környezetben szeretett volna családot alapítani.

A jogosítvány és a workshop mellett angol tanfolyamot is hirdetett a program kezdő, közép és haladó szinten. A projektmenedzser szerint ez nem közvetlenül járul hozzá a fiatalok helybentartásához, de a településen hagyományosan németet tanítanak, a munkáltatók viszont megkövetelik az angol nyelvet, ezért ez is hasznukra lehet a bólyi fiataloknak a munkakeresés során.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!