hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
Négy fúvós, egy lélegzet – egy este a Budapest Szaxofon Kvartettel az Óbudai Társaskörben
Könnyed kortárs kalandok – így harangozták be a koncertet, és erre is készültem egy sűrű munkanap után. Magam sem hittem, hogy ennyire megérint.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. február 05.


hirdetés

Nagy barátja vagyok a szaxofonnak, a merengőnek, a játékosnak, a fenségesnek, de szívbe markolónak és az erőszakosnak is. Gyakran kapok ihletett pillanatokat Charlie Parkertől és John Coltrane-től, és életre szóló koncertélményeket őrzök Jan Garbarektől, Barbara Thompsontól, Dresch Mihálytól. Most Budapest Szaxofon Kvartett töltötte be számunkra a teljesség hangjával és pozitív feszültséggel az Óbudai Társaskör híresen kiváló akusztikájú nagytermét. Nemcsak emberközelivé hoztak néhányat a 20. század kiemelkedő alkotásai közül, hanem azt is bebizonyították, hogy egy igazán nemes zenei anyagnak teljesen mindegy, hogy milyen hangszereken szólalnak meg. Becze Szilvia, a Bartók Rádió műsorvezetője és Dunai Tamás színművész – nem mellesleg mindketten „fúvósok” – avatott kalauzolása mellett szólaltak meg a darabok.

Szepesi Bence, Puskás Levente, Tószegi Bernát és Horváth Marcell valóban együtt lélegeznek, de nemcsak a köztük lévő összhang volt tökéletes, hanem az is, ahogy átlényegítették ezeket a zenéket saját hang-egyéniségükre.

Még játékba is bevonták a közönséget, mert Durkó Péter Kvadroszaxofóniájáról nekünk kellett elmondani, hogy mi jut róla elsőnek eszébe. Volt, aki egy 60-as évekbeli francia film noirnak hallotta, mások évszakváltásnak, tavaszi virágzásnak, nekem egy hajnali napfogyatkozás jutott róla eszembe. Dunai Tamás hangolta rá a hallgatóságot Philip Glass 2. vonósnégyesének átiratára, amely Samuel Beckett nyomasztó légkörű Társaság című kisregényből született. Mégis úgy tűnt, hogy a négy szaxofonnal Glass szinte mániákusan ismétlődő motívumai kiszabadítják az embert a magány béklyójából.

Bartók Béla Magyar képei, mindenek előtt az Este a székelyeknél számtalan változatban élnek bennünk, a zongorától a nagyzenekarig, és nem utolsó sorban a Mini, Török Ádám és Papp Gyula tiszteletteljesen szabad megszólaltatásában. A Kvartett előadásában viszont a Medvetánc groteszkje szólalt meg már-már rockosan, míg a Kicsit ázottan pontosan visszaadta azt a börleszket, amelynek a szerző eredetileg nevezte és amelynek talán egy némafilm lehetett az ihletője.

Meggyőződésem, hogy ha Bartók megérte volna a 60-as éveket, megtalálta volna az utat a modern jazzhez, sőt, tán még a progresszív rockhoz is.

A végére hagyták a nagy csattanót, Chick Corea Gyermekdalok-ciklusát, amelyet az amerikai muzsikus Bartók Mikrokozmosza előtti tisztelgésnek szánt. Szaxofonosaink azonban nem ragaszkodtak szigorúan az eredeti műhöz, hiszen a zárótétel Corea egyik legszebb darabja, a Songs For The Pharoah Kings volt, amit valami elképesztően érzékeny, szinte extatikus lendülettel játszottak el. Ez a kompozíció számomra örök emlék: ez volt a közös kedvencünk legjobb barátommal, aki már 17 éve odaát van. Ha meghallom, ő is mindig eszembe jut, boldogult kamaszkorunkkal együtt.

A könnyed kortárs kalandozás hétfőn este 9 órakor véget ért, az aranyló hangszerek azonban még mindig bennem zengenek.


KÖVESS MINKET:




Itt van Tarantino új filmjének előzetese – DiCaprio és Pitt a hippikorszak Hollywoodjában nyomul
DiCaprio a saját hatása alá is kerül benne.
fotó: YouTube - szmo.hu
2019. március 21.


hirdetés

Kijött a Volt egyszer egy Amerika, Quentin Tarantino 9. filmjének teaser trailere - és igazi kedvcsinálóként működik, ahogy egy valamirevaló teasernek kell.

DiCaprio egy menő westernszínészt alakít a filmben, míg Brad Pitt a kaszkadőrét játssza, akik együtt nyomulnak az éjszakában is. Feltűnik még a trailerben Bruce Lee, Sharon Tate (Margot Robbie) és a vigyorgó Charles Manson (Damon Herrimant elég jól megtalálták a pszichopata gyilkos szerepére) is.

Az előzetes az első és utolsó jelenetrészlettől eltekintve egy montázs, melyben a hatvanas évekből a hetvenesre átforduló Hollywood jelenik meg, hippikkel, fantasztikusan korhű utcarészletesekkel és atmoszférikus hangulatképekkel.

VIDEÓ: Az előzetes

Annak a sztorinak egyelőre nyoma sincs - illetve csak Manson személyében - melyet kezdetben a filmhez kapcsoltak, pedig valószínűleg kulcsfontosságú lesz: a Sharon Tate-gyilkosságnak.

Azt lehet tudni még, hogy Pitt és DiCaprio karakterei Tate szomszédságában laknak. Az utolsó jelenetrészlet különösen vicces, mert DiCaprio épp önmaga hatása alá kerül, miután egy kislány megdicséri a játékát.


KÖVESS MINKET:




Visszatérnek Pajkaszeg lakói - jönnek a legújabb kulisszatitkok
A mi kis falunk idei első részében egy különleges körmeneten vesznek részt a pajkaszegiek...
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 21.


hirdetés

Szombaton este visszatérnek a képernyőre Pajkaszeg lakói. A mi kis falunk idei első részében egy különleges körmeneten vesznek részt a pajkaszegiek, a falu lakói ugyanis le akarják nyűgözni az odalátogató püspököt, persze nem kis bonyodalom lesz a dologból...

A zarándokhellyé vált forgatási helyszínen szinte követelték a rajongók az új részeket. Jönnek a kulisszatitkok az új évadról.

Kiderül miért van körmenet, mi lesz húsvétkor. A készítők szerint lesz megint szerelem, ármány, móka, kacagás. És lesznek új szereplők is. A szereplők pedig mesélnek a forgatásról, elárulnak pár titkot is.

VIDEÓ: Az RTL Fókusz beszámolója

Egy közönségtalálkozónak hála megtudhattuk, hogy Matyi, vagyis Molnár Áron, miként úszta meg, hogy egy kakiba esett szájharmonikán kelljen játszania... Az új részre már nem kell sokat várni, szombaton 20:00-tól újra jönnek Pajkaszeg lakóinak legfrissebb kalandjai.


KÖVESS MINKET:





A Zodiákustól a Kennedy-gyilkosságig – a legjobb, valós bűnügyeken alapuló filmek
Még mielőtt a Manson-gyilkosságon borzonganánk, ami Tarantino új filmjében is fontos szerepet kap, nézzünk újra pár klasszikust!
Szajki-Vörös Adél, fotó: YouTube - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

Jó belegondolni, hogy nekünk is van Martfűi rémünk és Viszkisünk - mármint hírhedt bűnözőket ábrázoló filmjeink -, de azért érdemes végigpörgetni az egyetemes film klasszikusait is, melyek mertek bátran az elevenébe mászni megtörtént, komolyabbnál komolyabb bűneseteknek.

Capote (2005)

Truman Capote leghíresebb regénye, a Hidegvérrel a megírása körül forognak Bennett Miller filmjének eseményei. Capote (Philip Seymour Hoffman Oscar-díjat is kapott elképesztően hiteles és érzékeny alakításáért) először csak egy újságcikk miatt utazik el Kansasbe, de aztán regénnyé dagad a jóravaló családapa, felesége és gyermekeik esztelen kiirtásának története, hiszen már elsőre van benne valami teljességgel érthetetlen. A bűnbe sodródást, az áldozatként gyilkossá válás lélektani folyamatát Millernek sikerült olyan érzékletesen bemutatnia mozgóképen, mint az írónak könyvben.

Henry: Egy sorozatgyilkos portréja (1986)

Minden idők egyik legrémisztőbb true crime-filmjének főhősének figuráját az alkotók a sorozatgyilkos Henry Lee Lucasról mintázták, akit tizenegy gyilkosság miatt ítéltek halálra, de állítólag több száz áldozata is lehetett. A film olyan pszichológiai pontossággal ábrázolta az élvezettel ölést, amit sok nézőből felháborodást váltott ki.

Kapj el, ha tudsz (2002)

Steven Spielberg ebben a filmjében talán a legkönnyedebb, legjátékosabb és leghumorosabb. A sztori persze adta, hogy így legyen: Frank Abagnale (Leonardo DiCaprio), minden idők egyik legzseniálisabb csalója egyvalamit tudott olyan tökéletesen, mint hamisítani: megszökni az FBI elől. Tom Hanks és DiCapiro kettőse örök kedvencünk ebben a lezseren elegáns filmben, melynek szinte minden képkockáján érződik, hogy a Mester nagy epikus történelmi munkái után csak úgy kirázta a csuklójából.

Kánikulai délután (1975)

Sidney Lumet Oscar-díjas filmjében egy férfi (Al Pacino egyik legnagyobb alakítása) bankot rabol, hogy ki tudja fizetni a szerelme operációját. A sztori igazi klasszik példa a káoszelméletre: az események egymást generálják, míg végül élet-halálról szóló túszdráma és médiacirkusz kerekedik az egészből. A valóságban is megtörtént bankrablás főszereplője, John Wojtowitz egyik inspirációja egyébként A keresztapa volt, az eset pedig a rendőrségi képzés tananyagává vált: ezen a példán keresztül tanítják meg, hogyan kell kezelni a túszejtőket és a pánikoló tömeget.

Nagymenők (1990)

Martin Scorsese egyik – ha nem a – legjobb filmje eredeti történetmesélői fogásokkal és időugrásokkal, valamint feszültséggel teli mozi. Igazi klasszikus gengszter-opusz Henry Hillről (Ray Liotta) és a maffiában töltött éveiről. Ezt a filmet csakis Martin Scorsese készíthette el, s ez az a mozi, amihez, talán míg világ a világ, minden gengszterfilmet hasonlítani fognak majd.

Az elnök emberei (1976)

Ha valaki hajlandó újranézni ezt a remekbeszabott klasszikust, pár perc után rájön, hogy hiába az írógépek kattogása, a beszélő emberek és az első pillantásra zavaróan unalmas belső, irodai terek: Az elnök emberei az egyik leghátborzongatóbb nyomozástörténet, amit valaha vásznon láttunk – s az egyik legdiadalmasabb, ami a való életben megtörtént. Hiszen tényleg két újságíró, Carl Bernstein és Bob Woodward fedezte fel és görgette végig a Watergate-ügy mögött megbúvó, a legmagasabb szintekig vezető bűnszériát, s buktatta le és meg végül Nixont.

JFK (1991)

Oliver Stone igazi badass rendező, talán nincs is nála vakmerőbb direktor a mai napig a világon, aki többször egymás után készített olyan történelmi témájú filmeket, melyek az amerikai történelem egy-egy egészen érzékeny pillanatát boncolgatták. A John F. Kennedy elleni merénylet kapcsán olyan kérdéseket tett fel, sőt, állított, melyeket előtte senki sem mert a nyilvánosság előtt vállalni. A film egyébként meg zseniálisan feszült, pörög, és folyamatosan dolgoztatja a néző agyát is.

Rillington Place 10 (1971)

Még mielőtt Richard Attenborough naiv, télapószakálló John Hammonddá lényegült volna a Jurrasic Parkból - eljátszott egy olyan szerepet, amitől még a legedzettebb thriller-rajongóknak is feláll a szőr a hátán. John Reginald Christie egy brit úriember volt, aki 1940 és 1953 között nyolc nőt gyilkolt meg, s a legváltozatosabb módokon szabadult meg a holttesteiktől. Attenborough már-már zavarbaejtően hiteles a pszichopata gyilkos szerepében, akinek egy abortuszműtéttel indul a "pályafutása."

Spotlight (2015)

Szintén a tényfeltáró újságírás erejét mutatja meg a Spotlight, A Boston Globe által leleplezett egyházi gyermekmolesztálási ügyek felgöngyölítését meséli el, melyek terméke, a cikksorozat 2003-ban Pulitzer-díjat hozott az újságnak. Gyönyörű példája annak, hogy a rég szőnyeg alá söpört ügyek is elnyerhetik az igazságot. Ízléses, okos film, alázatos, visszafogott játék a legnagyobb színészektől egy fontos történet szolgálatában.

Zodiákus (2007)

David Fincher talán legjobb filmje sokkal több, mint egy nyomozástörténet a hírhedt Zodiákus-gyilkos után. A fantasztikusan korhű, minden részletében tűpontos vizualitású mozi atmoszférájában, ritmusában is eltalálja a hatvanas-hetvenes évek Amerikáját, s megmutatja, mit nem tehet egy kisember, esetünkben egy képregényrajzoló a San Fransisco Chronicle-nél, ha okos, de sokkal nagyobb akadályokba ütközik. A múló időbe, a saját kisemberségébe s az emberi gonoszság megváltoztathatatlanságába.


KÖVESS MINKET:




Mi-kritika: A Tűnj el! rendezője elkészítette az év horrorfilmjét
Jordan Peele filmjében mindenki talál magának valamit, amit szerethet, amin gondolkodhat, ami sokkolhatja.
Balázs Mihály, fotók: YouTube - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

A tavalyi Oscaron a legjobb eredeti forgatókönyv díját bezsebelő Jordan Peele rendező-író legújabb groteszk horrorélménye a Mi. A tavalyelőtti Tűnj el! című filmjével elért győzelme után Peele valószínűleg a stúdiótól szabad kezet kapott, így olyan filmet készíthetett, amilyet csak szeretett volna, ő pedig maradt a jól ismert úton és egy igazán szórakoztató, elgondolkodtató, bizarr és nagyon különleges szerzői thriller-horror-drámát rakott le az asztalra.

A film története a szokványos horror/thriller zsáner alapokra építkezik: egy családi nyaralás pokollá válik egy elszigetelt helyen. Ugyan nem egy elhagyatott kunyhóban játszódik a cselekmény, de majdnem: egy vidéki nyaralóba utazik le a família, s majd aztán itt kénytelenek szembeszállni támadóiikkal és önmagukkal. A cselekmény központjában a karaktereik és az ő döntéseik állnak, a személyiségfejlődésükkel együtt a történet is velük fejlődik, átalakul. A bezárt, klausztrofób helyszín kinyílik, már-már „road movie” lesz és így tovább – ahogy halad előre a cselekmény, úgy folyamatosan nyílnak ki a film előtt is az utak. Egy-egy visszaemlékezés strukturálisan megtöri az eseményeket, ezzel próbálják a nézőket kizökkenteni a konstans feszültségből. Ezek a felbukkanó múltbéli bűnök pedig még a tapasztalt horrorrajongók számára is tartogatnak meglepetéseket.

A Mi nem kellemes meglepetés, mert az a rendező előző munkája volt - ez már az elvárt szint volt Jordan Peeletől és csapatától, amit magasan meg is ugrott. Fantasztikus szereplőgárda állt a rendelkezésére. A főszereplő, az anya, azaz Lupita Nyong’o annyira erőteljes, emlékezetes alakítást nyújt, hogy meg lennék lepve, ha nem jelölnék Oscarra év végén. Az apát alakító Winston Duke a „comic relief”, vagyis az a karakter, aki humorral oldja a feszültséget, hiszen majdnem minden horrorfilmben szükség van egy ilyen szereplőre. A film e téren még túl is teljesít és már-már a vígjáték zsánerébe is bele-bele kóstol Winston Dukenak köszönhetően - de nem zavaró módon, sőt, akár külön filmben is megnézném ezt a karaktert. A gyerekszínészeket sem kell félteni, mindenki a száz százalékot nyújt. Egyszerűen nincs kifogásolható elem, minden szereplő/mellékszereplő tökéletes választás. Ezzel is bizonyíthatják az alkotók, hogy a Tűnj el! castingja nem véletlenül sikerült annyira jól tavaly.

Apró spoiler, de ezt már az összes reklámanyag és trailer alapján tudhatja a néző: minden színész két szerepet játszik, egy gonoszat és egy jót. Ez a fajta dualitás nagyon felkavarja az állóvizet, amikor mondjuk valaki szó szerint öngyilkos lesz, és mégis életben marad. Ez az ötlet ad egyfajta kafkai humort a filmnek, nagyon bizarr, nagyon humoros, felkavaró.

Itt nem a kiontott belek zaklatják fel a nézőt igazán, bár azért azokból is akad elég.

A szereplők pedig ezt a kettős szerepeket láthatóan élvezik, a „gonosz” szereplők minden megmozdulása, mimikája aranyat ér.

Apróbb hibának érzem, hogy a film elég alapos magyarázatot nyújt a történtekre, de ha ezt kevésbé szájbarágósra készítik és az egészet kicsit a sötétben tartották volna az alkotók, rábízva a nézők fantáziájára az értelmezést, akkor is nagyon szórakoztató és kellően félelmetes lett volna a mozi. Így meghagyhatták volna a nézőknek a lehetőséget arra, hogy kirakják a puzzle-t. Természetesen ettől függetlenül a filmről órákig lehetne beszélgetni, értelmezni az utalásokat, szimbólumokat, az erős társadalomkritikát. Kiváló a forgatókönyv, minden elismerést megérdemel, hiszen remekül egyensúlyozza a humort és a terrort.

Az operatőr nagyon kreatív képekkel játszik, aki látta a Valami követ vagy a Széttörve című filmeket, az ismerheti Mike Gioulakis munkásságát: színekkel, helyszínekkel, fény-árnyékkal, tükröződésekkel való játék jellemzi, ezért számos jelenetet külön élmény volt emiatt nézni. Ami pedig a zenét illeti: Michael Abels komponálta a Mi zenéjét, amit nem tudok nem kiemelni. Mikor hazaértem, újra meghallgattam a trackeket YouTubeon - nem csak az aktuális jelenetekhez illenek tökéletesen, de akármikor meghallgatnám őket akárhol: epikus, dallamos, zseniális zene.

A film leginkább a tavalyi Örökségre emlékeztet, nem csak a főszereplők erős játéka, a család központi kérdése, az anya szerepe a családban és a rengeteg megfejteni váró szimbólum és társadalomkritika, vagy a túlmagyarázott befejezés miatt, hanem mert az Örökség is egy nagyon jó film volt, talán 2018 legjobbja - most pedig a Mi pedig jelentkezett be a 2019-es év legjobb horrorja díjáért.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x