hirdetés
ndv.jpg

Nagy Dániel Viktor: Nem az érdekel, hány ember rajong értem

A Junior Prima Díjjal kitüntetett fiatal színész szívesen beszél arról, hogy mi hajtja, és mi volna a magyarországi színjátszás jövője.
Szegedi Éva, Fotó: Sin Olivér/Nagy Dániel Viktor Facebook-oldala - szmo.hu
2016. június 12.


hirdetés

- 28 éves vagy. A te generációdnak mi miatt nehezebb az érvényesülés, mint a több évtizeddel ezelőtt végzett színészeknek, akiket a főiskola után már toltak is be színházi vagy televíziós produkciókba?

- Egészen máshova helyeződött át a kultúra és a színház helye a hétköznapi életben. Ebben az értelemben már nem vagyunk a közönség életének olyan központi szereplői mint az elődeink, illetve mint a tévében vagy filmekben foglalkoztatott színészek.

Azért is nehezebb érvényesülni, mert az egyetemen nem a tömegfogyasztásra állítanak rá bennünket, hanem egyfajta ízlés, illetve gondolkodás kialakítására tanítanak. Bonyolult emberi dolgokat igyekszünk megfogalmazni, és ez ma nem igazán divat.

Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra, ahol nem volt diktatúra, központilag támogatott kultúra, az érvényesülésnek elvileg nehezebbnek kellene lennie. Valahogy mégis könnyebben megy. A művész színházak felveszik a versenyt a showkkal és a musicalekkel. Nálunk is ennek kellene történnie, ahogy változik a kultúra helyzete.12140780_991576904259816_4073663519028664347_n

- Mire gondolsz? Hogyan kellene átalakulnia a színházi életnek?

hirdetés

- Már réges-rég sokkal több független, üzleti alapú, befektetésen alapuló színháznak kellene működnie. Olyanoknak, mint az Orlai Produkció, az Átrium vagy ahogyan Gáspár Anna csinálja. Ezé a jövő. És a kőszínházban működő állandó társulat helyett a szabadúszásé.

Filmes ismerőseim, akik dolgoztak már Franciaországban és Németországban azt mesélték, hogy Németországban a kétféle struktúra párhuzamosan létezik, Franciaországban pedig már nincsenek is állandó társulatok: a szabadúszó művészek projektekre szerződnek. Itthon is ezt látnám működőképesnek. Felgyorsult korunkhoz a rugalmasság illik leginkább: művészileg termelünk, csinálunk valami baromi jót, és aztán lépünk tovább.

Ehhez képest Magyarországon úgy teszünk, mintha a régi struktúra még mindig működőképes volna, és mintha még mindig a kőszínházak világa diktálna.

- Pedig sok nagy régi színészünk életrajzában olvashatjuk, hogy évtizedekig volt az X Színház, Y társulat tagja.

- Nehéz azzal szembesülnöm, hogy nekem egészen más vágyaim vannak, mint amilyen beidegződéseket magam körül tapasztalok, vagy amilyen az elmúlt rendszer volt. Nem állítom, hogy elsőként döntöttem úgy, hogy szabadúszó leszek, de a bevett szokástól ez jelentősen eltért. Az osztályfőnököm és más számomra fontos véleményvezérek is meghökkentek, amikor ott akartam hagyni a Vígszínházat. Biztosan jó lesz nekem? El tudok majd helyezkedni?13164459_1016233241794182_7063703381904719332_n

Névjegy

Nagy Dániel Viktor 2015 novemberében kapta meg a Junior Prima Díjat, amelyet fiatal tehetségeknek adnak.

Budapesten született 1987. szeptember 5-én. 2006 és 2008 között az Új Színház Stúdiónál játszott- ezután kezdett a Színház és Filmművészeti Egyetem Zenés színész szakirányára járni.

2013 óta szabadúszó. Diplomája megszerzése óta független és kőszínházi produkciókban játszik prózai és zenés darabokban. Beszélgetésünk idején Goldoni Két úr szolgája című darabjának átiratát próbálják – a zenés előadás „Egy fenékkel két lovat” címmel megy majd a Belvárosi Színházban, Pelsőczy Réka rendezésében.

- Ti, a fiatalabb színészgeneráció tagjai egyfajta startupként, egyszemélyes vállalkozásként működtök? Kiugrotok, előrukkoltok valamivel?

- Ezt nem így kell elképzelni, hanem úgy, hogy ha valakinek nem törik darabokra az önértékelése attól, hogy az első időkben nehéz munkát kapni, akkor pár év alatt felépítheti magát szabadúszó művészként. Beszélgettem egyébként olyan velem egy idős, alattam végzett színésszel, aki azt mondta, hogy abba akarja hagyni, pedig baromi ügyes. Hiába dolgozott már ismert, nagy televíziós csatorna sorozatában, mégis úgy érzi, nem akar futni a lehetőségek után.

- Mit tehet a pályája elején lévő színész, hogy figyeljenek rá? Illetve te mit tettél ezért?

- Két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy sajnos nagyon sok tehetségtelen ember van szem előtt, nem a megfelelő helyen, nem csak a mi szakmánkban. Itt elsősorban a kereskedelmi televíziós ízlésrombolásra gondolok. A másik, hogy a tehetségre azért lehet építeni, azt felismerik a szakmában. Az más kérdés, hogy az embernek mennyi az önbizalma vagy a hite, hogy majd ő is eléri a céljait. Én semmi másra nem támaszkodhattam, mint arra, hogy hittem magamban.

Ha nekem nem lettek volna azok a lehetőségeim, vagy azok szálak, amikbe kapaszkodtam, mint például Orlai Tibor, vagy az a sok előadás, amiből meg tudok élni, akkor nem biztos, hogy futnék ez után, nem vagyok biztos abban, hogy ezt csinálnám.10370995_964477760303064_712476358583920195_n

- Mi vonzott a színészet felé?

- Belső indíttatás, de nincs is már jelentősége ennyi idő távlatából. Most is ugyanazt érzem, hogy miért szeretem csinálni, mint amit tíz éve éreztem, az első felvételinél. A színészeten keresztül megtaláltam önmagam, ki tudom magam fejezni és sok elismerést kapok.

De nekem hiányzik ma Magyarországon a személyi kultusz; én abban hiszek. Azokra a művészekre nézek fel, akik köré egyfajta mítosz épült, akikért rajongani kell. A rajongás alatt nem az elérhetetlenséget értem. Hanem azt, hogy

van valaki, aki szép, aki mély, aki sokat tud az életről, és aki ezt úgy fogalmazza meg neked, amire te nem volnál képes akkor sem, ha ugyanott állnál, és hasonló adottságaid lennének.

Mindenféle értelemben vonzódom a kiválóságokhoz. Bizonyos személyiségek többre hivatottak, többre érdemesebbek, mint az átlagemberek. Az ilyesfajta sztárságban és csillogásban hiszek. Ez valamilyen értelemben vezérfonal is az életemben.

Nem az érdekel, hány ember rajong értem, hanem az, hogy én is lehessek valakinek ilyen fény, ilyen csillag az életében.

De persze ez nem cél, én tökéletesen jó helyen vagyok ott, ahol éppen vagyok.

- És hol vagy most?

- Jelenleg az Egy fenékkel két lovat című darab tölti ki az életemet. Ez is olyan pontja az életemnek, amely sok olyan dologból következik, amit az elmúlt években tettem, mondtam, adtam. Fantasztikus emberekkel dolgozhatok együtt, ezért akármilyen kemény, nem munkaként tekintek rá. Annyira egy rugóra jár az agyunk…

- Megvan a színpadi varázslat?

- Iszonyatosan! A Római vakációval kezdődött, amikor először dolgoztunk együtt Pelsőczy Rékával. Még nem ismertük egymást a férfi főszerepet játszó Fekete Ernővel, és nem is tudtunk arról, hogy egymástól két utcányira laktunk. Az olvasópróba előtti éjszaka összefutottunk egy éjjel-nappali előtt. Bemutatkoztam neki, elmondtam, hogy együtt fogunk dolgozni. Elmeséltem Rékának, ő azt mondta, hogy ez jó jel. Valóban szerencsés csillagzat alatt született az előadás, már három éve megy.

Számomra Stohl András a példa a varázslatra. Akárki akármit gondol arról, hogy mit csinál a magánéletében vagy hogy a kereskedelmi tévének hogy adta el magát. Amit az Őrült Nők Ketrecében művel, arról nekem ne mondja senki, hogy azt bárki úgy utána tudja csinálni.

- Junior Prima Díjat kaptál 2015 novemberében. Változott ezzel bármi az életedben?

- Az égvilágon semmi. Sem tévés, sem rádiós megkeresések nem voltak, hogy „Te kaptál egy díjat, ez nagy dolog.” A szakmán belül az ismerősök, a barátok, és azok, akikkel számon tartjuk egymás sikereit, ugyanúgy gratuláltak, ahogyan egy jó előadáshoz is szoktak.

- És milyen érzés volt átvenni a díjat?

- Mintha ezzel egy lépcsőfokot feljebb léptem volna. Már régen szerettem volna elérni ez a lépcsőfokot. Megnyugtató érzés, hogy amit eddig a pályán csináltam, arra figyelnek, és tudhatom, hogy jó irányba megyek.

VIDEÓ: A Junior Prima Díjhoz készült portré:

A Junior Prima Díj

A Prima Primissima alapítói 2007-ben úgy döntöttek, hogy önálló díjjal jutalmazzák a kiemelkedő teljesítményt nyújtó harminc év alatti fiatalokat. Így hívták életre a Junior Prima Díjat.

Az elismerést 2007 óta minden évben a tudomány, a zene, a népművészet, a sajtó és a színházi művészet terén kiválónak bizonyult fiatalok kapják meg.

- Egy fiatal színész most ma, Magyarországon honnan kap visszajelzést a munkájáról, az alakításairól?

- Tudom, furcsán hangzik, de erre nem szoktam figyelni, ebben az értelemben ez nem fontos számomra. Annyira erős a kapcsolatom az aktuális rendezőkkel, hogy elsősorban rájuk figyelek. Ezen kívül persze meghallgatom, mit mond a családom, mit mondanak a barátaim, a hozzám közel állók. De ez bizonyos szempontból nem befolyásol, mivel mindig a belső megérzéseimre hagyatkozom.

Sokkal erősebb a belső viszonyom az adott munkához, mint ahhoz, hogy milyen visszajelzést, kritikát kapott az előadás.

Ha van egy előadás, amit kevesen látnak, pedig sokan kellene lássanak, az ugyanúgy nem demotiváló számomra, mint az, hogy bizonyos embereknek nem tetszik. Nem ezzel kell foglalkozni.

- Hanem mivel?

- Azzal, hogy maximálisan fel tudjak oldódni abban, amit csinálok – van egyfajta jelen idejű visszajelzés, ha valami történik velem, bennem az előadás folyamán. Ez a belső jelzés a fontos.

Ha pedig nem történik semmi, akkor persze, hogy sokkal kiszolgáltatottabb vagyok annak, hogy mások mit szólnak ahhoz, amit én csinálok, mert én magam nem tudom hová tenni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem figyelek oda a tanácsokra, vagy ne hallgatnám meg, hogy ha nem jó irányban vagyok, ha nem olyan erőbedobással dolgozom és ezt a tudtomra akarják adni.

VIDEÓ: Nagy Dániel Viktor énekli Cseh Tamás Bárány az üres lakásban című dalát:

- Mit gondolsz, mi a legnehezebb a munkádban?

- Nem tudom, talán nem depressziósnak lenni?

- Mitől lehet egy színész depressziós? Sokan azt gondolják, hogy aki állandóan emberek között van, az nem lehet depressziós.

- Kívülre helyeződik a fókusz, vagyis a munkában te a színpadon vagy, a rendező téged rendez, utasításokat hajtasz végre, kiszolgáltatott helyzetben vagy, kiszolgáltat az, hogy mit mondanak rólad, hogy a rendező szeret-e, vagy sem, de annak ellenére neked meg kell csinálnod akkor is, ha nem szeret, napi 10-12 órát dolgozol, és amikor hazaérsz, és otthon vagy, az nem ugyanaz az intenzitás, egy másik világba csöppensz. És azért mégis csak a lelkeddel dolgozol. A színészek pedig alapvetően érzékenyebb beállítottságú emberek.

De általános, minden színészre érvényes választ nem tudok adni. Nincsen két egyforma HR szakértő és két egyforma újságíró sem. Ha szereted a munkádat, máshová kerülnek a hangsúlyok. Lehet, hogy neked egyáltalán nem nehéz éjjel egy és kettő között megírnod valamit, mert érdekel, és szereted, másnak meg kínszenvedés.

- Mi volt a legemlékezetesebb, legszebb pillanat eddig a pályádon?

- Sokat említhetnék. Például azt, hogy megcsináltuk a Tajtékos napokat Fehér Balázs Benővel – elmondhatatlan az a színpadi világ, amit kitaláltunk hozzá, fantasztikus, ahonnan indult, és ahová eljutott a darab. Az is emlékezetes pillanat volt, amikor Orlai Tibor felhívott, hogy van lehetőségem együtt dolgozni a Római vakációban Pelsőczy Rékával, és valószínűleg a Junior Prima Díj is olyan mérföldkő volt, ami innen nézve nem tűnik nagynak, de valójában az.

Ne haragudj, de nehéz kérdéseket teszel fel. Az ember a saját miniverzumával, a saját egójával van elfoglalva, azzal, hogy ő maga kiteljesedjen, és akkor kérdeznek valamit a szakmáról, a fiatal színészek helyzetéről, a színházi világról. A válasz azon múlik, hogy mennyire olvasol híreket, mennyit beszélgetsz másokkal és a többi. És érdemben nem biztos, hogy tudsz rá válaszolni.

- Beszippant a munkád?

- Teljesen. Nem mindegy, hogy én mit gondolok a fiatalok helyzetéről? Amit elmondok, az az én tapasztalatom, ami akkor úgy volt, de akadtak olyanok, akiknek ennyi sem sikerült, mint nekem. Aztán volt, akinek a pályája egyenesen ívelt felfelé, amint végzett, mások pedig nem kaptak munkát, ezért hoztak létre önálló társulatot.

Azt mondom tehát, hogy nincsenek nagy igazságok. Azokban egyébként sem hiszek. Hanem inkább abban, hogy vannak helyzetek, amikor magadhoz kell hűnek maradni, az a feladat.

Ez a pályára is igaz. Teljesen mindegy, mások mit gondolnak rólad. Mondjuk rólam, hogy mostanában sok szórakoztató darabban vállalok szerepet.

Magadhoz mérten tudj jól dönteni.

És az a fontos, hogy kiteljesedj abban, amit csinálsz.

VIDEÓ: 100 szóban Budapest - a legjobb szövegekből írt dal:

Ha érdekesnek találtad az interjút, ajánld másoknak is!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
bika.jpg

Álarcos énekes: A Bika lepleződött le

A nyomozók megint tévúton jártak, egyikük tippje sem volt jó, sőt korábban sem merült fel az álarc mögött megbújó énekes neve.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 18.


hirdetés

Nagy Zsolt, Kovács Koko Istán, Növényi Norbert, Mészáros Árpád Zsolt neve is felmerült a Bikával kapcsolatban. Ám a végén

Kozsó bújt ki az álarc alól.

VIDEÓ: A Bika produkciója

VIDEÓ: Leleplezve! Ő volt a Bika álarc alatt


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
tv-adas.png

Megszűnik az RTL Spike, tiniknek szóló csatorna indul helyette

A TeenNick a Viacom negyedik „gyerekcsatornája” lesz.
Illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2020. október 20.


hirdetés

Megszünteti a Viacom az RTL Spike-ot, tiniknek szóló tévét indítanak helyette - számolt be róla a SorozatWiki.

A közel négy éve, 2016 decemberében debütált RTL Spike-on az utóbbi időben szinte csak amerikai szériák voltak láthatók, nézettsége az elmúlt két évben már nagyon alacsony volt, feltehetőleg ez az oka a döntésnek.

Az RTL Spike helyett TeenNick néven új, tiniknek szóló tévét indítanak, mely a Nickelodeon, a Nick Jr és a Nicktoons után a Viacom negyedik „gyerekcsatornája” lesz

- jelentette be Harsányi Gábor, a ViacomCBS Networks International közép-kelet-európai és izraeli vezérigazgatója.

Az új adón élőszereplős vígjáték-sorozatok lesznek. A nemzetközi vezérigazgató egyelőre arról nem beszélt, hogy mikor cserélik le a Spike-ot a TeenNickre.

hirdetés

A Viacom másik tévécsatornáját, a Paramount Channelt érintő fontos változást is bejelentettek, melyet Paramount Networkre neveznek át.

Harsányi Gábor azt is elmondta, hogy a Paramount+ videótáruk egyre sikeresebb és 2020 első 7 hónapjában kétszer annyi tartalmat fogyasztottak rajta, mint 2019-ben. Bejelentette továbbá, hogy a video-on-demand szolgáltatás az ősz végére az Antenna Hungaria Mindig TV ügyfelei számára is elérhetővé válik.

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
apatigris.jpg

Visszatér az Apatigris sorozat, amiből eddig csak egy részt adtak le a tévében

A mi kis falunk szünetre megy, helyette Scherer Péter vígjátéksorozatát láthatjuk szombat esténként az RTL Klubon.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. október 17.


hirdetés

Október 17-től ismét képernyőre kerül az Apatigris című sorozat az RTL Klubon, amely először áprilisban debütált a csatornán. Akkor azonban csak az első részt adták le a tévében, a többi epizódot az RTL Most+-on lehetett megnézni.

Az RTL szerint azonban most eljött az idő, hogy a tévé képernyőjén is taroljon a teljes egészében saját fejlesztésű heti vígjátéksorozat.

Most szombaton A mi kis falunk című sorozat után, este 9-kor kerül adásba az Apatigris első része, jövő héttől pedig már a sikeres falus széria helyett, este 8 órakor kezdődik majd minden szombaton.

A mi kis falunk ugyanis most egy ideig szünetelni fog. A most futó ötödik évadból eddig négy rész ment le a tévében, ma lesz az ötödik, a többi epizódot pedig várhatóan majd a jövő év első felében láthatják a rajongók, ahogy eddig is.

Scherer Péter a Válótársak után az Apatigrisben is megnevetteti a nézőket:

hirdetés

Az Apatigris főszereplője Péter (Scherer Péter), az egyedülálló apa, aki egész életét annak szentelte, hogy három lányát apatigrisként felnevelje. Most, hogy Vivien (Rujder Vivien), Laura (Schmidt Sára) és Szandra (Michl Juli) kirepülnek és önálló életet kezdenek, Pétert is megcsapja a szabadság szele, és „az ötven az új harminc” jegyében maga is elszánt párkeresésbe kezd. Online és offline, szárazon és vízen, vicces és kínos szituációkban keresi azt a bizonyos tűt a szénakazalban. Szerelmes lesz, csalódik, de megy tovább, ismerkedik, randizik, remél, miközben lányai ugyancsak szerelmi bánatukban egyesével visszaköltöznek hozzá.

Íme egy kis ízelőt az Apatigris első részéből:


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
1-2.jpg

A chicagói 7-ek tárgyalása – 7 ok, amiért ne hagyd ki az év egyik legjobb filmjét

A valós sztori alapján készült moziban Sacha Baron Cohen hatalmasat alakít.
Szajki-Vörös Adél, fotó: Netflix - szmo.hu
2020. október 21.


hirdetés

Tárgyalótermi dráma, vígjátéki elemek, vagány dialógusok, katartikus, hatalmas súllyal megnyomott drámai pillanatok? Aaron Sorkin korábban forgatókönyvíróként vívta ki magának Hollywood egyik legelismertebb szkriptírója címét egyedi, csak rá jellemző, pattogós párbeszédeivel. Aki emlékszik az Egy becsületbeli ügyre - ezzel a filmmel kapásból befutott Hollywoodban -, annak biztos megvannak a tárgyalótermi jelenetei Tom Cruise és Jack Nicholson között, ami alatt még mi is visszatartottuk a lélegzetünket. Különösen ez:

Most összegyűjtöttünk pár okot, ami miatt semmiképp ne hagyd ki Sorkin netflixes filmjét, A chicagói 7-ek tárgyalását, ami egyértelműen az év egyik legizgalmasabb mozija. Mind kivitelezésében - Sorkin ezúttal maga rendezte is a mozit - , mind üzenet-jellegében és aktuális áthallásaiban zseniális.

Mert igaz történet

1968-ban Amerikában - eddigre túl voltak John F. Kennedy, Marthin Luther és Bonny Kennedy, a vietnami háború nagy ellenzőinek lemészárlásán - a chicagói demokrata párti gyűlésre elindult az ország különböző pontjairól úgy tízezer ember. Békével mentek, de tüntetni: a háború ellen, a béke mellett. Ez persze volt, akinek nem tetszett. Ami ebből eszkalálódott, rengeteg, rendőrök által megsebesített tüntető, egy nagyon csúnya koncepciós per, ami végül az egyik legszórakoztatóbb és legigazabb találkozóvá alakult azok között, akik az egyik és a másik oldalon álltak.

Mert szinte mesei a sztori

hirdetés

Hét ember, mind más háttérből, egy céllal és egy védőügyvéd, aki annyira nagy pofájú, hogy állandóan figyelmeztetni kell. Egy olyan bűntény vádja, ami a történelemben először került bíróság elé - és azóta sem. Egy bíró, aki szűk látókörű, és az "elutasítom" instrukcióját már vele együtt skandálja a per közönsége a huszadik naptól, annyira kiszámítható. Egy ügyész - Joseph Gordon-Levitt formában van, pedig nagyon nehéz a karaktere - , aki csak azért vállalja a vádlottak börtönbe juttatását, mert muszáj neki. És a háttérben egy nemzet, akiknek már rohadtul elegük van a felesleges halottaikból és a tízezerszámra frontra küldött, kisorsolva toborzott, kiszolgáltatott katonasorsokból.

Mert Aaron Sorkin nagyon tud rendezni is

Ez persze nem újdonság, de az Oscar-díjas forgatókönyvíró eredeti profilja az volt, hogy zseniálisan okos szkripteket szállított a legnagyobb rendezőknek - Oscarját például David Fincher filmjéért, a Social Network - A közösségi hálóért kapta. A chicagói hetek tárgyalása ugyanolyan pontos ritmusú, sodró lendületű, mint amilyenek Sorkin forgatókönyvei. Nincs egy üres pillanat, sőt, figyelni kell, mert poén poént, fontos információ fontos információt követ

Mert Sacha Baron Cohen óriási színész

Azt például tudtad róla, hogy a társadalomtudomány antiszemita szegmensével foglalkozott az egyetemen és diplomamunkáját is hasonló témából írta, mint amiről a film szól? Ettől persze még nem lesz valaki jó színész, de évekkel ezelőtt, amikor még Spielberg volt a film rendezője - később kiszállt - maga kérte fel Cohent, mert minden benne van, ami filmbeli karakteréhez kellett: lázadó, óriási az igazságérzete és mindezt humorba csomagolja.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!