hirdetés
ndv.jpg

Nagy Dániel Viktor: Nem az érdekel, hány ember rajong értem

A Junior Prima Díjjal kitüntetett fiatal színész szívesen beszél arról, hogy mi hajtja, és mi volna a magyarországi színjátszás jövője.
Szegedi Éva, Fotó: Sin Olivér/Nagy Dániel Viktor Facebook-oldala - szmo.hu
2016. június 12.


hirdetés

- 28 éves vagy. A te generációdnak mi miatt nehezebb az érvényesülés, mint a több évtizeddel ezelőtt végzett színészeknek, akiket a főiskola után már toltak is be színházi vagy televíziós produkciókba?

- Egészen máshova helyeződött át a kultúra és a színház helye a hétköznapi életben. Ebben az értelemben már nem vagyunk a közönség életének olyan központi szereplői mint az elődeink, illetve mint a tévében vagy filmekben foglalkoztatott színészek.

Azért is nehezebb érvényesülni, mert az egyetemen nem a tömegfogyasztásra állítanak rá bennünket, hanem egyfajta ízlés, illetve gondolkodás kialakítására tanítanak. Bonyolult emberi dolgokat igyekszünk megfogalmazni, és ez ma nem igazán divat.

Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra, ahol nem volt diktatúra, központilag támogatott kultúra, az érvényesülésnek elvileg nehezebbnek kellene lennie. Valahogy mégis könnyebben megy. A művész színházak felveszik a versenyt a showkkal és a musicalekkel. Nálunk is ennek kellene történnie, ahogy változik a kultúra helyzete.12140780_991576904259816_4073663519028664347_n

- Mire gondolsz? Hogyan kellene átalakulnia a színházi életnek?

hirdetés

- Már réges-rég sokkal több független, üzleti alapú, befektetésen alapuló színháznak kellene működnie. Olyanoknak, mint az Orlai Produkció, az Átrium vagy ahogyan Gáspár Anna csinálja. Ezé a jövő. És a kőszínházban működő állandó társulat helyett a szabadúszásé.

Filmes ismerőseim, akik dolgoztak már Franciaországban és Németországban azt mesélték, hogy Németországban a kétféle struktúra párhuzamosan létezik, Franciaországban pedig már nincsenek is állandó társulatok: a szabadúszó művészek projektekre szerződnek. Itthon is ezt látnám működőképesnek. Felgyorsult korunkhoz a rugalmasság illik leginkább: művészileg termelünk, csinálunk valami baromi jót, és aztán lépünk tovább.

Ehhez képest Magyarországon úgy teszünk, mintha a régi struktúra még mindig működőképes volna, és mintha még mindig a kőszínházak világa diktálna.

- Pedig sok nagy régi színészünk életrajzában olvashatjuk, hogy évtizedekig volt az X Színház, Y társulat tagja.

- Nehéz azzal szembesülnöm, hogy nekem egészen más vágyaim vannak, mint amilyen beidegződéseket magam körül tapasztalok, vagy amilyen az elmúlt rendszer volt. Nem állítom, hogy elsőként döntöttem úgy, hogy szabadúszó leszek, de a bevett szokástól ez jelentősen eltért. Az osztályfőnököm és más számomra fontos véleményvezérek is meghökkentek, amikor ott akartam hagyni a Vígszínházat. Biztosan jó lesz nekem? El tudok majd helyezkedni?13164459_1016233241794182_7063703381904719332_n

Névjegy

Nagy Dániel Viktor 2015 novemberében kapta meg a Junior Prima Díjat, amelyet fiatal tehetségeknek adnak.

Budapesten született 1987. szeptember 5-én. 2006 és 2008 között az Új Színház Stúdiónál játszott- ezután kezdett a Színház és Filmművészeti Egyetem Zenés színész szakirányára járni.

2013 óta szabadúszó. Diplomája megszerzése óta független és kőszínházi produkciókban játszik prózai és zenés darabokban. Beszélgetésünk idején Goldoni Két úr szolgája című darabjának átiratát próbálják – a zenés előadás „Egy fenékkel két lovat” címmel megy majd a Belvárosi Színházban, Pelsőczy Réka rendezésében.

- Ti, a fiatalabb színészgeneráció tagjai egyfajta startupként, egyszemélyes vállalkozásként működtök? Kiugrotok, előrukkoltok valamivel?

- Ezt nem így kell elképzelni, hanem úgy, hogy ha valakinek nem törik darabokra az önértékelése attól, hogy az első időkben nehéz munkát kapni, akkor pár év alatt felépítheti magát szabadúszó művészként. Beszélgettem egyébként olyan velem egy idős, alattam végzett színésszel, aki azt mondta, hogy abba akarja hagyni, pedig baromi ügyes. Hiába dolgozott már ismert, nagy televíziós csatorna sorozatában, mégis úgy érzi, nem akar futni a lehetőségek után.

- Mit tehet a pályája elején lévő színész, hogy figyeljenek rá? Illetve te mit tettél ezért?

- Két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy sajnos nagyon sok tehetségtelen ember van szem előtt, nem a megfelelő helyen, nem csak a mi szakmánkban. Itt elsősorban a kereskedelmi televíziós ízlésrombolásra gondolok. A másik, hogy a tehetségre azért lehet építeni, azt felismerik a szakmában. Az más kérdés, hogy az embernek mennyi az önbizalma vagy a hite, hogy majd ő is eléri a céljait. Én semmi másra nem támaszkodhattam, mint arra, hogy hittem magamban.

Ha nekem nem lettek volna azok a lehetőségeim, vagy azok szálak, amikbe kapaszkodtam, mint például Orlai Tibor, vagy az a sok előadás, amiből meg tudok élni, akkor nem biztos, hogy futnék ez után, nem vagyok biztos abban, hogy ezt csinálnám.10370995_964477760303064_712476358583920195_n

- Mi vonzott a színészet felé?

- Belső indíttatás, de nincs is már jelentősége ennyi idő távlatából. Most is ugyanazt érzem, hogy miért szeretem csinálni, mint amit tíz éve éreztem, az első felvételinél. A színészeten keresztül megtaláltam önmagam, ki tudom magam fejezni és sok elismerést kapok.

De nekem hiányzik ma Magyarországon a személyi kultusz; én abban hiszek. Azokra a művészekre nézek fel, akik köré egyfajta mítosz épült, akikért rajongani kell. A rajongás alatt nem az elérhetetlenséget értem. Hanem azt, hogy

van valaki, aki szép, aki mély, aki sokat tud az életről, és aki ezt úgy fogalmazza meg neked, amire te nem volnál képes akkor sem, ha ugyanott állnál, és hasonló adottságaid lennének.

Mindenféle értelemben vonzódom a kiválóságokhoz. Bizonyos személyiségek többre hivatottak, többre érdemesebbek, mint az átlagemberek. Az ilyesfajta sztárságban és csillogásban hiszek. Ez valamilyen értelemben vezérfonal is az életemben.

Nem az érdekel, hány ember rajong értem, hanem az, hogy én is lehessek valakinek ilyen fény, ilyen csillag az életében.

De persze ez nem cél, én tökéletesen jó helyen vagyok ott, ahol éppen vagyok.

- És hol vagy most?

- Jelenleg az Egy fenékkel két lovat című darab tölti ki az életemet. Ez is olyan pontja az életemnek, amely sok olyan dologból következik, amit az elmúlt években tettem, mondtam, adtam. Fantasztikus emberekkel dolgozhatok együtt, ezért akármilyen kemény, nem munkaként tekintek rá. Annyira egy rugóra jár az agyunk…

- Megvan a színpadi varázslat?

- Iszonyatosan! A Római vakációval kezdődött, amikor először dolgoztunk együtt Pelsőczy Rékával. Még nem ismertük egymást a férfi főszerepet játszó Fekete Ernővel, és nem is tudtunk arról, hogy egymástól két utcányira laktunk. Az olvasópróba előtti éjszaka összefutottunk egy éjjel-nappali előtt. Bemutatkoztam neki, elmondtam, hogy együtt fogunk dolgozni. Elmeséltem Rékának, ő azt mondta, hogy ez jó jel. Valóban szerencsés csillagzat alatt született az előadás, már három éve megy.

Számomra Stohl András a példa a varázslatra. Akárki akármit gondol arról, hogy mit csinál a magánéletében vagy hogy a kereskedelmi tévének hogy adta el magát. Amit az Őrült Nők Ketrecében művel, arról nekem ne mondja senki, hogy azt bárki úgy utána tudja csinálni.

- Junior Prima Díjat kaptál 2015 novemberében. Változott ezzel bármi az életedben?

- Az égvilágon semmi. Sem tévés, sem rádiós megkeresések nem voltak, hogy „Te kaptál egy díjat, ez nagy dolog.” A szakmán belül az ismerősök, a barátok, és azok, akikkel számon tartjuk egymás sikereit, ugyanúgy gratuláltak, ahogyan egy jó előadáshoz is szoktak.

- És milyen érzés volt átvenni a díjat?

- Mintha ezzel egy lépcsőfokot feljebb léptem volna. Már régen szerettem volna elérni ez a lépcsőfokot. Megnyugtató érzés, hogy amit eddig a pályán csináltam, arra figyelnek, és tudhatom, hogy jó irányba megyek.

VIDEÓ: A Junior Prima Díjhoz készült portré:

A Junior Prima Díj

A Prima Primissima alapítói 2007-ben úgy döntöttek, hogy önálló díjjal jutalmazzák a kiemelkedő teljesítményt nyújtó harminc év alatti fiatalokat. Így hívták életre a Junior Prima Díjat.

Az elismerést 2007 óta minden évben a tudomány, a zene, a népművészet, a sajtó és a színházi művészet terén kiválónak bizonyult fiatalok kapják meg.

- Egy fiatal színész most ma, Magyarországon honnan kap visszajelzést a munkájáról, az alakításairól?

- Tudom, furcsán hangzik, de erre nem szoktam figyelni, ebben az értelemben ez nem fontos számomra. Annyira erős a kapcsolatom az aktuális rendezőkkel, hogy elsősorban rájuk figyelek. Ezen kívül persze meghallgatom, mit mond a családom, mit mondanak a barátaim, a hozzám közel állók. De ez bizonyos szempontból nem befolyásol, mivel mindig a belső megérzéseimre hagyatkozom.

Sokkal erősebb a belső viszonyom az adott munkához, mint ahhoz, hogy milyen visszajelzést, kritikát kapott az előadás.

Ha van egy előadás, amit kevesen látnak, pedig sokan kellene lássanak, az ugyanúgy nem demotiváló számomra, mint az, hogy bizonyos embereknek nem tetszik. Nem ezzel kell foglalkozni.

- Hanem mivel?

- Azzal, hogy maximálisan fel tudjak oldódni abban, amit csinálok – van egyfajta jelen idejű visszajelzés, ha valami történik velem, bennem az előadás folyamán. Ez a belső jelzés a fontos.

Ha pedig nem történik semmi, akkor persze, hogy sokkal kiszolgáltatottabb vagyok annak, hogy mások mit szólnak ahhoz, amit én csinálok, mert én magam nem tudom hová tenni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem figyelek oda a tanácsokra, vagy ne hallgatnám meg, hogy ha nem jó irányban vagyok, ha nem olyan erőbedobással dolgozom és ezt a tudtomra akarják adni.

VIDEÓ: Nagy Dániel Viktor énekli Cseh Tamás Bárány az üres lakásban című dalát:

- Mit gondolsz, mi a legnehezebb a munkádban?

- Nem tudom, talán nem depressziósnak lenni?

- Mitől lehet egy színész depressziós? Sokan azt gondolják, hogy aki állandóan emberek között van, az nem lehet depressziós.

- Kívülre helyeződik a fókusz, vagyis a munkában te a színpadon vagy, a rendező téged rendez, utasításokat hajtasz végre, kiszolgáltatott helyzetben vagy, kiszolgáltat az, hogy mit mondanak rólad, hogy a rendező szeret-e, vagy sem, de annak ellenére neked meg kell csinálnod akkor is, ha nem szeret, napi 10-12 órát dolgozol, és amikor hazaérsz, és otthon vagy, az nem ugyanaz az intenzitás, egy másik világba csöppensz. És azért mégis csak a lelkeddel dolgozol. A színészek pedig alapvetően érzékenyebb beállítottságú emberek.

De általános, minden színészre érvényes választ nem tudok adni. Nincsen két egyforma HR szakértő és két egyforma újságíró sem. Ha szereted a munkádat, máshová kerülnek a hangsúlyok. Lehet, hogy neked egyáltalán nem nehéz éjjel egy és kettő között megírnod valamit, mert érdekel, és szereted, másnak meg kínszenvedés.

- Mi volt a legemlékezetesebb, legszebb pillanat eddig a pályádon?

- Sokat említhetnék. Például azt, hogy megcsináltuk a Tajtékos napokat Fehér Balázs Benővel – elmondhatatlan az a színpadi világ, amit kitaláltunk hozzá, fantasztikus, ahonnan indult, és ahová eljutott a darab. Az is emlékezetes pillanat volt, amikor Orlai Tibor felhívott, hogy van lehetőségem együtt dolgozni a Római vakációban Pelsőczy Rékával, és valószínűleg a Junior Prima Díj is olyan mérföldkő volt, ami innen nézve nem tűnik nagynak, de valójában az.

Ne haragudj, de nehéz kérdéseket teszel fel. Az ember a saját miniverzumával, a saját egójával van elfoglalva, azzal, hogy ő maga kiteljesedjen, és akkor kérdeznek valamit a szakmáról, a fiatal színészek helyzetéről, a színházi világról. A válasz azon múlik, hogy mennyire olvasol híreket, mennyit beszélgetsz másokkal és a többi. És érdemben nem biztos, hogy tudsz rá válaszolni.

- Beszippant a munkád?

- Teljesen. Nem mindegy, hogy én mit gondolok a fiatalok helyzetéről? Amit elmondok, az az én tapasztalatom, ami akkor úgy volt, de akadtak olyanok, akiknek ennyi sem sikerült, mint nekem. Aztán volt, akinek a pályája egyenesen ívelt felfelé, amint végzett, mások pedig nem kaptak munkát, ezért hoztak létre önálló társulatot.

Azt mondom tehát, hogy nincsenek nagy igazságok. Azokban egyébként sem hiszek. Hanem inkább abban, hogy vannak helyzetek, amikor magadhoz kell hűnek maradni, az a feladat.

Ez a pályára is igaz. Teljesen mindegy, mások mit gondolnak rólad. Mondjuk rólam, hogy mostanában sok szórakoztató darabban vállalok szerepet.

Magadhoz mérten tudj jól dönteni.

És az a fontos, hogy kiteljesedj abban, amit csinálsz.

VIDEÓ: 100 szóban Budapest - a legjobb szövegekből írt dal:

Ha érdekesnek találtad az interjút, ajánld másoknak is!


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
gyertya-gyasz-pixabay.jpg

Meghalt a NOX együttes állandó táncosa, Baraté Péter

A hírt a zenekar énekesnője, Péter Szabó Szilvia jelentette be.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. augusztus 06.


hirdetés

Gyászol a NOX együttes: meghalt egyik állandó táncosuk.

„Fájó szívvel és megrendülve tudatom Veletek, hogy Drága barátunk és egyben régi kollégám, hosszú évekig állandó táncosom, Baraté Péter (Csüli) tegnap elment!”

- írja Facebook-oldalán Péter Szabó Szilvia, a zenekar énekesnője.

„Csülikém, táncolj tovább az égi színpadon! Köszönöm Neked azt sok évnyi közös munkát, megannyi élményt és a barátságod!”

- búcsúzik társától a művész.

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
1-1.jpg

83 éves a kis termetű színészóriás – A legjobb sztorik Dustin Hoffmanról

A haverjai máig Hooknak hívják, de ő volt az Esőember és az Aranyoskám klasszikus hőse is. Augusztus 8-án ünnepli születésnapját a világhírű színész.
Szajki-Vörös Adél, fotó: HBO GO - szmo.hu
2020. augusztus 07.


hirdetés

A nagyapánk lehetne, és mindig ott bujkál egy kis cinkos mosoly a szája sarkában. 167 centi, két Oscarja van, az egyiket az Esőemberért, a másikat a Kramer kontra Kramerért kapta. Összegyűjtöttük a legérdekesebb és legviccesebb anekdotákat Dustin Hoffmannról, aki augusztus 8-án ünnepli 83. születésnapját.

Egy kis tánc

Az Amikor a farok csóválja című film forgatásán Hoffman és filmbeli partnere, Robert de Niro, valamint a rendező, Barry Levinson rögtönzött találkozón ülhetett le Bill Clintonnal. "Miről is szól a film?" - kérdezte Clinton De Nirót, aki Levinsonra nézett, abban a reményben, hogy majd ő megválaszolja a kérdést. Levinson Hoffmanra pillantott, akinek leesett, hogy nincsenek többen. "Egyszerűen csak elkezdtem sztepptáncolni. Még arra sem emlékszem, mit mondtam" - idézte fel Hoffman a jelenetet. A film egyébként egy elnöki szexbotrány leplezési kísérletéről szól...

Nagy barátság

Hoffman 1956 (!) óta ismeri Gene Hackmant, akivel egy filmes suliba jártak Pasadenában. Hackmant kirúgták pár hónap után, majd New Yorkba költözött, hogy ott próbáljon szerencsét. Hoffman nemsokára követte, és együtt is laktak Hackman egy-hálószobás apartmanjában, ahol Hoffman a konyhában aludt a földön.

hirdetés

Eredetileg pár napot ajánlott fel neki a barátja, de Hoffman nem volt hajlandó elmenni, így Hackmannek kellett elvonszolnia lakást nézni. Végül az ügy úgy oldódott meg, hogy Hackman rábeszélte Hoffmant, hogy közös barátjukkal, Robert Duvallal költözzön társbérletbe. Így is lett, Mannhattanben laktak és 80 dollárt fizettek egy hónapra ők ketten.

Rajongás

Hoffman és Hackman még lakótársi időszakukban - és okostelefon hiányában - gyakran felmentek a ház tetejére és doboltak. Hoffman bongózott, Hackman meg kongázott. Ezt tök jó elképzelni. Egyébként azért csinálták, mert hallották, hogy idoljuk, Marlon Brando klubokban zenél. Ők meg a tetőn.

Hook

Robert Duvallal később ismét egy filmsuliban kötöttek ki, ahová bevallásuk szerint a csajok miatt jártak. Fiatalkorukban a színészórák igazi aranybányának bizonyultak a számukra ilyen szempontból.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
dirtydancing_jennifergrey_patrickswayze.jpg

Jön a Dirty Dancing folytatása Jennifer Grey főszereplésével

Azt még nem tudni, ki lesz a férfi főszereplő a néhány éve elhunyt Patrick Swayze helyett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. augusztus 07.


hirdetés

Folytatást kap minden idők egyik legnépszerűbb táncos filmje, a Dirty Dancing, ismerte el a Lionsgate vezérigazgatója a Deadline-nak. Jon Feltheimer úgy fogalmazott, ez a projekt lehet Hollywood "legrosszabbul megtartott titka", miután röviddel a szerződések aláírása után szinte minden napvilágot látott.

A film főszereplője - egyben executive producere - Jennifer Grey lesz, aki az 1987-es filmben a női főszereplőt, Babyt alakította. A férfi főszereplőről azonban egyelőre semmit nem lehet tudni. Jon Feltheimer elmondta, a 2009-ben elhunyt Patrick Swayze pótolhatatlan, mindenkinek nagyon fog hiányozni a következő részből.

Az új filmet az Eleven testek rendezőjére, Jonathan Levine-ra bízták. A Lionsgate vezére szerint egy ugyanolyan romantikus, nosztalgikus filmre kell készülni, amire a franchise rajongói mindig is vágytak.

Az eredeti film előzetesét itt lehet megnézni:

A Dirty Dancinget (magyarul Piszkos tánc) alig 5 millió dollárból forgatták, ehhez képest 218 millió dollár bevételt termelt. A Lionsgate 2004-ben már megpróbálkozott egy folytatással, de a 25 millió dollárból forgatott Dirty Dancing 2. hatalmas bukás lett: csupán 27,7 millió dolláros bevételt termelt. Igaz, a 16 évvel ezelőtti folytatásnak a címen kívül tulajdonképpen semmi köze nem volt a kultikus első részhez.

hirdetés


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
sziget-soki.jpg

„Ott kellene lennem, nem itthon a konyhámban, és ez nagyon fáj” – Sziget-stábtagok az elmaradó fesztiválról

Megkérdeztük a szervezői csapat emblematikus tagjait, akiknek évtizedek óta szinte minden nyaruk erről szólt, hogyan élik meg az idei évet.
Láng Dávid; címkép. MTI/Sóki Tamás - szmo.hu
2020. augusztus 05.


hirdetés

Egy alternatív univerzumban ma kezdődött volna a 28. Sziget fesztivál, azonban rengeteg más tömegrendezvényhez hasonlóan ez is a koronavírus áldozata lett: 1993 óta először néptelen marad a Hajógyári-sziget idén nyáron.

Ennek apropóján olyan stábtagokat kérdeztünk, akik szinte a kezdetektől, de legalábbis évtizedek óta részt vesznek a fesztivál szervezésében. Vagy ha már nem, látogatóként azóta is kijárnak.

Arra voltunk kíváncsiak, mi volt a feladatuk pontosan, mit éreznek most, amikor már javában kint kellene lenniük, és vajon inkább bizakodóak, vagy pesszimisták a jövőt illetően.

Bihari Balázs

„Az én esetemben a látogató és stábtag-lét viszonylag gyorsan összeolvadt: a legelső Szigeten nem voltam jelen, mert bár hallottam róla, de nem éreztem a Kistamás Laci és Kelényi Tódor által szervezett, ám megszűnt Nap-Nap Fesztivál alternatívájának. Tévedtem.

hirdetés

Mint ex-narancsos írtam már a Szigetről, majd 1996-tól 2002-ig az idén 25 éves Wanted magazin színeiben dolgoztam, amely Gerendai Károly és Szűcs Alfréd közös vállalkozásaként indult, de később beolvadt a Sziget Kft-be. Így nem hivatalosan 1996-tól, papíron 1999-től voltam Sziget-stábtag, 2002 nyarától a sziget.hu főszerkesztője 2009-ig, illetve külsősként a 2013-as Szigetig.

Jó pár évig nagyon nehéz is volt átkapcsolni látogató üzemmódba, mert nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy nincs semmi dolgom: sőt rettenetesen frusztrált, ezért néha mások számára indokolatlan időben és módon felálltam és hazamentem inkább.

Van az a típusú fesztiválpörgés, ami egy nyáron át napi huszonnégy órás készültséget igényel és ha vége van, még legalább egy hétig pörögsz, vagy egy belső remegést érzel. Egészen biztosan nem egészséges természetes drog. Szerintem az egész fesztiválipar ezért az adrenalinlöketet adó élményekért dolgozik. A jelenlegi életemre a mai napig kihat a Sziget, a kapcsolatrendszerem, a munkáim, az ezekhez való viszonyom nagyon sokszor ebből jön.

Az idei szezont elég furcsán élem meg: bár évtizedek óta nem volt olyan nyaram, amely nem a fesztiválokról vagy a koncertezésről szólt volna, de most átkonvertáltam az agyam arra, hogy egyszerűen nyár van. A Fekete Zajra viszont tervezem, hogy elmegyek.

Ami pedig a jövőt illeti, azt hiszem, Kádár Tamás mindent leírt pontokba szedve annak kapcsán, milyen teendők lennének szükségesek.”

Derdák András

„A második évben kerültem a fesztivál közelébe, de már az első Szigethez is volt közöm olyan módon, hogy akkoriban önkormányzati képviselő és Fidesz-frakcióvezető voltam Óbudán. Épp nemrég találtam meg egy Tarlós Istvánnal közös nyilatkozatomat, amiben támogatásunkról biztosítjuk a szervezőket, ugyanakkor figyelmeztetjük is őket, hogy be kell tartsák a szabályokat.

1994-től aztán már színpadot is szerveztem, mivel a barátaimmal közösen üzemeltettük a Banán Klub nevű óbudai kultúrházat, ennek lett egy kitelepülése, ami több mint 10 évig működött. Az elején mi voltunk az "amatőr színpad", aztán fokozatosan jazz helyszínné alakultunk át.

A 2000-es évek közepétől következett 5 év kihagyás, ezalatt diplomata voltam Párizsban a Magyar Intézet vezetőjeként. Ennek az időszaknak a végén házasodtunk össze a feleségemmel, Földes Anitával, majd elköltöztünk Montpellierbe, ami délen van, Marseille és Barcelona között nagyjából félúton a tengerparton. Régi barátunk, Rády Kriszta volt az első a Szigeten, aki külföldieket kezdett szervezni. Az ő szörnyű elvesztése után vettük át az általa elkezdett munkát.

Azóta mi vagyunk a Sziget francia promóterei, idővel alkalmazottaink is lettek, az utóbbi időben öten csináltuk főállásban egész évben. Mi szerveztük a francia fellépőket és a látogatók nagy részét is, rengeteg munkát tettünk abba, hogy népszerűsítsük a fesztivált. Ennek köszönhetően a magyarok és a hollandok után egy ideje a franciák voltak a legtöbben a Szigeten.

Nekem nagyon fájdalmas az idei szezon, főleg ahogy a Facebookon felbukkanó emlékeket nézem: gyakorlatilag nincs olyan kép, amikor ebben az időszakban ne a Szigeten állnék. Egy egész francia negyedet koordináltunk ott, külön kempinggel, sajtóirodával és étteremmel. Ma egyébként két francia újságíró barátunkkal ebédeltünk annak apropóján, hogy hosszú évek óta mindig tudósítottak a fesztiválról, és ezúttal nem tehetik meg.

Akárhogy is nézem, most nem a helyemen vagyok: ott kellene lennem, nem pedig a konyhámban Franciaországban. A legrosszabb pedig az, hogy nem úgy tűnik, hogy jövő nyárra visszaállnak a korábbi szintre a nemzetközi utazások, ezért könnyen lehet, hogy a cégemmel végleg el kell búcsúznunk a fesztiváltól.”

Kardos József

„A '90-es évek közepén, a második vagy harmadik Sziget idején kapcsolódtam be, pár évig jegyszedő voltam, majd külföldi fellépők szállásfoglalásait, repülőjegyeit intéztem, illetve fuvaroztam őket a reptérről a szállodába és a fesztiválra. De ezt mind csak nyári munkaként, nem voltam főállású alkalmazott. 1999-ben azonban megürült a programigazgatói pozíció, Karcsi (Gerendai Károly – a szerk.) pedig engem kért fel rá.

Akkor ugrottam a mélyvízbe: 10 éven át voltam programigazgató, de miután beütött a válság és nagyon komolyan vissza kellett vágni a kiadásokat, ilyen körülmények között nem szerettem volna tovább csinálni. Nem vesztünk össze, de elváltak útjaink a céggel. Ezután hat évig nem volt közöm a fesztiválhoz, majd amikor 2014-ben felmondott az utódom, visszahívtak ugyanabba a munkakörbe.

Az idei év rendkívül depresszív és lehangoló, szörnyű érzés, hogy nem csinálhatjuk azt, amihez értünk és a legjobban szeretjük. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy a jövő is teljesen bizonytalan.

Éppen ma olvastam, hogy a Glastonbury fesztiválnál már abban sem biztosak, vajon 2021-ben megtarthatják-e. Ugyanezt érzem én is, mi sem merünk egyáltalán előre tervezni.

Március óta takaréklángon működünk, nem igazán tudunk mit csinálni azon kívül, hogy elvarrjuk az idei szálakat (fellépők lemondása, jegyek visszatérítése stb.) A jövő évet sem tudjuk elkezdeni érdemben szervezni addig, amíg nem lehet látni világosan, normalizálódik-e a járványhelyzet, lesz-e addigra hatásos vakcina.

Sajnos nem vagyok bizakodó a közeli jövőt illetően. Biztos, hogy jó néhány évbe fog telni, amíg a fesztiválok és a zeneipar magához tud térni. Ez nem megy egyik évről a másikra. Bízzunk benne, hogy jövőre el tudunk kezdeni megint építkezni a látogatóink, a művészek és mindenki érdekében.”

További nyilatkozókért lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!