hirdetés
1-4.jpg

„Munka közben ugrál rajtam, mint egy bagzó nyúl” – az otthon nyaraló gyerek és az otthon dolgozó szülő legendája

Aki szívesen olvasna arról, hogyan fotózkodtam idillien, napraforgótáblában a gyerekemmel egy júliusi délutánon, az lapozzon tovább.
Szajki-Vörös Adél, fotók: - szmo.hu
2019. augusztus 02.


hirdetés

Mindenekelőtt le kell szögeznem: imádom a gyerekemet. Az itthon nyaraló gyerek esete a dolgozó szülővel biztosan az otthon dolgozókat érinti a legjobban. Én is ilyen vagyok, egy átlagos napon reggel az ovis kör után itthon kezdem a munkát, és délután 5-6 óra körül fejezem be. Ez elég nyugisan hangzik, azonban többnyire hogy nem az, csak pár kivételes napon. Viszont a dolgot triplán meg tudja tekerni, amikor a gyermek megbetegszik, esetleg az óvodában nevelés nélküli munkanap van - ami amúgy meghökkentően sokszor fordul elő. Így alakul ki az itthon betegeskedő gyerek kategóriája.

Mivel egy 3,5 éves töpörtyűről beszélünk, aki még egy teát sem tud megmelegíteni egyedül, sem az orrát kifújni úgy rendesen, hogy ha ráhagyom, olykor ne legyen középfülgyulladás a vége, az általa itthon töltött napok, melyek az én munkanapjaim egyben, rendszerint mókás cirkuszi előadássá fajulnak. Ilyenkor én vagyok a bohóc, a porondmester és a cirkuszi majom egyben, egy ketrecbe zárt őrjöngő oroszlán udvariasan elfojtott érzelemvilágával.

A dolgot bonyolítja, hogy a kiskorú édesapja is gyakran itthon dolgozik, azazhogy dolgozna, de számára is kaszkadőrmutatvánnyá szoktak válni ezek a napok. A következetesség, a szigor, a komolyan felállított szabályok, a keretek egy pillanat alatt omlanak le olyankor, amikor a gyerek beteg.

Nagyon szeretem a munkámat, de gyenge pillanataimban azért visszasírom a bejelentett állásomat és a táppénzt, amikor két lázmérés között, a gyerek alvásidejében írok meg egy cikket lapzártakor (nagy favoritom egyébként a hányós betegség, aminél percenként kanalazzuk a vizet energikusan tiltakozó gyermekünk szájába, nem beszélve a naturalisztikus részletekről). Nehéz? Ugyan. A beteg gyerek csak egy kis ráhangolódás az óvodáskorban létrejövő kategóriához: az itthon nyaraló gyerekhez.

A munkanapon itthon tartózkodó gyerek külön kategóriája az itthon nyaraló gyerek. Életem száz centis értelme egy ügyeleti napon képes három perc alatt zavaró tényezővé degradálódni. Ez egy igencsak cifra helyzet olyankor, amikor a remek nagymamák kapacitásait már kihasználtuk, a vidám, energiától kirobbanó gyermek a nappaliban ugrál rajtam, mint egy bagzó nyúl, én pedig igyekszem arra koncentrálni, hogy épp ki nyerte tegnap az aktuális amerikai kampányvitát.

hirdetés

Az itthon nyaraló gyerek különösen esős időben veszélyes. "Az udvarra kiülök a laptopommal, miközben gyermekem kedélyesen játszadozik" című bukolikus festményt ebben a szezonban még nem sikerült életre keltenünk, nekem inkább a kései Goya remekei jutnak eszembe idei nyári napjainkról.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kepatmeretezes_hu_20200801_150937-1000x750.jpg

Ciki feküdni, ciki, hogy sajnálnak – az elefántlábú fiúnak azt ígérték, gatyába rázzák

Kanalas Dávid ma tölti huszadik születésnapját. Alig egy hete vált ismertté, van már orvosa, remény egy fővárosi albérletre és arra, hogy pár hónap múlva rendesen öltözhet, és végre dolgozhat.
Belicza Bea - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Másfél hete Budapesten, az utcán találkozott Varga Brigitta a 20 éves fiúval. Dávid épp megpróbált segítséget kérni. Voltak, akik adtak pénzt, de egyedül Brigi állt meg beszélgetni. A nő innentől kezdve minden nap azon dolgozott, hogy a fiú soha többet ne kolduljon. Ő azt mondja, ez volt az első próbálkozása, de ez olyan szégyen, hogy soha többet nem is tenné.

Brigi megmozgatott mindent, amit tudott és elérte, hogy Dávidot kórházba vigyék. Ott találkoztunk az első napon mindhárman. Egy hatfős szobában kényelmetlenül üldögélt az elefántlábú fiú a karjából lógó csővel. Nagyon várta a nővért, aki megszabadítja a rákapcsolt üvegtől.

“Ez a vízhajtó megtette hatását, szaladhat is a mosdóba” – mondta az ápoló, és Dávid sietősen elindult, de a szaladás erős túlzás volt.

Brigi addig sem pihent, amíg Dávid távol volt, megkérdezett mindenkit a teremben, kinek hozhat egy forró csokit.

A fiú mosolyogva jött vissza, hogy már sokkal jobb, megérkeztek a szülei is látogatóba, úgyhogy lemehetünk az udvarra. Lift csak felfelé volt, lefelé lépcsőzni kell, de az neki dupla annyi idő, mint egy átlagembernek, mert minden lépcsőre rá kell állnia két lábbal. Nem kapaszkodik, de láthatóan nem könnyű a teher, amit cipel.

hirdetés

Pedig azt mondja, hogy kiskamaszként még imádott focizni. Akkor picit kisebb volt a lába, de a lelkesedését semmi nem törte meg. Kikönyörögte a testnevelés tanárától, hadd játsszon ő is. Sőt, volt hogy biciklizett is. Egy csúnya hegben őrzi az emlékét. Amíg leértünk, kiderült, hogy volt egy barátnője is, de a részletek még titokban maradtak.

A tiszakarádi szülei a pici húgával, a nővérével és az ő férjével jöttek.

Dávidot a vízhajtó újabb kitérőre kényszeríti. Anyja, Ibolya mesél, hogy eddig még senki nem tudta elmondani, hogy miért beteg a fia. Mivel a 14 éves lányának is ugyanez a problémája, a nagyszülőket is vizsgálták, de választ nem kaptak.

Azt mondja, olyan nehéz éveken vannak túl, hogy volt, hogy 35 kilóra fogyott. 10 hónapja, 14 évvel a legkisebb gyerek után - egy kis boldogságnak - megszületett Leila, mindenki kedvence.Húsz éve is nagyon örült a babának, de azonnal keserűvé vált minden.

“Dávidon nem látszott semmi probléma, de elvitték vizsgálatokra, és azt mondták, hogy beteges. Rögtön Miskolcra vitték kezelésekre Sárospatakról.”  - idézi a kegyetlen hónapokat.

Fél évig csak látogathatták a gyereket.

Akkor az apa Pestre járt dolgozni, hogy legyen elég pénzük a sok utazásra és a másik két gyerekre, a nagyfiára és a nagylányára.

Fél év után hazavitték Dávidot, de kiderült, hogy diétáznia kell, és azokhoz nem tudta megszerezni az összetevőket. Akkor újabb fél évig kórházban volt a kisfiú.

A speciális étrend később is gond volt, Dávid a sárospataki kisegítő iskolába került, kollégista volt, ott megkapta, ami kell. Próbálták minden nap hazavinni, de kiderült, csak arra van pénz, hogy hetente menjen haza.

Hat éves volt Dávid, amikor megszületett a húga, Vanessza, hasonló problémákkal. Sokszor már együtt vitték őket  kezelésekre.

Tiszakarádról Miskolc 100 kilométer, oda bejárni nehéz volt. Ha menni kellett vérvételre, hasi ultrahangra, röntgenre, masszázsra, gyógyfürdőbe, akkor hármasban mentek, Ibolya is bent volt velük:

“Egy hét lett volna a vizsgálat, de elkaptak valami fertőzést, lett belőle 3 hét. Ez sem volt könnyű, de

a legrosszabb az alsó, felső végbéltükrözés. Dávidnak többször is volt. Napokig nem ehettek, Vanessza úgy kelt fel, hogy vért hányt.

Túlságosan felfújták őket. Azt mondták, segít ez a vizsgálat, de abból sem lett semmi.”

Az anya sírva idézi fel, hogy mindkét gyerek bent feküdt, fogta a kezüket, és remegve várta az ébredésüket.

A visszabicegő fiú is jól emlékszik ezekre az időkre:

“Majdnem meg is halt a kislány, úgy meggyomrozták magyarul mondva, hogy alig kapott levegőt.”

A terhes Szandi átveszi a kislányt. Ő 3 éve él Pesten, épp most költöznek el egy nagyobb albérletből, mert amióta kiderült, gyereket vár, csak a férje fizetéséből élnek, és folyamatosan segítik a családot is. Most olyan pici albérletbe mentek, ahova nem tudják befogadni az öccsét, a látogató szülőknek is haza kell menniük.

Brigi kitartó munkájának köszönhetően egyre többen ismerték meg Dávid helyzetét, és azt ígérte neki egy magánrendelő, a Lymphline, hogy ingyen javítanak az állapotán. Márton Tímea, nyirokterapeuta szerint pár hónap alatt napi kezelésekkel nagy változást lehet elérni.

“Azt mondták, hogy gatyába ráznak, és felvehetek elegáns nadrágot és rendes cipőt is” – fogalmaz  Dávid mosolyogva. Nagyon hiszi, hogy megváltozhat az élete.

Neki most itt kellene maradnia. Kapott már egy ajánlatot egy lakásra, de a részletekre még várni kell, addig csak álmodoznak. A fiú azt szeretné, ha a szülei is feljöhetnének az imádott húgával. Az otthon közmunkásként dolgozó apa is többet tudna a fővárosban keresni, és Ibolya is tudna dolgozni, ha a kicsi bölcsődében lenne vagy a lánya is vállalná olykor.

A munka és kezelés mellett Budapesten lenne minden a diétához is.

“Itt bárhol meg tudom venni a barna kenyeret, a nulla százalékos joghurtot, a kókuszzsírt, a hústerméket, mindent, ami kell. Tiszakarádról Sárospatakra vagy Sátoraljaújhelyre kell menni bevásárolni. Az orvosok meg? Itt tegnap 4 helyen voltunk. Ez olyan hihetetlen. Vidéken ez négy hónap” – mondja az anya. Azt mondja, neki a család a mindene.

“Nekem ez így tökéletes, ahogy van. Azt szeretném, hogy együtt élhessünk, az apjuk, meg ők mellettem lehessenek. Nem lehet, hogy ők ne lehessenek nekem. Pici koruk óta nevelem, szenvedek, mindegy, hogy nyomorultul, de én nem dobtam el őket. Nekem soha egyik gyerekem sem feleselt még soha. A nagyfiam, a 22 éves is minden nap felhív. Nagyon összetartó család vagyunk.”

Dávid nagyon szeretne dolgozni, ő is a családért.

“Ha sikerülne kigyógyulni, szeretnék én segíteni anyáéknak, mert kiskorom óta ők segítenek. Nekem olyan nagy öröm lenne, ha tudnék apuval dolgozni.”

Igen halk szavú apja nem kételkedik ebben:

"Ő mindig szeretne menni dolgozni kézzel-lábbal. Elvittem metszeni, gallyat kaparni, de láttam, hogy nem megy, fáj a lába. Nagyon segítőkész.”

Ibolya tart most egy kicsit a kudarctól:

“Félek, hogy beindul egy folyamat, és mivel nem bírok albérletet fizetni, nem tudunk létesülni.”

Ők hazautaztak, aztán napokig Szandi, a nővér hozta a friss ételeket, Brigi és én látogattam.

Egyik nap nem aludt Dávid.

“Elkap a görcs, akkor kimasszírozom. Van, hogy annyit gondolkodom, hogy éjszaka is ébren vagyok. Miért vagyok ilyen? Nem tudom. Pedig bennem olyan akarat van.”

Egy beteg odajött, pénzt kért, kiderült, Dávid már segített neki korábban. A szobájában volt egy amputált lábú beteg, vele mindig megosztotta az otthonról kapott ebédjét.

“Jó napot!” – köszön rá egy idegen. Visszaköszön mosolyogva, és odasúgja, hogy mindenki ismeri, sokan mondják, hogy a médiából.

Egy újabb napon összezavart volt.

Van remény, hogy a kórházban segítenek, vagy talán a magánrendelőben, de most olyan bizonytalan minden.

Most nincs mélyponton, de volt.

“Régen fel akartam magam húzni a sok ideg miatt. Mi az ok? Ez az élet. A fiataloknak van barátnőjük, dolgoznak. Folyton feküdni, semmit nem csinálni, az ciki. Az is ciki, hogy sajnálnak meg az is, hogy idegenektől kapok segítséget. A családtól sem várom el.”

Volt egy szerelme Dávidnak is, még az iskolában. De amikor elballagtak, nem mehetett meglátogatni, mert messze volt. Aztán elköltözött a lány, és azóta sem tudja, hol van. Szerinte ez volt az igazi.

Meglátja, hogy az orvos épp távozik, próbál rohanni, hogy beszéljen vele, mikor tudnak egyeztetni a sorsáról. Abban maradnak, hogy majd hétfőn. A doktor utánakiabál, hogy addig is boldog születésnapot!

Nehéz, mert a szülők az utolsó pillanatig küzdöttek, hogyan jöhetnének fel hozzá a nagy napra, de nem sikerült.

Jaj, de boldog lennék, ha a családdal lehetnék! – mondja, de azzal vigasztalja magát, hogy ez is csak egy nap, majd lesznek napok, amikor együtt lehetnek.

Ha megteheted, az alábbi számlaszámra utalhatsz adományt Dávidnak: 11773205-00567343 (OTP, Kanalas Dávid)

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
tuntetok-feheroroszorszag-mti-ap-foto.jpg

Nincs internet, a mobilok sem működnek Fehéroroszországban – egy magyar férfi beszámolója

Olvasónk nemrég hagyta el Belaruszt, elmondása szerint már kijutni sem volt egyszerű az országból.
Címkép: MTI/AP - szmo.hu
2020. augusztus 11.


hirdetés

A Szeretlekmagyarorszag.hu olvasója üzleti úton volt Fehéroroszországban, nemrég lépte át a fehérorosz-lengyel határt. Megosztotta velünk, hogy mit tapasztalt az országban, miután kihirdették Aljakszandr Lukasenka elnök elsöprő győzelmét a vitatott tisztaságú elnökválasztáson.

"Már vasárnap távozásra szólították fel a külföldi állampolgárokat. A fővárost tegnap hagytam el, mivel a szállodát, ahol laktam bezárták. A repülőtér elérhetetlen volt. Egy itteni ismerősöm szervezte meg, hogy busszal eljuthassak Lengyelországba mielőtt a határokat lezárnák"

- írja Sándor nevű olvasónk, aki azt is megemlítette, hogy Szvjatlana Cihanouszkaja ellenzéki elnökjelöltet hétfő este óta nem látták.

"Vannak olyan hírek is, hogy letartóztatták, de a legutóbbi információ az, hogy Litvániában van"

- tette hozzá.

hirdetés

Nemrég Linas Linkevicius litván külügyminiszter a Twitteren megerősítette, hogy az ellenzéki elnökjelölt valóban elhagyta Fehéroroszországot, és Litvániában tartózkodik.

Olvasónk szerint ugyanakkor

"a kampánystábjából viszont többeket letartóztattak, állítólag több nőt is kopaszra nyírtak a fogdában."

Sándor arról is beszámolt, hogy nincs internet és a mobilok sem működnek sok helyen.

"Az internet nem működik, sok helyen a mobilok sem, nincs térerő. A kereskedelmi csatornák is beszüntették adásukat, csak az állami média sugároz, amely nemrégiben Orbán Viktor gratulációjáról is tájékoztatott."

Orbán Viktor gratulációjáról ugyanakkor nincs hivatalos információ. A hvg.hu hétfőn több csatornán is megkereste a kormányt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök gratulált-e a vasárnapi választáson újraválasztott Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnöknek. Kérdésükkel keresték a Kormányzati Tájékoztatási Központot, illetve a kormányfő sajtófőnökének, Havasi Bertalant is, de egyik helyről sem kaptak választ.

Olvasónk szerint nemrég Lukasenka is megjelent a tévében.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
asexualunsplash.jpeg

„Azt hiszik rólunk, hogy félünk a szextől!” – Interjú a Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőjével, Sulyok Viktóriával

Egy olyan szexuális irányultság, amikor az emberek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.
Gubán Mária, fotó: Unsplash - szmo.hu
2020. augusztus 09.


hirdetés

Június 24-i SzeXerda videójában Hevesi Kriszta lerántja a leplet az aszexuálitásról. A szexuálpszichológus missziója, hogy szexuálisan felszabadítsa a magyar embert. Teszi ezt könyveken, beszélgetéseken, valóságshow-kon és bulvárcímlapokon keresztül.

Az „Aszexualitás” névre keresztelt videó viszont nem sok választ ad, felszínesen kapargat egy sokkal többrétű és mélyebb témát, és a legkevésbé sem enyhít azon a társadalmi problémán, amit az aszexuális emberek láthatósága vagy elfogadása jelent. Sejtet ráadásul olyan háttérben meghúzódó okokat, mint a gyermekkori traumák, elfojtott emlékek abúzusról. Bár igyekszik nagyon óvatosan és finoman fogalmazni, mégiscsak félretájékoztat.

Hevesi egy 2018-as interjúban az aszexualitás egyik okaként még a fiatalok pornónézését nevezte meg. Így joggal lehet az az érzésünk, hogy a pszichológus kreatív módon, de elég impulzívan, és minden konzisztenciát nélkülözve nyilatkozik erről az alternatívnak számító szexuális orientációról.

A Magyar Aszexuális Közösség ügyvivőinek végül elege lett az aszexualitást övező negatív és megalázó sztereotípiákból. Június 26-án nyílt levelet írtak a pszichológusnőnek, amit még e-mailen is elküldtek neki. Egyelőre nem érkezett válasz.

De mi is az aszexualitás? A Wikipediánál nem kell messzebbre menni, hogy az ember tisztába kerüljön az alapokkal.

hirdetés

Egy olyan szexuális irányultságról beszélünk, amellyel jellemezhető személyek nem élnek át szexuális vonzalmat, de nem azért, mert megtagadnák maguktól a földi gyönyörök ezen fajtáit, szimplán csak nem születik meg bennük.

Ha eddig eljutottunk, akkor most bonyolítsuk meg kicsit a dolgokat!

Sem a rövid nyílt levélből, ami helyesbítésre szólította fel Hevesit, sem pedig a Wikipediáról nem derül ki pontosan, mi is az az aszexualitás, és mégis mi fán terem egy aszexuális. Ezért Sulyok Viktóriát, a Magyar Aszexuális Közösség egyik ügyvivőjét hívtuk segítségül.

Viktória 36 évesen jött rá, hogy aszexuális. „Először heterónak hittem magam, mert az az alap. Aztán rájöttem, hogy nem érdekelnek a férfiak, akkor azt hittem, hogy leszbikus vagyok. Majd felismertem, hogy a férfiak és a nők pont egyformán érdekelnek – semennyire. Akkor biztos biszex vagyok!”

Először, félve attól, hogy támadások érik, inkább névtelenül és arctalanul tevékenykedett, majd rájött, sokkal fontosabb számára az, hogy segítsen másoknak abban, számukra ne nyúljon ilyen hosszúra a felismerés folyamata.

Aszex vajon mi?

„Hevesinek az a legnagyobb problémája, mint mindenki másnak, hogy nem veszik külön fogalomnak a libidót és a szexuális vonzalmat. A libidó annyi, hogy begerjedsz, és ki akarsz elégülni. Szexuális vonzalom pedig az, hogy ránézek egy emberre, és ezt az egészet vele akarom megélni” - mondja Viktória.

Ezen kívül, az osztottvonzalom-modell alapján elkülöníthetjük még a romantikus vonzalmat a szexuálistól.

„Azt belátjuk, hogy van szexuális vonzalom anélkül, hogy romantikus érzések lennének mögötte. Rád nézek, és le szeretnék veled feküdni, de ettől még nem leszek beléd szerelmes. Ez miért ne működhetne fordítva is? Szerelmes vagyok beléd, de nem szeretnék szexelni veled.” Ez a kétféle vonzalom pedig, ha van, és az egyén nem aromantikus vagy aszexuális (tehát se romantikus, se szexuális vonzalomra nem képes), akkor különböző nemű emberek felé, más-más irányokban is megnyilvánulhat.

„Vannak olyan barátaim, akik aszexuálisok, tehát nem éreznek szexuális vonzalmat, de homoromantikusok, szóval a saját nemükbe szeretnek bele” - szemlélteti Viktória.

De előfordulhat az is például, hogy egy biszexuális ember heteroromantikus, tehát a szexuális kapcsolat mindkét nem vonzó tagjaival beleférhet számára, de romantikus szerelmet csak ellenkező nemű iránt tud érezni. A szexuális és romantikus vonzalom persze ezerféle kiszerelésben jöhet, a-tól a pánig, mint különféle színű, de mégis tökéletesen összeillő matrjoska babák.

Traumák miatt?

„Egy heteroszexuális nő nem lesz attól aszex, hogy megerőszakolják. Lehet, hogy egy darabig félni fog a szexualitástól, a férfiaktól, lesznek emlékbetörései, de attól ő még heteró marad, és a férfiakhoz fog vonzódni.

Nem tudok pontos számokat, de talán minden ötödik nőt megerőszakolnak élete folyamán, az aszexuális emberek pedig csak a társadalom 1%-át teszik ki. Ez sokkal kisebb arány.”

És azzal sem árulunk el nagy titkot, hogy a mai tinik nagy része viszonylag korán találkozik az első pornójával, rossz élmények is előfordulnak mindnyájunk életében, a társadalom nagy része viszont még így is alloszexuális (avagy képes megélni szexuális vonzalmat, és még szexel is).

„Sok alloszex ember sem szexel – vagy nincs partnere, vagy túl stresszes az élete. Ezért van az, hogy megőrülök, amikor alloszex barátaim rám néznek, és azt mondják, hogy nahát, én is aszex lettem, már négy hónapja nem szexeltem a csávómmal!” Ergo attól sem leszel aszex, hogy épp nincs nyerő szériád.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem válhat valaki „menet közben” aszexszé.

„Én hiszek abban, hogy az emberi szexualitás fluid. Előfordulhat, hogy valaki a kezdetekben biszexuális, majd leszbikus lesz. Én így születtem, de elképzelhetőnek tartom, hogy valaki aszexszé válik az élete során.” Fejti ki Viktória azokra az elméletekre támaszkodva, melyek szerint az ember szexualitása igenis változhat az idők folyamán.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
image2.jpeg

„Magasra emelte a kezét, és bemutatott Salvininek” – Amina, egy fekete bőrű lány a Capitano nagygyűlésén

„Az apám tunéziai, az anyám olasz, én már itt nőttem fel. A gyerekeknek nem számít a bőrszín, ha egész kicsi koruktól együtt vannak, nem lesznek rasszisták.” - mondja Amina.
Homonnay Gergely írása - szmo.hu
2020. augusztus 08.


hirdetés

Nem egy politikus úgy tud szavazókat szerezni, hogy ellenségeket határoz meg. De vajon az ellenségek valóban ellenségek? Valóban el akarják venni a migránsok a munkánkat, a kultúránkat? Valóban megerőszakolják az asszonyainkat? A rasszizmus, az idegengyűlölet nem újkeletű, és nemcsak Magyarországra jellemző, ahogy a populizmus sem – amikor egy politikus azt mondja, amit a választók hallani akarnak. Matteo Salvini nagygyűlésén vettem részt mint néző.

Cornettót, azaz croissant-t indulok venni a városközpontba, ami 5 percre van tőlem. Fél éve élek ebben az álmos, olasz kisvárosban, ami egy völgyben fekszik, védve mindentől. 1400 és 1700 méter magas hegyek vesznek körül bennünket, a hegyekből induló sebesvízű folyócskában pisztrángok úszkálnak – mindennap megnézem őket, ahogy bevásárolni megyek. A földrengésen kívül semmi nem fenyegeti itt az embert. A migránsok sem, pedig van belőlük.

Mindennap látok afrikai férfiakat, néha nőket, ritkán a szüleikkel gyerekeket is. Úgy hozzátartoznak a városképhez, mint a 13. századi műemlékek: az elöljáróság monumentális, középkori várra emlékeztető épülete, vagy a katedrális méretű templomok.

200 méteres körzetben ilyenből három is van: egy gótikus, egy rokokó, és egy barokk. Már nem tévedek el a sikátorokban, már tudom, hogy kell átvágni ezeken, hogy minél hamarabb beszerezzem a cornettómat, ami a reggeli rituálém része.

hirdetés

A katedrális előtt rendőrök beszélgetnek, 50 méterrel tovább az elöljáróságnál carabinierik. Az egyiktől kérdezem, mi történt.

- Jön Salvini – mondja.

Matteo Salvini Orbán Viktor egyik fontos, európai szövetségese, volt belügyminiszter, aki hamarosan bíróság elé áll, mert miniszterként nem engedett egy „migránsokkal” teli hajót kikötni. Egy ügyész aztán másképp döntött, és a hajó kikötött, tőle pedig a múlt héten az olasz felsőházban megvonták a mentelmi jogot - még a volt szövetségesei is ellene szavaztak –, mert az ügyész szerint törvényt sértett.

Itt még egy miniszter sem áll a törvény felett.

Csak nekem furcsa ez, aki Magyarországról jött...

A pékség után bemegyek egy bárba. 1,20 egy capuccino, majd visszafelé megállok a Corso della Repubblicán. Ide várják Salvinit, a Capitanót. Leülök egy lépcsőre, gyűlnek az emberek, és egy nő, amikor elhalad mellettem, megkérdezi, kire várunk.

- Salvinire – mondom neki nyugodtan. A nő fintorog egyet, megy tovább, de a következő érdeklődő még megkérdezte elég ingerülten, hogy mit várok erre a gazemberre.

Az akkor még főleg nyugdíjasokból álló közönség a tér hátsó részében a délután kinyitó étterem székeit rendezgeti. Innen nézik majd a vezérüket. Itt ugyanis nem láncolják le a székeket, úgysem lopja el ezeket senki.

Pedig van migráns elég.

Két órás késéssel aztán megérkezik Salvini. Rocksztárként vonul el az őt éljenző emberek előtt, miközben Gianna Nannini énekel a hangszórón, egy olasz nyárról. Nézek ki a fejemből, hogy ez meg mi, mert Gianna Nannini, a híres olasz énekesnő nyíltan leszbikus, baloldali, és én még élénken emlékszem arra, hogy amikor évekkel ezelőtt a Vanity Fair nevű újság interjút készített vele, Salvini nem bírta ki, hogy a Facebookon ne kommentálja, hogy reméli, egynemű párok soha nem fogadhatnak örökbe gyereket.

Ez talán hét éve volt. Az énekesnő azóta a párjával a párja gyerekét neveli.

Salvini már az épületben van, kinéz a barokk épület erkélyéről, és integet az őt éljenző valamivel több mint 200 embernek.

Pár perc múlva elkezdi a beszédét.

A prostitúció társadalmat romboló hatásával kezdi, én várom, mikor fordul rá a kedvenc témájára, a migránsokra, és eszembe jut egy régi emlék 2015-ből.

Egy hetilapnál dolgoztam, és a főszerkesztőm elküldött a Nyugati tranzitba. Akkor értek oda a menekültek.

A Mekiben vettünk hamburgert meg almáspitét a fotóssal, hogy ezzel majd lekenyerezzük őket, és talán hamarabb találunk interjúalanyt. A pályaudvar előtt dologtalan férfiak álldogáltak. Egy arcra sem emlékszem. Kapkodták ki a kezemből a hamburgert. 

Szürke massza.  

Aztán megindult felém egy sárga ruhás kislány. A hajában sárga szalag. Még szinte csak totyogni tudott, és nyújtotta a kis kezét a hamburgerért. 

Leguggoltam hozzá, és ő elvette a hamburgert. Együtt kicsomagoltuk, egymaga még nem tudta volna, és ő aprókat harapva elkezdte enni.

Én meg elbőgtem magam.

Az édesanyja hálálkodott. Angolul halkan megjegyezte, hogy napok óta nem ettek meleg kaját. Nem panaszkodott. Tényt közölt.

Mire ideértek, az országot teleszórta a Fidesz gyűlöletkeltő óriásplakátokkal.

A gyűlölet azóta sem csitult.

Illegális. Migráns. Illegális – ízlelgetem a szavakat.

Aki végiggyalogol pár ezer kilométert két kontinensen át, vagy a sivatagon, hogy beüljön egy lélekvesztőbe, annak jó oka lehet arra, hogy otthagyja a hazáját.

Egy magyar alig találkozik menekülttel. Olaszországban nagyon sokan vannak. Mégsem gyűlölik őket. Legalábbis annyian nem, mint otthon, de Salvini végre a migránsokról kezd el beszélni. Arról beszél, hogy aki papírokkal érkezik, dolgozni akar, azt be kell fogadnia Európának, és szét kell osztani az Unió államai között.

- Hoppá – gondolom magamban. Ezt vajon tudják otthon, hogy Salvini Magyarországra is küldene migránsokat?

Jó magasan az emberek felett áll egy emelvényen biztonsági emberek gyűrűjében. Egy lány tőle 20 méterre szemben vele a hallgatóság soraiban. Nem túl közel, de nem túl messze. Pont annyira, hogy Salvini lássa.

A bőre színe messziről elárulta, hogy ő nem itt született. Én is kiszúrtam. Sokkal barnább, és a haja is túl göndör.

Salvini is nyilván kiszúrta.

Ránézek a lányra, és amikor a Capitano az illegális szóhoz ért, a lány magasra emeli a kezét, és bemutat egyet Salvininek.

Egy sötét bőrű, gyönyörű, fiatal lány.

Amikor már sorban álltak a szavazói szelfizni Salvinivel, elkezdtünk beszélgetni. A Capitano már elővigyázatos. Pár éve a választási kampány idején az ország déli részén kampánykörúton egy nő odament hozzá szelfizni. A Capitano nem sejtette, hogy a csaj videózik, és mosolyogva beállt mellé. Amikor már nagyon mosolygott, a lány megkérdezte tőle, hogy már nem tartja-e a délieket szaroknak. Korábban ugyanis ilyen kijelentést tett, szította az amúgy sem nyomokban meglévő ellentétet a déliek és az északiak között. A videót ki akarta töröltetni, de a lány nem adta oda a telefonját, így felvételt az összes olasz tévécsatorna bemutatta – többször is.

Salvini ezért most elkéri mindenkitől a telefont, és ő exponál.

Mi a tér hátsó részében leülünk azokra a székekre, amiket pár órával korábban a nyugdíjasok már elrendeztek nekünk.

Aminának hívják, 21 éves. Tunéziában született, őt a szülei adoptálták, és kilenc hónapos volt, amikor velük Olaszországba érkezett. Itt járt iskolába, most a Maceratai Egyetemen politikatudományt hallgat. „Soha nem éreztem kirekesztve magam” – mesél, de elismeri, hogy neki más a helyzete, mint azoknak a menekülteknek, akik most a tengeren érkeznek az olasz partokhoz.

„Az apám tunéziai, az anyám olasz, én már itt nőttem fel. A gyerekeknek nem számít a bőrszín, ha egész kicsi koruktól együtt vannak, nem lesznek rasszisták. Az is sokat segített, hogy az identitásom olasz, nincs akcentusom, amikor beszélek” – mondja.

Meglepő tájékozottsággal beszélnek a város gondjairól. „Üzletek zárnak be, a turizmusban rejlő lehetőségeket nem használja ki a régió, hiába van a városban két világhírű háztartási gépeket gyártó cég központja, a koronavírus-járvány miatt sokan elveszítették a munkahelyüket. Az fiatalok nem tanulnak meg rendesen idegen nyelvet, és nincs elég munkahely” – sorolja, és elmondja, hogy egy baloldali párt ifjúsági szervezetének a tagja.

„A politika nem úri huncutság. Azért van, hogy jobbá tegye az emberek életét” – magyarázza, és elmondja, hogy Salvinivel a legnagyobb baj, hogy a problémák felsorolásán túl semmilyen használható javaslata nincs ezek megoldására.

Ellenségeket keres. Korábban a déliek voltak a legfőbb ellenségei, aztán ahogy országosan is politikai babérokra tört, a menekülteket, és a romákat vette célba, amivel fűti a szavazókban a gyűlöletet.

Megkérdezem tőle, mit tud Magyarországról. „Nincs demokrácia? – néz rám kérdőn.

„A barátja, Nico – aki oroszt, spanyolt és angolt tanul az egyetemen - átöleli. Neki fehér a bőre, a barátnőjének barna, és nem is értik, másoknak esetleg miért okozhat ez gondot. „Nem szabad a bőrszín alapján megítélni senkit” – mondják mind a ketten. Még beszélgetünk, majd egymás kezét fogva elmennek. Én kicsit irigykedve nézem őket: itt nem fordulhat elő, hogy a miniszterelnök a rádióban kétségbe vonja a bíróság döntésének helyességét. Akkor sem, ha romáknak kártérítést ítél meg a bíróság, mert az állam nem biztosította nekik ugyanazt az oktatást, mint azoknak, akiknek fehér a bőrük.

Itt a törvény mindenki felett áll, és ugyan sokan vevők a rasszista lózungokra, a közvélemény-kutatások szerint Salvini szavazóinak majd a felét elveszítette a legutóbbi választások óta: 36 százalékról esett vissza 20-ra.

hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!