„Pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány” – a szénsavas üdítőt és a fröccsöt is egy magyarnak köszönheted
Amikor buborékokkal dúsított hűsítődet kortyolod ebben a rekkenő hőségben, elönthet a hazafias büszkeség. Ugyanis Jedlik Ányos (1800-1895) neve összeforrt ugyan a fizikával, de legismertebb találmánya a szóda, azaz szikvíz.
Az egyszerű földműves családban, Szimőn (ma már Szlovákia) született Jedlik István – aki csak később, a Szent Benedek-rendben vette fel az Ányos keresztnevet – először a piarista rendben tanult, és már a kezdetektől a természettudományok felé fordult. Már 22 évesen doktori címet szerzett, majd az MTA tagja is lett, és olyan jelentőségű eredményeket ért el elhivatottságával, mint a dinamó elvi működésének bemutatása vagy az első magyarországi elektromos világítás megalkotása. Az első tisztán elektromágneses hatás alapján működő, a világ első egyenáramú „villámdelejes forgonya” hat évvel előzte meg a gyakorlatban elsőként alkalmazott elektromotort. Jedlik munkássága érintette az optikát, az akusztikát és az elektrotechnikát is, nem beszélve bő fél évszázados pedagógiai tevékenységéről: több generációnyi diákot tanított meg a fizika és a kémia alapvetéseire.
De hogy jön ide a szódavíz? Jedlik 1826-ban kezdett el kísérletezni a szénsavas víz előállításával (a rajzát erről a lenti képen láthatjátok), és öt évvel később megszületett a „sódásflakonja”, amely lehetővé tette az egyszerű és gyors otthoni előállítást. Ezzel a feltaláló egy új italt hozott létre, ráadásul egy csapásra forradalmasította az üdítőital-piacot is. Amikor előadást tartott 1841-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nagygyűlésén arról, hogy mit fedezett fel, ilyen aranyosan fogalmazott ez a csendes, visszahúzódó ember:
"Bátor vagyok tehát t. gyülekezetnek ezennel kétnemű savanyú vizet bemutatni. Egyik palaczkban foglaltatik a savanyú vizeknek legegyszerűbbike, melyben a közönséges vizen, és avval egyesült szénsavon kívül semmi más ásványos rész nem találtatik. Ezen víz nagyobb mértékben bírja magában tartani a szabad szénsavat, mint az, melyben a szénsavon kívül még többféle savak is felolvadvák; s azért azon csípőssége, melyet a pezsgő borban kedvelünk, nagyon kielégíthető; pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány, még a szénsav nagyobb része el nem röpül; legjobb tehát a poharat azonnal, hogy megtöltetett, ki is üríteni, különben a víz sokat vesztene kellemes csípősségébül.”
A Jedlik Ányos-flakonnak hívott eszköz segítségével a szén-dioxidot biztonságosan lehetett tárolni és szabályozott módon adagolni, ezáltal előállítva a szódavizet. Ezt követően létesült az első szikvízüzem hazánkban.
Jedlik Ányos, a klasszikus értelemben vett polihisztor még az életkorát tekintve is kiemelkedő eredménnyel büszkélkedhetett: 95 évet élt meg.
És ha már a szódánál és a hidratálásnál tartunk, összegyűjtöttünk néhány történelmi mérföldkövet is nektek a hazai vízfogyasztásról.
Az 1860-as években alapított Theodora Quelle volt az egyik első palackozott ásványvíz márka Magyarországon, amelyet kifejezetten gyógyhatása miatt népszerűsítettek. Az 1920-as években kezdődött a Kékkúti ásványvíz palackozása és értékesítése, majd az 1980-as évek végén vált ismertté a Szentkirályi ásványvíz, amely máig töretlen népszerűségnek örvend.
A Budapesti Vízművek 1868-ban alakult meg – a városi vízellátás legfontosabb fordulópontjaként –, különösen a központi víztisztító technológiák fejlődése volt létfontosságú. A palackozott ásványvíz elterjedése pedig a 20. század elejére tehető Magyarországon, amikor már komolyabb választék is volt a polcokon, köszönhetően a hazai ásványvíz-forrásoknak.
Elő a poharakkal, egészségetekre!