“Hogyan lehet ezt bírni” – így változtak a gyászjelentések a temetési szakember szerint
Temetési szakemberként, sokak szemében látok megdöbbenést, amikor megtudják mivel is foglalkozom. “Hogyan lehet ezt bírni” szokott lenni általában a reakció rá. Az első gondolatokat követik a kérdések, hogy biztos egész nap síró emberek vesznek körül. Pedig itt a blogon nem csak erről lesz szó. (Nem mindenki sír és vannak sírva nevetők is, de erről bővebben, majd később).
A temetésnek minden korban, társadalmi osztályban vagy vallás szerint megvoltak a maga szokásai és rituáléi. Az idők során ezek átalakultak, leegyszerűsödtek, sok dolog elveszítette jelentőségét, szimbolikáját. Főleg Budapest nagy olvasztótengelyében történt rengeteg változás és itt érhető tetten a hagyományok elvesztésének folyamata is.
A közösségi média nagyfokú elterjedése előtt, még nagy keletje volt a gyászjelentések, ún. partecédulák küldésének. Emlékszem egy pár éve még mi is sokfélét tartottunk az irodákban és, mint a karácsonyi képeslapok esetében válogatták a gyászolók, hogy milyen idézetet és szimbólumot válasszanak. Mára leáldozott a gyászjelentők népszerűsége, és nemcsak a fiatalabb korosztályban.
Gróf Vécsey Gábor gyásztávirata. 1795. Wikipédia
A partecédulákat felváltották a telefonhívások, vagy más esetben a rövid szöveges üzenetek, illetve emailek küldése. Tágabb értelemben vett hírközlési forma a házak bejárata felé feltett fekete zászlók, ami régi lakóközösségek életében még ma is hagyománynak számítanak, ahogy ismert emberek halálhírét is sok helyen adják ilyen formán tudtunkra.
Közeli hozzátartozók esetén nem kérdéses a halálhír közlése, de vannak speciális esetek. Például, ha az elhunyt tagja volt egy közösségnek, klubnak, tegyünk ki bátran egy partecédulát az üzenőfalra. Sosem látott távolabbi rokonokra, esetleg vidéken élőkre (például szülőfaluban) is gondolhatunk ilyen formán.
Hiszen a gyászértesítő megküldése nemcsak a halálhír közlését jelenti, hanem azt is, hogy gondoltunk arra, akinek küldjük. Vidéken még a mai napig szokás az újságban történő megjelentetés, a temetésre hívás formájaként. Hivatalos értesítés esetén is megfelelőbb az írott változatnál maradni, pl. munkahelyek esetében.
A virtuális világban is üzenhetünk, főleg, ha valakit sokan ismertek, akár a Facebook-oldalán keresztül, hogy többé ne keressék őt. Talán sokan nem is tudják azt, hogy az elhunyt Facebook-oldalát meg is lehet szüntetni végérvényesen, ha a halotti anyakönyvi kivonat másolatát elküldi a család a Facebooknak.
