hirdetés

MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Ezért kondul meg minden nap 11 órakor a harang Kőszegen

Az akkoriban a világ legjobbjainak tartott török sereg nem bírt a pár száz fős várvédő csapattal, akik Jurisics Miklós vezetésével hősiesen ellenálltak.

Link másolása

hirdetés

1532. augusztus 5. sorsfordító nap volt Kőszeg történetében. Ekkor indult az első török roham a Jurisics vezette védők ellen a kőszegi vár bevételéért. A körülményeket ismerve nem sokan fogadtak volna a várvédők sikerére. Ám a kitartás, az akarat és jó pár segítő körülmény végül a horvát vezér és maroknyi csapata győzelmét hozta, így megóvták Kőszeget a török uralomtól, és meggátolták, hogy elfoglalják Nyugat-Magyarországot és Bécset.koszeg_var2

A dicsőséges helytállásra emlékezve tizedik almalommal játsszák újra a csatát a helyiek a Kőszegi Ostromnapok rendezvénysorozat fő attrakciójaként.koszeg_szobor1

Forrás: wikipedia

Kőszeg

Az Alpokalján lévő kisváros korán komoly szerephez jutott. Elhelyezkedésének köszönhetően fontos csomópont volt. 1328-ban már királyi város címet kapott. Később III. Frigyes német-római császár elfoglalta a várost, majd 1446-ban Kőszegnek adományozta a ma is használatos címerét. Ez időtől 1647-ig Alsó-Ausztria részeként Habsburg fennhatóság alatt állt a város. A török elleni 1532-es csata sikere messzire eljutott, a gazdaság fellendült. 1648-ban pedig szabad királyi városi rangja lett.

hirdetés
jurisics

Jurisics Miklós, a kőszegi hős (1490 – 1544)

A várvédőként híressé vált főnemes egy tekintélyes horvát családból származott. A bécsi országgyűlésnek is tagja volt. Munkáját elismerték, sőt I. Ferdinánd többször is megbízta politikai és diplomáciai feladatokkal. 1526 után szlavón és alsó-ausztriai főkapitánynak nevezték ki.

A kőszegi ostrom előtt, 1530 májusában Lamberg Józseffel közösen I. Ferdinánd követeként Konstantinápolyba ment, hogy fegyverszünet és békét próbáljon kötni. Ám a küldetés sikertelen volt, a szultán letartóztatta őket és csak az év végén engedték szabadon.

1532-ben Szulejmán Bécs ellen vonult, de útja során Kőszeget is megostromolta seregével. Jurisics alig ezer fős csapatával sikeresen megvédte a várat.

Érdemei elismeréseként a király kőszegi előnévvel bárói rangra emelte, tanácsosi címmel és kamarási ranggal tüntette ki, 1537-ben pedig Kőszeg várát és városát neki adományozta. 1538-ban krajnai kormányzóvá nevezték ki. 1544. január 30. előtt halhatott meg.koszeg_ostrom_015 (4)koszeg_ostrom_015 (8)

Így próbálták a törökök bevenni a várat

A törökök ágyúkat helyeztek el a vár körül, még a hegyen is. A falakat akarták ezzel meggyengíteni a roham előtt. A lövések a kisebb védművekben okoztak kár, ám a megerősített falak ellenálltak.

A tüzes nyilak és golyók sem értek célba, így a fából fedett házak túlélték az első csapásokat.

A rohamhoz létrát használtak, de a védők ellenálltak.

Az aknamunka sem járt sikerrel, egyszer ugyan egy falszakaszt felrobbantottak, de a katonák innen is visszaverték a törököket. Ez volt az első olyan csata, ahol az aknásítást egy vár megtámadásához használták.

A végső csapásra készülve egy hatalmas, a várfalnál is magasabb ostromtornyot építettek a törökök, ám azt egy hős kőszegi védő az éj leple alatt felgyújtotta, de a támadóknak sikerült eloltani azt.

Az utolsó napokban többször is megrohamozták a várat, de a kőszegiek mindig kiszorították őket. A csata során összesen tizenkilenc ostromot indítottak a vár ellen.Fťlhold ťs Telihold, kŲszeg vŠr ostroma - foto: Ohr TiborFťlhold ťs Telihold, kŲszeg vŠr ostroma - foto: Ohr Tibor

Az utolsó nagy roham előtt a szultán felajánlotta Jurisicsnak, hogy ha a török kitűzheti a zászlóját, akkor ők nem harcolnak tovább, és a vár a védők kezében maradhat. A várkapitány az ajánlatot elfogadta, hiszen addigra már alig maradt lőszere, a katonáinak is a kétharmadát elveszített.

Így történt, hogy 1532. augusztus 29-én 11 órakor a török sereg elvonult Kőszegről. Ennek a dicsőségnek az emlékére mind a mai napig megkongatják a harangokat a városban.koszeg_ostrom_015 (11)

Történészek szerint nem volt véletlen, hogy a szultán Kőszeg felé vezényelte a sereget. Tudomást szerzett róla, hogy Bécsnél Ferdinánd és Károly német császár komoly erőket von össze a város megvédésére. Szulejmán időt akart nyerni és abban bízott, hogy a királyi csapatokat keletebbre tudja csalni. De tévedett, mert azok nem mozdultak. A Habsburgok viszont ezzel a kis időnyeréssel felkészülten várták az ellenük érkező török csapatokat.

Tudtad?

- Ebben az időben Szulejmán serege a világ legerősebb katonasága volt. A létszámát 150 ezerre becsülik, ennek fele indult el Bécs ellen, és támadta meg Kőszeget.

- Jurisics Miklós védelmi ereje pár száz főből állt. A katonák mellett a környékbeli jobbágyok kértek védelmet a várban, és cserébe felcsaptak várvédőnek.

- A kőszegi várban a férfiakon kívül 1800 nő és 2300 gyermek is volt, akik itt próbáltak menedéket kapni.

- Jurisics többször is kért segítséget Ausztriából, de semmit nem kapott, lőszert és lőport is saját pénzén vásárolt még a harc megkezdése előtt.

- A hős katonák mellett az esős idő is a kőszegieket segítette.

- Szulejmán a várral szemben lévő dombról nézte harcosait, innen a hely mai elnevezése, a Szultán-domb.koszeg_ostrom_015 (12)

A török csata és a hősies kőszegi védelem emlékére idén is újra játsszák a csatát.

Most ünnepli tizedik évfordulóját a Kőszegi Ostromnapok. Az augusztus első hetében induló programsorozatban fegyver-bemutató, boksz-meccs, játékok, koncertek, táncos bemutatók mellett a leglátványosabb esemény a várostrom lesz.

Először 2007-ben döntött úgy Kőszeg lakossága, hogy maguk és vendégeik szórakoztatására lejátsszák a vár megtámadását. A helyiek sokat tettek azért, hogy a mai színpompás látványosság igazi élmény legyen. A ruhákat és fegyverzetet részben maguk és családjuk készítették. A jelenetekben pedig az itt élő civilek mellé egyre többen csatlakoztak.

A török csapat magját az önkéntes tűzoltók adják. Nem véletlenül: nekik „munkaköri kötelesség” létrára mászni, csáklyázni, és ugrálni. Hozzájuk csatlakoztak a profi szinten öklöző helyi boksz-egyesület tagjai. És hogy a fegyverforgatásban is jeleskedjenek, néhány hagyományőrző is átállt a támadókhoz, hogy látványos kardvívást tudjanak bemutatni a védőkkel.

A kőszegi várvédők között a legnagyobb létszámú csoport a kőszegi horvátság. Még Jurisicsot is a horvát nemzetiségi önkormányzat vezetője személyesíti meg. Őket erősítik a Darabontok és az itt élő iparosok.

A csatába pedig egyre több katonai hagyományőrző egyesület is beszállt, idén is jönnek Csobánc várától, Sárvárról, Körmendről, Kapuvárról és Gyurgyevácból. A városi önkormányzat képviselői szintén védőnek állnak.

10. Félhold és Telihold - Kőszegi Ostromnapok 2016

Kőszegi Ostromnapok augusztus 4-28.

Ostromhétvége: augusztus 5-7.

A programot itt találod.

Ha érdekes volt az összeállítás, oszd meg másokkal is!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

11 napig fotózták a Playboy első meztelen címlaplányát a tökéletes kép miatt 1971-ben

Marilyn Cole egyszerű irodista volt, mielőtt egy londoni válogatón felfedezték. A történelmi képeket egy chicagói villa kandallója előtt készítették.

Link másolása

hirdetés

Folyamatosan az ájulás környékezte és szinte haldoklott a hőségtől a Playboy első meztelen címlaplánya a 11 napig tartó fotózás során, írja a Daily Star. Marilyn Cole a történelmi fotózás körülményeiről a Power: Hugh Hefner című podcastsorozatnak mesélt részletesen.

A portsmouth-i Cole egy helyi irodában dolgozott heti 12 fontos (mai árfolyamon 138 font, vagyis 60 ezer forint) fizetésért, amikor megtalálta a nyuszis férfimagazin. A fiatal angol nőt a londoni Playboy Clubba hívták egy interjúra, majd miután kiválasztották, meg sem állt Chicagóig, ahol személyesen találkozott Hugh Hefnerrel.

A lap alapítójával az egyik villája ágyában vacsoráztak sült csirkét, közben pedig a fotózás részleteit egyeztették. A 11 naposra nyúló fotózás során a villában elképesztő hőség uralkodott, Cole-ról a lobogó kandalló környékén készültek a képek. Az angol nő állandóan az ájulással küzdött, hiába hűtötték folyamatosan ventillátorokkal vagy küldték a szünetekben a légkondicionált szobákba.

A lap képszerkesztője szinte egyszer sem volt elégedett a teljesen meztelenül a könyvespolcnak dőlő nő fotójával, emiatt hosszú napokig tartott a fotózás. Marilyn Grabowski később azt mondta a modellről, hogy

"Marilyn Cole-nak tökéletes teste volt. Rajzolni sem lehet olyan gyönyörű melleket, vékony derekat, hosszú lábakat, amivel a stúdióba lépett."

 

hirdetés
A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Playboy (@playboy) által megosztott bejegyzés

Cole szerint azonban a másik Marilynnek a fotózás során valójában fel sem tűnt, hogy olykor milyen rosszul van. Grabowski ugyanis igazi maximalista, aki csak azzal törődött, hogy elkészüljön a tökéletes fotó, ami a lap januári számának címlapjára kerül.

Marilyn Cole a fotózásért végül 5000 dollárt (mai árfolyamon 33 ezer dollár, vagyis 10,5 millió forint) kapott. 1973-ban az év Playmate-jének választották, ez azóta egyetlen másik angol nőnek sem sikerült.

A modell később feleségül ment az őt még Londonban felfedező Victor Lownes ügyvezetőhöz, akivel egészen a férfi 2017-es haláláig együtt maradtak. A most 72 éves Cole manapság újságíróként dolgozik, több más téma között a profi bokszról is előszeretettel ír.

A teljes, angol nyelvű podcastot itt lehet meghallgatni:

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Székletmaradványokból derült ki, hogy már 2700 évvel ezelőtt is fogyasztottak az emberek sört és kéksajtot

Még a kutatók is meglepődtek azon, hogy az ember már akkoriban olyan fejlett volt, hogy ismerte a sajtérlelést és a fermentációt.

Link másolása

hirdetés

Már 2700 évvel ezelőtt is fogyasztottak az emberek olyan élvezeti cikkeket, mint a sör vagy a kéksajt - derült ki egy friss kutatásból, amelyről a Guardian számolt be.

A kutatók az ausztriai Alpokban található hallstatti sóbányában talált székletmaradványokat vizsgálták meg. Ezt a helyet több mint 3000 évvel ezelőtt használták sóbányászatra, akkoriban Hallstatt egész közössége ebből élt. A bányászok az egész napjukat itt töltötték, így nem meglepő módon a vizelet- és a székletürítésüket is ott végezték. Az állandó kb. 8 fokos hőmérsékletnek és a bánya magas sókoncentrátumának köszönhetően pedig a mai napig egész jó állapotban fennmaradtak az ürülékek, amiket most a kutatók kielemezhettek.

Négy mintát vettek, az egyik a bronzkorból, kettő a vaskorból, egy pedig a 18. századból származik. Az egyik, nagyjából 2700 éves mintában két olyan gomba maradványait találták meg, amelyeket ma is használnak az élelmiszergyártásban. Ebből arra következtettek a szakemberek, hogy az akkoriban élő embertársaink már használtak bizonyos élelmiszer-erjesztési technológiákat, amiket mi is alkalmazunk manapság, például a fermentációt.

A mintákból egyértelművé vált, hogy a bányászok sört és kéksajtot is fogyasztottak. Bár az alkoholfogyasztást régebbi írások és régészeti bizonyítékok is dokumentálják, de ez az első molekuláris bizonyék a kontinens akkori sörfogyasztásáról. A mostani felfedezés pedig az első bizonyíték az európai sajtérlelésre.

Még Frank Maixner mikrobiológust, a kutatás vezetőjét is meglepte az, hogy az emberek már 2700 évvel ezelőtt olyan fejlettek voltak, hogy ismerték a fermentációt.

A kutatók azt is megállapították az ürülékmintákból, hogy milyen étrendet követhettek a bányászok. A székletük alapján főleg gabonaféléket, gyümölcsöt, babot és húst ettek.

Maixner szerint ebben nincs semmi meglepő, hiszen a bányászoknak minden fontos tápanyagra szükségük volt a munkájukhoz, így a kiegyensúlyozott étrend volt a megfelelő számukra. Azt azonban megfigyelték, hogy míg a bronz- és vaskori bányászok teljes kiőrlésű gabonát használtak, ami arra utal, hogy valamilyen kását ehettek, addig a 18. századi bányászoknál már őrölve jelentek meg a szemek, vagyis feltehetően kenyeret, kekszet vagy süteményt fogyasztottak.

hirdetés

A kutatás során a bányászok mikrobióta összetételét is megvizsgálták, vagyis azt, hogy milyen baktériumhalmazok voltak jelen a testükben. A négy mintában a mikrobióta nagyon hasonló volt a modern, nem nyugati populációkéhoz, amelyek általában hagyományosabb életmódot folytatnak.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT

Kínzásairól és veretlenségéről volt híres a Magyar Királyság aduásza

Kinizsi Pál bármikor megemelt egy malomkövet, győzelmi táncában pedig három török lógott a karjaiban és a fogai között. Még agyvérzése után is harmincezer emberét vitte sikerre.

Link másolása

hirdetés

Halálának 527. évfordulóján felelevenítjük, hogy mitől volt olyan különleges Mátyás király legerősebb embere, Kinizsi Pál. Akiről nemcsak halála után, hanem élete során is számtalan legenda született, hiszen senki nem tudott elmenni szó nélkül vakmerősége, kegyetlensége és testi ereje mellett.

Már a születését is rejtély övezi, hiszen Heltai Gáspár ezt írja róla a krónikájában: „…egy parasztember fia vala, és malomból jöve ki szolgálatra. Szolgálata pedig előszer a Magyar Balázsnak hadnagysága alatt. Szép Herkules termetű ember vala, jó eszű és felette nagy erejű. A malomban egyedül felemelte a malomkövet.” Ugyanakkor a történészek szerint nem volt paraszti származású. Amit tudunk róla, hogy

napbarnított bőrű, szigorú tekintetű és robusztus termetű férfiként ismerték kortársai.

Fotó: Szkennelte Szilas a Hétköznapi élet Mátyás király korában c. könyvből (2008), forrás: Wikimedia Commons

Pál úgy került Mátyás király holdudvarába, hogy apja halála után az édesanyja hozzáment az uralkodó kapitányához (későbbi erdélyi vajdához és horvát-szlavón bánhoz), Magyar Balázshoz. Nevelőapja nagyon megkedvelte a fiút, és felvette a katonái közé, de onnantól kezdve egyedül küzdötte fel magát a ranglétrán.

hirdetés
Egy közkedvelt história szerint egyszer a király vadászat közben megszomjazott, Kinizsi pedig – erejét fitogtatva – egy malomkövet tálcaként használva nyújtotta neki a vizet. Mátyás ezután kiemelt figyelmet szentelt az ifjú tehetségnek, aki lovagi harcmodorban és tornákon is kitűnt.

Döbbenetes karrierje akkor indult be, amikor az 1468-as és 1471-es csehországi hadjáratok során olyannyira ügyesen portyázott, hogy a király táborát ostromló csehek maradtak ellátmány nélkül, és végül nekik kellett békéért és élelemért esdekelniük a magyaroknak. Kinizsi továbbá bizonyított a havasalföldi hadjáratban, illetve az osztrák háborúkban egyaránt. A király olyan elégedett volt első számú emberével, hogy nekiadta Nagyvázsonyt a hozzá tartozó várral és birtokkal együtt. Mint kiderült, Pál ezzel is jól tudott bánni, sőt, palotával és barbakánszerű kapuvédőművel egészítette ki a tulajdonát. Pár évvel később megkapta Temesvár és a délvidéki tartományok ispánja titulust, illetve Mátyás király kinevezte a töröktől fenyegetett alsó részek főkapitányává is. Ez élete legjobb döntésének bizonyult, ugyanis Kinizsi lett a törökök rettegett démona, aki addigra már tizennégy vármegye kormányzását látta el élete végéig.

Fotó: Solymári/Wikimedia Commons

Volt egy elég bizarr szerelmi szál is Kinizsi Pál életében, ugyanis nevelőapja és egyben főnöke-kollégája hozzáadta feleségül lányát, a szépséges Benignát. Aki ugyebár nem vérrokonként, de testvéri minőségben nevelkedett vele együtt évtizedekig. Mindenesetre hozományként még Somló várát is megkapta a feleség mellé, utódjuk azonban soha nem született.

Kinizsi nem az a fajta ember volt, aki csak úgy ült a babérjain, az 1479-es kenyérmezei csatában tovább öregbítette hírnevét. Történt ugyanis, hogy Báthori István vajda azonnali segítséget kért, amikor egy 20 ezres török had tört Erdélyre. A kortárs történetíró, Antonio Bonfini szerint „Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe.” A fényes győzelem egyértelműen Kinizsi személyéhez volt köthető. Az 1526 előtti török-magyar háborúk történetében ez volt a legnagyobb létszámú, nyílt színi ütközet, amelyik a mi győzelmünkkel végződött.

Egy híres monda szerint Kinizsi úgy ropta el győzelmi táncát, hogy két karjában és fogai között is egy-egy törököt tartott a harcmezőn.

Kinizsi Pál nem csupán Mátyás király uralkodása alatt volt nélkülözhetetlen hadiszereplő, hanem annak halála után is. Ugyan szembeszállt egykori uralkodója végakaratával, mivel nem Mátyás törvényes fia, a fiatal és tapasztalatlan Corvin János mellett állt ki, hanem II. Ulászló megkoronázását szorgalmazta, aki további megbízásokkal látta el. Illetve az egykor ikonikus fekete sereget is kénytelen volt megsemmisíteni, mivel zsold nélkül maradva elkezdtek randalírozni.

A győzelemre hangolt hadvezér élete utolsó évében, 1494-ben is hű volt nevéhez és rangjához, ekkor ugyanis a király országbíróvá nevezte ki (ez az uralkodó és a nádor utáni harmadik legfontosabb tisztség volt akkortájt). Szokásához híven vereséget mért a törökökre Nándorfehérvárnál, de ezúttal elég radikális volt mind az előzmény, mind a következmény. Megvesztegették ugyanis az ország legfontosabb végvárának őrségét, az egykori fekete sereg alulfizetett zsoldosait, akik pénzért simán átadták volna Nándorfehérvárat az ellenségnek. Pál azonban résen volt, és borzalmas büntetést rótt az áruló katonákra: kiéheztette és egymással etette meg őket.

Sajnos Kinizsi egy agyvérzés következtében kissé leépült, de nem olyan fából faragták, hogy ez hátráltatta volna őt abban, hogy csatába menjen.

Hordágyról vezette harmincezres seregét Szerbia ellen, amely újabb győzelmi strigulát jelentett számára. Amikor pedig rossz állapotában is megindult, hogy Szendrő várát visszavegye a törököktől, csupán annyit kért, hogy kössék rá a lovára, nehogy leforduljon róla. Hozzá méltó módon, várvédés közben esett el.

A fenti történetek fényében minden olvasóban bizonyára kialakult egy kép a magyarok rettenthetetlen Jason Momoájáról, de szó sincsen óriási izomkolosszusról. Meglepő, de Kinizsi Pál – a Magyar Nemzeti Múzeum által őrzött páncéling alapján – nagyjából mindössze 160 centi volt, bár ez akkoriban teljesen átlagos magasságnak számított.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
MÚLT
A Rovatból
hirdetés

Életével fizetett az egyiptomi elnök a Camp David-i alkuért – 40 éve ölték meg Anvar Szadatot

Utóda, Hoszni Mubarak a kairói vérfürdővel három legyet ütött egy csapásra.

Link másolása

hirdetés

Az Egyiptomi Köztársaság közel 70 éves történetét három tényező jellemzi: a közel-keleti térség egyik, legalábbis kívülről, legstabilabb állama, kizárólag katonatisztek álltak az élén, de egyikük sem tudta kitölteni hivatali idejét. A harmadik, Anvar Szadat, járt a legrosszabbul: egy vérfürdővé vált katonai parádé során végeztek vele 1981. október 6-án, éppen 40 éve.

Abban az évben már kétszer is megdöbbentő élményben volt része a világnak, hiszen a tv-kamerák előtt próbálták megölni márciusban Ronald Reagan amerikai elnököt, majd májusban II. János Pál pápát. Így volt ez a Jom Kippur-i háború 8. évfordulóján rendezett kairói díszszemlén, amelynek szörnyű felvételei, a robbanások, a lövöldözések, a véres holttestek, a leszakított kezű, sokkos állapotban lévő belga nagykövet képe beleégett a korabeli nézők emlékezetébe.

Szadat elnökkel, akit hívei és ellenségei egyaránt „fáraóként” emlegettek, géppisztoly-sortűzzel végeztek a parádé menetoszlopából kiugró iszlám fundamentalisták, 37 lövedék fúródott a testébe.

Bár azonnal kórházba szállították, két óra múlva belehalt sérüléseibe és belső vérzéseibe.

1952-ben a Gamal Abdel Nasszer alezredes vezette Szabad Tisztek Mozgalma döntötte meg Faruk király hatalmát és a velük rokonszervező Mohamed Nagib tábornokot nevezték ki államfőnek. Nasszerék azonban két évvel később őt is félreállították.  Az 1918-ban katonacsaládban született Szadatot inkább ambíciója és kapcsolatai, mint tehetsége vitte a ranglétrán, és bár tevőlegesen nem vett részt az 1952-es puccsban, mégis ő volt az, aki az állami rádióban bejelentette a monarchia megdöntését. Nasszer nem sokra becsülte, egyfajta „fejbólintó Jánosnak” tartotta, kitartása révén azonban 1959-ben az egyiptomi parlament elnöke és az elnök bizalmasa lett. Olyannyira, hogy 1969-ben Nasszer alelnöknek nevezte ki, de nem jósoltak neki nagy jövőt, mert belekeveredett egy korrupciós ügybe, ráadásul megtorpedózta William Rogers amerikai külügyminiszter béketervét, amely az 1967-es „hatnapos háború” óta tartó arab-izraeli ellenségeskedést lett volna hivatott lezárni.

Akkor aligha gondolta, hogy egy másik amerikai indíttatású béketerv lesz a végzete. A sors (?) azonban kezére játszott: 1970. szeptember 28-án Nasszer váratlanul szívrohamban meghalt.

Bár a hivatalos orvosi jelentés szerint az elnök súlyos érelmeszedésben szenvedett, máig tartják magukat azok a híresztelések, hogy megölték. Egyesek amerikai összeesküvést láttak halála mögött, mert Washingtonnak nem tetszett Egyiptom és a Szovjetunió szoros kapcsolata: egy évvel Nasszer halála után avatták fel a szovjet segítséggel épült asszuáni gátat, egyéb moszkvai gazdasági segítség mellett különösen fontos volt, hogy a térségben egyedül Egyiptom vásárolt immár 15 éve szovjet fegyvereket és haditechnikát, és az országban több ezer szovjet katonai tanácsadó dolgozott. De vannak, akik egyenesen a nagyravágyó alelnököt gyanúsítják, még olyan hírek is napvilágot láttak, hogy Szadat személyesen adott egy mérgezett kávét Nasszernek.

hirdetés

Szadat alig két évvel hatalomra jutása után, 1972 júliusában hivatalosan „kiutasította” a szovjet tanácsadókat, arra hivatkozva, hogy a Kreml nem volt hajlandó támadó fegyvereket eladni Kairónak. E bejelentés valójában csak elterelő manőver volt, hogy Egyiptom Izrael elleni háborús készülődését leplezze, amelyhez a Szovjetunió szállította a vadászrepülőgépeket, harckocsikat és légvédelmi rendszereket, sőt, még harci pilótákat is vezényeltek Egyiptomba. Az 1973. október 6-án Szíriával szövetségben elindított offenzívát, amelynek célja az 1967-ben elvesztett területek, a Sinai-félsziget és a Golán-fennsík visszaszerzése volt,  a legnagyobb őszi zsidó ünnepre, a Jom Kippurra időzítették, hogy ezzel is akadályozzák az izraeli mozgósítást. A kezdeti sikerek után azonban az izraeli hadsereg ellentámadásba lendült, és Egyiptomot a teljes vereségtől csak az amerikaiak által kovácsolt fegyverszünet mentette meg.

Egyiptom a béketárgyalásokon elért eredmények, mindenekelőtt a Sinai visszaszerzése miatt máig győzelemnek tekinti a háborút, és október 6. nemzeti ünnep lett.

Szadat, mivel Egyiptom leromlott gazdasága miatt nem engedhette meg magának a további háborúzást, végleg az Egyesült Államokhoz fordult, és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter hathatós segítségével békülni próbált Izraellel. 1997-ben el is látogatott Jeruzsálembe és a kneszetben adott hangot békevágyának. A tárgyalások ennek ellenére nehezen haladtak, mert az egyiptomi elnök egy teljes arab-izraeli rendezést szeretett volna, partnere, Menáhem Begin izraeli miniszterelnök viszont csak egy kétoldalú megállapodást.

Végül Jimmy Carter amerikai elnök is beszállt és a Maryland állambeli Camp David elnöki rezidenciára hívta a feleket. Itt született meg az egyezmény 1978. szeptember 17-én, amelynek értelmében Izrael teljesen kivonult a Sinai-félszigetről, Egyiptom pedig lemondott a megszállt ciszjordániai területekről és – az arab országok közül elsőként – elismerte Izrael államot.

Szadat és Begin e történelmi megállapodásért még abban az évben elnyerték a Nobel-békedíjat.

Szadat 1979. március 26-án aláírta az egyiptomi-izraeli békeszerződést, és ezzel saját halálos ítéletét. Egyiptom teljesen elszigetelődött az arab/iszlám világban, ráadásul az iszlám vallási vezetők, szunniták és siíták egyaránt, a hit elárulójának tekintették őt. Khomeini iráni ajatollah, aki a két hónappal korábbi teheráni iszlám forradalom győzelme után lett országa tényleges vezetője, még fatvát (vallási rendeletet) is kiadott az egyiptomi elnök megölésére. Az új iráni rendszer haragját tovább növelte, hogy Egyiptom menedéket adott az elüldözött Reza Pahlavi iráni sahnak, aki 1980-ban Kairóban halt meg.

Az iszlám hagyomány őrzőit vélhetően az is irritálta, hogy Szadat megpróbálta modernizálni országát: ő maga is példát mutatott külsőségekben, a világon mindenütt megcsodált nyugati típusú eleganciájával, de felesége, az idén elhunyt Dzsehan is sokat tett az egyiptomi nők jogfosztottságának megszüntetéséért.

Közben nőtt a belső elégedetlenség is az országban: 1977-ben éhséglázadások robbantak ki, amelyeket véresen levertek és ugyanilyen keményen léptek fel az iszlamista csoportokkal szemben is. Az utóbbiak egyike, az Iszlám Dzsihád állt az elnökkel szembeni összeesküvés élére.

Halid Iszlambuli hadnagy, aki a puccskísérlet sikere esetén az ország új államfője lett volna és négy társa az október 6-i kairói katonai parádét választották akciójuk végrehajtására. Délután 13 óra volt, Szadat és alelnöke, Hoszni Mubárak már a dísztribünön ültek. Ekkor kezdődött a Mirage vadászgépek látványos bemutatója, és miközben mindenki az eget nézte, a katonai konvoj egyik teherautójáról leugrott négy katona és a dísztribün felé rohant.

A korabeli felvételeket nézve elképesztő, hogy mennyire akadálytalanul jutottak el az elnök közvetlen közelébe. Vélhetően maga Szadat sem érezte, hogy baj van, a terrorakció túlélői szerint azt hitte, hogy a katonák e szokatlan üdvözlését a díszszemle szervezői meglepetésnek szánták.

Iszlambuli azonban rögtön eldobta kézigránátjait, társai pedig golyózáport zúdítottak a dísztribünre. A támadás alig 3 percig tartott, ezalatt 11 embert öltek meg, a sebesültek között volt Mubárak is. Szadatot a rohammentő és a műtétet végző 11 orvos sem tudta megmenteni. Az akciót követő összecsapásokban további 68 rendőr és katona vesztette életét.

Iszlambulit és társait elfogták, halálra ítélték és 1982 áprilisában kivégezték. Hoszni Mubárak követte meggyilkolt elődjét az államfői székben, és a merénylettel három legyet ütött egycsapásra: 30 évre megszerezte a teljhatalmat az országban, fokozatosan visszaállította Egyiptom tekintélyét az arab világban és azon kívül is, és az egész kormányzása idején érvényben lévő „rendkívüli állapot” örve alatt szétzúzta az iszlám fundamentalista erőket. Bár Mubárak uralma idejére esett két rendkívül súlyos terrorakció (1997-ben Luxorban, a Királyok Völgyében 60 német turistát mészároltak le, 2005-ben pedig a Vörös-tengeri üdülőparadicsomban 88 emberrel végeztek gépkocsiba rejtett pokolgépek) és magát az elnököt is hatszor próbálták megölni, az országban fennmaradt a látszólagos nyugalom, mindenekelőtt a mértéktelenül felduzzasztott hadsereg, rendőrség, titkosszolgálat és egy velejéig korrupt hivatalnoki rendszer révén.

Mubárak elnökségét végül nem az iszlamisták döntötték meg, hanem az „arab tavasz” népfelkelés-dominója, amely 2011. február 11-én ért el Egyiptomig. A nagy túlélő 2020-ban, 92 éves korában egy kairói kórházban hunyt el.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: