Aranyvonat, ami a Szent Jobbot vitte
A magyar tervező- és díszítőművészet gyöngyszemét mindössze négy hónap alatt építették meg. Öt kocsiból és egy mozdonyból állt. Az egyházi és világi méltóságokat szállító két-két luxuskocsi fogta közre az ereklyét szállító, bizánci stílusban díszített aranykocsit, amit a MÁV egyik szalonkocsijából alakítottak ki.
A Vasúti és közlekedési közlöny 48. számában Bereznai Oszkár mérnök és báró Puchner Endre főtiszt így emlékezik az aranyvonatról:
„Csak az aranykocsinak van különleges, díszes külseje, a többi szabályos, gyorsvonatú kocsi. A mozdonynak, mely a vonatot viszi, egyetlen díszítése egy hatalmas kereszt az elején. E keresztet az est beálltával kivilágítják. Ez a látvány felejthetetlen, különösen, amikor a világító kereszt a sötétből kibontakozik, és közeledve mindjobban megnagyobbodik.”
Az aranykocsit különleges külső és belső díszítése mellett, az alakja is megkülönböztette a többi vasúti kocsitól. Oldalfala a megszokottnál mélyebbre nyúlt le, ezzel takarva el a szerkezeti részeket. Oldalaira hatalmas nyílásokat vágtak, hogy mindenki számára jól láthatóvá váljon a Szent Jobb.
A kocsi belseje három részből állt. A szolgálaton kívüli koronaőrök tartózkodási helyéül szolgáló 2 kisebb terem fogta közre a dísztermet, aminek közepén egy rezgéscsillapító-rugós állványon nyugodott az ereklyetartó. Az emelvényt címeres brokát terítővel takarták le. A díszterem oldalfalait és padlóját bíborszínű bársony, mennyezetét fehér selyem borította. Az ereklyét reflektorok világították meg, hogy ott is jól lássák, ahol nem emelték le a vonatról.
A díszterem eltolható oldalfalakkal készült, lezárására aranyozott keretekbe foglalt 3 részes üveg tolóajtó szolgált. A mozdony elején bronz babérkoszorú és olajág volt látható, amit néha Szent István képével és nemzeti zászlókkal is kiegészítettek.
A vagon arany, ezüst, bíbor és zöld színekben pompázó, gazdagon díszített külső oldalait a magyar szentek: István, Gellért, Imre, Gizella, Margit, Mór, László és Erzsébet egészalakos képei díszítették. Mindkét oldalán az 1038–1938 évszámok hirdették a szent király jubileumát. A kocsi tetején négy imádkozó angyal között a Szent Korona felnagyított mását helyezték el, amit este szintén megvilágítottak.
Az ereklyét valamennyi útjára elkísérte a Szent Jobb őre, Mészáros János, budapesti érseki helytartó, négy irgalmasrendi szerzetes, akik a körmenetekben az ereklyét vitték és a koronaőrség tizenhat tagja.
Huszonkét városban az aranyvonat nemcsak megállt, hanem az ereklyét a városban közszemlére téve tisztelegtek előtte. A meghatározott útvonalon közlekedő vonat a többi állomáson lépésben haladt át. Az emberek fedetlen fővel, térden állva köszöntötték a Szent Jobbot, amelyet csak a kocsi üvegfalán át láthattak.
Útvonala mentén a vasúti őrházakat és állomásokat földíszítették, a falvak lakói templomi zászlók alatt, körmenetben vonultak ki az állomásokra. A vármegyék határán küldöttség várta az Aranyvonatot, amely a városokban néhány órát, a közbülső állomásokon pár percet tartózkodott. Az 1938-as nyári mezőgazdasági munkák miatti szünetet kivéve minden héten 1-3 napos utakon járta az országot.
Székesfehérvárott egy speciálisan kiképzett vörös bársonyhintó nyolc egyforma fehér paripával, hátukon zöld mundérba öltöztetett hajtókkal várta az ereklyét. Miskolcon egy speciálisan kiképzett autóval szállították, Szombathelyen ágyúlövésekkel köszöntötték, míg a Szegedre érkező szerelvényt már Pálmonostortól egymástól hallótávolságra álló iskolások várták, s „élő telefonként” adták tovább a szegedi állomásig, hogy „Jön István király!” Szolnokon a Szent Jobb érkezésének napján repülőnapot tartottak a városban. Egy repülőraj tisztelgő kört írt le a város felett az ereklye érkezésekor.
Az aranykocsi 1944 utáni sorsáról szinte semmit sem tudunk. Eltűnéséről a legkülönfélébb legendák keringenek. Egyesek szerint Bajorországban egy földalatti repülőgép-hangárban rozsdásodik. Mások kiégett vagonként látták utoljára a dunakeszi járműjavító egyik parkoló vágányán.
Ha érdekesnek találtad a cikket, nyomj egy lájkot!
