MÚLT
A Rovatból

Apák gyesen és a bébiételek a szocializmusban

1967 óta létezik a gyes intézménye, amit az apák csak a 80-as évektől vehettek igénybe. Bár ez ritkaságnak számított, mindenesetre a bébiételek kezdtek elterjedni.
Tóth Eszter Zsófia írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban, Címkép: Fortepan - szmo.hu
2018. július 18.



A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

1978-ban még csak a svédországi lehetőségről számolhatott be – a kis színes hírek között – a Népszabadság: „A tavaly született svéd csecsemők több mint tíz százalékának édesapja maradt otthon, hogy gondját viselje gyermekének — hozta nyilvánosságra az adatot a svéd kormány. Az újszülöttekről való gondoskodásra kivehető 210 napos szabadságot biztosító törvény adta lehetőséggel tavaly hatezer svéd apa élt — átlag 40 napig.” (Forrás: Népszabadság, 1978. január 13. 8. o.)

Annak ellenére, hogy a szocialista időszak hivatalos beszédmódjában a nők és férfiak egyenlőek voltak, apák gyesre csak az 1980-as években mehettek és akkor is még kuriózumnak számított, aki élt a lehetőséggel. A gyest 1967-ben vezették be, ez azt jelentette, hogy az édesanyja a gyermek három éves koráig otthon maradhatott kisbabájával.

Forrás: Magyar Pál/Fortepan

1984-ben a jogszabály már lehetővé tette, hogy együttélő házastársak esetén az apa átvegye a gyermekgondozási ellátást. Az anyának saját munkáltatójánál be kellett jelentenie, hogy lemond a gyermekgondozási segélyről. Mindkét szülő együttesen írásban tett nyilatkozata alapján az apa munkáltatója megkezdhette a segély folyósítását. (Forrás: Népszava, 1984.06.02.7. o.) Az apaszerep átalakulásának illusztrálására – amely a pénzkereső családfő helyett a gyermek nevelésében aktívan részt vállaló apát jelentett – jó példa az 1986-os ózdi:

„Szentjóbi Attiláné, a városi központi könyvtár igazgatója elővesz egy albumot, és szavak helyett illusztrációval szolgál. A fényképem fiatal apa látható, babakocsit tologat, míg anyuka az Irodalmi Kávéházban művelődik, szórakozik.”

(Forrás: Népszabadság, 1986. augusztus 26. 7. o.)

1985-ig másfél millió édesanya vette igénybe a gyest és három tucatnyi édesapa. A Népszabadság cikke bemutatott gyesen levő apukákat:

„A Nógrádban lakó Zsámboki családban a villamosmérnök apa volt otthon a két éves Péterrel és az egy éves Ágnessel. Felesége a helyi általános iskolában tanított, szolgálati lakásuk volt, amit felújítva bocsátottak rendelkezésükre. A jóindulattal nem szerettek volna visszaélni, ezért a feleség, amint tudott, visszament tanítani. Az édesapának hiányzott a munkája, a kutatás-fejlesztés, de az, hogy a kicsikkel foglalkozhatott, mindenért kárpótolta. „A gyerekek kézen fogják apjukat, s a játékbirodalomba húzzák. Nincs kibúvó, ez mindennap kötelező elfoglaltság.” A Brassnyó család Budán, a szülőknél kapott átmeneti menedéket. Egy romos szoba-konyhás lakást komfortosítottak, újítottak fel. Az egyéves Veronikát nevelték, és az édesanya terhes volt a második gyermekkel. A férj a Pest megyei ÁÉV technikusa volt. Egy építkezés kellős közepén tartottak. Így elsősorban anyagi okokból döntöttek úgy, hogy a gyógypedagógiai főiskolát végzett édesanya dolgozzon. Ha a kisebbik gyermek megszületik, újra az édesanya fog otthon maradni a gyermekekkel. Fehérváriéknak három gyermekük volt. A 7 éves Júlia, az 5 éves Miklós, és a 2 éves András. Ők egy felújítás után voltak: „Az első lányunkkal még a Budapesti Műszaki Egyetem várbeli kollégiumában laktunk; a második és a harmadik is az egyetlen kis szobába érkezett. Másfél éve kaptuk meg ezt az akkor romos, elhanyagolt lakást. Azóta javítgatjuk, csinosítgatjuk, már amennyire a pénzünkből telik. Az előszoba falai még viselik az építkezés nyomait. Imitt-amott a már kiszáradt vakolatdarabok tanúskodnak a nem éppen könnyű munkáról.” Tandembiciklijük is volt, amelyet az édesapa barkácsolt. A lakást is nagy részben ők újították fel. Az édesanya, amikor a negyedik gyermeket várta, kórházba került, akkor ment a tanár édesapa gyesre. Az iskolában nem örültek a tanár hirtelen jött, fizetés nélküli szabadságának.”

(Forrás: Népszabadság, 1985. február 6. 8. o.)

Család 1970-ben (Forrás: FORTEPAN)

A Ludas Matyi közölte két kisbaba fiktív beszélgetését, amelyben egyikük azzal érvelt, hogy ő jobban szeretné, ha az apukája lenne otthon vele, mert anyukája többet keres és az apukája még szakszerűbb is a csecsemőgondozásban.

„-Mondd, a te mamád is gyesen van?

— Bizony, de félek, hogy már nem sokáig.

— Ugyan? Talán nem szeret otthon lenni? Hiszen a gyes nagyszerű szociálpolitikai vívmány (…) — Ez elvileg így van — felelte emez, közben szórakozottan babrált a cumijával —, de tudod, az én mamám főelőadó a minisztériumban. A fizetése több mint 7000 forint. Túl nagy a különbözet.

— Ja, persze, nálatok, káderbabáknál ez másképp van. Az én mamám csomagoló egy gyárban, ő nem sokat veszít…

— Hát akkor mi lesz veled?

— Az igazat megvallva, volna egy jó megoldás. Ha a papa maradna otthon a gyesen.

— A papa? Egy férfi?

— Miért ne? (…) — Nézzük, össztársadalmilag mi az indokolt? Az, hogy aki népgazdaságilag fontosabb munkát végez, az menjen vissza hamarább a termelésbe. Ez pedig nálunk a mama. A papa ugyanis valamilyen sóhivatalban dolgozik, egyre panaszkodik, hogy utálja a munkát, egész nap a körmét piszkálja. A gyermekgondozási segélyt szinte neki találták ki.

— A gondozás mégiscsak az anya dolga …

— Szó se róla! Hajolj csak közelebb! (…) Elárulom neked, hogy a papa sokkal szakszerűbben szokott bepelenkázni, mint a mama. Te, idefigyelj, a papa úgy tud hintőporozni, hogy a mama elbújhat mellette… Egy szó, mint száz, én a fakultatív gyes mellett vagyok. Miért ne gondozhatná az apa a gyereket?”

(Forrás: Ludas Matyi 1986. május 7. 7 o.)

A humorosnak szánt párbeszéd az 1980-as évek társadalmi helyzetét megjeleníti: így a kapun belüli munkanélküliséget. Az apa munkájában kihívás nincs, gyakorlatilag csak kitölti a munkaidejét. Az „össztársadalmi érdek” a korra jellemző frazeológia, mely hasonló a szintén gyakran használt „mi társadalmunk” kifejezéssel.

Talán egy GYES-en lévő apa? (1977) (Forrás: FORTEPAN)

A modern apaszereppel szorosan összefügg, hogy az 1980-as évekre jogilag is lehetővé vált az, hogy az apák gyermekgondozási segélyt vegyenek igénybe és otthon maradjanak gyermekükkel. Azonban e téren az áttörés csak az 1990-es években következett be és elsősorban olyan családoknál, ahol az anya multinacionális cégnél dolgozott. Bár nem csak a GYES-en lévő apákat érintette (őket jobban), forradalmi változást hozott a bébiételek elterjedése is.

Bébiételek

E cikk írásakor arra voltam kíváncsi, hogyan terjedt el a csecsemőtáplálás modern formája, a bébiétel, Magyarországon, és ezt hogyan fogadta a korabeli nyilvánosság, a sajtó. Az egész időszakban két tendencia figyelhető meg. Az egyik, hogy a sajtó népszerűsíteni próbálta folyamatosan a bébiételt, az azonban nem mindenhol és csak kis választékban volt csak kapható. Többször is részletesen bemutatták a gyártási körülményeket, a termékek jó minőségét, a kisbaba egészséges fejlődésének elősegítését. A másik, hogy az anyák ellenálltak: mert a bébiétel fogyasztás szemben állt a gondoskodó, jó anya képével, aki nem rest minden nap hosszú időt pepecselni a konyhában, hogy gyermekének ételt készítsen.

Forrás: Fortepan/Sándor Dávid 1973.

Az érvek között persze az szerepelt, hogy nehéz a termékhez hozzájutni és nem jó minőségű, nem ízlik annyira, mint az édesanya főztje. A bébiételek elterjesztésének nehézségei azzal is összefügghettek, hogy a gyártás volumenjének növekedése egybeesett a gyermekgondozási segély bevezetésével (1967), amikor lehetőségük lett az édesanyáknak 3 évig otthon maradni gyermekeikkel. Így míg a dolgozó anyuka számára tényleg óriási segítség lehetett volna a bébiétel, sok, 3 évig otthon maradó anyuka úgy érezhette, attól lesz igazán szuperanya, ha maga készít el minden ételt a gyermekének. Még akkor is, ha az étel elkészítésének időszaka alatt nem ténylegesen a gyermekével volt, ha az akkor szeretett volna játszani vele, gyakran nemet mondott. Még egy fontos kérdés, hogy a bébiételek bevezetése összefüggött az állami szerepvállalással a gyermeknevelésben.

A védőnői hálózat kiterjesztésével a totalitárius állam jogot formál arra, hogy beleszóljon a csecsemőtáplálás kérdéseibe is, megmondja, hogy mi a jó, a helyes a kisbabák részére. Kezdjük egy korabeli bébiétel reklámmal:

Magyarországon 1965-től gyártottak bébiételt, a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban, 1966-tól volt kapható főzelék bébiétel.

„A fehér köpenyes munkatársak ragyogóan tiszta környezetben, különleges gonddal dolgoznak.” (…) „A fiatal mamák egyik legnagyobb „próbatétele”. amikor a babát pépes ételekhez kell szoktatni. A bébiételek vásárlásával elkerülhető a bonyolult főzési, passzírozási, adagolási művelet. Ezek a csecsemőtáplálásra szolgáló konzervek speciális üzemben készülnek, összetételük tudományosan megalapozott. Gyártásuknál a nyersanyagok eredeti táp- és biológiai értékét megőrizték. A legszigorúbb higiéniai feltételekkel készültek. Közülük ötféle hús- és májpép, kettő pedig tehéntej kiegészítésével készül. Tartalmaznak vajat, búzalisztet, cukrot és sót is. Orvosi vizsgálatok igazolják, hogy egyrészt a természetes táplálékot, az anyatejet, biológiailag fontos táp- és hatóanyagok vonatkozásában kiegészítik, illetve a tejes készítmények részben helyettesítik is. Az ipar jelenleg 12-féle bébiétel konzervet készít. Fel- használásuk egyszerű, adagolásuk a csecsemők életkorához méretezett, temérdek fáradtságtól kímélik meg az anyákat, s kiválóan kiegészítik a csecsemők táplálkozását, elősegítik súlygyarapodásukat is.”

(Forrás: Népszava, 1973. szeptember 29. 14. o.)

Még kis kötetet is megjelentettek 1974-ben a bébiételekről: Csecsemőtáplálás – bébiételek.

„Biztató címe van a Konzervipari Vállalatok Trösztje kis kötetének. Első felében a gyártás folyamatával foglalkozik, (…)Amennyire örvendetes megtudnunk, hogy a bébiételek a szokásosnál gondosabban gyártott, különleges belső minőségű dobozokba kerülnek, annyira riasztó a félmondat, amely megnyugtat, ezeknek a dobozoknak anyagából nem kerülhetnek az egészségre káros fémek (ón, ólom) a készítménybe (…) Aki gondosan átrágja magát a füzet 26 oldalnyi terjedelmén, szerezhet ismereteket a vitaminok, az ásványi anyagok, a vas, a kalcium, a foszfor, a nátrium, a kálium mibenlétéről, (…) Aki türelmesen és figyelmesen olvas, megtalálja a jelenleg gyártott 12 bébiétel pontos felsorolását is biológiai tartalmuk részletezésével. Nem tudja meg viszont, hogy melyiket milyen korú csecsemőnek lehet kínálni, hogy hogyan kell tálaláshoz elkészíteni, például elég-e melegíteni, szabad-e forralni, hogyan lehet dúsítani, hígítani.”

(Forrás: Népszabadság, 1974. január 20. 10. o.)

Forrás: AR/Fortepan

A bébiételek bevezetésének célja az volt, hogy az édesanyák kisbaba körüli teendői könnyebbek legyenek – nem kell otthon pepecselni az ételek elkészítésével – és a gyermekek modern táplálkozásban részesülhessenek. Eleinte 10 féle ételt gyártottak, évente 600 tonna mennyiségben, 1979-ben 18 félét.

„A mamák büszkék, ha a gyerek jó sűrű rántással készült ételt „felnőtteset” eszik”-nyilatkozta dr. Barna Mária főorvos. Ehelyett burgonya, szója, vagy kukoricalisztet ajánlott a főorvosasszony. A legtöbb bébiétel Budapesten, Pest megyében és Komáromban fogyott.”

(Forrás: Népszava, 1969. december 16., 8. o., Népszava, 1979. november 30. 5. o.)

1967-ben cikket közöltek arról, hogy a bébiételek minősége nem kielégítő: egy édesanya panaszkodott.

„Valamennyi bébiételt végigpróbáltam — mondja A. L.-né, aki kilenchónapos kisfia táplálásának tapasztalatairól számol be —, de egyikről sem mondhatom, hogy kielégítő. Andris a legtöbb esetben kiköpte a bébipürét, és én a sikertelen kísérlet után kényszerültem hozzálátni a főzéshez. Hogy miért nem ízlik a bébiétel? Szerintem azért, mert a főzelékek íze nem hasonlít a frissre, amit már többször előzőleg kapott, és mert a konzerveknek sajátos ízük, szaguk van. A májjal dúsítottak ráadásul kesernyések, és a legtöbb konzerv túlságosan híg.”

(Forrás: Népszava, 1967. február 5. 4. o.)

1977-ben Nyíregyháza is beszállt a termelésbe:

„Répából, sütőtökből, zöldbabból, zöldborsóból és vegyes zöldségből hétféle ételt állítottak elő a konzervgyárban.”

(Forrás: Népszabadság, 1977. október 15. 9. o.)

A Magyarországon gyártott bébiételmennyiség kevés volt – és gyakran csak a választék egy része jutott el a boltokba, mert a kereskedőknek nem volt nyereséges árusítani- , ezért külföldről is hoztak be. Aztán Kecskeméten építettek bébiételt gyártó üzemet, úgy, hogy a Kecskeméti Konzervgyár egyik épületét átalakították. A helyszínt úgy választották ki, hogy nem volt mindegy, milyen hosszú utat és mennyi idő alatt tesz meg a bébiétel a fogyasztókig. Az üzem két év alatt épült fel és 29-féle ételt gyártottak. Kovács Katalin, az üzem vezetője otthon, saját fiának is először megfőzte az ételt, amit utána nagyüzemi körülmények között gyártottak.

Forrás: Magyar Pál/Fortepan)

A termékek hazai alapanyagúak voltak, tartósítószer nélkül állították elő. Azonban a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek: a nagyobb élelmiszerboltokba szállítottak országszerte, azonban csak az elkészült bébiételmennyiség felére érkezett megrendelés. Amikor felkeresték a boltokat, a gyár szakemberei a bébiételeket eldugva találták.

Eleinte 24 bébiételt csomagoltak egy tálcára, de áttértek arra a megoldásra, hogy egy tálcán 12 bébiétel legyen, így könnyebben szállítható, szortírozható lett a termék. Előadásokat és termékbemutatókat tartottak. 1981-ben 3250 tonna bébiételt adtak el.

Forrás: G K/Fortepan

A piros címkés 3 hónapos kortól volt adható, a zöld fedeles öt hónapostól, a kék színű 15 hónapos kortól. (Forrás: Népszabadság, 1982. augusztus 15. 5. o.) Volt azonban olyan olvasó, aki arra panaszkodott, nem kapható sóskás és spenótos bébiétel és bébiételes üvegeket nem lehetett visszaváltani. Kapható volt egyébként 4 féle bébiital is. (Forrás: Népszabadság, 1982. június 17. 10. o.) Bár 1986-ban már 39-féle bébiételt gyártottak, az üzletek polcán alig volt választék:

„Fiatalasszony téblábol az ABC-ben a bébiételekkel megrakott gondola mellett. Kétszer-háromszor is végignézi az üvegek címkéit, de hiába keresgél. Nincs más, csak vegyes zöldségpüré, sárgarépapüré csirkehússal és paradicsompüré marhahússal. Mindegyikből tesz egyet-egyet a kosarába.”

(Forrás: Népszabadság, 1986. november 5. 4. o.)

A kereslet 1984-re lecsökkent, évi 23 millió tonnányi mennyiség is elég lett. És milyen volt a külföldi bébiétel kínálat itthon? Bolgár borjúhús zöldségpürével, borjúhús almával és őszibarack-sárgarépa püré, alma-tökpüré. Jugoszláv termék volt a Bébimix nevű, porított, búzakeményítővel, olajjal és vitaminokkal dúsított étel, továbbá a paraj burgonyával, zöldborsó paradicsommal, amelyeket csak vízzel kell felfőzni. Az osztrák Félix cégtől 35 ezer adag bébiételt vásároltunk. Az NSZK-ból Auróra elnevezésű pelyhek érkeztek, amelyeket felforralt meleg tejjel kellett elkészíteni: mandulával kevert marcipánpehely, mézespehely, mézzel dúsított búzapehely, narancsos kétszersültpehely, alma- grízpehely, banánpehely. (Forrás: Szabad Föld 1974. március 24. 18. o.)

bornak bébiételnek is kell a cégér (Forrás: fovarosi.blog.hu)

Az igazi változás e területen is a rendszerváltással érkezett meg. A fogyasztói társadalom beköszönte a bébiételek területén is óriási választékot hozott, másrészt az 1990-es évek anyukái közül sokak számára már nem volt reális lehetőség az, hogy 3 évig kiessenek a munkaerőpiacról. Akik viszont azt választották, hogy családanyák lesznek, nem dolgoznak, azok számára nem számított vonzó alternatívának a bébiételek vásárlása.

Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
1800 éves ábrázolás került elő Jézusról, amin teljesen máshogy nézett ki, mint eddig tudtuk
Egy oxigéntől elzárt föld alatti sírkamrának köszönhetően maradt fenn szinte tökéletes állapotban a 3. századi falfestmény. A felfedezés egy régészeti leletsorozat része, amely alapjaiban rengeti meg a vallás korai terjedéséről alkotott elképzeléseket.


Egy 3. századi, oxigéntől elzárt sírkamra falán találták meg a valaha volt egyik legjobb állapotban fennmaradt korai Jézus-ábrázolást, ami egy sor más, az elmúlt években előkerült lelettel együtt teljesen új megvilágításba helyezi a kereszténység korai történetét. Az izniki (ókori Nikaia) föld alatti családi sírban felfedezett, Jó Pásztorként ábrázolt Krisztus-freskó pigmentjei szinte tökéletesen megőrizték eredeti állapotukat – írta a The Independent.

A felfedezés egy nagyobb régészeti hullám része, amely az elmúlt két évben söpört végig Anatólián. Laodiceában egy ritka, 4. századi domus ecclesiae került elő: egy magánházból kialakított keresztény istentiszteleti hely. A mai İzmirben, az ókori Szmirna agoráján egy római kori bevásárlóközpont falán 2. századi, kódolt keresztény üzenetekre bukkantak: az egyik egy keresztrejtvényszerűen elrendezett „Logosz” — vagyis Ige — felirat, egy másik pedig a „800” számkód, amely a görög betűk számértéke alapján a „hit” és az „Úr” szavakra utal.

A képen egy szakáll nélküli, rövid hajú, előkelő római ruhát viselő fiatal férfi látható, akinek arcvonásai, ruhájának redői és a vállán cipelt kos is élesen kivehető.

Pergamonban a kutatók azonosították azt a 25 ezer fő befogadására is alkalmas amfiteátrumot, ahol a 2. században keresztényeket végezhettek ki, és itt találtak rá a Szent György-kultusz egyik legkorábbi tárgyi bizonyítékára, egy 5. századi zarándokkulacsra is.

Mindeközben Epheszoszban egy teljes, a 614-es évek körüli tűzvészben leégett, de a hamu alatt „Pompeji-szerűen” konzerválódott kora bizánci üzletnegyedet tártak fel, benne többek között egy zarándok-emléktárgyakat árusító bolttal.

A leletek sokasága segít megérteni, miért éppen Anatólia vált a korai kereszténység egyik központjává. A Római Birodalomban az élő császárok isteni tisztelete, a császárkultusz éppen Pergamonban vert gyökeret, ahol már időszámításunk előtt 29-ben templomot emeltek Augustus tiszteletére.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyve ezt a helyet „a Sátán trónjának” nevezi, a császárt pedig a „Fenevadnak”, akinek száma a 666.

A régészet legújabb eredményei, köztük a Sagalassosban talált hatalmas, 4,5 méteres császárszobrok is azt bizonyítják, hogy ez a kultusz rendkívül látványos és erőteljes volt, amellyel szemben a kereszténység egy markáns alternatívát kínált.

Az új felfedezések tudományos vitákat is lángra gyújtottak a kereszténység gyors terjedésének okairól. A legújabb elméletek szerint a – korábban hittnél valószínűleg kisebb léptékű – üldözések és a vértanúság kultusza paradox módon erősítette a közösségeket. Emellett a korai keresztények szociális hálója, a járványok idején nyújtott segítségük, valamint az újszülöttek kitételének és megölésének elutasítása is hozzájárulhatott a sikerükhöz: egyes elméletek szerint ez különösen a lánycsecsemők túlélési esélyeit javította, és hosszabb távon demográfiai előnyt adott a keresztény közösségeknek.

„Anatólia – a mai Törökország – sok tekintetben a korai kereszténység bölcsője volt.”

A korai kereszténység egyik vezető szaktekintélye, Candida Moss, a Birminghami Egyetem professzora szerint a leletek jelentősége vitathatatlan. A szakértő kifejtette, hogy a régió, amelyet Péter és Pál apostolok is bejártak, kulcsfontosságú a vallás korai történetében, és nem szabad elfelejteni, hogy

a birodalom központját is Konstantinápolyba, a mai Isztambulba helyezték át, amikor a kereszténység államvallássá vált.

A feltárások Törökország egész területén folytatódnak, és a kutatók szerint az izniki nekropolisz, a pergamoni amfiteátrum vagy az epheszoszi üzletnegyed további vizsgálata még számos titkot tárhat fel az emberiség történetének egyik legfontosabb korszakáról.

Via Independent


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Évtizedes hallgatás tört meg – Kovács Kati szerint őt és Cserháti Zsuzsát is zaklatták
Kovács Kati szerint a Kádár-korszak zeneiparát nem mindig szakemberek irányították, ami súlyos visszaélésekhez vezetett. Az énekesnő szerint az akkori hatalmasságok zaklatásai őt is elérték, de Cserháti Zsuzsa sorsát pecsételték meg igazán.


Az énekesnő arról beszélt, hogy a Kádár-korszak zeneiparában sem volt ismeretlen a hatalommal való visszaélés - írta a Blikk. Kovács Kati szerint korábban, amikor a visszaélésekről beszélt, „az időközben szentté avatott emberek nagyon megsértődtek”, és tagadták az állításait.

„Akkoriban is voltak munkahelyi zaklatások, amelyeken én könnyedén túlléptem, mert ilyen a természetem. Cserháti Zsuzsa viszont – aki ugyanúgy megszenvedte azt az időszakot – sokáig élete fő tragédiájaként emlegette, hogy mennyi abúzus érte.”

A kemény fellépés és a gyors döntések már a pályája legelején is jellemezték. Első Ki mit tud?-os szereplése után, 17 évesen a zsűri azzal küldte haza, hogy nem is énekel, hanem kiabál.

„Amikor azt mondták, kiabálok, lejöttem a színpadról, és elhatároztam, hogy akkor én ezt itt be is fejezem. Lezártam magamban azt a korszakot” – mondta. A karrierjét végül édesanyja mentette meg, aki a következő tehetségkutatóra újra benevezte. „Ha ezt nem teszi, biztos, hogy nem a zenei pá­lyán kötök ki, mert már volt egy ellenérzésem a zenével kapcsolatban” – tette hozzá.

Ez a határozottság mutatkozott meg akkor is, amikor egy komoly külföldi ajánlatot utasított vissza. Hamburgban a Led Zeppelin előtt lépett fel, és az Ein Tag im September című dala azonnal sláger lett.

„Szinte le sem jöttem a szín­padról, amikor a kezembe nyomtak egy lakáskulcsot, majd közölték: ha akarok, még ma odaköltözhetek.”

A szerződés öt évre szólt volna, ami alatt nem jöhetett volna haza. Bár édesanyja támogatta volna a döntésben – „Gyorsan eltelt volna az az öt év” –, Kovács Kati végül a családja, a barátai és a magyar közönség mellett döntött.

A visszavonuláson ma sem gondolkodik. „Csak egyvalami állíthat meg, az egészségem romlása” – szögezte le az énekesnő, akit harminc éve mindenben támogat informatikus férje, akivel elmondása szerint nagyon hasonló az értékítéletük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Farkas Bertalan: Az űrrepülés egy kétesélyes küldetés – 46 éve a hősünk volt, ma egy üres épület viseli a nevét
Az első magyar űrhajós küldetése hatalmas kockázatot rejtett, de sikere egy egész ország hősévé tette. Ennek ellenére a tiszteletére épült gyulaházi űrközpont évek óta kihasználatlanul áll, beváltatlan ígéretként.


Ma 46 éve, 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor egy egész ország tartotta vissza a lélegzetét. A kazahsztáni Bajkonurból elstartolt a Szojuz–36 űrhajó, fedélzetén Farkas Bertalan vadászpilótával, aki ezzel a hetedik nemzet képviselőjeként lépett ki a csillagok közé. A küldetés azonban jóval több volt, mint egy nyolcnapos utazás a Szaljut–6 űrállomásra; egy olyan tudományos és kulturális mérföldkő lett, amelynek hatása évtizedekkel később, egy teljesen új korszak hajnalán is érezhető.

Az első magyar űrhajós maga is tudatában volt a vállalkozás veszélyeinek, ahogy egy későbbi interjúban felidézte.

„Az űrrepülés, amíg földet nem érsz, kétesélyes küldetés, amelyből nem biztos, hogy visszatérsz”

A hetvenes évek végén a szocialista országok közös Interkozmosz programja nyitotta meg az utat a nem szovjet űrhajósok előtt. A magyar repülést egy évvel elhalasztották a Szojuz–33 korábbi dokkolási hibája miatt, ami csak tovább növelte a várakozást. A küldetés gerincét tizenhárom, magyar tudósok és mérnökök által kidolgozott kísérlet adta.

Ezek közül is kiemelkedett a Pille nevű, hordozható sugárdózismérő, amely a maga korában forradalmi újításnak számított, hiszen azonnali visszajelzést adott az űrhajósokat érő kozmikus sugárzásról. A Pille későbbi generációi a Nemzetközi Űrállomáson is bizonyítottak, igazolva a magyar mérnöki tudás időtállóságát. Farkas Bertalan és parancsnoka, Valerij Kubaszov az űrállomáson töltött hét alatt anyagtudományi kísérleteket is végzett, valamint a Balaton műszerrel vizsgálták a szellemi munkavégző képesség változását a súlytalanságban.

Az utazás azonban nem csak a tudományról szólt. Amikor Farkas Bertalan az űrből olvasott esti mesét a magyar gyerekeknek, magával víve a tévémacit, egy egész nemzetet kapcsolt be a kalandba, emberközelivé téve a felfoghatatlan csúcstechnológiát.

„Láttam a Földet alattunk és büszke voltam, hogy az emberiség ezt tudta produkálni, a tudomány, a technika legyőzött mindent” – idézte fel a pillanatot, amely örökre megváltoztatta a perspektíváját.

Közel fél évszázad telt el, mire Magyarország újra embert küldhetett a világűrbe. A HUNOR Program keretében Kapu Tibor gépészmérnök kapta meg a lehetőséget, hogy Farkas Bertalan nyomdokaiba lépjen.

Kapu Tibor a Nemzetközi Űrállomáson töltött közel háromhetes küldetése során olyan kísérleteket végzett, amelyek részben az 1980-as misszió örökségére épültek. A fedélzetre vitte a Pille egy modern változatát, és a Semmelweis Egyetem bevonásával az emberi szervezet mikrogravitációra adott válaszait is vizsgálták.

Farkas Bertalan évtizedekig várt utódjára, és a HUNOR Program során aktív mentorként segítette a felkészülést. A két generációt képviselő űrhajós kapcsolata szimbolikussá vált.

Farkas személyes tanácsokkal látta el Kapu Tibort, ahogy egy interjúban fogalmazott: „Arról beszéltem Tibinek, hogy minden egyes másodpercet próbáljon rögzíteni magában”.

Farkas Bertalan örökségének ápolása kettős képet mutat. Míg a Budapesti Történeti Múzeumban kiállítás mutatta be a magyar űrkorszak relikviáit, addig szülőfalujában, Gyulaházán egy róla elnevezett látogatóközpont évek óta üresen áll, mert a megígért berendezések sosem érkeztek meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
40 éve zúzta szét egyetlen meccs az egész ország álmát: a 0–6-os irapuatói katasztrófa még mindig fájó seb
Az 1986-os, Szovjetunió elleni 6–0-s vereség a magyar sporttörténelem egyik legnagyobb traumájává vált. Ez a mérkőzés volt a magyar labdarúgás máig utolsó világbajnoki szereplésének nyitánya és egyben szimbolikus vége.


Negyven év hosszú idő, de vannak sebek, amiket még ennyi idő sem gyógyít be. Ma van az évfordulója annak a napnak, amikor a magyar futballálom kilencven perc alatt rémálommá vált Irapuatóban, és egy egész nemzetet taszított a döbbenetbe. Az 1986. június 2-i, Szovjetunió elleni 6–0-s vereség nem csupán egy elveszített világbajnoki mérkőzés volt: egy korszak vége, egy generáció futballba vetett hitének összeomlása és egy máig ható kollektív trauma születése. A nap, amelyből tanulság lett – és mementó.

Pedig a remény soha nem szárnyalt olyan magasan, mint a mexikói torna előtt. A Mezey György által irányított válogatott egy modern, letámadásokra és labdabirtoklásra épülő, Európa-szerte csodált futballt játszott. Megnyerték a selejtezőcsoportjukat Hollandia és Ausztria előtt, mindössze egyetlen vereséget szenvedve. A csúcsot az 1986. március 16-i, brazilok elleni barátságos mérkőzés jelentette, ahol a Népstadionban 3–0-ra diadalmaskodtak. Az az este nem csupán egy győzelem volt, hanem egy nemzeti eufória, az érzés, hogy ez a csapat bárkivel felveszi a versenyt – írta a Nemzeti Sport.

Egy korabeli szurkoló mondata tökéletesen leírta a hangulatot: „A brazilokat jöttem nézni, de csak magyarokat láttam”.

A világbajnokságon már egy olyan csapat várt ránk, amely a jövő fociját játszotta. Valerij Lobanovszkij szovjet válogatottja a friss KEK-győztes Dinamo Kijevre épült, és egyfajta tudományos futballt képviselt. A csapat egy adatokra, kőkemény fizikális felkészítésre és pozíciós játékra épülő, olajozottan működő gépezet volt.

A mérkőzés körülményeit a hőség és a magasság is súlyosbították, bár az tény, hogy a természeti adottságokból mindkét csapat egyformán kapott. A mérkőzést Irapuatóban, egy több mint 1700 méterrel a tengerszint felett fekvő városban rendezték, helyi idő szerint délben, perzselő hőségben. Ezek a körülmények önmagukban is próbára tették a játékosok szervezetét.

A magyar szurkolók még el sem helyezkedhettek kényelmesen, amikor a meccs gyakorlatilag eldőlt. A 2. percben Jakovenko, majd a 4.-ben Alejnyikov is betalált, sokkolva a csapatot és a televíziónézőket. Vitray Tamás, a mérkőzés kommentátora a nemzet döbbenetét öntötte szavakba.

„Igazi hidegzuhany, ilyen lidérces álmunk nem is lehetett volna” – hangzott el az élő adásban.

A félidőre Belanov tizenegyesével már 3–0 volt az állás. A második játékrészben a mentálisan és fizikailag is megtört magyar csapat már csak asszisztálni tudott a szovjetek gólfesztiváljához, amelynek végén a 6–0-s végeredmény állt az eredményjelzőn.

A játékosok negyven év távlatából is a felkészülést okolják. Détári Lajos, a csapat egyik legnagyobb sztárja kendőzetlen őszinteséggel beszélt a hibákról.

„A legnagyobb hiba az volt, hogy minden nap tizenkét órakor edzettünk… szerintem félrevezették Mezey Györgyöt.”

A játékosok szerint a csapat túledzette magát a mexikói körülmények között, és mire a mérkőzés elkezdődött, már teljesen kimerültek. Détári szavai drámai erővel világítanak rá a helyzetre: „A meleget nem lehet legyőzni… Nem tudtuk.” Mezey György a meccs után a mentális összeomlást emelte ki, elismerve, hogy „négy perc alatt két gólt kapni, ez egyenlő egy megrendítő ütéssel.” A tágabb képet Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás kapusa fogalmazta meg keserűen, mondván, a magyar labdarúgásnak nincs meg a kellő szakmai és morális bázisa egy ilyen szintű tornához.

Bár a válogatott a következő mérkőzésén 2–0-ra legyőzte Kanadát, a franciáktól elszenvedett 3–0-s vereség megpecsételte a sorsát: Magyarország kiesett. Azóta a magyar labdarúgó-válogatott nem jutott ki világbajnokságra.

A vereség azonban kilépett a sporthírek világából, és kulturális emlékezetté vált. Irapuato a totális kudarc, a felkészületlenség és a szertefoszlott álmok szinonimája lett a közbeszédben. A játékosok számára pedig egy életre szóló teher maradt. Nagy Antal, a csapatkapitány szavai mindent elmondanak a trauma mélységéről.

„Ha valami jót csinálunk, megmarad az emlékünkben, ha pedig rosszat, az elkísér minket a sírig.”

Az irapuatói meccs összefoglalóját itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk