A világ leghíresebb gyalogos átkelője – 50 éve sétált át az Abbey Road-on a Beatles
A legendás fotó 1969. augusztus 8-án készült. Iain MacMillan, aki később a Beatlesről valaha írt legjobb magyarul A fejek forradalma című könyv szerzője lett, egy létrán állva készítette a fotót a Négyekről, amint átballagnak a nyugat-londoni St.John’s Wood kertvárosi utcáján, az Abbey Roadon, néhány lépésre a leghíresebb stúdiótól, amely már 1931 óta működik. Kezdetben főleg klasszikusokat vettek fel, dolgozott itt Yehudi Menuhin és Pablo Casals, majd az 50-es évek végétől nyitott a pop-rock műfaj felé. Itt készült a Beatles valamennyi lemeze, de sokat köszönhet a stúdiónak a Shadows, a Pink Floyd, később pedig olyan nagyágyúk, mint a Depeche Mode, Kate Bush, az Oasis vagy a Radiohead.
A Beatles utolsó közös munkájához, amelyet egyébként nem terveztek búcsúlemeznek, többféle borítót képzelt el. Még olyan elképzelés is volt, hogy a Mount Everestnél fényképezkednek – azért, mert hangmérnökük, Goeff Emerick Everest márkájú cigarettát szívott – de végül elvetették, mert körülményesnek és drágának találták. Végül Paul McCartney javaslatára választották az Abbey Roadon való átkelést.
Augusztus 8-án reggel egy helyi rendőr mintegy szívességből lezárta az utcát és így az együttes tagjai néhányszor oda-vissza átsétáltak a zebrán, miközben Macmillan az út közepén felállított létráról, kicsit felső perspektívában fotózta őket.
A menet sorrendjét is ő határozta meg: az élen John Lennon haladt hosszú hajjal, szakállasan, elegáns fehér öltönyben, tornacipőben, mögötte Ringo Starr dandy-s stílusban, majd Paul McCartney sötét öltönyben, fehér ingben, mezítláb, a sor végén pedig George Harrison haladt kék farmernadrágban és dzsekiben. Nagyon meleg volt, és a felvétellel sietni kellett, mert az utcát nem lehetett sokáig lezárni – nem kértek hozzá ugyanis hatósági engedélyt. Így MacMillan összesen hat felvételt tudott készíteni, ebből kellett kiválasztaniuk azt az egyet, ami a borítóra készült.
A Beatles azzal is rock-történelmet írt, hogy a lemez címoldalán egyetlen szó sem szerepelt. A következő években ezt több együttes is utánozta, köztük a Led Zeppelin és a King Crimson, a Pink Floyd meg egyenesen rendszert csinált belőle az Atom Heart Mother (1970) tehenétől az Animals (1977) gyárépületéig.
A fotónak azonban volt sötét oldala is: egyik forrása lett a Paul McCartney állítólagos halála körüli összeesküvés-elméletnek. A rémhír alig 10 nappal az Abbey Road album megjelenése előtt terjedt el egy iowai diáklapban, amely szerint 1966 novemberében Macca meghalt egy autóbalesetben, és azóta egy hasonmása, bizonyos William Campbell jelenik meg helyette.
A konteó gyártói és hívei az e dátumot követő lemezborítókon és dalokban erre való utalások tucatjait találták meg, és újabb muníciót adott neki az új lemez zebrás fotója. Íme néhány gyöngyszem: Paul nem tart lépést a többiekkel, ő az egyetlen, aki mezítláb van, ahogyan a halottakkal szokás eltemetni. Ráadásul jobb kezében fogja a cigarettát, holott köztudottan balkezes.
A Négyek menetelése amúgy is olyan, mint egy halottasmenet: a fehérbe öltözött Lennon végzi a gyászszertartást – a színt azzal magyarázták, hogy John akkor már Yoko Ono párja volt, és Japánban a fehér a gyász színe – Ringo a temetkezési vállalkozó, és a szegényesen öltözött George a sírásó.
