A város tüdeje, szellemkórház
A tüdőkórház története 1939-ben kezdődött, amikor a honvédelmi minisztérium megbízta Glock Imre budapesti építőmestert egy szolnoki helyőrségi (katonai) kórház tervezésével és felépítésével. A használatbavételi engedélyt 1941 elején adták ki és hosszú évtizedeken át a tüdőbetegek gyógyulását szolgálta a a kórház, aminek parkjában több száz fa és bokor között védett madarak fészkeltek.
A háborús vereséggel megsemmisült magyar királyi honvédség tulajdonából a második világégést követően kikerült a kórházépület. Másodvirágzását a világháborút követően élte.
Az épületben 1948-ban nyílt meg az Állami Tüdőgyógyintézet a magyar egészségügy egyik legnagyobb sikertörténetének részeként. A háború után, jórészt a svájci Vöröskereszt kórházi berendezésből, műszerekből, ágyneműből és egy szűrő kocsiból álló adománya révén berendezett létesítményben, a népbetegségként számon tartott TBC ellen kezdetben 150, majd 395 ággyal indítottak nagyszabású gyógyító-megelőző tevékenységet. Mivel kezdetben a TBC-t egyes esetekben csak műtéti úton, a beteg rész eltávolításával tudták kezelni, így a kórház egy sebészeti részleggel is bővült.
Az akkoriban kezdődő országos tüdőgondozó programhoz kiváló orvosgárdával rendelkezett a kórház. Politikai nézetektől függetlenül még az olyan elkötelezett igazgató főorvosok alatt is, mint a kiváló kapcsolatokkal rendelkező, korszakos működésű dr. Perényi György, akinek csak a szaktudás számított.
Az ő nevéhez egyébként az elismerő visszaemlékezések mellett egy érdekes történet is fűződik. Eszerint valószínűleg neki köszönhető a kórház melletti Zagyva-híd elődjének felépítése, amit az 1956-ban a saját kórházi szobájában rejtegetett tanácselnök járt ki hálából, hogy jobban meg lehessen közelíteni az intézményt.
Az itt uralkodó szellemiségre példaként még egy nevet említünk. A kórházban szinte bent élő dr. Mécs Jánosét, aki mellkas sebészként személyes példaadásával tudott olyan teljesítményt kihozni a beosztottaiból, amivel nem egyszer reménytelen esetnek számító betegeket is sikerült megtartani az életnek.
Egy ideig elfekvő-utókezelő intézet működött a falai között, de mára csak a csend neszez parkjának fái alatt. Ez a különleges fákat őrző kert jelenleg az egyetlen megmaradt értéke. Az egykori kórház ugyanis egy messze földön híres, védett park közepén áll.
„Akkor azt mondták, hogy ennek a parknak az értéke körülbelül 400 millió forint” – mondta Hamar József ökológus. Hozzátette: évtizedekkel ezelőtt úgy tervezték a parkot, hogy lehetőleg semmilyen szennyeződés ne jusson el a kórházhoz. A tervek olyannyira jól sikerültek, hogy a Kertészeti Egyetemen a mai napig tanítják.
Itt egykor a kezelés kiegészítéseként pavilonokban ágyakon fekve levegőzhettek, pihenhettek a betegek, amit a nem túl szerencsés tájolású épület fekvése is szükségessé tett. A kórház 2008-ban beszüntette működését. Először a régebben országos hírű, szakmailag külföldön is elismert intézmény osztályait helyezték át fokozatosan a szintén szolnoki székhelyű Hetényi Géza megyei Kórházba.
Helyére lakóparkot képzeltek el, de civil kezdeményezés jóvoltából az övezetet védetté nyilvánították, így ötletet is elvetették, mivel a védett növényeket is ki kellene irtani. Az épületet már csak elbontani lehetne. Ez pedig legalább 150 millió forintba kerülne. Erre nincs pénze az önkormányzatnak, így valószínűleg még sokáig állni fog a Tüdőkórház, ebben a már vadonná lett, gyönyörű parkban.
A sorozat első részéért KATTINTSATOK IDE!
A második részt ITT TALÁLJÁTOK!
Aki pedig lemaradt a harmadik részről, ITT TALÁLJA!
Ha nem láttátok a negyedik részt, KATTINTSATOK IDE!
Az ötödik, legutóbbi részt ITT TALÁLJÁTOK!
Még több szellemvárost pedig itt találtok:
Hajner Gyula cikke a Szellemvárosok Blogon Fotó: Sléder Ingrid