136 éve pusztított a szegedi Nagyárvíz
136 évvel ezelőtt, 1879 március 12-én esett meg Szeged történelmének máig legnagyobb természeti katasztrófája, az úgynevezett Nagyárvíz, amelynek döntő módon köszönhető Szeged mai arculata és kialakítása.
Nem túlzás azt állítani, hogy egy új város született 1879 után, hiszen az árvíz előtt Szeged egy átláthatatlan szerkezetű város volt. Jó példa erre az 1879 előtti térkép:
Ez pedig egy későbbi:
Az 1880 és 83 között lezajlott újjáépítés során egy modern és átlátható, tágas terekkel és sugárutakkal tagolt városszerkezet alakult ki, amely azóta is egyedülálló hazánkban. Ezt a kettősséget megkapó művészettel fejezi ki Pásztor Jánosnak a polgármesteri hivatal előtt látható, összetartozó két emlékszobra: „Az építő és a romboló Tisza” szimbolikus alakjai (1932).
A szegediek közül sem mindenki tudja, hogy valójában nem közvetlen a városnál, hanem attól jóval északabbra, körülbelül húsz kilométerre, az úgynevezett petresi szakaszon (a mai Dóc község magasságában) szakadt át a Tisza töltése 1879 március 5-én, és észak felől közelítette meg a víz Szegedet.
Emléktábla és kis tó a petresi gátszakadás helyszínén.
Március 11-re gyakorlatilag teljesen elérte a víz a várost. Már csak az akkori Alföld-Fiume vasútvonal (mai Szeged-Békéscsaba vonal) töltése óvta a települést, ám ez is csak másnap hajnali 2-ig bírta a rá nehezedő nyomást. Ekkor a vasúti töltés is átszakadt, és elöntötte a víz Szegedet.
Árvízi-emlékmű
https://www.facebook.com/magyaralfold
Ezek után az akkori Szeged mintegy kilencvenöt százaléka víz alá került. Csak a legmagasabban fekvő részeken, a város ősi magjában, a Palánkon maradt szárazon néhány utca (a mai Dóm tér, Oskola utca környéke).
A város 5750 házából mindössze 265 maradt állva (zömében a nagyobb belvárosi kőépületek), és hatvanezer ember vált hajléktalanná. A hatalmas elkeseredésben néhány napig még az is felmerült, hogy ezen a helyen Szegedet többé nem érdemes újjáépíteni. Szerencsére ez végül nem így történt.
Már 5 nappal később, március 17-én Szegedre látogatott Ferenc József akkori uralkodó, és Tisza Kálmán miniszterelnök. A csónakos szemle után nyilvánvalóvá tették, hogy Szegedet újjá kell építeni, és ehhez minden támogatást meg fog kapni a város.
Szeged szebb lesz, mint volt - Vágó Pál festménye
A víz csak az év második felére tudott levonulni a városról. A tényleges újjáépítés így csak 1880-ban indulhatott, aminek irányítására Tisza Lajos miniszteri biztost nevezték ki. Az utcahálózat és az új árvízvédelmi rendszer tervezésével pedig Lechner Lajost bízták meg, aki ezen munkájáért több hazai és nemzetközi díjat kapott. Előbbiről a hálás utókor Szeged egyik legfontosabb körútját, utóbbiról pedig az egyik belvárosi terét nevezte el.
Mindenképpen szólnunk kell arról is, hogy az újjáépítést a szinte példátlan európai összefogás és pénzügyi támogatás segítségével sikerült ilyen gyorsan véghezvinni. Ennek emlékét őrzik a legtöbb segítséget nyújtó országokról elnevezett körútszakaszok (Római körút, Londoni körút, Párizsi körút, Brüsszeli körút, Bécsi körút). 1883-ra tehát kialakult a ma is ismert szegedi városszerkezet, a jól átlátható és könnyű közlekedést biztosító sugárutas-körutas megoldásaival.
Szintén az árvíznek köszönhető Szeged egyik legfontosabb jelképe, a Dóm tér illetve maga a Dóm, amit szokás Fogadalmi-templomnak is nevezni. Hogy miért fogadalmi? Hát azért, mert a városi elöljárók 1880. november 28-án. ünnepélyes fogadalmat tettek: “Hogyha Szeged még egyszer felépül az árvizet követően, akkor méltó keresztény templom is építtessék.” Szeged pedig felépült, így hát a Fogadalmi-templom is elkészült, igaz kissé megkésve, hiszen csak 1930 októberében tudták felszentelni.
- Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban, a gátőrházban egy rendkívül érdekes interaktív bemutató tekinthető meg, amely látványos hang- és fényhatások kíséretében mutatja be a víz útját.
- Az egykori petresi gátszakadás helyén bemutató tábla, a mai Tisza töltés tetején. Mellette látható a bezúduló víz által létrehozott kráterben kialakult kis tó, amely kedvelt kirándulóhely.
- A szegedi Tisza-parton található az Árvízi-emlékmű, amelyet a századik évfordulón avattak fel, 1979-ben.
- Több helyen is emléktáblák mutatják a városban, milyen magasan volt a víz szintje 1879 márciusában. (pl. Alsóvárosi Ferences-templomban, a régi zsinagóga falán, Kormányos utca 23., Feketesas utca 11., Mérey utca 18.)
Ha érdekesnek találtad a cikket, nyomj egy lájkot!