hirdetés
retro_iskolakezdes_ck1.jpg

Mozgalmi egyenruha, iskolaköpeny, első osztály 6 évesen – ilyen volt az iskolakezdés a rendszerváltás előtt

A mai gyerekek nem is sejtik, szüleiknek és nagyszüleiknek milyen komoly szabályrendszerrel kellett szembenézni iskolásként.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: 1972. Fortepan/Szalay Zoltán - szmo.hu
2019. szeptember 04.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Szeptember 2-án sok-sok kisdiáknak csöngettek be idén az iskolákban, de mostanában a gyerekek nem is sejtik, hogy szüleiknek és nagyszüleiknek korábban milyen komoly szabályrendszerrel kellett szembenéznie az iskolákban is a rendszerváltás előtt. Nosztalgiázzunk egy kicsit, milyen is volt egy szeptember valamikor a 70-es, 80-as években.

Az életkor

Akkoriban például szinte

minden kisgyerek 6 évesen - illetve az évvesztesek 7 évesen

- kezdte az iskolát. Bár a Művelődésügyi Minisztérium az 1960-as évek elején komoly tanulmányokat folytatott arról, hogy esetleg kitolják az iskolakezdési korhatárt egy évvel, végül ebből nem lett semmi. Pedig a korabeli szaksajtóban sorra jelentek meg a pedagógiai cikkek, amelyek mind azt bizonygatták, hogy tudományos tényeken alapulva hasznosabb lenne a 7 éves iskolakezdés, sőt még a nagy testvér, a Szovjetunió oktatási intézményeiben is ez utóbbi volt a korhatár.

Dunaújváros, 1976. Fortepan/Magyar Hírek folyóirat

Egyéb szempontokat figyelembe véve minden maradt a régiben: a pártvezetés jó része úgy vélte, hogy sokkal

hasznosabb, ha a szakiskolákból tanuló jó elvtársak már 15-16 évesen, szakmunkásként bekapcsolódnak a termelésbe, mint ha még mindig az iskolapadot koptatnák.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a 60-as évek végéig igen kevesen tanultak tovább például gimnáziumban, és felsőoktatásról csak a tökéletes munkás és pártháttérrel rendelkező családok sarjai álmodozhattak. Mindenki másnak maradt a gyár és az ipari, mezőgazdasági termelés.

Az ünneplő ruha

A szeptember természetesen már akkor is csupa izgalommal kezdődött: akkor is megvásárolták a szülők a szükséges füzeteket, ceruzákat és tollakat, egyéb kellékeket. Bár akkoriban nem volt ilyen árubőség és például a fából készült taneszközök is csak a 70-es évekre koptak ki a közhasználatból, de volt néhány olyan szükséges holmi, ami manapság igencsak idegenül mutatnának a nebulókon.

Budapest, 1971. Fortepan/Péterffy istván

Ilyen volt például a mozgalmi élethez elengedhetetlen

kisdobos és úttörő egyenruha.

A diákok ugyanis ezeket hordták az ünnepségeken és a különböző iskolai megmozdulásokon. A 60-as évek végéig általában csak a vezető pajtásoknak jutott a legfontosabb kék és vörös nyakkendőn kívül síp és egyening, de a 70-es évektől az Ezermester és Úttörő Bolthálózatnak köszönhetően már mindenkinek egyforma ruhája volt: a kislányok sötétkék egyenszoknyát, a fiúk rövid és hosszúnadrágot kaptak, ehhez pedig kisdobos vagy úttörőing dukált zsinóros síppal, csatos övvel, nyakkendővel és különböző rangjelzésekkel. Ezek beszerzése akár 3-400 forintra is rúghatott évente a 70-es években, hiszen a legtöbb gyerek egy nyár alatt kinőtte a ruhadarabok többségét.

Az iskolaköpeny

Hasonlóan fontos ruhadarab volt az

iskolaköpeny,

amit a hétköznapokon hordtak a diákok. A köpenyviselés egyébként a II. Világháború előtti időkből származott, amikor a legtöbb iskola előírta valamilyen egyenruha kötelező viselését a mindennapokban. Ezzel szerették volna kiküszöbölni, hogy a gyerekek a család gazdasági helyzetével hencegjenek ,és esetleg rosszul érezzék magukat azok a diákok, akiknek nem jut előkelő ruhadarabokra. Ráadásul a köpeny, az egyenruha praktikus is volt, mivel megvédte a gyermek ruházatát a tanulás folyamán. Különösen a lányiskolákban volt népszerű a viselet, ami meg is maradt a háborút követően is. Az oktatásért felelős minisztériumok már a 60-as években javasolták a köpenyek viseletét mind a fiúknak, mind pedig a lányoknak, egyrészt a fenti praktikus szempontok miatt, másrészt a koedukált iskolák létrejötte után így kívánták biztosítani a zavartalan fiú-lány együtt-tanulást.

Gödöllő, 1974. Fortepan/Bauer Sándor

A 60-as évek végére, minden szeptemberben több százezer iskolaköpenyt dobtak piacra, főként nylon alapanyagból és kék színben, de léteztek vászonalapú, barna köpenyek is. Igazi sztár volt a Marokkó és a Praktilon márkanévre hallgató iskolaköpeny. 1971-ben a Női és Leánykaruha Nagykereskedelmi Vállalat 1000 diákot – kicsit és nagyot egyaránt – kérdezett meg arról, hogy milyen iskolaköpenyt szeretnének viselni. A kutatásból a kék színű, elöl gombos változatok jöttek ki győztesen, ráadásul a kor divatjának megfelelően a könnyen mosható, strapabíró műszálas, nylon változatokat kedvelték a leginkább.

Végül

1973 szeptemberétől minden iskolában kötelezővé vált az iskolaköpeny viselete

egy miniszteri rendelet nyomán, és ezt a szokást csak a rendszerváltás tudta végleg eltüntetni. 1986-ban például 700 ezer darab iskolaköpenyt gyártottak a hazai piacra, bár ekkor már megjelentek a kevésbé izzasztó, pamut alapú változatok is.

A 80-as évek közepén egyébként folyamatosan drágult úgy általában véve is az iskolakezdés: a köpenyek, a mozgalmi ruhák önmagukban 500-1000 forintba kerültek és még ehhez hozzájött ugyanennyi a tankönyvekért, füzetekért és egyéb kellékekért. Ez akkoriban egy havi átlagfizetésnek felének felelt meg.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:





hirdetés
elbert_ck.jpg

Máig kísért a legrejtélyesebb siófoki haláleset

A rendőrség szerint véletlen baleset történt 1983-ban, de sokan a leghíresebb politikai gyilkosságként emlegetik.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: A siófoki móló, Fortepan/Urbán Tamás - szmo.hu
2019. augusztus 31.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Több, mint 35 éve, egy tavaszi napon Elbert János az előző rendszer ismert és elismert nyelvzsenije Siófokon a Balatonba fulladt. Persze előfordul az ilyesmi, hiszen sok híres és sikeres ember halt már meg balesetben, sőt szép számmal akadtak olyanok is közöttük, akik önként vettetek véget az életüknek.

Csakhogy az Elbert-ügyben túlságosan sok nyitott kérdés maradt, és a hatóságok is meglepően gyorsan zárták le az ügyet, ami szinte azonnal életre hívta a máig nem csitult összeesküvés-elmélet hullámot. Melyet csak erősített, hogy pár hónapon belül Elbert fia és felesége is öngyilkos lett.

Elbert János halálhíre. Magyar Hirlap, 1983. március 11. (Arcanum)

Ki volt Elbert János?

Először is nézzük az akkori nyomozás által feltárt(?) tényeket. Elbert János, 51 éves korára szinte mindent elért, amit az előző rendszerben csak el lehetett érni: színházak játszották az általa fordított darabokat, folyamatos vendég volt a TV és rádióműsorokban, több egyetemen volt óraadó tanár, ráadásul szinte nem volt olyan fontos külföldi (különösen orosz és lengyel) tolmácsolási feladat, melyet nem őrá bíztak volna. Gyakorlatilag a legfelsőbb körök állandó tolmácsának számított a diplomáciai életben.

Ráadásul – bár felesége korábban depresszióban szenvedett – magánélete is teljesen rendben volt. Kiválóan nevelte 17 éves fiát és remek férjnek is számított (legalábbis semmilyen bizonyíték sem támasztja alá ennek ellenkezőjét). Minden a legtökéletesebben alakult számára, amikor egy napon kapott egy megmagyarázhatatlan telefonhívást a pesti irodájában, mely után nem sokkal a térdig érő Balatonban találtak rá holtan.

Mi történt 1983. március 9-én?

Elbert a Színházi Intézet igazgatói irodájában végezte napi teendőit, amikor titkárnője fél tízkor egy telefonhívást kapcsolt be neki. A beszélgetés alig fél percig tartott, és utána a férfi azonnal, mindenét (még a legfontosabb noteszét is) hátrahagyva kiviharzott a helyiségből. Titkárnőjének csak annyit mondott, hogy hamarosan visszajön és üres kézzel(!) távozott. A rendőrségi vizsgálat szerint ezután a Magyar Rádióba sietett, ahol felvette esedékes 1050 forintnyi honoráriumát, majd a Déli pályaudvaron oda-vissza jegyet vásárolt Siófokra.

Elbert János (középen) egy interjú közben. 1965. Fotó: Fortepan/Hunyady József

A vonaton tudta meg, hogy Lepsénynél vágányjavítás miatt nem jár a vonat, így pótlóbuszra kellene szállnia. Elbert a kalauz elmondása szerint ekkor azonnal aziránt érdeklődött, hogy így várhatóan mikor érkezik Siófokra. Amikor megtudta, hogy nem valószínű az egyórás érkezés, nagyon komor és feszült lett. Lepsénynél nem is szállt fel a buszra, hanem taxit fogott és a siófoki Bányász üdülőhöz vitette magát. A sofőr vallomása szerint ekkor már egy papírba csomagolt dosszié féleséget szorongatott a kezében, és több ízben is az órájára nézett.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
nyito-Copy-1.jpg

A delejes tekintetű családfő és vérszomjas lányai: 50 évvel a Manson-család rémtettei után

Még napjainkban is hallunk olyan eseteket, amikor gyilkosságokat, öngyilkosságokat, összefüggésbe hoznak a rockzenével, és a kettő között kapocs maga a sátán. Ez az agyrém Charles Manson szektájának fél évszázaddal ezelőtt elkövetett vérengzéseinek következménye.
Göbölyös N. László - szmo.hu
2019. augusztus 20.



Az ürügy erre a Beatles történetének legagresszívebb dala, az 1968-as Fehér Albumon hallható Helter Skelter.

Maga a kifejezés sokféleképpen értelmezhető. Jelenthet, zűrzavart, véletlent, sorsszerű döntést, a dolgok elsietését, pánikszerű menekülést, de egy Angliában divatos spirális csúszdát is. A szöveg viszont olyan kábítószeres utazásra utal, amelyben a fent és lent gyorsan váltakozik. De vérengzésre semmiképpen.

A Manson-féle „Helter Skelter”-ideológia szerint a végítélet egy fajok közötti háborúban jön el, amelyben a feketék megölik az összes fehér embert, kivéve egyetlen kiválasztott Családot, amely a háború idején egy feneketlen lyuk mélyén rejtőzik el. Csakhogy a feketék az évszázadok során mindig csak azt tették, amit a fehérek mondtak nekik és ezért a megszerzett világuralommal sem tudnak mit kezdeni. Így aztán elindulnak a föld alá, hogy megtalálják a „Családfőt”, és a világ királyává tegyék.

Ez a „Családfő” volt maga Charles Manson.

A szektavezér 1934. november 12-én jött a világra Cincinnatiben egy 16 éves leányanya, Kathleen Maddox gyermekeként. Az anya ezután ment férjhez egy William Manson nevű földmunkáshoz, aki nevét adta a gyermeknek, mást nem. Iszákos anyja sokszor napokra eltűnt, ezért Charlie-t inkább nagyanyja és nagynénje nevelte. Alig volt öt éves, amikor anyját és nagybátyját öt évi börtönre ítélték rablás miatt. Tízévesen visszakapta az anyját, aki két év múlva intézetbe adta. A fiú hamarosan a bűn útjára lépett, volt két fegyveres akciója is. A nevelőintézetekből 18-szor szökött meg, de mindig elkapták, végül 1954-ben feltételesen szabadult. Mindössze négy osztályt végzett el, gyakorlatilag analfabéta volt, kirendelt szociális gondozója „agresszívan antiszociálisként” jellemezte őt.

Manson a következő 13 évből és 9-et töltött börtönben. Amikor 1967. március 21-én kiszabadult a kaliforniai Terminal Island-beli börtönből, egy későbbi vallomása szerint elhatározta, hogy rock-zenész lesz és a Beatles ötödik tagja. Az ilyen fajta karrierre a nagy nyugati parti állam tökéletesen alkalmasnak látszott, hiszen virágzott a „Flower Power”, a hippivilág, amelynek elválaszthatatlan része volt a szabad zenélés és a kábítószeres tudattágítás egyaránt, a kommunák pedig a társadalommal szembefordulók vagy az abból kitaszítottak számára is új közösségi életformát jelentettek. Ugyanakkor mindenkinek jogában állt „csodabogárnak” lenni, külsejében, viselkedésében vagy gondolkodásában.

Manson végzetes útjában fontos szerepe volt a valláskeresésnek. Utolsó börtönbüntetése idején L. Ron Hubbard szcientológiáját tanulmányozta megszállottan, de legalább ennyire izgatta a Process Church világvége-váró szekta, amely szerint Jézus Krisztus és a Sátán békét kötnek és együtt ítélkeznek a világ felett.

Manson a börtönben egy bankrablótól tanult meg gitározni, de nem tudott belőle megélni. Ekkor ismerkedett meg egy Mary Brunner nevű 23 éves berkeley könyvtáros lánnyal, aki ideiglenesen eltartotta. Manson hamarosan azzal az ötlettel állt elő, hogy további nőket költöztessenek magukhoz. Ez lett a Család „magja”.

Még 1967 nyarán beköltöztek a San Franciscó-i Haight-Ashbury-be, a város hippi-központjába, ahol Manson mindenhonnan összeszedett, zavaros filozófiájával egyfajta „gurunak” adta ki magát. A Család egyre bővült, főleg nőkből, akik híveivé szegődtek.

Az események 1968 tavaszán gyorsultak fel, egy szerencsétlen véletlen során. Dennis Wilson, a Beach Boys dobosa felvett ugyanis két stoppos nőt, Patricia Krenwinkelt és Ella Jo Bailey-t, akik Manson gyülekezetéhez tartoztak. Wilson tehát hazavitte saját házába a két lányt, elment egy stúdiófelvételre, és mire visszatért, ott találta Mansont és további 12 nőt. A zenész megrémült az iszonyú tekintetű Mansontól, megkérdezte tőle, hogy bántani akarja-e őt, a guru azonban válasz helyett megcsókolta Dennis lábát. Wilson „hálából” bevezette Mansont a helyi zenei világba, stúdióidőt fizetett neki, hogy felvételeket készíthessen, összehozta a show-business néhány jeles személyiségével, Gregg Jacobson és Terry Melcher producerekkel, valamint Rudi Altobelli menedzserrel. Altobellinek Los Angeles egyik elit negyede, Bel-Air felett egy dombon egy zsákutcában volt egy háza, amelyet ekkoriban bérelt ki tőle az új amerikai szexbomba, Sharon Tate és férje, Roman Polanski…

Manson és lányai a westernekhez gyakran díszletként használt Spahn Ranchen rendezték be főhadiszállásukat, de időnként a Halál Völgye elhagyott farmjait is igénybe vették. Manson 1968 végén hallgatta meg először a Fehér Albumot, és valósággal megszállottja lett. Ekkor vette a fejébe, hogy a zenekar „a végtelen lelke”, amely meghirdette a végítéletet. A fajok háborújáról alkotott elméletében közrejátszott Martin Luther King 1968. április 4-i meggyilkolása is. A lyukat pedig, ahol a világmegváltó kivárja az utolsó háború végét, Manson éppen a Halál Völgyében vélte megtalálni. Lányai pedig vakon hittek neki, aki kételkedett szavaiban, vagy engedetlenséget tanúsított, annak a legkegyetlenebb büntetésekre kellett számítania.

A családba bekerült néhány férfi is, mint Tex Watson vagy Bobby Beausoleil, akik később a gyilkosságokból is alaposan kivették a részüket.

Ismét egy fatális véletlen sodorta az eseményeket a véres végkifejlet felé 1969 márciusában. Melcher megígérte Mansonnak, hogy meghallgatja a Család elkészült lemezét, amelyen az új világ eljövetelét hirdetik. Csakhogy a producer nem jelentkezett. Manson ezért felkereste a Cielo Drive 10050. számú házat, amelyről úgy tudta, hogy Melcheré. Manson és Sharon Tate ekkor találkoztak először és utoljára szemtől szembe.

A „Családfő” 1969 júniusában bejelentette: „itt az idő, hogy megmutassák a feketéknek, miként kell a Helter Skeltert végrehajtani.” Az öldöklés július 27-én kezdődött. Beausoleil, Brunner és egy másik lány, Susan Atkins foglyul ejtették Gary Hinman zenetanárt. Manson azt követelte tőle, hogy adja oda nekik örökölt 21 ezer dollárját. Beausoleil később azt vallotta, hogy csupán azt a pénzt követelték vissza, amit a Hinman által nekik szállított rossz minőségű kábítószerért fizettek. Hinman azonban nem állt kötélnek, ezért két napi fogság után halálra szurkálták, a ház falára pedig az áldozat vérével írták fel: „Politikai disznó”. (Political Pig) Biztos, ami biztos, még egy párducmancsot is festettek, a Fekete Párducok szimbólumát.

Beausoleilt augusztus 6-án letartóztatták, Hinman lopott kocsijában, és ott volt nála a gyilkos fegyver is. Két napra rá Manson kiadta a parancsot az újabb öldöklésre. Watsont bízta meg, hogy vigye Atkinst, Krenwinkelt és Linda Kasabiant a Cielo Drive 10050-hez és mészároljanak le mindenkit.

1969. augusztus 9 lett Hollywood történetének legvéresebb éjszakája. Az iszonyú mészárlás áldozatai a gyilkosok számára mind ismeretlenek voltak, nem úgy a film- és a művészvilág előtt.

A 26 éves, nyolc és fél hónapos várandós Sharon Tate brutális meggyilkolása tartósabb utóéletet biztosított neki, mint néhány éves filmes pályája. Legemlékezetesebb alakítását a Polanski rendezte Vámpírok báljában nyújtotta, amelyben férje egyben partnere is volt.

A gyilkosság idején Polanski Londonban volt. Azt ígérte, a szülésre otthon lesz, addig megkérte honfitársát, Wojciech Frykowski forgatókönyvírót és barátnőjét, Abigail Folgert, a Folger kávé-birodalom örökösét, hogy vigyázzanak feleségére a terhesség utolsó heteiben. A rendező helyett így Frykowskiék estek áldozatul a „rituális” mészárlásnak. A házban tartózkodott a sztárfodrász Jay Sebring, aki két évig Sharon Tate élettársa volt.

Az autóstop, mint végzet jelent meg a 18 éves Steven Parent sorsában: nem sokkal az események előtt felvette kocsijába a vele egykorú William Garretsont, akit Polanskiék alkalmaztak bérelt házuk gondnokaként. Parent egy különleges FM-rádiót szeretett volna eladni Garretsonnak, ezért hajtott oda a házhoz augusztus 8-án, nem sokkal éjfél előtt. Ő volt az első, akit Watson halálra szurkált.

Hogy mi történt a Cielo Drive 10050-ban, a gyilkosok későbbi vallomásaiból részletekbe menően kiderült.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
sir-cim.png

Megtalálhatták II. András király és felesége sírhelyét

A királyi pár maradványait azonban valószínűleg nem fogják megtalálni. Nem a földbe, hanem a templom járószintje fölé emelkedő szarkofágokba temették őket, amit viszont a tatárok, majd a törökök is elpusztítottak.
MTI, képek: Rosta Tibor - szmo.hu
2019. augusztus 28.



A bánsági Egresen (Igris) végzett ásatások során a kutatók feltételezhetően megtalálták annak a két sírépítménynek az alapját, amelyben egykor II. András magyar királyt, és második feleségét, a konstantinápolyi császárlányt, Courtenay Jolántát temették el.

Langó Péter régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója az MTI-nek szerdán elmondta, a két sírépítmény elhelyezése alapján valószínűsítik, hogy ezeken feküdhetett az a két kőszarkofág, amelybe egykor a királyi párt temették. A templom legelőkelőbb helyén, a hosszanti hajó és kereszthajó kereszteződésében található "négyezetben" találták meg ugyanis a két téglaépítményt, amelyen feltételezhetően a két szarkofág feküdt.

"Az egyik szemem nevet, mert úgy tűnik, hogy egy Árpád-házi magyar király sírjának a helyét tudtuk rekonstruálni, a másik szemem viszont sír, hiszen valószínűleg nem fogjuk megtalálni a királyi pár maradványait"

- fogalmazott Langó Péter. Hozzátette: biztosan csak akkor lehet majd kijelenteni, hogy a két sírépítmény a királyi páré volt, ha az egresi ciszterci monostor teljes feltárása megtörténik. Egyelőre a templom területének csak azt a részét - mintegy tíz százalékát - kutatták, ahol a királysír helyét valószínűsítették.

A királyi párt feltételezhetően nem a földbe, hanem a templom járószintje fölé emelkedő szarkofágokba temették. A monostort viszont a tatárok, majd a törökök is elpusztították, így feltételezhető, hogy a sírok is a rombolás áldozatául estek.

Búzás Gergely régész, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeumának igazgatója azt nyilatkozta: a két síralapozás a templom első építési korszakához tartozó szentély diadalívének az indítópillére mellett fekszik.

Az ásatási területen néhány olyan vörösmárvány faragványt is találtak, amelyekről feltételezhető, hogy a nagyon reprezentatív királyi síremlékekhez tartoztak.

A múzeumigazgató kiemelte: az első templom egy háromhajós, közel húsz méter széles és majdnem ötven méter hosszú bazilika volt, amelyet egy későbbi periódusban, valószínűleg a tatárjárás után nagyon jelentősen átépítettek és kibővítettek. A templomot szélesebbre építették, és egy nagy, több hajós új szentélyt is építettek hozzá. Úgy vélte, még egy évtizedbe is telhet, míg a templom teljes területét, és a mellette álló kolostor területét is sikerül feltárni. Erre azonban lehetőség van, hiszen a terület nincsen beépítve.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
tabor_szemes_ck.jpg

Titkos úttörőtábor működött a Balatonnál kizárólag oroszoknak – géppuskás őrök őrizték a gyerekeket

Marcona katonák álltak a drótkerítések sarkában létesített őrtornyokban Szemesen.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Kovács Márton Ernő - szmo.hu
2019. augusztus 12.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Ahol a szovjet katonák gyerekei nyaraltak

Ha valaki a 70-es vagy 80-as években Balatonszemesen nyaralt, akkor biztosan belefutott egyszer-kétszer

a település legszebb partszakaszán elterülő elzárt területbe, ahol marcona orosz katonák álltak a drótkerítések sarkában létesített őrtornyokban, és ahová tisztes magyar proletár nem igen léphetett be.

Az ide tévedt nyugati turisták titkon, lelkesen fotózták az ádáz szovjet megszállás eme közszemlére tett bizonyítékát, pedig csak egy egyszerű gyerektáborról volt szó. Korábban már írtunk a szovjet laktanyák különleges, önálló, szigetszerű életéről, arról, hogy az oroszoknak minden intézmény (iskola, bolt, óvoda és színház) egy helyen a rendelkezésükre állt, és ha nem akartak, akkor nem is kellett érintkezniük a magyarokkal semmilyen formában. Ez a helyzet nem volt másként a gyerekeik esetében sem.

Fortepan/UVATERV

Mivel a kis orosz nebulók elkülönített orosz iskolákba jártak, jórészt még magyarul sem beszéltek, így nem igen fordult elő, hogy magyar úttörőtáborokban nyaraltak volna. Egyedül Zánkán volt példa a nemzetközi találkozásra úttörő fronton, de oda többnyire a Szovjetunióból érkeztek a gyerekek, és nem az itthoni szovjet kötelék csemetéi nyaraltak itt.

A szemesi őslakosok elbeszélései

Persze a magyar tenger hűs habjairól és az úttörőtáborok kellemes légköréről a Magyarországon élők sem szerettek volna lemondani, így létrehozták a titkos szemesi úttörőtábort.

Akkoriban erről nemigen írtak az újságok, manapság is csak a szemesi őslakosok elmeséléseiből ismerhetjük meg a titkos gyerekparadicsom világát.

De kezdjük az elején! Balatonszemes, illetve Szemes – ahogyan már a II. Világháború előtt is nevezték – a Hunyady grófoké volt egykoron, akik igen sokat tettek a település fejlődéséért, különösen az aranykor idején. Volt kikötő, vasútállomás és sok budapesti tehetős polgár vagy arisztokrata építtetett ide szépséges villákat. A partvonalon árnyas fák és gyönyörű parkok sorakoztak, tiszteletből a Hunyadyakról elnevezve, aki a tóparti földjeik jó részét a falunak adományozták. Mindezek ismeretében nem csoda, hogy a háború után Magyarországon ragadt orosz csapatoknak is megtetszett a hely, és engedélyt kértek az akkori pártbizottságtól egy helyi létesítmény létrehozására. A falunak adományozott Hunyady parkban végül

az 1950-es években létesült egy úttörőtábor közvetlenül a tó partján, ahol eleinte a szovjet hadsereg tiszti állományának gyerekei nyaralhattak, később pedig minden Magyarországon élő szovjet nebuló ellátogathatott ide.

Katonák vigyáztak a biztonságra

Mivel a gyerekek szülei igen fontos munkát végeztek, nem igen bízták a terület őrzését és fenntartását a helyiekre. Az oroszok vigyáztak a fákra, füvesítettek, bokrokat ültettek, a gyerekeket pedig eleinte ideiglenes épületekben és sátrakban helyezték el. Az 60-as éveket követően újabb és újabb épületek nőttek ki a földből a területen, és egyre kényelmesebbé vált a Szputnyik névre hallgató pionírtábor, amely csaknem öt hektáron terült el. A korabeli elbeszélések szerint gulyáságyúban főzték a levest a gyerekeknek, akik olykor akár több százan is visongtak a sátrak között.

Fortepan/Kovács Márton Ernő

A ki- és belépést szigorúan felügyelték az ide vezényelt katonák, hogy a gondjaikra bízott piros nyakkendősök nehogy bajba kerüljenek. A 70-es években már némiképpen enyhült a tábori szigor és nevelőként sokszor itt gyakorolhatták az orosz nyelvet azok a magyar nemzetiségű tanárok, akik később oroszt tanítottak a hazai oktatásban. Az ott dolgozók szerint ez a tábor sem nagyon különbözött a magyar úttörőtáboroktól maximum annyiban, hogy oroszul beszélgettek a nevelők és a nebulók egyaránt, gyakran került az asztalra borscs és pirog, valamint katonák álltak a kerítések mentén és súlyos büntetésre számíthatott az a rossz gyerek, aki szeretett volna kiszökni a faluba.

A szovjet csapatok a kivonuláskor, 1991-ben a szemesi tábort is kiürítették: a sátrakat lebontották, minden mozdítható berendezést elvittek, még a csapokat és a szanitereket is leszerelték az egykori vizes blokkokban. A kifosztott üres terület az akkor még létező, de végnapjait élő SZOT-os ingatanok köré került, később pedig privatizálták, de máig nem sikerült ide új épületet emelni, bár manapság is többféle beruházást terveznek.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x