hirdetés
havas-jon.jpg

Most egy ásványvizes palackot felejtettek a Trónok harca egyik jelenetében

A csapat rendre úgy reagál, hogy a folyamatos bakizás oka nem marketingfogás, hanem egyszerűen figyelmetlenség.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. május 20.


hirdetés

Még mindig nem tudni, hogy szándékos-e vagy sem, de egyre több baki bukkan fel a Trónok Harca háza tájáról.

Volt ugye Jamie keze, ami egy fotó erejéig visszanőtt, aztán a Starbucks-pohár, ami az asztalon maradt egy jelenetben.

Most egy újabb szomjas és figyelmetlen színész felejtett valamit a díszletben, ami ezúttal egy Samwell Tarly lába mögött felejtett ásványvizes palack volt.

A csapat rendre úgy reagál, hogy a folyamatos bakizás oka nem marketingfogás, hanem egyszerűen figyelmetlenség.

Lapozz, ha látni szeretnéd a bakit:

Íme az aktuális baki videón:


KÖVESS MINKET:




hirdetés
chernobyl-1000x563.jpg

Rekordot döntött a „Csernobil” - hivatalosan is minden idők legjobb tévésorozata lett

A Trónok harcát is beelőzte.
Independent - szmo.hu
2019. június 04.



Alig ment le az utolsó epizód az HBO öt részes minisorozatából, a Csernobilból, úgy tűnik, az 1986-os atomreaktor-robbanást bemutató alkotás máris lenyűgözte a világot.

A legmértékadóbb internetes, filmes adatbázison, az IMDB-n a sorozat elképesztő gyorsasággal haladt felfelé a népszerűségi listán, míg mostanra elérte a 9.6-os összpontszámot, amelyet televíziós sorozatnak eddig még soha nem sikerült.

Az IMDB-n bárki értékelheti a filmeket, sorozatokat, a számok a laikus közönség, valamint a kritikusok véleményét egyaránt tükrözik. Hogy a Csernobil az év sorozatának ígérkezik, és ezt az elképesztő hatást hogyan éri el a hiteles történetvezetéssel, a korhű atmoszférateremtéssel,a kiváló színészválasztással, és a megrázó személyes drámák ábrázolásával, arról mi is beszámoltunk.

Munkatársunk saját, személyes történetét is megírta a 33 évvel ezelőtti katasztrófával kapcsolatban. Arra azonban, hogy a sorozat ilyen rövid idő alatt minden idők legmagasabbra értékelt, legjobb tévés produkciójává lép elő, tehát rekordot dönt, valószínűleg senki sem számított.

A teljes listáért kattints.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
csernobil-cimkep.jpg

Egy hajszálon múlt a mi életünk is – Csernobil, egy sorozat az igazi szuperhősökről

Véget ért a nagyszerű HBO-s széria, amiből megtudhatjuk, mi történt a kulisszák mögött, és hogy valójában sokkal nagyobb veszélyben voltunk, mint ahogy hittük.
Szajki-Vörös Adél, fotók: HBO - szmo.hu
2019. június 04.



Kétség nem fér hozzá, hogy mozgóképtörténeti pillanat szemtanúi vagyunk, bár az visszavesz az eufóriából, hogy milyen áron. Véget ért az HBO zseniális sorozata, lement az ötödik rész, melynek a végén az alkotók a csernobili katasztrófa mártírjainak és áldozatainak ajánlották művüket. Méltó megemlékezés, a kilencvenes években még szobrot kellett volna állítani nekik, de most végre van egy médium, aminek segítségével jóval felül lehet múlni - legalábbis ebben a történetben mindenképp - egy szobor erejét. Mert látni kellett, hogy ezek az emberek min mentek át, hogyan döntöttek, cselekedtek, szenvedtek és áldozták fel az életüket azért, hogy mi - bizony, mi is, itt Európában - életben maradhassunk.

Hat éves voltam, amikor a csernobili atomreaktor felrobbant, és csak annyit tudtam, hogy nem szabad tejet inni, meg a mászókát megfogni, mert valahol, nagyon messze, de paradox módon egy egészen aprócska atom felrobbanásának szempontjából mégis közeli helyen, Csernobilban valami rossz dolog történt. Nem féltem, pedig lett volna mitől félnem, és ezt most tudtam meg, Craig Mazin kreátor fantasztikus sorozatából. Mert nem tudtam, hogy az egész földrész konkrét életveszélyben volt akkor, amikor a teljes nukleáris olvadást próbálta megakadályozni a széria két, valós főhőse, a tudós Valerij Legaszov (Jared Harris) és Borisz Scserbina (Stellan Skarsgård).

Nem tudtam azt sem, hogy a teljes olvadás megakadályozásáért 400 bányász egy hónapon át, napi huszonnégy órában dolgozott a föld mélyén, 50 fokban, meztelenül, az olvadó réteg alatt, azért, hogy a talajba kerülő sugárzó anyag ne juthasson messzebb, további életeket veszélybe sodorva. Amikor ezeket az embereket néztem, meg azokat a "biorobotokat" - Legaszov nevezi őket így -, akik arc nélkül, maszkban és védőöltözetben hatoltak be a veszélyzónába, hogy sugárzó grafitot szórjanak a mélybe, meg a búvárokat, akik szintén az életük kockáztatásával cselekedtek -, akkor esett le, hogy ezek az igazi hősök. Igazi szuperhősök ők, akik simán, gondolkodás nélkül belemeneteltek a halálba azért, hogy mások élhessenek.

A Csernobil című sorozatban minden olyan műfaj megvan, amitől a székünkhöz szegeződünk: dráma, horror, thriller, sőt, tárgyalótermi krimi is - ezt az utolsó rész hozza gyönyörűen. Ekkor áll szovjet bíróság elé a három főhős: Emily Watson atomtudós karaktere - ő egy fiktív figura - , Legaszov és Scserbina, hogy tanúskodjanak, és elmondják, mi történt azon a bizonyos 1986-os április éjszakán, amikor bekövetkezett a végzetes gőzrobbanás. És végre elmondják. Ezzel is megpecsételik sorsukat, bár már úgyis tudták, hogy nem élnek sokáig. Hiába: Legaszov az igazságot leleplező vallomását egy ideig még titokban tudta tartani a szovjet gépezet. Pedig, ahogy ő maga mondja halála után megtalált magnófelvételén: "Minden elmondott hazugsággal az igazság adósai leszünk", aminek előbb-utóbb meg kell fizetni az árát.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
1-100.jpg

Bosszúra szomjazott a tiniként megalázott és kirekesztett nő: Mami-kritika

Octavia Spencer hidegrázós alakítása és a középiskolai bullying témája miatt érdemes megnézni ezt a filmet.
Szajki-Vörös Adél, fotók: Twitter - szmo.hu
2019. június 03.



Szeretem az egyszerű címeket, mert hatásosak tudnak lenni. A Mami – angolul csak Ma – is betalált, azt gondoltam, ütős címadás, mert minél egyszerűbb egy szó, annál több ősi, archetipikus jelentés csatlakozik hozzá, így az anya és szinonimáihoz is. Mint kiderül, a filmbeli Mami sem véletlenül hívatja így magát: egyfajta anyafigura szeretne lenni egy csapat tinédzser számára, azt szeretné, ha elfogadnák, ha végre magába olvasztaná egy közösség. Csakhogy ez nem megy ilyen egyszerűen, mert egyrészt Mami nem tini, hiába bulizik a tinikkel, másrészt pedig a tiniknek már van anyukájuk. Ráadásul, ha görcsösen akarunk valamit, alapigazság, hogy az csak egyre távolabb kerül tőlünk.

Így jár Sue Ann (Octavia Spencer) is, akiről a történet folyamán csak nagyon lassan derül ki, hogy komoly traumája van.

A gimnáziumban ugyanis súlyos megaláztatásban volt része a közösség részéről, amit nagyon jól lát a forgatókönyvíró: ez szinte feldolgozhatatlan egy tinédzser lélek számára. Ez azonban csak szépen lassan derül ki a főszereplőről, mint ahogy azt is viszonylag óvatosan adagolja a film, hogy Sue Ann nem azért haverkodik a fiatalokkal, mert puszta önzetlenségből oda akarja nekik adni a pincéjét bulizni, hanem azért, mert bosszúra szomjazik.

És mert mentális problémái vannak. Ha valami miatt volt értelme elkészíteni a Mamit – mert egyébként sokszor merült fel bennem kétség ezzel kapcsolatban, miközben néztem – az volt, hogy felhívja a figyelmet az iskolai bullying, bántalmazás, megszégyenítés mérgező hatásaira. Amerikában érdekes módon csak Columbine után kerültek ki a tanárok a gimnázium folyosójára az órák közti szünetekben, és csak a hírhedt gimnáziumi tömeggyilkosság után terelődött rá a figyelem a bullying veszélyeire és arra, mennyire komolyan kell venni, mit művelnek egymással a közösségen belül önkényesen hierarchiát képző tinédzser csoportok.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
lackfi-1000x667.jpg

Farkasok, befektetők, influenszerek és egyéb állatfajták – beszélgetés Lackfi Jánossal, nemcsak irodalomról

Ő a magyar irodalom örökmozgója. Ír, előad, tanít, és közben szinte mindenre figyel, ami körülötte történik. Ebből született legújabb könyve.
szöveg:Göbölyös N. László - fotók: Molnár Mihály - szmo.hu
2019. június 02.



-A Margó Irodalmi Fesztiválon mutatod be Minden napra egy sztori című kötetedet, amelynek darabjai a Facebookon jelentek meg, és jelennek meg a mai napig. Hogyan született meg ez az ötlet?

- Villódzó, sokféle hangulatú könyvet szerettem volna létrehozni, mert sokan szeretnek minden napra újabb kis sztorit kapni. Olvasó medvéről, melyet elüt a vonat. Medvehagymát evő szentekről. Farkasokról és befektetőkről. Banánnal etetett kutyákról. Balerinákról, akiket összegyűr az élet. Nagyapákról, akik megnyerik az összes világháborút.

Ebben a könyvben megszólal házmester, influenszer, asszír bölcs, maláj halász, kiskölök, pingvinügyi államtitkár, Angliában élő magyar szakács, iraki menekült, nőhiányos munkanélküli, gyakorló pszichopata.

Akad anekdota, színes emlék, tanmese, abszurd egyperces, álhír, UFO-híradás, mini-szatíra, néprajzi gyűjtés, szocio-riport, miegymás.

Egy szlovén fotós kiállítását láttam valamikor Lendván, ő feltette magában, hogy egy évig minden áldott nap posztol egy képet az internetre. Akkoriban még nem dokumentálta mindenki fotókkal, hol jár, mit eszik, mit csinál éppen. Nagyon igényes volt a pasas, tömör, miniatűr remekműveket akart létrehozni. Volt ott tájkép, makrofotó, utcai jelenet, csendélet, akt, építészeti részlet, a lehető legtöbbféle stílusban, szűrővel, módszerrel megformálva. Ez lebegett előttem, mikor 2017 nyarán elindítottam a kihívást. Igyekeztem minél többféle stílusban, minél töményebb "falatkákat" legyártani nap nap után.

-Azon alkotók közé tartozol, akit bármi és bárki képes megihletni, és mindenben meglátod a dolog szépségét vagy fonákságát. Elárulnál valamit e „sztorik” írói módszeréből?

- Nagy volt a terhelés, háromszáz napig minden áldott nap kitenni egy sztorit, lehetőleg radikálisan más stílusban, mint az előző. Viszont a kihívás erőt is adott, izgalmas volt kitalálni, aznap miből csiholok, kerekítek prózát. Volt, hogy az internet dobott elém olyan bulvároldalt, miszerint hihetetlen, hogy milyen állatféleségek másztak ki egy albán nő testnyílásaiból! Vagy bepottyant fényképen egy óceániai hal, melyet valaki kitetovált. De volt, hogy az utcasarkon megláttam egy vattával bedugaszolt fülű pasast, és az ő történetét gyúrta, egésszé. Vagy egy anekdota, rövidhír, emlék ötlött fel bennem.

Egyik ismerősöm olyan, mint Dagobert bácsi, összegek pörögnek a szemében, egy potyapogácsáért képes kiállításmegnyitóra menni, olcsó joghurtért meg a város másik végére, pedig nem él rosszul.

Egy másik ismerős kockázatkezelő, sehogysem talál párt, és a nőkre is úgy néz, hogy rögtön látja a kockázatokat és mellékhatásokat. Ennyiből már indul is a sztorivonat!

-Megemlítenél a könyvből olyan történetet, amelynek alapélménye különösen megmaradt Benned?

- Jó pár történetnek már a kiinduló magva is varázslatos. Például Spanyolországban, egy hivatalban ki akartak tüntetni valakit, mert már húsz éve kifogástalanul végezte a munkáját, és ekkor jöttek rá, hogy az illető jó ideje nem jár be, filozófusok műveit olvasta otthon, a melót helyette elvégezte egy számítógépes program. Olaszországban egy vidéki drukker felment a fővárosba a csapata idegenbeli meccsére, eltévedt a stadionból kiözönlő tömegben, és soha többé nem látták a falujában. Azt meg az interneten írta nekem egy Németországban élő honfitárs, hogy itthoni kicsi házában két döglött baglyot talált, alighanem a kéményen melegedtek, beleszédültek, a lakásban meg ijedtükben összetörték a berendezést és magukat is. Tele a világ efféle apróbb-nagyobb döbbenetekkel.

-Nem Te vagy az egyetlen, aki a közösségi médiát is felhasználod írói-költői műveid közzétételére. Számodra ez írásaid hatásának előzetes felmérése, szélesebb közönség megcélzása vagy mindkettő?

- Az irodalom híd embertől emberig. Ha leírják, ha nem. Ha megmarad kocsmai sztorizásnak, ha kötetbe kerül. Ugyanezt a hatást interneten is ki tudja fejteni. A Facebook-oldalam afféle virtuális kispad, amilyenre régen kiültek az öregek a ház előtt.

Mindenki hozzászól egy íráshoz, folytatja, vitatkozik, emlékezik, szellemeskedik, érzelmeskedik. És a szöveg életre kel.

Nemrég kikerült egy sztori egy török költővel való találkozásomról. Volt, aki azt jegyezte mellé, hogy olvasni élvezet. Volt, aki a basic english-társalgást utánozta egy kommentben. Volt, aki a költők iránti háláját fejezte ki. Volt, aki írt egy karcolatot egy indiai bölcsről. Páran elmerengtek, vajon egy mai török és egy mai magyar ősei hogy állhattak valaha szemben egymással, ellenségként, szerelmesként. A legmenőbb, hogy valaki befotózott egy sörösdoboz anyagába karcolt portrét kedvenc török írómról. Persze van a Facebook-oldalnak marketing-értéke, a hatvanhétezer lájkoló közül sokan megveszik a könyveket, mert megszeretik a pasast, aki minden nap kínál nekik irodalmi mazsolákat buszútra, kávé mellé, orvosi váróterembe.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x